Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Szakíts, ha bírsz!

2011.06.08. 10:14 skarlát betű

Nem akarom elvenni egy másik, hírhedt blog kenyerét ... De ez a téma is kikerülhetetlen, ha hűtlenségről beszélünk. 

Szakítani valójában csak akkor lehet, ha volt már valamiféle formája a kapcsolatnak. Mikor már kimondva-kimondatlanul szeretőkről van szó. Sokszor marad ez kimondatlan, ezért gyakran megesik, hogy a szakítást sem kell verbalizálni. Egyszerűen elmaradoznak a levelek, a telefonok. Vagy hirtelen eltűnik az egyik fél, lásd Eltűnőművész. Ha a "szeretők" nem azonos térben élnek és a civil életben nem futhatnak össze, a szakítást szinte mindig meg lehet spórolni. (És ezt nagyon szívesen megspórolja magának a legtöbb ember.)

Aki viszont folytatta volna a kapcsolatot, az dönthet úgy, hogy nem hagyja annyiban, és kikényszeríti az eltűnő, elsunnyogó féltől, hogy legalább e-mailben írja meg: vége. Mivel nem divat már szemtől szembe véget vetni a kapcsolatoknak, még abban az esetben sem, amikor a találkozás nem igényel külön konspirációt, a szakítás egyre kényelmesebb, egyre személytelenebb és egyre súlytalanabb. Az illendőség már rég nem diktál semmit, sem indoklást, sem személyes találkozást, sem szembenézést.

Nem, mintha dicsőíteni akarnám a digitális korszak előtti időt, elsunnyogás akkor is volt, de kisebb eséllyel jöttek létre szeretői kapcsolatok a civil életben egymást nem ismerők között (az Utolsó tangó Párizsban jó ellenpélda, bár az fikció), ezért egy viszonylag komoly szintre eljutott kapcsolatot is nehezebb volt turbulenciák nélkül megszakítani.

Azt mondják, a válások nagy részét a nők kezdeményezik. Nos, valami azt súgja, hogy a szakítások nagy részére is ez érvényes. Nem, mintha a nők szakítani akarnának, de ők érzik szükségét annak, hogy kimondják vagy kimondassák a másikkal, hányadán állnak. A férfiak nagyon jól érzik magukat körülíratlan, meghatározatlan, átmeneti helyzetekben is, sőt, számukra talán ez az ideális. Van is szeretőjük, ha éppen akarják, meg nincs, ha éppen nem akarják. Mit bíbelődjenek lelki drámákkal, szakítással, újrakezdéssel, ezzel-azzal? De a nő általában semmit nem rühell jobban, mint a bizonytalanságot. Tehát, ha úgy érzi, hogy őt éppen semmibe veszik egy ideje, hajlik majd arra, hogy kirúgja a pasit, még akkor is, ha sokkal inkább odavan érte, mint fordítva. Csak ne kelljen tovább szenvedni. A biztos rossz még mindig jobb, mint a bizonytalan akármi. (Az élet más területein a férfiak is ugyanígy tudják ezt.)

Sok szakítás persze pusztán átmeneti. Lehet, hogy a kezdeményező eleve nem is gondolta komolyan, csak tesztelte a partnerét. De az is lehet, hogy legmélyebb meggyőződéssel mondta, amit mondott. Láttam már számos hasonló esetet. Egyik héten szakítás, másikon összeborulás. Van, akinek ez a dinamika kell. Már, ameddig a szeretője partner ebben, mert jónéhány emberrel egyszer lehet ezt megcsinálni, és soha többet. 

Egészen más kategória egy hosszú, akár több éves szeretői kapcsolatot követő szakítás. Ha mondjuk egy lebukást követően kényszerülnek "jó útra térni" ... Vagy azért, mert a férfi beleszeretett a nőbe, és nem tudja összeegyeztetni a családi életét ezzel a szenvedéllyel. Vagy, mert egy passzív szerető ki akar lépni kényszerhelyzetéből, és nem tud rá más megoldást, mint a szerető elbocsátását, mert amíg érzelmileg hozzá kötődik, nem képes másra koncentrálni. (És sorolhatnám az okokat.) Az effajta szakítás ugyanolyan mély nyomokat hagyhat az emberben, mint egy legális kapcsolat vége. Gyászolni fogja, de még a gyászát is titkolnia kell. Nehéz és fájdalmas emberi helyzet. 

Kérdés, mint minden hasonló esetben: lehetséges-e megőrizni a barátságot? Mennyire veszélyes ez a visszaesés szempontjából? És mi van, ha nem is kerül sor szakításra, csak egyszerűen elmúlik az erotika egy szeretői kapcsolatból? Akkor lehetséges-e barátként folytatni? 

22 komment

Címkék: szakítás

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr282966039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

feleség426 2011.06.08. 11:05:05

És mi van, ha az illető szerető partnerek munkatársak? Ha eljön az elkerülhetetlen szakítás, mert a pasinak eszébe sincs otthagyni a családját, de a nő esetleg többre vágyna, akkor mi lesz a munkával? Tudnak vajon normálisan együtt dolgozni? Vagy az egyik felmond? Ki lesz az? A szingli nő, vagy a családos pasi?

szociologus 2011.06.08. 16:02:29

@feleség426: Én most látok egy ilyen szakítást a munkahelyemen. Amíg viszony volt, addig pár beavatott kivételével titokban maradt a kapcsolat, mióta iszony (vége) már mindenki tudja. Még mindketten itt húzzák, de... nem tudják kezelni.

M-elicious 2011.06.08. 16:09:44

Szerintem az ilyen történetek nagy részének vége az, hogy az egyikük keres magának másik munkahelyet.

M-elicious 2011.06.08. 16:21:38

kanyarodjunk vissza a szakításra: nekem is az a tapasztalatom, hogy sokkal többször a nők szakítanak, amikor már nem tudják elviselni a kapcsolat ellaposodását, a másik érzelmeinek hiányát. Nagyon sok pasi addig-addig sunnyog, amíg ki nem rúgatja magát. Addig is jobb a langyos lábvíz (szürkezóna, kicsit dugás, kicsit eltűnés), mint a szembenézés. És ezt ráadásul a ffiak sokszor azzal indokolják, hogy nem tudják megbántani a nőt. muhaha. szerintem egy nő önbecsülésében sokkal nagyobb károkat okoz a kapcsolat elhúzása, kiürítése. Persze, mint mindig, vannak "férfiasan" viselkedő nők, akik nem tudnak szakítani, erre is láttam már példát. De legtöbbször a nők elégelik meg az ilyen helyzetet, pontosan az érzelmi kötődés miatt.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.08. 22:18:32

@feleség426: Igen, ez a munkahelyi szerelmek nagy hátulütője. Utána nincs hová visszavonulni. Szar helyzet, főleg, ha nem tudnak barátok maradni, és a nő meg van bántva. Bár logikus, hogy egy ilyen sztorinak ez a vége. Esetleg áthelyezés cégen belül?

@M-elicious: Nem csak a szerelmi viszonyokra jellemző viselkedés ez, sok más helyzetben is képtelenek az emberek negatívumot kommunikálni. Ezt is meg kellene tanítani talán, ahelyett, hogy kémiai képletekkel tömjük a gyerekek agyát. De lehet, hogy a szabályok elvi ismerete nem javítana a gyakorlaton.

barbieds (törölt) 2011.06.08. 22:54:55

@skarlát betű: Hát, ezzel nagyon egyet bírok érteni, a sok baromság mellett nyugodtan taníthatnának a gyerekeknek az iskolában pl. konfliktuskezelést, egyáltalán egy kis gyakorlati "emberműködést". A legtöbb család elég kevéssé tudatos ilyen szempontból (is), szóval nem ártana, ha a kölkök szakembertől szereznének ismereteket. De persze az fontosabb, hogy hol bányásznak barnaszenet vagy mikor született Petőfi, úgyhogy az élethez szükséges készségek mindig háttérbe szorulnak. :S

TBal 2011.06.09. 07:29:35

@skarlát betű: Igen, negatívumot nem szívesen mondanak az emberek egymásnak. A gond az, hogy ilyenkor elkezdik húzni-halasztani a közlést, mert ki szeretnének térni a konfliktus elől. A baj az, hogy ha valaki közli a negatívumot, a másik fél rendszerint negatívan, bunkón reagál, mintegy öszönözve a közlőt arra, hogy legközelebb ne mondja.
A megoldás szerintem az lenne, ha egyrészt az ember mondaná, hogy neki lehet negatívat mondani, nem haragszik érte, másrészt, ha negatívat közölnek vele, akkor megköszönni, hogy vállalta a véleményét, a konfliktust.

És igen, ilyenkor az őszinteségnek nincs azonnali pozitív hatása, de később lesz: pozitív esetekben biztosra veheti az ember, hogy tényleg az van, amit mondtak, és nem fog kételkedni.

Labdarózsa 2011.06.09. 08:19:57

@TBal: Éredekes, nekem pont ellenkező tapasztalataim vannak. A környezetemben sokkal hamarabb érkezik a bírálat, a bélyegzés, mint a jó kommunikálása. Sőt, a másikról a jó elmondása néha kifejezetten nehézségbe ütközik.
Egyébként igazatok van, tanítani kellene, sok helyen tanítják is, csak ha otthon hiányzik a szókincsből a megfelelő forma, nehéz ám átállni!

M-elicious 2011.06.09. 10:06:11

@barbieds: egyetértek veletek csajok, IQ helyett az EQ kellene egy kicsit fejleszteni. drámaian nulla az emberek érzelmi kultúrája a nyugati világban. A karteziánus világszemléletbe ugyanis nem fér bele, ami nem racionális, pedig az emberi lét nagyrészét pont azok az érzelmi történések teszik ki, amit e "kultúrálatlanság" miatt sokszor rendesen meg sem tudunk fogalmazni.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.09. 15:27:25

@Labdarózsa: Ez a másik rész, persze. De szerintem akkor van ez a negatív felhang, ha hatalmi pozícióból beszélnek az emberrel, még ha nincs is valóságos hatalom a kezükben, ezzel próbálják felküzdeni magukat abba a helyzetbe. A sunnyogók tipikus konfliktuskerülők, bár már olyat is láttam, aki melóban vállalta a konfliktust, de a magánéletben menekült előle. És igen, a pasik rettegnek a nők kiszámíthatatlan reakcióitól, még akkor is, ha az adott nővel szemben ez teljesen igazságtalan ... Ahhoz alaposan meg kell ismerni a másikat, hogy tudjuk, ki milyen módon reagál az ilyen közlésre. Ha még tizenvalahány év házasság után se tudom modellezni, mit reagál egy helyzetre a másik, akkor pár hét, hónap ismeretség után? Ennek ellenére vállalni kellene a kockázatot.

@M-elicious: Pedig az üzleti életben ez a trend egyre uralkodóbb, legalább is elméleti szinten, már eljutottak oda, hogy az érzelmek szerepét felismerjék (bár baromi sokáig tartott nekik, nem tudom, miért), az oktatásügy viszont nem erről szól, ha jól értem ... Bár hallottam ilyen kezdeményezésekről, de ez önkéntes alapon megy, nem kötelező a tanároknak ezeken a továbbképzéseken részt venniük.

M-elicious 2011.06.09. 17:36:30

@skarlát betű: nem hiszem, hogy egy gyorstalpalón a rajztanárból EQ-gurut lehet képezni...biztosan tanulható folyamat az érzelmi élet megértése, feldolgozása (erre is valók a pszchológusok), de gyerekkortól lenne jó kezdeni, a családon belül. ehhez viszont a felnőtteknek is érteniük kéne a saját érzelmi életüket, hogy át tudják adni ezt a fajta tudást. yadda, yadda,yadda.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.09. 20:46:09

@M-elicious: Amit hallottam, az elsősorban konfliktuskezelés volt, nagyon egyszerű alapokkal. Pl, hogy ne erőből, felülről próbálja meg az ember (pedagóg). Hanem partnerként. Pl az osztálynak magának kell felállítania a szabályokat, ha ők alkotják azokat, akkor egymással is be fogják tartatni. Meg az önértékelés. Mikor egy felelet végén a diáknak saját magának kell jegyet javasolnia. És hasonlók. Nagyon egyszerű technikák, mindössze arról van szó, hogy nem felülről lefelé működik a rendszer. Persze, erről próbáld meggyőzni a tekintélyelvű őrülteket. Sose fog sikerülni. Most éppen ellenkező irányban haladunk megint itthon. Ha haladunk valamerre egyáltalán.

M-elicious 2011.06.10. 09:21:35

Ezt a Waldorfosok régen nyomják, ha jól tudom.

Labdarózsa 2011.06.10. 16:45:31

@skarlát betű: A jó öreg Gordon. :-) Nem annyira könnyű ám a mi itéletes kommunikálásunkkal átvenni az érzéseink megfogalmazását. Pedig kevesebb lenne az általad sunnyogónak nevezettből.

Mr. Waszabi 2011.06.12. 16:58:07

Pasi oldalról nincs jó helyzet, azt hiszem:
Ha határozott a pasi, akkor érzéketlen, önző szemét, pedig hogy szerette a hölgy.
Ha nem szeretné megbántani a nőt, akkor jön az ellaposodás, akkor meg gerinctelen szemét, csak pazarolta a nő fiatalságát;
Ha eltűnőművész, akkor csak rohadt szemét, miért nem mondta szemtől szembe s hagyta bizonytalanságban a hölgyet.
A barátkozás az exszel nem jó pálya, mert valamelyik fél ragad, dédelgeti magában a reményt, az elszakadás nem történik meg. Ez időnként fellángolásba, szexbe torkollik, ami szintén zavar okoz az erőben. Gátolja a tovább lépést mindkét félnél.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.12. 18:01:54

@waszabi: Úgy teszel, mintha csak a férfiak akarnának szakítani mindig :-)
Azt ne várja senki, hogy szakítani könnyű legyen valakivel, aki folytatni akarná, senki nem állította, hogy könnyű. Ha a férfi akarja folytatni, ő is bír könyörögni, jelenetet rendezni, megígérni, hogy megváltozik ... Ahogy egy nő is tud vállat vonni és tovább sétálni, vagy civilizáltan elköszönni, és elvonulni a saját bánatával.

Mr. Waszabi 2011.06.12. 18:47:47

@skarlát betű: nem teszek úgy, be ne kapjál már:)
Írtam hogy "pasi oldalról...".
A pasira nagyobb teher hárul, valljuk be. Neki kell eldöntenie, akarja-e a nőt, általában még abban a stádiumban, amikor még nem ismeri. Mert elvben elfogadja sok nőci, hogy az ismerkedés hosszú folyamat, de általában hamarabb döntik el, hogy számukra mit jelent az a kapcsolat. Az a pont az, amikor döntésre késztetik a férfit is, figyelmen kívül hagyva, hogy az egy másik ember,e setleg más a tempója, szempontjai. MIndenestre onnantól nincs objektivitás, a másik szabadságának tisztelete, onnantól már csak a szerzési vágy van.
Ez nem IQ függő, egyszerűen ilyen a nő, mert érzelmei jobban dominálnak. Mondanám, hogy amelyik nem ilyen, az nem is nő.
Ha a pasi szakít, akkor az sehogy se jó a nőnek, mert ő meg nem akarta volna. Kiszolgáltatta magát, ezért védtelen helyzetbe kerül. Innentől a pasi szorul helyzetbe, akármilyen zseton csávó legyen is. Talán az özvegy kovácsnés sztorival kellene próbálkozni, hátha a humoros célzás bejön(de nem én fogom kipróbálni:).

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.12. 21:55:00

@waszabi: Olyan harapósnak tűnök? Egyáltalán nem érzem magam annak.
Ahogy azt sem érzem jogosnak, hogy a nő hamarabb eldönti, mit akar egy pasitól (egyébként általában úgyis hiába, mert nem azt fogja kapni, amit akar). A pasik szokták sejteni, mit akarnak vagyis inkább: mit nem akarnak a nőktől. (Még ha ez a másik oldal számára teljes rejtélynek tűnik is.) Az esetek nagy részében sokkal kevesebbet akarnak, mint ami a nyomulásból érezhető ... De hát értem, hogy ez a mechanizmusa, csak nem kellemes.
Annyit ennyi idős koromra megtanultam, hogy nem éri meg teperni a pasikért, de van, hogy az embert elragadják a hormonjai ... Mindenkivel előfordul. Ez azonban nem jelent feltétlen birtoklási vágyat, főleg nem a szeretői kontextusban, egyszerűen csak azt a vágyat jelenti, hogy törődést kapjunk. Szerintem sokszor ez a két dolog összekeveredik a férfiagyban. Kis erőfeszítéssel csökkenthető lenne a feszkó, de nem teszik meg a kis erőfeszítést.

ennsorli 2011.07.23. 08:26:20

Volt olyan partnerem aki miután a leírtakhoz hasonlóan előszeretettel alkalmazta a bizonytalansági tényezőt női partnereinél, nálam is...szakítás után,(mert persze tényleg a nők a karakánabbak, még, ha belehalnak is), majd egy évig tartotta velem a kapcsolatot ( barátkozás címén és ne veszítsük el egymást szem elől alapon)közben persze halvány utalások, hogy összefuthatnánk stb. Kiderült volt olyan partnere akit több mint 10 éve vezetget egy vékony aranyszálon, szabályos tyúkudvartartása volt. Durva sértéssel lehetett csak leépíteni. Ennyire kell egy egyébként sikeres férfinek a visszaigazolás, hogy kézben tartja a lányokat? :-) Persze felelősség és terhek nélkül. Ügyesen adagolja cseppenként magát a halhatatlanság reményében?
Ki tudja mi a motiváció?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.23. 13:51:49

@ennsorli: Nem olyan nehéz kitalálni, mi motivál egy mindenevőt. (A változatosság gyönyörködtet, de aki egyszer bevált, miért is ne válhatna be máskor is?) És egy nő ugyanígy megteheti, nem kell ehhez pasinak lenni. Csak a nők között kevesebb az ilyen. Szerintem ott a gond, hogy túlságosan összekötjük a szexet a terhekkel: miért is? Te nem szeretnél több pasi közül választani, mikor melyikhez van kedved? Nem lehet az olyan rossz, csak nehéz megvalósítani. Érzelmileg is ...

ennsorli 2011.07.23. 19:37:29

Igazából költői kérdésnek szántam a kérdésem, de tényleg mindenki más szögből közelít a válaszhoz, így már meg is szűnt "költői"lenni.
Reagálásod végén mag is adtad a választ, érzelmileg nehéz megoldani a változatosságot...és, hogy őszinte legyek el tudom képzelni, hogy egy férfi mentális, szexuális és szellemi partner is egyben...elképzelni tudom. :-) Ha ez így megvalósul egyszerre, azt hiszem nagymértékben csökken a külső kapcsolatok utáni vágy, sőt szerintem akár meg is szűnhet. Persze ott van még az idő tényező, hogy milyen hosszan lehet e három dologgal motiválttá tenni a partnert.
Üdv. Ennsorli