Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Gyerekvállalás és hűtlenség (2. rész): Kakukkfiókák

2011.06.13. 07:21 skarlát betű

A lehető legbonyolultabb emberi helyzeteket produkálja, mikor az apa kiléte bizonytalan vagy csupán az anya, esetleg a szerető vagy csak kevesek számára ismert tény, hogy a biológiai apa nem az, aki hivatalosan a papírokban szerepel, és aki annak hiszi magát. Előállhat ilyen helyzet például akkor, ha a hivatalos partner hosszabb ideig távol van a családjától, esetleg azt sem lehet tudni, visszajön-e még vagy sem, lásd háborúk, vándorlások, börtön, kiküldetés. De elég csupán egy sima félrelépés, akár egyetlen alkalom is, amelyből gyermek fogan.

Persze más az ábra, ha a férj logikus számítások szerint nem lehet felesége gyerekének apja, és más, ha akár még lehetne is, és az anya sem sejti, tőle vagy a szeretőjétől esett-e teherbe (arról már nem is beszélve, hogy nemi erőszak ki hogy reagál). Első esetben a titkolózás szinte kizárt, legfeljebb azzal lehet operálni, hogy a gyermeket valaki más vállalja magára, mondjuk a környezetben, családban olyan nő, akinek nincs vesztenivalója. Ha viszont ez a csel nem lehetséges, a férfi hozzáállásától fog függeni, hogy tragédia lesz-e az egészből, vagy megbocsátás, együtt maradnak-e vagy elválnak útjaik.

Ha csupán a nőben merülnek fel kételyek, akkor szinte a kezében tarthatja a szálakat, bár nem hiszem, hogy ne lenne szüksége minden lélekjelenlétére és ügyességére ahhoz, hogy éveken keresztül titkolja a kételyeit. Ha a gyermek fizikuma, jelleme, öröklött betegségei, tehetségei egyértelműen meggyőznek mindenkit arról, hogy csakis a férj lehet az apa, a megcsalás akár örökre is titokban maradhat. De ha épp az ellenkezője az igaz? 

Az ilyen helyzetekből általában a lehetséges biológiai apa, akinek a gyerekét valaki más neveli fel, teljesen kimarad. Sokszor tán nem is tud róla, hogy egyszer teherbe ejtett egy nőt: például, mert soha többé nem találkoztak, vagy, esetleg nem is érdekelte az a nő. A nemi erőszak elkövetőit jellemzően nem szokta érdekelni, mit és kiket hagynak maguk után. (Érdekes regényes kivétel Kleist O márkiné című műve, de az persze fikció.) Ha azonban az anya (egykori) szeretője a gyerek környezetébe tartozik, és tud arról, hogy az a gyerek az övé, borzalmasan nehéz dolga lehet, ha meg akarja őrizni a titkot. Bár hallottam olyan véleményt férfitől, hogy arra a gyerekre, aki ilyen véletlenből fogant, és akit nem ő nevel, soha nem is nézne sajátjaként. (Nekem ezt nehéz felfognom.)

Létezik aztán olyan helyzet is, bár ez a mesterséges megtermékenyítés feltalálása óta kevésbé elterjedt gyakorlat, hogy a házaspár egyik tagjának meddősége esetén közös megegyezés alapján vagy csak az egyikük döntéséből kifolyólag, esetleg véletlenszerűen, természetes úton egy harmadik személy lesz a biológiai szülő.

Régen nem volt ritka, hogy a férj meddőnek vélt felesége helyett szeretőt keresett (főleg szegényebb sorsú nő jöhetett szóba), akit megtermékenyített, és aki kihordta a gyereket, esetleg a szoptatás idejére még nála is hagyták, de a férj az elválasztás után hazavitte, és a feleség nevelte föl. Ma sem elképzelhetetlen, bár azt hiszem, a legtöbb pár berzenkedne ez ellen a megoldás ellen, főleg, ha érzelmi vonatkozása volna. Ha egyszerűen csak a Magyarországon hivatalosan illegális béranyaság intézményéről beszélünk, akkor is rengeteg kérdés vetődik fel minden résztvevőben. A fizetett béranya, ahol ilyen létezik, nyilván nem természetes úton-módon fogan meg, de mégiscsak ő hordja ki a gyereket. Mi számít igazán? Azok a sejtek, amelyekből egy embrió kifejlődik, vagy az edény, amely hordozza? Nem csoda, hogy a bátortalan törvényhozók nem merik legalizálni az egészet. Mostanság már petesejtet is lehet adományozni, bizonyos rokonsági fok esetén, bizonyos életkor alatt, ha jól tudom, de itt is felmerül a kétely: kinek a gyereke is?

Látszólag könnyebb a helyzet, ha a férj a meddő, legalább is annyi hercehurca nem szükséges, mint  a nők esetében, de lelkileg azt sem könnyű elfogadnia egy pasinak, hogy a feleségét valaki más ejtse teherbe, mondjuk a legjobb barát, vagy a fivére. (Talán, ha ez a teherbe ejtés mesterséges, még csak-csak beleegyeznek, de ha természetes úton menne? Pedig, ha lehet természetes úton, annál nincs egyszerűbb megoldás.)

A probléma itt nem csupán a megcsalás ténye (amennyiben előre megegyeznek, nem is tekinthető megcsalásnak), de elsősorban az, amit már fentebb láttunk: hogy valójában kié is a gyerek. A spermadonorként használt barát vagy fivér is különösen érezheti magát, a meddő férj férfiasságát bánthatja ez a megoldás, és a nő is kerülhet nagy érzelmi zűrzavarba. Az idegen sperma bevonása ellen megint más okokból berzenkednek: van, akinek fontos, hogy ismerje a donor genetikai állományát, sőt, az se árt, ha a rokonsági fok miatt inkább magáénak érezheti a leendő gyereket.

Érdekes egyébként, hogy állítólag a legtöbb pár esetében, ahol nem jön össze a gyerek, egyikük sem meddő valójában, csak egymással nem kompatibilisek. Én is ismerek olyan esetet, ahol a nő 10 évi házasság alatt nem esett teherbe a férjétől, miután pedig másik férjet talált, azonnal várandós lett, talán most tart a negyedik terhességénél. (Ugyancsak messzire vezetne a téma, de a fogamzásgátlókat is okolják az ilyen, nem kompatibilis párok létrejöttében: a nő szaglását megváltoztatja a tabletta szedése, és nem a biológiailag hozzá illő férfiakat fogja vonzónak találni ...) Természetesen lelki okai is lehetnek az átmeneti meddőségnek, és itt térek rá a mai utolsó verzióra.

A hosszú ideje a gyerekcsinálásra ráállt párok kötelességszerű szexuális életének görcsét feloldhatja egy szerető megjelenése, főleg, ha a nő tesz szert külső kapcsolatra. A szeretővel nyilván nem a teherbe esés lesz a fő motiváció (legfeljebb tudatalatt), így a nő sokkal jobban el tudja engedni magát, és ez segíthet odahaza is. Könnyebben teherbe eshet, akár a férjétől, mert van szeretője. Nem egy konkrét példát hallottam ... Úgy tűnik, ezekben az esetekben szerencsére a férj volt az apa, de nem kis riadalmat jelenthet egy nőnek, ha a naptári számítások szerint nem tudhatja, mit gondoljon.

46 komment

Címkék: gyerek terhesség fogamzásgátlás meddőség szerető béranyaság

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr22961587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hannawald 2011.06.13. 13:57:22

és hogyan élheti meg a szerető azt, ha éppen az ő "közbenjárásával" sikerül otthon teherbeesnie a feleségnek, ahogy azt az utolsó bekezdésben írtad? ha mondjuk tényleg szereti azt a nőt, és tudta mindig is hogy ez véges dolog, hogy abból nyeri a szépségét, hogy egyszer majd vége kell legyen, s egyszerűen nem érezheti magát szarul a dolgok ilyetén alakulása miatt, mégis... asszem ez az emberi természet része, hogy ennek fájnia kell. vagy a pasiknál ez hogy van? vagy ha nem passzív szeretőről beszélünk, akkor ez máshogy csapódik le? (biztosan...) hisz akkor benne lehet az az emberben, hogy fordítva is történhetett volna a dolog. meg az is, hogy nyilván eddig is mindenkinek megvolt a saját élete, ezután is meglesz. egyáltalán egy gyermek fogantatása szerintetek véget vet, vagy szünetre készteti a szeretői kapcsolatot? mondjuk, ha a teherbeesett nő, akinek van szeretője, akkor ez elég valószínű, de ha a majdani apukáról beszélünk?
és még egy kérdés: ha egy gyerek úgy fogan, hogy az apa vagy az anya közben másnál (is) találja meg a szerelmet, akkor szerintetek ez befolyásolja annak a gyereknek a személyiségét? a lényét? mondjuk ugye ez a kérdés ott kezdődik, hogy egyáltalán a méhben ért hatások, mennyire befolyásoó tényezők, mennyire genetikai a személyiség kialakulsá stb stb... ennek meg már sok köze nincs is a poszthoz. :) szóval bocs.
és a másik oldal helyzetébe, mondjuk a nőébe, aki nem is tudja akár hogy kitől esett teherbe, abba most sajnos (?) nem vagyok képes beleélni magam.
kellemes pünkösdhétfőt mindenkinek!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.13. 14:20:23

@hannawald: Tényleg sok kérdés ... Ha a szerető puszta léte segít a teherbe esésnél, ezt a szerető pasi attól függően dolgozza fel, hogy milyen a kötődése a nőhöz. Ha szerelmes belé, akkor nagyon rosszul fogja megélni, főleg, ha a nő szakít is vele azon nyomban. De ha csak barátilag voltak együtt (ilyen esetről tudok), akkor a pasi vigyorogva és büszkén távozik. Őszintén tud örülni a sikernek.

Nem hiszem, hogy befolyásolja a gyerek személyiségét, hogy a szülei kibe szerelmesek. Az befolyásolja, hogy milyen az együttélés, mennyire stresszes, mennyire szeretetteljes. De elsősorban az anya lelkiállapota a meghatározó, főleg kezdetben.

hannawald 2011.06.13. 14:27:09

@skarlát betű: nem is arra gondoltam, hogy az befolyásolja, hogy kibe, hanem a tény, hogy szerelmesek, hogy "lángolnak". hogy más e, ha az általad említett célorientált szexből fogan egy gyerek, vagy ha ebből e felszabadult (akár külső) szerelmi állapotból.
meg a másik, ha mondjuk közben a másik fél ( a megcsalt) sejt valamit, tehát nem 100%os a boldogsága, és ha ez a valaki éppen az, aki aszíve alatt hordja a gyereket. lehet, hogy akkor kevesebb figyelme jut rá? lazább kötődés alakul ki?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.13. 14:38:21

@hannawald: Nem hiszem, hogy ez alapvetően befolyásolná a gyerek jellemét vagy az apjához való kötődését. Azt hiszem, kicsit túlaggódják az emberek manapság az ilyesmit, azért összehasonlíthatatlanul durvább lelki és anyagi feltételeknek voltak kitéve a korábbi generációk születésükkor (pl háborús helyzet, ötvenes évek, hogy csak a legközelebbieket említsem), és mégis normálisak lettek nagyrészt :-)

hannawald 2011.06.13. 14:44:05

oké oké. nem teljesen így értettem. nem megy ma a fogalmazás úgy látszik :) nem gondolom, hogy ilyen dolgok miatt ne lenne normális valaki. csak, hogy valahol valamilyen szinten megjelennik benne. vagy nem. ez is egy opció persze. és lássuk be, egész konkrétan talán saját magamról is beszélek (bár ebbe nem szeretnék és nem is fogok belemenni). Szóval jelen állás szerint úgy érzem, hogy valamit mégis befolyásolhat egy ilyen dolog. Jóllehet nem tudom pontosan megfogalmazni azt, hogy mit :)
és persze, hogy háborús időkben születettek is nagyrészt normálisak lettek :) de nem lehet, hogy bennük is valahol megjelenik ez? én nem tudom. felnőtt ( vagy idősebb gyerek) fejjel megélt háború, az tuti, hogy alkaít téged, a gondolkodásod, az értékrended, akkor miért ne lehetne rád hatással az anyaméhben is? hangsúlyozom: lehetne. mert hogy az igazságról lövetem sincs :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.13. 15:08:03

@hannawald: A pontos igazságról másnak sincs lövete, úgy sejtem. Csak sejthetünk dolgokat. Minden mindenre befolyással van, de mit tehetünk, ilyen az élet :-) Próbáljuk a legjobbat adni a gyerekeinknek, de sose lesz tökéletes, és ez nem is baj, úgyse tökéletes sors vár rájuk. Biztos, hogy a háborúban kihordott gyerekekre hatással volt az anyjuk által átélt szorongás, persze, csak azért hoztam fel példának, hogy még az sem olyan súlyos, hogy ne lehetne kompenzálni.

Gyermekpszichológus · http://gyermekpszichologus.blog.hu 2011.06.13. 22:49:08

És a gyerek hogy éli meg? Milyen identitása lesz, ha megtudja, h miként fogant? Eléggé kusza családi helyzetek alakulnak ki ebből.

Archenemy 2011.06.13. 23:33:52

Nálunk is hasonló a helyzet, asszony azt hiszi, hogy tőle van a gyerek, és csak én tudom, hogy nem!

neoteny · http://word.blog.hu 2011.06.13. 23:53:54

@Archenemy:

Az én anyukám annyira elfoglalt asszony volt hogy engem a szomszédasszony szült meg szívességből.

kacsa. 2011.06.14. 01:07:23

@Gyermekpszichológus: Akit én ismerek, 20 évesen kérdezett rá a dologra, mert gyanús volt neki, hogy az "apja" máshogy bánik vele, mint a testvérével. A vér szerinti apa tagad (ahogy én a gyerek szavaiból kivettem: akkoriban elég sokfele hintette magvait). Az eredmény: névváltoztatás, önellátás és család nélkül töltött ünnepek.

rozsomák 2011.06.14. 01:35:57

"A hosszú ideje a gyerekcsinálásra ráállt párok kötelességszerű szexuális életének görcsét feloldhatja egy szerető megjelenése"

Hát ha egy pár úgy áll, hogy a szexuális életét csakis gyereknemzés céljára használná, akkor az tuti, hogy azok mindegyike mással kúr örömszerzés céljából....nem ?
Egymással nem is, hisz csak gyerekcsinálásra jöttünk össze..

Szerinted az emberek kötelességszerűen dugnak és csakis gyerek miatt ?

Olvastál te már a hupikék törpikéknél magasabb szívonalú írásokat ?
Láttál már embereket ? Úgy igaziból élőben..
Dugtál már élvezet miatt, vagy csakis gyerekcsinálás miatt ?
Ismered Onan történetét ?

Esetleg éltél is valaha emberek között ?

Na, ennyit akartam csak írni, nem többet...

BKV reszelő 2011.06.14. 05:27:48

@rozsomák: Téged is úgy örömködtek össze a szüleid? Hányan? Százan?

sZTOJAKOVICH 2011.06.14. 08:22:17

>a nő szaglását megváltoztatja a tabletta szedése, és nem a biológiailag hozzá illő férfiakat fogja vonzónak találni

Uramisten...

zotyer · http://testimese.blog.hu/ 2011.06.14. 08:31:35

@rozsomák: sajnos van ilyen... ha nehezen esik teherbe a csaj, akkor orvoshoz járnak, olyat is hallopttam, hogy megvolt adva az időpont, hogy kedden pl. 11-kor márpedig digni kell.
szóval hidd el. van ilyen...

M-elicious 2011.06.14. 09:25:00

@skarlát betű: @hannawald: Ha jól tudom, a Hellinger-féle családállítás éppen ilyen problémákkal foglalkozik -mármint nem csak olyan emberek gondjaival, akik rejtett "zabigyerekek", hanem olyanokéval, akiknél valami diszfunkció csúszott be a család életébe (bár őszintén, mostanában találunk olyan embert, akinek nem lelhető valamiféle diszfunkció a családjában?), akik valamiért nem érzik jól abban a keretben, amit családnak hívnak. Akik már jártak családállításon, azt mondják, működik, és tényleg sokmindenre fény derülhet. Mindenki maga dönti el, hogy ebben hisz-e, szerinte működhet-e. Egyébként akit érdekel a családi "berögződések" pszichológiája, annak Szondy Lipót is izgalmas olvasmány lehet.

M-elicious 2011.06.14. 09:28:45

@zotyer: @rozsomák: úgy látszik, nektek még nincs nehezen összejött gyereketek. ha lenne, akkor tudnátok, milyen a "köteles-dugás". még akkor is, ha az ember élvezni akarja, és vannak szexuális vágyai, illetve valamennyire élvezi is, a "gólra lövés" határozza meg az egész aktust. és az már nem ugyanolyan jó, bármit tesz is az ember.

Archenemy 2011.06.14. 12:46:48

@M-elicious: ""gólra lövés" határozza meg az egész aktust. és az már nem ugyanolyan jó, bármit tesz is az ember"

miért, különben mi határozza meg? hátbazdmeg beszarok, majd biztos nem szarom le, hogy asszonynak mi a jó! ugyanannyi ideje van rá neki is, mint nekem!

M-elicious 2011.06.14. 13:22:33

@Archenemy: bedugni meg kihúzni minden egészséges hímnemű tudja. ettől viszont még nem lesz igazi férfi, és soha nem tudja meg, hogy milyen a jó szex, de én ezért nem sajnálom. csak az elszenvedőjét, aki aztán talán ezért néz másik pasi után. egyébként gondolom, a gatyád kimosására is ugyanannyi időd van neked, mint az asszonynak. és a nem gólra lövés kapcsán: javaltatik tanulmányozni a tantraszex alapjait, mert pont erről szól...egyébként biztos jó fórumot találtál a kekeckedésre?

Archenemy 2011.06.14. 13:33:50

@M-elicious: ez a tantraszex ez valami olyasmi lehet, mint a horoszkóp, és körülbelül ugyanaz a réteg is hiszi el! Akik álomvilágban élnek, és nem értik meg, hogy a FÉRFI URALKODIK!

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.06.14. 14:07:35

Izgalmas téma.

Kezdethek talán szögezzük le teljes léleknyugalommal, hogy mindannyiunk (értsd: mindannyiunk!) felmenői között voltak olyanok, akik nem a házasság szoros kötelékének köszönhetik világra jöttüket.

Ily módon mi mindannyian (értsd: mindannyian!) azért is vagyunk itt, mert a nőknek nem csak a férjüktől születnek gyermekeik. Akiket aztán adott esetben mégiscsak a férjükkel közösen nevelnek fel!

Vagyis, ez egy teljesen univerzális emberi helyzet.
Sőt, van egy olyan belső sejtelmem, hogy ha egy családban három-négy generáció is elmúlik ilyesmi nélkül, az már igencsak ritkaságszámba megy.

Azt hiszem, a mai társadalom indokolatlanul nagy cirkuszt csinál ebből. Egyrészt kényszeres, beteges módon szeretnénk valami obejktívnek hitt igazság (="biológiai apa", milyen gyönyörű kifejezés) nyomára bukkanni, és ehhez nem általlunk fene okos készülékeket is bevetni. (Genetikai vizsgálat? Hol volt az akár csak 50-60 évvel ezelőtt?) Másrészt nagy családi együttélések korszakának elmúltával, családatomi szinten görcsölhetünk azon, hogy "úristen, ki fogja felnevelni??". Amikor nagyszülők, fél tucat nagynéni meg nagybácsi élt egymás közelségében, akkor ilyesmi fel sem merült. Bőven akadt, aki segített a gyermek felnevelésében. @Gyermekpszichológus: "kusza családi helyzetek alakulhatnak ki"? Nem gondolod, hogy egy működő a család lényege éppen a kuszaság, a gyernek számára tanulható emberi viszonyulások és érzések sokfélesége? ("Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell" - tartja egy afrikai közmondás.)

Harmadrészt, és talán ez a legfontosabb, elődeink mint ha felnőttebbnek tűntek volna ennek a helyzetnek a kezelésében. Amennyiben például nem tulajdonítottak neki valami óriási nagy, sorsforgató jelentőséget, meg nem szenvedték halálba magukat az olyan kérdésekkel, mint hogy "milyen identitása lesz??" (@Gyermekpszichológus). Lesz, amilyet szerez magának! Ugyanolyan emberi képességek birtokában van, mint bárki más!

zx02 2011.06.14. 15:53:21

@skarlát betű: Nos, persze nem könnyű a nőnek, aki nem a "biológiai" apával neveli a gyereket, de mi a helyzet ezzel az apával?

Mi van akkor, ha a házaspár jól megvan egymással, de csak nem akar összejönni a gyerek, noha elvileg egészségesek. (Rutinszerű célbalövés, stb.), aztán a nő szeretőt tart, majd a szeretőtől végre sikerül teherbe esni. A szeretővel tovább tart az érzelmi kapcsolat, gyakran együtt sétálnak hármasban a gyerekkel, de mivel a gyerek lassan beszélni kezd, így - bár a szeretővel folytatódik a viszony - a hármas találkozások elmaradnak.
A nő tehát úgy döntött: a gyerek problémát (persze a férjnek amúgy jó férj tudta nélkül külsőleg oldja meg, így teljes a boldogság a családban. Vajon a biológigi apa hogyan dolgozza fel mindezt? Neki nem volna joga a saját gyerekéhez? Tényleg okosan és etikusan döntött a nő?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.14. 16:07:29

@M-elicious: Belefutottál egy trollba, de szerencsére nem duzzadt tovább az egész ... Ha címlap, akkor jön pár provokáció is, ez már így van, szerintem most egész szépen megúsztuk.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.14. 16:18:45

@kardhal77: Elődeink tényleg másképp működtek sok tekintetben, de azért őket is megviselték az ilyen helyzetek, szerintem. Persze nem amiatt, hogy mi lesz a gyerek identitása, de egy meddő(nek hitt) nő, akinek a férje hazahozott egy "fattyút", nem hiszem, hogy a legtöbb esetben igazán jól tudta kezelni a helyzetet. A mostohák egyébként se csak a mesékben csesztették a gyerekeket, és ez a mostohaság még pikánsabb, bár tuti, hogy voltak teljesen szeretetteljes mostohák is.
Abban igazad van, hogy a legtöbb embernek hamis képe van a régi idők családmodelljéről, mert az minden volt, csak nem valami tiszta és áttekinthető konstrukció. Általában nagyon is kusza volt.

@zx02: Gondolom, ezek költői kérdések, te tudsz rájuk választ adni. Nem tudom, ebben a helyzetben van-e etikus döntés. Hogy a szerető pasinak ez nagyon kemény lehet, hiszen a jelek szerint igencsak kötődik a gyerekhez, az egy percig se kétséges. De mi lehetne a jó megoldás? A szerető azt akarta, hogy a nő váljon el? Vagy neki is van saját családja?

Gyermekpszichológus · http://gyermekpszichologus.blog.hu 2011.06.14. 16:44:33

@kardhal77: A milyen identitást arra értettem, ha titokban van tartva a gyerkőc előtt a kiléte és esetleg később tudja meg ki a valódi apja stb. Különben igazad van, sokszor túlmisztifikált az ügy, de ha jobban belegondolsz az sem normális, h pl. a minap derült ki egy 14 éves lánynak, h akit eddig az apjának hitt, az valójában nem is az, és eddig egész életében mindenki titkolta előle...(1 éves volt, amikor az igazi apja elment, az anyja újraházasodott, és azt mondták neki, hogy az új ffi az apja) Na ezt értettem kuszaság alatt.

haborgo1975 · http://haborgo.freeblog.hu 2011.06.14. 19:47:51

@zotyer: Valóban, nekünk is nehezen jött össze.
Konkrétan meg volt szabva, hogy 4-5 naponta, de csak akkor szabad, nem többet, nem kevesebbet.
Az első gyerekemet konkrétan én csináltam mert a párom hulla fáradtan, alig akarta teljesíteni gyerekcsinálási kötelezettségét :-))

haborgo1975 · http://haborgo.freeblog.hu 2011.06.14. 20:00:11

Mondjuk jogilag milyen lehetőségeim lennének az önvédelemre, ha valaki felkérne egy "bérapaságra"?
Itt elsősorban az öröklés, eltartás kötelezettségének kizárása érdekelne...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.14. 20:11:59

@Gyermekpszichológus: Állítólag jobb kezdettől megmondani az igazat, de nem lehet az se könnyű, hogyan magyarázod meg egy gyereknek, hogy az apja le se szarta, elhagyta? Nekem van olyan közeli ismerősöm, akit 4 évesen hagyott ott az apja, és máig nem bírja feldolgozni.

@haborgo1975: Jaj, kötelezettség ... Nagyon rossz lehet így megélni. Talán lehet valami szerződést kötni, amelynek értelmében az anya lemond minden követelésről ... De ehhez jogász kéne ide, hátha van az olvasók között. Miért, belemennél egy ilyen történetbe, ha lenne biztosíték?

nomad · http://szkaresz.blog.hu/ 2011.06.14. 21:17:39

A híres római mondás szerint Mater semper certa; pater est quem nuptiae demonstrant - Az anya mindig biztos; az apa a házasság által nyilvánul meg :) Egyszerűbben: Nem az a fontos kinek a kakasa csinálta, az én tyúkom tojta :)

haborgo1975 · http://haborgo.freeblog.hu 2011.06.14. 21:48:53

@skarlát betű: Pusztán érdeklődés volt.
Nincs ilyen felkérésem :-)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.06.15. 10:13:01

@skarlát betű: az igaz, hogy a "fattyú" társadalmi helyzete mondjuk kétszáz évvel ezelőtt sokkal nehezebb volt, mint ma egy házasságon kívül született gyermeké. Mert most éppen olyan kort élünk, hogy egyre kevésbé számít, kik voltak a szüleid, hol születtél a földön, mi a vallásod, mi az előjogod stb. -- az egyéni teljesítményed számít. A helyzet viszont szerintem az, hogy a valaha "oldalágon" született gyermekek közül csak nagyon kevesen kapták meg a "fattyú" bélyeget, a túlnyomó többségük pontosan úgy tudott nevelkedni, mint bárki más, és nemigen firtatták a származását. Vagy legalábbis előbb-utóbb szépen túltette rajta magát mindenki.
Még egyszer mondom: ha ez nem lett volna teljesen normális emberi élethelyzet minden korban, akkor mi magunk most nem lennénk itt!

@Gyermekpszichológus: én mindenek előtt úgy ítélném meg az adott helyzetet, amit leírsz, hogy a szülők (az anya és a nevelőapa) nyilván legjobb tudásuk és képességük szerint igyekeztek viselkedni. Először is sikeresen megtalálták a megoldást egy nagyon nehéz, válságos élethelyzetre, amikor a kislány 1 éves korában összekötötték az életüket, és onnantól együtt nevelték őt. Sőt: nem csak nevelték, hanem fel is nevelték, 14 éves koráig -- és nyilván a továbbiakban is szeretetben fogják nevelni őt.

Kérdem én, mindez bakfitty?

Egy életválság megoldása és egy gyermek felnevelése olyasmi, amit fél kézzel a sutba lehet hajítani, mikor kiderül, hogy a gyermeknek korábban nem mesélték el élete első évének történetét?

Az a férfi, aki 13 évig nevelte a kislányt, most akkor nem az apja?

Hogy a szülők hosszú ideig nem szerettek volna, vagy nem voltak képesek nyíltan beszélni a család életének egy szakaszáról, azt tudomásul kell venni.

A kislány is meg fogja érteni az egészet -- a segítség persze nagyon jól jöhet neki.

Vagy, ha ezzel komoly problémái lesznek (és persze kamaszkorban az is könnyebben előfordulhat), akkor annak nem az az oka, hogy a szülei egy fontos dologról sokáig halllgattak. Ha ez egy nagyon nehezen kiheverhető trauma lenne, akkor ott más, komoly és valódi családi problémának is meg kell húzódni.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.06.15. 10:49:19

@skarlát betű: ja igen, még egy dolog.

A mesékben szereplő "mostoha", az nem a nevelőszülő.

Kapaszkodj meg: az maga az anya.

Grimmék (egyébként zseniális) találmánya volt, hogy következetesen mostohának kezdték titulálni a mesék gonosz anyaszereplőit.

barbieds (törölt) 2011.06.15. 11:05:16

@kardhal77: De hát a Hamupipőkében és a Hófehérkében kifejezetten le van írva, hogy új nőt vett el a papa. Vagy ez csak egy csavar a mama jellemfordulásának jelzésére? :o

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.06.15. 11:34:05

@barbieds: hát igen, ezek nagyon mély, összetett történetek

Ha a Hófehérkét közelebbről megnézed, akkor például kiderül, hogy az "apa" valójában nem a király (akiről szinte semmi sem szerepel a történetben), hanem a vadász (aki egy gyenge, erőtlen apát formál meg: a felesége parancsára elhanyagolja a gyermekét, és éppen csak annyit képes tenni érte, hogy a parancs szerint nem öli meg, hanem magára hagyja az erdőben.)

Hófehérke "mostohája" azonban klasszikus anyafigura, aki rivalizálásba kezd a lányával. Ezért aztán a mese örök figyelmeztetés minden szülőnek is: mi történik akkor, ha a szülő szexuális rivalizálásba kezd azonos nemű gyerekével (ez éppen a szülő számára lesz végzetes), miközben a másik szülő pedig egy erőtlen báb, aki nem képes befolyásolni ezt.

Ami kifejezetten a mostohaszülő kontra édesszülő témát illeti, ennek több magyarázata lehetséges. Az első, hogy befogadhatóbbá teszi a mese hallgatója számára a sztorit, ha mégsem kell azzal szembesülnie, hogy: te jó ég, az anyám ilyen??!! Hívjuk inkább mostohának. (Lásd még, amikor egy kisgyerek azt mondta: "Hát persze, óriások igazából nincsenek. Csak felnőttek vannak, akik pont olyanok, mint az óriások".) Másik magyarázat, hogy a mese tényleg megragadja az újraházasodó szülő családjának helyzetét is. (Ami annak idején még gyakoribb volt mint ma, mert elválni ugyan nem volt szokás, de fiatalon meghalni annál inkább.) Ebben az értelmezésben a mostoha tényleg nevelőszülő. De kérdem én, van-e valódi különbség a gyerek számára, hogy a vér szerinti szülője neveli, vagy egy nevelőszülő? Szerintem nincs. Mindkettő lehet szeretetteli, vagy éppen borzalmas!

(És akkor még nem beszéltünk az olyan, döbbenetesen komplex történetekről, mint pl. a Raponc (Rapunzel vagy Az aranyhajú lány címen is ismert), ahol vélhetően ugyanaz a feleség/anya jelenik meg több szerepben, egyre inkább torzult személyiséggel, a skizofrénia határán táncolva,)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.06.15. 11:34:58

@kardhal77: (igen, pont a jellemfordulás az is, ami a Raponcban a végletekig ki van hegyezve)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.15. 11:37:57

@kardhal77: Nem kell megkapaszkodnom, mert ismerem ezt a mesemagyarázatot is, azt hiszem, Bettelheimnél szerepel, de nem esküszöm meg rá. Ez is egyfajta lehetőség, de a meséket ugyanolyan sokféleképpen lehet értelmezni, mint Sexpír bácsit, sőt. :-) Látom, közben kimerítőbben írtál, csak most rohanok ... Nem tudok mindenre reagálni.

@barbieds: Ha érdekel, és látom, hogy érdekel, tényleg jó Bruno Bettelheimet olvasni, illetve más meseelméleteket is. De most nem jutnak eszembe a nevek. Eric Berne is mesékkel szemlélteti a különféle sorskönyveket. (Emberi játszmák és Sorskönyv). Ja, és mindennek ősatyja, Propp!

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.06.15. 11:48:24

@skarlát betű: valóban, ez nagyjából Bettelheim felvizezve, amiket itt írok. Csak azért tereltem rá a szót, mert felvetetted, hogy "de hát a mostohával mennyi probléma van, mint azt a mesékből is tudjuk". Miközben a lényeget tekintve a mesékből nem azt tudjuk meg, hogy mennyi probléma van a mostohákkal, hanem, hogy mennyi probléma van... a szülőkkel.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.15. 11:54:21

@kardhal77: Nem bánom, hogy kicsit félre vitt ez a félmondat :-) Imádok meséket elemezni.
Azért nem bagatellizálnám a mostohák problémáját akkor sem, ha a mesékben nem mindig és feltétlenül értendő szó szerint. A saját családomban is van nagyon durva mostoha-sztori (régről), ami természetesen nem jelenti azt, hogy az édesszülő ne lehetne olykor ugyanolyan durva. Ez az "édes" jelző nekem sose tetszett egyébként, még akkor is képesek ezt használni, ha épp arról tudósítanak, hogy az anya hogyan tette kukába a csecsemőjét.

TBal 2011.06.15. 12:48:21

@skarlát betű: igen, azt én sem szeretem. A fordítottját is hallottam híradóban, hogy: "Az anya különös kegyetlenséggel szíven szúrta alvó gyermekét", holott a halálnemek közül nehéz emberségesebbet elképzelni. Nyilván, jobb lett volna, ha nem öli meg, de lehet, hogy totál kilátástalan helyzet miatt csinálta.

@kardhal77: Fene tudja, én láttam olyat, hogy egy lány 14 évesen megtudta, hogy akit az apjának hitt, nem az, és ettől teljesen bekattant, drogos lett. Nem tudom, hogy egyébként mennyire volt gázos a család, amennyire tudom, azért nem olyan nagyon.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.06.15. 13:08:34

@TBal: ne haragudj, de ezek, amiket írsz, nagyszerű rémtörténetek, de a valóság, az más.

TBal 2011.06.15. 13:47:54

@kardhal77: ??? ezt nem értem, kifejtenéd bővebben? Gondolom, nem azt akartad írni, hogy tájékozottabb vagy az ismerőseim ügyeiben, mint én, ugye? Saját szememmel láttam azt a csajt, tényleg tök használhatatlan.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.06.15. 13:48:37

@kardhal77: Ha jól értem, a 2. eset nem rémtörténet, hanem személyes tapasztalat. A rémtörténetek sajna szintén a valóság részei, remélhetőleg nem tipikusak vagy átlagosak, hiszen attól rémtörténetek.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.06.15. 16:28:49

@TBal: saját szemeddel azt látsz, amit látsz -- vagy látni óhajtasz, ezen minek is vitatkoznánk. Én azt állítom, hogy egy funkcionális családban felnevelkedő, szeretetet kapó, egészséges fiatal ember nem megy falnak attól, hogy egyszer csak kiderül: nem az a vér szerinti szülője, aki felnevelte. Megbillenni lehet ilyesmitől, de ha egyébként a dolgok rendben vannak, akkor helyre áll a lelki egyensúly. Amennyiben nem áll helyre, akkor az a család nem volt funkcionális, szeretet adó vagy az a fiatal ember nem volt egészséges.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.06.15. 16:31:36

@skarlát betű: mivel a két sztori egymás alatt, egy lélegzetre lett elmesélve, én élek a gyanúperrel, hogy az a bulvárszemlélet, amiből az első nyilvánvalóan táplálkozik, a másodikat is áthatja a mesélő fejében. (Elnézést, nekem ez jut eszembe.)

TBal 2011.06.16. 08:00:23

@kardhal77: Fene tudja...
Értem a logikádat, de a két történet tök független, az elsőt olyantól hallottam, aki hallotta a tévében, szóval meg lehet kérdőjelezni, abszolót nem ismerem a hátterét, csak a dolog bulvártálalása miatt hoztam be.

A második eset ettől tök független, személyes tapasztalat, egyáltalán nem bulvár.
A család nem volt tökéletes, ugyanakkor azért a normális kategóriába volt sorolható. Úgy képzeld el, hogy egy tökéletes családban vagy ötven pilléren nyugszik az ember önbizalma, önmeghatározása, ott tényleg nem okoz akkora kárt, ha kimegy egy láb.
A kevésbé tökéletes családoknál kevesebb a pillér, a biztos pont. Az illető attól omlott össze, hogy az volt az egyik alap, amire az éntudatát felépítette, hogy ki volt az apja. Miután kiderült, hogy ez hazugság, elindult a dominó. Jött az a kérdés, hogy "és még miről hazudtak nekem?". Innentől a bizalom elszállt.