Úgy gondolom, hogy egy új kapcsolat, egy szerelem rengeteg pozitív dolgot hoz az ember életébe. Ha ez minden szempontból jónak igérkezik, akkor az érintett felek nem akarnak mást. Én azt hiszem nem is vettem észre, ha valaki szeretett volna valamit. Ez nem tudatos volt, egyszerűen a megelégedettség hozhatta. Biztos volt, aki próbálkozott, de egyszerűen nem vettem a lapot. És ebben nem volt semmiféle vallás, erkölcs, pusztán így volt jó. És igazán érdekes, hogy féltékenység sem jelent meg semmilyen szinten. Egyszerűen természetes volt, hogy mi egymásért vagyunk, és egymásnak. Azért nem volt ez az elején sem mindig konfliktusmentes, fenékik tejfel állapot, de elegek voltunk egymásnak.

Engem 3. lehetőségként az is érdekelne, hogy mit tennének a hűségpártiak, ha nagyon erős impulzus érné őket egy izgalmas nőtől vagy férfitól. Szerintem az siralmas, ha valaki engedély hiányában vagy a következményektől való félelmében hűséges - mennyire autonóm személyiség az ilyen mégis? Az önállóság ott kezdődik, ha belső elhatározásból vagyok monogám, és az izgalmak akkor jelentkeznek, ha ezt a belső meggyőződést ingatja meg egy érdekes ember.

1. Szerintem régen rossz, ha valaki azért hűséges, mert "nem engedik meg" neki. A férjem nem az apám vagy a gyámom, hogy megmondja, mit tehetek és mit nem. Azért vagyok hűséges hozzá, mert őt választottam, és ő pedig engem. (Azért ez ez elég hülyén is halngzana. "Asszony mától megengedem, hogy megcsalj!" WTF?)

2. Továbbfűzve a gondolatot, elég öntörvényű ember vagyok, és nem azért élek így, mert a társadalom ezt várja tőlem, hanem mert én így érzem jól magam. Attól, hogy valamire van lehetőség, nem kötelező megtenni, csak azért mert nem lehet kellemetlen következménye. Pl. elmehetnék foltvarró-körbe is, hiszen megvan a lehetőség, de mégsem megyek, mert nincs kedvem.

Barbieds kérdése elgondolkodtató. Nekem a férjem egyben szeretőm, barátom, játszópajtásom, szellemi-lelki társam és szövetségesem. Érdekes lenne valaki olyannam találkozni, aki ugyanennyire passzol hozzám mindenben, de eddig ez még nem történt meg. Voltak rám más férfiak nagy hatással, tanárok, barátok, munkatársak, akiknek tiszteltem a tudását, kitartását és sokat tanultam tőlük, illetve inspiráltak, de kísértésbe egyikük sem vitt, hiszen ők csak egy-egy oldalamra gykoroltak hatást.

@barbieds: Igen, jó a 3. kérdés is nagyon!

@Dai:
3. Hát, valami csodapasi lehet a férjed, ő superman személyesen? :-)

1. Tehát, ha lenne benned elég késztetés, ha te kívánnád, akkor megcsalnád, attól függetlenül, hogy őt ez hogy érintené? Itt engedélyként nem feltétlenül arra gondolok, hogy szóbeli engedélyt ad, bár ez is létezik, nekem is van ilyenem. :-) Nem úgy hangzik, ahogy leírtad, hanem körülbelül úgy: Szabad vagy, ha neked fontos a boldogságodhoz, hogy mással is legyél, akkor megértem. (Ez olyan nevetséges?)

2. Ki mondta, hogy kötelező megtenni? Mi nyilván azért tesszük meg, mert nagyon szeretnénk. És mert szükségünk van rá.

@skarlát betű: Messze nem csodapasi, csak passzolunk egymáshoz.

Nyilván ha hiányozna valami, ha lenne bennem késztetés, és nem lenne elég,a mit ő ad, akkor nem elégednék meg ezzel a kapcsolattal. Ha nem törődne velem, ha inna, ha nem dolgozna, ha testileg-lelkileg bántana, ha nem értene meg, ha nem érzeném melette jól magam, ha rombolná az önbizalmamat, ha nem lenne vele jó az ágyban stb. Nem vagyok álszent képmutató, bevallom. Bár nem hinném, hogy akkor a megcsalást választanám, hanem inkább elhagynám.

Másrészt, van olyan barátnőm, akinek a párja ezt mondta. A lány ennek ellenére nem csalta meg. Én nem tudom.. Nem esne jól, ha ilyet hallanék a férjemtől. Talán régimódian gondolkodom, de milyen férfi az, akinek mindegy, kivel kefél a nője? Jó, jó persze, a nő érdekében mondaná ezt, és neki akarna jót, de akkor is. Ez számomra valahogy kiábrándító.

@Dai: Nem úgy volt, hogy felébredt, és ezt mondta, hanem én tettem meg előbb, és valahogy rájött. Elhagyás nem jöhet szóba, mert kisgyerekeink vannak, (meg egyéb okok) különben én is a válás mellett szavaznék valószínűleg.
Egyébként nem mindegy neki, szenved tőle, de ez van. Milyen ember az, akinek fontosabb a saját büszkesége, mint az állítólag szeretett partnerének a boldogsága? Ezt is joggal kérdezhetnénk. Természetesen a szabadság kölcsönös.

@Dai: Ja, még egy dolog: nem csak azért csalhatsz meg egy pasit, mert ő rossz ember vagy bánt téged. Akkor is kerülhetsz ilyen helyzetbe, ha a világ legaranyosabb embere, és csak jót tesz veled. De ehhez el kellene olvasnod az eddigi posztokat, azt hiszem, elég sokminden kiderülne számodra.

@skarlát betű: Elolvastam. :) Ráérek. És értem, miről van szó, a másik posztnál írtam is erről.Ha az illetőt már nem szereted, akámilyen jó ember is, nem lesz elég sajnos, ezt a saját családomban is láttam.

@Dai: Nem arról van szó, hogy ne szeretnéd. Vagy nem feltétlen erről van szó. Akár még szeretheted is. De ha elolvastad, akkor láthattad, mennyi ok létezhet.

@skarlát betű: Minimum ugyanannyi ok létezik, ami miatt nem csalod meg.

@Lúzer Lujza: És a mérleg vagy erre vagy arra billen.

Humán etológiai szempontból az ember közepesen monogám faj. Angliában volt egy felmérés (sajnos a forrást már elfeledtem), ahol a gyerekek és az apák genetikai kapcsolatát mérték fel. Sokáig nem merték nyilvánossá tenni az eredményeket, mert valahol 10 és 20% között (már nem emléxem pontyosan) a gyerek nem a férjtől származott (pedig attól kellett volna :)). Volt olyan ikerpár, ahol az ikrek csak féltestvérek voltak (mekkora buli lehetett :) ).

Ez a félrelépési hajlandóság nem csak a férfira igaz (aki viszonylag keveset kockáztat), de a nőkre is. A menstruációs ciklus folyamán más-más típusú férfiakat tartanak tetszetősnek. Fogamzóképes állapotban inkább a macsókat, míg azon kívül a megbízhatóbbakat. Tehát a bevált stratégia: legyen a gyereked apja egy macsó (aki valszeg elhagy, de örökli a tetszetős géneket) és legyen a párod egy megbízható pasi, aki majd fel is neveli a gyereket.

Még anno, hűséges korszakomban, mikor szerelmes voltam, el sem tudtam képzelni, hogy én mással. Viszont már akkor is ismertem későbbi szeretőmet, és ő utólag elmondta, milyen jeleket küldtem felé már akkor. Egyszóval érdekes, mert azt éreztem, hogy nagyon vonz a pasi, de vágyálmaimban sem jelent meg, képzeletben sem csaltam meg vele a páromat, a tudatalattim mégis jeleket küldött felé. Aztán, mikor változott a helyzet, és úgymond szabad lett a pálya, akkor ő ezt ki is használta, és megtette az első lépést felém...
Ennek már persze én sem tudtam ellenállni.

@Dai: nem akarlak elkeseríteni, de még úgyis megtörténhet a másba habarodás, ha szeretnek és te is visszaszeretsz. vannak olyan impulzusok, amik egyszerűen elkerülhetetlenek. aztán a te dolgod,mit kezdesz velük, de szerintem az ellenállás felesleges és csak frusztrációt szül. a másik: nagyon biztos vagy magadban, de a másikban soha nem lehetsz 10%ig biztos, mert ő nem te vagy, és nem ismerheted a lelkének minden kicsi zugát. és a krach beütése ugyanúgy vonatkozik rá is, mint rád.

@Enchantée: Az ösztönös kommunikáció jelentős többségét vezérlő tudatalatti kommunikálhat-e valótlant? :)
Ha nem, akkor @skarlát betű: tudatos a tudatalatti felülcímkézése az ott talán nem is létező hűség-hűtlenség fogalompárjával? :)
Ha igen, akkor @barbieds: tudatosan elnyomják a hűségpártiak a tudatalattijukat? :)
Bocs a kíváncsiságért!

@Lars.Lares: Szerintem igyál egy hideg sört, és ülj az árnyékba pihenni. Jobban leszel hamar. :P

@TrueY: Ezeket az adatokat én is sok helyen láttam, valahol írtam is a 10%-ot, de erre állítólag nincs bizonyíték ... Na, és a bekövetkezett terhességek azért nem csak arról tanúskodnak, hogy a nők csalfák, hanem arról is, hogy ezek a nők még elővigyázatlanok is :-P

Ami a menstruációs ciklust illeti: én sose vettem észre magamon, hogy a pasi, aki folyamatosan tetszik, ne tetszene akármelyik ciklusfázisban ... :-) Egyébként meg szeretőben is a megbízható vonz, aki egyébként férjnek is jó. (Én a jó férj és a hűséges férj közé nem teszek egyenlőségjelet.)

@Enchantée: Ha van kémia, akkor van kémia :-) És az végzi a maga dolgát, anélkül, hogy mi befolyásolhatnánk. Már a tudatalatti jelek formájában :-)

@Lars.Lares: Ez most nekem is magas, de ha akarod, írjál vendégposztot ezekről a kérdésekről :-P

@Lars.Lares: Szerintem simán! Hiszen nem az eszünk irányítja, hanem az ösztönök, amik meg sokszor gyarló módon nem úgy működnek, ahogy az az egyénnek, mint egységnek a legmegfelelőbb lenne. :)

@skarlát betű: Ha jól emlékszem, akkor genetikai vizsgálatok voltak. Így eléggé meggyőző lehet, hogy valaki férj és apuka, vagy csak férj. :)

Én sosem vettem észre, hogy meg akarnám csalni a feleségemet. De ennek ellenére tudom, hogy van ilyen. :)

@TrueY: A kérdés az, hogy miféle mintán végeznek ilyen genetikai vizsgálatokat, amelyeket aztán kivetítenek a teljes lakosságra. Merthogy ezt nem lehet csak úgy, mint egy telefonos közvélemény-kutatást. Itt azért fontos lenne tudni a részleteket. Nyilván a gyerek és az apa DNS-ét is be kell szerezni, márpedig azok tudtával (a gyerekét a gondviselője tudtával) ...

Sose vetted észre, hogy meg akarnád csalni? Érdekes megfogalmazás.

@Enchantée: Biztos, hogy arra válaszoltál, amit Lars kérdezett? :-)

@Dai: úgy rémlik erről még nem írtál, és érdekelne a véleményed: szerinted hogyan reagálnál, ha a férjedről (akiről ugyanazt feltételezed irányodba, mint ami benned van vele kapcsolatban) derülne ki, hogy valami mégsem elég, és többre, másra (is) szüksége van?

@Rogerthat: Sokszor beszélgettünk erről a párommal. Mi lenne, ha egyikünknek egyszer csak nem lenne elég, amit a másik nyújt? Mert ugye az emberek változnak, és az igényeik is változhatnak. Én azt mondtam neki, hogy megpróbálnám megadni, ami hiányzik neki, de csak addig a szintig, amíg ez nem jelenti azt, hogy nekem rosszul eső dolgokat kell tennem - ezt egyébként nem is várná el. Szép dolog a mások boldogságára mindenek felett koncentrálás, de hosszú távon csak megkeserít és rossz vért szül. Azt hiszem, ha úgy alakulna az életünk, hogy fontosabbak lennének a saját vágyaink, mint a kettőnk közössége, valószínűleg a szakítás mellett döntenénk, bármennyire is fájna ez. Szüleim válásából okultam annyit, hogy bár nem jó dolog a válás, mégis van, amikor muszáj kilépni az olyan kapcsolatból, ami nem az igazi. Lehet, hogy fájdalmas, de én gyerekként úgy érzem, hogy a sok szenvedés ellenére én jobban jártam az elvált szüleimmel, mint azok a társaim, akinek a szülei csak az utódok érdekében együtt maradtak, és közben csalták, esetleg nyíltan gyűlölték egymást.

@M-elicious: Tudok erről, hidd el, láttam már épp elég hasonló esetet a környezetemben. A férjemmel mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ez benne van a pakliban, ahogy ő szokta mondani "sose tudhatjuk, mikor bolondulunk meg". Emberek vagyunk, és semmi sem biztos, csak az, hogy egyszer maghalunk - ez tény. De addig is, úgy gondolom, hogy talán ha ápoljuk, gondozzuk a kapcsolatunkat, akkor kevesebb esély van a "megbolondulásra."

@Dai: és ha nem fontosabb lenne a saját vágyatok a kettőtök közösségénél, hanem egyformán fontos? ha mindkettőt szeretnétek továbbra is megélni, de a saját vágy megélése lehetetlennek bizonyul a kapcsolat keretein belül, de a róla való lemondás sem sikerülne, mert ott maradna a másikban meg nem élt és vissza-visszatérő vágyként?
ha ilyen 'sebet' észlelnél a kapcsolatotokban, mit tennél?

@Rogerthat: Elutaznék egyedül egy hónapra - ezt amúgy is minden évben szoktam - jó mélyen magamba néznék, és átgondolnám, hogy mit akarok. Végül pedig döntenék.

@Dai: oké, az utazást leszámítva én is valami ilyesmire tippeltem :), de a kérdés a döntés kimenetelére vonatkozott. konkrétan hogy mit tippelsz most, a jelenlegi helyzetedben, hogyan döntenél. de elfogadom, ha ilyen jellegű tippelgetésbe most nem mennél bele.

más: minden évben elutazol ennyi időre, vagy akár kevesebbre is, de egyedül? a párod is megteszi ezt? elfogadja, hogy neked erre az egyedüllétre szükséged van?

@Rogerthat: Elfogadja, és neki is jól esik ennyi egyedüllét - persze közben hiányzunk egymásnak, de annál jobb, mikor újra találkozunk. Ha a páromnak olyan munkája adódik, ő is utazik, akár egy évben többször is - egyébként én is munkaügyben szoktam, de szerencsére közben szokott idő jutni bőven a pihenésre is. Mindketten olyan típusú emberek vagyunk, akik alkalomadtán szeretnek egyedül lenni, igényeljük ezt, és nem rójuk fel a másiknak, ha ő is.

Egyébként az előbbi kérdésedre tényleg csak ennyit tudok válaszolni - gőzöm sincs, hogy mit tennék, hiszen sosem voltam ilyen helyzetben, mivel még nem éltem át ezt. De erős a gyanúm, hogy a párom és a kapcsolatom mellett tenném le a voksom. A vágyat, pedig ahogy Weöres Sándor írta megszelidíteném, és építenék belőle valamit...

@Dai: Weöres Sándor a saját vágyaid kezeléséről ír, én meg aziránt érdeklődtem, hogy a párod ilyetén vágyával mit tudnál kezdeni. ez utóbbi kezelésére pedig nyilván korlátozottabbak a lehetőségeid.
és amikor azt kérdeztem, hogyan reagálnál a párod kikacsintós vágyára, pont a hosszútáv érdekelt. hogy onnantól kezdve hogy az addig tökéletesnek megélt összhang megbomlik, vajon tudnál-e hűséges maradni. nem szexuális értelemben, hanem a kapcsolatotokhoz.

@Rogerthat: A párom ilyetén vágyával nem nekem kell valamit kezdeni, hanem neki. Ebben a helyzetben az átgondolás és a döntés az ő feladata lenne, és amit ő dönt, azt én elfogadnám.

A hosszútáv és az összhang. Sztem nincs olyan "tökéletes" kapcsolat amiben mindig ugyanolyan szinten lobog a tűz és ugyanolyan összhangban vannak a felek. Mindig vannak olyan időszakok, amikor valamiért a két ember eltávolodik egymástól, akár testileg akár lelkileg. Amikor egyik vagy másik fél, esetleg egyik sem nem tud annyi erőt és energiát tenni a kapcsolatba és annyit törődni a másikkal amennyit kellene, mert mondjuk másra kell az erő. Teszem azt dolgozik, pörög egy olyan projekten, ami hetekig-hónapokig napi 8-10-12 órában eltart, vagy épp leköti valami, pl. szakdogaírás, határidős meló stb. Pláne ha olyan jellegű munkáról van szó, amibe szívét-lelkét beleteszi. Vagy ha az ember ideges, fáradt és frusztrált valamiért, és türelmetlenebb a másikkal - ilyenkor hamarabb esnek kemény szavak, sértődések. Ez óhatatlanul előfordul egy hosszútávú kapcsolatban. De számomra ebben pont az a lényeg, hogy az ilyenkor ne máshol keressünk szórakozást stb., és ne zárjuk le az egymás felé vezető utakat, hanem újra meg újra lépjünk egymás felé. Így az összhang mindig újjáépíthető és a kapcsolat megújítható.

@Rogerthat: @Dai: Na, ti ugyancsak belehúztatok, úgy látom :-) Valami miatt az jutott eszembe, hogy Rogerthat talán a saját felesége/partnere gondolatait próbálja megsejteni, Dai-on keresztül. Persze ez csak egy kósza ötlet.

Az egy hónap távolság nagyon jót tud tenni, amíg nem volt gyerek, addig nálunk is működött, csak aztán ez kezd szörnyen komplikálttá válni. Az egyik legrombolóbb dolog egy kapcsolatban, ha túl sokan vannak együtt a felek, szerintem. Én így éltem meg mindig, ha nem maradhatok egyedül, teljesen egyedül bizonyos időközönként, akkor kezdek kiborulni. Persze nem ez vezetett a hűtlenséghez, de a kapcsolat megromlásának egyik oka volt.

Ami az olyasmit illeti, amit a férjed kívánna ... Korántsem biztos, hogy olyasmit kívánna, amit te valaha meg tudnál neki adni. Nem egy másfajta szextechnikát kívánunk meg, hanem egy másik embert. Másik emberré pedig nem tud válni senki.

A más iránti vágyával neked is kezdened kellene valamit, nem csak neki. Ha már egyszer úgy döntenétek, hogy megbeszélitek. Persze egyáltalán nem biztos, hogy éles helyzetben is így döntenétek - illetve az érintett fél így döntene. Az ilyen helyzetek egyszerűen nem modellezhetők, bármennyit is gondolkodsz rajta, amikor ott van és megrohan, már nem az az ember vagy, aki hideg fejjel végiggondolta.

@Dai: ha ő nem tud/akar lemondani a vágyáról, ha ő úgy dönt hogy te is kellesz, de az is amit egy szeretői kapcsolat ad(na) neki - ezzel együtt tudnál élni?
úgy, hogy közben a kettőtök kapcsolatára is odafigyelne, megmaradna az összhang is, nem éreznéd hogy eltávolodtatok egymástól, egyszerűen csak szembesülnél vele, hogy neki vannak más nők irányába is vágyai, esetleg már tett is lépéseket a megélésükkel kapcsolatban.

@skarlát betű: nem is annyira kósza. :) de úgy általában is szeretném jobban ismerni olyan hűségpartiak véleményét, akik az átlagosnál (szeretem, tehát hűséges vagyok) összetettebb gondolatokkal bírnak erről a témáról.

@Rogerthat: Nem. Ismerem a férjemet, ő is pont olyan "egygazdás kutya" mint amilyen én vagyok. Ha más kéne neki, akkor más kéne neki, és teljes egészében őt szeretné, rá koncentrálna, vele szerené megélni a mindennapokat. Ez most nem találgatás, megkérdeztem, ő üzeni. :) Itt nekem már nem lenne helyem, tehát továbbállnék. Nagyon fájna, de a tartásomat és a büszkeségemet csak így tudnám megőrizni - ha egyenes gerinccel elvonulok.

Egyébként nem biztos, hogy jó, ha az én gondolataim alapján próbálsz másra való következtetéseket levonni, mert lehet, hogy mellélősz. Én az uram szerint, ami a gondolkodásomat illeti, "fordítva vagyok drótozva."

@skarlát betű: Az egyedüllét sztem alap. Ha nem lenne rá meg a lehetőség a kapcsolatomon belül, becsavarodnék.

Mellesleg igen, ezeket a helyzeteket nem lehet modellezni. Ahogy nem tudom, mit tennék atomtámadás esetén, éppúgy nem tudom mit tennék az általatok emlegetett helyzetben. Lehet, hogy tényleg lenne erőm emelt fővel távozni. De lehet, hogy sírnék, és könyörögnék a férjemnek, hogy ne hagyjon el, de az is hogy dühödt féltékenységemben megkéselném őt is meg a szeretőjét is, és a további életemet a börtönben tölteném... Bármi előfordulhat...

@Dai: Az a zavaró ebben, hogy büszkeségről beszélsz. És gazdáról. Meg úrról.
Mihez képest vagy fordítva bedrótozva? Nem én vagyok fordítva bedrótozva? Szerintem te a többségi véleményt képviseled.

@Dai: erről két dolog jut eszembe. egyrészt, korábban én is mindig "egygazdás kutya voltam", pont ez a jellemvonás vagy igény vezetett oda, hogy most sincs igényem többre a feleségemen és a szeretőmön kívül. hogy úgy érezzem, és ez nem önmarketing vagy önfelmentés, tényleg így érzem, hogy nem hűtlen vagyok, csak kettőhöz vagyok hűséges.

másrészt, ha tőlem megkérdezte volna valaha is a párom, hogy ha más nőt is akarni fogok, azt pontosan hogyan fogom tenni, akkor valószinűleg én is ilyesmit mondtam volna, de semmiképp nem azt, amit végül csináltam, csinálok most. ettől persze a férjed gondolhatja teljesen őszintén amit mondott, és érezheti 100%ig így, csak attól még ez egy kényes téma, és kényes témákban az ember óvatosan fogalmaz.

@Rogerthat: Így is lehet fogalmazni. Vagy: két gazdás kutya vagy? :-) És ha kutyából is kettő van, gazdából is? Akkor azt minek nevezzük? :-)

Ami a 2. megjegyzésedet illeti, pont ezt akartam én is mondani, de gondoltam, egy férfi szájából autentikusabb. Magát csapja be, aki azt hiszi, hogy a partnere mindig mindenben igazat mond ... Ez az esetek elenyésző százalékában van csak így. Főleg ilyen kényes kérdésben, amely bizonyos embereknél vérre megy ... Ha ma kérdezné meg tőled a feleséged azt, amit Dai a férjétől, még mindig azt válaszolnád, amit a férje válaszolt?

@skarlát betű: A kutya meg az úr csak hasonlat - bár tudtam, hogy ki lehet forgatni, ezzel a kiejezéssel tudtam legjobban visszaadni, amit mondani akartam.
A büszkeség miért baj? Mert nem divat mostanában? Attól nekem még fontos...
Mellesleg néha úgy érzem, hogy éppen nem a többségi véleményt képviselem. Sokszor néztek már hülyének azért, mert úgy élek ahogy: az első psiammal, nem ismerve és igényelve mást. Anno nem egy baránő és haver próbált erről a kapcsolatról lebeszélni azzal "hogy manapság azért ez nem szokás" és " az lenne a normális, ha inkább élnél, ahelyett, hogy fiatalon lekötöd magad".

@Rogerthat: Azt mondják, lehet kettőhöz hűségesnek lenni - az más dolog, hogy az érintettek mit szólnánk hozzá, de te ezt még simán érezheted így. Attól, hogy én nem így élek, és jelenleg el sem tudom képzelni, megértem, hogy lehet ilyen is.

Az előző posztodban van egy szó, amire reagálni szeretnék: hűségpárti. Ez sztem helytelen kifejezés. Nem azért vagyok hűséges, mert eldöntöttem, hogy hűségpárti leszek, hanem azért mert ez nekem így jó. Mondjuk az tény, hogy a monogám kapcsolatot tekintem jónak a magam számára - nem bírnék sokáig benne lenni egy olyan helyzetben, mint amilyenben te vagy.

@Dai: A büszkeség mindig divat. Van olyan büszkeség, amit én is pozitívnak tartok, de szerintem léteznek fontosabb dolgok a világon. Sok értelmetlen szenvedés gyökere a büszkeség, vagy úgy is mondhatnám, a gőg ...

Az, hogy valaki csak egy férfit ismert életében, ma tényleg szokatlan (noha nem egyedülálló, sőt), én arra gondoltam, amit a monogámiáról állítasz. Az még mindig többségi vélemény. És nem is hiszem, hogy megváltozna valaha.

@skarlát betű: Szerintem óriási hiba a büszkeséget összekeverni a gőggel. A gőg tényleg értelmetlen, a alapja büszkeség viszont a reális önbecsülés, amire egy egészséges embernek szüksége van.

@Dai: én azért azt mondom, sok újat tanulhatsz meg magadról, ha olyan helyzetbe keveredtél mint amilyenbe mondjuk én: érzelmek és kötődés (érzelmi jellegű, tehát nem pusztán gyerekre meg lakáshitelre gondolok) kialakulhat párhuzamosan két ember irányába is. és akkor bár technikailag, számszakilag nem monogámia, mert kettő, érzelmileg mégis úgy éled meg hogy azért valami olyasmi.
és ha a viszony másik szereplője is hasonlóan éli meg, kettős kötődéssel, akkor kialakulhatnak és tartós(abb)an működhetnek nem szabványos szerelmi sokszögek is.

a "hűségpárti" szót pedig abban az értelemben használtam, hogy "valaki, akinél működik a hűség kényszer és önfeladás nélkül is". mint ahogy magamra is használnám a "hűtlenségpárti" kifejezést is, ha egy szóba akarnám sűríteni a dolgot, akármilyen torz jelentést is bele lehet ebbe látni.

@skarlát betű: nem örülnék neki, ha ma válaszolnom kellene ilyen kérdésre. :) gyűlölök hazudni, és most nem tudnék hitelesen amögé bújni, hogy nem voltam még ilyen helyzetben, nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, nem tudom hogyan viselkednék.

@Dai: Ismerem a hivatalos meghatározásokat, de ezek sokkal képlékenyebb dolgok. Az egyik átcsúszik a másikba, észre se veszed. A gőgöt se vesszük észre magunkon, csak a többieken.

@Rogerthat: De ha feltenné a kérdést, nem vallanál, ha jól értem. A magának jót akaró asszony fel sem teszi a kérdést. :-)
Egyébként köztünk ezek a kérdések nem hangoztak el a veszélyes korszakban (a nyitás előtt), mert egyszerűen kerültük a témát. Néztünk filmeket, amelyek tele voltak hűtlenséggel, és nem kommentáltuk. Ez is sokatmondó ... :-)

@skarlát betű: ha megadná a lehetőséget arra, hogy tönkretegyem mindkét 'magánéletemet', nem élnék vele. :)
mert kényes egyensúlyról van szó, gyerek, család van mindkét oldalon. ha ez megbomlik, ha az egyik fél szinglivé válik és ezzel elkezd többet akarni, de a másik ragaszkodik a családjához, tarthatatlan helyzet lépne fel. és akkor még a 'szinglivé válás' közben begyűjtött mérhetetlen sebekről nem is beszéltem.

nem, ez az a téma, amiről bűn őszintén beszélni a legális kapcsolatban, mert rombol. ez az a téma, amiről emiatt nem lehet beszélni. és amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

de egyetértek veled, egyes esetekben nem beszélni a hűtlenség témájáról is sokatmondó, ezért néha jobb nem is kérdezni, jobb nem akarni tudni. a mi kultúrkörünk alapjának tekinthető Biblia szerint az ősbűn az volt, amikor az első emberpár evett a Tudás fájának tiltott gyümölcséből. még Isten is meg akart tartani titkokat magának ahhoz, hogy jól tudjanak működni a teremtményei. szóval nem jó dolog mindent tudni, és mindent tudni akarni se.

@skarlát betű: Én meg éppen különféle filmek és IRL esetek alapján próbálok beszélgetni, óvatosan puhatolózni, hogy mi lenne, ha legálisan nyitnánk a házasságunkon, de kevés sikerrel. :(

@barbieds: a kevés siker mit jelent, az érdemi reakció hiányát vagy az elutasítást?

@Rogerthat: én meg kérdezhetek esetleg tőled valamit? (amúgy tök jókat kérdeztél Daitól, meg ez a párbeszéd úgy ahogy van, tetszik/ett) Akkor mit tennél, ha ez a szinglivév álás hanem is megtörténne a másik oldalon, de lehetőségként felmerülne, sőt presszionálnának, hogy ez az, amit a másik tenne szíve szerint, vagy ilyesmi. Ha azt mondaná a másik, hogy borítsatok, mert neki valami miatt rosszabb lett otthon, vagy mittudomén. Az ő és a te családod érdekében (?) el tudnád engedni mielőtt beüt a krach? Vagy....?

@hannawald: a család az első, ezt nem kérdőjeleztem meg soha, ez az első számú játékszabály, dogma, ha úgy tetszik.kötöttem egy hosszú távú szerződést valakivel, amit pusztán azért sosem mondanék fel, mert én utána puhára esnék és kevesebb fájdalom árán tudnám újra felépíteni az életemet. arról nem is beszélve, hogy szeretem a feleségemet. is.

@Rogerthat: nem vagyok egész biztos abban,hogy nem értettél félre (lehet félreérthetően fogalmaztam), de ha ő, a szeretőd akarná felmondani ill inkább módosítnai ezt a szerződést? ha észrevennéd, hogy egyszerűen az ő oldaláról már nem működik ez a kényes egyensúly, s egyre inkább hajlik a borítás felé. időben be tudnád fejezni, vagy sodródnál és kutatnál a kiskapuk a félmegoldások felé, esetleg várnál, és váratnád őt is, hátha minden olyan lesz mint régen? (tudom, h fikció a dolog, s talán nehéz is beleélned magad, csak....érdekel)

@Rogerthat: újra elolvasva, amit írtál: inkább én értettelek félre :) amennyiben a váalszod pusztán annyit jelentett, hogy semmilyen körlümények között (kb) nem borítanál otthon. bár ez nemválasz arra, hogy hogya viselkednél iylen helyzetben a másik fél irányában, akit elvben ugyanúgy szeretsz.

@hannawald: volt már hasonló helyzet, bár közel sem ultimátum-szerűen, inkább úgy mondanám: felmerült a lehetőség, és ott egyértelművé tettem, hogy a család az első. ha ezt csak olyan áron tudnám betartani, hogy a szeretőmet el kell engedjem, megtenném, még ha fájdalmas arccal is.

a 'semmilyen körülmények között nem borítanék' viszont nem ilyen egyszerű. ha otthon megromlanának a dolgok, és az a része már javíthatatlanul nem (minden próbálkozás ellenére sem) működne az életemnek, akkor ezzel az állapottal kezdenem kellene valamit. más kérdés persze, hogy ez milyen helyzetben találná a másik fél kapcsolatát.

@Rogerthat: utolsó kérdés és békén hagylak :) ha nem kérné, hogy te boríts, de ő borítana, és csak egyszerűen látnád rajta, hogy ezzel nála az egyensúly halott, ha látnád, hogy nem tud így teljes életet élni, hogy sokszor okozol neki fájdalmat akaratlanul is, de soha nem mondaná ki, hogy neki ez már kevés? lépnél valamerre? az ő indítványozása nélkül kutatnál-e megoldás után vagy örülnél, hogy nincs kimondva az unfair?

@hannawald: többszörösen is kimondatott köztünk, hogy a mi viszonyunk így működik, hogy van egy legális "magánélet", benne férj, feleség, gyerekek, és van a másodlagos, a mi viszonyunk. ha ez az egyensúly megborul, nem fogunk tudni hosszú távon működni úgy, hogy a viszonyunk kölcsönös elégedettséget eredményezzen.

persze soha ne mondj sohát, de ez elég erős meggyőződésem. úgyhogy én elengedném őt, ő elengedne engem, felépítene magának egy új életet, én pedig valahol arrafelé folytatnám, ahol az ő érkezése előtt voltam, sebekből vérző átmeneti monogámiában.

@Rogerthat: ne haragudj, hogy ilyen nem túl vidám forgatókönyvekkel való foglalkozást erőltettem rád. de örülök a válaszodnak. köszi.

@hannawald: csak visszakaptam, amit én műveltem Dai-val. :) szimplán csak érdekelt, vagy te is hasonló cipőben jársz?

@Rogerthat: távolról hasonló :) és már múlt idő. azt hiszem.

@Rogerthat: Tetszik ez a "sebektől vérző átmeneti monogámia" kifejezés :-)

@Rogerthat: Van reakció: elutasítás, teljes és tökéletes.

@Rogerthat: Nem művltél velem semmit, érdekes volt erről beszélgetni. :)

Mi az a hűség ? szkaresz.blogter.hu/390079/oszlop_es_oszlopcsarnok Üdv

@nomad: Bocs, de nekem ez jutott erről eszembe!

A szex vajon mi: www.youtube.com/watch?v=CiyAda3ohfs

(Brrrr....)

Nálam úgy van, hogy egyáltalán nem esik nehezemre a hűség, hanem csak teljesen magától értetődő, természetes állapot. Mióta ismerem és szeretem (évek óta), nekem ő az egyetlen. Volt mikor észérvek mentén akartam volna más férfit, de akkor sem voltam rá képes; hiába akartam, Ő tölti ki a szívem minden pici zegzugát. Ambivalens állapot kicsit, mert úgy vagyok "szexmániás", hogy közben frigid. Szex (vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy intimitás) jöhet minden mennyiségben, de csak vele, más férfi teljesen hidegen hagy, nem tűröm meg a közelemben. Mikor nem tudunk találkozni, mint most, akkor sem a szex hiányzik, hanem a vele való szex, az ő közelsége (ami egyébként k* szar helyzet, mert ilyen formán teljesen ki vagyok neki szolgáltatva). Ez tud egyébként a legkínzóbb lenni: akivel szeretnél együtt lenni, azzal nem lehet, mással meg nem akarsz..:(( Ettől nagyobb szívás nemigen van, ilyenkor irígylem azokat, akik képesek hűtlenkedni, mert megoldják gyorsan, én meg csak szenvedek össze-vissza, és blogokat olvasok az éjszakába:(

@lanyaholdrol: "volt mikor észérvek mentén akartam volna más férfit"

No de miért? Én még sosem akartam észérvek alapján másik pasit, csakis vonzódási érvek mentén. :D Vagy ő nem független, és el akartál szakadni tőle?

@lanyaholdrol: Ez egyébként ismerős, nem olyan meglepő. De tényleg szenvedős, ha csak egy férfire vágysz, és az nem lehet veled - vagy, mert nem akar, vagy, mert nem tud ... Ilyen velem is történt, és biztos fog is még, de azért annyira nem vagyok "szélsőséges", hogy minden más pasi taszítana. Az persze már más kérdés, hogy a távolság csak átmeneti, vagy tudható, hogy hosszú távon nem fogtok egymáshoz tartozni.

@barbieds: Szerintem sok olyan élethelyzet lehetséges, amelyben az ember észérvek alapján próbálja meggyőzni magát. Nem szokott működni, persze ...

@barbieds: Ahogy skarlát betű írta, "sok olyan élethelyzet van", bár ez a gyakorlatban tényleg legtöbbször azt jelenti, amit írtál; esetemben azt jelenti, hogy sosem leszek elég jó neki, és ebből a szempontból lényegtelenek a körülményei:(

@skarlát betű: Sokszor még az sem számít, hogy látható-e a jövő. Mikor majd két évig nem volt köztünk szexuális kapcsolat, nekem akkor se volt mással sem. Amíg a szív elutasít, addig a test nem tud tenni semmit.

Szóval nálam se működött az észérv.

@barbieds: Ahogy skarlát betű írta, "sok olyan élethelyzet van", bár ez a gyakorlatban tényleg legtöbbször azt jelenti, amit írtál; esetemben azt jelenti, hogy sosem leszek elég jó neki, és ebből a szempontból lényegtelenek a körülményei:(

@skarlát betű: Sokszor még az sem számít, hogy látható-e a jövő. Mikor majd két évig nem volt köztünk szexuális kapcsolat, nekem akkor se volt mással sem. Amíg a szív elutasít, addig a test nem tud tenni semmit.

Szóval nálam se működött az észérv.

Először nem jelent meg semmi, most meg kétszer ugyanaz... Bocsi.

@lanyaholdrol: Ez viszont már a saját lelki épséged elleni merénylet, úgy látom. Ha a srác tud is róla, ráadásul elég nagy felelősséget raksz rá, amitől, gondolom, nem valami boldog. Próbáltál a mélyére ásni, hogy miért ragaszkodsz annyira egyetlen személyhez, akkor is, ha ő nem viszonozza a szerelmedet? Ha jól értem, erről van szó ...

@skarlát betű: Az én lelki épségem... hol van az már. A fiú biztos tud róla, mert eléggé ismer engem már ahhoz, hogy ez egyértelmű legyen akkor is, ha nem mondtam. Felelősséget direkt nem raktam rá, de most őszintén el tudod képzelni, hogy ez érdekeljen/motiváljon bárkit is? Mit számít? Az én életem, az én gyötrelmem, az én "lelki épségem". Vagy tényleg elképzelhető, hogy valaki megdugna egy nőt puszta felelősségérzetből, mert szegénynek mással nem megy? Hát elég nagy sz*ban vagyok akkor...:(
Szeretem, azt tudom. Szeret-e? Ezt nem tudom.

@lanyaholdrol: jajj, te... :(