Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Fordulópont

2011.04.27. 07:25 skarlát betű

Nemrég felvetődött kérdés: mitől kezdtem másképp látni a hűtlenséget? Miért értékeltem olyan nagyra a hűséget azelőtt, és mi változott bennem, hogy már ne tartsam abszolút értéknek? Az én történetem csupán egy a sok közül, és ez a blog nem rólam szól. Mégis, hol vannak a fordulópontok, amelyek arra bírnak bennünket, hogy egyszercsak szembemenjünk saját korábbi énünkkel?

Van egy pillanat, amelyben végre döntünk. Lehet, hogy nem a józan ész hatására, sokkal inkább a hormonjaink, az érzelmeink, az indulataink szeszélyeinek engedelmeskedve. Bár tudatosan is el lehet dönteni, hogy erre az útra lépünk. És nagyon tudatosan meg lehet tervezni, milyen legyen ez az út. Persze a tervek nem válnak feltétlen valósággá.

Mi adta meg a lökést nektek? Hosszan gondolkodtatok rajta, vagy váratlanul lepett meg benneteket a tény, hogy immár nincs visszaút? Vagyis van: az önmegtartóztatásba mindig, csak az ártatlanságba nincs. Aki egyszer "elbukott", az már más ember lett. Olyan ez kicsit, mint a szüzesség másodszori elvesztése. A hűség egyfajta lelki szüzesség. De jó dolog-e szűznek maradni? Akár testileg, akár lelkileg?

Bánjuk-e, hogy bekövetkezett a fordulat? És nem érezzük-e magunkat nem csupán bűnösnek és olykor perverznek, de felnőttebbnek is?

11 komment · 2 trackback

Címkék: fordulópont

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr692858078

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hogyan legyünk boldogok? 2011.04.27. 09:07:46

Gondoltam, ezzel az apró témával indítom blogomat... Na jó, bevallom már most, hogy nem tudom a választ. Pedig ez az a kérdés, ami titkon mindannyiunkat a legjobban érdekel. Úgy tapasztaltam, aki másvalamit jelöl meg életcélként, a "célt" kic...

Trackback: Még mindig a volt pasimat szeretem 2011.04.27. 09:07:30

Sziasztok segítsetek mit tegyek. Én még mindig a volt pasimat szeretem. 3 évet voltunk együtt de szakítottunk 6 hónapja, de meg mindig halálosan szeretem, és vissza akarnám kapni. A 6 hónap alatt 1 x er taliztunk 1 órára. Hogyan tudjam meg, hogy szere...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_M_ 2011.04.27. 09:24:56

Ez az a pont ahol én mit sem szólhatok, a teoretikus világomban ilyenre még nem volt precedens :) de szívesen olvasom a többiek tapasztalatait, hogy a látóköröm legalább ilyen módon szélesedjen :)

ugyanakkor külső szemlélőként, én valahol a kettő között látom az igazságot, kell a gondolati elszakadás ahhoz hogy a hormonok uralkodhassanak, tudatosulnia kell, hogy ami van az nem elég, nem jó, kevés, sok... akármi, és a kínálkozó alkalom innentől talán már nem annyira elrettentő, sőt...

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.27. 09:41:37

@Lord_M_: igen, valami ilyesmi. akkor, amikor igent mondtam a szeretőmnek (17 év férjjel való együttlét után), akkor máe eléggé a minden mindegy hangulatban voltam. nagyon nem működött a házasságunk, pontosabban egyes részei igen, de sok nem. és volt bennem egy olyasmi hangulat, hogy valaminek történnie kell, mert ez így nemmehet tovább. de egyáltalán nem szeretősdire gondoltam, de ez jött...

és ettől minden megváltozott. legelőször is bizonyos szempontból földig rombolódott az énképem, hiszen nem elég, hogy elszartam a házasságomat, még szeretőm is lett, fúj... másrészt viszont visszataláltam a régi, még férj és gyerekmentes énemhez, ami bizony nagyon is hiányzott. valamint olyan új dolgokat fedeztem fel magamban, amikről nem is tudtam, hogy vannak bennem...
nem bántam meg semmit. nem akarnék úgy élni, ahogy 3 évvel ezelőtt éltem. ha ennek az lesz az ára, hogy majd elhagynak és megszégyenülök a családom előtt, akkor ez... úgyhogy talán felnőttebb is lettem :)

Ifigenie 2011.04.27. 09:54:14

"Bánjuk-e, hogy bekövetkezett a fordulat? És nem érezzük-e magunkat nem csupán bűnösnek és olykor perverznek, de felnőttebbnek is?"
Nem, nem, igen, igen...
Azt hiszem, aki már megcsal, az nem fogja megbánni, mert ha megbánná, nem csalna. (Meg a mondás ugye, hogy "nem azt fogjuk bánni, amit megtettünk, hanem azt, amit nem tettünk meg..." bár én épp Sz kirúgásán gondolkozom, mégsem mondom, hogy kár volt, ami volt vele...mert ez nem egysíkú dolog, mert az ember nem csak szexet kap, vagy csak érzelmeket, hanem sok mindennek a keverékét...önmagához, önmagából valami újat, valami mást.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.04.27. 10:29:32

Mindeközben a post alatt ott szaladgál a reklámcsík Vilmosról és Katáról, hogyaszongya: "a szerelem diadala"! :DD

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.27. 10:39:13

@éniskócos: Az önismeretben biztos, hogy előrébb halad az ember, és sokmindent árnyaltabban fog látni ... Persze nem pont azokra gondolok, akik tizenéves koruk óta úgyis nagykanállal esznek mindenkit, aki elébük kerül, hanem inkább azokra, akik sokáig hittek a hűségben, és drámaként élik meg a bűnbeesést ... Legalább előzetes drámaként, mert utólag sokszor kiderül, hogy nem is olyan nagy dolog ez, mit kellett annyit gyötrődni rajta ...

@kardhal77: Én nem láttam. :P Majd nézzétek meg őket tizen x év múlva. Bár nem kívánok nekik semmi "rosszat" ... :-)

M-elicious 2011.04.27. 11:06:53

@SB: Azzal a két szóval, hogy felnőttség, szüzesség elvesztése, megint pontos lett a látlelet.

Talán hülyén hangzik, de szerintem sokszor a személyiségfejlődés része lehet (kell, hogy legyen) a másikra találás, rácsodálkozás. Több ismerősömtől hallottam, hogy éppen akkor lépett be valaki az életébe, amikor a gyerekek már elég nagyok voltak, a társuk meg elkényelmesedett, viszont új energiák szabadultak fel az illetőben. Nálam is egyszerre indult a saját életem-lelkem visszafoglalása és a másikra találás. Nem kell ehhez nagyon szar házasság, csak az, hogy 1. az ember felismerje, hogy van élet a gyerekek után, 2. felrázza magát és új belső utakra lépjen, 3. megnyíljon a világ felé, 4. ezzel a partnere (házastársa, élettársa stb.) ne legyen szinkronban.

A szexuális energiák ugyanis ugyanott születnek, mint ahol lelki-szellemi (tovább)fejlődés kezdődik: az agyban. Akivel összetalálkozunk, valószínűleg ugyanezen az ösvényen lépdel. Vagy csak dugni akar, de ez már egy másik téma.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.27. 21:08:01

@M-elicious: Hát, ez a normál menetrend, igen ... Nem feltétlen kell betartani :-)
Van, akinél mások a kiváltó okok, nem annyira szervesen épülnek egymásra ez egyes korszakok. De az általános lehet, hogy a hosszan tartó hűségből való kilépés valamilyen lelki változás következménye ... Főleg a nőknél, a férfiaknál ez nem feltétlen van így ... (Ahogy én látom.)

Lars.Lares 2011.07.22. 12:58:06

Bocsánat hogy rákérdezek, de miért értékelted olyan nagyra a hűséget @skarlát betű: ?
Mennyi ideig tartott, és miért volt szükséged egy ilyen (nem létező ?) ideára, mint a hűség?
Elnézést a kérdésekért, de annyira örülök a szisztematikus témafeldolgozásnak, hogy nem bírom megállni a kérdezősködést, és a blog indulása óta nem érzem defektesnek, hogy a hűségideát mindig is a többségre rákényszerített képmutatásnak éreztem.
Köszönöm.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.22. 13:28:35

@Lars.Lares: A neveltetésemnél fogva értékeltem nagyra, és sokáig tartott. Ha a hűség konkrét gyakorlására gondolsz, akkor is, meg ha arra, hogy ezt tartottam mérvadónak: hát, az szinte mindig így volt. Egy nő számára egyébként is sokkal meggyőzőbb tud lenni ez a felfogás, szerintem.

Lars.Lares 2011.07.23. 12:19:10

Ez fájdalmasan őszinte.