Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Házasság (jó) szex nélkül

2011.04.03. 07:55 skarlát betű

Akinek sose volt benne része, az hitetlenkedhet, de elég sok házaspár él úgy évekig egymás mellett, hogy vagy nincs szex köztük, vagy van, de az annyira csapnivaló, hogy még rosszabb, mint a semmi.

Nem szokás erről nyíltan beszélni, naná, hogy nem. Hiszen az elvárás az, hogy a házasság mindenre megoldás legyen, szexuális vágyaink csillapítására leginkább. Ha mégsem az, akkor valamelyik fél vagy mindketten hibásak, bűnösök, vagy egyszerűen csak bénák. Sőt, ennél sokkal kellemetlenebb feltételezések is eszébe jutnak a kibicnek, aki nem érti. Például, hogy az egyik fél már nem kívánatos, nyilván a saját hibájából. Vagy impotens, vagy nem elég jó az ágyban, vagy az ördög tudja. Nagyon nehéz ilyesmiről nyíltan beszélni. Nem csak idegennel, de a saját párunkkal is. Olyan sebeket ejthetünk egymáson, amelyek nem múlnak el többé.

Miért nincs szex egy kapcsolatban, illetve mi történik, ha ugyan van, de az mindkét félnek kínos, vagy egyenesen gyötrelem?

Poppernél olvastam egy példát: tiszteletreméltó úriember barátja vallotta meg neki, hogy ha a feleségét (már a sajátját) simogatja, az olyan, mintha magát simogatná, vagyis izgalommentes. Szereti, tiszteli, csodás a házasságuk, de erotika már nincs benne. Nem kívánja, mint nőt. Vagy lemond a szexről, főleg az erotikáról egy életre, vagy más megoldást keres.

Aztán van ennél rosszabb helyzet, mikor valamelyik fél továbbra is kívánja, de a másik folyamatosan hárít. Lehet, hogy sose volt valami intenzív szexuális életük, de az évek során ez egyre lanyhul. Sok szexmániás férfi éppen azért vesz el kisétvágyú nőt, mert retteg a megcsalástól. A feleség legyen tisztességes, na persze, de ez gyakran jár együtt azzal, hogy szinte vagy teljesen aszexuális is ... A férfi esetleg reménykedhet, hogy majd ő kihozza a nőből a vadállatot, de ez nem szokott sikerülni. Az eredmény siralmas. A nő kerüli az intim helyzeteket, a gyerekek mögé bújik, fejfájásra, fáradtságra panaszkodik, mindent kitalál, csak szeretkeznie ne kelljen. Érdemes erőltetni? Vagy jobb békén hagyni szerencsétlent, ha képtelen élvezni a dolgot? De akkor mit kezd magával a férfi, akinek viszont nagyon kellene a szex?

Csak, hogy a másik irányból is láttassam: van olyan férfi, akinek a szexuális kultúrája olyan nulla, hogy számára a szex egyet jelent a döngetéssel, így aztán nem csoda, ha a felesége nem kívánja az egészet. Az érzelmi eltávolodás előbb-utóbb haragba, sőt, gyűlöletbe, iszonyba fordul. Ha a férj ennek ellenére követeli a szexet, sőt, jeleneteket rendez, könyörög, vinnyog, vagy éppen erőszakos, ott már aztán végképp katasztrófa van, de ilyenkor muszáj elválni, ez szerintem egyértelmű. De nem lesz könnyű ám megindokolni a család, a környezet számára, hogy MIÉRT! Miért válsz el egy ilyen jó embertől? Tán megcsalt? Bárcsak csalt volna meg, de állandóan zaklat. Miért van az, hogy a megcsalást mindenki elégséges indoknak tartja, a sokkal rosszabb otthoni légkört meg elintézik egy vállrándítással? Lányom, hát ki kell bírni, ez az asszonynak kötelessége ... Ismerős bölcsesség, mi? Amikor a szex kellemetlen, undorító KÖTELESSÉG. És hány évszázadon keresztül látták így az úgynevezett tisztességes asszonyok!

De vissza az egyébként élhető, csak szexuálisan diszfunkcionális párkapcsolatokhoz. Az ilyesmire panaszkodóknak a régi nótát fújják a pszichológusok, és a női magazinok panaszládái: a megbeszélés majd mindenre gyógyír lesz. Hát, nem. Ahogy ezt már a kommentekben is sokszor láttuk, a megbeszélés és a hírneves őszinteség a legtöbb ilyen esetben sehová nem vezet. Sajnos.

102 komment

Címkék: házasság szexhiány szex kötelességből

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr272790437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anna_Karenina 2011.04.03. 20:00:33

Azt hiszem, a következő helyzet a fenti esetek jócskán pikáns változata:
A férfi szexuális vágyai túl perverzek a nőnek, egyszerűen a nő nem vágyik olyasmiket csinálni, amikre a férfi nagyon is...
Ezzel szemben a férfi "hagyományos" értelemben vett szexuális teljesítménye finoman szólva nem elég a nőnek. Főleg miután azon az elsőn és egyen kívül kipróbált másikakat is, és rájött, mekkora különbség van orgazmus és orgazmus között...
Válni kéne? De hisz szeretik egymást. Ja, hogy nem szerelmesek? Hát nem, így 10 év távlatából talán ez nem is olyan meglepő, de nagyon egy hullámhosszon vannak, az élettel kapcsolatos elvárásaik 99%-ban megegyeznek... csak az a fránya szex nem működik úgy, ahogy kéne...
Beszélnek is róla, de nem könnyű a nyitott házasság, mint ahogy néhány poszttal ezelőtt boncolgattátok. Pedig milyen szép is lenne az élet, ha az (mármint a nyitott házasság) általánosan elfogadott és működőképes lenne...
Apropó, bárki bárkivel! Zamjatyin bácsi kiváló művében (a címe: Mi), bár nem annyira irigylésre méltó, hogy megszabott időben kell csinálni, de annál irigylésre méltóbb, hogy bárkit "meg lehet igényelni, és akkor kiutalják az illetőt Magánórára szexjeggyel"... :-)))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.03. 20:58:30

@Anna_Karenina: Biztos nem átlagos eset, de ez is előfordulhat ... És persze a nyitott házasság cseppet se könnyebb, mint a zárt. Úgy látszik. Ahogy Popper mondja, évezredek óta próbálkozik az ember a legkülönfélébb megoldásokkal, és még mindig nem találta meg az ideálisat. Hát, nem is fogja.
Ezt a könyvet sajna nem olvastam, de nem is hallottam még róla :-(
Ezzel a kiutalással csak az a gond, hogy téged is kiutalhatnak, mikor baromira nincs kedved, legfeljebb kiutálni az igénylőt ... Én nem szeretném ezt a rendszert, azt hiszem ...

Anna_Karenina 2011.04.03. 21:18:38

@skarlát betű: Igen, azt hiszem, alapvetően én sem szeretném ezt a rendszert, bár hozzá kell tennem, hogy rendkívül utópisztikus a történet, és "természetesen" nagyon alapos vizsgálatoknak teszik ki az egyedeket, mielőtt szexjeggyel látják el őket. Vagyis mintegy jobban tudják, hogy mikor lesz kedve (és kivel) szexszelni az egyénnek, minthogy ő azt csak sejtené... :-)) De ez persze csak nagyon fikció...

Egyébként egyszer olvastam egy Ázsiában élő törzsről, akik még nem "fertőződtek meg" a civilizációval, és náluk a család nem a férfi+a nő+a gyerekek nyugati etalonja. Hanem a nő az anyjával és a testvéreivel él (legyenek azok férfiak és/vagy nők). Ha megtetszik a nőnek egy férfi, elkezdenek együtt járni, és akár csinálnak gyereket is, akit a nő az anyjával, nagyanyjával és a testvéreivel nevel fel. A férfiak így a lánytestvéreik gyermekeit nevelik és szeretik sajátjukként, az ő vér szerinti gyerekeiket pedig a gyerekeik anyjának "családja" neveli sajátként. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy egy férfi és egy nő pont addig legyen együtt, amíg minden, így a szex is tökéletesen működik. Aztán mind a férfinak, mind a nőnek megengedett, hogy új párt válasszon, nyilván akár többször is életében. Szerintem nagyon sok frusztrációtól óvja meg ez a rendszer az érintetteket, miközben a gyerekek (adott esetben) úgy nőhetnek fel, hogy nem kell a szülők marakodását végignézniük, stb.
Nyilván ennek a rendszernek is megvan a maga hátránya (pl. bizonyára nem mindig egyszerre unnak rá egymásra a felek), de azért első hallásra nekem sokkal szimpatikusabb szemlélet a fene nagy nyugati/civilizált verziónál...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.03. 21:31:06

@Anna_Karenina: Igen, néztem, hogy ez utópia, naná ... :-) Az utópiák megoldásai legtöbbször nem tetszenek túlságosan ...

Ami az ázsiai rendszert illeti, itt is idézték már trackbackben valamelyik posztnál. Hát, ezzel az a bajom, hogy a fene akar az anyjával élni egész életében :P Nincs kitörési lehetőség, odaszületsz valahová, és remény sincs arra, hogy máshová kerülj. Az meg kegyetlen, hogy az apáknak semmi közük a gyerekeikhez, az én nyugati agyam számára. Ahogy olvastam, ráadásul minden szexuális dolgot fű alatt kell intézni, és nem szabad beszélni róla, mintha nem is lenne ... Ez se annyira tetszetős. Valahogy szomorúnak tűnt az egész, innen nézve.

APRICOT 2011.04.04. 13:52:33

hátulról előrefelé haladva... :)
az ázsiai rendszer - de ha nem is ismersz mást, akkor nem biztos, hogy annyira vágynál a másra. nekik -valószínűleg- a mi családmodellünk lenne furcsa, érthetetlen, élhetetlennek tűnő. s mivel nem jutott még el hozzájuk ez a fene nagy civilizáció, valószínűleg nincs is igazán viszonyítási alapjuk. ergo talán nagyon kitörni, változtatni sem akarnak. (bár ha jól tévedek, akkor olvastam róluk egy cikket, amiben azt írták, hogy egyre felkapottabbak a turisták körében. így aztán már befigyelhet az, hogy látnak/tapasztalnak valami egészen mást, mint az náluk megszokott...)

a szex nélküli házasság. egyszer-kétszer lehet róla beszélni, hogy mi romlott el. de, ahogyan lord m írta a túl sok ebben az esetben sem jó. többet árt, mint használ. az meg ki a fenének kell, hogy ha végre szexre kerülne is a sor, ott legyen egy abszolút nem kívánatos feszültség-típus?
akkor ha a másik hajlandó változtatni (abban az esetben, ha kell), akkor minden szép és jó (egy ideig?!?).
de ha csak nyögvenyelősen hajlandó beszélni róla, pláne tenni azért, hogy szex legyen (és akkor is csak maximum havi egy alkalommal), na akkor inkább a szerető éspervagy válás mellé teszem/ tettem le a voksomat. mert ugyan azt nem tudhatom, hogy milyen helyzeteket hoz még elém az élet, de jelen pillanatban úgy gondolom, hogy sem rossz, sem zéró szexszel nem tudnék egy kapcsolatban élni.

GiveltAway 2011.04.05. 15:35:12

Furán működik az ember. Jelenleg a kapcsolatomban nem jó a szex, de nem házasság. Viszont nálunk sokszor beszélek róla, és próbálkozom a beszéddel jó irányba terelni a dolgokat. Gondolkodom, hogy miért érzem úgy, hogy nálunk nem árt a dolog. Arra jutottam, hogy ennek az az oka, azért nem gerjeszt a másikban feszültséget, mert nincs semmi kényszer ami miatt együtt kellene maradnunk. Se gyerek, se ingatlan, se anyagi dolgok. Így a sok beszéd nem keltheti azt az érzetet, hogy "csak azért van, mert nincs más lehetőség". Ebben a tekintetben működhet a "női magazinok" praktikája.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.05. 16:02:28

@biem: Két különböző dolog a nemlétező szex - ezen lehet mondjuk változtatni, de indíttatás kell hozzá, ne legyen kényszer, meg a nem igazán minőségi szex. Nos, utóbbiból is kétféle van, szerintem. Az egyik: jobban odafigyelünk, megtanulunk fogásokat, fegyelmezettebbek vagyunk, változatosságra törekszünk. A másik: ha megfeszülünk, se lehetünk jobbak, mert egyszerűen nem mi kellünk a partnernek. Ez elsősorban szerintem olyankor fordul elő, ha a nő ugyan valami miatt szereti a férjét, de igazából nem indítja be a szexuális fantáziáját, és teljesen mindegy, mit csinál, nem is fogja. Nincs elég kémia. Ebben az esetben semmit nem lehet javítani a dolgon.

APRICOT 2011.04.05. 16:47:25

no igen. :) itt is működik, hogy változtatni dolgokon csak úgy lehet, ha mindketten akarják.

az mondjuk szöget üt a fejembe, mint kérdés (bár elképzelhető, hogy én vagyok túl naiv, fiatal, tapasztalatlan, stb.), hogy adott esetben a kémia igen nagy valószínűséggel már a házasság előtt sem működött. akkor viszont így vagy úgy, de egy nagyon remek férfiról beszélünk, mint olyanról... akiért megéri olyan kompromisszumot kötni, (amiben a kevés/ rossz szex is benne van), hogy majdnem minden kerek legyen.
majd évek múltán rádöbbenni, hogy a szex mégis csak fontos annyira, hogy szeretőt akarjunk, keressünk magunknak... innen meg már egyéni kérdés eldönteni, hogy kinek mi éri meg?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.05. 20:05:21

@biem: Vagy a fiú remek, vagy akkor tűnt annak, vagy csak nem volt nagy választék, vagy önértékelési problémák adódtak ...
Plusz: évek hosszú során át alszik a libidó, egyszer csak olyan erővel robban, hogy már nem lehet elviselni. Ez is egy ok.

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.07. 17:24:57

tényleg nehéz ehhez mit hozzátenni...
és a beszélgetés téma is kényes, valóban... nem jó se a túl sok, se a túl kevés... tudjon róla a partner, hogy valami nem stimmel, da a tól sok "megbeszélés" görcsössé tehet, aztán inen ez egy ördögi kör.
így utólag nézve, nálunk pl. sosem a szex volt a kapcsolatunk alapja, de azért jól elvoltunk vele. aztán szépen megromlott a kapcsolatunk, ahogy ez a házasságokban néha előfordul és ez furcsa hatással volt a szexre. egy ideig a békülős szexek frenetikusak voltak, aztán olyan szintű lett a lelki elhidegülés, ami miatt kb 1-2 havonta volt szex, olyan, amilyen... aztán ahogy a kapcsolat elkezdett javulni, újra lett szex is, csak éppen a tűz aludt ki.
jelenleg az a helyzet,,éle és olyan sok stresznek van kitéve, hogy örül, hogy él és nagyon értékeli, hogy én akár önzetlenül is a kedvére teszek, de nekem meg kell a szenvedélyes szex... szerencsére van rá emberem :) ebben a helyzetben vajon mit segítene az őszinteség?

Vic81 2011.04.10. 13:42:23

Sziasztok!

Hát, nálunk ez mostanában elég nagy probléma....
9 éve vagyunk együtt, az első pár évben minden szép és jó volt, szex minden nap. Ehhez képest most ott tartunk, hogy jó, ha havonta 1-szer együtt vagyunk. Én nem akarom, a férjem (ja, mert 4 éve házasok vagyunk) viszont nagyon szeretné, abszolút érthető módon. De mit csináljak, ha egyszerűen nem kívánom? Azt sem kedvelem már, ha hozzám ér, egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy szexeljek vele. Nem tudom, mi lesz a vége ennek, meg azt sem, hogy meddig maradhat így fent egy házasság...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.10. 14:45:42

@Dirty Diamond: Hát, ha még nincs gyereketek, és nem vagytok nagyon összenőve anyagilag, én megpróbálnék elválni a helyedben. Lehet, hogy mire összeházasodtatok, már nem is volt jó a szex? Akkor meg miért mentél hozzá?

Vic81 2011.04.10. 14:52:49

@skarlát betű: Van gyerekünk, 2 éves. Ő keres jobban (mármint a férjem, nem a gyerek :) ), de ha válásig fajulna a dolog, biztos meg tudnánk oldani, hogy se a gyerek, se én ne haljunk éhen.
5 éve voltunk együtt, amikor összeházasodtunk, és a szexuális érdeklődésem iránta már akkor csökkenni kezdett, de nem ilyen durva mértékben, plusz akkor még úgy gondoltam, ez nem olyan nagy probléma, mert amúgy minden rendben volt.
Most már nincs rendben amúgy sem minden, szóval én is gondolkozom rajta, milyen lenne az élet nélküle, kettesben a gyerekkel...
Tudod, nagyon félelmetes ez a gondolat, meg ilyenkor az ember azon agyal, hogy vajon van-e értelme elválni? Jobb lenne-e egyedül? Meg ha találnék mást, vele jobb lenne hosszú távon? Persze ezekre előre nincs válasz...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.10. 14:55:52

@Dirty Diamond: Egy gyerekkel még valahogy meg lehet oldani, kettővel már gázos. Attól is függ, mennyire van segítséged máshonnan, pl szülőktől. De ebből az állapotból nagyon nehéz visszamenni, ha egyáltalán lehet. Ne siesd el, szerintem ...
Egyébként valamit meg lehet vele beszélni?

Vic81 2011.04.10. 15:00:44

Hát segítségem 0...
egyébként úgy gondolom, az tett be nekünk, hogy mióta megvan a gyerek, semennyi időt nem tudunk kettesben tölteni. Ez kezdte a ki a kapcsolatunkat.
Beszéltünk már erről, de addig jutottunk, hogy megkérdezte, szerintem mit csináljunk. Neki nem nagyon volt ötlete.
illetve arról beszéltünk, hogy programokat kellene csinálnunk, de arra is max.a gyerekkel van lehetőségünk, mert senki nem tud vigyázni rá.

Egyébként érdekes, hogy látszólag csak engem zavar, hogy nem működünk már férjként és feleségként, csak apaként és anyaként. Ez nála nem zavart be, a szexuális érdeklődést tekintve, csak nálam.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.10. 20:46:25

@Dirty Diamond: Az nem lep meg, hogy a gyerek hozta a törést, de nem biztos, hogy ez volt az egyetlen ok. Az, hogy sose vagytok kettesben, ismerős, de lehet, hogy ha megint kettesben lennétek, akkor még jobban frusztrálna a dolog. Ha már ott tartasz, hogy ne érjen hozzád, onnan visszautat nem nagyon látok. Ez persze nem jelenti, hogy nincs is, de valami nagy ellenérzésed van a személyével kapcsolatban, és ez nem csak szexuális természetű. Férfinak látod még?
Játszóházban lehet hagyni a gyereket, a babysitter is megoldás pár órára, és nemsokára bölcsibe megy, gondolom, ha már 2 éves, akkor ez az állandó jelenlét nem tart soká.
Az, hogy ő nem lát problémát ... most általánosítsak? Majd ezért is fejbevernek, de egy férfi sokkal egyszerűbben működik a szexben ...

orsi225 2011.04.10. 22:53:54

Kicsit megnyugtattatok, de el is gondolkodtattatok. Több mint 7 éve vagyunk együtt a párommal, 3 éve gyakorlatilag nem szexelünk. Nem rajtam múlik, próbálkoztam sok mindennel, elhihetitek. Bár még fiatalok vagyunk, mi is túlbeszéltük a dolgot talán. Az én hibám, nagyon meg akarnám oldani.
Szeretjük egymást, nem ez a baj. És ezer helyről hallom még ugyan ezt. A szeretet együttlét boldogsága megvan, szex nincs... Lehet, hogy mindig is így volt? Vagy valami generációs probléma?
A férfiak sem egyszerűbbek tehát, oly mindegy, a probléma mind a két félnél előjöhet.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.10. 23:04:42

@orsi225: Azt lehet tudni, hogy a szex mint olyan nem érdekli, vagy csak veled nem akarja? És a megbeszélésnek mi lett az eredménye? Megkaptad a szabadságot, hogy keress valakit?
Biztos, hogy férfinál is előjön, persze, talán gyakrabban, mint gondolnánk.
Az biztos szerintem, hogy nem generációs probléma, mert idősebbektől is hallottam, csak akkor még annyit se beszéltek ilyesmiről, mint most. Bár amikor már nagyon öregek, meglepő részleteket bírnak elárulni egyesek, mert valahogy elvész belőlük a korábbi szégyenérzet.

orsi225 2011.04.11. 01:26:57

@skarlát betű: Rajta vagyunk a megoldáson, ha sikerült mindenképp elmondom. :) Több variáció létezett: én nem érdeklem - nincs olyan kisugárzásom; alapvetően a szex nem érdekli, magával vannak bajai...stb.... Azért reménykedem.
Hát, a mostani ismeretségi körömben kb. 20 körüli ilyen párosról tudok, minden szép minden jó, csak épp a pasik nem akarnak szexelni.

De tény, h nagyanyámmal beszélgetve, 70 (!) évi házasság után, azt mondja, a nagyapám rajongása volt a lényeg az egészben. Persze voltak problémáik, de megjegyzem, a nagyapám a mái napig kb. mint a drogfüggő vagy a napraforgó létezik körülötte. Hát ez is egy módszer. Nem tudok részleteket.

Minden esetre, elgondolkodtató, hogy létezik-e olyan kapcsolat, amiben félrelépés nélkül mind a két fél boldog. Remélem igen. Kell hogy legyen. :)

Oldalbordal 2011.04.11. 10:33:37

Sziasztok "hűtlenkedők"! :)
A másik felet képviselem, férfiként.
10 év házasság és azt megelőző 5 év együttélést követően a helyzetünk: feleség 35, én 42- két gyönyörű 10 év alatti kölök, mindkettőnk álmait messze túlteljesítők- sok szoba, sok kerék, materiálisan is a vágyaink túlteljesítve- hullámokban langyos vizek, majd harmonikus együttlétek követték egymást érzelmileg. (én pl. harmadszor vagyok nagyon odáig a páromért) Voltak periódusok, amikor hihetetlenül együtt voltunk érzelmileg és intellektuálisan is. Szexuálisan én szabadítottam fel (orgazmuskészség) aztán szép lassan beállt egy kielégítő szintre. Sajnos a Valódi vágyainkkal kapcsolatban a kommunikáció nem működött. Vagy csak az idő ill. a háztartás+gyerekek mókuskerék miatt, de eltávolodott. Én persze (egyszerű férfi) a jeleknek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Mint utólag megtudtam, volt egy-két egyéjszakás kalandja régebben amik felejthetőek voltak, de a szelencét kinyitotta és hát addig jár a korsó a kútra... Szerelmes lett 2 éve nem kicsit. Fél évig bírta lelkileg és fizikailag a titkolózást, majd coming out. Nála minden mindegy állapot, nálam totális összeomlás lett a vége. A Mi :) szeretőnk egy nálam 20 évvel fiatalabb, műveletlen de tele vitalitással, csóró de valszeg 3cm előnnyel rendelkezik. Én majdnem mindenen keresztül mentem már ebben a két évben. 10 kiló mínusz, más Nők "megrontása" a férfiasságom helyreállításáért- sikerült :). És küzdés, majd lemondás, majd küzdés és lemondás... válás beadás, majd visszavonás együtt. A Nőért, az otthonomért és a gyerekeim Valódi jövőjéért. Alakultam sokat. Először küldtem, bízva, ha kiéli a vágyait és a hétköznapokkal szembesül, majd elmúlik. Nem volt eléggé bátor és a gyerekek miatt képtelen volt teljesen. Hála istennek a gyerekek keveset sérültek, a "családosdit" viszonylag jól játszuk. Próbált elszakadni a másiktól, de mindig csak egyedül, mondva azt, hogy ez az Ő problémája... Nem sikerült. Én is próbáltam többször leválni, hogy a gerincem maradékát megőrizzem, nem sikerült. Most már ennyi idő után tudja kezelni a kezdeti sűrű lila ködöt, de függ rendesen. Azt hiszem most már "csak" a szex dominál. Mostanában nyíltan beszélünk a helyzetünkről és így tudom, hogy használja, kihasználja és elemi erővel a megbújó dominancia működteti szexuálisan a kapcsolatukat. Velem soha eszébe sem jutott és nem tudná. (pedig mennyire vágytam volna erre :( ) Tényleg nagyon szeretem a feleségem, számomra a tökéletes Nő minden szempontból. Tudom, Ő is szeret nagyon. De kevés lettem már Neki. Persze szexuálisan én kívánom csak őszintén (ezt a részéről megértem) és így nem volt részünk benne egy-két jó-rossz próbálkozástól eltekintve a közelmúltban. Patthelyzet. Mindenki szarul érzi magát és fél. MOST (és ez részben a blognak köszönhetően) egy viszonylag elfogadható megoldáson gondolkodunk. Csináljuk tovább együtt az életünket a prioritások mentén, -gyerekek, a közös otthon védelme- de kölcsönös "kompromisszumokkal". Csinálja a szeretősdit, ettől kapjon energiát, legyen boldogabb, kiegyensúlyozottabb megszabadulva, elviselem. (persze ez még kérdés mennyire) És közben legyen sokkal nyitottabb, őszintébb felém, adjon a szeretetéből nekem is és törekedjen arra, hogy viszonylagosan beálljon egy olyan szexuális kapcsolat, ami MINDKETTŐNKNEK megfelel és előremutató. Tisztában vagyok, hogy az ösztönök, a vágyak kiszámíthatatlanná teszik a jövőnket. Nagyon vékony jégen, a bizonytalanság és a bizalmatlanság jegén táncolnánk sokáig. De erőt ad mindkettőnknek a múltunk, az, hogy a fantasztikus gyerekeink iszonyú erővel rántanak össze minket ösztönösen. Ő abban bizonytalan, hogy én "Férfiként" elviselem-e, én pedig abban, hogy tényleg képes lesz -e a szexuális energiáit megosztani. A hétköznapokkal eddig sem volt gond.
Nos, várnám megtisztelő véleményeteket, tudva, hogy nagyon egyedi a hozzáállás habitus és érzelmi fejlettség szintjén, de úgy látom létezik egyfajta analógia is bizonyos élethelyzetekben.
Köszi, hogy eljutottál a végére! :)

Ifigenie 2011.04.11. 10:47:38

@Oldalbordal: azt hiszem, ti szeretitek egymást.

Oldalbordal 2011.04.11. 11:04:16

@Ifigenie: Én meg remélem, maradt annyi, hogy végigcsináljuk.

Oldalbordal 2011.04.11. 11:13:58

@orsi225: A legtöbb férfi nagyon is akar/na szexelni, ha a Valódi vágyak tisztázva lennének. Ha Tényleg kielégítve érezné a valamennyire még szeretett/vonzó Nőt és az önző "igazi hím" tudatát táplálja ezzel. Szerintem én is. :)

barbieds (törölt) 2011.04.11. 11:16:46

@Oldalbordal: "az ösztönök, a vágyak kiszámíthatatlanná teszik a jövőnket."

Azt hiszem, ez a kulcsmondat a történetedben. Minél öregebb vagyok, annál inkább azt látom, hogy bár idővel bölcsebb lesz az ember, meg nem is könnyű borítani egy viszonylag jól működő életet, egyben a vágyak felvállalásában is egyre bátrabb lesz. És ez minden józan ész ellenében így van, és nem nagyon lehet tenni semmit. Persze minél intelligensebb valaki, annál jobban kordában tudja tartani, de ha nagyon feszít belülről a dolog, akkor előbb-utóbb robbanás lesz, ahogy a feleségednél is történt. Csak az idő és a kitartás segíthet, ha bírod...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.11. 11:21:47

@Oldalbordal: Valóban a bloggazda tiszte ... Szerintem, amikor nem éppen az erkölcsnemesítő hülyék támadásaival kell foglalkoznunk, akkor úgy működünk, mint valami terápiás csoport. És minden új történet sok új nézőpontot hoz, meg rávilágít arra, hogy így is lehet. Még ez is megeshet ...
Nem tudom, hogy bírjátok, nem tudom, hogy lehet bírni az átláthatóságot. Tényleg nagyon meg kell küzdeni vele, érte.
Az ösztönöket meg egyrészt igen, ki kéne élni, másrészt meg nem szabadna teljesen szabadjára engedni őket, annyira nem, hogy minden boruljon. Baromi nehéz.
De neked a félrelépések semmi pluszt nem adtak? Nem találtál senkit, akit megközelítőleg úgy tudnál kívánni, mint a feleségedet? Vagy meg se próbáltál érzelmeket belevinni? Amíg neked csak ő van (érzelmileg), addig nagyon felemás a helyzet ... Szerintem.

Oldalbordal 2011.04.11. 11:26:54

"A leírásodból azt nem értem, hogy a 22 (??) éves kiscsávóban mi is ragadta meg a párodat? Dominancia - szubmisszió vonal, ha jól értem. de ő éppen MELYIK oldalán áll ennek a botnak??"

A kiscsávó a "szenvedő" fél... Részletekbe nem mentünk, volt enélkül is elég rémálmom. Voltam ugye én is ilyen korú, el tudom képzelni mennyire szenvedhet... A feleségem gyönyörű nő... a legszebb korban.

Köszönöm jókívánságod, írok majd.

Oldalbordal 2011.04.11. 12:02:05

@skarlát betű: Üdv Bloggazda!
Kívülről látom és figyelem magamat, hogyan változik a "lelkem" a merev skatulya átalakult egy mindenfelé mozgó Barbapapa testté. (fiatalabbak hátrányban az értelmezésben...:) Érdekes. Talán a rugalmasság lehet a kulcs. Mindenesetre próbálkozni megéri. Öngyilkos nem leszek már, azon a lelki helyzeten túl vagyok, szerintem feleség is... Átláthatóság/láthatóság mélysége az ami nem mindegy. Akarok-e tudni MINDENről, vagy csak a tényről. Segítsem -a mély birtoklási vágy ellenére- vagy teljes szemlehúnyással áltassam magam? És még millió kérdés. A lényeg, azt gondolom, hogy részkudarc esetén sem feladni, hanem módosítani az elvárásokat folyamatosan. Mint egy "normális" házasságban.. :)

Igen. Voltak csodás élményeim azóta más Nőkkel. Előtte soha nem léptem félre. Néha bizonyos tekintetben jobbak mint a párommal valaha. De igazad van, érzelmileg kötött vagyok. Így visszahúzott a családtudatom és a feleségem "lehellete". Valahogy úgy érzem, hogy csakis a sokáig jó, de unalmassá váló szex lett az igazi vesztünk. Vagy következmény? Tyúk, tojás?

Igen felemás a helyzet érzelmileg, de eleve felemás, ha egy Nő/Anyáról és egy Férfiről van szó.
Így inkább úgy fogalmaznék, nem több és kevesebb -hisz ez nyilvánvaló nálunk- hanem más az egymás iránti érzelem.
Pl. Bennem egy időben teljesen egybefonódott, hogy ha a gyerekekre gondoltam, társult hozzájuk az anyjuk is, nem tudtam leválasztani. Neki simán megy. Szerintem a legtöbb anyánál így van. Mégis kötődik hozzám is érzelmileg. Nem mint a "gyerekei apja" iránt. Nem, mint a vágyott szerető iránt. Másképp. De ezt Ti tudjátok... :)

Oldalbordal 2011.04.11. 12:25:37

@barbieds: Valószínűleg így van. Próbálom bírni. Puding próbája. Neki sem lesz könnyű.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.11. 12:36:56

@Oldalbordal:
"Bennem egy időben teljesen egybefonódott, hogy ha a gyerekekre gondoltam, társult hozzájuk az anyjuk is, nem tudtam leválasztani. Neki simán megy. Szerintem a legtöbb anyánál így van."

Hát, én ezt csak megerősíteni tudom. Nagyon nem kötöm össze a gyereket és a férjet, és olykor szinte el se hiszem, hogy annak az eredménye, amit valaha vele műveltem. Ez persze valahol természetes, a nőről lehetetlen leválasztani a gyereket, még akkor se hagyja magát, és ez egyrészt nagyon megterhelő (már a nőnek), de ad valami iszonyú szoros kapcsolatot is, amiből a pasi többé vagy kevésbé kimarad - attól is függ, hogy mit művelt a terhesség alatt, meg az első időkben.
De erről tán külön posztot kéne írni, mert szintén nagy téma. Tán a pasik attól a ponttól válnak nagyon sebezhetővé, hogy egy nővel közös gyerekük van (persze, nem mindenki éli meg így), de lehet, hogy a nő meg ettől válik öntudatosabbá, és kevésbé kötődővé. Bár lehet, hogy ez nagyon változó. Mindenesetre az anyaság nem tesz szentté, és elég bosszantó, ha a társadalom szentnek akar látni, miközben kitaszít a munkaerőpiacról, és a pofánkba vágja, hogy maradjunk otthon, még cukrászdába se vigyük a gyereket, mert zavar másokat ... Na, abbahagyom ... Bonyolult.

Oldalbordal 2011.04.11. 13:25:01

@skarlát betű: Feszegetnek kérdések. Valamilyen fajta vágyat érzel a férjed iránt? Meg lehet osztani valahogyan a "szívet"? Vagy ez csak a szerető felé való érzelmek intenzitásán múlik? Lehet szexuálisan másképpen, de javítani a férj felé az együttléteken? Egyáltalán ez fontos lehet egy szeretőt tartó Nőnek? Vagy elég ami van, oszt örüljön, hogy kap valamit a férj is?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.11. 13:37:37

@Oldalbordal: Nézd, ez nagyon egyéni. Az, hogy én mit érzek, semmit nem mond a te esetedről. De lehet két pasit kívánni egyszerre, ebben semmi különleges nincs, persze más lesz a kívánás minősége. És a férj iránti érzelmek rendkívül bonyolultak egy ilyen esetben. Lehet a teljes elutasítás, lehet sajnálat, lehet valami langyos dolog, hogy épp jó vele, meg minden, de nem az az egetrengető ... (Nagyon függ attól, valaha volt-e egetrengető, és nem biztos, hogy ezt mind a két fél egyformán gondolja!)
Még az is lehet, hogy a külső tapasztalat felpezsdíti a házasság szexuális részét, annyira nincs rá szabály ... Biztos vagyok benne, hogy ahány nő megszólal az ügyben, kicsit vagy nagyon mást fog mondani. Ráadásul az érzelmek nem konstansak, hanem folyamatosan változnak, és olykor még magunkkal szemben sem vagyunk őszinték :-(
De ha valami kivezethet némileg a pokolból, az talán az, ha ezt a nagy érzelmi kötöttséget megpróbálod lazítani, mert minél inkább kapaszkodsz belé, annál jobban szenvedsz ... Nekem tud működni, hogy az érzelmeimet átteszem egyik emberről a másikra, ha nem is 100%-ban, de valahogy megoszlik a teher.

barbieds (törölt) 2011.04.11. 14:05:41

@Oldalbordal: Igen, neki sem könnyű, de azért ott enyhíti a fájdalmakat a szeretővel átélt élmény (bocs, hogy forgatom a kést).

Ahogy SB írja, sokszor még magunkkal sem vagyunk őszinték, és ez igaz, de még azt is hozzátenném, hogy sokszor mi magunk se tudjuk, mit érzünk. Két párhuzamos érzelmi viszonyba úgy bele lehet gabalyodni, hogy fogalmunk sincs, merre van az előre. Nyilván a feleséged is próbál értelmet adni a helyzetnek, csak nem sikerül neki. Most egyszerűen nem bír látszódni, mi lesz a házasságotok sorsa később - ez az, ami felőröl téged. Ez kicsit olyan, mint amikor eltűnik valaki, és évek múlva sem tudod, él-e még. Ha tudnád a legrosszabbat, akkor legalább meggyászolnád, és esetleg folytatnád az életed, de állandó bizonytalanságban nem lehet normálisan élni. Hát ilyesmi most a te helyzeted is.

Oldalbordal 2011.04.11. 14:15:07

@skarlát betű: kicsit off

"Talán, amikor azt hisszük, hogy tudjuk, kik vagyunk, csak túlságosan éretlenek vagyunk még ahhoz, hogy rájöjjünk, soha nem tudhatjuk meg. Mert mindig jöhet olyan különleges helyzet, amelyben megtapasztaljuk, hogy mégse vagyunk tisztában önmagunkkal."
by Te

ja,ja...
Én mostanában mindig erre az ősi bölcsességre lukadok ki. Ill. régen is, csak most valahogy sűrűbben. Az Élet legizgalmasabb kérdésére, amire ha lenne válasz, a választól már változna. :)

Oldalbordal 2011.04.11. 14:30:19

@barbieds: "Igen, neki sem könnyű, de azért ott enyhíti a fájdalmakat a szeretővel átélt élmény (bocs, hogy forgatom a kést)."

Nincs mit, ezt már felfogtam. :)

Most azon dolgozom, hogy viszonylag Őszintén tudjam azt mondani -Örülök, hogy boldog vagy.

És ha engem is boldoggá tud tenni -azzal, ami majd működik egymás megelégedésére- akkor nem hiszem, hogy vesztenék, sőt...!
De én idealista vagyok...

A seveledsenélküled bizonytalanságban a gyász hiánya is közrejátszhatott abban, hogy nem tudtunk elszakadni minden racionális konvenciónak megfelelően. Lehet ezért is más egy házasság+család gyerekkel bontása egy ezek nélküliekkel ("csak" kapcsolat) szemben?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.11. 14:40:31

@Oldalbordal: Az, hogy sosem vagyunk teljesen tisztában önmagunkkal, igaz, persze, nem is olyan nehéz belátni, bár sokan nem hajlandóan belegondolni sem, mert kényelmetlen érzés ... :-)

Ami az elszakadást illeti: alig hiszem, hogy a feleséged szeretője alternatíva lenne - együttélésre. Amit mondtál a kapcsolatukról, az nekem úgy hangzik, hogy ez éppen nem az a fajta viszony, amit át lehetne alakítani valami állandóvá, konvencionálissá: ez valami egész más regisztert érint, tehát valószínűleg a feleséged sem akarna a pasival élni, még ha tehetné is. (Gyerekekről nem is beszélve, mert őket főleg nem lehetne vagy nem lenne helyes ilyesminek kitenni.)
Bár lehet, hogy rosszul értem, és érzelmileg is elkötelezett, nekem inkább úgy jött át, hogy ez elsősorban szex.
Ahhoz viszont, hogy te örülni tudj az ő boldogságának, szerintem neked is boldognak kéne lenned, valaki más bevonásával, mert egyéb módon én nem tudom elképzelni, hogy ez érzelmileg és önérzetileg működőképes lenne. Most te elfojtasz, ő meg kiéli magát, valahogy így látom a helyzetet ...
Megkérdezhetem, így utólag: nem lett volna jobb neked, ha sose mondja el?

Oldalbordal 2011.04.11. 15:38:23

Ez a csónak elúszott már. Jobb lett volna nekem? Nem hiszem. Túlságosan belehergelte magát. És ha később még durvábban robban a bomba? Úgy, hogy most már gyűlöletté fajulnának a dolgok?
Mivel akkor robbantott - hiszen nem bírta elviselni a helyzetet tovább titokban logisztikailag sem és a stresszt- rám tette a teher jó részét, amit köszi nem kértem. Inkább segélykiáltás szerintem egy ilyen helyzet. Persze éreztem már, hogy valami nagyon nem kerek, minden igyekezete ellenére. Nagy színésznő, de az érzelmek túlcsordultak és így muszáj volt, kicsúszott a kezéből a saját maga irányítása. Neki így könnyebb volt, tény.

Ha jön valaki, valami tündér szemben, akkor nem fogok kitérni...:) Az is igaz, hogy nem keresek görcsösen. De az együttléthez, intimitáshoz ragaszkodom, mert nem marad üzemanyag a közös életünkre. Még az is lehet, boldoggá tud tenni azzal, hogy új dimenziókat nyitunk. Megpróbáljuk, aztán lesz ami lesz. Ha tudunk őszinték lenni, akkor sokkal rosszabb nem lehet a helyzet. Vagy igen. :)

Oldalbordal 2011.04.11. 15:53:23

@skarlát betű: "Ami az elszakadást illeti: alig hiszem, hogy a feleséged szeretője alternatíva lenne - együttélésre. Amit mondtál a kapcsolatukról, az nekem úgy hangzik, hogy ez éppen nem az a fajta viszony, amit át lehetne alakítani valami állandóvá, konvencionálissá: ez valami egész más regisztert érint, tehát valószínűleg a feleséged sem akarna a pasival élni, még ha tehetné is."

Jól látod, Ő az egyedüllétben gondolkodik. Ha ezt nem tudjuk alternatíve kezelni. Rosszul fogalmaztam, "racionális konvencióként", a társadalmunk által elvárt általános -takarodj innen, elválunk baszdmeg!- re gondoltam. Bár ez is számra jött bevallom elsőre. Halkan...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.11. 15:53:33

@Oldalbordal: Nálam az érzelmek nagyon túl bírnak csordulni, de ennyire soha. Persze, nyilván ismerve téged, úgy gondolta, hogy még ezt is rád lehet tenni ... Nem tudom, azelőtt milyen volt a kapcsolatotok, de sejtem, hogy ő a domináns köztetek. Te vagy szelídebb, ő vadabb, öntörvényűbb, olykor önzőbb.
Ha azt mondod, ha jön valami tündér szemben, ez olyan képzeteket kelt bennem, hogy te valami szelíd nőre vágysz. Nem egy amazonra. Kompenzációként. Vagy rosszul érzem? Ugyanakkor lehet, hogy egy tündért meg unnál ...
Sorry, ha kicsit belementem az elemezgetésbe :-)

Oldalbordal 2011.04.11. 16:13:53

Én a Feleségemre vágyom.:) Igen "tündér" kompenzációként. Amilyen jön, volt ilyen is meg olyan is. Vagy a szerető nem kompenzáció egyébként? :)

barbieds (törölt) 2011.04.11. 17:19:47

SB: Oldalbordal tündéres kompenzációjáról jutott eszembe, hogy arról is írhatnál posztot, hogy miért keres vki pont olyan típust, mint a házastársa, vki meg miért pont ellenkezőt. Egyszer olvastam erről valami okosságot, de nem emlékszem a lényegére.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.11. 18:27:30

@Oldalbordal: A kompenzációról: persze, valahol az, de nagy különbség, hogy azért kell-e, mert a házastárs iránt már nincs vágy, vagy azért, mert a házastárs nem osztozik a vágyunkban. Ha ugyanis utóbbi a helyzet, és valójában csak pótlék a szerető, főleg, ha az a szerető nőnemű, és nem tudjuk átpakolni rá az érzelmeink egy részét, az valószínűleg fájdalmat fog okozni. Persze nem biztos, csak valószínűleg. Találkoztam már pasikkal, akik ismerkedés címén abba se hagyták az előző szeretőjük emlegetését és dicsőítését (olyan nem volt, aki a feleségéről beszélt volna folyamatosan), és ezt egy idő után eluntam, úgyhogy szépen elbúcsúztam tőlük. Nem mondom, hogy te ezt tennéd vagy valaha ezt tetted, csak, ha egy pasi nem jutott túl egy érzelmi gubancon, akkor ilyen dolgok előfordulhatnak. Szerintem észre se vették, mit csinálnak.

@barbieds: Igen, ez is jó téma. :-)

orsi225 2011.04.12. 04:50:11

@Oldalbordal: és mindenki.

Sokminden jutott az eszembe, igazából elég nehéz őket megfogalmazni, főleg, hogy egyben olvastam végig mindet.

1. fiatalabb generáció lévén - tudom ki Barba papa :)
2. Teljesen értem amit mondasz, bár jócskán gyerkőc vagyok még, azért mi is megjártunk ezt- azt... Hozzátenném, h nincs másik ffiú a párom mellett, de persze 3 év után elgondolkodik az ember. Több dolog jutott az eszembe: egyrészt, a szívmegosztás létező dolog. A szerelem átmeneti, a szex lehet olyan mint a drog, amiből önbizalmat, energiát lehet meríteni, de a szeretet maradandó - szerintem. Tehát simán lehetséges. És hogy pozitív hang legyek, szerintem lehetséges, hogy ha átvészelitek végül valami pozitívum jön ki a dologból, a nők többsége folyamatosan hasonlítgat és mérlegel, hol erre, hol arra billenve - javítsatok ki ha nem. Lehet érzelmet átprojektálni is - pl. nagyon lebutítva: X azt mondja szép vagyok, akkor ezzel az érzéssel tudok úgy bánni, mintha a páromtól kaptam volna...van ennek így valami értelme? Próbálom jól elmagyarázni... de nem egyszerű. Arra akarok kilyukadni, hogy talán, ha lecseng ez az egész, megerősödhet a kapcsolat. Nálunk a páromnak volt másik leányzója, hosszú és bonyolult, a lényeg, hogy végül őszintébben jöttünk ki anno a dologból és erősebben. Az egójának volt szüksége rá...
Az őszinteség kérdése pedig...nehéz, de szerintem - oké, az én esetemben: ha másik nővel látnám, ha tudnám hogy ez boldoggá teszi, pokolian fájna, mert kudarc élmény, de boldog lennék, hogy ő boldog... Mindemellett gyakran tényleg eljön az, hogy rendben a szex remek a másikkal, de képtelen lennék/lenne vele élni, ez felértékeli az ember párját, rájövünk, hogy értelmesebb, szebb, jobb, felelősségteljesebb...
Én speciel igyekszem mindig tanulni ezekből az úgymond pokoljárásokból, és erősebben folytatni, ha az ember Barbapapa/Barbamama, könnyebb... könnyebb alkalmazkodni, elfogadóbbnak lenni... megszámlálhatatlanul sok elvet adtam fel én is, gondolom mindenki így van ezzel. Szóval szerintem az őszinteség mindig jobb mint a nem... Már ha mindkét fél elég jó abban hogy elviselje. Nekem speciel a hazugság jobban fáj, mint bármi amivel őszintén szembesítenek.

Továbbá - én úgy látom ezek korszakok, amik elmúlnak. Ezt csak a környezetemre alapozva mondom... Hogy fontos-e a férj ezután is? Szerintem igen...de embere válogatja. Elképesztő kuszaság tud lenni az ember lelkében, és bazi nehéz rendet tenni benne.

Plusz, itt van a szerepkörök problémája: van, hogy az otthoni szerep-dobozból kinő az ember és úgy érzi nem passzol rá teljesen, ennek kell egy másik teret találni. Na most a kettőt nem lehet összepasszítani... Vagy ha lehetséges, eléggé bonyolult. Gondolok itt az édesanya vs. dominancia dologra... Elviekben ezek csak agyi korlátok. Hát hajrá...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.14. 10:10:34

@orsi225: "Nekem speciel a hazugság jobban fáj, mint bármi amivel őszintén szembesítenek."
Ebben ne legyél olyan biztos :-)
És a hazugság, amire nem jössz rá, az nem fáj semennyire.

"Plusz, itt van a szerepkörök problémája: van, hogy az otthoni szerep-dobozból kinő az ember és úgy érzi nem passzol rá teljesen, ennek kell egy másik teret találni. Na most a kettőt nem lehet összepasszítani..."
Ezt érintettem a tegnapi posztban, de az anya-szerepről még mindenképp külön írok, mert az szerintem alapvetően megváltoztatja a nőket, és egyáltalán nem egy irányba. Noha a közhelyek mindig azt sugallják, hogy ettől mindenki boldog, meg kiteljesedik, meg hasonlók, a valóság egyáltalán nem ez. Poppernek van erre is egy jó szövegrésze.

Oldalbordal 2011.04.14. 10:40:44

@Oldalbordal: Egyenlőre nincs más akivel szívesen lennék...

Ez itt a reklám helye... akár. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.14. 10:45:21

@Oldalbordal: Bátor vállalkozás ...
Már a 2. pasi, aki ezen a blogon várja a kísértőt. :-)

Oldalbordal 2011.04.14. 10:50:34

@skarlát betű: :) Majd, ha hölgyek is jelentkeznek, na az lesz az érdekes... De az már egy másik biznisz.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.14. 10:58:55

@Oldalbordal: Az biznisz, ez a blog viszont nem, ez tiszta önsegítő csoport jelleggel működik :-) De esetleg átalakulhatok diplomás társkeresővé, kifejezetten párkapcsolatban élők számára :-)

barbieds (törölt) 2011.04.14. 11:38:22

@skarlát betű: És nagyobb összeget mernék tenni rá, hogy hatalmas sikered lenne. ;)

Anna_Karenina 2011.04.14. 14:11:14

@Oldalbordal: Bakker, le a kalappal előtted! Elkerekedett szemmel (talán pislogás nélkül) olvastam végig a történetedet, és a kommenteket. Ahogy próbáltam az én saját életemben ezt a szituációt elképzelni, hát elég fájdalmasan hangzik.

Azt hittem, én is az őszinteség híve vagyok. De most rájöttem, hogy nem. Mi a férjemmel már egy ideje beszélgetünk ilyesmi témákról (nyitott házasság, swinger klub, stb.). Én valahogy úgy képzeltem, hogy ha mindketten legálisan, a másik tudtával és beleegyezésével csináljuk, akkor nem lehet gond. Valamiért a férjem egyszer azt mondta, hogy ha vágyom arra, hogy kipróbáljam más férfival is (nekem ő volt az első, és sokáig az egyetlen), akkor tegyem meg, de ne mondjam el neki, mert azt nagyon nehezen viselné. A történeted alapján értem, miért.

A szívmegosztáson én sokáig agyaltam annak idején. 5 évvel ezelőtt biztos voltam benne, hogy egyszerre csak egyet lehet szeretni. Aztán feltűnt valaki a színen, és bebizonyította, hogy ez nem igaz, az ember képes "paralell" szeretni. :-) Sőt! Azóta már a 2. ilyen bizonyíték is megjelent. :-)))

Egyébként én imádom a férjemet, nemcsak partner, hanem társ és barát is. Gyerekeket akarok tőle, és vele akarok megöregedni, de most úgy érzem, szükségem van arra, amit ő szexuálisan nem tud megadni nekem. Megoldás? Szerető. Tudjon róla? Inkább ne! Mármint semmi konkrétat. Az talán jó, ha tudjuk, hogy a másik esetleg fizikailag nem feltétlenül hűséges, és ezt elfogadjuk, de azt hiszem, talán jobb nem tudni, a másik mikor, kivel, hol és hogyan....

Anna_Karenina 2011.04.14. 15:30:32

@skarlát betű: "Szerintem, amikor nem éppen az erkölcsnemesítő hülyék támadásaival kell foglalkoznunk, akkor úgy működünk, mint valami terápiás csoport."

Felvilágosító és terápiás... :-) Egy csomó dologról azt hittem, hogy ilyen még a mesében sincs, és hogy velem megtörténik, az a szabályt erősítő kivétel... Ehhez képest az itt olvasott történetek apró darabkáiból már majdnem össze lehetne rakni az én saját történetemet is.

És - szégyen, nem szégyen - egy csomó dolog nekem innen, ebből a blogból lett egyértelmű... mint a mozaik darabjai, a helyükre kerültek.

És valóban terápiás is: messze nem érzem magam olyan elveszettnek, önzőnek és selejtesnek, mióta olvasom a blogot! Köszönet érte, SB! :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.14. 16:12:01

@Anna_Karenina: Húha, azt hiszem, kérem felvételemet a veterán házasságtörő szentek kórusába :-)

Charmeúr 2011.04.16. 11:51:35

@skarlát betű: nemrég talán egy svéd reklámra volt óriási felháborodás, kb úgy reklámozott egy társkeresőt hogy: "szeretnél félrelépni? http://www.akarmi.se"

én is sokmindent jobban értek azóta, pro és kontra is (akár pár, akár szerető, akár saját magam oldaláról), jó kis terápiás hangulat van itt, ahol pozitív és negatív észrevételek is ugyanúgy megférnek...

és úgy tűnik most nálam mindkét szálon felfelé ívelnek a dolgok (kopp kopp kopp, bal kézzel fán lentről felfelé...) :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.16. 11:54:19

@Charmeúr: Jé, ezek szerint az erről a svéd botrányról szóló posztot nem láttad itt?
hutlenseg.blog.hu/2011/04/01/vendegposzt_egy_elnyomott_szexualis_kisebbseg_a_hutlenek

De jó neked :-)

Charmeúr 2011.04.18. 19:26:02

@skarlát betű: de... itt olvastam :D... kell nekem annyit dolgozni hogy az utóbbi hetekben eltűntem...

esprit 2011.07.17. 11:40:04

@Oldalbordal:

Szerintem pedig csak úgy tudnál megtisztulni, ha elválnál és egy darabig egyedül lennél. Úgy látom, hogy a közös otthonhoz és a gyerekekhez való ragaszkodás nem más, mint az elválástól való félelem el nem ismerése.

Nézd meg a Casablancát és legyél férfi!

Üdv!

M-elicious 2011.11.22. 13:25:55

@skarlát betű: pedig a hormonháztartás mesterséges karbantartásának régóta ismeretes ez a "mellékhatása".

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.11.22. 13:47:50

@M-elicious: Biztos én vagyok rosszul összerakva, de nekem se természetes, se mesterséges hormonális hatások nem vették még el a libidómat, ha elveszett, az nem tablettától, terhességtől vagy hasonlótól volt.

Valaki tapasztalta ezt személyesen közületek?

Szerintem, ha most a pasik nagy része elhiszi, hogy emiatt nem szexel vele a nője, és le akarja beszélni a tablettáról (ami szerintem se túl jó dolog), akkor majd keservesen csalódik, ha kiderül, hogy nem ez volt a baj...

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.11.22. 14:48:24

@skarlát betű: Amióta újra "rászoktam" a tablettára, olyan az étvágyam, hogy ihaj!!!! :DDD Magamon is ámulok csak. Bár régen sem a tablettára volt fogható a lanyhulásom...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.11.22. 15:22:52

@Enchantée: Először úgy értettem, hogy sokat eszel, mert a tapasztalataim szerint a tabletta hízlal. Vagy lehet, hogy csak az étvágyat növeli. Én nagyon rég szedtem, rövid ideig. De a libidónövekedés nem káros, bár néha szenvedős. ;-)

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.11.22. 21:40:49

@skarlát betű: Manapság már nem vettem észre, hogy hízlalna a tabletta, régen egyből feljött 5 kiló, ahogy elkezdtem szedni, de az új generációsak már etéren is jobbak. :)
Amúgy szeretek enni is, de itt tényleg nem arra az étvágyamra gondoltam. ;)
Az én esetemben nagyon is szenvedős a libidónövekedés a kihasználatlanság miatt... :S

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.11.22. 23:39:54

@Enchantée: Az jó, h már nem hizlal. Viszont a feles libidó nagyon kínzó, az biztos...

négyeske 2013.02.02. 08:36:15

Látom azért eltelt egy év az utolsó bejegyzés óta.. Hogy alakult a dolog "oldalborda"?
Nagyon elgondolkodtató dolgokat írtatok.. most gondolkodok ezerrel.
Igazából nem tudom mit tegyek, s az meg végképp nem volt szokásom eddig, hogy bloggra irjam problémám.. de minden újnak eljön az ideje.
Nos, 37 éves nö vagyok, férjemmel 10 éve vagyunk együtt, csodálatos gyerekeink vannak, terveink egyezznek, tudunk beszélgetni is. Sajnos komoly depresszióval küzd már mióta ismerem, bipoláris ha tudjátok ez mit jelent. sok problémánk volt ebböl már, most gysz-t szed, ami ezt kicsit normalizálja. Mikor összejöttünk szex mindennapos volt, vele éreztem elöször a szex élvezetét, el tudom engedni magam, naaagyon jó! Megismertem az igazi szenvedélyt. Ám ahogy az évek telltek és gondolom a gysz hatására is szexuális életünk a nullára csökkent. Beszéltünk róla.. felirtak kék tablettát is, de egyszerüen nem kivánja. Mostanra már azt érzem, hogy már csak ürügynek használja azt, hogy a kislányunkkal kinnt alszik a gyerekszobában, hogy "odaszokjon", a háló vagy túl meleg, vagy az ágy nem jó. Nem tudom mit csináljak, éget bennem a vágy és elég ha hozzámér érzem ezt (nem sürün teszi ezt sem) Nem gondolom, hogy nem lennék vonzó, mert a visszajelzésekböl azért nem ez derül ki, nem tudom azt sem hova tenni, hogy viszont pornót meg ilyenek néz napi szinten. Nem szúrkálom állandóan, hogy hiányzik a szex meg ilyenek, ha kérdez persze válaszolok rá, de persze igyekszek megértö lenni, csak nem tudom meddig lehet ezt birni? Fog ez igy menni évekig? Szeretjük egymást, ebben biztos vagyok. Nem tudnék mással élni.

Tylia cordata 2013.02.03. 18:55:41

@négyeske: nem könnyű a helyzeted! amit tanácsolni tudok, hogy lehetőség szerint beszélj a férjed pszichiáterével és tőle kérjél tanácsot, hogyan kezeld ezt a problémát.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.03. 19:28:01

@négyeske: Nem kell erőltetni a megértést, van egy pont szerintem, amikor el kell dönteni, hogy el akarod-e ásni magad... Persze, beszélj a pszichiáterrel (az is kínos lehet, de ha megteheted, tedd meg), a férjeddel a jelek szerint ezt nem lehet megbeszélni (sok férjjel nem lehet, sőt, a legtöbbel nem), ha pedig eljutottál oda, hogy tőle nem remélhetsz megoldást, de továbbra is vele akarsz élni, hát, én nem látok más kiutat, mint a külső partnert. Az se könnyű út, de a totális szexhiánynál még mindig jobb. Úgy veszem le, hogy nem sok partnered lehetett, de ez ne bátortalanítson el, mert így is el lehet jutni addig, hogy mással is élvezd a szexet.
A pornónézéssel talán megpróbálja magát rávenni, hogy kívánja a dolgot, nem?
Az, hogy az érintés is kevés, arra utal, hogy az intimitással is gondjai vannak - ez azelőtt nem volt így? Erotikus célzat nélkül mennyit ért hozzád?

@Tylia cordata: Szted van olyan pszichiáter, aki azt mondja: asszonyom, ez bizony már nem lesz sokkal jobb, törődjön bele?

Tylia cordata 2013.02.03. 21:16:15

@négyeske: @skarlát betű:

Négyeske azért teszi jól, ha beszél a férje pszichiáterével - és biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz "kinos" beszélgetés - mert nem a fodrásznál vagy a munkahelyén, hanem egy ilyen problémákkal is foglalkozó szakorvos rendelőjében zajlik. Az orvosi titoktartás és szaktudás biztositék.

A feleség tanácsot kér férje betegségének egyik vonatkozását illetően, ami házaséletüket alapvetően érinti - ez legális és reális dolog.
.
Mielőtt bármilyen irányban lépést tennél, Négyeske, fontos megtudnod és ehhez jogod van, hogy a szexmentes életvitel miért áll fent? 1) a betegséggel eleve együttjáró tünet? 2) egy adott ideig (és várhatólag kb. meddig) tartó tünet? 3) Vagy pedig nem maga a betegség okozza, hanem a szedett gyógyszer mellékhatásaként jelentkezik? Utóbbi esetben lehetséges a gyógyszer cseréje - persze, a beteg állapotát figyelembe véve - ez orvosi döntés tárgya.

Ha mindez tisztázódik - akár a férj jelenlétében, akár egyedül a pszichiáter rendelésére megy el Négyeske, időpontot kérve előre! - és ott kér tanácsot, akkor a megoldási módokat - mert több is van - megalapozottabbanlehet végiggondolni.

A szakorvos jól ismeri ezt a betegséget, ő is biztosan tud és fog is hasznos tanácsot adni az életvezetéssel és házassággal kapcsolatosan.

Nem derül ki irásodból, milyen hosszú ideje tart ez az állapot? De előbb mindenképpen azt kell tisztázni hogy ennek köze lehet-e és van-e a betegséghez. Mert lehet, hogy más az oka csak te még tul fiatal vagy és nem látod át. De ne fussunk előre, hanem haladjunk lépésenként! .

Ha ez az állapot már hosszabb ideje tart, és az orvos nem biztat belátható időn belül javulással, akkor két reális megoldás van, hogy ne betegedjél bele a hiábavaló vágyakozásba : diszkrét kapcsolatot keresni és tartani egy baráttal, hogy az az otthoni békét v. férjed állapotát ne boritsa fel. A másik megoldás a válás vagy különélés. Lehet, hogy ez nyersen hangzik neked igy egyszerre, de szembe kell nézni a problémával ahhoz, hogy reálisan lássunk és cselekedni tudnunk.

Legvalószinűbb az, hogy gyógyszerszedéssel van összefüggésben - ami átmenteti impotenciát okoz - és jövőben javitható a helyzet.

Légy bátor, de megfontolt!

mangalor 2013.02.04. 09:40:24

mi épp tegnap beszéltünk erről őszintén, én kiterítettem a kártyáimat, amik igazából nagyon gyengék (vagy inkább általánosak egy 10+ éves házasságban) és a férjem számára teljesen érthetetlenek, teljesen hitetlenkedő fejjel nézett pl. a "langyos víz" kifejezésre:( a kommunikáció jó, kell, de a fene se tudja, valszeg kell egy körülhatárolt cél, amit el akarunk érni általa. Amikor én magam sem tudom, mit akarok, csak azt érzem, mintha egy satuban élnék, akkor nagyrészt felesleges.... igaz, magamban őrlődni sem sokkal jobb.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.04. 10:34:34

@mangalor: Sajna a pasik sokkal jobban elvannak a langyosban, amíg nincs teljes romlás, hidegség és eltávolodás, addig szinte észre sem veszik, hogy mi történik.
Én is próbáltam annó küzdeni, mindenféle hülyeségeket találtam ki, pl, hogy mondjon már hetente 1x valami kedveset, bókot, de azt hiszem, ez csak szánalmas próbálkozás volt, mint az összes többi kísérlet arra, hogy életet leheljek egy halott dologba. Akkor kapott észbe, mikor én már rég túl voltam azon a határon, hogy bármit is akarjak kezdeni az egésszel.
Vannak helyzetek és emberek, amelyekből és akikkel semmit nem lehet kezdeni, de nem biztos, hogy a te eseted is ilyen, csak átérzem, amit írsz, a saturól. Igen, ez olyan.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.04. 10:42:20

@Tylia cordata: Lehet, neked nem lenne kínos, nekem még a nőgyógyásznak is nehezemre esik feltenni kérdéseket, pedig már rég nem vagyok prűd :)
De mégiscsak egy idegenről van szó, a pszichiáterekről meg nem sok jót hallok olyanoktól, akiknek van velük dolguk - biztos léteznek kivételek. De egy olyan komplex kérdésre, mint hogy miért nem akar szexelni a férj, lehet, hogy az örökké csak gyógyszereket felíró, és a lélekkel nem foglalkozó pszicho nem fog tudni válaszolni.

Tylia cordata 2013.02.04. 12:45:48

@skarlát betű: nem biztos hogy okos dolog hallomás útján előítéleteket alkotni.

Hosszú időn át végzett munkámból és posztgraduális tanulmányaimból kifolyólag elég jól megismertem a pszichiátria és addiktológia működését, a benne dolgozó szakorvosokat és tevékenységüket is ahhoz, hogy biztonsággal állitsam, amit Négyeskének javasoltam.
Habár, nem akarom idealizálni őket, tény, hogy többségük a megfelelő szaktudással és etikával rendelkezik ahhoz, hogy a kellő kezelést - és Négyeske esetében az útmutatást megadja.

Egyetértek viszont azzal a véleményeddel, hogy túlzottan gyógyszer-centrikussá vált a pszichikai bajok gyógyítása (akár a szomatikus betegségeké) is, az elmúlt negyedszázadban. Ennek fő oka a gyógyszeripar eluralkodása a világon (amit persze igen nagy befektetések és tudományos kutatások tömkelege futtatott fel erre a szintre - ellentétben az illegális üzletekkel ). A gyógyszeripar- és forgalmazás a világ legtöbb profitot termelő 5. businesse. (Sorrendben első három az illegális kábítószerkereskedelem, a fegyverkereskedelem és emberkereskedelem, negyedik a legális kőolajtermelés).

A gyógyszerfelírás, persze, nem zárja ki a pácienssel való rendszeres konzultációt és a szükséges esetekben az egyéni v. csoportos pszichoterápiát, sem a család tájékoztatását és bevonását.

@négyeske: apró gyakorlati tanács, ha eddig nem tetted volna meg, kukkants bele férjed gyógyszerének használati útmutatásába, tartalmaz-e impotenciát, mint mellékhatást. Továbbra is az a tanácsom, beszélj a férjed orvosával! Nincs ebben semmi kínos, v. szégyellnivaló.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.04. 12:59:34

@Tylia cordata: Mivel nem szorulok pszichiátriai kezelésre, szerencsére, és nem is vagyok egészségügyi szakember, másra nem támaszkodhatom, mint a hallomásra, az viszont első kezekből származik. Biztos sokkal többet tudsz a témáról, de ne felejtsd el, mennyire más egy szakmabeli rálátása, mint a szenvedő betegé, akivel ide-odapingpongoznak. Mondom, nyilván vannak kivételek. De mikor azt látom, hogy egy borzasztó komplex lelki problémára a pszichiáter válasza a 2 hetenkénti konzultáció, ahol csak azt beszélik meg, hogy milyen hatással van a gyógyszer, mert a lélekkel foglalkozzon a pszichoterapeuta, és ha egy jóhírű kórház pszichiátriai osztályán lehet úgy tartózkodni 10 napig, hogy a tulajdonképpeni problémáról egy szó se esik orvos-beteg találkozáskor, csak gyógyszerezés van és a többi beteggel való duma (ezektől állítólag több infót be lehet gyűjteni, mint az orvosoktól), no meg pár teszt, aminek a jelentését nem közlik az egyébként teljesen értelmes beteggel, akkor én erősen szkeptikus leszek.
Kellenek a gyógyszerek is, de ami leginkább kéne, az egy komplex, testre és lélekre vonatkozó megközelítés, és nem csak az alternatív orvoslásban.
Csak ezért mondtam, hogy erősen kérdéses, hogy a pszichiáterrel való konzultáció megoldja a kérdést - ha lecserélik a gyógyszert, lehet, hogy a másiknak meg más mellékhatása lesz, és az még szarabb. És meglehet, hogy az okok olyasfélék, amelyekre a pszichiáternek épp, hogy nincs rálátása, mert nem is foglalkozik velük. Úgy tudom, a viagra csak a meglévő vágyra erősít rá, azt pótolni nem tudja...

Van némi fogalmam arról, hogy néz ki egy család, mikor depressziós beteg van benne, csak ezért merek hozzászólni.

Tylia cordata 2013.02.04. 15:09:13

@skarlát betű: Látom, ma nem vagy a legoptimistább hangulatban... és ne haragudj, de ebben a témában nem látod a fától az erdőt - pedig egyébként igen világos gondolkodású, talpraesett nő vagy.

Szinte minden magyar családban előfordulnak pszichiátriai problémák, éppúgy, mint más népbetegségek, igy az enyémben is (paranoid skizofrén kamaszkorától egyik testvérem).
Szóval, jól tudom miről beszélünk - bár az utóbbi betegség százszor szörnyűbb, mint a depresszió, bár ennek gyógyítása is sokkal eredményesebb, mint régen volt.

Tartsd szem előtt, hogy a bipolaritás és a depresszió két különböző pszichiátriai probléma - ne mossuk össze a kettőt! Ráadásul, itt nem a Férj betegségének kezelése a lényegi kérdés, hanem a vélhetőleg a gyógyszerelés következményeként fellépő szexuális érdeklődés elvesztése.

A depresszió gyógyitása terén ugrásszerű fejlődést az antidepresszáns gyógyszerek hoztak, ezek radikálisan lecsökkentették pl. az öngyilkossági arányt és jó karban tartják a depresszióban szernvedő embereket, bár az antidepresszánsok többsége függőséget okoz, ha túl sokáig szedi valaki.

A pszich. tesztek a diagnózis eszközei, jelentésüket nem kell előre megmagyarázni a betegnek, mert befolyásolhatja az eredményt, utólag azonban jelzést illik adni és biztos neki is adtak betegségének diagnózisáról és adott állapotáról.

Minden szakmában van munkamegosztás, itt is. Tehát teljesen normális dolog az, ha éppen nem a kezelőorvos nyújtja a pszichoterápiát, hanem valaki más a stábból, aki megfelelő képzettséggel rendelkezik..

A komplex, testre és lélekre ható megközelitést illetően mindenki egyetért, ezt akár életcélul is lehet, kellene választani. Az "ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK" jelszót, sőt életcélt mindnyájan sokszor hallottuk már.

Jóval kevesebb lenne a betegség, ha nem rongálnák az emberek szervezetüket dohányzással, alkohollal, drogokkal, vagy vegyszerekkel teli élelmiszerekkel.
De az is szorosan az Ép testben ép lélek elvhez tartozik, hogy ne kínozzuk magunkat feleslegesen azzal, hogy nemi érettségünk teljében éveken át nem élünk szexuális életet, valamilyen félremagyarázott kötelességtudatból krónikus beteg párunk iránt, vagy esetleg azért, mert ő a domináns ("elnyomó") személyiség a párkapcsolatunkban, és csak az ő nézeteit visszhangozzuk, anélkül, hogy észrevennénk?

A nemi élet éveken át történő kihagyása, elhanyagolása miatt rövd időn belül garantáltan megbetegszünk, felborul a hormonháztartásunk, ami kihat az idegrendszerre. Minimum neurózist, valamint anorexiát v. bulémiát, piálást, és más betegségeket tudunk így magunknak produkálni.
Csak azért, mert nem társadalmi konvenciók szerint nem illik hűtlennek lenni. Vagy bebeszéljük magunknak, hogy mi monogámok vagyunk.

Ezeken érdemes talán elgondolkodni Négyeskének is. Remélem, nem ragoztuk túl az orvossal való beszélgetés kérdését és Négyeske ellátogat férje kezelőorvosához egy pár perces beszélgetés erejéig, hogy objekten lássa a perspektivákat v. azok hiányát..

Tylia cordata 2013.02.04. 15:11:59

@Tylia cordata:
előbbi korrekciója: "Csak azért, mert társadalmi konvenciók szerint nem illik hűtlennek lenni."

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.04. 15:39:24

@Tylia cordata: A spéci betegségtípusokhoz nem értek, és nem tanulmányoztam a pszichiátriát mint szakmát, ez igaz, de nem is biztos, hogy ebben a beszélgetésben ez a lényeg. Csak nagyon rossz visszajelzéseim vannak problémás helyzetekről és a pszichiáterek helytállásáról - biztos csak a páciensek várnak lehetetlent, nem tudom. Számos esetről tudok, ahol a dolgok nem javulnak, hosszú évek óta. Ez olykor maguknak a pácienseknek a nem megfelelő együttműködéséből fakad, a nem megfelelő együttműködés pedig, ahogy én látom, nagyrészt abból, hogy nem bíznak meg a kezelő orvosban, mert emberileg nem tud olyan hangulatot teremteni, ami meggyőzné az illetőket. Tudom, hogy iszonyú sok a beteg és 5 percek jutnak egy emberre, és a magyar társadalom valszeg a szokásosnál is rosszabb állapotban van. Biztos nem az egyes pszichiáter hibája, ami történik, bár az általánosságban sokféle orvosra elmondható, hogy emberi hozzáállása katasztrofális - és ezt orvos ismerőseim is mondják. Külön tanítani kell nekik azt, hogy emberként nézzenek a betegeikre - milyen abszurd ez már?

Az ép testben ép lélek se ilyen egyszerű dolog, sajnos.

Amúgy látok én egészségesen és sportosan élő, mégis lelkileg megroggyant, önbizalomhiányos embereket, meg dohányzó, nem túl sokat sportoló, nagyon jókedvű személyiségeket is. Jó, remélem, ezek majd abbahagyják a cigizést :P

A szexmegvonás pedig természetesen a lehető legegészségtelenebb, én mindig mondom :P

Tylia cordata 2013.02.04. 16:39:00

@skarlát betű: a magyar társadalom egészségi állapota valahol a béka seggének mélységében van, a magyar egészségügy egészének tönkretétele alól pedig ez a szakterület sem vonhatja ki magát.

A helyzet tehát romlani fog, ami biztosra vehető annak fényében, ahogyan most megalázzák, rángatják és kirugják a jól képzett 62 év feletti, több szakvizsgával rendelkező orvosokat, akik életüket egy utcaseprő fizetésével azonos bérért gürizték végig (ugyebár, hálapénzt sem minden szakmában adtak a betegek) és nem napi 8, hanem sokkal több órában. Miközben nincs elég utódjuk, mert az orvosi szakma presztizse lecsökkent a kis fizetés miatt, a rendszerváltás óta. .
A krónikus elmebajok egy része nem gyógyitható meg véglegesen, hanem csak "karbantartható". Van ahol a gyógyszerelés az alapvető módszer, van ahol a pszichoterápia segit, de leginkább a kettő kombinációja. Ezt betegsége válogatja.
A gyógyitásához megvannak az ún szakmai protokollok, ehhez kell magát tartania az orvosnak. És ismereteim alapján meg vagyok arról győződve, hogy de a szakmai előirásokat a pszichiáterek túlnyomó többsége betartotta és ma is betartja. Lehet, hogy a "hangulat" nem olyan kellemes, különösen ha az orvos szembesiti a pszichiátriai v. alkohol. v. drogbeteget a problémáival, az elvárásokkal, követelményekkel. Sőt, megengedem, még egy orvos is lehet "undok"(nemcsak az anyósunk). ((:-

Viszont nem a "hangulat" számit, hanem az, hogy mivel és hogyan tudja a kezelésnek ellenálló beteget motiválni, aktivizálni - és ez az orvos, ill. terapeuta feladata lenne. Én a drogbetegség területéhez értek jobban, itt a legnagyobb az ellenállás a gyógyitással szemben, de még itt is meg lehet sikeresen gyógyulni, ha a kliens akarja.

Ami az ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK életfilozófiát illeti, a dolog két oldala elválaszthatatlan egymástól.
Kicsi kortól igy kell(ene) nevelni, irányitani gyermekeinket. De ha te magad is idegenkedünk a sportos életmódtól, milyen lesz a gyereked hozzáállása? Átadod, kivetited rá azt, hogy előitéleteid vannak a sporttal szemben?

Megkérdeznélek 20 év mulva, hogyan néz ki
AKKOR az az ismerősöd, aki MOST sportol, jókedvő, de cigizik?
És hogy néz ki az AKKOR, aki MOST roggyant lelkileg de sokáig fog sportolni?
- Előrejelzésem: akik cigiznek és jókedvúek, akkorra belebetegednek a dohányzásba és nem lesznek jókedvúek emiatt.
- Aki viszont most roggyant lelkileg, de sportol sokáig, előbb-utóbb szépen talpra fog állni..

Tylia cordata 2013.02.04. 16:41:12

@Tylia cordata: javitás a szöveg közepén:
idegenkedünk - helyesen "idegenkedsz"

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.04. 18:19:41

@Tylia cordata: Persze, értem én, hogy az orvosoknak sem könnyű, meg, hogy protokoll. Ez már messzire vezet, nem a blog témája, te véded a mundér becsületét, én meg hozom a negatív példákat... Ez van, ki mit lát az egészből, szerintem ne is folytassuk.

Tévedsz abban, hogy sportellenes lennék, nem vagyok az. Én is sportolok, a gyerekek is (az egyik még kicsi hozzá), csak arra utaltam, hogy nem úgy működik a dolog, ahogy te írod, hogy aki sportol, az attól ép lelkű, teljes, egészséges ember lesz. Nem ettől függ. Ez csak hozzáadhat valamennyit, nyilván, de nem old meg semmit. Önmagában nem tesz kiegyensúlyozottá vagy boldoggá.
Szakmádból fakadóan lehetsz nagyon cigaretta- és egyéb ellenes, én mondjuk sose dohányoztam, nem védem a cigizést, csak a tapasztalataimat írom le. Lehet, a dohányosok egy ponton túl megbetegszenek, ez sem totál biztos, csak valószínű, de ettől ők még lehetnek pozitív személyiségek. 20 év múlva bármi lehet, de ha valaki 40 évesen még mindig a gyerekkora következményeivel küzd, azt a folyamatos sportolás nem fogja boldoggá tenni 60 éves korára. Hozhatok egy példát, nagyapám 70 fölött is heti 2x járt uszodába, 40 évesen letette a cigit. És soha nem volt boldog ember.

Tylia cordata 2013.02.04. 21:06:23

@skarlát betű: a sportolás endorfinokat szabadit fel az agyban, ezek okozzák a boldogságérzetet, tehát ismert a sport agyi biokémiája is (ugyanaz, mint a szerelemnek!) Ezért is hivják ezeket "boldogság-hormonoknak".

Sokszáz példát tudnék mesélni a környezetemből a rendszeres sport nevelő, pozitiv és az embert egészséges, kiegyensúlyozott egyéniséggé és boldoggá tévő hatásáról. Sok fiatalt megismertem, miközben magam is többféle sportot üztem évtizedeken át, akik igen nehéz gyermekkor után tényleg a sport segitségével lettek boldog emberek. Ami persze nem jelenti azt, hogy a sportoló, ha lelép a férj egy húszévessel, vagy összetörik a kocsiját, akkor is boldog vigyorgással reagál. (((:-

A boldogságra való képesség is tanulható.
Gyermekkor következményei feldolgozhatók, illetve önmagunk fejlesztésével túl lehet rajtuk lépni. Ha nem egyedül, akkor megfelelő segitséggel, legyen az szakmai, vallási, baráti. (Kivételek persze, mindig vannak.)

Nem kell, hogy a mundér becsületét védjem, inkább úgy mondanám, hogy "sok fehér mundérost nagyra becsülök", mert megismertem nehéz munkájukat és annak eredményeit.

négyeske 2013.02.04. 21:32:18

De jó, hogy válaszoltatok!!!!! Köszönöm!
Azért jó sok mindenröl irtatok, próbálok hozzászólni :)
Nos, mióta.. évek óta. Gyógyszert szedett már kb 7 év óta, nem használt egyik sem, a jelenlegit kb 3 éve irták fel neki, azóta is szedi, ez nagyjából normalizálja a helyzetet, szóval ezzel elégedett vagyok (bár szerinte nem segit semmit.. ebbe nem kell belemenni) Kb évente fekszünk le egymással úgy az utóbbi 4 évet ha tekintem.
Mint irtam mikor összejöttünk mindennap megtettük ezt.
Hányszor ér hozzám intimitás nélkül? Erösen elhanyagolható sajnos. Bár most az utóbbi pár napban mikor beszéltünk arról, hogy mennyire eltávolodtunk egymástól, ezt belátta Ö is.
Igen, a gysz mellékhatásaként elöfordulhat inpotencia.
2 évvel ezelött párom maga beszélt az akkori dokijával erröl a kérdésröl, akkor kapta a kék tbl-át, amit azóta sem váltott ki.
Nincsen állandó orvosa (nem Mo-n élünk- igy itt egy kicsit másként müködik a dolog) és arról pedig hallani sem akar, hogy esetleg elmenjen megint dokihoz. Utálja az orvosokat, a gysz-ket stb.
Tylia cordata, elgondolkodtattál ezzel az elnyomó személyiséggel kapcsolatban és, hogy az Ö nézeteit hangoztatni...
Igen, valóban hatása alá kerültem, ebböl most próbálok kimászni.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.04. 22:34:39

@négyeske: Ajaj, 4 éve? Hát, én más megoldást nem látok ebben az esetben, mint a külső kapcsolatot. Főleg, mert még csak meg se próbálta orvosolni a helyzetet, ki se váltotta a kéket... Ezek szerint nem akarja megoldani.
Az magában nem meglepő, ha már nincs mindennap szex, de az évi 1 alkalom... Hát, ebbe nem szabad belenyugodni, nem is értem, hogy bírod. Nem vagy rá nagyon dühös? Őszintén...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.04. 22:53:36

@Tylia cordata: Biokémia ide vagy oda, azért én torna közben nem vagyok ugyanolyan boldog, mint mikor egy jót szeretkezem :) Vagy akár csak együtt vagyok azzal, aki nagyon fontos nekem.
Én eléggé jól kijöttem már gyerekkori macerákból, de van, akinek a jelek szerint nem akar sikerülni, pedig folyton sportol. Örülök a több száz pozitív példának, de őket nem ismerem...

Tylia cordata 2013.02.05. 01:21:25

@négyeske: Próbálj meg kikerülni a hatása alól, de legyél nagyon óvatos, ne nyilt sisakkal játsszál!

Tylia cordata 2013.02.05. 01:23:35

@skarlát betű: Hát, a tornát azért én sem emliteném egy napon a szerelmeskedéssel... ((:-

mangalor 2013.02.05. 22:07:31

@skarlát betű: az a durva, hogy azért mi elég rendszeresen beszéltünk a problémáinkról... szóval nem mondható, hogy nem figyelmeztettem rá (konkrétan mondtam, hogy utolsó esély), hogy baj van, hogy távolodunk, hogy közénk áll a munka, a figyelmetlenség, egy csomó minden. És most úgy nézett rám, mintha szerinte minden a legnagyobb rendben lenne, mert szerinte ő mindent megpróbált (nem). És a szomorú az, hogy ahogyan téged, már engem sem érdekel az egész... már nem tudom, egyáltalán öljek-e még bele energiát, vagy inkább hagyjam az egészet, és keressek olyat, akivel legalább az ágyban megvan a szenvedély, az összhang. Tényleg satu :(

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2013.02.06. 09:54:18

@mangalor: Ezt is végigcsináltam, F szerint jó volt a házasságunk, mikor én már sikítani tudtam volna az egésztől.
Nem fogod megváltoztatni, noha lehet, ha beszerzel valakit, akkor majd rájön, hogy másképp kellett volna csinálni. Persze lehet, hogy csinálhatna akármit, ez a történet köztetek már lefutott ügy, ezt neked kell érezned.

mangalor 2013.02.06. 12:21:15

@skarlát betű: tudom, csak baromi nehéz 10+ év után, egy raklap közös gyerekkel beismerni, hogy vége. még kapálózom, de már csak épphogy.

Tylia cordata 2013.02.06. 19:49:17

@mangalor: Ha megengedsz egy tanácsot.
Annak idején, amikor már visszafordithatatlannak és folyamatosan romló tendenciájúnak láttam a házasságunkat (ami előtte évekig igen jól működött), és 90%-ban eldöntöttem, hogy el fogok válni, a biztonság kedvéért még vártam egy évet, nehogy saját türelmetlenségem miatt később szemrehányást tegyek magamnak, hogy elhamarkodtam a dolgot, két kicsi gyerekkel. A beadványt annak az évnek a végefelé már elkészitettük az ügyvéddel és az ezt követő első komolyabb konfliktus utáni napon ügyvédem beadta a biróságra. 5 hónap múlva már a "felszabadult" nő lettem!

A volt férjem nem tért magához. Ha azelőtt szóba hoztam a látható problémákat, ő szószerint olyanokat mondott, mint a te férjed, meg még sokkal csúnyábbakat is. Sőt, még a mai napig is bizonygatja időnként nekem az igazát, pedig 26 éve váltunk el! ((:- Szegény, annak idején nem volt képes szembenézni a tényekkel és beismerni, hogy a házasságunk végleg működésképtelenné vált.

Az eltelt negyedszázad alatt egyszer sem fordult elő, hogy megbántam volna ezt a lépést, sőt, a gyerekeim is teljesen megértették a szempontokat. Attól fogva nagyon vidám lett kis családunk élete, és ami meglepő, hogy a családot ettől kezdve lényegesen könnyebb volt kezelni. Szóval, újra kisütött felettünk a nap! Működött a dolog.

Kb. két évvel a válás után (mert persze volt egy hosszabb mosolyszünet - újfajta kapcsolatot épitettem ki a gyermekeim apjával - a gyerekek miatt, de végülis, külön élvén az acsarkodás elég hamar megszünt, jó haverok lettünk (de nem több!)

A válással kapcsolatos folyamatok sikeresen bonyolithatók, ha a célunk világos, határozottak vagyunk, rendelkezünk kellő önfegyelemmel, belátással és diplomáciai készséggel, valamint tárgyalókészséggel.

Mindezeket azért mondom, hogy a válásnak néha még mindig túlzott jelentőséget tulajdonitanak, pedig az esetek többségében jobb a kimenetele minden fél részére, mint az erőltetett további együttlétnek. A mai fiatal generáció ezt az ügyet sokkal természetesebben kezeli, mint a mi nemzedékünk.

Egyszóval, érdemes alaposan átgondolni minden szempontot és kicsit várni, de sokáig a satuban maradni azzal jár hogy lelkileg elvérzik az ember és sokáig alkalmatlan lesz egészséges ujabb kapcsolatra.

négyeske 2013.02.06. 20:19:37

@skarlát betű: Igen, dühös vagyok rá.
Az igy felhalmozott energiát kreativitáskodásba és a tornába ölöm - hogy folytassam a torna témát. Persze, ahogy irjátok, nem segit csak felszinileg.
Tudom, ez menekülés.

négyeske 2013.02.06. 20:20:41

@Tylia cordata: Köszönöm tanácsod, megpróbálom.

mangalor 2013.02.07. 23:25:41

@Tylia cordata: én is köszönöm a tanácsot:) még várok (én fél évet gondoltam magamnak, addig mindennek ki kell derülnie), próbálom felvenni a fonalat, próbálok beszélni, hogy ne a durcázás jöjjön... de úgy látom, még képtelen egyáltalán belegondolni is ebbe a megváltozott/kimondott helyzetbe. hát, legalábbis a célomat kezdem körülírni...aztán majd aszerint lépek.

Shopping 2014.01.14. 10:28:39

van egy rossz hírem:

7-10-15 év után ( kinél mennyi) SENKI sem kívánja már a párját.
Így van az ember összerakva...
Még ha a Brad Pitt is a férjed, akkor is a másik kell, mert az: új, izgalmas, kíváncsivá tesz.
Ennyi.
Ha nem tudsz erről, az azért van mert nem vallják be az ismerőseid/barátnőid.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2014.01.14. 15:00:19

@Shopping: Azért a SENKI erős túlzás, van egy ezrelék, aki kívánja. :P

Hope3 2014.04.08. 15:27:14

@skarlát betű: Én is azt hittem, hogy a fogamzásgátlótól nem kívánom, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem attól.
Mondjuk a rögtön rám mászott és már végzett is módszertől nem is tudom mitől kellett volna megkívánnom.
Ráadásul évekig nem is vette észre magát.
Mostanra a kapcsolatunk is megromlott, mert semmi másról nem szól csak a munkáról, a házimunkáról, a gyerekről. Állandóan csak marjuk egymást, vagy nem szólunk egymáshoz. Mondjuk, az utóbbi pár hónapban elkezdte törni magát, de az érintésétől is kiráz a hideg.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2014.04.08. 22:02:27

@Hope3: Szomorú és ismerős.
Csak ne hagyd, h ez a helyzet végezzen veled, mint nővel.
Előtte, a gyerekek előtt más volt a szex? Volt valaha igazán jó? Vagy egyszerűen csak kellemes?

Hope3 2014.04.09. 08:46:10

@skarlát betű: A gyerek előtt jó volt, bár elég hamar jött. Azt, hogy milyen az igazán jó, talán nem is tudom. Nincs túl sok tapasztalatom. Az együtt töltött 7 év nagy részében elég siralmas volt a szex, nem igazán érzem nőnek már magam, ez meglátszik a súlyomon is sajnos, ami csak még inkább ront a helyzeten. Most, hogy túlléptem a 30-on, eléggé kétségbe estem, mert úgy gondolom azért ahhoz még fiatal vagyok, hogy így éljek tovább.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2014.04.09. 09:33:01

@Hope3: Még 50 évesen is fiatal leszel ahhoz, h így élj. A 30 meg baromi fiatal...

Szerintem kezdd el azzal, h saját magadat próbáld jobb formába hozni, lelkileg és testileg is. Nem tudom, milyenek a lehetőségeid, dolgozol-e, vagy nagyon beszippantott az otthonlét, a gyerek... De fontos, h legyen időd saját magadra, és barátságokra, szórakozásra is, ne csak az otthoni pokolban élj.

Beszélni próbáltatok egymással, vagy úgy érzed, ez nem lehetséges? Mit jelent, h f teper? Kommunikációra is hajlandó? Mennyit tud a te érzéseidről?

Hope3 2014.04.09. 10:22:21

Szórakozás? Mi az? Komolyan mondom nem tudom :-(
Új helyre költöztünk amikor megszületett a gyerek. Ő az én szinte minden napján dolgozik. Reggeltől estig, értünk. Gyakorlatilag ő sem jár sehová, én sem, nem is tudnék, a nagyszülők nem a közelben laknak. Igazából túl sok embert sem ismerünk így. Amióta új munkám lett, és egyre több embert ismerek meg, egyre inkább lázadok a sorsom ellen, és ez nem tetszik neki. Eddig gyakorlatilag bezárva éltem, és ez neki jó volt. Az önbizalmam módszeres lefelé építéséről időről időről gondoskodott. Mellette úgy érzem, még az anyaságomat is csak egy robotként élem meg, nekem az a dolgom, egy anyának az a dolga.
Főleg így munka mellett, a gyerekünk is most kezdte az iskolát, otthon sem nagyon jut időm magamra.
Néhány hónapja döbbentem rá, hogy nem csak másokat ámítok azzal, hogy nekem milyen jó párkapcsolatom van, hanem magamat is.
Érdekes élmény volt rádöbbenni, hogy magamat is milyen szinten sikerült meggyőznöm erről.
Próbálok vele kommunikálni, de amiről úgy gondolom, hogy talán megértette, másnapra kiderül, hogy teljesen más következtetéseket vont le belőle. Részemről felmerült a külön költözés alternatívája, de ő a gyereket nem hagyná, hogy elvigyem. Az én fizetésemből úgysem tudnám eltartani. Szerinte. Igazából ezzel is csak aláz, de észre sem veszik, közben pedig úgy csinál mint aki nagyon szerelmes belém, nem tudom ez hol volt annyi éven keresztül. Ráadásul nem is megy túl jól neki. Eddig nem vett feleségül, de most szívesen elvenne. Jó vicc.
A kikényszerített együttléteink alatt próbál többet törődni velem, de mivel eleve nem kívánom, nem ér el túl sokat vele. Néhány éve még talán. Mondjuk azt nem értem, hogy ha most tud ilyen is lenni az ágyban, akkor amíg nem rezgett a léc miért nem volt ilyen. Addig könnyebb volt megdöngetni gyorsan, nekem úgy is az a dolgom, hogy hagyjam magam.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2014.04.09. 12:27:00

@Hope3: Azért egy gyerek mellől nem igaz, h sose tudsz elszabadulni, főleg, ha már iskolás.
Inkább lelki gát van benned, barátnőid sincsenek?
Még egy barátnős összejövetel is rengeteg pluszt adhat. Csak el kell hinned, h te érdekes társaság lehetsz másoknak is, és ne zárkózz be ebbe a semmi szórakozás, semmi könnyedség-szerű életbe, mert ez aztán csak a depresszióhoz vezet.

Ha fél, h elveszít, megerőltetheti magát, csak sajna ebben az állapotban már neked ebben nincs örömöd...