Nemrég egy eléggé sztereotip levelet közölt a Guardian: ilyet írna vagy írt egy olyan asszony, akihez hűtlen lett a férje (ha már sztereotípia, legyen kövér: rájátszik a mítoszra, mely szerint a férfiak gyakrabban csalnak, pedig, mint tudjuk, ez egyáltalán nem biztos, de a mítoszok természete már csak olyan, hogy makacsul ragaszkodunk hozzájuk).
Vannak benne olyan fordulatok, amelyek eléggé szappanoperába illőek, de vajon honnan tanulnának az emberek manapság levelet írni, mint ilyen forrásból? Előkerül itt minden szokásos fordulat, többek között a lebukás utáni folyamatos hazudozás és csúsztatás kérdése is.
A levélíró súlyosbító körülménynek tartja, hogy a férj először csak azt mondta: futó kalandról volt szó, aztán azt, hogy másfél éve tart, később, hogy megvan annak már 2 éve is... Itt megállt, de el tudom képzelni, hogy a teljes igazság ettől még nagyon messze van. Mondjuk, hogy nem ez volt az első szerető, hanem a 10. (hasraütésre), sőt, tán nem is ő az egyetlen, és a szvinger klubos látogatásokról ne is beszéljünk. (Más kérdés, hogy ha ez egy valódi sztori, a pasi nagyon rossz módszert választott a vallomás adagolására, de annyi kötelező panel van a szövegben, hogy szerintem nem valódi a sztori.)
