Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Vitaposzt: Mi a baj a házassággal?

2011.04.05. 13:35 skarlát betű

Folyton azt szajkózzák körülöttünk, hogy a házasság válságban van. Nem csak a sajátunk, hanem úgy általában, az intézmény maga. Mert hogy régen milyen más volt. Persze ez a régen nagyon tág fogalom, ilyenkor kedvem lenne megkérdezni, hogy mikor volt az a régen, amelyre a beszélő éppen gondol. 30 éve, a nagyszüleink idejében, a XIX. században, a középkorban, vagy mikor?

Mindenesetre divat mindenre rámondani, hogy válságban van, tehát akkor a házasság is, meg a család is. A családdal is minden rendben volt azelőtt, csak azt nem tudjuk, mi előtt. Mivel képtelenség lenne a házasság és a család történetét belezsúfolni egy posztba, inkább vitát indítok arról, hogy a házasság intézménye tényleg válságban van-e. És mit kellene rajta változtatni ahhoz, hogy ne legyen válságban?

Az eddigi legjobb mondat, amit olvastam, körülbelül így hangzott: A házasság nagyszerű dolog. Csak túl sokáig tart. (Azt tudom, hogy Popper idézi, de nem emlékszem, kitől, elnézést.)

Néhány ötlet. (Ezek egyrészt már korábban, a jótékony múltban megvalósultak.)

a) El kéne törölni a házasságot. (Teljes promiszkuitás, esetleg kommuna, vagy laza párkapcsolatok.)

b) El kéne törölni a válást. (Természetesen a befolyásos és elég gazdag személyek továbbra is elintézhetnék, hogy elválhassanak, csak azt másképp neveznék.)

c) El kéne rendelni, hogy minden házasság csak 5 évre szóljon, utána magától felbomlana. (A hosszabbítási lehetőség persze adott lenne.)

d) Be kéne vezetni a házaspárok 24 órás megfigyelését, hogy így a megcsalás gyakorlatilag lehetetlenné váljon (legfeljebb engedéllyel lehessen hűtlenkedni.)

e) A hűtlenségen rajtakapott felet börtönbe kellene zárni (esetleg ki kéne végezni): nem csak a nőket, a férfiakat is.

f) Be kéne vezetni a többnejűséget/többférjűséget, de úgy, hogy maximalizálnánk a házastársak számát. Mondjuk mindenkinek legfeljebb három házastársa lehetne egyszerre. (Nem csak a férfiaknak!) Ne kérdezzétek, ki hol élne, annyi biztos, hogy nem lehetne tudni, ki kinek a gyereke.

g) Minden házasságot nyitottá kellene tenni, tehát a hűtlenkedés teljesen legálissá és természetessé válna. (Ennek egy alváltozata, hogy a hűtlenkedés heti x alkalommal lenne engedélyezve, előre meghatározott feltételek mellett.)

h) Be kéne vezetni a férfi és női társadalmat. A nők nőkkel, a férfiak férfiakkal élnének együtt, és csak élvezkedés meg gyermeknemzés céljából találkoznának meghatározott időszakonként. Akkor viszont bárki bárkivel. A fiúgyerekeket a férfiak nevelnék. (Ezt kicsit nehezen tudom elképzelni.)

i) Be kéne vezetni a "bevezetés a házasságba" című tantárgyat, és heti 5 órában kellene tanítani mondjuk 5. osztálytól kezdve. Az órák fele gyakorlati lenne. Érettségire valószínűleg mindenki úgy döntene, hogy soha nem fog megházasodni.

j) A feleket már csecsemő korukban, a szülők és a horoszkópok döntése alapján kellene eljegyezni egymással, és ez ellen semmiféle tiltakozás nem lenne elfogadott.

Ha valakinek még van házasságmentő ötlete, mindenképp írja meg!

24 komment

Címkék: válság megoldások házasság

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr852800525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_M_ 2011.04.05. 14:26:20

Fúú, a kérdés felvetés jó, de nehéz ehhez hozzátenni bármit is

A házasság mint intézmény amúgy nem emiatt van válságban és nem ezek a megoldások.

Egyszerűen arról van szó, hogy ma nem divat házasodni. Éljünk együtt, ha nem megy, akkor majd mással újrapróbáljuk. Egyszerűen a kisebb ellenállás felé mozdulunk el. Ki a fene akar megküzdeni a házasság minden nyűgével, az unalommal, a nehézségekkel, az elhalványuló érzelmekkel?
minek? összeköltözünk, csináljuk amíg jó, aztán mehetsz isten hírével... majd mással folytatom.

Hányan mondják, hogy "csak egy papír"... és hogy "egy papír nem ér ennyit"... Kényelmesebb a baj esetén lelépni, mint szembenézni vele és felvállalni azt, hogy megpróbáljuk megmenteni. Hogy vállaltunk valami szövetséget, ami eredeti rendeltetése szerint egységbe kovácsolja a két embert.

persze, lehet itt ösztönökre meg ősi eredetre hivatkozni, miszerint az állatvilágban nem létezik a házasság... de ott elvileg nem létezik a duzzogás és a faképnél hagyás sem. Annyival meg talán fejlettebbek vagyunk agyban, hogy túllépjünk az állatvilág mintáin.

Mennyivel könnyebb otthagyni egy nőt és a kölyköket mint vállalni a küzdelmes feladatot, hogy felnevelni a srácokat együtt. És persze, génjeinkben a kódolt információ, hogy szaporodjunk, de annyit adhatunk hozzá, hogy nem csak az utód legyártása a cél, hanem annak gondos ápolása nevelése, hogy egykor továbbörökítse a génjeinket...

Szóval a házasság azért van válságban, mert kimondva, kimondatlanul értéktelennek tartjuk.

És ez még bőven az előtt van, hogy akár a hűtlenség kérdése szóba kerülne. Szerelmes fiatalok mondják, hogy összeházasodni hülyeség, hiszen az csak egy papír és macerás elválni...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.05. 15:06:09

@Lord_M_: Csalódtam volna, ha nem azzal kezded, hogy nem is tudsz mit hozzászólni :-)
A megoldási lehetőségeket persze félig-meddig poénnak szántam.

A házasság nem azért van tulajdonképp válságban (ha abban van), mert most már nem kötelező? Mert úgy is lehet dönteni, hogy kösz, nem kérek belőle? A hagyományos társadalmakban ez nem szabad döntés kérdése. Szerintem még mindig nagy a társadalmi nyomás a házasság vagy a többé-kevésbé formális együttélés irányában, ha ez nem lenne, alig valaki szánná rá magát (főleg a pasik közül). Egyszerűen máshonnan közelítünk ugyanahhoz a kérdéshez.

Ugyancsak Poppernél olvastam, hogy egy alkalommal indiai ismerősével beszélgetett, és megkérdezte tőle, vajon jobbak-e az indiai házasságok, hogy annyira nincs válás? Mire az indiai előadta, hogy dehogy jobbak. Csak
1) az elvált nőket kiközösítik
2) a házasságokat a családok döntik el, és a fiatalok nem is ismerik egymást előzőleg, tehát nulláról indulnak, nem úgy, mint a nyugati pár, amely elvileg a szerelem tetejéről indul neki, ahonnan csak lefelé vezet az út (ugyanazt az eredményt alulról vagy felülről megközelíteni lélektanilag más hatású)
3) mivel hisznek a karmában, inkább kibírják ebben az életben a szart, mint hogy a következőben is ugyanazzal kelljen találkozniuk.

TBal 2011.04.05. 15:19:27

Én olvastam egy olyan közösségről A Féltékenység című könyvben, amiben 15-20 férfi és ugyanannyi nő van. Ők közösségi életet élnek és neponta mással alszanak együtt, ha akarnak, szeretkeznek, de nem kötelező. A gyerekeket a közösség neveli fel. Ez egy viszonylag elszigetelt eset, de ott működik a gyakorlatban már jó ideje.

Egyébként úgy gondolom, hogy írhassa meg mindenki a saját házassági szerződését, ne felülről szóljanak bele, hogy mik a feltételek - ha úgy döntenek, hogy 5 évig, akkor döntsenek úgy, aztán hosszabbítanak (jó, persze, ez se túl jó megoldás, az ember nézőpontja az évek alatt radikálisan átalakulhat).
Egyetértek abban, hogy igen, legyen választható, és az értékét az fogja megmutatni, hogy mennyien választják a házasságot. És jó lenne egyenrangúnak tekinteni a házasságot más együttélési formákkal, illetve akár a különéléssel is, jó lenne felnőttnek nézni az embereket, hadd döntsenek a saját életükről.

GiveltAway 2011.04.05. 15:27:44

Önismeret, értékrend. Ezek kellenének. Nyilván, jól ismerni kell önmagunkat és értékelni az intézményt. A mai világ (főleg a médiák) ontják ránk azt, hogy könnyen kapd meg, bármit is akarsz. Ez alatt akár másik partnert is lehet érteni, de akár magát a házasságot is ... ma már szinte semmi sem kell hozzá, megkaphatod.

barbieds (törölt) 2011.04.05. 15:31:09

Nyilvánvalóan az van, hogy nem kellene megházasodni annak, akinek ez a hagyományos felállás nem felel meg. A probléma viszont az, hogy ezt előre nem szokjuk tudni (vagy azt hisszük, hogy majd beleszokunk), x év után meg már komoly gondokat vet fel, ha változtatni akar a delikvens.

A válság valóban onnan jön, hogy ma már nem kötelező sem megkötni a házasságot, sem benne maradni, ha nem kényelmes. Viszont így jól előbukkan a homo sapiens valós párkapcsolati természete, ami korántsem a monogámia (még a nők jórészénél sem). Ezt beismerve esetleg ki lehetne alakítani valamiféle társadalmilag is elfogadható új együttélési (vagy -hálási) szokásrendszert, de ez a jelenlegi képmutató viszonyok közt utópia. ;)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.05. 15:55:52

@TBal: Ez aranyos, hogy nem kötelező szexelni. Mert az már tényleg durva lenne :P
Erről a kommunáról az jut eszembe, amit az Emmanuelle-ben olvastam, Mario nevezetű szexfilozófus vagy micsoda kinyilatkoztatásai között. (Erről a könyvről még akarok írni.) Ott azt tüntette fel ideálisnak ez a Mario (állítólag létező példa alapján), hogy a közösség 12-13 éves kortól folyamatosan neveli a kamaszokat a szexre, az idősebb fiúk a kislányokat, az idősebb lányok a kisfiúkat, mindenki mindenkivel csinálhatja, de senkinek nem szabad kötődnie senkihez, tilos a szerelem, a féltékenység, ha valakit rajtakapnak, azt megbüntetik. Hát, nem tudom, ki mit szól hozzá, nekem kissé gyomorforgató.
A saját házassági szerződés nem is rossz ötlet, de az államigazgatás nem tudna mit kezdeni vele ...

@GiveltAway: Ezt nem egészen értem. Milyen előfeltételeket kéne szabni? Vagyoni helyzet? Életkor? (Mondjuk, az van, de magasabbra tennéd?) Szerinted attól jobb volt a házaspároknak, ha csak akkor szexelhettek, mikor már összeboronáltattak, és akkor derült ki, hogy jaj, de nem illenek egymáshoz? Ha nagyon nehéz megkapni, akkor ez is lehet a vége. Vagyis az eleje.

@barbieds: A megkötéskor általában azt hisszük, hogy megfelel, hiszen különben nem kötnénk meg (már kevés a kényszerítő körülmény). De, amint mondod, nem stagnál a lelkünk, a hozzáállásunk, úgyhogy ami ma jó, az holnap nem lesz az.

Lord_M_ 2011.04.05. 16:16:47

@skarlát betű: dehát mindig olyan jókat írsz, hogy komoly torna mire valahogy hozzá tudom kötni azt amit én gondolok.

Abban szerintem ellenkeznék, hogy a nem kötelezősége az ok... ez legfeljebb egy adalék. Még mindig azt gondolom, hogy a baj onnan ered, hogy egyre kevésbé akarunk vállalni bármit is, döntéseink következményeit meg pláne. Hiszen a házasság azon túl, hogy egy vacak papír, meg fél óra szertartás, azon túl igenis egy nyilvános felelősségvállalás a másikkal szemben, a másik iránt. Hogy én mostantól veled, és érted és együtt. Erre b*zmeg hát nem három év múlva csődöt mondott a dolog... jaj mi is a csőd itt? hát, már nem olyan az ágyban... aham... értem, tehát akkor fussunk és váljunk el ? - hát ... egy elég jó példa egyik kolléga életéből... Akar a fene nyüglődni, meg küzdeni... és ha összeházasodnak az emberek, akkor van egyfajta társadalmi elvárás is, hogy "ti együtt" ... meg a válás is macerás...

De, hogy mennyire így van, nézz körül az életben máshol is, az embereknek viszketős kiütése lesz ha csak valamiért vállalni kell a felelősséget. Most kivonva belőle a bank nyilvános szemétségeti, a hiteleknél mi a helyzet? aláírt egy papírt, de halál nyugodtak egyesek, hogy nem fizetik "mit tudnak csinálni?" kérdéssel? hányan várják most a megmentő államot mint a messiást?
Mi van az egészségüggyel? Az orvosok a hülyék, a nővérek... nem, nem te hogy nem mentél időben dokihoz... az orvostudomány ér sz*rt se.

És ez megy a gyereknevelésnél is, itt egy 500-as fiam aztán menjél. hova? kivel? mikor ? kit érdekel... nincs lába alatt. az ígéretek, a vállalások... mind egyre nehezebben születnek meg... régen egy adott szó felért egy szerződéssel... ma két szerződés meg ügyvéd és közjegyző kell...
idős szülők esete megvan? anya kell pénz... tessék fiam... el tudnád hozni a gyógyszereimet gyermekem? ... anyám nyugdíjas vagy, van időd, oldd meg... dehát fáj a lábam... menj lassabban.

azt hiszem a probléma innen eredeztethető. egyszerűen büdös a felelősségvállalás... márpedig a házasság egy erre építő "intézmény"...

persze.... ki szeretne egy intézményben élni...

GiveltAway 2011.04.05. 16:20:08

@skarlát betű: Ha tudnám mi lenne jó előfeltétel, már szabadalmaztattam volna :) De egyértelműen valami olyan kellene, ami értéket ad neki. Rossz példákat tudok csak én is, hogy (ahogy írtad) "régen" volt a hozomány is, és az udvarlással befektetett energia, elkerülhetetlen nagy lagzi.
A szexet már nem kötném azért a házassághoz, de az is valami volt.

Épp olyan ez a házasság is, mint az ingyen pia. Senki nem becsüli meg, pocsékolják, stb. Ugyanez a bolti ár feléért kínálva rögtön ideális alternatíva, amit viszont mindenki megbecsül és fogyaszt.

Egyszerűen ez a baj, nem érzik az emberek értéknek, mert "nem került semmibe".

Rizo 2011.04.05. 16:33:39

az f) és g) pontokkal már találkoztam a sci-fi-nél...
Az f-re nem is tudok magyar szót... (angolul a polyamory)
Ezekre hosszabb távon nem vagyok(unk) elég érettek...
Legalábbis szerintem :)

B1

Ifigenie 2011.04.05. 16:39:00

Azt hiszem, a mai világban ezek közül a felsorolt verziók közül választják az emberek azt, amelyik a saját élethelyzetükhöz a leginkább illik vagy élhető.

TBal 2011.04.05. 16:45:36

@Lord_M_: Jajj, errők egy szemét vicc jutott eszembe:

- Anya, ehetek egy kekszet?
- Vegyél egyet, ott van a szekrény tetején.
- De anya, tudod, hogy nincs lábam!
- Ha nincs lábad, nincs keksz!

APRICOT 2011.04.05. 17:51:42

szintén Poppernél olvastam, az 5 éves meghosszabbítás mellett, hogy "régebben" a házasságok sem tartottak annyi ideig, mint manapság válás nélkül tartanának. egyszerűen nem éltek addig az emberek. és óriási naivságnak tartanám azt feltételezni, hogy akkoriban nem volt hűtlenség. csak más volt az értékrend.

a házassággal alapvetően szerintem semmi probléma nincsen. de amíg köttetnek frigyek olyan indokokkal, hogy legfeljebb tartottunk egy jó bulit/ de hát már kiküldtük a meghívókat/ már kifizették a szüleim...stb., addig lesz vele probléma. mert az ilyenek nem megalapozott, felelősségteljes felnőttek által hozott döntések! és akkor itt már valamelyest leteszem a voksomat amellett, hogy inkább a józan ész alapján hozzak meg egy ilyen döntést, mint fülig szerelmesen! (elismerve ezzel, hogy az indiai és hasonló társadalmak „módszerében” van valami jó is).

a másik, amivel teljesen egyetértek, az Lord M véleménye. felelősségvállalás. a döntésemért. a másikért. a gyerekekért. az életemért. a közös életünkért. mindenért.

hogy nem beszélgetünk. sokszor már, csak, mint a nyuszikás viccben, azt vágjuk a másik fejéhez, hogy akkor „b… meg a fűnyíródat”. szerencsétlen másik meg azt sem tudja mi van, mert neki nem szólt senki, hogy valami nem stimmel.

hogy nincsenek igazi értékek (vannak, de a környezetünkből nem az ömlik ránk non-stop). a gyereket egyszerűbb leültetni a tv elé, „elzavarni” otthonról, mint foglalkozni vele. ő meg azt fogja látni a celebecskéktől, sztárocskáktól, hogy ha nem működik max elválok 3 óra után. milyen jó buli is az! terhes maradtam a pasimtól? na és! xyz is egyedül neveli a gyerekét (abba nem gondol bele, hogy ő nem fog dollárezreket keresni érettségivel. mert többek között éretlen, ill. nincsen aki elmagyarázza neki, hogy a dolgok nem úgy működnek, ahogyan a tv-ben mutatják).
a fogyasztói társadalom egyik cikkévé vált a házasság is. nem tetszik?! lecserélem egy másik „modellre”. az sokszor eszünkbe sem jut, hogy meg is lehetne javítani. neadjisten külső segítséget kérni, és javíttatni…

szóval a házassággal magával semmi probléma nincsen. velünk emberekkel annál inkább. meg ezzel a szép új világgal, amiben néha örülünk, hogy élünk. amiben mindig több és szebb és jobb kell….

bambabacsi 2011.04.05. 18:25:30

@GiveltAway: Önismeret, értékrend

Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. De, ez nem csak a házasság, hanem úgy általában az emberi kapcsolatok vonatkozásában is igaz. Van, akiknél a barátok is jönnek-mennek, mint a zokni, és a gatya, mások meg évtizedekre szoros baráti kötelékben maradnak.
Szerintem ezen a házasság jó/nemjó dolgon nem érdemes polemizálni. Mivel minden ember más és más, nyilván másképp viszonyulnak az emberi kapcsolataikhoz is. Vannak, akiknél a házasság egy jól működő rendszer, míg mások képtelenek lennének fenntartani egy kis laza semmi kapcsolatot is.
Hogy rossz, mert nehezebb kiszállni belőle? Szerintem ugyanakkora macera lehet egy jól felépített, számos közös lábon álló (gyerek, ház stb) élettársi kapcsolatot szétbontani, mint egy házzaságot.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.05. 19:26:41

@biem: Igen, Popper ezt az érvet is felhozza, senki se 40-50 évig volt kénytelen elviselni a férjét/feleségét, vagy egyik, vagy másik előbb-utóbb meghalt. Hamar és könnyen meghaltak az emberek, ami persze borzasztó, ugyanakkor reményt is adott, ha valaki nagyon rossz lapokat húzott a házasságban.

Hűtlenség is mindig volt, férfi részről egyértelműen, és soha nem tekintették különösebb problémának, a tragikus az volt, ha nő bukott le, ők sokkal többet kockáztattak, és persze fogamzásgátlás se nagyon létezett, tehát elég könnyen rá lehetett fázni.

Érett felnőttek döntése? A házasság akkor lehet érett felnőttek döntése, ha 1) a szülők és nem házasulandók döntik el, 2) 40 felett köttetik - és még akkor is nagyon kérdéses, hogy érettek-e.

Szerintem épp, hogy ma divat segítséget kérni, javítani próbálni (csak milyen sikerrel), azelőtt (mi előtt?) az volt, hogy szorítsd össze a fogad és viseld el. Ha valaki ezt visszasírja, egészségére.

APRICOT 2011.04.06. 12:24:06

eszem ágában sincsen visszasírni azt, hogy összeszorított foggal tűrni kelljen. bár, hogy Csernus szavaival éljek, nagyon sokan ülnek a langyos szarban, mert az legalább biztos... ha valakinek ez a jó, csinálja.

segítségkérés - amíg tartja magát az, hogy nem megyünk párterapeutához/ pszichológushoz, mert oda csak a hülyék járnak, addig nem sok esélyt látok. (pár éve hangzott el, dunántúli megyeszékhelyen)
orvoshoz sem megyünk el, mert ciki. (ez talán inkább a férfiakra -volt- jellemző)
tisztelet persze a kivételnek, aki bármelyikre is hajlandó a kapcsolata megmentéséért.

érett felnőttek - a 2.pont az én fejemben némileg üti az 1-t. amennyiben csak és kizárólag a leírtakra koncentrálunk. a szülő, mint 40-es felnőtt, aki kérdéses, hogy mennyire érett?!? de ez már csak kukacoskodás a részemről...

Anna_Karenina 2011.04.06. 19:30:53

Abszolút nem értek egyet sem Lord_M-mel, sem biemmel.

Szerintem igenis a házassággal, mint intézménnyel alapvető problémák vannak. Az, hogy "régen nem volt válságban" (régen? az mikor volt?), na ez aztán pláne baromság. Az, hogy kevesebb volt a válás (még mindig, mikor is? ja, a statisztikák szerint egyre több a válás, tehát tegnap is kevesebb volt...), teljesen más okok miatt volt így. Félrelépés meg szerintem pont ugyanennyi volt.

A házassággal szerintem az a probléma, hogy a házasulandó felek nagyon sarkítva azt vállalják, hogy örökre szerelmesek lesznek egymásba, örökre csak egymást fogják kívánni stb. Ami józanul gondolkodva nyilván elképzelhetetlen. Kb. annyit ér, mint amikor a kisgyerek megígéri, hogy soha életében nem fog hazudni... Köszi!

De a felelősségvállalást ne kössük már a papírhoz. Van egy barátnőm, nem ment férjhez, de együtt élt a pasijával, és lett egy szép kislányuk is, meg lakáshitel és autó is. Egyszerűen úgy érezték, hogy nekik ez jó így is, nem kell hozzá állam bácsi. Tizenx év után, vagy inkább alatt tönkrement a dolog. Próbálták javítani, helyrehozni, csak még rosszabb lett. Aztán sikerült "elválniuk", mondanom sem kell, mindhárman nagyon megszenvedték. Mintha rendes válás lett volna, és abból is a rosszabb fajta...

A másik a gyerek kérdés. Lehet, hogy csak én vagyok szerencsés, és az én ismerőseim/barátaim/rokonaim ilyen különlegesek ad abszurdum intelligensek, de a hozzám legközelebb álló kissrácot az anyja zseniálisan neveli (egyedül, teszem hozzá). A kiskölyöknek könyvtárnyi könyve van, sportol, színházba, cirkuszba hordják, beszélgetnek vele, tv-t alig-alig lát, de nem is igényli, és csak nagyritkán néz valami mesefilmet. Szerintem szuper kis emberke lett/lesz belőle. És ez sem múlt papíron, az anyja maximálisan helyt áll papír nélkül is.

APRICOT 2011.04.07. 15:58:59

annak, hogy régen mi hogyan volt, szerintem semmilyen formában nincsen köze ahhoz, hogy van-e a házasságnak, mint "intézménynek" létjogosultsága, ill. van-e vele probléma vagy sem?!

ennyi erővel indíthatnánk vitaposztot arról, hogy életben kell-e még hagyni a mai 70-eseket, mert "régebben" kevesebben voltak....

és azt, aki egy papírtól várja azt, hogy a hites párja felelősségteljes/ hűséges/ becsületes/ odaadó/ fantasztikus szülő-szerető-társ...stb. lesz egy személyben, na azt csak sajnálni tudom. az, hogy az anyakönyvvezető a kezedbe nyom egy papírt, amin rajta van két ember neve, az nem garancia semmire. attól senki ne várja el azt, hogy varázsütésre megváltoztat dolgokat, mert nem fog.

a felelősségvállalást sem akarom egy papírhoz kötni. de ahogyan vállalom a felelősséget bármelyik pitiáner döntésemért, úgy igenis kapjam már össze magam, ha "elrángatok" valakit az oltár elé, és x-időre összecsomózom vele az életemet.

azzal nagyjából egyetértek, hogy sokan úgy gondolnak a házasságra, hogy akkor ez most aztán sírig tartó szerelem lesz, csupa móka és kacagás, és cukorkahegyek, míg meg nem halunk! hát nem. a melós része csak aztán jön.
én, ha valaha újra megházasodnék, a józan eszem alapján döntenék. kellenének, hogy legyenek érzelmek, persze, mert különben a szomszéddal is összeállhatnék. de messze nem az lenne az elsődleges, hogy annyira szeretem, nosza fussunk az oltár elé!

tizenx év után bármiből nehéz lehet kiszállni. pláne ha van közös gyerek, vagyon. (ez –nekem– még nem érv a házasság ellen) egy válás akkor sem egyszerű, ha közös megegyezéssel történik.

gyereket nevelni. igen, lehet egyedül. anyukák, ill. apukák ezrei csinálják. valószínűleg, sokan, sokkal jobb embereket nevelnek fel, adnak a világnak, mintha az a gyerek családban nőtt volna fel.
a gyerekneveléshez való hozzáállása a szülő(k)nek –megint csak szerintem– meg aztán végképp nem a papíron múlik. hanem pld. azon is, hogy tudok-e, és legfőképpen akarok-e a gyereke(i)mmel megfelelő mennyiségű és minőségű időt tölteni. úgy, ahogyan az ismerősöd is tette/ teszi. szóval, ez még mindig nem érv a házasság ellen.

és nem vagyok én megrögzött házasságpárti. egy frászt. én nagyon jól elleszek A „papír” nélkül. de ha a párom szeretné, és ez neki fontos lenne, elképzelhető, hogy beköltöznék egy „intézménybe". bár gyanítom leginkább csak akkor, ha már lennének közös gyerekeink...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 16:10:46

Csak ahhoz röviden, hogy egyedül neveli valaki a gyerekeit. Én tudom, hogy egyedül nem megy, ott mindig van egyéb háttér, mert nem lehetsz egyszerre a melóhelyen és otthon a sráccal, srácokkal. (Amíg kicsik, főleg.) Van nagyszülő, vagy bármi más segítség. Aki tényleg egyedül van, az beleőrül. És persze arra már nem lesz módja, hogy magánéletet is éljen. Szóval nem ennyire egyszerű kérdés ez. (Hogy az elvált apák sokszor eltűnnek a gyerekek életéből, lehet, hogy olykor az anya hibájából is, azt is tudjuk.)

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.07. 21:39:22

igen, az ember azt hiszi, az a papír az örök szerelemről szól.és hát nem. az a papír a küzdelemről szól. a felelősség pedig elsősorban a gyerekek felé igaz. a párod felnőtt ember, ahogy neked, úgy neki is képesnek kell lennie egy esetleges házasság utáni életre. a gyerekek viszont furcsa szerzetek. nagyon-nagyon rossz házasság kell ahhoz, hogy az együttmaradó család legyen számukra a rosszabbik megoldás. legalábbis ez az én megfigyelésem.
egyébként nem hiszem, hogy a házasság válságban lenne. pontosabban a változó körülmények közöttt most más hátrányai jönnek elő, mint 20, 100, vagy 500 évvel ezelőtt. az a baj, hogy valószínűleg nincs tökéletes forma a párkapcsolatokra, gyereknevelésre. mondjuk én bízom abban, hogy így, hogy kezd minden korlát leomlani, a romokon majd kialakulhat valami új kezdemény, immár társadalmi elvárások nélkül. valószínűleg valami olyasmi, hogy 70-80 évünkbe beleférhet 2-3 házasságszerű kapcsolat és néhány félresikerült rövidebb próbálkozás...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 22:38:37

@éniskócos: Szerinted valaha lesz olyan, hogy nem léteznek társadalmi elvárások? Ezt lehetetlennek tartom, akkor társadalom se létezne.
Sokminden beleférhet az életünkbe, hallottam már olyan elméletet, hogy manapság 3x házasodik az ember, bár én ilyet nem ismerek egyet sem, de biztos ... Volt rá valami meghatározás, hogy mikor milyen alapon. Először szerelemből, aztán azért, hogy gyereke legyen, végül meg, hogy jól érezze magát. Lehet, hogy boldogabb országokban ez így van ... :-) Ahol egy házasságot nem a felvett lakáshitel határoz meg, például.

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.08. 08:02:12

@skarlát betű: erre nem is gondoltam :) hogy amíg van társadalom, addig vannak elvárásai is. ha más nem, akkor az, hogy 3x kell házasodnod :) és akkor aztán jaj a sok sírig tartó szerelemnek :D

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2011.04.10. 16:48:14

Egyszerűsíteni kéne a házasságkötést, és a válást is.
Mindenki úgy él, ahogy akar manapság, csak macerás kötni + felbontani.
Amúgy igen, ez a sok-sok évig valakivel, megfelelő kényszerek nélkül, magától nem működik.

De talán vissza kéne hozni a felelősségtudatot, a gondolkodást a nagy liberalizmus helyett, és máris jobban működne a család, és a házasság is. Ugyanis a legtöbb házasság azért bomlik fel, mert a felek egyszerűen alkalmatlanok az életre, és a kompromisszumok megkötzésére.

Gombóc_Artúr · http://zsirverseny.blog.hu 2011.04.23. 11:22:46

Az első házasság az érzelmek győzelme az értelem felett.
A második a remény győzelme a tapasztalat felett.
A harmadik a hülyeség győzelme mindenek felett. :)

2.-ban vagyok :)