Folytatjuk az eddig két részt megélt sorozatot: ezúttal olyan szeretőkről (vagy inkább jelöltekről) lesz szó, akik a kezdeti lelkesedés után hirtelen vagy fokozatosan leeresztenek, mint a lufi, és e
lőbb vagy utóbb, de nagyrészt csak noszogatás hatására tudatják a partnerrel, hogy ők mégse. Van, aki inkább eltűnik, mint láttuk, de most nem róluk szólunk, hanem azokról, akik valamilyen magyarázatot is adnak a kihátrálásukra.
A meggondoltam magam típus nőben és férfiban egyaránt előfordul, lehet, hogy az utóbbi sokakat meglep, mert az a közhiedelem, hogy egy férfi legfeljebb az első szex után gondolja meg magát. Hát, nem. És nem olyan esetekről van itt szó, amelyekben a felek ne tetszenének egymásnak, mert az érthető ... Vagyis könnyebben magyarázható. A meggondolók annak ellenére változtatják meg a viselkedésüket, hogy a másik tetszik nekik.
A bevett erkölcsi szabályok alapján ezeket az embereket dicséret illeti, hiszen ellenálltak a kísértésnek: már majdnem elcsábultak, de nagy küzdelmek árán legyűrték ösztöneiket, és diadalmasan kerültek ki a harcból. Erkölcsösek maradtak.
De nézhetjük másképp is. Tán nem az erkölcs győzedelmeskedett, vagy nem csak az. Lehet, hogy nem volt elég mersz bennük. Nem is akarták eléggé, persze, és nem akarták elég sokáig. "Bűnbe esni" nem könnyebb, mint megúszni a "bűnbeesést", a bűn ugyanis felelősséget ró az emberre, időt, energiát, lélekjelenlétet is követel. Hallottam már olyat, hogy a befektetett energia nem éri meg az egészet.Túl fárasztó időpontokat egyeztetni, aztán azokban az időpontokban ki tudja, hogy lesz-e kedvünk szexelni ... Hazudozni kell, ez energia, meg kell erőltetni az agyat. A hűtlenkedés pénzbe kerül legtöbbször, kockázatos, és így tovább. Ha nem elég erős a motiváció, ezek a dolgok mind szerepet játszhatnak az erkölcsös döntésben. (Az persze nagy kérdés, hogy hitegetni, csábítgatni, ígérgetni mennyire erkölcsös, ha nem akarunk valójában semmit.)
Sokszor azon is múlik az eredmény, hogy mennyire váratlan és spontán módon jön a kísértés. Ha nincs idő sokat gondolkodni rajta, könnyebben elcsábul az is, aki elviekben nem akarta beadni a derekát. Olykor a csábító rámenősségén múlik. De a magukat folyton meggondoló emberek nem lesznek stabil szeretők, az biztos. Ha ideig-óráig működnek is, vagy hamar abbahagyják, és monogámiát fogadnak (amit persze nem kell túl komolyan venni), vagy újra és újra szakítanak, hogy újra és újra bűnbe essenek. (Ha van hozzá partner, aki ezt bírja, akkor esetleg egy kapcsolat is felépülhet erre a dinamikára.)
