@skarlát betű:
Egy nagyvárosban pl sokkal könnyebb lett volna diszkréten intézni a dolgot.

Hát igen, de a szeretője nem erre törekedett.

Csak az a kérdés, vajon fel tudsz-e építeni egy valóságközelibb világot önmagadban. Ahol nem tökéletes egy párkapcsolat, és nem omlik össze attól, hogy van harmadik szereplő.

Igen, igen ez a nagy kérdés. Családalapítás előtt állunk (ill. álltunk, mielőtt ez kiderült). Még fiatal vagyok, újrakezdhetem akár. De mással más (jobb) lenne? Vagy szüljek egy csalónak? De lehet, hogy a vesztembe rohanok ezzel.A jövőben vetett hitem azért megrengett. Őt már nem érzem egy fix pontnak az életemben. Majd talán idővel tisztábban látok.

@E. Bonheur:
folyt.
Szerintem olvassák ők, de talán mindenki egy kicsit magára ismer, mármint a saját hibáira. Megérti, hogy mi mozgatja/mozgatta a társát más karjába.

@Szemekbe zárt titkok: Igazad van. A megcsalt fél ilyenkor eszébe se jut a hűtlenkedőnek, aki éppen otthon van és vigyáz a gyerekre, vagy dolgozik, túlórázik azért, hogy a hűtlen fél is jobban éljen. Ilyenkor néhány órára kikapcsol a taposómalomból, majd hazatér. Hogy mennyire gyakran vágyik el otthonról, ezt sok minden meghatározhatja.

@Rhianne: Csak, tudod, az van, hogy ha képbe kerül az egó, ami szerintem is nagyban szerepet játszik a megcsaltság-érzésben, akkor máris nem annyira egyértelmű ez a ki a rossz és ki nem kérdés, amit meg amúgy simán elintéz azzal a többség, hogy hát a félrelépő. A megcsalt fél önzése előbbre való, mert azt erkölcsi álruhába lehet burkolni?

@Rhianne: az álláspontjaidban senki nem akar megingatni, hisz mi sem szebb, mint egy teljes hűségben leélt 50 év például. Az rossz, ha az embernek az illúziói összetörnek, vagy sérülnek, én is tapasztaltam, igaz, egészen más témában. Csak az 50 év hűség nehezen kivitelezhető, és ha sikerül is, a kérdés, hogy minek a rovására megy. Mert ebben is sérülhet az egó.

@Tenkeskapi Tánya:
Kíváncsi lennék, hogy itt ezen a blogon hogyan érvelnének.

@E. Bonheur:
Mosogatás közben gondolkodtam.. és azt hiszem, néha mégis eszünkbe jut a megcsalt fél.
Ha épp belecsörög a hívásával az aktusba!:)

@E. Bonheur: én nem vágyom teljes hűségben leélt 50 évre. Mert őszintén teljesen kizártnak gondolom, hogy 50 de akár fele annyi éven keresztül hűséges tudjon maradni egy egészséges szexualitású ember. Vagyis másképp szólva, cseppet sem irigylem azt az embert, aki évtizedeken keresztül ugyanazzal az egy emberrel van együtt. Nekem unalmas lenne.

@barbieds:
Igen, ezt is rá lehet fogni. De akkor lesarkítva szerinted: én nem szeretem eléggé a párom, mert nem veszem figyelembe az igényeit. És neki arra van igénye, hogy másokkal is szexeljen.
Ezt te így érted?
De akkor ő sem szeret engem, mert nem veszi figyelembe az én igényemet. Méghozzá azt, hogy nem szeretnék a páromon osztozkodni. Én azt szeretném, hogy mi ketten elegek legyünk egymásnak. És igényem az is, hogy tiszteljenek meg azzal, hogy nem tesznek pletykatárgyává a helyen, ahol nekem élnem kell.

Akkor most senki nem szeret senkit.

@Szemekbe zárt titkok:
Mosogatás közben gondolkodtam.. és azt hiszem, néha mégis eszünkbe jut a megcsalt fél.
Ha épp belecsörög a hívásával az aktusba!:)

Ne haragudj, nem személyeskedés, de ettől felkavarodott a gyomrom. Szar érzés, hogy akár rám is így gondolhattak.

@Rhianne:
Sajnálom.
De tényleg így van. Bárki, aki szerető, ezt megerősítheti.

@Rhianne:
Amúgy...becsülöm nagyon benned, hogy felvállalod itt az érzéseidet. Az itt-et úgy értem, hogy tényleg több az olyan hozzászóló ezen az oldalon, akik szeretőként nézik a dolgokat.
Amit írtam, nem bántásnak szántam.
Gondolom, ha idejöttél, azért tetted, mert az igazat szeretnéd tudni. Az pedig nem az, amit a férjed/barátod ilyen esetben elmond.
Kívánom, hogy legyen erőd szembenézni az igazsággal, és legyen erőd ahhoz is, hogy a következő napon ne blöffként dobd be otthon, amit itt hallottál, abban a reményben hátha újabb infokat tudsz meg tőle. Nem éri meg.

@Rhianne: @Szemekbe zárt titkok: Én azért nem mondanám, hogy sose jut az ember eszébe, csak, ha éppen telefonál. De biztos, hogy nem lesz központi téma. Nyilván nem mindegy, milyen az otthoni kapcsolat, jó-e vagy pocsék, az se mindegy, hogy mondjuk nyitott házasságról van-e szó, mert ott aztán végképp nem kell "zavaró tényezőként" érzékelni a házastársat.
De a lehető legritkább esetben irányul a hűtlenség az úgynevezett megcsalt fél ellen - legfeljebb, ha bosszúhadjáratról van szó, vagy annak kísérletéről.

Nézd, Rhianne, a helyzet az, hogy egy extrém monogám és egy meggyőződéses poligám szerelme/kapcsolata sose lehet boldog, ez evidens. Vagy egyik enged, vagy másik, de aki enged, az nem lesz elégedett. Azért mondom, hogy extrém monogám, mert lehet valaki szimplán monogám a maga szempontjából, de ettől még hallgatólagosan elismerheti a partnere igényeinek jogosságát, és lehet akár boldog is ebben a helyzetben.

Ha számodra a családalapítás abszolút feltétele a teljes és kétoldalú monogámia, mondjuk 50 évre, akkor nehéz lesz partnert találni hozzá. Ha ez az egy bajod a férjeddel, jól gondold meg, hogy nem éri-e meg elfogadni őt olyannak, amilyen, mert nagyon nehéz minden igénynek megfelelni. Ő most azt állítja, hogy soha többé nem fog megcsalni, vagy mi a helyzet?

@kalapompompom: Igény kérdése, van, akinek nem unalmas, mert nincs igénye a változatosságra. De nekem is unalmas lenne.

@Feromontika:

Megint eljutott a birtoklásig :)
Ez után jön majd a kisajátítás :)

@kalapompompom:

Ez az egészséges szexualitású, meg egyáltalán az ilyen kategorizálás eléggé veszélyes.

A monogám, aszexuális, vagy meleg az beteg?
Gyógyítani vagy kiküszöbölni akarod?

@OakTree: Ezt viszont tudod, hogy nem így értette.
Van egy átlag érték, amilyen az egészséges szexuális ösztön, az aszexuálisban ez nincs meg, ettől még nem beteg, csak hiányzik belőle valami. A melegben megvan. A monogám meg... na, akkor derül ki, hogy valaki tényleg monogám-e mindenestül, ha leélt egy életet egyvalaki mellett és nem kívánt meg senki mást. Elég ritka lehet :-P

@skarlát betű:

"Ezt senki nem gondolhatja komolyan!"
Én értem, hogy nem ez a cél. Tényleg.
De a monogámia logikájából egyenesen következik.
Elég sokszor láttam és hallottam.

@skarlát betű:

Egzaktul nem mérhető dolgokat nem nagyon lehet/szabad ilyen módon kategorizálni. Soha nem vezett még jóra. Ami egyik oldalról nézve kevés az a másik oldalról nézve kórosan túlteng.

Szintén csak az általad is fenntartással figyelt statiszikákra hivatkozva kb 51-49 % a megcsalás/hűség arány.
A 49%-ból persze valamennyit le kell vonni a nár bőven tárgyalt okok és körülmények miatt.
Én olyan 25-30%-ra taksálnám a gyakorlati monogámiát ami kb. minden 3-4-ik ember.
Monogámia alatt én azt értem, hogy jól érzi magát benne, sikeresen megéli stb.

Persze olyan szigorúan tekinted, hogy nem kívánt meg mást az azért inkább közelít a 0%-hoz :)

@E. Bonheur:

"Csak az 50 év hűség nehezen kivitelezhető"

Kamaszkoromban az ellenkezőjét gondoltam, mert ezt láttam és ezt mondták.
18-30 éves koromig biztos voltam benne, hogy lehetetlen, sőt értelmetlen és habzsoltam is az életet.
30-40 között megint meg voltam róla győződve, hogy kivitelezhető és társat keresgéltem hozzá.
40 után pár évig teljesen azt hittem, hogy nem sikerül kivitelezni, és nincs is hozzá kedvem.
Így 50 felé már utánaszámoltam és rájöttem, hogy nagy mázli fog kelleni az 50-hez az életkorunk miatt :))

Kedves skarlát betű! Nyugodtan töröld a hozzászólásomat, ha nem ildomos már konkurens(?) oldal linkjét bedobni. Csak éppen ma megakadt ezen a cikken a szemem. Kíváncsi lennék, hogy a hűtlenek hogyan látják ezt a sztorit. (A szuperanyák-szupernők már szédszedték a kommentjeikben). Szerintetek itt történt megcsalás?

bezzeganya.postr.hu/titokban-randioldalt-hasznal-a-ferjem

@Rhianne: Most csak első blikkre: de komolyan, használta volna nyíltan? :-)
Egyébként nem tekintem konkurens blognak, láttam már posztokat, de őszintén szólva olyan terjengősek voltak, hogy nem volt türelmem végigolvasni. A szuperanyától mint jelenségtől meg kiver a víz :-P Én csak egy mezei, nagyon nem szuper anya vagyok :-)

@Rhianne: Na, ez most nem volt annyira terjengős, kommenteket nem olvasok ezúttal.
Szóval: normális, nem normális, ez van. Lehet, hogy tényleg csak kiengedte kicsit a gőzt, szegény, 20 év házasság után... Mit vár az ember?
Lehet, hogy több is volt.
De hogy a gyerekek fotóit felrakta egy társkeresőre, azt nem fogom. Mit akart ezzel? Az ember normálisan saját fotót se tesz fel, ha házas, nem hogy a kölykökét.
Hogy volt-e hűtlenség, azt csak ő tudja, és e mellett a feleség mellett szerintem jobb, ha nem vallja be, ha volt is. Nem csak azért, mert ő monogám(nak tűnik), hanem, mert örökké benne van a tüske, hogy a férje nem látja szépnek. Ezt külön kiemeli, érdekes módon. Szóval, maga a tény, hogy valaki társkeresőn van fent, még nem hűtlenség, lehet ártatlan flörtölgetés, rengeteg ember nem jut el a cselekvésig azok közül, akik ilyen helyeken vannak.

@OakTree: Ha jól emlékszem, az 50% körüli az az aktuális partner megcsalására vonatkozott, nem a valaha megcsalt-e valakit kérdésre. Mert az nyilván nagyobb lenne.
Az abszolút monogám nem is kíván meg senki mást. Igen, ez elhanyagolható kisebbség lehet. A 20-25% a gyakorlati monogám talán, aki úgy elvan a dologban, különösebb kínlódás nélkül. Bár itt is nagy kérdés, hogy meddig! Milyen életkorban kérdezed és mennyi ideje tart az aktuális kapcsolata.

@Rhianne: mikor kiderült a férjem kalandja- fiatalok voltunk, alig házasok - én irtóra beijedtem a gyerekvállalástól. Gondoltam: adok magunknak egy évet, ha nem tudok megbocsájtani, vagy ha tényleg kiderül, hogy szar alak, elválok....de nem váltam. Újabb egy év, második, harmadik....elmúlt a harag, a sérelem. De a gyerek kérdést tovább halogattam. Mintha akkor már minden visszafordíthatatlan lenne, pedig én szeretek aktívan részt venni a sorsom alakulásában :) Aztán sok-sok évvel ezután egyszer csak arra ébredtem, hogy én ebben az emberben bízom. Partnerem jóban-rosszban, kiáll mellettem, támogat...mi a fenére várok? Mástól kaphatnék garanciát? Van olyan, hogy abszolút, tökéletesen megbízható pasi? Aki nem csak nem csalt meg, de a fejem teszem rá, hogy nem is fog? Furcsa volt, de egyik napról a másikra csapott belém ez a felismerés annyi év után. Két hónapra rá megfogant a babánk. Férjem jó apa, gyermekem klassz kölyök :) Szerintem nincs mit megbánnom. Ez nem példabeszéd, csak mondom - jártunk így többen is :P Most én járok tilosban, na, ezt sem hittem volna akkor...

@Rhianne: Hát igen, mindketten önzők vagytok a magatok módján. Én arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a monogám fél is a saját érdekeit nézi ám, csak az ő önzése társadalmilag/erkölcsileg igazolva van. Ha neked a szexuális hűség ennyire fontos, akkor nyilván nem a mostani férjed az ideális társ a számodra, és te sem az ő számára.

@E. Bonheur:
Nem nagyon csodálkozom, hiszen ez egy szekta:-), és aki bemerészkedik, leplezetlenül szembesül azzal, amivel nem igazán szeretne.
Nézd meg Rhianne-t. Én nagyon becsülöm, hogy feltárta itt az érzéseit, ideáit, bár már én is tudom tapasztalatból, hogy nem kivitelezhető, amit elvár. A reakciókat olvasva, nem lehet neki könnyű...

@Tenkeskapi Tánya: Na ne már, én lennék a szektaalapító? Akkor esetleg pályázzak állami támogatásra, mint kisegyház? Igaz, már az egyházi biznisz se a régi :(

@LostInLove:
Nálam pont fordított pályaív volt:-)
Fiatalon, házasságunk elején, szerelmünk hajnalán szültem meg gyermekeinket, akkor el sem tudtam volna képzelni, hogy a családi fészken kívül máshol is lehet élet.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy kamaszkoromban és fiatal felnőttként annyi mindent kipróbáltam, hogy jól is esett lenyugodni. A fészekrakó/örző hormonjaim is jól működtek:-)
Aztán a gyerekek nagyobbá lettek, és belőlem múlni kezdett a hormonparancs... és, mit szépítem, tudatosan nyitottá tettem magam külső kapcsolatra.

@skarlát betű:
Egy jó lobbival még talán sikerülhetne:-)
Elég vizuális típus vagyok... megjelent előttem egy szektagyűlés, annak összes hókuszpókuszával:-)

@skarlát betű:

"elvan a dologban, különösebb kínlódás nélkül"

Ez azért legalább ott van, ahol az én béna példám :))

Különösebb erőlködés nélkül érezni belőle, hogy "aki nem úgy gondolkodik/él mint én az ...."
Gyakorlatilag nettó anti-ultraliberalizmus :))))))

@barbieds:

Teljesen egyetértek.
Basszus. Kár, hogy én ilyen tömören és lényegretörően képtelen vagyok fogalmazni. Ezt irígylem őszintén és önzően.

Jó éjt mindenkinek!

@OakTree: Abszolút nem. Én nem állítottam, h az ilyen ember felelőtlen :-P
De feltehetem szavazásra is, a monogámok tüzesen és szenvedélyesen monogámok vagy csak elvannak, mint a befőtt. Hm?

@Tenkeskapi Tánya: És a szektavezérnek mindig van valami háreme is, nem? ;-)

@Tenkeskapi Tánya:

Ezt még nem állom meg:

"bár már én is tudom tapasztalatból, hogy nem kivitelezhető, amit elvár"
Én szintén tapsztalataból tudom, és több példán is láttam, hogy jó eséllyel kivitelezhetőnek tűnik számos esetben.
Abban SB-nek van teljesen igaza , hogy a legvégén dől el, hogy sikerült-e.
A nem sikerül mindenesetre sokkal hamarabb kiderül :)

Tényleg jó éjt!

@skarlát betű:

Ja-ja!
Én sem állítottam, hogy felelőtlen lenne bárki is.
A példa esküszöm, hogy csak arról ugrott be, hogy aki szembe megy a beégett társadalmi automatizmusokkal, annak fel kell készülnie a topicnyitóban említett emberi gyarlóságokra.
Van olyan, hogy az ember téved és mellényúl:)))

A legnagyobb poén az, hogy nincs is jogosítványom.

Szóval tényleg jó éjt!

@skarlát betű:

Ja! Megint kapkodtam.

Szavazás: Ha az olvasótábor és a kommentelő tábor összetétele közt jelentős a korreláció - és szerintem az - akkor fel se tedd, előre megmondom a végeredményt :))))

@OakTree: Persze, elvileg erre is fel kell készülni, noha bizonyos elővigyázatossági szabályokat betartva kisebb a valószínűsége.

@Rhianne: csaló. téged csalt meg? vagy inkább azt a képet, ami sok emberben él az ideálisnak hitt kapcsolatról.

ha ezt a helyzetet most a családalapítás előtt megtanuljátok kezelni, úgy hogy a végeredmény nagyjából elfogadható mindkettőtök számára, az óriási kincs lesz, és erőt fog adni.

őszintén szólva én még nem láttam olyan kapcsolatot ahol az évtizedek alatt ne került volna elő a harmadik. a különbség csak abban állt, hogy hogy kezelték, és hogy milyen tág vagy épp szűk körben volt ismert a tényállás.
amikor huszonévesen megtudtam a saját nagyszüleim történeteit, na azok voltak a legnehezebben hihetőek. a szüleim esete ezek után már smafu volt.
nem is beszélve a saját eseteimről :)

@skarlát betű: hát ez az . miért előre kell hűséget esküdni? micsoda átverés az idősebbektől, generációról generációra, hogy a fiatalabb nemzedéket nem figyelmeztetik..:) a hamis eskü súlyos dolog.

Végigolvastam az írást és a hozzászólásokat, és úgy döntöttem regisztrálok, hogy leírhassam a véleményemet.
Amikor állt a bál, azt mondtam a nejemnek, szakítani fogok a barátnőmmel. Felhívtam telefonon, és megmondtam neki, hogy 10 perc múlva újra hívni fogom, és "szakítok", mert itt fog állni a nejem, és hallgatni akarja, de persze minden marad a régiben. Így is volt. Muszáj volt azt mondanom a telefonba, hogy "csak arra kellettél", és a "nejemet szeretem" stb. , mert a feleségem ezt akarta hallani, ettől nyugodott meg valamelyest. Vagy ettől diadalittas lett? A viszonyunk a barátnőmmel azóta is tart, és a házasságom is, bár nincs olyan vita itthon, amikor a nejem ne küldene hozzá Falramászok ettől!! Ha még tudná, hogy megyek is???!!!!

@Feromontika: Hiszen egyre többen nem is esküsznek, viszont ezeket az embereket a most regnáló hatalom ki akarja zárni mindenféle családi kedvezményből. A társadalomnak elemi érdeke, hogy minél több embernek minél kevesebb mozgástere legyen, tán erre jó az is, hogy egy életre eladósítanak minket lakástörlesztésekkel, nehogy szabaduljunk az egyszer magunkra vállalt béklyó alól. Ráadásul ŐK azt mondják, hogy ez az egyetlen üdvözítő út. Írtam egyszer a monogámia mítoszáról egy posztot, ha még nem láttad.

@Philiphe1963: De durva. Főleg az, hogy ezt a nejed így bevette, hogy egyáltalán igénye volt rá, annyira infantilis ez, nem? Hogy gondolhatja komolyan, hogy ezt így le lehet rendezni?

@skarlát betű: Persze tudom én, hogy nem esküsznek.. de azért együttélés esetén is hasonló sztereotípiák övezik az ember életét a hűség kapcsán. Köszi a monogámiás poszt javaslatot. Azt még nem láttam.

@Philiphe1963: érdekes megoldás. mármint h a feleségedet ez megnyugtatta.

@Feromontika:
csaló. téged csalt meg? vagy inkább azt a képet, ami sok emberben él az ideálisnak hitt kapcsolatról.

Én úgy érzem, hogy engem csalt meg. Mert most hagyjuk figyelmen kívül az érzelmeket, az igényeket stb.,ezeket itt már többször átbeszéltétek.
Nemcsak ezen a téren lehet csaló valaki. A férjem ugyanis a társam, a szövetségesem az életben, akire támaszkodhatok - és ő is rám. Erre ő, akiben a legjobban megbíztam, egy olyan helyzetnek tett ki, amit nagyon nehéz kezelni. Nemcsak érzelmileg (?) csalt meg, de megszégyenített a saját életközegemen belül is. Pletykák sorának tett ki. Valaki írta már, hogy erről azért nem tehet a férj. Hát akkor ki tehet? Ő ment bele a viszonyba, neki kellett volna ezt átgondolni, és ha így dönt, akkor már csak legalább a másik iránti tiszteletből gondoskodni arról, hogy ne derüljön ki. De nem, ő(k) –ez lehet, hogy erős lesz- de a farkasok elé vetettek. Aki kisvárosban él, az tudja milyen is ez a helyzet. Nem egyszerű úgy élni, hogy tudod, hogy a hátad mögött összesúgnak az emberek, lesajnálnak stb. Mert ő férfi, ő megteheti, hogy félrekefél, senki nem ítéli el érte különösebben. Sőt, valahol még "elismerés" is, hogy hódít. Ott a szeretője. Ő persze a kurva, de valahol azért neki is elismeréssel adóznak, hogy meg tudta hódítani a férfit. Aztán ott a szegény kis megcsalt feleség. Ő a szánalomra méltó, a vétlen fél, akivel mindenki nagyon együtt érez – elméletileg. De gyakorlatilag szánják, esetleg ki is nevetik, hiszen hihetetlenül rosszindulatúak az emberek. Ilyenkor az is felmerül mindenkiben, hogy vajon mit nem tudott megadni a feleség, hogy a férj félrekefélt. Sőt, az emberek még azon is élvezettel csámcsoghatnak, hogy éppen milyen módszerrel volt átverve a nej, és hogy az a kis butuska meg milyen hülye volt, hogy nem jött rá. Pedig rajta kívül mindenki tudta. Ha esetleg a feleség nem dobbant a házasságból, akkor még le is sajnálják, hogy hogyan képes ezek után ebben a kapcsolatban maradni, hogy nincs is büszkesége…
Szóval ezek nagyon fájdalmas dolgok. Tudom, hogy most megint az egóval fognak jönni. És igen, ez így van. De kurvára tud fájni, ha az egónkat megbántják. Ilyenkor jöhetnek elő az önbizalmi problémák, amik sok minden más gond forrása lehet. (Hála Istennek nálam ez nem jött elő, de attól még fáj.)
Szóval igen, ez szerintem csalás.

@skarlát betű:
@Philiphe1963: De durva. Főleg az, hogy ezt a nejed így bevette, hogy egyáltalán igénye volt rá, annyira infantilis ez, nem? Hogy gondolhatja komolyan, hogy ezt így le lehet rendezni?

Nem tudom, de őszintén, ti mit vártok a feleségtől? Ő az infantilis azért, mert hülyének van nézve? De tényleg, bocs, én nem értem. Philiphe megígérte neki, hogy szakít a szeretőjével. A feleség átvertnek érzi magát, miután kiderültek a dolgok. Szeretné tudni, hogy tényleg komolyan gondolja-e a szakítást, és hallani akarja, hogy megtörtént-e. Az ember ilyenkor egy olyan bizonytalan idegállapotban van, hogy szerintem igazán nem is önmaga. De ettől ez infantilis?

Kedves @Rhianne: nem voltam hasonló szituban, de én is kisvárosban élek, ismerem a működését. Az biztos, hogy a kisvárosban is a csoda, csak három napig tart. Amilyen pletykaéhesek általában az emberek, azonnal, ahogyan csak lehet, útjára indítanak egy újabb beszédtémát és te már le is kerültél a címlapról.
Ha te nem foglalkozol vele, akkor hamarabb vége lesz. Példa rá, a fodrásznőm, akit megcsalt a férje és kiderült. Nahát! Mindenkinek elsírta magát, és elmondta azt is, hogyan szüntette meg a férjének a viszonyát és, hogy szerezte vissza csak magának a férjét. Persze, ettől még nem biztos, hogy meg is szűnt a férjének a viszonya. Nekem is elmondta, pedig nem barátnőm, csak a fodrásznő, akihez járok. Tehát, ő maga is melegen tartotta a témát. Akkor egy következő alkalommal már 'illett is' megkérdezni, hogy mizújság. Nem mindenki téged néz, nem mindenki rólad beszél, nem mindenki téged figyel még egy kisvárosban sem, csak akkor, ha te is rájátszol.

@E. Bonheur:
Próbálom én is ezzel nyugtatni magamat. Ennek ellenére kitett ennek, és ezt nehezen tudom megbocsátani. Egyébként nem tudom elhinni, hogy vannak olyan emberek, akik erre még "büszkék" is. Én titkolnám egyébként. Pedig olyan jó lenne odamenni anyumhoz, és elsírni neki, hogy mi nyomja a szívem. Mint mindig, amikor bánat ért. De ha elmondanám neki, akkor biztosan meggyűlölné a férjem. És nemcsak ő, hanem az egész családom. Én ezt nem szeretném.

@Rhianne: Azt hiszem, azt mindenki át tudja érezni, hogy ebben mi az árulás - a magánéletetek a ti ügyetek, akár jó, akár rossz dolgok történnek benne, és ahhoz nem volt joga a férjednek, hogy ezen egyoldalúan változtasson. Nyilván nem szándékosan tette, de annyi belátás kell legyen egy felnőtt emberben, hogy számítson ilyesmire, főleg egy kicsi közösségben.

Infantilis feleség? Hát lehet, hogy nem ez a legjobb jelző, de valamiféle álomvilágban él, ha soha fel sem merült benne, hogy megcsalhatják, valamint elhiszi, hogy egy hisztérikus jelenet hatására a bárányka bűnbánóan hazatér. Szerintem makacsul nem akarja tudomásul venni a valóságuk egy jó nagy szeletét, és nem figyel valójában a férjére, a kapcsolatukra. Mondjuk ennek megfelelő látszatmegoldást kapott csak.

@Rhianne: Az infantilis itt arra vonatkozott, hogy hagyja magát megvezetni egy látszatintézkedés által, elhiszi, amit el akar hinni, ahelyett, hogy felnőtt emberként nézne a történésekre. Ezért is mondjuk azt többen, hogy annak hazudnak, aki azt igényli. Ebben a helyzetben odaállni a férjjel, hogy hívd fel azt a ribancot és szakíts vele a fülem hallatára egyfajta mágikus gondolkodásra vall szerintem. Ha a szót kimondják, akkor az úgy lesz. De az egész mögöttes mechanizmus a homályban marad. Ő ezt választotta, nem akarta felnőtt módra kezelni a dolgot.

Persze van, hogy a szerető tényleg szakít, nem csak kamuzik, mert sokkal jobban megijed, mint a @Philiphe1963, vagy meg lehet, hogy sokkal kevésbé fontos neki a szeretői kapcsolata, sokkal jobban szereti a házastársát, satöbbi.

@Rhianne: Szóval, ha városon kívül keresett volna szeretőt és nem tudná senki, akkor sokkal kevésbé haragudnál?
És ha mindenki tudja, a szüleid hogyhogy nem? Ezek szerint másutt éltek?

Ezért is vagyok én a nagyváros híve, sokkal diszkrétebben meg lehet oldani mindent. És kurvára nem érdekel senkit, hogy én kivel, mikor, merre.

@skarlát betű:

Ez csak a fájdalmam egyik része, de igen, lehet hogy kevésbé haragudnék. Nem szembesülnék vele nap mint nap.
A szüleim lehet, hogy tudják, nem zárom ki, sőt. A családom egy részéről tudom, hogy tudnak róla, úgyhogy lehet, hogy hozzájuk is eljutott. De tőlem konkrétan nem kérdeztek rá, én pedig nem mondtam el nekik.

@Rhianne:
Itt nem fogsz megértést találni, ez a másik oldalról szól....
Ezt a helyzetet csak az érti meg, akik megélte, túlélte ezt a krízist....
Nem hinném, hogy a szeretőzős oldal számodra építő jótanáccsal szolgálhat.:((

@Rhianne: Szóval, lehet, hogy tudják és szerinted ezért gyűlölik/nék a férjedet? Az is lehet, hogy egyáltalán nem így éreznek, és megértik. Vagy valamelyikük megérti?
Szóval itt van egyrészt egy bazinagy pletykálgatás (ami már le is csengett talán), meg egy bazinagy elhallgatás. Muszáj abban a kisvárosban maradni?

@Cica7: Ha csak a sebeit akarja nyalogatni, akkor valóban nem, de már többen is jöttek ide tanácsért megcsalt helyzetben és itt ragadtak. Nem hiszem, hogy ennek ne lenne semmi értelme.

@skarlát betű:
Össze van zavarodva és elkeseredett szegény.:((
Mi tanácsolsz neki, aki a másik oldalt képviseled? :))
Nem sok értelmes tanács van ilyenkor, az idő segít leginkább....a múló idő.....

@skarlát betű:
Kizárt dolog, hogy megértenék ezt. Elég konzervatívak ilyen téren. A családomban soha nem történt válás, tudtommal megcsalás sem. Sőt, a férjemről nem is tételeznék fel.

@Cica7: Nem kell neki feltétlenül tanács, egyszerűen csak látja, hogy mi motiválja a másik oldalt, és talán tudatosabban alakítja majd a kapcsolatait. És nekünk, félrelépőknek sem árt, ha szembesülünk azzal, hogy mit tudunk okozni.

@skarlát betű:
Az infantilis itt arra vonatkozott, hogy hagyja magát megvezetni egy látszatintézkedés által, elhiszi, amit el akar hinni, ahelyett, hogy felnőtt emberként nézne a történésekre. Ezért is mondjuk azt többen, hogy annak hazudnak, aki azt igényli.

Na ez akkora baromság! Mi az, hogy azt igényli? Honnan lehet azt eldönteni? Amikor kiderül a megcsalás, akkor a megcsalt fél összetörik, haragszik, kétségbeesik, mert úgy érzi, hogy az eddigi életének vége lehet, és most dönteni kell, hogy hogyan tovább. Ekkor jön a férj, aki elhiteti vele, hogy nem akarja elhagyni, vele akar lenni, próbálják meg újra. A feleség hajlik a megbocsátásra, de a feltétele, hogy akkor szakítson a szeretőjével. Ez szerintem jóformán mindenhol, minden egyes lebukás után így zajlik.
Nem tudom, hogy közületek kiket csaltak meg a párjaik. Elárulom: nagyon fájdalmas és összetett érzés. Úgy érzed, hogy romokban az életed, fáj, hogy nem szeretnek, megalázott vagy, bizonytalan, dühös, és félsz, nagyon félsz.
Ott állsz abban a helyzetben, és döntened kell, hogy hogyan tovább az életben. Ekkor a férj önkényesen úgy dönt, hogy hazudik, mert ő ezt igényli? És mi van, ha nem? Miből lehet ezt eldönteni? Lehet, hogy a feleség szívesebben élne hazugságok nélkül, de egyszerűen belekényszerítik ebbe az állapotba. Mert hinni akar a párjának. És lehet, hogy tényleg próbálkozik, hogy újra felépítse a bizalmat és a közös életet. Ettől ő már hagyja magát megvezetni? Akkor ő most hibás, mert nem felnőttként néz a történésekre? Mert úgy hangzik…

@skarlát betű:
De az egész mögöttes mechanizmus a homályban marad. Ő ezt választotta, nem akarta felnőtt módra kezelni a dolgot.

Egyébként hogyan kellene kezelni egy megcsaltnak ezt a dolgot? Hogyan lehet ezt felnőtt módra kezelni? Ezt árulja el nekem valaki.

Én azt mondom, hogyha szeretitek a párotokat, akkor vigyázzatok rá nagyon, mert egy megcsalással tönkre lehet tenni azt, aki nem elég erős. Egy csomó bizonytalanságot, kisebbségi érzést, félelmet hozhat elő, ami a jövőben igen komolyan is kihathatnak az emberre. Engem az önbecsülésemben szerencsére csak kicsit rázott meg a megcsalás, és igazából nem is félek attól, hogy a párom újból összejönne a szeretőjével. De volt már olyan, hogy este egyedül voltam otthon, sötét volt a szobába, és hirtelen szabályos rosszullét, sírás jött rám, hogy hol van a párom, úgy hiányzik, miért tette ezt velem stb. És csak sírtam. Éjjelente ha felébredek, akkor is szoktak jönni a rossz érzések, amik kínoznak, és miatt nehezen tudok visszaaludni. Szóval ha én is tudok így reagálni, akkor el tudom képzelni hogyan megviselhet mást is egy ilyen dolog. És igen, elhiszem, hogy sokan picit bele is bolondulnak, kifordulnak magukból. Szóval gondoljátok át mit tesztek. Tényleg megnyomoríthatjátok érzelmileg a párotokat ezzel. Csak szerintem sokan ebbe bele se gondolnak, vagy igazából már nem is nagyon érdekli őket az „elhidegült” fél.

Egyébként van itt olyan másik oldalon álló, aki korábban a megcsaltak táborát erősítette. Mit ad Isten, szintén kisvárosból, úgyhogy pontosan tudom, min ment keresztül Rhianne....Mondjuk, engem nem igazán érdekelt, hogy a "kisváros" hogy ítéli meg a dolgot , volt, akinek magam mondtam el. Rossz volt a házasságom a történtek után, férjet épp csak megtűrtem magam mellett - és az emberek firtatják a miért-et. Nekem könyebb volt elmondani - nem bárkinek, mint mesét kreálni.

Lenne egy kérdésem hozzátok. Ti olyan liberálisak vagytok hűtlenség kérdésben, és úgy veszem észre hogy félvállról is veszitek valamennyire a dolgot. De fordított helyzetben hogy álltok a dologhoz? Hogy viselnétek, ha titeket csalnánk meg? Elviselnétek? És hogy vennétek, ha a szeretőtök egy másik személlyel is szeretői viszonyban lenne? Féltékenyek lennétek?

Tudjátok ez nagyon fura, ugyanis a férjem engem fordított helyzetben kidobott volna az elmondása szerint.

@LostInLove:
A te házasságod a megcsalás miatt ment igazán tönkre?

@Rhianne: Hát, hogy tönkre ment, azt nem mondanám, hiszen ma is tart, de akkor mélypontra került. Rendbejött, de eltartott néhány évig, míg újra értékelni tudtam őt.

@Rhianne: "De fordított helyzetben hogy álltok a dologhoz? Hogy viselnétek, ha titeket csalnánk meg? Elviselnétek? És hogy vennétek, ha a szeretőtök egy másik személlyel is szeretői viszonyban lenne? Féltékenyek lennétek?"

Már fentebb írta valaki -sajnos most nem találom - de fel lehet fogni úgy, hogy mázlid van. Persze, ezt most még nem hiszed....én utólag örülök, hogy akkor, fiatalon, a közös életünk kezdetén derült fény ezekre a dolgokra. Középkorúan, vagy öregen, sokkal roszabb lenne. Értékét veszítenék az együtt töltött évek, úgy érezném, mind hazugság volt, ráadásul, hová mennék, kivel kezdeném újra - sokkal kevesebb lehetőség, a házasság maradna mint kényszerhelyzet, állandó gyűlölködés forrása "rád pazaroltam a legszebb éveimet !!!". Huszonévesen ráébredni, hogy az élet nem habostorta - sokkal több lehetőséget tartogat. Mehetsz, újrakezdheted, vagy felnőhetsz a feladathoz, ha megérted, hogy a házasság nem mindig fáklyásmenet., de ennek ellenére számít aki melletted van. Alakíthatod úgy a házasságod, hogy tudatosan kerülöd a kiszolgáltatottságot. Pl nem szülsz 4 gyereket és veszíted el a munkaképességed stbstb. Ehhez hozzátartozik az is, hogy tudod, újra megtörténhet, hogy megcsalnak, és újra fájni fog. De akkora sokkot, mint az első, már nem hiszem, hogy okozhat. Ha úgy érzed, kihasznál, újra megcsal, nem akarsz, nem tudsz megbocsájtani - bármikor léphetsz.

@LostInLove:
Köszönöm, hogy ezt leírtad.

@Rhianne: Szerintem az itt kommentelő hűtlenek nagy százaléka maga is megcsalt, és nem csak csal, vagyis nem olyasmiről beszél, amit elképzelni se tud. Persze nem mindegy, mikor, milyen életfázisban ér a dolog. Én megkönnyebbültem, mert már vártam, hogy F találjon valakit, sajnos nem tartott sokáig. Hozzáteszem, persze én nem vagyok oda érte, de nem is válhatok el tőle, úgyhogy nekem az lenne a legjobb, ha lenne valakije állandóra.
Ami a szeretőt illeti: nem várok kizárólagosságot, mert ez nem az a műfaj - szerintem. Igen, ilyen ultraliberális vagyok, de legalább következetes. Nem várok olyasmit senkitől, amit én nem tudok betartani.

Felnőtt hozzáállás: erre is láttunk itt példákat. Megbeszélni és eljutni addig, hogy elfogadod, a másik ilyen, neki nem lesz elég egy nő egész életében. Persze, ha ő úgy áll hozzá, hogy neked meg hűségesnek kell lenned, akkor az nem fair, és én elsősorban ezért lennék pipás. A kettős mérce miatt. Ha az ember megenged magának valamit, akkor engedje meg a másiknak is.

Persze, hogy végiggondoltam, milyen hatással lehet, amit teszek, az én esetemben viszont sok-sok boldogtalan év van mérlegen, és sok hiábavaló próbálkozás a változtatásra, ezt már sokszor leírtam, a többieknek unalmas is, csak neked mondom, mert külön kérdezted. Szóval tudom, hogy nagyon hazavágtam F-et, de ebben ő is nyakig benne volt, és nem lehetett tovább húzni az igát. Remélem, képes lesz kimászni belőle.
Az esetedet nem ismerem, tehát nem tudom, miért lépett félre a férjed, de te megkérdezted tőle? Te tudod? Vagy akarod tudni?

@Rhianne:
Voltam olyan szeretői viszonyban, ahol tudtunk egymásról, a többi (konkrétan 2) szeretőről. Mindannyian más értéket képviseltünk, kellettünk a férfinak, kellett nekünk. Mókás, hogy végül ő nem tudott rendet tenni a fejében, ő nem bírta, hogy ne beszéljen, pletykáljon keresztbe-kasul. Én ekkor léptem ki ebből az együttesből.
Azt hiszem, vannak olyan emberek, akik csak viszonyok, párkapcsolatok egymásutánjában tudják csak elképzelni az életüket, még a hibáikat is ugyanúgy elkövetik minden új kapcsolatban, és vannak olyanok, akik párhuzamosan élnek meg kalandokat, kapcsolatokat.
Van aki bélyegeket gyűjt, van, aki élményeket?

@skarlát betű:
Persze hogy akartam tudni. Én úgy gondoltam, hogy kimondottan boldogok vagyunk (minden téren). Biztonságban, szeretetben éreztem magam ebben a kapcsolatban. Én most sem tudnék rosszat mondani a férjemről a megcsaláson kívül, de szerintem a férjem sem rólam. Szóval engem ezért sokkolt a dolog. Ha gondjaink lettek volna, akkor azért erre biztos felkészültem volna. Így azért ez nagy pofára esés volt, bár anyósom többször is mondta a múltban, hogy nem jó, hogy annyira kimutatom a rajongásom a fia iránt. A párom nem igazán nyilatkozik róla. "Nem tudom"- ált. ennyit. De azt mondta, hogy túlságosan biztos volt bennem, és ott volt a nő, aki nyitott felé egyértelműen. És megtehette. De ki tudja? Persze okolom magam, mert lehet, hogy kicsit beszürkültünk a sok év alatt. Nem tudom...

Kedves LostInLove! Elolvastam az összes hozzászólásod, és sokat segített. Igazából attól is félek, hogy emiatt a hűtlenség miatt majd a jövőben én is benyújtom a számlát. Hogy majd ha lesz egy problémánk, akkor ez újra előjön, és majd nem tudok úgy kitartani ebben a kapcsolatban, ahogy kellene. Itt nem a hűségre gondolok, bár akár még az is benne lehet. Engem is az évek alatt értek kísértések. Találkztam olyan férfiakkal, akikhez vonzódtam, és akik nyitottak volna felém. De soha eszembe nem jutott volna ennek engedni. Ez amúgy nem is volt áldozat, mert tényleg értékeltem azt, ami otthon várt, és nekem ez alap, hogy hűséges vagyok. Engem kikészítene a játszmázgatás. De most már félek, hogy ezzel a fájdalommal a szívemben könnyebben robbanok majd, könnyebben belemegyek veszekedésbe, amit egyébként lehet, hogy lenyeltem volna.
Na mindegy, bonyolultak az érzéseim, igazából meg sem tudom fogalmazni. Az illúzióimat siratom.
Köszönöm mindenkinek, aki válaszolt.

@Rhianne: Ez jó kérdés, ez az "élmény" eddig kimaradt az életemből - ha meg is csaltak, sosem kellett szembesülnöm a dologgal. Biztos amúgy, hogy bántana, az a rossz érzés, hogy valaki vonzóbb számára nálam, az mindenképp ott lenne. De én egyébként nem az érzések milyenségében látom a különbséget a monogám és a poligám hajlamú emberek közt, hanem abban, ahogyan ezeket az érzelmeket kezelik, és kifejezésre juttatják. Az meg alap, hogy szeretőt nem lehet kisajátítani sztem, fura ellentmondás lenne. Nem töltene el boldogsággal, de abszolút benne van a pakliban, ez egy ilyen játék.

Rhianne
Mi pasik sokszor ezért menekülünk el, mert nem bírjuk a kirakat-kapcsolatot.
A hozzászólásaibdól az jön le, Téged sem érdekel semmi más, csak hogy mit gondolnak rólatok mások. Mindenki érdekel téged, csak a pasi nem, aki melletted él. Egy a fontos, hogy jól játszon a színházadban. Változtass, hogy a dolgok változzanak!!!!

@Rhianne: Ha azt mondja, hogy nem tudom, az nem biztos, hogy azt is jelenti, illetve biztos vagyok benne, hogy tudja ő, csak nem akarja megfogalmazni, mert ezzel bántana. Hogy volt egy éppen adódó alkalom, az magyarázat 1 numerára, de egy tartós szeretői viszonyra nem, ahhoz több kell. Annak a fenntartása idő és energia, kell hozzá akarat, akárki akármit mond. Persze nem állítom, hogy ki is tudnád szedni belőle a miértet, de, hogy valamit azért tudna erről mondani, ha akarna, az elég valószínű.

@Philiphe1963: Ez kemény volt...

www.youtube.com/watch?v=nVsf4iMCghM

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod..

@skarlát betű: Bocs!! De Te nem ugyanezeket olvastad???

"Hónapokig sétálgattam tudatlanul az utcákon, miközben ahol élek, mindenki ezen csámcsogott.

Tudom, hogy rólam semmi rosszat nem mesélt a szeretőjének.

Megbánni nem bántam meg, mert így rengeteg feszültség kijött belőlem, de igazából sokat is ártottam magamnak ezzel. Még több táptalajt adtam a pletykáknak

Mert igen, fáj, hogy pletyka tárgya lettem a környezetemben, igen, fáj, hogy lesajnálnak

És igényem az is, hogy tiszteljenek meg azzal, hogy nem tesznek pletykatárgyává a helyen, ahol nekem élnem kell.

Én most sem tudnék rosszat mondani a férjemről a megcsaláson kívül, de szerintem a férjem sem rólam."

Nálam az utolsó félmondat verte ki igazán a biztosítékot!!!

@Philiphe1963:

Gyorsan, határozottan és keményen ítélkezel más emberek fölött!

Nagyon jó érzés lehet, ha valaki ilyen magasságokból képes lenézni a többiekre.

@Philiphe1963:
Mi pasik sokszor ezért menekülünk el, mert nem bírjuk a kirakat-kapcsolatot.

Kirakatkapcsolat? Csak az érdekel, hogy mit gondolnak mások? Jesszus...
Ilyet honnan veszel? Barbieds feltette a kérdést, hogy a párom tényleg "csaló"-e, hogy engem csalt-e meg, vagy az eszményképet, ami bennem él. Erre én azt válaszoltam, hogy én úgy érzem, hogy engem, és hogy hagyjuk figyelmen kívül az érzelmeket, az igényeket stb.,ezeket itt már többször átbeszélték. De nekem az IS árulás volt, hogy kitett a pletykáknak. Ezt fejtettem ki bővebben, nem az érzelmi részt. Ettől engem nem csak az érdekel, hogy ki mit gondol a környezetemben. De igen, az is számít. Vessetek meg érte...
Mert ő valamilyen szinten cserbenhagyott, és rossz helyzetbe hozott. Sok minden mellett az is fáj, hogy kitett ennek.

Egyébként nem értem, nálad most az verte ki a biztosítékot, hogy én úgy gondoltam, hogy mi szeretjük egymást a férjemmel? Én őt, és ő is engem. Sokszor átpörgettem az agyamon, hogy mit ronthattam el, kaptam-e valami jelzést, hogy esetleg gáz lehet... Biztosan, de ezek szerint nem vettem az adást.

@Philiphe1963:
A hozzászólásaibdól az jön le, Téged sem érdekel semmi más, csak hogy mit gondolnak rólatok mások. Mindenki érdekel téged, csak a pasi nem, aki melletted él. Egy a fontos, hogy jól játszon a színházadban. Változtass, hogy a dolgok változzanak!!!!

Na ezt tényleg nem értem... Szerinted itt lennék ezen a fórumon, ha nem érdekelne engem a férfi, aki mellettem él? Kitenném magam igen kemény, és fájdalmas kritikáknak (mint amilyet pl. tőled kaptam?). Meg akarom érteni, és nem sajnáltatni magam. De szerintem nektek is jobban meg kellene érteni, hogy milyen lelki problémákat indíthat el egy megcsalás. Egyébként ha nekem csak a mások véleménye számítana, akkor hagynám az egészet, játszanám a szegény megcsalt feleséget, akit sajnálni kell. Esetleg új életet kezdenék, mert megtehetném ezt is elég könnyen.
"Egy a fontos, hogy jól játsszon a színházadban!" Ezt sem értem. Ha a hűségről van szó, akkor igen, szeretném, hogy hűséges legyen hozzám.
"Változtass, hogy a dolgok változzanak!!!!" - Na ezt meg végképp nem értem?! Ezt igazán kifejthetnéd, mert ez a téma érdekel a legjobban. Hogy miben kell változtatnom. De most ez komoly, nem gúny.

Furcsa dolog egy férfitől ilyen hozzászólást olvasni. Azért a feleségeddel kapcsolatban neked is lehet néhány rejtett indulatod. Szerinted ő kirakatkapcsolatban akar élni? Köztetek gondok voltak, azért mentél félre? Neki jelezted, hogy gondok vannak? Mert lehet, hogy ő sem vette lapot, hogy már csak kirakatkapcsolatban él...
Visszatérve a külvilág véleményéhez. Ha a feleséged téged "nyilvánosan" megcsalna (barátaid, családod, munkatársaid tudnának róla), akkor te azt hogy viselnéd? Mert ugye ott a férfiúi büszkeség, hogy más férfi dugja a nőmet... Neked akkor sem számítana, hogy rólad pletykálnak az emberek? És lesajnálnak... Az én férjem engem kidobna ilyen helyzetben elmondása szerint. Érdekes, nem? De hangsúlyozom, ez csak egy része a fájdalomnak. A megalázottság fájdalma.

@Philiphe1963:
Furcsa, amilyen indulattal megszólítod a másik oldal képviselőjét, pusztán , mert beírt ide.
Forr benned a düh és támadod.
Miért?
Hiszen te ugyanezt teszed a feleségeddel....megcsalod és elárulod, de még nagy arccal le is írod, hogy hogyan verted át a telefonálással.....
:((

@Rhianne:
Vannak olyan emberek, akiknek nem lehet elmondani, hogy ez így nem jó. Ilyen az én nejem is. Mindig mindenkinél jobban tud mindent, mindenben ő dönt, mégis úgy érzi, hogy ő az, aki folyamatosan alkalmazkodik másokhoz. Sőt, erről megvan győzödve!!
Ülünk az asztalnál a családdal vagy a barátokkal, ő előadja a véleményét, vagy viselkedik ahogy viselkedik és mindenki hallgat, bár ugyanazt gondolja: Ez a nő, tiszta hülye! Mindenki aszisztál ehhez, én is. Mosolygok, mint egy idióta, úgy csinálok, mintha nem ugyanazt gondolnám, hiszen mi összetartó család vagyunk, én a jó férj vagyok, ő a jó feleség, akinek nincs rossz tulajdonsága, főleg nem olyan, amit én bárkinek is elmondanék róla.
Szóval, ezért ütött ki az az utolsó mondatod, mert ismerem ezt.

Akik majd olvassák, amit írtam azt fogják tanácsolni, hogy szóljunk neki, de nem lehet, mert nem viseli el. Megbünteti azt, aki lázad. Megbünteti hisztivel, cirkusszal, vagy akár hallgatással, vagy amivel tudja. Erősebb mindannyiunknál, miközben még a hangja is gyengédnek tűnik - annak, aki nem ismeri. Minden álca és kirakat. Ha kell kedvesen, intelligensen, és mosolyogva döfi bárki hátába a tőrt, aztán felhívja és úgy tesz, mintha semmi se történt volna.
Gyengébb nőre vágyom, amikor vadászom. Szoknyásra. Még akkor is, ha eközben rekedt és mély a hangja.

Többet nem írok, mert zzt látom, nincs itt rajtam kívül más férfi, aki még elmondaná a véleményét Nektek, és ez talán nem véletlen. Sziasztok.

@Rhianne: @Cica7: @Philiphe1963: Szerintem annak ellenére, hogy ilyen erősek itt az indulatok, nem hiábavaló, hogy találkoztatok az éterben. Bár persze nem lehet egy másik ember (valakinek férje/felesége) alapján megítélni egy soha nem látott idegent, hiszen valószínűleg nem pont olyan, mint akivel te élsz, vagy mint akivel neked van gondod, itt elmondhatod azt, amit neki nem, mert nem akarja hallani, vagy tudod, hogy úgyis hiába.
Biztos, hogy senki nem maszületett bárány ezekben a történetekben, de talán nem is ez a fontos, hanem az a képesség, hogy kicsit belelássunk a másik helyzetébe, vagy tisztábban lássuk a sajátunkat. A sértettség ebben azért eléggé nagy akadály.

Philippe, de, vannak itt pasik is, akik hozzá szoktak szólni (és be is szólnak időnként, nyugi), de mindenkinek mások a tapasztalatai, a tiédhez hasonló megszólalásra nem nagyon emlékszem. Én ismerek olyan nőt, mint a feleséged, szerintem az anyám eléggé hasonlíthat rá, úgyhogy nem csodálom, ha nagyon frusztrált vagy - én pl sose értettem, miért nem válik el apám tőle. Tőled is megkérdezhetném, miért nem lépsz, de persze tudjuk, millió indok létezik egy házasság fenntartására. Csak sajnos az ilyen helyzet mérgezi az embert egy életen keresztül. Én mindenesetre köszönöm, hogy hozzászóltál.

Rhianne, azt én is érzékelem, hogy nagyon sokat adsz erre a pletykálás-részre, számomra idegenül, mert engem ez nem különösebben érdekelne, persze, nem olyan helyen élek, mint te, de amint láttad, más, kisvárosi nők is megszólaltak itt, akiknek ez nem annyira fontos. Neked miért annyira?

@skarlát betű:
Igazából ha belegondolok, akkor nem is igazán az zavar, hogy mit beszélnek az emberek. Hanem a "cserbenhagyás" része. Hogy a társam kitett ennek. Tudod, ha nem szeretnek, azt könnyebben el tudom fogadni, mert abban biztosan én is benne vagyok. De az már más, ha nem is tisztelnek.

@Philiphe1963:
Én nagyon szívesen meghallgatom más véleményét. Tényleg. Attól sem sértődöm meg, ha valaki a képembe vágja az igazságot. Sőt... Erre van szükségem, szóval szívesen veszem a meglátásaidat. Én igazán szeretném, ha a párom is a szemembe elmondaná a teljes igazságot.
Csak úgy érzem, hogy a hozzászólásodban te engem ismeretlenül a feleségedhez hasonlítottál. Pedig én pont az ellentéte vagyok egyébként. A párom jóval idősebb nálam, a kapcsolatunkban általában ő az irányító. Én igénylem is az "erős" férfit. Lehet, hogy kicsit "áldozattípus" is vagyok, beismerem. Ezen biztos változtatnom kell.
Érdekes viszont, hogy szeretőnek a feleségeddel ellentétes nőtípust választasz. Az én párom is az én ellentétemmel kavart.

@Rhianne: Szerintem pont ez az egyik kulcs fontosságú pont a kikacsintgatásban, hogy egy másik típusú személyiséget szoktunk szeretőnek választani. Még ha alapvetően kielégítőnek érezzük a mondjuk úgy, hogy egyes számú kapcsolatunkat, akkor is van a lényünknek olyan része, amit a másik fél nem elégít ki adott esetben. Én szeretem a játék hasonlatot. Van olyan játék, amit valakivel lehet játszani, valakivel nem, mert nem olyan típus, vagy mert nem leli örömét benne. Én ezért gondolom úgy, hogy engedem a párom mással mást is játszani, hadd élje meg azokat az énjeit is. Persze állandó kihívást jelent, hogy mik az elfogadható keretek. Ki, meddig merészkedik. És csak úgy érdemes -szerintem- ebbe belemenni, ha az "egyes számú" kapcsolatban nagyon erős a bizalom és igazi partnerség van köztünk testileg, lelkileg, szellemileg. Kicsit mint a király-királynő kapcsolat, ahol az udvarhölgyek és -urak is bejátszanak, de azért tiszta sor, hogy királyi párost csak azzal az eggyel alkotunk. ....vagy valami hasonló..
Persze egészen más a baba fekvése, ha egy kényszerkapcsolat(nak vélt) mellett választunk szeretőt. De akkor is (majdnem) biztos, h eltérő karakter lesz a másik

@Rhianne:
Akit folyamatosan csalnak, ezt értsük úgy, hogy, hogy megtervezetten és hosszabb időn át, azt egyáltalán nem tiszteli a párja.
Amit én már az árulásnak gondolok, az az, hogy a szeretőző fél kiadja a házastárs személyes dolgait, magánügyeit és ezeket megvitatja a szeretővel, és az hogy valaki hagyja odáig fajulni a dolgokat, hogy egy szerető megkeresse és zaklassa a másik házastársát. És ez igenis a csaló felelőssége, mikor egy szerető kinjában és döntést kicsikarva jelenik meg a megcsaltnál.

@Cica7: Nézd, egy szeretői kapcsolat a kölcsönös bizalmon alapul, és persze ott is bukni lehet, ahogy egy házasságban. Vannak játékszabályok, ilyen, hogy nem keresem meg a szeretőm házastársát, sőt, senkijét, és nem avatkozom bele az életébe. Ha egy hosszú együttélés sem fedi fel a másik jellemét teljesen, akkor persze egy szeretői viszonyban is lehet rosszul felmérni valakit.
Vannak nagyon diszkrét emberek, akik csak a minimumot mondják a partnerükről, de egy kisvárosban akkor sem fogják tudni eltitkolni, hogy kivel és hol élnek. Egy nagyvárosban akár még pontos infókat is átadhat az ember, akkor se lesz veszélyes.

Azt viszont ne higgye senki, hogy létezik tartós szeretői kapcsolat bizalom nélkül, mi a fenét érne az ilyesmi? Lehet, nagyon visszafogottan, de az ember a magánéletéről is fog beszélni, mondjuk, nem kell részletekbe belemenni, de ez is attól függ, ki mennyire igényli, ha pl nincs senki más, akivel az otthoni problémáit megbeszélheti (esetleg pont azért, mert az, akivel meg kellene beszélnie, nem kész erre!), akkor a szerető lesz a kézenfekvő megoldás.

Mindazonáltal a viszony fenntartása nem tiszteletlenség, bár ti szerettek ezzel az érvvel jönni, hogy nem tisztelnek benneteket. Ahogy itt fentebb már volt szó róla, a viszony arról a 2 emberről szól, aki benne van, nem 3.-ról és 4.-ről. És igenis nagy tisztelet lehet egy pasiban/nőben a párja iránt ANNAK ELLENÉRE, hogy hűtlen hozzá. Ennél jobban nem fogom tudni elmagyarázni.

@skarlát betű:
Mennyire igaz!
Soha nem kezdtem olyannal, aki csak bosszúból állt volna csak le velem, hogy a feleségét megbüntesse, hiszen nem vagyok senki kezében virtuális korbács.
Sem olyannal, aki pocskondiázta a feleségét, hiszen akkor hogyan fog beszélni majd rólam?!

egy csak-kal több lett:-)

@skarlát betű:
Igen, tudom, hogy véded a mundér becsületét.:))
Te tiszteled a párod?
Amikor róla írsz, nekem olyan érzésem van, hogy nincs benned túl sok érzelem iránta, tiszteletet pedig végképp nem érzékelek, inkább olyan kénytelen vagy megtűrni....

@Cica7: Én kényszerhelyzetben vagyok, rég elváltam volna, ha megvan rá a lehetőségem. Nem én akarom fenntartani ezt a házasságot, és persze, nem igazán rajongok ezért a helyzetért.
Van, amiért tisztelem, de van, amiért nem, mert sokkal többet tehetett volna és tehetne bizonyos dolgokban. De ne aszerint ítélj, amit én érzek, mert ez tényleg elég specális helyzet.

@Cica7: @Rhianne:

Anyukám mondta mindíg nekem és a bátyámnak, hogy nem szeretné, ha tisztelnénk. Szeressük!
Tulajdonképpen az egészet nem is nagyon értettem, míg a férjem szüleit meg nem ismertem, akik kikövetelték a tiszteletet. Sokszor mondtam a férjemnek, hogy bár lehetne őket olyan egyszerűen SZERETNI...

@Szemekbe zárt titkok:

A tisztlet és szeretet azért nehogy már egymást kizáró fogalmakká meg érzésekké váljanak valahogy :)

@Cica7: és @Rhianne: hozzászólásaiból nekem ez nem jött le. De eddig máséból sem.

@skarlát betű:

"a viszony arról a 2 emberről szól, aki benne van, nem 3.-ról és 4.-ről"

Egészen amíg ki nem derül. Mert a hatása(i) nem :)
Erről szól az eredeti post is.

@OakTree:
Nem kizáró fogalmak. Például tiszteljük a tanárainkat, a szüleinket - még a Bibliában is szerepel..
De ezek valamiféleképpen alá-fölé rendeltségi viszonyt feltételeznek. Természetesen tiszteli a férfi a nőt, s viszont.. de amikor egy megcsalás kapcsán a megcsalt fél erre hivatkozik, szerintem az nagyon szánalmas. Követelést/követelőzést érzek benne. Amikor egy tanár azt mondja egy nebulónak: Velem aztán nem beszélhetsz így! Érezteti a felsőbbrendűségét, a hierarchiában elfoglalt helyét.
Párkapcsolatainkban az ilyen fajta kikövetelt tisztelet, félelmet szül.
Oszt oda jutunk, mint @Philiphe1963 ...

@Szemekbe zárt titkok:

Azért oda talán nem :))

Nemcsak a tisztelet, hanem bármi más kikövetelése is értelmetlen és alá-fölérendeltséget eredményez(het).

Értem egyébként, persze, hogy mit akarsz éreztetni. Nagyon sokszor volt alkalmam hallani.

De a természetes önigazolási és védekező reflexek helyett próbáld meg amennyire lehet semleges nézőpontból nézni:

Két ember önszántából elkezd egy játékot aminek már nagyon régóta ismert és elfogadott szabályrendszere van - legyen pl. sakk
Az egyik ember egyszercsak egyoldalúan úgy dönt, hogy más szabályok szerint kezd játszani - csalni kezd a sakkban.

Tisztelte a játékostársat emberileg annyira, hogy szóljon, felálljon inkább a sakktáblától, vagy egyéb megoldás az egyoldalú csalás választása helyett?

Természetes, hogy indulatokat gerjeszt a játékostársban.
Természetes, hogy onigazolásra van szükség.
Természetes, hogy a kibicek is eklezdenek beleszólni.

Egyikről sem állítom, hogy "jó" lenne. SB-vel egyetértek abban, hogy a legtöbb esetben nincsen jó megoldás.

@OakTree:
Biztos-e, hogy mindkét fél önként ült le sakkozni és pont egymással?
Biztos, hogy a partnerem mindig a bécsi megnyitással akar kezdeni? Biztosan jól tűrném, ha a szicíliai védelmet kellene egyszer az ő kedvéért kipróbálnunk? Meg lehet-e kérni, hogy ne a kibicek véleményétől tartson, amikor játszunk?

@OakTree: A poén az, hogy ellentétben a sakkal, a párkapcsolatnak nincsenek merev játékszabályai, soha nem is voltak. Ahogy már itt valahol kommenteltem, ez sokkal bonyolultabb, mint a deklarált, össztársadalmi szinten létező játékszabályok összessége, mert vannak úgymond másodvonalbeli, vagy búvópatak szinten létező szabályok, amelyek talán még sokkal fontosabbak is, mint az első, nyilvános szint törvényei. Persze, ezt nem tanítják az iskolában, de azért, ha valaki körülnéz a saját környezetében, olvas, lát, akkor pontosan tudja, hogy a játéknak ez is elidegeníthetetlen része, vagy legalábbis lehetőség szintjén nagyon ott van. Ezt lehet ignorálni, csak nem érdemes.

Egy sakkjátszmát ott lehet hagyni bármikor, de egy párkapcsolattal ezt nem lehet ilyen könnyen megtenni. És ha van érzelemlefojtós játék, az a sakk. Legalábbis én kívülről így látom, teljesen idegen is tőlem, a maga csöndjeivel és depis hangulatával :P

Ja, a sakkban lehet csalni? Nem nagyon hiszem, de nem értek hozzá. A kártyában inkább.

@Tenkeskapi Tánya: Ha a partnered partner abban, hogy mással is játssz, akkor gyakorlatilag nyert ügyed van. :)

@Szemekbe zárt titkok: Tegnap belekezdtem valami eszmefuttatásba a tiszteletről, de közbeszóltak fontosabb elintézendők.
Én is úgy érzem, hogy kicsit szánalmas tiszteletet követelni. Az vagy van, vagy nincs. Ki kell érdemelni, hogy legyen. Kényszeríteni nem lehet, legfeljebb a látszatát. Egyébként régen a tisztelet inkább félelmet jelentett, félem az Istent, azt mondták, tiszteletteljes félelem... Tekintélyelvű rendszerekben van ez. Ott, ahol nem fontos a szeretet, vagy nem bíznak abban, hogy a szeretet elég erős lehet. Vagy azt gondolják, hogy a szeretet a gyengeség jele. Ahogy Tiberius császár mondta állítólag: Gyűlöljenek, csak féljenek tőlem. Ez persze kissé messzebbre vezet, de egyikből fakad a másik...

@Tenkeskapi Tánya:

"Biztos-e, hogy mindkét fél önként ült le sakkozni és pont egymással?"

A világnak ezen a részén a túlnyomó többség már elég régóta önként lép kapcsolatra egymással. Szerencsére.
A megnyitás és védelem mindenki magánügye.
Egyezteni/megbeszélni mindent lehet - persze elvileg

De titokban másik királynő vagy király táblára vitele :)))

@skarlát betű:

Közben rájöttem, hogy a sakk meg a kártya azért nem jó példa, mert egymás legyőzése a cél.
A sakk pont a bonyolult szabályrendszer miatt jutott eszembe.
Szóval nem jók a példáim :( :)

Ott az igazság, a párkapcsolatban nincsenek merev játékszabályok.

A közös siker lehet az értelmes cél.
Azt nehéz eldönteni, hogy mi az a határ ameddig az egyik úgy mehet el, hogy másiknak még ne okozzon vele problémát.
Nekem az a tapasztalatom, hogy a társas tevékenységekben meghozott egyoldalú döntés nem túl jó, de persze sokszor elkerülhetetlen - pl. a Te esetedben.

@skarlát betű:

A harmadik mondatod végéig tökéletesen egyetértek.

Onnantól is hibátlan, csak véleményem szerint már nem a tiszteletről írsz, hanem az engedelmességről.

@OakTree:
Hát hogyan is érthetném, nemrég érkeztem Nirvániából.
Ott mindenki mindig megtalálja a párját, aki iránt soha el nem múló szerelmet és testi vonzalmat érez első látásra. Természetesen szexuális és mentális harmónia is rögtön kialakul és meg is marad mindörökké.
Most gondolkodóba estem: Miért is jöttem el onnan?!

Nirvánia nem elírás, egy dalszövegből lopva:-)

@Tenkeskapi Tánya:

Jó :))