Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Adomány

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Vendégposzt: Amikor nem harcolhatsz

2011.07.26. 14:15 skarlát betű

Úgy látszik, a július a vendégposztok hónapja. Ezúttal Hannawald gondolatait olvashatjátok. Annyit fűznék hozzá mindössze, hogy ezúttal is megtiszteltetésnek veszem a bizalmat, és remélem, a kommentekben a személyeskedés nem kap szerepet. 

 
Nem harcolhatsz azért, akit szeretsz, és aki egyébként viszontszeret. Nem azért nem, mert a társadalom elítélne, kilökne magából. Ez nem is lehet igazi ok, hiszen már azzal feketelistára kerülsz a társadalom szemében, amikor belépsz egy szeretői viszonyba, s amint ezt elfogadod – mert nem tehetsz másként, ha nem akarod minden nap szembe köpni magadat a tükörben - ez a nézőpont egyszerűen nem létezik többé a számodra. Más viszont van, ami folyamatosan kontrollál, ami folyamatos feszültséget gerjeszthet benned, s ez a saját lelkiismereted.

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy kétfajta döntés van, az egyik, ami a „kisebb”, „mezei” döntések halmazába sorolható, a másik pedig az, ami arról szól, hogy a te szabályaid szerint eldöntsd, hogy jó úton jársz-e, hogy jó ember vagy-e. S ez utóbbi esetén azért könnyebb meghozni a döntést, mert a saját értékrendedet alapul véve nincs is döntéshelyzet, ill. van, de csak egy választási lehetőséggel. Ráadásul a döntés után visszatáncolni is nehéz, hiszen akkor egy új értékrendszert kell felépítened ahhoz, hogy az önbecsülésed a 0 pont felett maradjon.

De mi van akkor, ha egyszer már változtattál ezen az értékrendszeren? Pont akkor, amikor belefutottál egy szeretői kapcsolatba. Ez jelentheti azt, hogy legközelebb, ha hasonló döntéshelyzet előtt állsz, már könnyebben találod meg a kapaszkodókat, s fogadsz el egy új helyzetet, egy új énképet? És akkor előfordulhat az is, hogy nem lesz megállás? Hogy egy ponton túl már olyan kifacsart értékrend és énkép alakul ki benned, amivel hosszútávon csak lelki betegként, de legalábbis meghasonulva lehet együtt élni?

Vagy, ha egyszer már valóban megtörtént ez a „váltás”, akkor utána, visszatekintve a sok változásra, amin átmentél, ez épp ellenkezőleg hat rád, és visszarettent a következő hasonló döntésektől? Vagy egyszerűen csak elérsz egy határig, amitől kezdve már nem tudsz sehonnan sem elfogadható magyarázatokat gyártani magadnak. Amikor úgy érzed, hogy ha most ezt megléped – jelen esetben, hogy ha felveszed a harcot – akkor az egyszerűen már nem te leszel,  a gondolattal, hogy milyen döntést hoztál nem fogsz tudni együtt élni, vagy még inkább együtt aludni…

Tehát amellett döntesz - és ez a saját döntésed -, hogy nem harcolsz. Hogy elengeded azt, aki a legtöbbet jelent neked, s kényszeríted arra, hogy ő is elengedjen téged. Látszólag fájdalmat okozol neki, és magadnak is, valójában azonban azt az egyetlen utat választod, aminek a végén még mindketten megtalálhatjátok a boldogságot és a biztonságot. (Jó, ez az utolsó mondat kicsit nyálas és túl fennkölt lett.) És, ha ez így is van, akkor is marad még egy kérdőjel, hogy mennyi idő kell, ahhoz, hogy túllépj ezen? Mennyi idő kell, ahhoz – ha lehet egyáltalán időben mérni ezt -, hogy azt mondhasd, hogy a döntéskor előrevetített boldogságod megérkezett? S megtudod-e valaha, hogy a másikban okoztál-e begyógyíthatatlan sebet?
 

49 komment

Címkék: döntés lelkiismeret elengedés

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr133075496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M-elicious 2011.07.26. 16:29:45

Köszönet Hannawaldnak a posztért, és azért, hogy megosztja velünk vívódásait. Mindazonláltal az általa vizionált boldogságot nem látom az alagút végén.

Merthogy attól, hogy lemondasz, és visszatérsz a saját erkölcsi rendszeredbe, lehet, hogy tükörbe tudsz nézni, és jobban szereted magad, de 1. a külső világ nem változik, miközben te változtál, 2. az emlékek nem törlődnek, tehát a bűntudat tovább élhet, 3. ettől még nem biztos, hogy boldog leszel a legális kapcsolatba való visszatéréstől, pont azért, mert lehetugyan, hogy a hely, a partner és a szituáció nem változik, de nagy valószínűséggel már egy megváltozott ember tér vissza, akit megváltoztatott egy harmadik személlyel folytatott intenzív (érzelmi/lelki/testi) viszonya.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.26. 17:06:20

@M-elicious: Ha jól tudom, Hannawald nem tér vissza legális kapcsolatba, ő úgynevezett passzív szerető volt. Tehát a lemondással arra is esélye nyílik, hogy legális kapcsolata legyen valamikor, erre utal azzal, hogy esélye lesz a boldogságra. A másik fél ebben a történetben viszont nem sok esélyt kap, ha a jelenlegi felesége mellett nem talál megnyugvást. Valószínű, hogy ő keresni fog valaki mást, vagy egyszer csak elválik ... De Hannawald számára a saját normális életre adandó esély csak így látszik lehetségesnek.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.26. 17:07:59

@M-elicious: jó neked, hogy megint érted. :S Én például újra nem bírom követni.

A legfontosabb visszajelzésem az lenne Hannawaldnak, hogy ha már szól az ember, akkor az érzelmekről és érzelmi helyzetekről is legjobb világosan beszélni.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.26. 17:13:00

@skarlát betű: "úgynevezett passzív szerető"? Ezzel azt akarod mondani, hogy a szeretőjén kívül nem volt más partnere? Ha igen, biztos, hogy ez a kifejezés a legjobb erre?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.26. 17:24:17

@kardhal77: Ahogy én tudom, nem volt úgynevezett legális partnere, de majd ő megmondja, ha hozzászól. A passzív szerető kifejezést nem én találtam ki, de megegyeztünk abban, hogy ezt a dolgot így hívjuk itt, a blogon. Javasolj jobbat ...

E. Bonheur 2011.07.26. 19:54:32

Az úgynevezett passzív szeretőnek is lehetnek lelkiismereti problémái - miért is ne lenne -, akár férfi, akár nő, hisz ő a csábító, aki miatt egy házasság tönkremehet - még jobban, különösen, ha a házas fél belead apait-anyait.
Hogy megtudd, hogy jól döntöttél-e, így-úgy, akárhogy, hát ez egy elég költői kérdés. Azt hiszem bármilyen döntésnek az eredménye (nemcsak ebben az esetben), mind csak idővel mérhetőek.

hannawald 2011.07.26. 20:21:29

@kardhal77: világosan? kérdezz, és válaszolok. kicsit kusza, ez tény. de sajnos belül se teljesen tiszta a kép, így nehéz lenne tisztán és könnyen érthetően megfogalmazni :) meg hullámvasút ez az egész érzelmi dolog. legalábbis nálam. most pl elolvastam, amit pár hete írtam (ezt) és kicsit megmosolyogtam. most épp nem tudom magam komolyan venni :)
@M-elicious: @skarlát betű: igen-igen, én ebben a passzívszerető nevű dologban voltam benne. tehát nekem nem kell visszatérnem sehová, semmibe. az hogy neki ez mennyire fog menni, azt nem tudom. de azt igen, hogy szereti a feleségét, és boldog volt előttem is, hát bízom benne, hogy boldog lesz utánam is. bár az biztos, hogy ha nem is változtattam meg őt sok mindenben, ill nem változott meg sok mindenben mellettem, de sok új dolgot fedezett fel magában, az igényeiben. az kérdés, hogy ezeket el tudja-e felejteni, vagy elnyomni, vagy tudatosan( esetleg tudat alatt), de kutatni fog valakit mindig, aki ezeket kielégíti neki. nem tudom...

hannawald 2011.07.26. 21:02:33

@E. Bonheur: persze hogy vannak lelkiismereti problémák egy ilyen szituációban, de az én esetemben csábításról nem beszélhetünk, az tuti.lehet viccesen hangzik, de ő volt a csábító, és az elején, pontosan a lelkiismeretem miatt, elég neház dolga volt, csak aztán...
jó vagy rossz döntés. szerintem ehhez most nem kell idő. egyszerűen nem dönthettem másként, mert a felesége egy igen különleges kilenc hónapba kezdett bele. emiatt jött a döntés. ja, és lehet hogy kardhal is ezt az információt hiányolta, most itt van. de úgy érzem, hogy a legtöbb komment túl konkrétan veszi a dolgot, hogy egy problémára koncentrál (persze ez valószínűleg a tapasztalatlan posztíró rovására írható) igaziból azt szerettem volna, ha nem feltétlen az én helyzetemre koncentrálva, hanem általánosabban járjuk körül a témát. mármint azt, hogy mikor mi szerint döntünk, meddig mehetünk el, meddig tudjuk becsapni önamgunkat, és a lelkiismeretünket, s lehet-e ugyanazt a boldogságot elérni úgy is, ha csak a vágyaidat követed és úgyis, ha engedsz és lemondasz a lelkiismereted miatt. egyfajta boldogság létezik? ilyesmikre gondoltam... és @kardhal77: ezért találtad kevésbé világosnak, mert nem az én helyzetemet szerettem volna lefesteni, hanem valahogy leírni az érzéseimet, a nagy katyvaszt, ami bennem van, s megnézni, hogy ki mire fókuszál rá, ki mit lát benne, hogyan értelmezi.
majd még gyakorolom, hogy hogyan is kell jó posztot írni :)

barbieds (törölt) 2011.07.26. 21:08:57

@hannawald: Tapasztalatból mondom, hogy mindig hitelesebb az az írás, ami a saját érzelmi tapasztalatot fogalmazza meg. Ha megpróbálunk általánosítani, akkor lesz homályos és félre megy gyakran. Mondom én nagy okosan, amikor nálam is sokszor van spekuláció. :D De tényleg érezhető egy íráson, hogy mennyire bírt az ember saját magába leásni szépítgetések nélkül. Névtelenül végül is könnyebb, nem?

hannawald 2011.07.26. 21:42:45

@barbieds: szépítgetést látsz benne? inkább csak annyi vezérelt, hogy nem akartam, hogy rólam szóljon. hanem, hogy érzésekről, amik bennem vannak, de amiket más is fellelhet magában, akár tök más szituációban is. szóval a külsőségektől, a közvetlen kiváltó okoktól megpróbáltam lecsupaszítani az érzéseket, benyomásokat és azokat átadni, meg a kérdéseket, amik az "önvizsgálat" közben felmerültek bennem. de úgy látom, nem sikerült valami fényesen :)

barbieds (törölt) 2011.07.26. 23:11:52

@hannawald: Neeeem, nem ebben látok szépítgetést, csak mint elvet írtam az elkerülését. Értem, hogy mi vezérelt, tökéletesen méghozzá - de pont attól lesz izgalmas egy írás, hogy rólad szól, a te megélt dolgaidról. Hogy nem mások agyába próbálsz bebújni, és általánosítani, hanem első szám, első személyben kimondod, amit átéltél. A dilemmák, a racionalizálási törekvés átjön az írásodból, de attól lenne egyedi és valóságos, ha az érzéseidet tárnád fel. Meg hogy mit épültél (vagy rombolódtál) az élményeid hatására. :)

E. Bonheur 2011.07.27. 00:28:53

@hannawald: azt hiszem, hogy jól döntöttél. A lemondást is gyakorolni, vagy tanulni kell. (Szoktam ilyenekkel vigasztalni magamat is) A boldogság? Hát az már filozófia, annak külön blogot kellene nyitni. :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.27. 07:39:50

@hannawald: @skarlát betű: ha te meglátogatsz valakit, akit nem hívsz vissza a saját lakásodba, akkor te vagy a "passzív vendég"? Javallatom, hogy nevezzük egyszerűen "szeretőnek" azt a valakit, akinek úgy van szeretője, hogy közben nincs férje.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.27. 07:43:54

@hannawald: drágám, amiket írsz, azok szerintem nem érzések, hanem spekulációk. Én nem csodálom, hogy utólag visszaolvasva kicsit viccesnek találod őket. :)

hannawald 2011.07.27. 09:21:49

@kardhal77: eltekintenék a "drágám" megszólítás csöppet lenéző hangzásától :P és NEM spekulácikat írtam. (vagy magyarázd meg h ebben a kontextusban mégis mit jelent ez a szó neked...), hanem érzéseket, gondolatokat. neked mindig egyértelműek ezek? mindig pontosan magadba tudsz nézni és egyértelműen látod, hogy mi zajlik le benned? mindig meg tudod magyarázni, hogy mit miért tettél, hogy mi vezérelte egy döntés meghozatalakor. persze mindig mindenre lehet azt mondani, hogy ezt azért tettem mert, hogy én őt szeretem, utálom, nem jelent semmit. és így sokkal egyszerűbb az élet, ja. csak akkor vagy nagyon király és mázlista vagy - szerintem -, vagy hazudsz magadnak.
ezt a passzív szerető kifejezést én is itt olvastam először, és sztem sb is. már nem is tudom, hogy ki használta. nekem sem tetszik a szó, de kb mindenki, aki rendszeresen jár ide (mínusz te) érti, s ezért jó.
mondjuk szerintem alapból a szerető hükye szó. illetve arra, aminek mi használjuk. az ember azt hinné, hogy ez akkor az angol "lover"rel egyenértékű, pedig nem. nem is tudom, hogy hogyan hívják a pasi szeretőt ők, de ugye a nő, az mistress. tük szép meg jó, hogy nekünk benne van a "szeret" szó, de valahogy én nem találom az igazinak.
és ha azt mondod magyarul, hogy szerető, akkor abból nem derül ki, hogy azért az-e, mert neki van legális kapcsolata, vagy mert a másik félnek van, vagy mert mindkettőnek. pedig ezek a körülmények elég meghatározóak egy ilyen helyzetben. nem? nyelvújítást! új magyar szavakat a szerető-témekörben! és shreddiest a magyar boltok polcaira!

hannawald 2011.07.27. 09:28:56

@barbieds: fenekestül felfordult kb az életem az elmúlt egy évben. és nem csak miatta. rengeteg mindent átértékeltem, áthelyeződött bennem, nagyon sok új impulzus ért, rengeteg új és különleges embert ismertem meg, új helyzeteket, új helyeket, stb. A barátaimat mégis meg tudtam tartani. Senkivel nem szakadt meg a kapcsolatom a fizikai távolság, és a bennem zajló változások hatására. És ezekről a dolgokról, amiket átéltem stb szerettem volna írni. De az nagyon-nagyon hosszan lehetne csak, ha tényleg hitelesen szeretném, és úgy, hogy megértsék. Ehhez meg se kapacitásom nincs, se tehetségem, asszem.
Szerintem ahhoz, hogy olyat írjak, amit te leírtrál, hogy milyet kellett volna, hogy hogyan kellett volna, ebben a témában, ahhoz olyan mennyiségű háttérinformáció és magyarázat kellett volna,hogy 5 A4es oldalig nem tudtam volna megállni :) az meg ide mégsem fér, nem? ezenkívül valószínűleg igazad van. hogy úgy érdemesebb lett volna. meg akkor nincsenek félreértések. meg az egész érthetőbb és tisztább képet ad. meg talán meg is érint valakit. na mindegy mostmár :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.27. 09:29:16

@hannawald: Teljesen jogos. Kardhal gyakran él ilyen lekezelő megszólításokkal, és ez még azoknak a mondatainak a jelentését is devalválja, amelyek egyébként megfontolandóak lennének.

A szerető szóval nekem nincs gondom olyan értelemben, hogy benne van a szeretet (miért is ne lenne), és a magyar egyik hiányossága, hogy nincsenek benne nemek ... Ha ez hiányosság. De nem tudunk semmit tenni ellene. A passzív szeretőt én is itt olvastam először, és közös megegyezéssel használjuk, hogy ne kelljen mindig hosszasan magyarázkodni ... Szerintem a lover szerető az angolban, csak nem biztos, hogy nős ... Vagy tévednék? A szerető a magyarban se feltétlen jelenti azt, hogy a felek bármelyike elkötelezett lenne más irányban, de valami miatt nem nyilvános a kapcsolat.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.27. 09:38:14

@hannawald: Ne légy ennyire elégedetlen azzal, amit írtál. Ennyit akartál megosztani velünk, és kész. Nem vagy köteles kitárulkozni, és mindent elmondani, attól még érthető a dilemmád - az, ami a poszt megírásakor leginkább foglalkoztatott.

hannawald 2011.07.27. 09:41:59

@skarlát betű: hát nem vagyok angol nylevtudós... :) de nekem a lover annyit tesz, hogy van testi kapcsolat (is). az, hogy ez legális vagy nem, nyilvános, vagy nem. abban szerintem semmi ilyen nfo nincs benne. szerintem. majd megkérdezek valaki angol anyanyelvűt. most hogy mondod, talán a magyafr szerető szó jelentésében sem vagyok biztos... mármint hogy azt úgy használom, vagy értelmezem, ahogy hivatalsoan kell. nézzük mint mond az értelmező szótár...: "pejor Vknek házasságon kívüli szerelmi viszonyban társa, kedvese." ill. "nép Vknek szerelmese" aha....
igaziból nem zavar a megszólítás, mert vicces. meg provokatív, és ez tetszik. (bizonyos fokig). mondjuk, hogyha 10-15 évvel idősebb lennék, akkor lehet tüzet okádnék rá :D

barbieds (törölt) 2011.07.27. 09:59:58

@skarlát betű: Pedig szerintem az "esettanulmányok" azért lennének izgik, mert ugyan a dilemmák lehet, hogy közösek, de az érzelmi megélések biztos különbözőek és nem olyan sterilek. Érdekes lenne momentumokat olvasni mások tapasztalataiból. Persze a kommentekben sokszor előjönnek ezek a dolgok.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.27. 11:24:13

@hannawald: drágám, ez a megszólítás számodra pontosan azt jelenti, amit te ki szándékozol hallani belőle. :P (SB például arra használja ürügyül, hogy ne kelljen odafigyelnie arra, ami utána következik. :D)

Nagyszerű, hogy mindenki érti, mit jelent a "passzív szerető". Végül is közös megegyezés esetén a "lila orrszarvú" kifejezést is használhatnánk ugyanebben az értelemben -- sőt, a maga nemében ez kevésbé félrevezető kifejezés, mint a "passzív szerető".

No, de fordítsuk komolyra a szót!

A "szerető" éppen azért zseniális kifejezés, mert az emberi kapcsolat valóságát ragadja meg. Pontosan azt fejezi ki, hogy --vélekedéseddel ellentétben!-- baromira nem meghatározóak a körülmények egy emberi szeretetkapcsolatban. Még az ember neme sem meghatározó. És éppen ezért nevetséges számomra a "passzív szerető" kifejezés is: az ember jelzőjeként alkalmaz, magára az emberre vonatkoztat egy körülményt, és mindezt ráadásul egy totálisan oda nem illő jelzővel igyekszik kifejezni.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.27. 11:28:59

@hannawald: bé téma: miért spekuláció számomra, amit írsz.

Nézd, nem foglak kímélni (és akkor ide most továbbolvasás alóli felmentésnek beszúrom:), drágám.

Én úgy látom, hogy ahogyan magadról írsz, az az önkifejezésnek egy igen alacsony szintje.

Ugyanis az ég egy adta világon semmit nem szólsz saját magadról, egyszerűen és kendőzetlenül. Helyette egy filozofáló, spekulatív eszmefuttatásba bonyolódsz… miről is? Én például még most sem értem. Ezt nem viccből írom, tényleg semmi sem jön át számomra, azon kívül, hogy: így fejezed ki magad.

Az önkifejezés alatt nem kell valami hihetetlenül mélyen szántó és lélekszaggató dologra gondolni. Egy ilyet például teljesen önkifejezőnek gondolok: “ma háztartási kekszet reggeliztem. Közben megszólalt a telefonom. A pasim hívott, akinek múlt héten adtam ki az útját. Nem vettem fel.”

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.27. 11:46:43

@hannawald: A "drágám" lehet persze kedves vagy vicces megszólítás is, de nem véletlen, hogy házi agent provocateur-ünktől ennek van valami mellékíze, ami fintorgásra késztet egyeseket. Sokakat.

Milyen gáz az értelmező szótár, hogy a szerető számára pejor. kategória ... Jó, hogy nem ma állították össze ... De a népnyelvben használatos jelentése is beszivárgott a köznyelvbe.

@barbieds: Nem mindenkinek megy ez a kiteregetés olyan könnyen, főleg posztban ... Mert kommentben már sokkal több infó kerül elő.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.27. 11:50:42

@skarlát betű: távol álljon tőlem, hogy megzavarjam a nyugalmat. Ugyanúgy érzek, és mindenben egyetéertünk. Soraidat akár én magam is írhattam volna. :PP

hannawald 2011.07.27. 21:51:44

@kardhal77: na, akkor drága :) előszöris: hivatalosan engedélyezem, hogy így szólíts, ha ez jól esik. és bírom az őszinteséget. sőt, elvárom. elhiszem, hogy az íráskában azt láttad, hogy ez egy alacsony szintű önkifejezési kísérlet. nem annak szántam. nem önkifejezésnek. de ezt már írtam: lecsupaszítva szerettem volna közvetíteni a gondolataimat, érzéseimet, kérdéseimet, minden külső tényezőtől megfosztva, hogy "bárki" magáénak érezhesse. önkifejezést nem egy vendégposzt keretében gyakorolnék, ha nem bánod. és igen, igazad van, spekulatív és filozgatós. nem írtam tényeket, nem tárulkoztam ki. nem ez volt a cél. és lehet, hogy azért nem jött át számdora semmi, mert belém akartál belém látni. javaslom, hogy próbáld inkább lefordítani magadban. minden mondatot próbálj úgy értelmezni, ahogy számodra értelmezhető. ne akard az én történetemet felgyöngyölíteni belőle, vagy engem megismerni. nem pszichológiai analízist vártam a kommentekben. olvasd el, és nézd meg, hogy van-e olyan része, van-e olyan gondolat, ami ismerős, amit megtalálsz magadban ilye-olyan formában. ha meg nincs, akkor "sajnálom, hogy nem tudtam magának erősebb hajót építeni".
ami a passzív szerető kifejezést illeti. tőlem hívhatjuk lila orrszarvúnak. bevallom, amikor először olvastam a p sz kifejezést, én sem tudtam, hogy miről van szó, de valahogy megsejtettem. szóval nekem nem volt félrevezető, bár egyértelmű sem. a szerető szó meg mint olyan, azzal az a bajom, amit sb is írt, hogy gáz, hogy az ért kéiszótárban is úgy van, hogy "pejor", de azért van úgy, mert ez így van.
anno tanultunk a tömegközlekedésről kicsit. és belénk lett verve, hogy nem tömegközlekedés, mert az is "pejor" már, hanem közösségi közlekedés. merthogy nem mindenhol olyan ez, mint a BKV és reméljük, hogy nálunk is fejlődik, javul stb. és tényleg sokkal jobban hangzik az, hogy közösségi közlekedés. :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.28. 08:20:38

@hannawald: na, drágám, ez végre egy önkifejező szösszenet volt! :P

Hát persze, hogy elsősorban téged akarlak megismerni az írásaidból. Hogy a saját magam számára mit jelent, amit írsz, az majd azután következhet.

De most ez egy iszonyú érdekes gondolat nekem: lehet, hogy egyfajta jellemző blogolvasói viszony, hogy az ember azonnal saját magát "tolja oda" az olvasottak elé? Hogy a legfontosabb reakció ez: "én mit profitálok belőle"? Végső soron: nem az a fontos, aki írja, hanem én vagyok a fontos, aki olvassa?

Te meg még erre is biztatsz engem? (bennünket)

Nahát.

hannawald 2011.07.28. 10:17:34

@kardhal77: Igen. Erre. (Szép hosszú „önkifejezésem” sikerült egy kattintással megsemmisítenem. :S na mindegy, szóval újra.) Magammal kapcsolatban is tengernyi kérdőjel úszkál a fejemben. Akkor hogyan várnám el mind azt, hogy más értelmezzen engem, mind pedig azt, hogy én valaki másnak a velejéig tudjak látni? Csak morzsákra hajtok. S ezekből építkezek. Elég nyílt ember vagyok, és nagyon könnyen nyílok meg, de egy internetes platformot sosem fogok arra használni – hiába a névtelenség homálya – , hogy teljességgel kitárulkozzak, hogy „önkifejezzem” magam. Amikor írtam a posztot, én mint „író” nem azt akartam, hogy majd a blog olvasói választ adnak a kérdéseimre, hogy mit kéne tennem, hogy megmondják, hogy mi a jó döntés az én helyzetemben. Hiszen nem is ismertettem mélységeiben a helyzetemet, tehát nem is várhattam volna ezt el. Csak annyi volt a cél, hogy lássam, hogy mit váltanak ki emberekből ezek a gondolatok, közvetíteni próbált érzések. Hogy átszűrve saját magukon, mit látnak, mit emelnek ki, mit kérdőjeleznek meg, és mi az, amit nem értenek (meg ki az, aki semmit nem ért az egészből :P). Szerintem ha átszűröd önmagadon az olvasottakat, ha nem engem próbálsz értelmezni, hanem azt figyeled, hogy magadban mi az amit értelmezni tudsz azokból, amiket leírtam, akkor sokkal őszintébben tudsz hozzászólni is. Hiszen magadat csak jobban ismered, mint engem. S én is ezt szerettem volna. Azt, hogy az esetleges válaszok, kommentek által közelebb kerüljek a mi közös világunk és önmagunk, mint homo sapiensek működési „mechanizmusának” megértéséhez. Nem pedig azt, hogy majd ti direkt módon jól megmondjátok, hogy mit és hogyan kell tennem. Bár nyilván indirekt(!) módon ez is benne van a pakliban. Ha, amikor egy-egy posztot elolvasok, azoknak a tartalmát nem magamon átszűrve próbálnám értelmezni, hanem általuk a másik ember valóját akarnám megismerni, csak rá koncentrálnék, akkor hamar beleőrülnék abba, hogy ilyen hiányos információ közlés mellett csak találgatni tudok, s nem tudok érdemben közelebb jutni a másik lélek megfejtéséhez. Tudod, „minden ember külön világrésznek tetszett, melyet beutazni és fölfedezni, dzsungeljével, flórájával és faunájával kideríteni és leírni egy élet talán nem is elég” by Márai. Néha magam is elámulok, milyen zseniálisan tudok idézni :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.28. 11:12:06

@hannawald: vigyázz, mire vársz, mert a végén megkapod. (Nem tőlem, de mástól igen, mint a mellékelt ábra mutatja.) Bedobod a témát, és indul az ego-morfondír.

Azt azért biztos vágod, hogy az odafigyelés, megismerés nem egyenlő a tanácsok osztogatásával (lásd a viccet a rabbiról). Valamint, hogy mindig vannak korlátai. A telefonszámodat egyelőre például még nem kértem el. ;)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.28. 14:31:57

@hannawald: Csak óvatosan ezzel a hallal, előbb olvass bele a blogjába :-)

hannawald 2011.07.28. 16:27:01

@kardhal77: miért zavarna az ego-morfondír? nem érzem, hogy vigyáznom kéne vagy hogy nem vigyáznék eléggé... ja, és igen, nyilván vágyok odafigyelésre, meg megismerésre, de ne aggódj, nem tőled :P
@skarlát betű: csak megpróbáltam megmagyarázni neki az én nézőpontomat. több-kevesebb sikerrel. amúgy már csak emiatt a "magyarázkodásom" miatt is megérte volna az egész. márhogy ahogy én magam is átgondoltam, hogy miért is írtam ezeket le, mire számítottam stb. szóval köszi mind2töknek :)
+még egy dolog kardhalnak: ha mást próbálsz megfigyelni, értelmezni az ő gondolatait meg tetteit stb, akkor sem tudsz nem magadból kiindulni, nem? csak akkor "lefordítod" a másikra. és nyilván pontatlanabb lesz mint az oridzsinál verzió :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.28. 16:31:17

Ez most poszttól független: sikerült beállítanom, hogy lájkolhassátok a posztokat. Az még nem jött össze, hogy a Fácsé oldal ide kikerüljön, de dolgozom rajta.
De már fent van a blog a Fácsén, a következő címen:
www.facebook.com/pages/A-h%C5%B1tlens%C3%A9g-%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9je/115131258582942

barbieds (törölt) 2011.07.28. 16:35:42

@skarlát betű: Ööö, gondolod, hogy ez high-flying success lesz? ;)

hannawald 2011.07.28. 16:40:17

@skarlát betű: @barbieds: én sem vennék rá mérget :) de köszönjük a fáradozásod :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.28. 17:01:43

@barbieds: @hannawald: Polgári engedetlenségi mozgalom keretében lehet lájkolni. :-) Egyébként meg nem mindenkinek vállalhatatlan, ha kedveli. Az olvasószámok és a kommentek sokkal jobb mutatók számomra, de a Goldenblog miatt kell a Fácse. Jó, hogy ott sincs esélyem, de ahogy egy barátom mondta egyszer, nincs szebb dolog, mint esélytelenül benevezni egy versenyre (igaz, ő hozzátette, hogy ráadásul azzal a tudattal, hogy te vagy a legjobb - ezt a részt én elhagyom :-)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.28. 17:57:56

@skarlát betű: szeretnél te abba a blogba bekerülni! :PP :DD

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.28. 18:00:59

@hannawald: "a mást próbálsz megfigyelni, értelmezni az ő gondolatait meg tetteit stb, akkor sem tudsz nem magadból kiindulni, nem?"

Nem.

Egészen máshol vannak a határok.

Kezdj el odafigyelni egy emberre, és magad is megtapasztalod. (Persze, ha az olyan könnyű lenne.) :S

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.28. 18:01:28

@kardhal77: Aha, csak az a baj, hogy nem vagyok hamvas leányzó. Illetve nem ez az egyetlen baj. :-P

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.28. 18:09:36

@skarlát betű: nyugalom, én sem sokáig vagyok már harmincas férfi. :D

hannawald 2011.07.28. 18:43:12

@kardhal77: hidd el, hogy igyekszem odafigyelni emberekre. de valamiért érdekes módon azokra tudok jobban, akikkel érzek valami közöset magunkban.
és szerintem meg de, szóval erről nem érdemes tovább fűzni a szót. (bár nem igazán értem, hogy milyen határokra gondoltál...) biztos még kevés az élettapasztalatom, s ezért nem vagyok még olyan bölcs, mint kegyelmessége :P
ja, amúgy egy apró észrevétel: te anélkül, hogy odaírná valaki, hogy "drágám", is szelektálsz részeket abból, amit írnak neked :P

Lars.Lares 2011.07.29. 12:49:27

Lájkoltam és szavaznék @skarlát betű: blogjára.
Ugyan én tapasztalatlan és tudatlan ifjú vagyok, de véleményt csak úgy tudok alkotni @kardhal77: , hogy van egy összehasonlító és egy összehasonlítandó adatom. A kettő összevetéséből kijön az egyezés vagy az eltérés. Amihez (és amit) hasonlítok az csak és kizárólag bennem alakul ki, áll össze, ebben az értelemben magamból kell kiindulnom mint @hannawald: , azaz minden mértéke én vagyok, viszonyítás szerint kis vagy nagy egoistaként. :)
Persze az egoizmusom és vele a véleményem is torzulhat, ha valaki félénk idiótát képes belőlem csinálni, és a nyakamat elharapni, mint @barbieds: , vagy beblogozni, mint @skarlát betű: :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.29. 12:57:22

@Lars.Lares: Nem látom, melyik posztot lájkoltad? :-) Legalább 2 szavazatom lesz, mert skarlát betűként regisztrálnom kellett az FB-n úgyis :-) Szóval, magamra szavazhatok ezáltal.
Milyen érzés beblogozódni?

barbieds (törölt) 2011.07.29. 13:10:30

@Lars.Lares: És ezt tényleg én műveltem volna veled? Hát harapj vissza! ;)

Lars.Lares 2011.07.29. 13:43:07

:D Beblogozni csudajó @skarlát betű: ! A 2 ember kedvelinél volt a tetszik gombóc, azt nyomtam le, és aztán az jól el is tűnt. :( Megnyomogattam a másik tetszik gombot is, ami a lapon volt. :)
Köszi @barbieds: , csak lekötelezettség esetén, másképp nem merném. :D

barbieds (törölt) 2011.07.29. 14:09:33

@Lars.Lares: Hajjaj, az a néni nem én vagyok! :D

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.29. 15:52:10

@Lars.Lares: a jól megiskolázott agyadat, azt! :D

Gondolkodtam, hogy mit mondhatnék erre az kiválóan fésült okosságra, de végül csak azt írom, amit először eszembe jutott.

"Egy mondatban elmondom, miről könyvek milliói szólhatnak: Brahman a valóság; a világ csak látszat; a lélek maga Brahman, semmi más."

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.29. 20:05:40

@Lars.Lares: Megtaláltam :-) Szóval, te is csak álnéven :-) Jobban belegondolva, milyen más téma kényszerítene embereket ennyire inkognitóba?

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.08.23. 21:15:50

a poszthoz szólnék, nem a vitához. egész pontosan ahhoz a részéhez, hogy vajon könnyebb-e másodszor is megtenni. hogy vajon mi mindent tud az ember megmagyarázni magának...
igen, valószínűleg sokkal könnyebb megtenni másodszor. nálam is volt kísértés, nem is egy. (pontosan kettő :) ) én egyelőre meghúztam itt egy határt. nem lesz másik. nem lesz, mert félek, pontosan attól, hogy elveszítem a lábam alól a talajt. hogy túl sok engedményt teszek magamnak és egyszer csak ott állok majd a tükör előtt és nem tudom, hogy ki vagyok... amit most teszek, ahogyan most élek, erre vannak magyarázataim. és bár jobbnak tartom, hogy titkolom, ha úgy alakul, akkor emelt fővel tudom vállalni azt, amit teszek. nem azért emelt fővel, mert büszke lennék arra, hogy hazudok, csalok és kiderülés esetén fájdalmat okozok, hanem azért, mert önmagamnak nem hazudok ezzel kapcsolatosan. és nem játszom a mártírt (ahh, egy tisztességes nő nem csalja férjét), mégis messzemenőkig figyelemmel vagyok a családom testi-lelki jóllétére. az én testi-lelki jóllétemhez pedig szükségeltetik ez a bizonyos 3. ember.
ez elég személyes volt? :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.08.23. 23:20:04

@éniskócos: Nekem elég személyes :-)
Minden élethelyzet más, és mindenki másutt látja a határokat. Olykor tologatja őket. A lényeg szerintem az, hogy magunkkal legyünk rendben, meg persze több jót hozzunk ki az egész szeretősdiből, mint amennyi kárt esetleg okozunk vele, akár úgy is, hogy nem tudunk róla.