Ha nagyon erősen megkívánsz valakit, vagy ha még érzelmileg is megérint, és az illető valamilyen szinten viszonozza az érdeklődésedet, esetleg ő maga kezdeményez, akkor három lehetőséged van. Elnyomod magadban a kívánást, érdeklődést, szerelemkezdeményt (esetleg hosszas flörtölés, majd kínlódás árán), szakítasz az épp aktuális partnereddel, hogy kiélhesd a kalandot, vagy hűtlenné válsz.
Nézzük meg, mi a helyzet, ha valaki minden ilyen alkalommal lehúzza a rolót, mert úgy érzi, hogy nem csalhatja meg azt, aki megbízik benne, milyen dolog már az, viszont nem ér neki annyit az a kapcsolat, hogy kihagyjon miatta egy kellemes kalandot? Vajon arról lenne szó, hogy ez az ember alkalmatlan az „elköteleződésre”? Hogy tényleg nem tud egy kicsit se meghasonulni magával, hiszen a vágyak elnyomása és a hűtlenség is elfogadhatatlan alternatíva lenne számára? Vajon csak azért teszi ezt, mert így a legegyszerűbb? Menekül valami elől?
