Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Az erkölcs baja

2011.03.13. 09:00 skarlát betű

Valószínűleg ritka az olyan ember, aki egyébiránt többé-kevésbé normális erkölcsi értékek szerint él (nem létformája a lopás, nem üt le idős embereket az utcán, és nem parkol a mozgássérültek helyére), a félrelépés(ek) miatt kénytelen kevésbé mintaszerűen viselkedni, és még egy fikarcnyi lelkiismeret-furdalása sincs. Legalább a kezdeti időszakban biztos felmerül mindenkiben a kérdés: milyen ember is vagyok én, hogy így hazudozom, alakoskodom, meséket találok ki, és mást mutatok, mint ami vagyok?

Nem lenne jobb nyílt kártyákkal játszani? De hát eldöntöttem, hogy nem akarok válni. Javaslatot tehetek a nyílt házasságra, kockáztatva, hogy szájba vágnak, felnégyelnek és kerékbe törnek, de legalább is le nem mosom magamról, hogy mekkora szemétláda vagyok, aki ilyenre gondolni mer egyáltalán! (Az esetek kis százalékában a felek megegyeznek a kapcsolat kinyitásában, de ehhez nagy érzelmi érettség vagy majdnem tökéletes közöny kell, és az is eléggé kérdéses, melyik házasság tudja ezt túlélni. Nem sok, szerintem.)

Ott tartunk tehát, hogy a tiszta beszéd nem lehetséges, ezt általában előre sejtjük is, ezért a legtöbben meg se próbálják. Nincs sok választásunk, rákényszerülünk a hazugságra. Vagy az elhallgatásra, ez az élethelyzetünktől függ, de legtöbbször konkrét hazugságok nélkül nehéz megúszni. Hogyan nézzünk szembe ezzel az erkölcsi problémával? Könyveljük el magunkban, hogy bukott emberek vagyunk, nekünk végünk, jobb, ha nem sűrűn nézünk a tükörbe (pedig a szeretőnk számára szeretnénk szépek lenni), vagy kreáljunk magunknak saját erkölcsi kódexet?

Ki-ki döntse el, bár azt garantálom, hogy ha bukott emberként tekintünk magunkra, akkor a szeretősdi többet fog ártani, mint használni. Nem lehetünk vonzóak, sármosak és kívánatosak, ha közben úgy érezzük, hogy jobb lenne hamut szórni a fejünkre. Mégis sokan elkövetik ezt a hibát. Egyik pillanatban majd megvesznek, annyira akarják azt a tiltott örömöt, és magukat is meggyőzik arról, hogy képesek feldolgozni a kettősséget, a másik pillanatban összeomlanak a bűnbánattól, el se bírnak indulni a találkára. Ez a szeretőnek, szeretőjelöltnek nagyon nagy pofon, nem kéne csinálni. Mondhatnám, hogy szerintem egyáltalán nem erkölcsös dolog valakit meghülyíteni, aztán ilyen indokok miatt visszakozni. (Szép kis morál, ugye?)

Marad tehát a saját erkölcsi rend felállítása. (Persze nem ringatom magam abban a hitben, hogy mindenki ilyen tudatosan csinálja, de reménykedni azért szabad ...) Melyek ennek a rendnek az alappillérei?

1) Ne okozzunk fájdalmat!
Legyünk tehát elővigyázatosak, diszkrétek és ügyesek, ne bukjunk le. Nem csak magunkat kíméljük ezzel, hanem a társunkat és az egész családunkat is. A szeretőnk vagy szexpartnerünk érzelmeivel se játsszunk, ha egy mód van rá. Tudom, ez utóbbi már nagy követelmény, mert a vadászat, hódítás, behódolás témakörében a játszmázás szinte elkerülhetetlen, de esetleg próbáljuk meg.

2) Ne haragból csaljunk!
Ne azért csináljuk, mert haragszunk, vagy bosszút akarunk állni. Akkor nekünk se lesz benne örömünk, meg annak se, akivel csináljuk. Ráadásul nagy lesz a kísértés, hogy lebuktassuk magunkat, mert különben hol marad a bosszú?

3) Ne gyötörjük magunkat és a szeretőnket!
Semmi jóra nem vezet, ha folyton azon rágódunk, hogy ezt nem szabad. Főleg, ha ezt még a szeretőnkkel is állandóan tudatjuk, hogy rosszabbul érezze magát. Előbb-utóbb megunja, ha élvezet helyett csak plusz frusztrációt tudunk nyújtani neki (kivéve persze a mazochistákat).

4) Merjünk örülni!
A házasságtörés, ha jól csináljuk, extra energiákkal tölt fel bennünket, megszabadít a feszültségtől, otthon is türelmesebbek lehetünk általa. Ne rontsuk el ezt a hatást, hagyjuk érvényesülni. Így még azt is megtapasztalhatjuk, hogy a családunknak is jót tesz a mi titkos tevékenységünk. Tehát valójában többet használ, mint árt.

Nos?
 

65 komment

Címkék: erkölcs erkölcstelenség

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr112724523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.03.15. 13:01:24

Oké, biztosan lassú állat vagyok, mégiscsak egy Lobster, de:

Ennél emocionálisan sokkal egyszerűbb egy válás nem?

Értem én, hogy minden ellened dolgozik, a beleugatós rokonoktól, a nagyvéleményű, álszent barátokig, meg a mindenlébenkanál ismerősökig, akik szerint a gyerek épp most szerez életreszóló sebet (amihez képest érzelmi lövészárokban felnőni könnyű esti séta), de miért egyszerűbb átprogramozni az agyad, mint megváltoztatni a körülményeket?

Különben is, a másik posztban felsoroltad a bűntudat összes létező forrását, most meg azt akarod bemutatni, hogy bűntudattal félrelépni si nehéz? Sőt, értelmetlen.

Egyetértek, tényleg értelmetlen.

De sztem kihagytad a legfontosabb érvet az el nem válsára és az az, hogy az illető nem mer egyedül maradni. Csak akkor merne kilépni, ha már egy teljesen berendezett másik élet várná, de az definíció szerint nem létezik.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.15. 16:54:22

@Quadrille Lobster: Ennél emocionálisabban egyszerűbb egy válás??? Na neee! Sztem kérdezz meg néhány elvált embert. Erről is írok majd, h mi mindent tud produkálni a válás. Nem egyszerűbb ennél.

Bűntudattal félrelépni nehéz, de nem lehetetlen. Ez sem fehér és fekete, vmennyi bűntudata lesz az embernek mindig, kinek több, kinek kevesebb, de ha tudja kezelni, és nem hagyja elhatalmasodni, akkor élhető.

Nem hagytam ki:
7) Félelemből. ... Esetleg csak attól tartunk, hogy magunkra maradunk, nem találunk új társat ...
Igen, ez is hangsúlyos ok tud lenni. De legtöbbször sztem nem ez a legfontosabb.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.03.15. 17:07:41

@skarlát betű:
Bocs, a hetes pontból nekem csak a partnertől való félelem jött át. Felületes voltam.

"Ennél emocionálisabban egyszerűbb egy válás??? Na neee! Sztem kérdezz meg néhány elvált embert. Erről is írok majd, h mi mindent tud produkálni a válás. Nem egyszerűbb ennél."

Ez azt jelentené, hogy nem vagyok képes kiállni elé (és az egész pereputty elé), hogy zárjuk ezt le felnőttek módjára, de képes vagyok kikapcsolni az agyamnak a bűntudat-részlegét, amikor félrelépek. Szerintem az utóbbiban van egy hagy kettőscsavarba csomagolt duplagondol.

Szóval ha bűntudatos típus vagyok, elválni sem merek, és szeretőt sem tartok. Ha nincs bűntudatom, a házasságban sem lehet benntartani, de a szerető-tartás is menne.
Olyat nem tudok elképzelni, hogy egyik esetben van bűntudatom és benne maradok a langyosban, a másikban meg hirtelen nincs. Mert szerintem a bűntudatra és szenvedésre való hajlandóság az állandó az egyén tekintetében és nem lehet szétválasztani, hogy mi váltja ki az önmarcangolást és mi nem.

Az anyagi okokból való együttmaradás nagyon szomorú. De ha jól sejtem, többynire mögötte van az "ősbűn", az anyagi okból való összeházasodás.

Amúgy tetszik a blogod, szerintem jól írsz és kíváncsian várom a folytatást.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.15. 18:16:15

@Quadrille Lobster: Annyi mindent felvetettél, hogy több posztra való alapanyagot adtál.
Anyagi okokból nem válunk? Nem kell itt ősbűn, csak nagy csóróság meg eladósodás. Semmi egyéb nem szükséges. Eladhatatlan (sokszor befejezetlen) ház 10milkó kölcsönnel, devizahitellel, és máris kész a csapda.
A dicséretet meg köszönöm :)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.03.15. 19:32:06

@Kommentel(n)ő:
"keres egy ún. erotikus barátot"

Nekem stimmelne, csak valahogy a honfitársaimat sokkal bigottabbnak látom ennél.

De ha meggyőztök, h nem így van, akkor már hárman látjuk majd úgy, hogy ez egy reális lehetőség.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.15. 19:46:07

@Quadrille Lobster: Szerencsére nem csak hárman vagyunk, ezt bizton kijelenthetem :-) Rengeteg ember van, aki titokban mást gondol, mint amit ki mer mondani, hiszen attól a perctől, hogy ezt nyíltan képviseli, már le is bukott, vagy kvázi.

@Kommentel(n)ő: És ez, az általad vázolt verzió az egyik legjobb, ami egy házassággal előfordulhat.

vagányfilozófus 2011.03.15. 23:26:04

Tetszik az a négy pont! :)

Ligu 2011.03.22. 13:46:02

@Quadrille Lobster:
"Ez azt jelentené, hogy nem vagyok képes kiállni elé (és az egész pereputty elé), hogy zárjuk ezt le felnőttek módjára, de képes vagyok kikapcsolni az agyamnak a bűntudat-részlegét, amikor félrelépek."

Sajnos hiába vagy képes kiállni a másik és a pereputtya elé felnőtt módra, ha ők nem tudnak felnőtt módra cselekedni. Az emberek nagy része ilyen szituban idióta, érzelemvezérelt, kiszámíthatatlan üzemmódba kapcsol, a "felnőtt" hozzáállás legfeljebb akkor jön el (értelmesebb embereknél), amikor az érzelmi hullám elvonult.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.22. 13:55:19

@Ligu: Legtöbben akkor se kapcsolnak vissza normál üzemmódba. Erre senki nem készíti fel az embereket, a példák, amiket látnak, legtöbbször elborzasztóak, mert annak van hírértéke, ha valaki bosszút áll, gyilkol, öngyilkos lesz ... És ezt a társadalom többsége még megbocsáthatónak, érthetőnek is gondolja, szerelemféltésből ölni, hát, az tényleg érthető dolog ...

novákandris 2011.03.22. 15:37:58

Ez nagyon ütős poszt.
A szabályokkal abszolút egyetértek.

Az erotikus barát bizonyára lehetséges, bár nekem még nem sikerült megvalósítani, sőt, nem is láttam ilyet, csak könyvben olvastam.

"Honfitársaimról" pedig csak annyit, hogy blikket olvasnak, Való Világot néznek és a TV neveli a gyerekeiket. Szánalmasak, nem tudok eléggé lekezelően beszélni róluk. Egyben leszarom, hogy mit tartanak a problémáimról és arról, hogy hogyan kezelem őket.

Charmeúr 2011.03.22. 18:36:16

@Kommentel(n)ő: szerintem lehet két nőt szeretni.. saját példám. Van egy nő akit csendesen lobogó tűzzel szeretek, családot alapítanék vele, együtt lépdelhetnénk előre az életben. Támaszkodunk egymásra összekötöttük az életünket.
Van egy másik pedig, aki ha csak rám néz elhamvadok, őt is szeretem, de tűztornádóként izzó szenvedéllyel. De vele nem tudnék együtt élni. Még szerencse hogy nem látom minden nap. De szerencsére azért össze tudunk futni ha nem is gyakran.
A kezdetekben elég meghasonlott voltam mindettől, de lassan érzelmileg is belejöttem, és így jobban vagyok lelkileg mint akár csak egyikükkel vagy másikukkal.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.22. 20:23:10

@Charmeúr: Gondolom, a szelíd nem tud a vadról, a vad meg tud a szelídről :-)
Én azt nem értem, hogy mit lehet ezen úgy csodálni, hogy egy ember több lényt is tud szeretni. Ha gyerekei vannak, jó esetben akkor is többet szeret, nem csak az egyiket. Barátból is lehet több. Szóval logikátlan, hogy férfiből vagy nőből csak egyhez tudjunk kötődni.

novákandris 2011.03.22. 20:31:27

@Kommentel(n)ő:
Az anyósomat megütni?
Hm.
Nem is rossz...

:-)

Charmeúr 2011.03.22. 20:36:54

@skarlát betű: a vad természetesen :). A kezdeteknél nem voltam még olyan ügyes szóval fordítva nem teljesen tiszta a kép, de a szelídről nem tudnék lemondani, és meg is bocsátott :$. A vadról már próbáltam lemondani (muszájból), nem sikerült. Szóval jól meg van gabalyítva.
Keveset tudunk találkozni (nagyon keveset), de ő is hasonló cipőben jár és érti a szituációt. Mindkettőnk nehezen fogadta el hogy így alakult de most már ezeken a göröngygyökön túl vagyunk és élvezzük ami jut úgy hogy ne okozzunk rosszat sehol.

Jó hogy rátok találtam, kicsit még könnyíti így a helyzetet hogy van hová leírni, elmondani, eszmét cserélni azokkal akik hasonlót tapasztalnak élnek, gondolkodnak.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.22. 21:02:30

@Charmeúr: Mondhatni, elég nagy szerencséd van :-) Még akkor is, ha csak nagyon ritkán sikerül elszöknötök, azért a tudat, hogy van valaki, sokat segíthet.

tulpon 2011.03.26. 10:52:30

Ehhehe, Kommentel(n)ő, jöttem erkölcscsőszködni :). Nekem kicsit alárendeltnek vagy értelmi fogyatékosnak tűnik itt ez a szerencsétlen 'szelíd' lányka. Egyébként számomra nem a megcsalás itt a gond, hanem az, hogy valakivel családot akarunk alapítani, akit nem tisztelünk annyira sem, hogy elmondjuk neki, mit várhat tőlünk (ha mégis tud róla, akkor nem szóltam, kicsit zavaros ez a 'meg is bocsátott' dolog).
Rosszat pedig azzal okoz az ember, ha hülyének nézi a társát sztem. Legyen már meg annyi joga szegénynek, hogy eldöntheti, hogy kivel és hogyan akarja leélni az életét... (bár itt jegyzem meg, ha egyszer már rájött és 'meg is bocsátott' ugye a szelíd leány, akkor tudhatja hogy mit vásárol..., ha még így sem tudja, akkor tényleg gyépés).
Szerintem ha valaki szimultán nőzik, vagy tudja, hogy hajlamos a megcsalásra, tisztességesebb megbeszélni mindenféle család meg házasság előtt, hogy mihez kezdenek, ha pl 20 év múlva rajtakapja az asszony (vagy fordítva). Nem lehet majd azzal elintézni, hogy 'dehát tudhattad volna, hogy ilyen vagyok', mint ahogy azt a köcsög Klausmann tette. Már honnan a rákból tudta volna, ha NEM MONDTA EL NEKI? Bár tudom, egyszerűbb csak a magunk kényelmét és boldogságát lesni, minthogy belemenjünk egy ilyen kellemetlen beszélgetésbe, ami akár szakításhoz is vezethet...
De kicsit belegondolhatnánk azért abba, hogy milyen érzés lehet pl 20 év házasság után rájönni, hogy hazugsággal kezdődött az egész... És amikor még szép volt a szelíd leány és lett volna lehetősége valakinek a 'vad' -ja lenni, nem tehette meg. Most meg már késő.

GiveltAway 2011.03.26. 12:35:40

@tulpon: Nem ennyire egyszerű a helyzet. Amit megtudtam magamról, azt elmondtam a jelen páromnak. Nem, nem azt, hogy félre fogok lépni. Azt mondtam el, mi az, ami kell nekem ahhoz, hogy ne tegyem meg. Kérdés akkor hozzád, most, hogy ő nem adja meg azt nekem, amit a kapcsolat elején tisztáztam vele, mennyire fontos nekem, mehetek nyugodt szívvel félre?

Illetve ez amit írtam eleve implikálja a következő mondandót: mi van akkor, ha a házasságban valaki megváltozik? Akár magunk, vagy akár a másik fél oly módon, hogy az bennünk kelt más érzéseket? Mert ide a rozsdás bökőm, hogy bizony nem az elejétől indulnak úgy a kapcsolatok, hogy majd félrelépek, hanem közben változik meg valami, ami ezt okozza.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.26. 15:41:33

@GiveltAway: Egyetértek, folyamatosan változunk, csak a buta emberek nem változnak, ők mindig ugyanolyanok maradnak ... Ha valaki gondolkodik és tapasztal, akkor kénytelen sok mindent belátni, amit korábban mereven elutasított. Visszaolvasva egy 5-6 évvel ezelőtti naplóbejegyzésemet most döbbentem rá, mennyire kislány voltam, és milyen naiv. Akkor is foglalkoztattak ugyanezek a kérdések, de nem voltam képes semmit tenni, csak agyalni rajta, és várni a csodát. Elképesztő módon meg tudunk változni, és ezt nem láthatjuk előre. Ha a partnerünk közben egészen más irányba változik, akkor nyilván nem fogja megérteni, miért gondolunk most teljesen mást egy csomó mindenről, mint azelőtt.

GiveltAway 2011.03.26. 16:59:24

@skarlát betű: a napló hasznos dolog. Itt az első bejegyzésem az enyémből amiben említem őt:

"elmondhatom, hogy megtaláltam az eszményi feleséget (akiből sajnos késöbb
kicsit kihűlt a szex), és ezután az eszményi szeretőt. Hát igen .. ez nem
rövid történet. Talán vissza lehet nézni az indexen. Sajnos időm az egyszerűen nincs ..... kész ... Pedig még én is azt
mondtam, az embernek arra jut ideje, amire szeretné, hogy jusson. De hát
nem így van. Szóval otthon kicsit hülyén érzem magam ... igyekszem az
ágyban jól nyújtani magamat, azaz kedvesnek lenni, érzékinek .... de
sajnos csak nem sikerül ... pedig sokmindent próbáltam. Nagy ciki ... de
******tól konkrétan nem kérhetem, hogy segítsen ebben, másrészt meg ő
nagyon élvezi a simogatásom, érintésem. És otthon sajnos még csak azt sem
mondhatom, hogy a hiba nem bennem van, mert van egy másik lány, akit a
csillagos égig repítek, és öröm nézni ahogy csillognak a szemei. Maradok a
türelemnél. Egy idő, és úgyis lassanként az én szexuális étvágyam is kezd
majd apadni, és akkor minden szép és jó lesz.

[...]

Itt abbahagyom ... hátha a régi naplóbejegyzések elolvasásával megtalálom magamat.

vége: 2001. március 10 17:52"

Na, tíz éve nagyon mellé tippeltem, hogy apadni fog a vágyam és hogy lesz türelmem addig. Kicsit meg milyen véletlen, hogy mivel zártam ezt ... próbáltam újra az a valaki lenni, aki még boldog, vidám és gondtalan volt. Most már azt is tudom, hogy sosem lehetek már "a régi", csakis valami új, de még rajtam múlik, hogy ki.

Silvane 2011.10.17. 21:04:42

@skarlát betű: Elolvastam a posztot meg a kommenteket is, amúgy a
hutlenseg.blog.hu/2011/10/17/hogyan_kommunikalsz_a_szeretoddel#comment-form
poszt alapján keveredtem ide.

Továbbra sem értem, nekem egy lépés kimarad valahol: ha már eljutok oda, hogy nem tisztelem azt, akivel együtt élek annyira sem, hogy ne hazudozzak neki, és úgy bújok vele este ágyba, hogy délután még egy másik pasival voltam, akkor miért nem jobb ennél ténylegesen szétmenni?

Értem én a lakáshitelt meg a gyerek lelkivilágát is, de nem jobb szabadon egyedül egy albérletben, mint egy olyan ember oldalán, akinek valójában tojok a véleményére és az érzéseire? És nem jobb a gyereknek akkor, ha nem azt látja, miközben kinyílik a szeme a világra, hogy anya hazudik és fájdalmat okoz apának? (vagy fordítva?)

Kérdezem mindezt lakáshitellel, gyerek nélkül, kapcsolatban, de a megcsalás vonatkozásában (remélem) teljesen tapasztalatlanul.

@tulpon: azt hiszem, az általad írtakat próbálom újrafogalmazni. Olvasom a blogot már egy ideje, mivel a szerző stílusa tetszik, de a témát nem és nem tudom megemészteni, különösen nem azt a hozzáállást, hogy a házastárs/barát átverése itt teljesen normális.

@GiveltAway: kérdés, hogy amit te feltételként szabtál, azt ő valaha is meg tudta/akarta-e adni neked, azaz tudtad-e előre, hogy nem fogja tudni teljesíteni a feltételt. És ha neki meg "csak" annyi feltétele volt, hogy ne csald meg? :)

TBal 2011.10.17. 21:22:32

@Silvane: szia!

Megpróbálom elmondani, de nem biztos, hogy ezzel okosabb leszel:

Ugye van a monogám kapcsolat, ahol az a játékszabály, hogy nem szeretkezel mással. Addig ez rendben is van, amíg nincs egyik félnek sem ezirányú vágyódása. A gond akkor van, ha mégis. Ugye, ekkor dönthet az ember kétféleképpen (illetve három), vagy elfojtja magában a vágyat, ez egy ideig működhed, de lehet, hogy újra és újra előjön, és egyre frusztráltabb lesz tőle az ember, és a kapcsolatot fogja okolni, illetve a szabályokat, amiért nem teljesülhet be.
Aztán a másik verzió, hogy titokban felrúgja a szabályokat, és beteljesül a dolog (és itt jön a lényeg: ezt ilyenkor általában NEM A PARTNERE KÁRÁRA teszi az ember, eszében sincs bánatot okozni neki, pusztán a saját örömére, saját vágyai kielégítésére. Innen nézve nagyon káros a kapcsolatra, hogy ez a kettő össze van kapcsolva a kultúránkban, azaz axiómának vesszük, hogy ez az öröm a másiknak fájdalommal jár.). Szóval a választás: öröm átélése (ezt akarja az ember)+fájdalom okozása (ezt nem, de a kultúránk egy csomagba teszi), vagy egyik se.

A harmadik lehetőség, hogy a szabályok módosítását kezdeményezi az ember, és megpróbálkozik egy nyílt kapcsolattal. Baromi nehéz, de ez is egy lehetőség. Én ez utóbbit preferálom egyébként, hiszem, hogy az ilyen öröm átélése nem kell, hogy szükségszerűen fájdalmat okozzon, ezt a "csomagot" szét lehet szedni. Hiszem, hogy ha az ember igazán szeret valakit, akkor az örömének örül, és nem annak, ha lemond az örömről.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.17. 21:22:35

@Silvane: Sok újat úgyse fogok tudni mondani ahhoz képest, amit eddig már több mint 100 posztban és 1000 kommentben magyarázni próbáltam. Tényleg eléggé körüljártam már, millió szituációt felvetettem, anyagi nehézségek, érzelmi elhidegülés, felelősség a már nem kívánt, de még szeretett partner iránt, nyitott kapcsolat, és így tovább.

Valószínűleg benne kell lenni a szituációban ahhoz, hogy megértsd, mikor van az, hogy az együttmaradással a kisebbik rosszat okozod. Gyerek nélkül sokkal egyszerűbb, még úgy is, ha van hiteled (ez csak egy példa). Lehet persze választani a válást is, de van egy csomó olyan helyzet, amelyben ez vagy nem élhető (mert sokkal rosszabb körülmények közé kerülne mindenki, mert beteg az egyik fél, mert-mert-mert), vagy nem arányos azzal, hogy az ember szeretne néha jókat dugni. Csak, mert otthon már nem jó a szex, szerinted ez elég ok arra, hogy szétrobbantsunk egy családot? Szerintem egy családot csak végső esetben szabad szétrobbantani. Egy sima párkapcsolatot persze lehet sokkal könnyebben is, de számos olyan esetről tudok, amelyben a házasság igen jó, csak a szex nem száz százalékos. És ettől még nem akarnak elválni, az sem, aki többre vágyik. (Éppen, hogy nem tojsz a másik érzéseire, sokkal több finomságot és empátiát látok én a hivatalos partnerek irányában szeretőt tartó emberektől, mint sokszor olyanoktól, akik válófélben vannak.)

A hazudozás szükséges rossz, ha a partner nem bírja elviselni az igazságot. Van, aki el bírja viselni, de ne várjuk el mindenkitől.

Silvane 2011.10.17. 23:26:04

@skarlát betű, @TBal: : Nem akarom én itt újoncként megmondani a tutit, vagy erkölcscsőszt játszani, csak próbálom megérteni, mi visz rá bárkit erre az útra, de még nem nagyon sikerült, pedig egy ideje már olvasgatom a posztokat és a kommenteket. Nehezen tudom megérteni, hogy mi viszi rá a hűtlen felet azoknak a határoknak az átlépésére, amit egy monogám kapcsolatban általában nem tartanak megengedhetőnek. Ha önmagában az, hogy vágysz a mással - bárkivel, aki nem a megszokott - való szeretkezésre, igazolja számodra a másik fél megcsalását, akkor eléggé megszívta az, aki rád építi a következő 50 évét...

Azt viszont el tudom fogadni, ha akkor keres valaki szeretőt, ha nincs otthon (minőségi) szex, és a másik nem is akar tenni ennek a helyzetnek a helyrehozása érdekében, holott tudja, hogy ez mennyire fontos a partnernek.

Bocs az agyalásokért, csak zavart, hogy a megcsalt férj/társ érzései, jövője - nyilván a blog jellegéből adódóan - mintha teljesen figyelmen kívül maradnának.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.17. 23:45:12

@Silvane: Nem maradnak figyelmen kívül, pl van egy egy ilyen poszt:
hutlenseg.blog.hu/2011/03/27/mid_faj_ha_megcsalnak
Meg a féltékenységről is esett szó az utóbbi időben több posztban is.

Nézd, szerintem szinte minden sajtóorgánum, könyv és egyéb, az emberek úgy általában folyton a megcsaltak érzelmeivel foglalkoznak, meg azzal, hogy ezt hogyan lehet kikerülni, megbocsátani, vagy hogy lehet bosszút állni. Nem ezeknek a közelítéseknek akar elsősorban helyet adni a blog, mert ez folyik a csapból is. Persze, ha valaki vendégposzt keretében tárgyalná a megcsaltak érzéseit, szívesen veszem, de ahányszor beleolvastam más helyeken az ilyen szövegekbe, megfeküdte a gyomromat.

Te tényleg hiszel abban, hogy minőségi szexet lehet akarattal létrehozni? Hogy valaki nekidurálja magát, és jó lesz a szex? Én ebben nem hiszek. Ha egyszer elromlott, vagy nem is volt jó soha (de ezt nem tudatosították a felek), akkor nincs az a csodaszer, ami jóvá teszi - szerintem.

Ami pedig a következő 50 évet illeti: ez nem azon múlik, hogy szeretkezel-e mással. Az a nagy baj, hogy sokan elhiszik, hogy ezen múlik.

en_kvinna 2011.10.18. 00:41:12

@Silvane: én friss vagyok, és csak egy ideje olvasgatom a blogot. Aminek oka, pont az hogy jó magam is hűtlen lettem a páromhoz.
A blogban sok kérdésedre választ kapsz, de én frissiben csak annyit tudok mondani, hogy van olyan beindulás ami feledtet akár 9 év házasságot, és ezt én magam sem hittem. Sőt, soha nem tartottam magam hűtlen típusnak! Mai fejjel úgy látom, hogy ezt igazán akkor érti meg az ember, ha belekerül egy ilyen helyzetbe. Én magam sem hittem, hogy velem egyszer így lesz, de megtörtént. És azóta sok mindent másképp látok, de a meglévő kapcsolatomból én sem lépnék ki, pedig nem köt se hitel, se gyerek. Lehet önzőség, de nem is bántam meg.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.18. 11:39:50

@en_kvinna: Üdv a blogban. Egyébiránt én nem is értem ezt az érvelést, hogy az ember lépjen ki a kapcsolatából, ha beleszeret valaki másba. Hányszor téptük itt a szánkat arról, hogy lehet több embert is szeretni egyszerre, csak a kultúránk ki akarja ölni belőlünk ezt a tényt, lásd a monogámia mítosza... De ha a meglévő kapcsolat értékes, és élhető, akkor miért kellene felrúgni? Az más, ha valójában nem lenne már élhető, de a gyerekek meg az anyagiak összetartják, de hány eset létezik, amikor tényleg egymáshoz való az a két ember, csak másra is vágyik.

Silvane 2011.10.18. 19:02:48

@en_kvinna: Valószínűleg addig tényleg nem fogom megérteni, amiről itt szó van, amíg nem kerülök a ti helyzetetekbe, mivel addig - talán nagyon fehéren-feketén látva a dolgokat - nem tudok "felülemelkedni" azon, hogy mégiscsak a partnernek az átveréséről van szó. Vagy csak a hideg ráz a gondolattól, hogy ilyen helyzetbe is kerülhetek majdan, ha megunnak... (bár remélem, ennyire nem ismertem félre azt, akivel élek).

@skarlát betű: A megcsaltakról szóló posztban is azt írod, hogy ha a másik változatosságod akar, vagy valamit, amit tőlünk nem kaphat meg, engedjük, hadd tegye meg, mert különben mi vagyunk az önzőek. De ha én meg azt szeretném tőle, hogy ne legyen senki mással? Akkor a két elvárás ütközik, és valakinek - vagy annak, akit megcsalnak, vagy annak, aki nem akarja a partnerét megcsalni, és ezért maga szenved - fájni fog, hacsak nem szakít (akkor meg az fog fájni). Egy kapcsolat szerintem nem megy úgy, hogy a saját értékrendemet, vágyaimat teljes egészében a partnerem vágyai elé helyezem. Ezért mondom, hogy ha baj van, de még lehet, akkor meg kell beszélni a problémákat, és változtatni kell.

És hiszem azt is, hogy az unalmas, kevés élvezetet okozó szexen is lehet javítani, ha mindkét fél nyitott arra, hogy megbeszéljék, és hajlandóak a másik élvezetét időnként a sajátjuk elé helyezni. Ha ennél komolyabb problémák vannak (pl. egyáltalán nem kívánod a partnered), azon mondjuk nem gondolom, hogy bárhogyan is lehet segíteni, de akkor az hosszú távon amúgy sem hiszem, hogy tartható volna.

A kapcsolatból kilépést pedig azért mondtam, mert nem tudom elképzelni, hogyan szeretheted a partneredet, ha gond nélkül a szemébe tudsz hazudni, szeretet nélkül pedig nem tudom, miért is vagy vele. De persze elképzelhető, hogy egyszerre lehet szeretni és megcsalni, és ezt csak én nem tudom (még?) felfogni.

Mindenesetre visszamegyek "read-only" módba, és az újabb posztok alapján próbálom jobban megérteni a blog alapjait.

barbieds (törölt) 2011.10.19. 09:16:52

Reggel azt hallottam a rádióban, hogy azt tervezik, TTP-t fognak tanítani az iskolákban, vagyis a Tartós, Tartalmas Párkapcsolat titkait. Lélegzetvisszafojtva várom, mert akkor nyilván meredeken zuhanni fog a szeretőzés és a válások aránya. :D

M-elicious 2011.10.19. 09:40:22

@barbieds: szerintem meg max. megtanulja majd a "jövő nemzedéke" (imádom ezt a modoros kifejezést), hogy hogyan kell tartalmasan szeretőzni:-0 erre leginkább Franciaországból hoznék tanárokat.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.19. 09:46:41

@barbieds: Na, én azt nézném meg, hogy verbuválnak rá tanárokat. Hoppá, eszembe jutott, a katolikus papság erre a legalkalmasabb, a jegyesoktatás kiterjesztésével! Az igazi hozzáértők!

@M-elicious: Így van, egy igazi szeretővel az embernek tartós és tartalmas a kapcsolata :-)

barbieds (törölt) 2011.10.19. 09:50:43

@skarlát betű: Egyáltalán, a koncepció, hogy ezt a dolgot iskolában lehet tanulni! :o

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.19. 09:56:39

@barbieds: Miért, Amerikában eljátsszák a suliban, hogy gyereket nevelnek. Az szerintem nem is rossz ötlet.

barbieds (törölt) 2011.10.19. 09:59:52

@skarlát betű: jaaa, tamagocsi-házasság a padtárssal? :D

Lars.Lares 2011.10.20. 12:13:19

:D
@barbieds: -),
ilyet én is szeretnék!

normálnyomtáv 2011.10.20. 17:32:19

@Silvane: Előzőkhöz hozzátéve: életünkben minden vátozik. Barátok jönnek, mennek, mindenféle hatások érik az embereket, gondolkodás is változik, tapasztalatok gyűlnek, stb. Csak a házastársi kizárólagos hűségnek kellene állandónak lenni. Érzésem szerint ez a nagy ellentmondás.

TBal 2011.10.21. 09:14:04

@Silvane: "A megcsaltakról szóló posztban is azt írod, hogy ha a másik változatosságod akar, vagy valamit, amit tőlünk nem kaphat meg, engedjük, hadd tegye meg, mert különben mi vagyunk az önzőek. De ha én meg azt szeretném tőle, hogy ne legyen senki mással? Akkor a két elvárás ütközik, és valakinek - vagy annak, akit megcsalnak, vagy annak, aki nem akarja a partnerét megcsalni, és ezért maga szenved - fájni fog" - írod.

Igen, ha partnerek vagytok, akkor az egyikőtöknek engednie kell. De miért ő legyen az, aki enged?
Az én véleményem az, hogy ő nem szeretne bántani téged, örömöt szeretne átélni. Te meg azt szeretnéd, hogy MONDJON LE arról az egyébként teljesen ártatlan örömről, amit átélhetne. Igen, véleményem szerint az nem bűnös örömforrás, csak a kultúránk kriminalizálja.

És igen, az embernek alapból ez fáj, de miért nem lehet ezen dolgozni, azzal a felkiáltással, hogy "nem akarom, hogy fájjon, hiszen nem ellenem teszi, és boldognak szeretném látni őt"?

barbieds (törölt) 2011.10.21. 09:21:17

@TBal: "miért nem lehet ezen dolgozni, azzal a felkiáltással, hogy "nem akarom, hogy fájjon, hiszen nem ellenem teszi, és boldognak szeretném látni őt"?"

Egyszerűen azért, mert az emberek nagyon nagy része nem bír azon a félelmen túljutni, hogy az "ártatlan" félrelépés esetleg elhagyáshoz vezet. Ez ellen ugyanis sosincs garancia.

TBal 2011.10.21. 09:40:10

@barbieds: Az ilyen pasik a Cypherek (a Mátrixból), akik félnek a valóságtól, az összehasonlítástól, hogy kiderülhet, hogy minden álom (azaz csak képzeli, hogy ő jó pasi, és nem áll elébe az összehasonlításnak). Én inkább leszek Neo.

(Megjegyzem, egy kis fantáziával ezt megoldhatták volna a filmen, simá csinálhattak volna kajálós szimulációs programot, mikozben intravénásan kapják a tápszert... néhány ilyen megoldás hiányzik ezekből a filmekből. Pl. Harry Potrternek simán megjavíthatnák a látását varázslattal... :))

en_kvinna 2011.10.22. 19:03:11

@Silvane: én is azután értettem meg a dolgokat miután erre az útra léptem. No nem mintha ezzel buzdítani szeretnélek, csak rávilágítani. Lehet hogy most hideg ráz a dolog gondolatától, de ne zárd ki, hogy egyszer majd Te is "megbolondulsz" egy idegenért, úgy hogy a párod is ott van még a szívedben. Eljöhet az az idő... :-)

en_kvinna 2011.10.22. 19:11:39

@skarlát betű: szívemből szóltál: "másra vágyik".. én is azt hittem, hogy csak egyre vágyom.. a többi merő fantázia.. Node, amikor beteljesült a fantázia..huh.. És most ketten laknak a szívemben, ámde megjegyezném, hogy félek az érzelmi kötődéstől ami a szeretőmet illeti. Érdekelne, ki hogy van ezzel. Mi nők szerintem nem tudunk érzelem nélkül egy ilyen kapcsolatba lépni, vagy?

UI: SB köszönet a blogért! Írásaidban benne vannak az én történetem képei is, és sok kérdésemre választ kaptam az oldaladon. :o)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.22. 19:36:35

@TBal: Ártatlan öröm: hát, ez jó kis megfogalmazás :-)

@barbieds: Egyrészt az elhagyástól való félelem, másrészt a büszkeség, nehogy már ne legyek elég neki... És a veszélyek valósak, persze, de attól, hogy valaki félelmében belekapaszkodik a másik hajába, még nem lesz nagyobb biztonságban.

@en_kvinna: Nem tudom, talán egy kis hányad képes rá, de inkább kétlem. Van, aki képes érzelem nélkül szexelni, de az általában nem épít kapcsolatot.

Silvane 2011.10.22. 19:37:31

Mégsem tudok csendben maradni :) de igyekszem rövid lenni.

@en_kvinna: Nem zárom ki, hogy velem is megtörténjen, akár mint megcsaló, akár mint megcsalt, csak az eddigiek alapján nem tartom túl valószínűnek, hogy én legyek a megcsaló (még 9 év után is őrá vágyom, lelkileg és szexuálisan is, más pasikat meg se nézek, és nem azért, mert "vakságot" fogadtam volna, csak ilyen "szerencsés" a természetem). És mivel nemigen hiszek a villámcsapásszerű szerelemben, úgy gondolom, hogy egy lassan kialakuló érzelem kezdeti szakaszában (pl. tetszik a kollégám) meg lehet tenni azokat a lépéseket mind lelkileg, mind fizikailag, amik a szerelem kialakulását meggátolják (pl. abbahagyom a közös kávézásokat, több időt fordítok a párommal a minőségi szabadidőre stb.). Persze ezt akarni kell, nyilván magától nem megy. Az első látásra szerelem, gondolom, máshogy működik, de ebben még nem volt részem.

Azt viszont nem tudom elképzelni magamról, hogy heteken át, sőt hosszabb ideig hazudozzak annak, akivel együtt élek; nem azért, mert hatalmas erkölcsi magaslatokon állok, dehogy, csak jobban kiborítana a titkolózás és a hazudozás, mint az, hogy egy ilyen szeretői kapcsolatból kilépjek, illetve az előbb írtak szerint valószínűleg még a belelépés előtt le is építeném magamban az érzést. Persze mindehhez szükséges, hogy a párom iránt még érezzek valamit, és hogy vele a szex is jó legyen, de úgy tűnik nekem, hogy az itt kommentelők többsége nem egy kihűlt, szinte "testvéri" kapcsolatban él.

@normálnyomtáv: Én a barátaimat is szeretném egy életre megtartani. Nyilván ezért is tenni kell, de mind a gimis, mind az egyetemista barátaimmal a mai napig jó kapcsolatban vagyok. Mondjuk azóta sok új nagy barátságról nem tudok beszámolni, ez igaz.

@TBal: Igazad van, valóban önzés részemről, ha nem szeretném, ha mással lenne, pusztán azért, mert nekem így jobb. Mivel azonban nem nyitott kapcsolatként kezdtük, és most sem az (és nem is mennék bele ilyenbe, nem azért, mert elítélem, csak én vagyok rá alkalmatlan), hanem úgy, hogy csak ő és csak én, ezeknek a szabályoknak - amiket az elején mindketten elfogadtunk, még ha ezek így nem is voltak kimondva, "szerződésben lefeketve" - az egyoldalú felrúgása lenne akár a titokban megcsalás, akár annak bevallása. Más kérdés, hogy a bevallás esetén legalább lehetősége van a megcsaltnak dönteni, hogy akarja-e, és hogyan folytatni azt a kapcsolatot, ami már ezek szerint nem arra épül, amiben eredetileg megállapodtak.

Ha valóban csak a társadalmi elvárások miatt viselném rosszul a megcsalás gondolatát, akkor lehetne rajta dolgozni, ahogy írod. De én kizárólagosságra vágyom, ahogy te meg változatosságra. Ha ezt nem kapnám meg, akkor nem azért érezném rosszul magam, mert mit gondolnak az emberek, mert azt ebben a helyzetben kb. leszarom, hanem ettől függetlenül fájna a lelkem. Ha pedig te nem kapod meg a változatosságot, akkor az meg neked rossz. De ha úgy kezdted a pároddal, hogy csak ő és csak te, majd te ezt felrúgod, akkor szerintem te nem voltál korrekt vele, nem pedig ő volt önző veled szemben.

Vagy szerintetek csak a megcsalt a hibás, mert unalmas lett vele a kapcsolat, és ő az önző, amiért nem akar mással osztozni a párján?

(@skarlát betű: Ha úgy gondolod, hogy az általam elmondottaknak nincs létjogosultsága ezen a blogon, megértem és elfogadom, hiszen ez a te blogod, és a hűtlenségről szól. Ez esetben abbahagyom a kommentelést.)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.22. 19:42:17

@Silvane: Ne viccelj, természetesen van létjogosultsága a kommentjeidnek, ez itt nem szekta vagy politikai párt ;-)

Miért kell mindig hibást keresni? Lehet, hogy senki sem hibás. Csak az emberek többsége (?), kisebbsége (?) így működik, egy idő után nem tud megelégedni (lélekben) egyetlen partnerrel. Ez még nem jelenti, hogy meg fogja csalni, de vágyik majd másokra is. Nem hiszem, hogy ezt elővigyázatossági rendszabályokkal meg lehet akadályozni.

normálnyomtáv 2011.10.22. 19:59:04

@Silvane: "Én a barátaimat is szeretném egy életre megtartani.": szeretném, szeretnénk, de valahogy az mégsem olyan, mint a házastárs, vagy a szerető megtartása. Én nagy kapcsolattartó vagyok, mégis fogynak a régi barátok, haverok, és lesznek újak. Tulajdonképpen egy van, akivel 40+ éve folyamatosan barátságban vagyok, pedig fogadkozás számtalan volt, hogy tartjuk. (osztálytársak, katonatársak, munkatársak)

"nem azért, mert "vakságot" fogadtam volna, csak ilyen "szerencsés" a természetem": irigyellek! Sokszor gondolok rá, mennyi csalódástól, erőfeszítéstől, hiába futott körtől kímélném meg magamat, ha legalább valami n+1% -ig boldog és megelégedett lehetnék azzal, akivel élek.

barbieds (törölt) 2011.10.22. 20:04:41

@Silvane: Azt a bizonyos társadalmi nyomást azok érzik, akiknek nem annyira fekszik a monogámia, akik úgy gondolják, hogy a szexuális (vagy akár érzelmi) kizárólagosság nem feltétlenül az egyetlen út a boldogsághoz. Ez nyilván felzaklató dolog lehet azoknak, akik komolyan hisznek a hűségben, de hát ez ilyen. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.22. 20:11:19

@barbieds: @normálnyomtáv: De Silvane sem konstans, hanem folyamatosan változó ember, aki nem tudhatja, milyen lesz x év múlva. A hűségben való komoly hit átfordulhat teljesen másba, amikor valami előre nem látott esemény kibillenti az illetőt az egyensúlyából. Saját tapasztalat :-)

normálnyomtáv 2011.10.22. 20:17:13

@skarlát betű: Nem konstans, csak lehet, hogy ezt még nem tudja magáról. :-)
Én is sokáig mondogattam, hogy mindig ugyanolyan vagyok. Aztán rájöttem, mégse: olvasmányok, mindenféle kapcsolatok, tapasztalatok, hírek alakítanak. És itt lehet vitatkozni: az jobb, ha az ember állandó, vagy, ha változik? Igaz, a vitának nincs igazán alapja: változik, akár akar, akár nem.

Silvane 2011.10.22. 20:34:38

@skarlát betű: @normálnyomtáv: "Nem zárom ki, hogy velem is megtörténjen, akár mint megcsaló, akár mint megcsalt, csak az eddigiek alapján nem tartom túl valószínűnek, hogy én legyek a megcsaló" - azaz én sem látom magamat konstansnak, csak az eddigiekből következtetek, de természetesen én sem tudhatom 100%-os biztonsággal, hogy ha holnap szembejön a szőke herceg, és villámcsapásszerűen elakad a lélegzetem (hogy kellő képzavarral éljek), mit fogok tenni :))

Kell is és természetes is, hogy változzunk. Ott tud félrecsúszni egy kapcsolat, ha a felek nem együtt, vagy nem egy irányba változnak. Mondjuk ezt nem tudom, lehet-e bárhogy irányítani, esetleg sok közös programmal? Munka és gyerek mellett azért ez nyilván sokkal több nehézséggel jár.

Megpróbáltatok javítani a meglévő kapcsolaton, mielőtt hűtlenek lettetek volna? Segített bármi is? Naiv vagyok, ha azt hiszem, hogy lehet tenni azellen, hogy a párom egyszer majd titokban egy másik nővel bújjon ágyba és ossza meg az érzéseit? Vagy csak annyi erőfeszítést igényel / igényelt volna, amit már aránytalannak találtatok?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.22. 20:48:23

@Silvane: A hétfőn megjelenő poszt nagyrészt erről fog szólni.

Ami azt illeti, hogy megpróbáltunk-e javítani a kapcsolatunkon: én megpróbáltam, elég sokáig szenvedtem ezzel. Úgy érzem, ennél többet nem tehettem. Így is teljesen erőltetettnek éreztem, és nem hiszem, hogy az erőlködésből működőképes emberi viszony válhat.

@normálnyomtáv: Ja, a változás feltartóztathatatlan...

normálnyomtáv 2011.10.22. 20:59:29

@Silvane: "Kell is és természetes is, hogy változzunk. Ott tud félrecsúszni egy kapcsolat, ha a felek nem együtt, vagy nem egy irányba változnak.": márpedig annyi különféle hatás éri a párt, hogy nem valószínű, hogy teljesen egyirányba változnak. Sőt, öszekerülésükkör sem voltak puzzle-szerűen összeillők, legfeljebb csak jó arányban. Szerintem.

Úgy gondolom, lehet irányítani valamennyire a kapcsolatot, de az sem 100% megoldás. Teszem azt, van egy közös z téma. Utána olyan hatások jönnek, amik egyiket x irányba terelik. A másik önmagát megerőszakolva menjen vele? Az sem jó, ha egyik azt érzi, örök kontroll alatt van (átéltem ilyent). Őszintén szólva, nem tudom, mi a jó.

Amikor először hűtlen (kifejezésemmel: nem kizárólagos hű) lettem, nem volt különösebb gond a házasságommal, tehát nem éreztem úgy, hogy javítani kell. Bár, teljesen nem kötötte le az ilyen irányú energiámat, az biztos. Aztán persze próbáltam javítani. Sőt: sűritett az a házastársi kapcsolaton, ha kitérőbe jártam. Ami megmagyarázhatatlan azonban számomra: miért nem kívánja egy nő, ha mindig gondot fordítottam arra, hogy ne csak én élvezzem.

TBal 2011.10.22. 21:01:43

@skarlát betű: Miért, nem ártatlan öröm? Itt azt értem ártatlanság alatt, hogy semmi negatív következménye nem lesz. Ami nem ártalmatlan öröm, az pl. a heroinozás, eleinte szupernek tűnik, csak aztán kicsinál és családok mennek bele tönkre. Szóval érted...
De ha figyelsz a kockázatokra és felelősségteljesen csinálod, akkor a mással való szex csak boldogabbá tesz, és teheti az ember párját is végső sorom. Ezért mondtam, hogy szerintem ez ártatlan öröm.

TBal 2011.10.22. 21:08:27

@Silvane: igen, itt a változás a kulcskérdés. A nyitott kapcsolat annyiban jobb, hogy ezt a veszélyforrást kiiktatja - persze nyilván ezen kívül is lehetnek konfliktusos szituk, szexualitáson kívül is változhatnak az emberek.
Kérdés, hogy hogyan oldanátok meg, hogy ha a párodnál hirtelen bekapcsolna a poligámia-kapcsoló, és csak nem akarna lekapcsolódni?
Csak mert bennem is kapcsolt már be egyszer egy ilyen nagyon durva kapcsoló, ami nagyon könnyen a kapcsolat végét jelenthette volna - és korábban én sem tudtam elképzelni, hogy ilyen megtörténhet. Ilyenkor nagyon nem mindegy, hogy az ember meg tud-e ilyesmit beszélni a párjával.

És igen, a monogám természet szerencsés, egybevág a társadalmi elvárásokkal. Sok sikert kívánok neked a kapcsolatodban, tényleg, remélem, minden úgy lesz, ahogy elképzelted.

Silvane 2011.10.22. 21:16:12

@normálnyomtáv: Miért, te mindig kívánod, sosem vagy fáradt, álmos, fantáziátlan, kedvetlen? Amúgy ez fordítva is előfordulhat (sőt, a barátnőimmel beszélgetve valahogy nekem ez tűnik tipikusabbnak). Nyilván mindenkinek vannak rosszabb pillanatai, amikor nem a szexre vágyik leginkább, főleg egy tartós kapcsolatban. De ha ez azt jelenti, hogy heti 1-2 alkalom sincs, akkor már szerintem tudatosan oda kell figyelni arra az állandóan nemet mondó félnek, hogy tegyen azért, hogy ne legyen mindig fáradt stb. hozzá. Bár mintha valahol korábban azt írta volna SB, hogy ez az, amire nem lehet tudatosan odafigyelni.

@TBal: Nem hiszem, hogy tudnék úgy élni, hogy a párom rendszeresen mással, másokkal lefekszik, és - legalábbis részben - mással beszéli meg az örömeit, bánatait. Ha titokban csinálná és kiderülne, túl azon, hogy iszonyatosan kiborulnék, soha az életben nem tudnék többet megbízni benne semmiben sem, az élet más területein sem, mivel becsapott. Ha pedig "engedélyt" kérne hozzá, vagy felvetné a nyitott kapcsolat lehetőségét, nem mennék bele. Valószínűleg ez is az előbbi "szerencsés" természetemből adódik: mivel én nem vágyok másra, rá viszont igen, nem tudom elfogadni, ha ő máshogy érezne.

Viszont most veletek beszélgetve kezdem megérteni azt, miért is mennek bele párok a harmadik személy bevonásába. Még mindig jobb, mint a megcsalás vagy a nyitott kapcsolat (nem mintha a hármast amúgy jónak tartanám).

TBal 2011.10.22. 21:29:18

@Silvane: "De ha ez azt jelenti, hogy heti 1-2 alkalom sincs, akkor már szerintem tudatosan oda kell figyelni arra az állandóan nemet mondó félnek, hogy tegyen azért, hogy ne legyen mindig fáradt stb. hozzá" - ezzel teljes mértékben egyetértek, szerintem oda lehet és kell is erre figyelni.

"mivel én nem vágyok másra, rá viszont igen, nem tudom elfogadni, ha ő máshogy érezne." - na ez a vitás pont... nem gondolod, hogy ő a te kiterjesztett éned, és nem egy külön ember? Nem mindenki gondolkodik/érez ugyanúgy, ő a társad, de egy másik ember.

Silvane 2011.10.22. 21:40:40

@TBal: Persze, hogy másik ember, de valahol az én részem is :)

És valóban ez a lényegi különbség a felfogásunkban, de nem hiszem, hogy ezt az ellentmondást fel lehet oldani, annyira mélyről fakad. Ezért lehet nehéz egy olyan kapcsolatban, ahol az egyik fél úgy gondolkodik, mint te, a másik meg mint én :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.22. 22:06:57

@Silvane: Azt mondod, nem fogadnád el, hogy ő mást akar. Inkább hagynád, hogy odavesszen az egész kapcsolat, noha állítólag szereted és ragaszkodsz hozzá? Nem érne meg annyit ez a szerelem, hogy engedményeket tegyél? Mindent vagy semmit? Ha valaki fontos nekem, és nem akarom elveszíteni, inkább engedem, hogy legyen szabad, minthogy véget vessek az egésznek. Ha pedig úgy marad hűséges, hogy ahhoz semmi kedve, az bizony visszaüt. Tudom, hogy nem kellemes ezt hallani, ebbe belegondolni...

A kötelességből végzett szexben nem hiszek, ne azért legyen szex, mert épp eltelt n idő, és már ciki, hogy nincs, hanem azért, mert mindketten akarják. Ha már az egyik nem akarja, annak oka van. Persze, hogy ez is kemény így kijelentve.

Silvane 2011.10.22. 22:37:15

@skarlát betű: Ha akarnám se tudnám elfogadni, ehhez túlzottan emocionális vagyok, sajnos. Minden randija után kiborulnék, őrjöngenék, sírnék, és nem csak magamban, hanem neki is - nem azért, mert ezt így jónak tartom, hanem mert képtelen lennék máshogy viselkedni. Megnézném a mobilját, az e-mailjeit - nem azért, mert ezt helyesnek tartom, én is úgy gondolom, hogy ennyi magánszférához joga van, és természetesen most nem is nézem, de tudom, hogy egy ilyen esetben nem tudnám fegyelmezni magam. Kikezdenék a jelenlétében minden létező pasival - nem azért, mert kedvem van hozzá, hanem hogy neki is fájjon, még ha ő nem is így érezne.

Lehet így élni? Nem. Még ha a kapcsolatot fenn is akarnám tartani, a megcsalás ellenére is, a vége az lenne, hogy már ő nem akarna egy ilyen hisztis picsával lenni, amit meg is értek :) akit viszont az ő megcsalása tett ilyenné.

Ezért írtam, hogy nem tudnék így élni, habár racionálisan teljesen igazad van abban, hogy ha szeretsz valakit, engedményeket kell tenni, és kompromisszumokat kell kötni. De vannak olyan helyzetek, olyan engedmények és kompromisszumok, amiket sajnos nem akarok - és még ha akarnám is - nem tudok vállalni. És nagyon remélem, hogy az életben nem kerülök ilyen helyzetbe, de titeket olvasva és a baráti köröm egy-egy kapcsolatát látva úgy gondolom, hogy mindent meg is kell tennem azért, kettőnkért, hogy ezt elkerüljük.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.22. 23:10:34

@Silvane: Érdekes, hogy ezt ennyire tisztán látod, és úgy gondolod, hogy mégse tudnál mit kezdeni a helyzettel. Akkor viszont nem biztos, hogy annyira szerencsés ilyennek lenned, nagyon sebezhetővé tesz és kiszolgáltatottá. Csak akkor szerencsés, ha a partnered is ilyen, vagy, ha mégsem, akkor nem hagyja, hogy valaha megtudd. Látod, éppen ez az a hozzáállás, ami kötelezővé teszi a titoktartást, és a csalást annak, aki nem bírja a monogámiát, de a házasságát sem akarja tönkretenni.

Silvane 2011.10.22. 23:51:03

@skarlát betű: Vannak dolgok, amiken akkor sem tudok változtatni, ha nagyon akarom. Biztos, hogy ez másra, más dolgokban szintén igaz. Ha valaki ismer, akkor ismeri a hozzáállásomat a párkapcsolathoz, a (megkísérelt, de leküzdeni nem tudott) birtoklási vágyamhoz, a kizárólagossághoz. Ha így elfogadott a kapcsolat elején, akkor tartson ki mellettem ezzel együtt is, cserében én is kitartok mellette minden hibájával együtt. Ha azonban úgy, hogy tudja, hogy mekkora fájdalmat okozna a megcsalással, és mégis megteszi, pusztán azért, mert változatosságra vágyik, az lelkileg ugyanolyan, mintha fizikailag megvert volna, miközben nem tudok védekezni, csak mert neki az épp jól esett. Nem ártatlan szórakozás, mivel tudja, hogy nekem fáj (persze ha nem fájna, akkor már másról van szó). Valóban, ez nagyon sebezhetővé és kiszolgáltatottá tesz, de ezt felismerve sem tudok túllépni rajta.

A titoktartással kapcsolatban korábban általam írtakat viszont át kell értékelnem: én ugyan képtelen lennék úgy élni, hogy titkolózom azelőtt, akivel együtt élek, de nem vagyunk egyformák. Viszont elfogadom, hogy "amiről nem tudok, az nem fáj" - különösen akkor, ha mondjuk egy egyéjszakás futó kaland volt egy idegennel, és nem fordul elő többet. Engem kiborítana, ha megtudnám, és emiatt tönkretenné a kapcsolatot, de ha sose tudnám meg, lehet, hogy boldogan élnék a félrelépő párommal továbbra is. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy egy hosszabb viszonyt hogy nem lehet észrevenni, vagy legalább megérezni.

Silvane 2011.10.22. 23:57:10

@Silvane: A bűnjelekről (hutlenseg.blog.hu/2011/10/21/vendegposzt_bunjelek) olvastam, szerintem amíg valaki nem gyanakszik, a testi "tüneteken" könnyen át lehet lépni. Azt nem hiszem, hogy az nem érezhető, ha a másik lélekben távolodik.

Labdarózsa 2011.10.23. 14:45:51

Olvasom a hozzászólásaitokat. Vajon mitől van, hogy mindenkinek találok igazságot az érvei között? Gondolom Silvane fiatalsága, és egykori önmagam és gondolkodásmódom magyarázza annak az oldalnak az igazságát. Közben pedig Skarlát betű hihetetlen emberismerete, élettapasztalata döbbent meg. Sokszor gondolkodtam rajta, mi lehet a foglalkozásod, hogy ennyire látod az emberi cselekvések hátterét. (Persze tippjeim vannak, de megtartom magamnak. )
Kedves @Silvane: Élj boldogan a férjeddel, és kívánom, tudd úgy szeretni, amilyen. Biztosan hűséges, és rendes pasas, mert tudom, hogy vannak ilyenek is. Ja, és élvezd ki jelen állapotod minden nyugodt percét, mert mondhatunk mi bármit, azért kevesen vannak közöttünk, azt hiszem, akik soha nem gondolják, hogy ennek másképp kellene lennie.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.23. 16:13:20

@Labdarózsa: Ennyire nem hihetetlen az élettapasztalatom, inkább csak sokat gondolkodom az összefüggéseken, és sokat olvasok :-)

en_kvinna 2011.10.23. 21:23:19

Jó sok hozzászólás született mióta nem néztem be ide! ;)
Végére csak annyit biggyesztenék ide, hogy az emberek valóban változnak az évek folyamán.
Meg nem is ismerjük magunkat eleve, csak sokszor hisszük, hogy így vagy úgy cselekednénk egy helyzetben. Aztán ha ott állunk már egészen más a történet. Én magam most külföldön vagyok, és itt ért nagyon sok változás mind a személyiségemben és elveimben. Nem egy kérdésben 180 fokot változtam, ami sokkoló (most dolgozom fel) de ugyanakkor nagyon jó. Nekem talán éppen erre volt szükségem, hogy rájöjjek ki is vagyok igazán. Közben rájöttem arra is, hogy a párommal töltött 10 év alatt mennyi minden elsikkadt, eltűnt, olyan erősen idomultunk egymáshoz, és persze a szex is megkopott erősen.. Nálunk két ember eltérő irányba és tempóba fejlődött, változott meg. Én ezt el tudom fogadni, párom nem igazán. Én látom, ő nem. Ha mondanám széttörne.. próbáltam pedig..

7 éve kb még ugyanazokat gondoltam mint Silvane, most pedig az itt leírt hozzászólások menetével tudok a legjobban egyetérteni.
Vagyis változunk, és más emberek leszünk csak van, hogy mi magunk se vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni mert szeretnénk magunkat annak az X évvel ezelőtti boldog, és kiegyensúlyozott embernek látni a fényképen akik voltunk. Csak közben elteltek az évek..

en_kvinna 2011.10.23. 21:29:11

@en_kvinna: kis javítás: nem a menetével hanem a gondolatmenetével, vagyis látásmódjával. Csak már a végére sikerült belekavarodni. ;-)