Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

A netes szeretőkeresés útvesztői (Bevezetés)

2011.04.07. 07:02 skarlát betű

Netes társkeresőből Dunát lehet rekeszteni. Némelyik úgy hirdeti magát, hogy ott komoly kapcsolatok születnek (a komoly ebben a szövegkörnyezetben tartós és legális kapcsolat lehet, gyertyafénnyel, meg naplementével, úgy hallom), de azért fel van tüntetve a családi állapotnál a házas-független opció. Tipikus baromság, kit akarunk becsapni, magunkat, vagy a másik nemet? Ha házasok vagyunk, persze nagy a kísértés, hogy eltitkoljuk ezt a kis részletet, de hosszú távon nem éri meg. Persze a hosszú távon való gondolkodást is meg kell tanulni.

Sok publikációt láttam már a netes társkeresésről, de mintha mindenki elhinné, hogy ott csak magányos szívek sertepertélnek. Ki kell ábrándítanom a nagyérdeműt, az ilyen helyek tele vannak tilosban sántikálókkal. Lehet, hogy több házas pasi van, mint nő, legalább is a nős férfiaktól azt hallom, hogy bizony sok az eszkimó és kevés a fóka, ami viszont női szempontból egészen kedvező. Mert az értelmesebbje nem független csajt fog keresni, vagy előbb-utóbb rájön, hogy hatalmasat hibázott.

Előítélet: társkeresőn csak az regisztrál, aki béna, mert normális ember a való életben csíp fel szeretőt. Férjes asszonyként vagy nős pasiként? És ez okos dolog lenne? Mindenki szeme láttára bonyolítani a felcsípést (munkahely, baráti kör) tényleg nagyon bölcs lépés ... Plusz: ha már a függetlenek se tudnak hová és mikor menni ismerkedni, akkor majd pont a 24 órában elfoglalt családosok találnak rá módot. Életszerű. Persze senkit nem akarok meggyőzni a netes opcióról, de ne ringassuk magunkat tévhitekben. Ott is vannak érdekes emberek, születhetnek szenvedélyes kapcsolatok, barátságok, bármi. Más, mint a hagyományos ismerkedés, de nem rosszabb. Csak más.

Mik az előnyei?

1. A választék hatalmas. Míg a mindennapjainkban munkahelytől, baráti körtől, szabadidőtől függően korlátozott számú új emberrel találkozunk, a neten rengeteggel kapcsolatba léphetünk.

2. Az alapadatok és a célok (elvileg) világosak. Persze ne bízzunk ebben 100%-ig. Lehet csalni az adatokkal, a szándékkal, mindennel, bár az esetek nagy többségében meglepő módon megfelelnek a valóságnak. A szándékok esetében sokszor nem az a baj, hogy az illető eleve hazudni akar, hanem, hogy maga sincs tisztában velük. De legalább abba a kellemetlen helyzetbe nehéz belefutni, hogy a megszólított személy felháborodottan kijelenti, de hát nekem eszem ágában sincs csajozni/pasizni! Én hűséges vagyok!

3. Többet megtudhatunk pár nap alatt a másik lelkivilágáról, mint a legjobb barátunkéról. Ez az elképesztő ebben a módozatban, hogy olyasmiket megosztanak velük idegen emberek, éppen az ismeretlenség, az álnév nyújtotta komfortérzet miatt, amit se a családjuk, se a barátaik még csak nem is sejtenek róluk. Nem a csetelünk és ágyba bújunk-féle emberekről beszélek, persze. Jó sok olyan ember van, akiről nem tudunk meg semmit, de hogy azokkal is érdemes-e találkozni, már kérdéses. (Persze a túlságos kitárulkozás vissza is üthet, főleg, ha pasik művelik, és ettől már nem érzik magukat annyira férfiasnak, mikor annak kéne lenniük ...)

Mik a hátrányai?

1. A nagy választék miatt általában nem csak egy emberrel ismerkedik senki, így nagy a konkurencia, és könnyen megeshet, hogy valaki másra esik a partner választása. Vagy egyszerre többre is. Mindig feltűnhet valaki új, aki érdekesebbnek tűnik - ez persze a mi oldalunkra ugyanúgy áll, mint az "ellenoldalra".

2. Sok zavart lelkű, őrült vagy egyszerűen csak teljesen gyerekes ember nyüzsög a neten. Sokan nem tudják, mit akarnak, de megtévesztő határozottsággal adják elő magukat. Ha valakinek jó az íráskészsége, egészen varázslatosnak tűnhet, aztán a személyes találkozásnál kiderül, hogy korántsem az.

3. Hiányoznak a fizikai ingerek. Nincs szagminta, nem szokhatjuk meg a másik arcát, gesztusait. Nincs az a borzongó izgalom, ami egy hagyományos ismerkedésnél jellemző. Másfajta izgalom persze van, de ha a virtuális csábítóról kiderült, hogy nem olyan, amilyennek gondoltuk (például eszünk ágában sincs megcsókolni), az kínos.

4. Nagyon könnyű eltűnni. Lehet, persze, hogy ez részben előny is. Ha nem úgy jön össze valami, nem vagyunk kénytelenek még évekig elviselni egymás ismeretségét, egyszer s mindenkorra eltemethetjük a történteket. De a linkség is sokkal egyszerűbb.

A témát folytatjuk.

35 komment

Címkék: tévhitek netes társkeresés előnyök hátrányok

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr722768818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_M_ 2011.04.07. 09:27:29

Hmmm, én a magam részéről nem hiszek a netes társkeresésben. Nem állítom, hogy másoknak nem sikerülhet, de a magam részéről, nekem kell az, hogy lássam a másik arcát, az arcának apró rezdüléseit, érezni az illatát, megfigyelni a mosolyát... tehát megismerni mindazt, amit szavakban nem lehet elmesélni, illetve ami írásban nem jön át.

Másfelől a magam részéről nem vagyok jó célpont sem a társkeresőkben. Egyfelől írni még csak - csak tudok, bár a helyesírásom időnként borzalmas, máskor csak rossz... de az ilyen formában elővezetett szöveget utólag meg tudom faragni, vonzóbbá tudom tenni, és esetenként vicces is tudok lenni... no persze nem mintha szóban ne tudnék viccelni, sőt, egyesek direkt utáltak mert mindenből viccet csinálok - nekem így könnyebb a problémákkal szembenézni - de például egy írásban emészthető ellenvetés szóban már ellenkezésnek tűnhet, amit írásban bátran körbejárhatok és megmagyarázhatok, az szóban töredékidő alatt adható elő, így esetleg bajban leszek

praktikus példa: ki ne érezte volna egy blog, egy cikk, egy hozzászólás olvasásánál, hogy ha veled szemben állna az illető, orrba vágnád... de az írást továbbolvasva, végül egyetértesz vele, mert megmagyarázta, hogy miért volt az írás közepénél olyan 'markáns' a véleménye... Szóban, persze más a helyzet, közbe is vágnál és már esélye sem volna rendesen kimagyarázni magát, sőt magyarázkodásnak tekintenénk...

velem is ez a helyet, szóban nem vagyok olyan jó mint írásban - és persze nem azt akarom mondani ezzel, hogy írásban csuda jó lennék, de jobb mint szóban -
így a belém ivódott tapasztalat szerint az írás alapján _tudom_ hogy nem tudom a valódi személyiséget felépíteni...

másfelől, de ez már speciálisan rám igaz, engem meglehetősen kevesen viselnek jól, vagy épp szeretnek az életben, így felépíthetnék egy nemlétező karaktert az írott világban, a személyes találkozóval kiderülne, hogy nem egészen olyan a valóság... és nem azért mert írásban hazudnék, egyszerűen nem jönnek ki az apró de idegesítő dolgaim...

és ha velem ez így van, sajnos ezt feltételezem a másikról is, azaz hiába "kedves, gondoskodó, az ágyban vadmacska nő vagyok" a leírás, ha mondjuk csámcsogva eszik, vagy kiveri a víz egy vicctől... vagy a vadmacskát úgy kell érteni hogy karmol és harap, de a misszionárius póznál többet nem tud (és persze jó ez a póz :) )
esetleg a gondoskodó definíciójában benne van a "mindenbe beleszólok, hogy hogy csináld" című fejezet is...

szóval én abban hiszek, hogy ha egy nő a fizikai valóságban is képes elviselni, kedvelni, értékeli a humoromat, és közben látom és érzem rajta, hogy ő sem kerget az őrületbe, akkor már könnyebb és jobb a vele való kapcsolatteremtés, építés... mert nem mondjuk 2 A/4-es oldalnyi szövegből próbál rájönni ki és mi vagyok, hanem tudja, hogy esetleg néha egy-egy viccem mellémegy, de érzi, hogy amikor megérintem a kezét akkor az őszinte és csak neki szól...

sokadjára pedig: lásd pár napja elszórtam egy fél mondatot, senki sem akar elcsábítani :) nem is jelentkezett rá senki :DD míg a tegnapi posztnál a kolléga háreméről tartott előadás után egyik hozzászóló nő máris tagfelvétel után érdeklődött - még ha viccesen is :) -

mindenesetre várom a folytatást :) - hátha lesznek praktikák :)))

Ifigenie 2011.04.07. 10:21:44

Én elhiszem, hogy így is lehet találni, akár életreszólót is, de én ezzel tudok egyetérteni a leginkább:
"Hiányoznak a fizikai ingerek. Nincs szagminta, nem szokhatjuk meg a másik arcát, gesztusait. Nincs az a borzongó izgalom, ami egy hagyományos ismerkedésnél jellemző. Másfajta izgalom persze van, de ha a virtuális csábítóról kiderült, hogy nem olyan, amilyennek gondoltuk (például eszünk ágában sincs megcsókolni), az kínos."

bambabacsi 2011.04.07. 10:24:35

Én pl hiszek a netes keresgélésben, akármilyen kapcsolatról is legyen szó. A mostani páromat is ott ismertem meg évekkel ezelőtt és a szeretőimre is ott találtam rá.
Különleges világ és lehetőség, mert tényleg előbb szerzel benyomást a másik személyiségéről, gondolatairól, stílusáról, mint a fizikai hatásáról. És furcsa módon így olyan kapcsolatok is kialakulhatnak, amelyekre a való életben az esély egyenlő a nullával. Pl. vegyük az egyik korábbi posztban kitárgyalt esetet, a negyvenes nő és huszon, kora harmincas titkos imádója. Saját tapasztalat, hogy egy ilyen netes beszélgetés sokszor előítéletekkel tarkítva elég döcögősen kezdődik, aztán meg gyökeres fordulatot vehet:)

barbieds (törölt) 2011.04.07. 10:31:00

Nekem az az elborzasztó a netes társkeresésben, hogy annyira húspiac jellegű. Amikor SWF voltam, akkor sem próbálkoztam vele, pont emiatt. Pedig amúgy vannak ismerőseim, akik egész normális kapcsolatokat is szereztek a netről.

Lord_M_ 2011.04.07. 11:14:45

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): fájlformátum
ShockWaveFlash...

általában a flashes játékok a neten :)

amúgy szerintem nem erre gondolt :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 11:21:08

@Lord_M_: Abból, hogy eddig nem volt jelentkeződ, ne gondold, hogy nem is lesz, ki tudja :-)
De valóban megvan ennek az írásban klassz pasinak tűnő jelenségnek a veszélye. És van, aki írásban egész átlagosnak tűnik, élőben meg jé. Nem mondom, hogy ez valami ideális módja a keresésnek, de ha az ember négy fal között él, és nem jár sehová, mert az életmódja ezt nem teszi lehetővé, akkor nem sok más marad. No meg van, akinek a személyes ismerkedés sokkal gyengébben megy, mint a levélbeli.

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Az első randin meglesznek a fizikai ingerek, és ha kedvezőek, akkor már minden a hagyományos módon alakulhat. Ha meg nem, istenem, meg lehet vonni a vállunkat. Csak ne lovaljuk bele magunkat nagyon egy levelezés alapján ... Persze van, hogy mégis megtörténik a belelovalás, de ennek nem csak csalódás lehet a kimenetele.

@bambabacsi: Végre valaki, akinek pozitívak a tapasztalatai. :-) Fordulatok bizony lehetnek, és egész meglepőek.

@barbieds: És egy diszkó talán kevésbé húspiac? Ott aztán tényleg sokkal inkább számít a hús, mint ami az agyadban van.

barbieds (törölt) 2011.04.07. 11:34:41

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): single white female :)

@skarlát betű: az igaz, viszont annyi előnye van az IRL húspiacnak, hogy kevesebb energiaráfordítást igényel a jelentkezők szűrése. Olvasok olyan blogokat, ahol a netes társkeresés útvesztőit taglalják, hát... kell hozzá kitartás meg kötélidegek. (Amúgy nem a hús vs. agy kérdés volt a kommentem lényege, hanem a dömping-jelleg, és a direktség - ha már a diszkót említetted, ott szórakozni is lehet, nemcsak dugópartnert keresni.)

Ifigenie 2011.04.07. 11:51:27

@Lord_M_: @barbieds: minőségi tudásomat nagyban növeltétek...köszi :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 11:51:55

@barbieds: Biztos bennem van a hiba, de diszkóban eddig még csak szenvedni sikerült :-) Igaz, dugópartnert se szokok keresni.
A neten ki lehet szűrni a hülyéket, és nagy tévedés azt hinni, hogy ott mindenki dugni akar. Hát, baromira nem. A legtöbben szerintem maguk se tudják, mit akarnak, de a lelküket kiönteni például, vagy levelezgetni, azt sokan. Persze, nem a teljesen agyamputált rétegről beszélek.
Kötélidegek kellenek, és kitartás. És néha hagyni a fenébe az egészet, mert elég volt. Olykor meg igazgyöngyre bukkansz. És nem tudod elhinni, hogy ez lehetséges.
Ja, egyébként hol lehet jól ismerkedni? Melóban? Vagy?

Lord_M_ 2011.04.07. 11:59:55

@skarlát betű: könyvtárban :)

de hogy az ismerkedés mennyire megy, vagy nem...

reggel srác a lány mellett ébred, láthatóan a lány lakásában. Körbekémlel, az asztalon meglát egy fotót egy srácról...
közben a lány is felkel, és a fickó megkérdezi hogy ki az a srác a képen.
- a barátod?
- de hisz mondtam, hogy nincs pasim
- akkor a tesód?
- neem, csak egy húgom van.
- akkor?
- butus, az én vagyok a műtét előtt...

amúgy, a saját személyes véleményem, hogy az ismerkedést a véletlenek alakítják a legjobban, és bár baromi sok benne a rizikó, mégis némi ráérzéssel működőképes a dolog...

eddigi tapasztalataim szerint, a munkahely amúgy sokszor ad kezdőlökést, vagy egy véletlen találkozást...

az én személyes tapasztalatom, hogy a "keresés" üzemmód nem hozza a várt sikert és elégedettséget... a véletlenek, egy - egy elejtett szó, egy pillantás sokkal hatékonyabbnak tűnik az én számomra...

én hiszek abban, hogy két egymás mellé rendelt ember esetén úgymond szikrázik a levegő, akkor is ha csak a lepedőgyűrésre alkalmas a két ember és akkor is ha hosszútávú kapcsolat születik belőle...

persze, mint mindent ezt is el lehet rontani, és persze lehet, hoyg másnál másképp működik.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 12:10:26

@Lord_M_: OK, a könyvtárban. Ezt már hallottam, és én is egy könyvtári ismerkedés eredménye vagyok :P
De az én korosztályomban az ember már nem jár könyvtárba, vagy nem sűrűn ...
A véletlenhez pedig mozogni kell a világban, sok emberrel találkozni, és van olyan élethelyzet, amelyben ez egyszerűen lehetetlen. Meg hiába sodródik az ember lánya valamilyen érdekes pasi mellé, ha ott anyuka és apuka szerepkörben működnek a dolgok, ez feszélyező. Ilyen helyeken egyébként a pasiknak van nagy előnyük, mert a játszótéren, iskolában, oviban inkább nők fordulnak elő. De azért ők is visszafogják magukat szerintem, mert nagy a lebukás veszélye, mindenki mindenkit ismer, főleg a nők egymást. A munkahely ugyancsak veszélyes terep, és sok baj származhat belőle, pedig hol töltik az emberek az életüket? Természetes, hogy ott szikráznak, ahol egyáltalán találkoznak ellenkező nemű lényekkel :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 12:15:37

Ezen csak röhögtem egyet:
"Az NNI-jelentés szerint a járőrnek nem tűnt fel, hogy miért akar valaki 23:40-kor randevúzni egy ismeretlen lánnyal, ráadásul hatvan kilométerre a lakóhelyétől. Pláne egy olyan férfi, akinek állítása szerint barátnője van, legalábbis a jelentés szerint Cs. István azt mondta, az általa használt kocsi a külföldön tartózkodó barátnőjéé."
A rendőr nem érti, hogy miért akar valaki randizni egy neten megismert lánnyal, ha van barátnője. Na miért, atyaisten. Egyébként a jelek szerint nem is akart (ez csak fedősztori volt), de hogy ezen hogy lehet fennakadni, azt nem értem. Ilyen naivak a rendőrök? Vagy csak tettetik magukat?

Lord_M_ 2011.04.07. 12:21:46

@skarlát betű: a könyvtárról jut eszembe

Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. Megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz, mert neki meg nyomdája van!

másfelől persze a könyvtár lassan kikopik, google is your friend, még az egyetemen is...

persze vannak akiknek nincs mozgásterük ez majdnem biztos hogy így van, de azért abban hiszek, hogy nem csak a munkahely-otthon között kéne ingázni az embereknek, néha illenék mondjuk elmenni ide - oda... persze tudom, hogy egyeseknél ez nem megoldható...

a munkahely persze, hogy kockázat, de kockázat nélkül nincs siker, sikerzet nélkül nincs kocka...

amúgy a szikrákról, egy véletlen találkozás egy nem várt eseménynél is okozhat ilyet... erre van személyes tapasztalatom... nem, nem azt mondom hogy egy tesco-ban... de egy buszmegállóban... :) - és tényleg -

bambabacsi 2011.04.07. 12:31:26

@skarlát betű:
Sőt, egészen kiemelkedő pozitív tapasztalatok:)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 14:47:54

@Lord_M_: Illene elmenni ide-oda. Hát, én szoktam, mondjuk gyerekekkel megpakolva. Külön posztot érdemelne, hogy milyen hatással van a pasikra, ha anya szerepben látnak egy nőt, szerintem általában nem bírják benne a nőt látni, főleg, ha nagyon kicsik a gyerekek. Persze vannak kikent-kifent anyák is, fehér Audival és mindig magassarkúban, de ez nem én vagyok :P Egyébként kitolás, mert a gyerekek minden pasit leszólítanak, de milyen már, ha kihasználom a helyzetet? :P

Buszmegállóban is lehet, ha nem jön a busz, biztos. BKV sztrájk idején? :-) Vonaton! Boldogult fiatalkoromban még előfordult.

Lord_M_ 2011.04.07. 16:54:54

@Kommentel(n)ő: ha árnyaljam akkor amit mondtam korábban, ha esetleg félreérthető vagy általánosító voltam:

az én esetemben, tekintve, hogy nem feltétlenül tartozom az egyszerű ember kategóriájába (és ezt mindenki értse deviáns vagy zseni irányba :) ahogy tetszik) egyszerűen nem működik ez a dolog.
Egyfelől nem szeretek úgy ismerkedni, hogy nem látom a másik reakcióját, másfelől, mint mondtam a való életben engem nem annyira egyszerű elviselni, mert így leírva sokadjára is van lehetőségem "mentegetőzni" ... élőszóban a faképnél hagyás esete után hiába monologizálok. :)

így az az ember aki csak írásaim alapján ismer meg, az nem biztos, hogy ezt találja a való életben is

persze, ez nem jelenti, hogy csúf lennék mint az ördög, 110 centi mély, görnyedt, pattanásos kis ragyás görény... nem. Azt sem hogy aberrált lennék, vagy dadognék, esetleg túl lassan és alamuszi módon viselkednék. - néha kifejezetten jófejnek, jóképűnek, humorosnak tartanak - csak a 'humorom' néha nagyobbat üt mint várnám... és nekem meglehetősen sűrűn van viccelhetnékem :)
nem nem teszek fingópárnát alád, nem dobállak vizes zsebkendővel, de néha egy - egy vicc rosszkor hangzik el, és kell egyfajta attitűd ahhoz, hogy ezt valaki a helyén kezelje... írásban pedig ez nem jön ki...

szval, nem vagyok elmebeteg, de képes vagyok rosszkor rossz viccet mondani ... utólag persze bánva... mondjuk az ágyban még nem meséltem viccet, legalábbis azt hiszem...

de azt én nem vitatom, vitattam, hogy ez másnak ne működhetne :)

'Repül a gólya, batyuval a csőrében. A batyuban meg egy öregember. Megszólal az öreg:
- Bazmeg, gólya, mondd meg őszintén: eltévedtünk!'

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 18:34:56

@Lord_M_: És mégis arra vársz, hogy valaki jelentkezzék kísértőnek? Abban se bíznál meg, és nem akarnál vele találkozni, ha jól értem.
Egyébként nyilván van olyan, hogy másnak adja ki magát valaki, de szerintem ez az egész túl van lihegve, még ha megtörténik is, általában veszélytelen, legfeljebb nevet rajta az ember.
Most jól elijesztetted magadtól azokat, akik két napja rágják a körmük, hogy írjanak-e neked. :P
Ágyban nem vicceltél még? Hát az elég sajnálatos :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 18:39:13

@Kommentel(n)ő: Lord_M-nek semmi nem sürgős, fiatal és ráér. Ha az embernek sürgős, mondjuk, akkor megpróbálja a netet :-) (És micsoda tévhit az is, hogy csak a fiatalok kapnak rá az ízére ...)
Netes pasitipológia? Igen, tervezek ilyet, de szívesen fogadok vendégposztokat is!

@Lord_M_: Az értelmes levelezés nem vész kárba, abból mindig tanulhatsz. Önmagadról is, meg a másikról is.

Lord_M_ 2011.04.07. 20:58:30

@skarlát betű:

A kísértőnek jelentkezés egy másik kérdés, had bontom le a dolgot gyorsan. Az egy olyan élethelyzet amit még nem próbáltam így, ilyenkor ezt mentesíteni szoktam az előítéletektől a helyzetnek alárendelve sok mindent.
Hogy világos legyen, nem vagyok túl nagy véleménnyel a vallások vezetőiről, közvetítőkről (papok pl), sem pedig a különböző apró vallási gyülekezetekről (pl szekták)
Mégis érdekelt a működésük, így meghallgattam ilyen - olyan előadást, misét, embereket akik egyik másik csoporthoz tartoznak. Legyen az hitgyülis, mormon, Jehova tanúja, Krisnás... mert érdekel, hogy milyen hatást gyakorol rám, milyen a belső világa a rendszernek. Hogyan működik, aki meg akar győzni, mennyire hisz benne, mennyire érdekből teszi amit... stb. Így hallgattam őket, ízleltem a szavaikat, próbáltam látni és érezni a motivációt a szemükben, a hangjukban, és megérezni azt, hogy milyen érzés egy ilyen közösségben lenni, az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz, hozzám.
A legkedvesebb emberekkel fura mód ott találkoztam ahol nem számítottam rá (mormonok) a legkevésbé meggyőzni akaró a Jehova tanúi voltak, a legagresszívebb (egyik ember) a hitgyülis volt, a másik hitgyülis meg szelíd mint egy bárány...

ilyen ez az elcsábulás, önimsereti teszt, hogy amit magamról hiszek, tudok vagy épp tudnivélek az valóban úgy van e, vagy csak próbálom ezt hinni, láttatni...

Netes ismerkedés: személyes beállítottságom miatt nehezen kezdek el 'ismerkedni' a nicknevek és email címek tengerében. Bár informatikus vagyok, és kölyök korom óta gép előtt ülök (kocka e?) mégis érzek némi ürességet ebben. (mondom ez személyes) S bár tényleg programozónak teremtett a Jóisten is, azért én szeretek verselni, novellákat faragni, szeretek ülni egy fa alatt és csak süttetni az arcomat a nappal, vagy épp esztelen bringatúrára menni, elolvasni egy könyvet a tengerparton, vagy épp gyermeki szelídséggel az arcomon gödröt ásni a parton... az ismerkedés nem egy sikeres műfaj nálam. Élőben sem, mert vannak ilyen olyan attitűdjeim amelyek miatt kevés barátom van, de azok igazi barátok, amiatt kevés emberrel tartom a kapcsolatot, de azokkal igazán. Mint írtam, nekem kell az hogy lássam egy ember arcán a rezdülést amikor először találkozunk, érezni azt, hogy miként reagál arra, ha mondok vagy kérdezek valamit, hogy a kérdései mögött őszinte érdeklődés van, vagy csak sablonokban beszélünk.

Meglehetősen 'emocionális' vagyok (ahogy Józsi bácsi mondaná a kocsmából kijövet), és bár igyekszem az írás milyenségéből is megérteni kivel állok szemben, mégis nehezen megy.

Emiatt írtam, hogy bezony (szerintem) nem nekem való a netes társkeresés.

ágyban viccelni: nem úgy tessék érteni, ott is megengedem magamnak hogy kötetlen és humoros legyek... de úgy gondoltam hogy az kimaradt eddig (azt hiszem) hogy ölelgetés, csókok, vad akármicsodák... majd
'jaj te, eszembe jutott egy vicc....'
'azt ismered, hogy a székely ül a szekéren...'
:)

így nem vicceltem még az ágyban.

értelmes levelezésből lehet tanulni, igaz, jogos.

fiatal vagyok szentigaz, csak 31 idén, de azért a memoáromat megirigyelné pár mostani 60-70 éves is,pedig nekik volt benne egy világháború meg egy forradalom...

Lord_M_ 2011.04.07. 22:30:51

@Kommentel(n)ő: deee :PPPPPP

azért ez számomra egész más mint mondjuk potenciális partnert keresni, bármilyen céllal.

Itt és most beszélgetünk, vitázunk, érveket ütköztetünk, próbálunk néhány témát körüljárni, megállapítani valamiféle rendszert bizonyos dolgokban

mindezt anélkül, hogy bármilyen személyes indíttatásom lenne veled (vagy a többi hozzászólóval) kapcsolatban. Nem tudom, hogy ki vagy, te sem hogy én. És ez, elvileg, nem is fog változni, hiszen nem társkeresünk pillanatnyilag (mármint a magam nevében bizonyosan nem)

ez itten a különbség :) Hogy átfogalmazzam, ha éppen megharagudnál rám, vagy többet nem válaszolnál, akkor azt mondom, hogy hát ez van, kár, de nem fektettem energiát abba, hogy téged magamhoz közelebb kerítselek, illetve, hogy hozzád valamelyes közelebb kerüljek.
míg a társkereső projekt erről szól...

van különbség :) szerintem ;)

és még szófogadatlan is vagyok :) csakazér' is válaszoltam :)

Lord_M_ 2011.04.07. 22:31:57

Bár érzem, hogy ebből egyre kevésbé jövök ki jól :) már csak magyarázkodás marad :)

Ifigenie 2011.04.08. 09:48:26

@Kommentel(n)ő: pontosítok! A netes keresés a konkrétan keresőknek kimondottan előnyös lehet.
Mivel én nem készültem tudatosan a szerető tartásra, egyszerűen csak jött az életembe egy ember, aki aztán szeretőmmé lett, ezért - mivel mindenki saját magából indul ki- számomra ez a verzió ismert.
De persze akkor különválaszthatjuk a céltudatosan keresőket, és azokat, akik talán csak tudatalatt keresnek/találnak valakit. Ilyen szempontból megint más a helyzet, mert a neten is lehet véletlenül találni, meg tudatosan, és az életben is, egy azonban biztos, aki keres, az talál, akár így, akár úgy.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.08. 11:12:36

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Hát, azért nem annyira biztos, hogy aki keres, az talál is. Nem olyan egyszerű műfaj ez. Szerintem nagyobb szerencse, ha csak úgy jön, mint ha tudatosan kell keresni, bár nem feltétlen jobb az eredménye :-) Csak megvan az a sodródás-érzés, ami tudatos keresésénél már nincs. És persze talán az első szeretőnél jobb, ha nem tudatos keresés eredménye, mert ott van az embernél a legnagyobb vacillálás, ott küzd magával leghosszabban.

Ifigenie 2011.04.08. 11:22:43

@skarlát betű: persze most nem mentem bele mélylélektanilag abba, hogy az ember ráhangolódik (ha lehet ilyet mondani ebben az esetben), valahogyan adja az élet, mind körülmények szempontjából, tudatosan és tudatalatt, vagy úgy is mondhatjuk, hogy az illető bevonzza. Ha nem talál, annak az lehet az oka, hogy valahol a lelke mélyén tudja, hogy nem akar, nem tud, nem jó megoldás, stb., stb.
Az élet egyéb területein is így működnek a dolgok.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.08. 11:40:27

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Láttam már olyan pasikat, akiknek évekig nem jött össze, pedig nagyon akarták. Pasik. Bevonzza, az vonzza be, akinek van némi vonzereje. Nem olyan egyértelmű dolog ez, nem rendelkezik mindenki egyforma adottságokkal, és nem mindenki való szeretőnek. De ettől még nagyon vágyhat ám rá.

Ifigenie 2011.04.08. 11:44:32

@skarlát betű: nem, nem! Nem valakit vonz, hanem bevonzza magát az eseményt, pl. a szeretőt, de beszélhetünk jó munkahelyről, lakásról, gyerekről, házasságról, vagy éppen azt is be lehet vonzani, hogy ezek nem sikerülnek...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.08. 11:51:12

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Értem, csak nem értek egyet. Mert ez olyan sorsszerűnek hangzik, ha nem sikerül, nem is akartad igazán, márpedig van egy csomó külső körülmény is, ami befolyásolja, hogy valami sikerül-e vagy sem. Rengeteg minden függ a szerencsétől, a véletlenektől, nem csupán attól, hogy mi belülről hogy működünk. Egy jó barátom mondta, hogy ha egy bizonyos életkorban nem lettek volna váratlanul könnyű sikerei nőknél, akkor soha nem vált volna azzá a magabiztos pasivá, akivé vált. Korábban minden volt, csak nem magabiztos. És a szerencsének tulajdonította a változást, pedig nem szokott álszerénykedni :-)

Ifigenie 2011.04.08. 14:06:23

@skarlát betű: pont ezt mondom, hogy nem sors, hanem a mi hatásunk, eredményünk, és még a szerencse is rajtunk múlik...de már nagyon elkanyarodtunk az eredeti témától, és lassan filozófiai témaköröket feszegetünk, ami viszont az ember sajátos életfelfogásának a részletezéséhez vezet, amivel viszont nem mindenki ért egyet, mert mindenkinek van elmélete az életre, de ezek az elméletek nem feltétlenül egyeznek egymással, attól még mindegyik lehet helytálló.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.08. 14:21:13

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Ja, ez már filozófia - vagy ezotéria. Ha valaki sikeres, az szívesen gondolja, hogy ezt magának köszönheti, ha nem annyira, az meg inkább a véletlent és a szerencse forgandóságát veszi elő :-) Csak arra lennék kíváncsi, mit tesz a saját sikerességében bízó, ha egyszer csak beüt a ménkű. De egyszerre a két felfogás hogy lehetne helytálló?

Ifigenie 2011.04.10. 13:44:30

@skarlát betű: a sikertelenséget is be lehet vonzani, és olyankor tudni kell elfogadni, hogy saját maga tehet róla...
a kettő egyszerre nemlehet helytálló. Van, aki az egyik szerint él, és van, aki a másik szerint és így lehetnek helytállók- embere válogatja.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.10. 13:54:48

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Ez nekem nagyon fatalista felfogásnak tűnik. Ha valaki rossz lapokat húz, akkor ez a mindennek én vagyok az oka felfogás oda vezet, hogy egyre mélyebbre ássa magát az önsajnálatban, és képtelen meglátni, hogy a másik is oka lehet a bajoknak. Nem hiszem, hogy túl jó következményei lennének.

Ifigenie 2011.04.10. 14:14:46

@skarlát betű: akkor te ezek szerint inkább a sorsban hiszel, és nem abba, hogy mi magunk irányítjuk a sorsunkat?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.10. 14:43:21

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Egyikben sem hiszek.A sorsban mint valami intelligens entitásban semmiképp. Hogy van ráhatásunk az életünkre, az igaz, de minden nem rajtunk múlik.