Kettesben lenni valakivel úgy, hogy senki ne zavarjon, mi se zavarjunk senkit, és teljesen egymásra tudjunk figyelni, nem csak azoknak nehéz, akik úgymond tilosban járnak. Probléma lehet ez fiatal felnőtteknek, gyerekes pároknak, al- vagy társbérletben lakóknak, kollégistáknak, idősebbeknek is, de legfőképp persze szeretőknek, akiknek általában még az idejük is szűkre szabott.
Mivel nagy részünk nem milliomos, és nincs külön szeretőzésre fenntartott, vagy csak úgy, parlagon heverő lakásunk, esetleg olyan barátunk, aki évekig külföldön tartózkodik és ránk bízta a kulcsot, vagy pont mindig akkor dolgozik, amikor nekünk kényelmes, alternatív megoldást kell keresnünk. (Azt most hagyjuk, hogy az in flagranti veszélyével bátor tekintettel szembenézve meghívjuk magunkhoz a kiszemeltet vagy felmegyünk hozzá – ennek hátulütőivel máskor már foglalkoztunk.)
A szükségmegoldásokat valószínűleg mindenki ismeri, aki volt már fiatal (és ki ne szenvedett volna ebben a betegségben?): erdőszél, autó, szertár, iroda, kapualj, próbafülke, satöbbi, mindenkinek van egy sztorija (vagy több), mikor majdnem rajtakapták vagy tényleg… De ha végre nem 5 perces numerára, hanem kényelemre és zavartalanságra vágyunk, akkor előbb-utóbb eljutunk oda, hogy kell egy kégli. És, ha nincs szívességből, akkor fizetni kell érte.
Folytatás a viszonyblogon!
