Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Mid fáj, ha megcsalnak?

2011.03.27. 07:25 skarlát betű

Mindeddig a hűtlen fél szemszögéből néztük a dolgokat, de mi történik azzal, aki a saját szemszögéből hűséges (meggyőződésből vagy lelki kényszerből, talán, mert őt kielégíti a monogámia, talán, mert nem igazán érdekli a szex, talán, mert nem akar fájdalmat okozni, talán, mert csak erkölcstelennek tartja a megcsalást, de nagyon szívesen megtenné, és nagyon szenved attól, hogy nem teheti meg), bármilyen okból kifolyólag is, de hűséges. Mi történik, ha az ilyen ember tudomására jut, hogy megcsalják?

Az első reakció talán a megdöbbenés. A fájdalom, hogy becsaptak. Nem ezt érdemeltem, én, aki úgy bíztam benne, átvágott, hazudott, szemét módon kihasznált. Ha az illető sosem játszott a gondolattal, hogy ő is megtegye, akkor ebbe értetlenség is vegyül. Miért? Mi az, amit nem kap meg tőlem? Ez egyébként még azokban is felmerül, akik saját maguk is elkövettek már hasonlót. Mert az ember a saját motivációit világosabban látja, de a másik helyébe már önvédelemből se akarjuk beleképzelni magunkat. Ha játszott a gondolattal, de visszafogta magát, a reakció általában ez lehet: de ha én képes vagyok uralkodni magamon, ő miért nem? Mert én jobban szeretem, mint ő engem. Vagy: mert én erkölcsösebb vagyok.

Aztán jön a harag, a düh, a féltékenység. Elvették tőlem. A megcsalt embert éktelen harag tölti el, haragszik a párjára, az egész világra, de persze legfőképpen a csábító(k)ra. (Jellemző módon abból szokás kiindulni, hogy a parterünket úgy csábították el, nem ő volt a kezdeményező fél.) De miért is haragszunk? Mink fáj ilyenkor? A szívünk? Vagy az egónk? A büszkeségünk?

A megcsalt fél azt érzi, hogy megalázták, pedig senki sem akarta megalázni, az egész hűtlenség nem arról szól (legtöbb esetben), hogy bárkit is meg akarnának alázni. A társadalmi konvenció azonban megalázónak értelmezi a felszarvazottságot. (Ha nőt csal meg a férje, az a konvenció szerint kevésbé megalázó számára, mert semmit nem mond a szexuális teljesítményéről. Pedig a női hűtlenség se feltétlen a férj szexuális teljesítményével van kapcsolatban.)

A büszkeségünknek fáj a hűtlenség, nem a szívünknek. Amikor szerelemmel szeretünk valakit, azt akarjuk, hogy csak a miénk legyen, pedig a szeretet éppenséggel nem erről szól. A szerelem birtokolni akar, a szeretet viszont ennek éppen az ellentéte. A szeretet szabadjára engedi a másikat. Jót akar neki, és azt kívánja, hogy a másik a maga módján legyen boldog. Nagyon fáj, ha mi nem vagyunk képesek boldoggá tenni, de ez elsősorban a büszkeségünknek fáj. Ne akarjuk meghatározni, hogy mi jó a másiknak. Azt csak ő tudja (felnőtt emberről beszélünk, persze). Ha nem tudja, akkor sincs jogunk kényszeríteni rá, hogy a mi értékrendünket vallja magáénak.

Ha megcsalnak, fáj a hazugság. De vajon nem azért hazudnak-e nekünk, mert nem bírjuk elviselni az igazságot? Nehéz az igazsággal szembenézni, és ezt a partnerünk is tudja. Neki is nehéz lenne. A hazugság tehát nem csak őt kíméli, hanem bennünket is.

Ha megcsalnak, kevésnek érezzük magunkat. Hiszen nem tudtunk elég jók lenni, biztos azért lépett félre a másik. Pedig elképzelhető, hogy elég jók vagyunk, csak neki más is kell. Mert a változatosságot szereti, vagy, mert mást is megkívánt, sőt, talán meg is szeretett. Lehet, hogy nem tudunk neki annyit és olyan minőségűt adni, amennyit szeretne, de az is lehet, hogy egyetlen ember se volna erre képes. A megcsalt fél magában is fogja keresni a hibát (kivéve persze az olyan vadállatokat, akik soha nem néznek tükörbe), de nem feltétlenül hibás. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, és egyáltalán nem könnyű.

Sokkal könnyebb vakon vagdalkozni, és lealázni a másikat, gyűlölni a szeretőt, bosszút forralni, sőt, bosszút is állni, mindez sokkal könnyebb, mint éretten végiggondolni, hogy mi miért történt, illetve történik.

67 komment · 1 trackback

Címkék: szeretet harag büszkeség birtoklási vágy megcsalt ember

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr62772366

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Pszichológus válaszol: A szerelmem mindig féltékenykedik 2011.03.28. 15:28:22

Kedves DoktornőAz a problémám hogy szerelmem mindig féltékenykedik, pedig én sosem csalnám meg, nem vagyok az a típus. Annyit bizonygattam neki hogy csak őt szeretem! Többször úgy tűnt hogy elhitte, aztán másnap kezdődik elölről, napjában nyolcszor-tíz...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GiveltAway 2011.03.27. 08:41:38

Más lehet az érzés, ha a megcsalt félnek már tudomására lett hozva, mi az amit nem tud megadni?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.27. 08:47:27

@GiveltAway: Az se lehet egy fáklyásmenet, mert a "fogyatékosságainkkal" nagyon nehéz szembenézni. Persze, ezek a fogyatékosságok is annyira relatívak, mint ebben a történetben minden. Tudni, hogy mi a baj és nem tudni tenni ellene semmivel sem könnyebb, mint nem tudni, mi a baj. Csak más. (Szerintem.)

GiveltAway 2011.03.27. 09:41:08

@skarlát betű: egy harmadik verzióra gondoltam: tudni mi a baj és nem tenni semmit. Ilyenkor mi van? Úgy érzem most már kényszerpályán vagyok, de pár éve még próbáltam mindenféle dologra rávenni, a vágyfokozónak nevezett élelmiszerek fogyasztásától, közös vagy külön sportolástól kezdve addig, hogy menjünk el együtt szexológushoz. Minden próbálkozás, mintha falba szaladnék bele, majd ő próbálja magától megoldani, persze azóta is eredmény nélkül.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.27. 10:13:30

@GiveltAway: Szerintem ez a második eset alesete ... Szóval nem képes semmit tenni. Lehet, hogy nem is próbálta meg, mert lelkileg nem érez magában késztetést, és az ilyenre nem lehet senkit rábeszélni, ez tipikusan olyan dolog szerintem, ami csak önkéntes alapon megy. Van, hogy emberek elfojtják a szexuális késztetést, de van, hogy egyszerűen hiányzik belőlük, és kész. Nem vagyok pszichológus, de úgy tudom, ilyesmi létezik.
Valójában nincs mit tenni, másnál kell keresni, ami hiányzik, ha már az önkasztráció nem játszik, ahogy sokan javasolják.

Lord_M_ 2011.03.27. 20:56:48

@Kommentel(n)ő: havi 1 alkalom...

Ismerős dolgok, volt egy kapcsolatom, ott nem zavart, mert akarat és lelkesedés társult mellé, más problémák rontották az egészet. Ott mindketten tudtuk, hogy miért van ez így... együtt dolgoztuk fel (ameddig jutottunk mielőtt vége lett az egésznek) a problémát. Így nem fért bele, hogy a probléma megoldás mellett más is szóba jöjjön... (illetve az már az érzelmi dolgok végén, és a szakítás közvetlen közelében)...

Ugyanakkor a megcsalt fél azt érzi, hogy igazságtalan a helyzet vele szemben. Az fáj, hogy szembesítik valamely hiányosságával, problémával, amit ő okozott, vagy ő nem tudott (akart) megoldani. És hogy a másik fél sem akart (tovább) a problémával foglalkozni, hanem továbblépett. Mindent összeszedve, csak azt érzi, hogy elárulták, mert olyan területen szembesült egyfajta kudarc élménnyel, ami az ő legbelső világa... ahová szerinte nincs másnak belépése. És a legbelső kudarc általában elkeseredést von maga után és nem logikus gondolkodást... olyankor pedig "te fájsz" ... minden rossz, kívül belül hibásnak érzed magad, eleven sebeket érzel magadban. És szinte látod, érzed, hogy ezt mindenki látja rajtad... erről beszélni, persze a nyilvánosság támogatása mellett jó, hiszen nyíltan mindenki elítéli a hűtlenséget (legalábbis ha veled, vagy vele történik), de rossz érzés, hogy utána ők is kibeszélnek. Csámcsognak, és aztán egy őszinte pillanatban, minden sértettséget félretéve, rájössz, hogy nem is Őt beszélted ki, hanem magadat. Saját gyengeséged és hibáidat tártad a világ elé... ettől pedig még rosszabbul érzed magad.

persze, hogy sérül a büszkeség, a birtoklás, a felépített harmónia, bizalom... hiszen azt tanították és azt mondta hogy te és én, (Ő és én)... amíg világ a világ, jóban rosszban... és nem egy harmadikkal...

erre tessék, hát nem "becsapott".

Az egész így együtt pedig, kizárja a józan logikát és megértést, elsőre legalábbis biztosan, és akkor is ha te jónak érzed magad és te mindent megtettél... (ha ez a havi 1 alkalom akkor az, de tőled ennyi tellett, tehát te megtettél mindent)

imho

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.27. 21:26:31

@Lord_M_: Teljesen jogos, amiket írsz, ebből is az látszik, hogy nincsen jó megoldás, nincs fájdalommentes kezelés, és a sérülés elkerülhetetlen. Ha megtudja az ember, akkor sérülni fog így vagy úgy.

Valóban nagy gond, hogy a többségi társadalom látszólag elítéli a házasságtörést, mindaddig, amíg nem privát beszélgetésben és személyesen kérdezel rá, mert akkor már sokkal árnyaltabb a dolog. Úgy elviekben persze mekkora bűn, de ha ott van a konkrét alkalom, akkor a legtöbben találnak kibúvót, és beáll a rendkívüli állapot.

Ma könyvesboltban járva kinyitottam egy könyvet, Vannak-e jó pasik, azt hiszem, ez a címe, és már az előszóban jön a maszlag, hogy persze, milyen nehéz jó pasivá válni, mert arra nevelik a férfiakat, hogy nem gond, ha félrekefélnek, a nőket meg, hogy ezt nézzék el. Mert jó pasi attól lesz valaki, hogy nem kefél félre? Az fel sem merül a szövegben, hogy nem csak a férfiak csinálnak ilyesmit, annyira sztereotip ... Szánalmas, hogy folyamatosan etetjük magunkat ezzel a holtomiglan-holtodiglan mese-szöveggel, és annyira szeretnénk elhinni (főleg a nők), hogy minden ellenkező tapasztalás se bírja őket kimozdítani ebből az álomból.

Lord_M_ 2011.03.27. 21:58:08

@skarlát betű: A könyv tulajdonképpen vicces címére egy lapnyi válasz is elég lenne:
Vannak. alatta a fényképemmel :))))

bár sem arcra, sem testre nem vagyok az a görög félisten :) de elég öntelt vagyok ahhoz, hogy azt gondoljam, az vagyok :)

másfelől, az álszentség, ami a könyvben szerepel, egyfelől elvárás is, jaj, mekkora felháborodás lenne, ha valaki le merné írni, hogy tulajdonképpen az emberi faj, ivarérett, szavazóképes rétege két felé osztható. Tévedés lenne azt mondani hogy Férfiakra és Nőkre. Megcsalókra és megcsaltakra. Nemtől függetlenül.

Paff, itt esne neked az egyház, a feministák, a greenpeace, a fókabébik, az állam, a családvédők...stb. Mert, az ugye úgy van, hogy csak a férfiak csalják meg a nőket. ... és mégis kivel? naná, hogy egy másik nővel... jó, van aki férfival... de a nagy átlag, mégis nővel, tehát legalább ennek egy része már kapcsolatban van, azaz szinte azonos mennyiségű férfi és nő csalja a párját.

Ugyanakkor az is álszentség lenne, ha ezt elvárnánk, hogy leírják. Egyszerűen, akármerre is nyúlsz, mindenhol olyan dolgokat találsz, amit "ideális"-nak szeretnénk látni. Tessék, itt van ez a demokrácia. Ha a szavazók fele + 1 valamire voksol, akkor a maradék ami majdnem pont ennyi, kénytelen engedni. igazságos? hát... ideális? nem... de leírva? úgy igen. hiszen a többség akarata. Párkapcsolat. a nevében determinálja, hogy ketten, erről szólnak a mesék, a regények, erre szakosodott orvosok (pszihomókusok) vannak, családmodellek, amelyek úgy kezdődnek hogy egy férfi és egy nő (aztán nagyik, gyerekek, unokák...). az életben működik ez ideálisan? Elvétve. De leírva? mi az hogy, ódákat lehet zengeni a harmonikus együttélésről... eszedbe jut amikor anyós, vagy épp saját szülőd beleszólt, hogy mit, hogyan csinálj? harmonikus volt? persze, hogy nem.
gyereknevelés? szakkönyvek szerinti gyerek nem is létezik. Bizonyos fokú deviancia minden kölökben van, amivel agyon is csaphatjuk a könyvet meg az íróját.

hát miért pont ne a párválasztás és az "ideális" férfi/nő leírás lenne őszinte. Az nem őszinteség, hogy sztereotip példákat le merünk írni... "a férfiak hűtlenek, tetszik vagy sem, és a szegény nő pedig ezt tűri"... a szegény nő ezt nem tűri. A szegény nő maga is hűtlen, a szegény nő nem is olyan ártatlan...

"csitt te, csitt te, csibém vére keveré el a gyolcs leplet" ...

Na és mi a konklúzió? Á asszony, szeretőjével előre megfontolt szándékkal emberölés bűntettével vádolják. Az áldozat "Á. úr" A tettestársat a rendőrség még keresi... A dolog végkicsengése?
Á asszony nem sztenderd, hanem megbomlott az elméje... nesze neked őszinteség.

Pedig lehet hogy Á úr verte Á asszonyt, lehet hogy iszákos volt, lehet hogy csak rajta kapta őket... márpedig a kriminológiai dokumentációból simán kiderül, hogy bezony félrelépések egyidősek a párkapcsolati intézménnyel.

ennek ellenére, a társadalmi kondíciók miatt, és a gyermekkorban elültetett szabályok miatt, mégis fáj ami velünk történik.

Egyszerűen elég csak arra gondolni, hogy nem arra neveltek minket, hogy megegyük a macskát és kutyát. Barbár dolognak tartják egyesek. Mert hát a házi-kedvencünket megenni... fúj... ugye? pedig hány helyen tartják a macskát is ketrecben és nevelik amíg vágható nem lesz. Egyesek macskát tartanak, mások malacot... hopsz, dehát malacot meg mi eszünk... jaj, hát még a szent tehén... egy jó marhapörköltet valaki?

De a mesék és a gyermekkori nevelés, arra próbál terelni, hogy a szenderd, optimális állapotot elérjük. Ez a család + gyerekek. Nincs harmadik (negyedik) fél. emiatt elhisszük, hogy macskát enni rossz. később pedig fújolunk, ha valaki macskát mer enni, vagy beszél róla... pedig nekünk is van otthon lefagyasztva, csak mi nyúlnak hívjuk...

Esbeth 2011.03.28. 00:49:22

Azt hiszem, én vagyok a genetikailag selejt... Valahogy nincs bennem féltékenység... már gyerekként sem értettem meg a másik emberre formált kizárólagosságot. Tök alap és elfogadható volt a szememben a hárem intézménye.

Sokkal fontosabb a hűségnél az, hogy visszajöjjön. Attól, hogy szeretem a párom főztjét, bűn elmenni étterembe vacsorázni? Mert szerintem ugyanaz...

Ami fájni tud benne, az a szükségtelen hazugság. Az bánt. Mert nem akarom, hogy ne bízhasson bennem.

Mr. Waszabi 2011.03.28. 07:28:11

A megcsalás talán az elvárások következménye. Elvárásainknak semmi köze a valósághoz, pontosabban leegyszerűsített a szempontrendszerünk ahhoz képest. A legtöbb embernek van egy stílizált klisé a fejében, hogy ha kapcsolata van, akkor annak milyennek kell lennie. Elvárja, hogy mi az, aminek automatikusan , magától benne kell lennie, pedig semmi nincs automatikusan, csak amit beleteszünk.
Adott időpillanatban csak az addigi megtapasztalásainkra hagyatkozhatunk, ami nem ad kellő alapot a klisé szerinti kipipálásra, hogy na, ez tökéletes már. Mert ebből lesz a csalódás.
Ha nincs két egyforma ember a földön, akkor ugyan mire alapozható ez az elvárás? Talán nem kéne elvárni a hűséget, csak értékelni, örülni annak, ha megvan, amíg megvan. Ha a romlás virága bimbózni kezd, ne seperjük be a szőnyeg alá - járjunk utána, mitől lehet - és nézzünk szembe a valósággal.
Tisztázni magunkkal, mit várunk a kapcsolattól, miért várjuk s nézzünk szembe a hiányaival, legfőképp azzal, ami miattunk hiányzik belőle.
Ha csak félelemből nem csal meg, akkor az őszinte? Akkor kezd megromlani egy kapcsolat, amikor a vágy a tettre felmerül, nem pedig akkor, amikor meg is történik. És ez általában sokkal korábban kezdődik.
Látni kell, hogy a kísértés, a megcsalás a mi kapcsolatunkat próbálja meg, minősíti, nem pedig a megcsaló párunkat. Ezzel nehéz szembenézni, de nem érdemes hazudni magunknak.

GiveltAway 2011.03.28. 08:30:39

@Kommentel(n)ő: hát igen, a baj csak az, ha megoldásként az az egy lehetőség merül fel nála, hogy szerinte márpedig vele minden rendben van, úgyhogy velem van a baj. Mondhatnám, hogy mit sír a szám, hisz tegnap végre volt valami, márciusban végre. De ilyenkor még jobban felerősödik bennem a vágy, és így a szenvedés is.

@Lord_M_: ez a mindent megtett amit lehetett dolgon lovagolok én is, csak a másik irányba, úgy tűnik.

@waszabi: még tartom a teóriámat, miszerint a megcsalás jót is tehet a párkapcsolatnak. Mert amiket leítál, új megtapasztalásokat hoz, új nézőpontot, még az is kiderülhet belőle, hogy a megcsaló részéről mi az, amit nem tesz bele a kapcsolatba. (sajnos általános esetben ez a tapasztalat leginkább a következő normál párkapcsolatnál hasznosítható).

wazelin 2011.03.28. 10:30:45

Már több poszt kapcsán is előkerült, és barátok között rendszeres vitatéma, hogy elmondjuk-e, ha történt megcsalás.

Milyen okok vezetnek oda, hogy elmondjuk-e vagy sem.

Talán ez akár külön poszt is lehetne.

barbieds (törölt) 2011.03.28. 10:58:58

@wazelin: Szerintem aki nem akar borítani, az ne mondja el. Ezzel csak a lelkifurdancsot szüntetné a megcsaló fél, azáltal, hogy kiönti a szívét. Viszont így rápakolja a saját problémáját a mit sem sejtő partnerére. Ha félre bírt kúrni, akkor talán meg is tud birkózni a helyzettel, ne rinyáljon otthon.

GiveltAway 2011.03.28. 11:06:52

@wazelin:
Már nem tudom honnan hallottam: ha rajta fekszel a nőn, akkor is tagadni kell.

Mellé még egy közhely: ha nem mondod el (vagy nem ismered be) a megcsalást, az azt jelenti, hogy még fontos neked a másik.

Charmeúr 2011.03.28. 13:14:26

@GiveltAway: na igen, tény s való. Ehhez azért kell egy kis rutin füllentésből és pókerarcból :) Meg a másik fél természetétől is függ hogy ezt minek veszi, lehet csak súlyosbítja a helyzetet.
Szerintem ha már bukta, kár tagadni:
1. a tényekkel nehéz vitatkozni,
2. ha már kiderült, a lehetőségekhez mérten nyilván amennyire csak lehet minimálisan, de az őszinteség még segíthet is kiereszteni a gőzt.

GiveltAway 2011.03.28. 13:30:09

@Charmeúr: amíg nem tudod, hogy mik azok a tények, addig lehet vitatkozni velük. Legroszabb esetet feltételezve sem ronthatod a helyzetet, de ha kétes információkon vagy esetleg csak megérzésen alapul a dolog, akkor csak nyerhetsz rajta.

Charmeúr 2011.03.28. 13:43:36

@GiveltAway: igen, természetesen. Szigorúan tényekről beszélek :) (aka lebukás :) ). Megérzések és felvetések az nem ez a kategória.
Sajnos tapasztalatból beszélek, szóval szerintem ha már bukta, akkor a beismerés segíthet tompítani a dolgot.

@barbieds: abszolúte, hiszen pont az lenne a lényeg hogy ne bántsuk a másikat ha lehetséges.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.28. 15:27:57

@Esbeth: Tényleg nem lehetsz mindennapi jelenség :) Akkor sem vagy féltékeny, ha baromira beleszeretsz valakibe?

@waszabi: "Ha csak félelemből nem csal meg, akkor az őszinte? Akkor kezd megromlani egy kapcsolat, amikor a vágy a tettre felmerül, nem pedig akkor, amikor meg is történik."
Teljesen jogos, a fantáziálás mindenkiben ott van, és azt se szoktuk azért megosztani a másikkal, mert mégse ildomos ... Lehet, hogy van, aki megosztja, de ne legyen már kötelező, én azt sem értem, ha valaki ezt a mindenben őszinték vagyunk szabályt képes bevezetni, és elvárja, hogy betartsák. Ez már tiszta gondolatrendőrség. Legyen jogunk a saját fantáziáinkhoz, a saját érzelmeinkhez, lehessenek titkaink, a teljes átláthatóság szerintem kiábrándító, és frusztrálóbb, mint a hazugság.

Take-it-Easy 2011.03.29. 10:05:56

Én a megcsalt oldalon voltam és a legerősebb érzés az volt bennem, hogy mennyire igazságtalan volt az akkori élettársam velem (természetesen azonnal költöztem, amikor kiderült). Mert éveken keresztül mellette álltam minden gondjában-bajában. Én voltam az, aki vele sírt, vele nevetett és az ő gondjait, amelyek idővel közös gondok lettek, én próbáltam meg vele együtt megoldani. És ő máshol keresett vigasztalást, mert a közös otthonunk - úgy tűnik így utólag - a problémák (megoldási kísérletének) színhelye lett. Más jelentette neki a kikapcsolódást, mással volt könnyed az élet... Hát persze, mert az újjal nem voltak közös gondjaik. Így könnyű valakinek a napsütést behozni az életébe.... Az élet iróniája az, hogy most szétmenőben vannak, mert mindketten ugyanúgy viselkednek, mint az előző kapcsolatukban....

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.03.29. 10:10:08

milyen klassz kommentek, nem is tudok nagyon mit hozzátenni :)

az elmondani, nem elmondani dologban én a hallgatás pártján vagyok. így kevésbé fáj neki, én meg ennyit megérdemlek büntetésül :) és az a bizonyos tagadni a végsőkig... de ha a tény, az tény, akkor őszinteség. de csak abban a tekintetben, hogy mi volt a kiváltó ok és mi volt az, amit adott. a részleteket viszont soha!

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.03.29. 10:13:38

@Take-it-Easy: igen, ez így megy. a szerető kapcsolat lényege a könnyedség. a hibát akkor követik el az emberek, amikor azt hiszik, az a valóságos élet és csak azon múlik, hogy a másik jobb, szebb, akármilyenebb...

barbieds (törölt) 2011.03.29. 10:14:20

@Take-it-Easy: Az élet egyik nagyon kemény leckéje, hogy hálára nem lehet szerelmet alapozni, tizenpár éve velem is megesett, szintén szívóágon voltam.

Take-it-Easy 2011.03.29. 10:26:51

@barbieds: de az a szép, amikor az ember feláll a padlóról :))

@éniskócos: igen, sokan ezt hiszik. Az én volt élettársam a maga 46 évével hitte ezt, szóval az életkor és a tapasztalat önmagában kevés. Ő nem tanult egyik előző kapcsolatából sem (erre sajnos én is későn jöttem rá), beleértve a velem való kapcsolatát is.

GiveltAway 2011.03.29. 12:29:57

@Take-it-Easy: valaki a "másik oldalról" is. Te megtudtad, hogy mi volt az ő oka? Te meg tudtad volna oldani azt?

Take-it-Easy 2011.03.29. 13:04:37

@GiveltAway: megtudtam, hogy mi volt az oka. Nem voltam neki elég házias. :D
Ezen csak azért röhögök, mert (1) a házimunkán egyetlen rendesen működő kapcsolat sem megy tönkre (tehát volt valami más is); (2) előtte arról panaszkodott nekem, hogy az egyik előző élettársa állandóan takarított, és milyen idegesítő volt, hogy mindig a törlőronggyal ment körbe a lakásban...
Szóval szerintem az igazi baj az volt, hogy neki megvannak a saját játszmái, amelyekből nem tud kilépni. Szerintem.

Take-it-Easy 2011.03.29. 13:08:40

@GiveltAway: még egy dolog eszembe jutott: az összes előző barátnőjéről kiderült, hogy mind-mind hálátlan volt neki. Akkor még vaksi voltam és nem vettem észre a felém robogó vonatot, de végül engem is elért: én is hálátlan lettem.
De hogy ne csak őt hibáztassam: én sem voltam hajlandó (saját érzéseim szerint) a rabszolgájává "avanzsálódni" csak azért, hogy elégedett legyen a háziasságommal. Szóval én sem működtem vele együtt.
Csak a hülyének nézést nem szerettem, amikor a nyilvánvalót letagadta. Szóval a végsőkig tagadás sem jó, mert még egy plusz sebet ejtenek a megcsalt félen.

GiveltAway 2011.03.29. 13:13:51

@Take-it-Easy: Hát igen, ez eléggé alibi oknak hangzik, nme pedig a valódinak.
Mondjuk a házimunkát használtam már én is muníciónak, csak másképp, a jelen kapcsolatomban. Barátnőm amikor azt mondta, hogy a sok házimunka is lefárasztja azért nincs kedve a szeretkezéshet. Három hónapig minden házimunkát én csináltam, de hasonló az én megállapításom is a tiédhez: házimunkától még egyetlen rossz kapcsolat sem javult meg.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.29. 13:44:01

@Take-it-Easy: Ami megütötte a szemem, h TERMÉSZETESEN azonnal kiköltöztél, mikor megtudtad. Miért természetes ez? Egyébként a megvalósítás se lehet valami egyszerű, pl, ha nincs hová. De maga a tény, hogy megcsalnak, szerintem nem elégséges ok a szakításra. Mindenki a saját vérmérséklete és lehetőségei szerint dönt, de mintha számodra ez a természetesen azt jelentené, hogy az önbecsülésed számára nem lett volna elfogadható semmi más.
Amit a kifogásokról írsz, azok tényleg mondvacsináltak, lehet, hogy ő maga sem tudta megfogalmazni önmagának. Sokszor láttam már embereken, hogy nem képesek végiggondolni, mit miért csinálnak, de főleg, hogy mit miért éreznek.

GiveltAway 2011.03.29. 14:25:09

Eljátszottam a gondolattal, hogy én mit éreznék most, ha engem megcsalna a párom. Rögtön azt gondolnám, hogy mi az, amit tőle megkap tőlem pedig nem? És hogy ez a kérdés azért merülne fel rögtön, mert úgy érzem, mindent megadok amit kér. Ezek után még egy túlzó feltevést alkalmazok, miszerint nem bennem van a hiba. Ebből pedig két dolog következhet: vagy az ő érzései változtak meg (lásd szarelem elmúlása, másiknál feléledése) vagy ő nem képes megfogalmazni azt, hogy mit szeretne és másvalaki jobban ráhibázott. Esetleg ezt a valamit régebben magamtól én is megtettem, már nem teszem de ő nem tudta szavakba önteni, csak tudat alatt érezte meg ennek a hiányát. Ha meg mégis bennem van a hiba, akkor az önbecsülésem, önismeretem sérül, hogy így kell kiderülnie egy komoly hiányosságomnak. Érzelmekben és reakciókban lehet hogy ez az, ami "általánosíthatóan" bekövetkezik tipikus esetekben. Talán a viselkedés, ami a megcsalt személyen látható az ennek az önképben való tévedésnek (vagy ennek feltételezésének) a következménye.

Take-it-Easy 2011.03.29. 15:26:13

@skarlát betű: ez a természetesen az én értékrendem szerinti természetesen. Mert nekem nagyon fontos a tiszta lap. Ha nem kellek valahol, álljon elém az illető és mondja meg. És akkor eltűnök a képből. Másoknál ez másképp működik, de nekem ez egy olyan szituáció, ahol a megalkuvás szóba se jön. Hozzáteszem: könnyen ugrálok, amikor nincs gyerek és nincs közös vagyon.
Nálam a megcsalás elégséges ok a szakításra. De ettől nem feltétlenül ítélem el azt, aki nem teszi meg, csak nehezen értem, hogy hogyan bír úgy élni :))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.29. 19:56:44

@GiveltAway: Könnyen lehet, hogy az ő érzései változtak meg, ez előfordul ... Nagy szerelem volt az elején?

@Take-it-Easy: Na, igen, se gyerek, se közös vagyon, se egyéb súlyosbító körülmények ... Így másképp néz ki a dolog. Ezzel együtt ez beállítottság kérdése elsősorban, ki hogy szocializálódott. Van, aki arra,m hogy tartson ki még a szarban is, ha már belekezdett. Nehéz a szülői parancsokat átprogramozni.
Ezzel együtt a félrelépés minden esetét nem tartom automatikus oknak a szakításra még akkor sem, ha nincsenek megkötések, vagyis a szakítás könnyen kivitelezhető.

bee-lah 2011.03.30. 09:12:36

Az jutott eszembe, hogy mi számít megcsalásnak?
Van egy ismerősöm, akit nem enged a felesége még "felnőtt csatornát" nézni sem... sőt ha talál egyet, akkor elhangolja a tv-t...
(A körülmények tisztázásához: az asszonyka már nem friss hús; nem dolgozik mert "beteg", de orvoshoz nem megy; a férje cserébe dolgozik mint állat és ennek van is látszatja...)
Nálam ez valahol a beteges és a szánalmas határterületén mozog... :)

ha a pornó nézése megcsalásnak számít, akkor én napjában többször is megcsalom a Zasszonyt... :)
B1

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.30. 09:32:19

@bee-lah: Jó felvetés, gondoltam is rá, hogy külön posztot szentelek a kérdésnek. Szerintem ez nagyon egyéni, ki mit tart annak. A pornónézést megcsalásnak gondolni azért elég abszurd. Mindennek van határa :-)

GiveltAway 2011.04.01. 10:59:41

Megcsalás akkor az, hogy bizonyos fokú irányítottság határán kívül tesz a fél valamit. Ennek még szexuális vonzatúnak sem kell lennie. Teszem azt, a másik fél megcsaltnak érezhetné magát, ha fognám magam és nélküle (még pluszban, ha a tudta nélkül) elutaznék nyaralni a Bahamákra hasat sütettni.

willany 2011.04.30. 08:44:31

A megcsalásban talán nem is a szexualitás része fáj igazán, hanem ahogyan a másik kihasznál és elárul. Tizen-, huszonéve együtt élsz valakivel jóban-rosszban, s úgy érzed, hogy ő a legjobb szerető, társ és barát egyszemélyben, akkor rájössz, hogy becsapnak. Őszintétlenül élni egy kapcsolatban úgy, hogy a másik kapcsolata is őszintétlenül indul, ez nem fair. És ebben bizony a harmadik fél is hibás. Nem értem, hogy miért akkor kell lépni, amikor már javában ég a ház és miért nem akkor, amikor még csak szándékában áll a másiknak felgyújtani? Utóbbinál ugyanis el tudja még időben dönteni az ember, hogy gyufát adjon-e a megcsalni készülő fél kezébe, vagy poroltó készüléket. Sokkal kevesebb lenne az érzelmileg és anyagilag kifosztott, megcsalt ember.

willany 2011.04.30. 09:10:41

@waszabi: "Akkor kezd megromlani egy kapcsolat, amikor a vágy a tettre felmerül, nem pedig akkor, amikor meg is történik. És ez általában sokkal korábban kezdődik."

Igazad van. Exem a szakításkor megkérdezte tőlem, miért nem vettem észre azt, hogy ő X év házasság után a fiatal lánykákra "bukik". Ez övön aluli ütés. Ha észrevettem volna, akkor sem tudtam volna ezt kivédeni, ugyanis nem tudok 20-30 évvel fiatalabb lenni.

Mr. Waszabi 2011.04.30. 10:37:17

@willany: hát nem ástál elég mélyre. A kérdés az, hogy miért bukik a fiatalabbakra? A látszólagos ok nem igazi ok. - és ha abból vonsz le konzekvenciákat avgy építesz rá magyaráztaokat, akkor nem fogsz igazi, működőképes megoldást sem találni. Tágítsd a gondolatkörödet.
Az emberhez a hasonló korú való összességében és általában, az hasonló érettség, élettapasztalat miatt.
Magam is ismerek olyan 24 évest, akivel jól megértjük egymást gondolkodásmódunk, életszemléletünk miatt, de azt is észrevettem, hogy sok olyasmire vágynak, amiről én már tudom, hogy nem ér semmit, hogy illúzió.
MIndazon által, ne a múlton keseregj, kezdj új életet - ahol igazi önmagad leszel. S majd találkozol olyan pasival, aki hozzádvaló.
De az is ki fog derülni, hoyg Te sem vagy tökéletes. Párszor megismétli ezt a kanyart az ember élete során, mire rájön. Ha rájön.
Hogy összedőlt egy imidzs, ami gyakorlatilag nem működik tömeges méretekben? Ezen is túl kell esni. Az ember a saját levárásai miatt csalódik, nem azért mert a valóság rohadt szemét. Az ember elvárásait, elképzeléseit nem igazolja a valóság, ennyi történik csak. Nem a valóság a hülye, ez a kindulópont. Ha ezek után csak egy nagy sérelemcsomag marad az emberből, továbbra sem lesz boldog, mert ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, ugyanúgy, csak az idő és a helyszín változik.
Boldognak lenni minden pillanatban kell, akkor ott, erről szól az élet, nem a tervezgetésről és a teljesülés időarányos pipálgatásától. Az ilyen tervek nem szoktak sikerülni, még ha 20-30 év múlva is csődölnek be. Különösen igaz ez a párkapcsolatra. Ez látszik, amerre csak nézel. El kell felejteni az infantilis családmodellt, a holtomiglan, holtodiglant, mert sok oka van annak, hogy ez nem tartható. Amit elvehetsz boldog pillanatot, vagy adhatsz, nos, azt tedd meg és boldog leszel idős korodban is. Hogy ez nem az a terv, amit fiatalabban elképzeltél? Ki nem szarja le, ha végül boldog vagy? Hisz mindenki arra vágyik.
Tudom, hogy kemény beszéd, de nem használnék vele, ha csak simogatnám a fejed. Rólad van szó, nem róla, a Te életedről, eza fontos Neked.
Szép napot:)

Mr. Waszabi 2011.04.30. 10:45:04

@willany: még őszintébben: azért bukik fiatal lánykákra, mert ők nem várnak bizonyos dologkat tőle. Velük szemben ő a tapasztaltabb, a nagy fiú, s sikeres tud lenni. De etgyük fel most az. Összebútoroz egy fiatallal, lehúznak együtt 10 évet, ő tetszeleg a szerepében kényelmesen, de emiatt nem fog változni. 10 év múlva annak a fiatalnak viszont benő a feje lágya, s ugyanazon hibák ki fognak jönni. És vége lesz, új fent.
Azt találd meg, hogy mi volt ebben az ő hibája, hiányossága és mi az amitTe nem adtál meg a kapcsolatban. Ne abból indulj ki, hogy Te meg akartad tartani, hisz ez a hajó már elment. Az okra jöjj rá, hogy miért nem sikerült, akkor egy másik kapcsolatban talán sikerülni fog. Lehet, rá fogsz jönni, hogy ő nem is az az emebr, akit Te bármikor is meg akartál volna tartani. Ezek miatt ne süllyedj bele ebbe a reakciós gondolkodásba, amit helyzet diktál.

Mr. Waszabi 2011.04.30. 10:50:02

@willany: talán a helyzet lényege nem a megcsalás, hanem, hogy valami elmúlt, valami nem működik már, ami régebben működött. Vagy akkor úgy látszott hoyg múködik, s ezért elhittük. Lehet a karikagyűrű összetartó erejében hinni, de attól még az emberek emberek, az nem teszi jobbá, tökéletesebbé vagy rendezettebbé őket. Talán ez okozza a sok csalódást, hogy olyasmikben hiszünk, amik sose voltak igazak.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.30. 11:19:48

@willany: Nekem is furcsa, ahogy wasabinak, hogy te úgy érezted, mégpedig elég sokáig, hogy a partnered a legjobb szerető, társ, barát ... Mert nyilván nem így volt, az ember nem tudja magát 10-20 évig ily mértékben megjátszani. Tehát elég valószínű, hogy csak nem akartad észrevenni a jeleket, amelyek mindig is ott voltak.

Persze nem tudom, mennyi idő telt el a kapcsolatból úgymond hűségesen, és mikor kezdett megcsalni (gondolom, te se tudod), vagy, hogy 1 szeretője volt vagy több (merthogy a fiatalabb lánykákra bukás akár azt is jelentheti, hogy nem állt meg egynél, meg ez a hozzáállás nekem azt sugallja, hogy nem az embert, csak egy átmeneti tulajdonságát emelte ki, bár lehet, hogy csak félreértettem ...).

Másfelől ott van az a dolog, amiről már hosszasan értekeztünk, hogy részletekbe menni nem szabad(na) a megcsaló félnek, mert az túlságosan bántó lehet, az sem biztos, hogy alapvetően ez (a kor) volt a baja, csak mondott valamit, ami plauzibilis magyarázatnak tűnt, mert közhelyszámba megy, hogy a pasik fiatalabb nőre cserélik a feleségüket/ barátnőjüket, noha egyáltalán nem olyan általános, szerintem. De erről úgy érezhette, hogy hihető, és mivel úgyse tudsz ellene tenni, vagyis megfiatalodni, nem is fogod megpróbálni helyrehozni a kapcsolatot.

Megkérdezhetem, hogy ő vallott, vagy véletlen bukott le, és te vontad kérdőre? Mert egyáltalán nem mindegy!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.30. 11:23:09

@waszabi: "Boldognak lenni minden pillanatban kell, akkor ott, erről szól az élet, nem a tervezgetésről és a teljesülés időarányos pipálgatásától."

Ez így de szépen hangzik, csakhogy a boldogság elég ritka pillanatokban adatik meg. Mindegyikben tuti, hogy nem. Nem tudom elhinni, hogy te folyton boldog vagy, és vigyori képpel örülsz az életnek akkor is, amikor éppen belédrúgnak. Az egyes embereket nem is egyforma dolgok teszik boldoggá, tehát elég nehéz abban tanácsot adni, hogy miként legyen boldog. Persze, a legegyszerűbb az, hogy minimalizáld a vágyaidat ... Nekem ez nem megy, de valakinek biztos sikerül. Boldogok a lelki szegények - azt hiszem, ezt a mondatot így is lehet értelmezni.

Mr. Waszabi 2011.04.30. 13:08:02

@skarlát betű: nem lehet minden pillanat könnyű, avagy felhőtlen. De az arányokon, hogy egy órában, egy napban mennyi boldogat élsz meg, az csak rajtad múlik, senki máson. Ha a rosszat nem rosszként, hanem kihívásként fogod fel, akkor máris jelentpsen javulnak az arányok. Kevesebb sérelem ér, átsuhan rajtad, mint egy szellő, nyom nélkül. Keserves tanulási folyamat ez, míg ezt felismeri az ember, sok felesleges szenvedés árán tanulja meg. De aki nem változik, nem találja meg, hogyan növelheti cseppenként ezt az arányt, az nem vitte semmire.
Arra figyelek, mi az amin még segíteni lehet, aminek követlezményei a jelenembe, jövőmbe mutatnak. A sérelmek csak a lélekben léteznek és azokat felfogásunk, viszonyulásunk láncolja hozzánk, tart föléjük nagyítót.
Elengedésük is rajtunk múlik.
Leginkább akkor tud az ember elengedni, helyet csinálni valami jobbnak, szebbnek, amikor már elege van a saját satnyulásából, kínlódásából, önsajnálatából/marcangolásából.
De ahhoz át kell menni mindezeken, hogy megtanulja kezelni, mert ezt nem tanítják iskolában - csak az életben tanulja az ember, ha tanulja.
Vágyaid feladásától nem leszel boldog úgy általában. Meg kell ismerni előbb, hogy mik az autentikus, valóban a sorsodhoz tartozó igazi vágyak, amik boldoggá tennének, és mik azok, amelyeket magadnak gyártottál avgy más akasztott Rád. Utóbbiakról kell lemondani, hogy az előbbiek megvalósulhassanak.
Ha lelki szegény volnék az említett értelemben, hogy tudnék másokat boldoggá tenni, reményt adni? Hogy tudnék verset írni, szárnyalni?
Én nem értem ezt a mondatot, bevallom őszintén, de majd biztos megértem egyszer, mit jelen valójában az én életemben. Nem vagyok Teréz anya, annyi szent, nem az a sors adatott, tehát nem e recept szerint főzök.

Mr. Waszabi 2011.04.30. 13:18:14

@skarlát betű: egyébként a lemondás nem jó szó, mert azt a szándékot rögzíti, hogy valamit úgy áldozol be, hogy igazából nem szeretnéd. Ezért mindig kötődni fogsz az ilyesmihez. Az elengedés pedig azt jelenti, hogy utózöngék nélkül, felszabadulva e kötődéstől dobsz ki valamit, valami fontosabbért. Nem mindegy, az eredményt tekintve. A felhőtlen ég jelentheti, hogy nincs rajta egy sem, de jelentheti, hogy van rajta pár, de nem zavar, mert nem azt látom. Ha van rajta és zavar, az nem jó. Vagy tényleg el kell érni, hogy felhőtlen legyen - vagy a személeten kell igazítani. De melyik a valószínűbb, hogy megvalósítható ? Ez belátás kérdése, mindenki maga dönt.
Jézusról mondja az egyik evangélium: "a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, és a megrepedt nádszálat nem töri el". Mert nem idegesíti. Csodálatos élmény, ez sok titok nyitja.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.01. 20:08:08

@waszabi: Azt hiszem, kissé messze kerültünk az eredeti témától ... És most nem érzek magamban erőt, hogy tovább fejtegessem.

Mr. Waszabi 2011.05.01. 20:36:45

@skarlát betű: bocs, ha sok volt. Írom, ami eszembe jut egy témáról adott pillanatban, szabadon. Pedig ez csak néhány boldogság-faktor volt a sok közül...:)
Szép hetet, naposat!

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.05.02. 08:07:30

@waszabi: annyira örülök annak amit írtál! mert én is kb ide lyukadtam ki, csak nem tudtam még soha ilyen összeszedetten megfogalmazni :) ez petrsze korántsem jelenti azt, hogy minden pillanatban ilyen tökéletesen tudom élni az életemet, de határozottan ebbe az irányban indultam el és azóta sokkal többször vagyok boldog. és azt hiszem, tényleg ez a lényeg. hogy jól érzed magad és ilyenkor tudsz adni is a körülötted élőknek. és nem úgy adni, mint egy mártír, hanem teljes szívedből...

notC 2011.05.02. 12:23:36

Basszus, hogy már megint nekem jutott az ördög ügyvédjének szerepe, de csak nem tudok elmenni mellette. Már megbocs, de miért is nincs joga haragudni, a sértett félnek? Miért is kellene NEKI hamut szórnia a fejére? @willany: hitt valamiben, amit kedves párja egészen másként gondolt. Hogy mi vezetett ide az jó kérdés, valószínűleg ő is hibázott, de bocs: akár egy nőnek, akár egy férfinak mennyit kell megtennie annak érdekében, hogy párjában még véletlenül se merüljön fel a megcsalásnak még a gondolata sem? Értem én, hogy szánni való idealista mindenki, aki hisz a hűségben s súlyosbító körülmény ha ezt elvárja a másiktól, de a dolgok nem ennyire fehérek és feketék. Van olyan, amikor a minden sem elég, van, hogy nem tudjuk vagy nem is akarjuk felvenni a versenyt a kihívókkal, de lássuk be, hogy a csalók rendszerint csak szimplán önzők. Többet, jobbat, különlegesebbet akarnak, mint a egyre szürkülő hétköznapok adni tudnak. Nincs ezzel semmi baj, de tudjuk a helyén kezelni. És ne akarjuk automatikusan a másik nyakába varrni tettünket... Lehet, hogy Ő csak egy egyszerű "szürke", aki elfárad a munkahelyén, unja a mosogatást és már nem tartja kardinálisnak azt a 11 percet...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.02. 15:24:34

@notC: Hát, ezt már eléggé sokszor tárgyaltuk ... Az a csaló, aki utána dobbant is, valóban szimplán önző volt ... talán. És az a hűséges, aki már nem ad semmit, de elvárja a hűséget, nem önző? Az tán önfeláldozó? És az a csaló, aki tisztességből kitart valaki mellett, aki mellett tán már alig van öröme, az önző???
Ha valakinek nem fontos az a 11 perc (és az egész nem ARRÓL a 11 percről szól, persze), adja meg a szabadságot a másiknak, hogy keresse másutt azt az érzést. Sorry, de ha nekem nem fontos valami, másnak még lehet. És önzés megfosztani tőle, csak mert én már leszarom. Ez a szomszéd tehene is dögöljön meg-gondolkodásmód.
Amit írtam, nem willany történetére vonatkozik, természetesen, mert arról semmit nem tudunk. Elméleti síkon ...

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.05.02. 15:54:31

@notC: @skarlát betű: mindkettőtökkel egyet tudok érteni, mert minden attól függ...
őszintén szólva egyébként sem ajánlanám a legtöbb embernek ezt a szeretősdit. mert nem mindig olyan egyszerű ez. nem egyszerű a lelkiismerettel olykor. nem egyszerű a szerető hiánya és a férj mondjuk közönye. aztán nem egyszerű, mikor otthon éppen klappolnak a dolgok, de már a szerető felé is "felelősséggel" tartozol. nem egyszerű a titkolózás és a logisztika.
ezzel együtt, nem, nem kell sajnálni :) én választottam ezt a helyzetet és jó így nekem. többnyire. és többnyire így jobb a férjemnek és a szeretőmnek is. uff. ez az én utam.

willany 2011.05.02. 18:24:35

@skarlát betű: Figyelemre méltó megközelítés, a hosszú évek egyedülléte alatt az ember hozzászokik a gondolathoz, hogy mindent a megcsalt fél nyakába varrnak és ő a hibás. Aztán jön a tépelődés, hogy mit, hol és mikor rontott el az ember. És az önvád, amiért nem figyelt oda bizonyos jelekre. És az örökös önmarcangolás, amitől a saját önbecsülésed is romjaiban hever. Azt hiszem, mégiscsak a bizalomvesztés a legrosszabb. Ez fáj a megcsalásban legjobban. Senkiben sem tud az ember többé megbízni, nemhogy egy újban, hanem senkiben. A tényen mindez már semmit nem változtat. Lényegtelen, hogy hány szereplős a megcsalás. Nem a részletek érdekeltek akkor sem, hanem az okok. Az ember ilyenkor őszinteséget vár el ugyanis, hogy ne érezze magát kifosztva. Nem kerestem utána senkit, mert ha az az ember zúdítja ránk a hazugságokat, akivel fél életünket már leéltük, akkor mit várhatunk el mástól?

Egyébként pedig véletlenül bukott le egy apróságon és én vontam kérdőre. Pár év elteltével tudott az okairól beszélni, de akkor már késő volt. Megmaradt az örökös bizalmatlanság.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.02. 20:33:39

@willany: Nézd, azt hiszem, ez a lehető legrosszabb, amit tehetsz. Egyrészt az önmarcangolás, másrészt, hogy félelmedben nem akarsz többé senkiben megbízni. Talán a bizalom jellegét kellene átértékelned. Nem várhatod el a teljes átláthatóságot senkitől (szerintem) ... Lehet, hogy senki nem rontott el semmit, csak ilyen az emberi természet ... A tiéd olyan, hogy neked elég egy, a másiké meg másmilyen. Mivel a többségi társadalom meséje millió okból az, hogy a monogámia élhető és szinte kötelező, az emberek el is hiszik, hogy így van. De a valóság nem erről szól. Tudom, hogy ez fájdalmas, de még mindig jobb megpróbálni elfogadni, és így továbblépni, mint egyedül maradni (és ettől szenvedni), mert már nem bízol senkiben. A megkeseredés nem vezet sehová, szerintem ... Ne temesd el magad! Esetleg az elvárásaidat próbáld megváltoztatni. Ha lehet ...

willany 2011.05.02. 21:26:42

@skarlát betű: Ha szeretsz valakit, akkor nincs szükséged másra, s eközben észre sem veszed, hogy közben monogám vagy. Ha pedig nem vagy az, akkor nem szeretsz eléggé, akkor meg minek? Egy kapcsolat hullámvölgyeit is meg lehet érteni, csak az alantas kis hazugságokat nem. Viszont abban igazad van, hogy a gyanakvás megeszi az ember lelkét. Szétrágja, mint szú a fát. Ha valaki bemutatkozik, az első gondolatom az, hogy talán nem is így hívják... Ne érts félre, nem vagyok prűd, vagy álszent, nem a szexualitással van a baj, hanem a hazugságokkal. Lehet, hogy más ezt elviseli, én viszont képtelen vagyok. Elvárásaim? Szerintem maradnak! :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.02. 21:32:51

@willany: Ezeket a dolgokat feszegetjük itt rengeteg posztban. Nem ilyen egyszerű. Nem mindenki éli meg úgy, mint te. A szeretetet sem, és a monogámiát sem. Neked hiába mondta volna el az igazságot, ha számodra az elfogadhatatlan. Tehát valamiért nem akart elhagyni, tán, mert a maga módján szeretett. Nem tudom, csak ez is elképzelhető. Nem olyan lineárisak a dolgok, hogy hazudik, tehát nem szeret. A szeretetnek is millió arca van. Az igazság is lehet halálos.
Te tudod, a te életed, ha neked jó így ...

Cica7 2011.05.03. 10:28:29

@willany: Együtt vagy még a pároddal?

henny 2011.05.30. 12:49:54

sziasztok
nem is tudom hol kezdjem...nagyon megköszönnem ha valaki tanáccsal tudna szolgálni a problemamra...
24 eves lany vagyok es van egy barátom aki ma reggel belenezett az emilembe , rajött hogy megcsalom...tudom,ez borzalmas dolog es szenvedek is miatta nem kellett volna ezt tennem hisz szeretem,de a halalba üldözött a feltekenysegevel...ezutan valahogy ebbe menekültem.
eddig nagyon sokat feltekenykedett dühöngött es most hogy kiderült nem vagott a falhoz aemmit,ugy latszott nyugodt ami szamomra hihetetlen reakcio töle...bosszuallo tipus,igy felek ezzel nincs vege...nektek milyen tapasztalaitok vannak?
egyebkent mielött elitelnetek tudnotok kell ö kezte ezt a megcsalas dolgot...
mit tegyek szerintetek?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.30. 13:12:36

@henny: Nem borzalmas dolog. És szerintem nincs joga féltékenynek lenni, ha ő is megcsal: egyébként ezt honnan tudod? Én szerencsére nem ismerek bosszúálló típusú embereket, de nem fair, aki elvárja a másiktól a hűséget, ő pedig nem tartja meg. Szerintem várd meg, hogy szóba hozza. Vagy már meg is tette? És akivel megcsaltad, az jelent számodra valamit?

henny 2011.05.30. 13:26:20

@skarlát betű: mindenek elött nagyon köszönöm a valaszod!
még régebben valamin összevesztünk,egy hazibuliban ahol a legjobb baratom is ott volt..en hazamentem,ö meg szepen lefeküdt az egyik lannyal...a haverom hivta fel a figyelmem erre..vartam 1 darabig kb 2-3 het hatha mondd erröl valamit de ez nem törtent meg igy elmondtam hogy tudok rola..
megertem hogy ezt tette amilyen allapotban volt stb..
engem csak az zavar hogy folyton feltekenysegi rohamai voltak (a múltkor majdnem ledobta a lap topom az emeletről stb )most meg semmi...ilyesztö..
a masik pasit emberileg szeretem mert erettebb gondolkodasu,jol erzem magam vele,de szerelmes megiscsak szerelmes vagyok abba akit megcsaltam..

henny 2011.05.30. 13:28:32

@skarlát betű: ja meg annyi hogy mikor elmondtam neki hogy tudom ,nagy nehezen bevallotta..

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.30. 15:55:05

@henny: Kedves a haverod is, aki felhívta rá a figyelmed ... Szerintem nem kell az ilyesmibe beavatkozni, persze, ha annyira feltűnően csinálta a pasi, talán nem bánta, hogy megtudod. Most viszont nincs erkölcsi alapja arra, hogy számon kérje a te hűtlenségedet, szerintem. Persze az emberek nem logikusan vagy igazságosan éreznek és reagálnak. Sokmindent nem tehetsz, főleg, ha nem akarsz szakítani ... Gondolom, a megbeszélésre nem nyitott.

henny 2011.05.30. 16:27:42

nem lehet vele beszelgetni valahogy ugy erzem mindig is kizart a gondolataibol nem osztja meg a felelmeit velem...en meg pont az ellenkezöje..persze nem vagyok eröszakos de én jobban szeretem megbeszelni a problemaim vele mert ez az alapja egy jo kapcsolatnak...
nem akar szakitani ha erről beszelek sirva is fakad(amit nem tartok gyengesegnek) de hogy szemtöl szemben megvitassuk a dolgokat,na azt mar nem...
es örökösen feltekeny ha valakivel beszelgetek vagy baratkozom erzem a feszültseget...mar beleegyezett hogy psihiaterhez menjen a feltekenyseg miatt,de igy hogy bebizonyosodott a gyanú kizart hogy elmenne...egesz nap azon stresszelek milyen lesz ujra latni,tudod szerdan kene taliznunk hat nem is tudom merjek e..amugy 1ütt lakunk de most az anyukajaeknal van...nem emiatt ment haza mar tervben volt....

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.30. 22:56:30

@henny: Úgy nehéz lesz, ha nem lehet vele beszélni. Igazán nem tudom, mit tehetnél, esetleg írj neki, hogy te miként látod, és, hogy a csalás ellenére őt szereted ... De nem tudom, ez milyen hatással lesz rá ... Csak egy ötlet.
Attól félsz, hogy kirúg vagy bántalmaz, vagy pontosan mitől??? Mit lehet várni tőle?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.09.03. 11:33:16

@skarlát betű:

Lehet, hogy már említette valaki (ha igen, akkor bocs):

Szóval valamelyik ókori görög bölcsnek volt egy olyan családmodell-elmélete, mely szerint minden embernek kétszer kellene megházasodnia életében:

1.) Az első házasságát 20 éves korában kell megkötnie, méghozzá egy 40 éves partnerrel.

2.) A másodikat pedig 40 éves korában, egy 20 évessel.

Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy minden felnőtt összesen 40 évig lesz házas, és 60 éves korában kilép az intézményes családból. Innen kezdve minden idejét önmagára és barátaira szánhatja :-)

Ez a modell biztosítja (?), hogy mindenki egy (mnden szempontból) tapasztalt partnerrel kezd, majd a saját tapasztalatait tovább tudja adni egy fiatalabb generációnak.

Halványan ennyi rémlik; azt nem tudom például, hogy a gyerekek és a vagyon kérdését hogyan rendezte.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.09.03. 13:17:38

@tiboru: Valahonnan ismerős, de szerintem ez a bölcs homoerotikus kapcsolatban gondolkodott, akárki volt is. Tehát egy érett férfi és egy fiú, mindig ... Így aztán gyerekekkel nem is kell bajlódni. Heteroszexuális kapcsolatban ezt a felállást nem bírnám elképzelni :-) Az sokkal, de sokkal bonyolultabb.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.09.03. 13:22:10

@skarlát betű:

Ja, ha melegeknek találta ki, akkor számomra már nem is annyira vonzó :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.09.03. 13:49:45

@tiboru: Teljesen biztos nem vagyok benne, de gyanúsnak tűnik. Vagy legalább a gyakorlati példát onnan vehette. De nem melegek, inkább biszexuálisok voltak. :-)