Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Kitomboltad magad?

2011.05.23. 07:53 skarlát betű

Vajon milyen hatással van az ifjúkori tombolás, szabad szexuális életmód, gyakori partnercsere, mindenféle extrém kaland kipróbálása a későbbi, családos korszakban megélt elkötelezettségre? Ha valaki x évig úgymond kitombolhatta magát, nem korán kötött házasságot, és vállalt gyereket, mikor rászánja magát egy komolyabb kapcsolatra, valóban azzal az érzéssel teszi-e, hogy most már meg fog elégedni egyetlen partnerrel és nem túl izgalmas szexuális élettel? Csak, mert korábban úgyis két végén égette a gyertyát?

Ha pedig valaki nem tombolta ki magát, sőt, szigorú, esetleg vallásos neveltetésének, vagy annak köszönhetően, hogy korán el kellett kezdenie dolgozni, korán becsúszott az első gyerek, korán kénytelen volt elköteleződni, 30-as, 40-es évei egy pontján nem érezheti-e úgy, hogy jaj, nemsokára túl öreg leszek ahhoz, hogy bepótoljam mindazt, ami korábban kimaradt, és most kéne? Lehet, hogy van, aki csak 50 éves kora körül ébred rá erre? 

Ki lesz inkább hajlamos a félrelépésre? Aki már sokfélét megtapasztalt korábban, vagy aki egyetlen partnerrel élt le 15-20 évet, és akkor üt belé a ménkű, hogy mi mindent hagyott ki?

19 komment · 3 trackback

Címkék: fiatalság pótlás tombolás érett kor

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr642920318

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hogyan tudok túllépni azon, hogy megcsalt? 2011.10.07. 01:52:10

Egy 8 éves kapcsolat áll mögöttem a párommal. Nagyon szerettük egymást, ő volt az a férfi akivel el tudtam az életemet képzelni és most is ő az akivel le tudnám élni és el tudom képzelni, hogy együtt fogunk megöregedni. Rengeteg veszekedés van mögöttün...

Trackback: Nem tudok senkit se lelkileg közel engedni magamhoz 2011.05.23. 11:00:15

Jelenlegi problémám gyermekkorom egyes eseményeiből adódnak, melyet megpróbálok röviden leírni. Az apám alkoholista volt és szexuálisan is molesztált egyszer-kétszer részegen, azonban ezt sosem mondtam senkinek, és akkor még nem is tudtam igazán felfog...

Trackback: Társat lehet-e keresni? 2011.05.23. 10:59:00

Vannak dolgok, amik kereshetők, keresés eredményeképp találhatók, megszerethetők, szükség esetén lecserélhetők. Ilyen a lakás, a munka, a konyhai robotgép. Az ember átgondolja igényeit, milyen kritériumokhoz ragaszkodik, mi az, ami szükség esetén félre...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wazelin 2011.05.23. 08:23:28

Túl sok saját tapasztalatom ebben a témában sincs, én a kipróbálok mindent házasság előtt típus vagyok inkább, 30 év múlva elválik, hogy ez nyerő taktika-e.

Viszont a körülöttem lévőknél azt látom, hogy ha valaki első barát/barátnő mellett cövekel le, az ritkán sikeres. Sőt, a kívülről sikeresnek látszó kapcsolat sem feltétlenül az, mert van, akinél tudok az elfojtott vágyakról. Egyszerűen olyan típusú emberek, akik nem akarják megcsalni párjukat, de ott hagyni sem akarják/merik.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.23. 08:39:09

@wazelin: Én az előzetes tombolás nélkül kötött házasságokat ugyanígy látom. Persze nem feltétlen mindenkivel történik ez így meg, de nem ritka, és persze a legtöbb kapcsolatba nem lát bele az ember olyan mélységig, hogy tudja, valójában mi folyik az emberek fejében, altestében. Tényleg érdekelne egyébként, hogy aki tombol, az ezt mennyire teszi tudatosan, vagy egyszerűen csak ilyen közegbe kerül, és így alakul?

barbieds (törölt) 2011.05.23. 09:15:26

Én sok tombolós év után férjültem meg, azt gondolván, hogy most akkor lenyugszom, én már mindent kipróbáltam. Hát, nem. És ez, azt hiszem, válasz arra is, hogy csak a körülmények miatt tombol-e valaki vagy belső késztetésből. Nekem muszáj vadásznom, és nem számít már mennyit kalandoztam, ez a dolog nem tud elaludni bennem, legfeljebb csak időszakokra.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.05.23. 10:28:48

Tartok tőle, nagyon kevesen vannak, akik spontán módon, saját maguknak megfelelve tudnának élni -- bármely életszakaszban. Ha olykor sikerül, például a szexualitás terén már valósággal ünneplésre adhat okot.

Úgy hiszem, a valódi kérdés nem a partnerek számának időbeli alakulása, hanem az, hogy egyáltalán megél-e ez ember ilyen önazonos időszakokat az életében. És ha számolni kezdünk, meg korrelációkat kezdünk mérni, akkor éppen ennek az személyes fejlődési folyamatnak a lényegét fedjük el.

notC 2011.05.23. 10:32:45

Én sem gondolom azt, hogy a hűség és a "lenyugvás" között ilyen ok-okozati összefüggés lehetne. Az, hogy valaki fiatal korában szende volt nem jelenti azt, hogy érettebben ne nyílhatna ki, és viszont, egy bulizós csaj/pasi is megkomolyodhat felnőtt korára.
Én nem voltam egy tipikus jófiú, most sem vagyok az. Ami változott az, hogy gyerekeim lettek, akikért felelősséggel tartozom. Ez jelent némi korlátot, meghatároz egy életstílust, de nem feltétlen jelenti azt, hogy innentől sörrel a kezemben kellene meccset néznem szombat esténként.

barbieds (törölt) 2011.05.23. 10:55:28

@kardhal77: A probléma nálam például ott van, hogy egyre inkább tisztába kerülök az igényeimmel, a természetemmel, ami viszont fájdalmas ellentétben van egy élhető élet kereteivel. Úgy értem, ha engednék a késztetéseimnek, akkor évente-kétévente biztos új kapcsolatba kezdenék, nagyjából ennyi idő után kezd fáradni a figyelmem a másik iránt, és hűl bennem a szexuális vágy. Ez a váltogatás viszont iszonyat energia minden szempontból (bár a húszas éveimben még bírtam), ezért valamiféle kompromisszumot muszáj kötni, ami viszont az önazonosság érzésének a rovására megy csak.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.05.23. 11:35:04

@barbieds: ez iszonyú nehéznek tűnik, az egészen biztos... De ha már egészen idáig eljutottál, akkor csak nem adod fel, hogy egyensúlyba hozd a dolgokat...?

barbieds (törölt) 2011.05.23. 12:00:05

@kardhal77: Amennyiben egyensúlyba hozásnak tekinthető, hogy nem véletlenül lebzselek annyit pont egy ilyen témájú blogon. Viccen kívül, mert tényleg nem akarok hárítani, én magam találtam mostanában valamiféle egyensúlyt, de, ugye, ebben azért érintett még egy ember, aki nem tud az én nagy balanszomról, ami viszont az övét tutira kibillentené, ha értesülne róla. És ez szar.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.05.23. 12:32:00

Én sem szeretném ezt elviccelni, de ha olyan nagyon könnyű lenne a képlet, akkor nem rád bízta volna az élet a megoldását. És kincstári optimistának sem szeretnék tűnni, mégsem mondhatok mást, mint hogy: fel a fejjel!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.23. 12:37:11

@notC: Éppen azért tettem fel a kérdést, mert többektől hallottam ezt az érvelést, hogy már kitombolták magukat. Persze, lehet, hogy éppen egy átmeneti szakaszban vannak, amelyben hihető, hogy ez a tombolás már a múlté, egyszerűen csak nem telt el elég idő a monogámiában ahhoz, hogy tudják, mikor kezd nagyon elviselhetetlenné válni.

@barbieds: Hát, az utóbbi napok tapasztalata alapján kezdek kételkedni a tökéletes bűntény létezésében. Nem biztos, hogy nem tud róla, sőt, valószínű, hogy ha tudni nem is tud, sejti. Lehet, hogy nem akar róla beszélni, de állítólag az emberről - főleg nőről - lerí, ha szeretője van.

Azért az kemény, hogy te ennyire gyorsan megunsz valakit, vagy csak akkor, ha együtt is élsz vele? Egy ritkán látott szerető hosszabban fenn tudja tartani az érdeklődésedet?

notC 2011.05.23. 13:28:20

@skarlát betű: Mondhatnak igazat. Lehet, hogy olyan volt az ifjúságuk, amibe akár belefáradni is lehet. Én is ismerek olyan nőt, aki fiatalon elég nagy kanállal élte az életet, most pedig 2 gyerekkel, egy tohonya férjjel éldegéli szürke hétköznapjait. Saját bevallása szerint: megitta ő már azt a vodka mennyiséget, amit egy nőnek meg kell innia. (és persze kipróbálta már azt a férfi mennyiséget is, amit ki lehetett próbálni)

barbieds (törölt) 2011.05.23. 13:32:06

@skarlát betű: Együttjárás-együttélés kell hozzá. Ritka találkozások mellett tovább tarthat, de ebben nincs nagy tapasztalatom. Persze a képlet nem ennyire szimpla, mert azért ott van a kötődés mindig, de ettől még csak lélekrágóbb az egész.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.23. 13:32:50

@notC: Amíg meg nem haltunk, nincsenek végleges válaszaink :-) Kérdeztél volna meg a témában 3-4 évvel ezelőtt, egész mást mondok, mint ma. Sőt, már 2-3 nappal ezelőtthöz képest is változott a véleményem - mondjuk, nem pont ebben, de lényeges kérdésben.
Nem mondom, hogy az ismerősöd most hirtelen újra nagykanállal eszi majd a pasikat, de korántsem lehetetlen, hogy egy nap felébred, és azt mondja: na jó, de ezt az unalmat azért csak nem kell az idők végezetéig elviselnem ... Persze, kérdés, hogy ő mennyire tohonya, illetve, hogy a korábbi nagykanál mennyire volt saját akaratából, és mennyire csoportnyomásra, vagy csak azért, mert nem sikerült állandó partnert találnia. Nem vagyok benne biztos, de úgy sejtem, hogy a nők nagy része nem azért váltogatja a partnereit (ha ezt teszi), mert feltétlen ezt szeretné csinálni.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.05.23. 21:57:31

Hogy mennyire lehet leélni egy egész életet életünk első partnerével, azt én is majdnem megtudtam. Ameddig kielégítő mind mennyiségileg, mind minőségileg, testileg és lelkileg egyaránt, szerintem fel sem merül az emberben (lásd bennem), hogy más lehet jobb is akár. A kíváncsiság persze benne élhet a gondolatokban, a "mi lenne, ha", de ez maradhat akár fantázia szintjén is. Nem tudhatom, mennyi lemondással jár mindez, mennyi elfojtással, mert én belebuktam. Mondhatom azt, hogy nem tomboltam ki magam, és most itt az idő, be kell(ene) pótolni mindent, ami kimaradt, de az az igazság, hogy ha visszaállna amegfelelő egyensúly, valószínűleg nem lenne vágy a tombolásra sem (vagyis dehogynem, de csak és kizárólag a partnerrel). Viszont ezt ugye nem tudhatom, csak majd ha kipróbáltam újfent. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.23. 23:17:10

@Enchantée: Hogy érted, hogy belebuktál? Mi jött közbe?
Egyébként nem tudom, ha valakinek olyan nagyon passzoló partnere van, talán nem is merül fel, csak nehéz azt elhinnem, hogy van annyira nagyon passzoló partner, akit mindig ugyanúgy kíván az ember, mint az elején. És a kíváncsiságot még ez sem zárja ki.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.05.24. 07:51:59

@skarlát betű: Inkább mi nem jött közbe... Évekig próbálkoztunk összehozni egy babát, és nem sikerült. Ez felemésztette az érzelmeinket, teljesítményorientáltá váltak az együttléteink, szóval elszúrtuk, fiatalok voltunk.
Még nem találkoztam a másik felemmel, de úgy gondolom, hogy még az ő esetében is lennének hullámvölgyek, amikor kevésbé kívánja az ember a másikat, kérdés az, sikerül-e felülkerekedni ezeken, és feleleveníteni, miért is szerettünk a másikba, és mit szeretünk még mindig benne.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.24. 13:57:48

@Enchantée: Szomorú történet, hogy emiatt tönkrement a kapcsolatotok.
Ezek szerint abból indulsz ki, hogy csak akkor kívánhatsz mást, ha odahaza nincs olyan intenzitás, pedig ez nem feltétlen van így ...

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.05.24. 14:06:35

@skarlát betű: Legalábbis ez volt a fő ok, igen.
A saját tapasztalataim ezt bizonyították, hogy amíg otthon rendben voltak a dolgok, addig maximum fantáziában történt meg mással, meg flört szintjén, de konkrét tettekre nem került sor. Mondjuk elég régóta nem vagyok a témában kompetens, mert ahogy itt Nálad olvastam a kifejezést, "passzív szerető"-i viszonyban vagyok egy ideje, de az ugye nem együtt élés, szóval nem mérvadó, csak a múltbeli tapasztalatokra tudok támaszkodni ezügyben...

haborgo1975 · http://haborgo.freeblog.hu 2011.06.14. 21:05:01

@barbieds: Hát, ezzel én is hasonlóan vagyok.
Sajnos.