A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

A férfi agy és a hűséghormon

2011.09.30. 07:25 skarlát betű

A "hűséghormonról" esett már szó kommentben, de úgy gondoltam, nem árt posztban is visszatérni rá, és ha már ezt teszem, egy érdekes könyvet is ajánlok nektek: A férfi agy című kötetet. 

Nem kifejezetten hűtlenséggel kapcsolatos, de szerintem mindenképp érdemes elolvasni. Sőt, beszerezni és készenlétben tartani a polcon, mert elég gyakran szükségünk lehet rá. 

Először a párját, A női agy című kötetet olvastam, ugyanattól a szerzőtől (a tudós asszonyt Louann Brinzendine-nek hívják): az is nagyon tetszett, de ez a férfias téma talán még érdekesebb volt számomra. A női agyról több saját tapasztalatom van, magamat vagy más nőket megérteni nem annyira nagy kihívás, a férfiakkal, fiúkkal kapcsolatban viszont sokszor vagyok értetlen. 

A szerző megközelítése nem kizárólag biológiai, nem redukálja a férfiakat, általában az embereket kémiai, hormonális folyamatok szintjére, de szakít azzal a társadalomtudományokra jellemző hagyománnyal, amely elsősorban a neveltetésben és a szocializációban kereste/keresi a nőies és férfias jellemzők eredetét. Agykutatóként természetesen kísérleti eredményekre támaszkodik, a könyv egynegyedét teszi ki a szakirodalom felsorolása, másik negyedét pedig a jegyzetapparátus. Pedig ez alapvetően egy népszerűsítő jellegű, a szélesebb közönségnek szóló munka, rengeteg sztorival, esettanulmánnyal. A gender elméletek felől közelítve is nagyon izgalmas.

Ami pedig a hűséghormont illeti, noha nem hiszek abban, hogy egy embert kizárólag a hormonháztartása tesz hűségessé vagy hűtlenné, az állatok esetében ez a jelek szerint így van, és talán bizonyos vonatkozásokban a homo sapiensre is alkalmazhatók ezek a megfigyelések.

A szerző a foltos aranyleguánt hozza fel példaként. Ez az érdekes állatfajta három, teljesen különböző párosodási stratégiát ismer a hím állatok szemszögéből nézve. Ráadásul a leguánok még csak zsákbamacskát se árulnak: áll alatti színkóddal adják ország-világ tudtára, hogy melyik kategóriába tartoznak. (Igazán őszinte faj.)

1)  Narancstorkúak: megrögzött háremtartók

2) Sárgatorkúak: besurranó szeretők (a háremhölgyek közül csemegéznek)

3) Kéktorkúak: elképesztően monogámok (csak egy nősténnyel párásodnak párosodnak)

Egyébként mind a három párosodási stratégia sikeres, és egyetlen leguán se próbálja rávenni a többieket a megtérésre, mármint, hogy az ő filozófiáját kövessék. (Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a nőstények hogyan állnak ehhez a változatossághoz, és mitől lesz az egyikből háremhölgy, a másikból monogám feleség, illetve, hogy a kéktorkú neje is monogám-e feltétlen ...)

A hormonokról azonban még mindig nem mondtunk semmit. A kérdés tisztázása érdekében a pockokhoz kell fordulnunk. Körükben ugyanis két alapvetően különböző hajlam figyelhető meg:

a) Mezei pocok: monogám (a nősténnyel való első szex 24 óráig !!! tart, ettől kezdve ő kész, el van intézve, ránézni se tud másra)

b) Hegyi pocok: poligám (az egy percen belül lezavarható gyorsnumera szakértője)

Azt hiszem, a pockok kissé szélsőséges élőlények, ami a szexet illeti.

De mitől olyan hűséges a mezei, mitől olyan csélcsap a hegyi? A tudósok felfedezték, hogy a mezei pocok hímjében léteznek úgynevezett monogámiaindukciós vazopresszinreceptorok (nevezzük MIVI-nek), míg a hegylakókból ez hiányzik. A vazopresszin az a bizonyos hormon, amely a hűségért felelős. A jópofa az, hogy ha a vicces kedvű tudósok blokkolták a mezei pockokban a MIVI-t, olyan don juanok lettek belőlük (már a pockokból, nem a tudósokból), hogy öröm volt nézni. És a hegylakók is hősszerelmesekké tudtak válni, a MIVI segítségével.

Nos, a jó hír az, hogy ez a MIVI-gén a férfiemberekben is megtalálható. Egyes pasiknál hosszabb, másoknál rövidebb változatban. És bármilyen hihetetlen, a hosszabb tesz hajlamosabbá a monogámiára. De remélem, most senki nem fogja megkérni a házi genetikusát, hogy mérje már le, mekkora a férjének ... 

És persze újból hozzáteszem: az ember nem leguán, és nem pocok. 

48 komment

Címkék: könyvajánló férfi agy hűséghormon

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr383266241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M-elicious 2011.09.30. 09:28:49

"Kéktorkúak: elképesztően monogámok (csak egy nősténnyel párásodnak)"

hihihi:-) párosodnak is vagy csak párásodnak?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.09.30. 09:31:43

@M-elicious: Hogy bírtam ezt leírni ... :-) És vagy ötször átolvastam!

barbieds (törölt) 2011.09.30. 09:39:27

Végül mindenki hormonokkal és egyéb vegyületekkel magyarázza a komplex társas viselkedéseket? (Csak mert jórészt Langley is.) Valahol kiábrándító ez, ugyanakkor ad valami felmentést is: nem tehetek róla, hogy kurválkodom, a hormonháztartásom játékszere vagyok. :D

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.09.30. 09:50:10

@barbieds: A hormonok nélkül sehol se lennénk. De nem vagyunk nekik teljesen kiszolgáltatva azért :-) Mindenesetre az nyilvánvaló, hogy van egy biológiai alap, erre kerül rá a szocializáció, és az egyéni meggyőződés. Aztán kijön belőle, ami kijön :-)
Miért kellene felmentés? ;-)

M-elicious 2011.09.30. 10:01:12

@skarlát betű: biztos éppen még párásak voltak a szemeid:-D. de ne bánkódj, a poszt értékéből nem von le, csak jót szórakoztam ma reggel.

Lars.Lares 2011.09.30. 10:32:21

A populáció mekkora százaléka narancstorkú, és kéktorkú @skarlát betű: -)?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.09.30. 10:33:26

@Lars.Lares: Már a leguánoknál, vagy az embereknél? Ez nem derül ki a könyvből ...

Lars.Lares 2011.09.30. 10:45:28

Is-is megtudható @skarlát betű: ?
Érdekelnének a pontos értékek, és még jobban a nőnemű populáció eloszlása. Mi van, ha nincs is testileg monogám nőnemű egyed? :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.09.30. 10:58:42

@Lars.Lares: A jegyzetapparátusból kiderül tán, hogy hol lehet utánanézni, de nem hiszem, hogy ennyire izgatna :-)

barbieds (törölt) 2011.09.30. 11:17:26

@skarlát betű: Jajj, hát hogy lehetne jó kislány az, aki kurválkodik? :D

Lars.Lares 2011.09.30. 11:22:37

A "rossz" kislány a jó kislány @barbieds: -)!

Jilley (törölt) 2011.09.30. 12:36:37

@barbieds: Ez jó! :D Erről kéne egy orvosi igazolás. Nekem is. Plusz egy enyhe feledékenységről, és már védve is vagyunk.
És az ember földrajzi helyzetéből lehet valamilyen következtetést levonni? :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.09.30. 12:40:13

A tudós kitette a bolhát az asztalra, és rákiáltott: "Bolha, ugorj!" És a bolha ugrott.
A tudós ekkor fogta a szikéjét, és lenyisszantotta a bolha egyik lábát. Aztán megint rákiáltott: "Bolha, ugorj!" És a bolha ugrott.
Levágta még egy lábát, majd még egyet. Aztán megint kiáltott, és a bolha megint ugrott.
Végül a tudós lenyisszantotta a bolha utolsó lábát is. És akkor már hiába kiáltotta újra meg újra: "Bolha, ugorj!" -- a bolha bizony nem ugrott.
A tudós ezzel befejezte a kísérletet, és beírta naplójába: "Ha a bolhának az összes lábát levágják, megsüketül."

barbieds (törölt) 2011.09.30. 13:28:03

Szerintem mégis inkább valami monotóniatűrési képességről (hormonról? :D) lehet szó.

"Ez az ízvilág,
ez a mintaboldogság,
rágógumi megszokás."

Sokszor érzem, hogy ez az elvárás azzal szemben, aki kapcsolatban él.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.09.30. 19:00:44

@kardhal77: Ennyire nem hiszel a tudósoknak? :-)

@barbieds: Könnyű a mezei pocoknak hűségesnek lenni, vajon mennyi időt él összesen? :-) Nincs alkalma megunni a partnerét ...

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.09.30. 19:36:48

@skarlát betű: igazándiból egy hosszabb eszmefuttatást szándékoztam írni a szellem és az anyag viszonyáról, de aztán csak erre a némileg egyszerűbb tanmesére futotta. :D

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.01. 16:42:30

@barbieds:

Ez a taktika már Nürnbergben sem jött be ("Csak parancsra cselekedtem!")

A poszt mellesleg kiváló, a könyvre pedig rárepülök! És éljenek a mezei pockok (az a 24 órás numera a vonzó, nem feltétlenül a monogámia... :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.01. 17:09:02

@tiboru: Épp ma 65 éve ítélték el őket ...

Köszönöm a dicséretet. Azért csak vigyázva, az a 24 órás menet alakítja ki az eszméletlen kötődést! :-)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.01. 17:48:42

@skarlát betű:

Ja, "Tod durch den Strang"... Mindegyik megérdemelte.

hannawald 2011.10.01. 23:08:10

@tiboru: @skarlát betű: jaj, hova nem tévedtek...
csak erről eszembe jutott egy nagyon jó könyv: moly.hu/konyvek/burton-c-andrus-a-nurnbergi-huszonketto

Mr. Waszabi 2011.10.02. 10:17:10

Én azt olvastam nemrégiben, hogy az embernél az oxitocin-szint váltja ki a monogámiát. Oxitocin a férfiban a szex hatására termelődik, s minél kielégítőbb a szex (értsd: testileg ÉS lelkileg is, ez nagyon fontos), annál magasabb lesz az oxitocin szintje, annál hűségesebb lesz. Nem lelkiismereti korlátok, tudatos önuralom nyomán, hanem tudattalanul.
Nem régiben ismertem meg valakit, aki kiváltja nálam ezt - még a cikk olvasása előtt -, s meglepve tapasztalom, hogy a többi nő ugyan érdekel, felkelti a fantáziámat, izgat is, de igazi, mély vágyat nem vált ki belőlem. Jó érzés, szabad érzés.
Korábbi kapcsolataimmal összevetve, mindebből azt vonom le, hogy akkor lesz hűtlen a férfi, ha partnere nem tudja minden tekintetben kielégíteni. És ez nem szex-technikai kérdés, nem lehet tudatos praktikákkal, csábos hálóinggel, bevállalással kiváltani. Vagy működik két ember közt magától, vagy nem.
Ebből az is következik, hogy lehet akarni megtartani , kötni a korábban, nem megfelelő önismereti állapotban, ambíciókkal szerzett partnert, házastársat, de nem fog sikerülni, ha ő valójában nem hozzánk való.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.02. 10:32:53

@waszabi: Az oxitocin a kötődés hormonja, a gyerek-szülő közti kötődésé is, meg még sokmindenért felel, azért a monogámiát ezzel nem lehet egyedül magyarázni. (Bár nem vagyok biológus, csak ezt olvastam a könyvekben.) De ez életkor kérdése is a pasiknál, meg a gyermekvállalással is kapcsolatban van. Az oxitocin szint nő, ha az apában kialakul a gyerekéhez való kötődés (ehhez kell a fizikai kontaktus, a simogatás oxitocint szabadít fel), és idősebb korban is nő az oxitocin szint a pasik szervezetében, ezért kötődhetnek jobban egyes példányok, mint fiatalabb korukban. :-)
Szerintem egy férfi sok okból lehet hűtlen, akkor se kizárt, hogy vadászni fog, ha a partnere minden tekintetben kielégíti ... (Van ilyen egyáltalán? Főleg hosszú távon, évtizedeken keresztül?)

Mr. Waszabi 2011.10.02. 12:44:17

@skarlát betű: érdekes a látásmódod.
Egy férfi szájából nem hiszel el olyan tapasztalatot, amely pozitívan nyilatkozik a hűségről. Igyekszel cáfolni, holott örülnöd kéne.
Neked ez nem furcsa?
Kényelmesebb mindig új és új tudományos felfedezésekre hivatkozva igazolni meg nem oldott problémáinkat változatlanságát, csak épp ezért sosem fognak megoldódni.
Műbránerrel, műpinával látta el a tudomány az embereket - ahelyett, hogy a valódi hézagokat segítene megoldani számukra. Fizikai megoldások lelki problémákra. Hát tök hatékony, nem de?
Megjegyzem, hogy mindaz amit írtál, benne van abban a két szóban, amit és ahogy írtam: "testi ÉS lelki". Nem véletlenül van nagy betűvel írva. Aki ezt nem tudja, nem élte meg, annak lehet elefánthormont is szednie, nem segít rajta.

Mr. Waszabi 2011.10.02. 12:48:47

@skarlát betű: van különbség aközött, hogy megkívánok egy nőt, a vágy végig fut a testemen, élvezem, de ennek öröme elég, nem akarom megdugni, meg a között, hogy minden ilyen élmény a párosodás indulatát váltja ki belőlem és meg is teszem. Ez tudat és önismeret kérdése. Ha a pasi az utóbbi kategóriába tartozik, akkor csak nem nőtt fel. Az tudatában, lelkében rövid valami, nem a pocokhormonja rövid:)

Mr. Waszabi 2011.10.02. 13:23:51

Kedves Skarlátbetű! Valahol csapdába csaltad magad ezzel a tematikus bloggal, ez jutott eszembe, csak úgy általában. Mindig kell legyen megoldatlan kérdésed, ami fenntartja a folytatást, különben nincs miről írni. Ezért a lehetséges, nagyon egyszerű és rég kéznél levő válaszokat sem fogod elfogadni a feltett kérdésekre. Vagy akik olvasnak.
Akár férfi, akár nő, ha válaszok helyett az újabb kérdéseket keresi bármilyen probléma kapcsán, akkor csak odázza a megoldást, mert ez növeszti a bizonytalanságát, kétségeit, ami pont ellentétes irány. Ez a magatartás arról szól, hogy valójában nem akarja megtalálni valójában a válaszokat. És aki keres az talál - kérdést is, választ is, attól függően, mit keres.
Bocs, ha off volt.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.02. 13:27:38

@skarlát betű: Félreértesz, de teljesen.
Egy férfi csak egy férfi, te pedig egyetlen férfi vagy. Elhiszem neked azt, amit saját magadról mondasz, csakhogy rengeteg más vallomást is volt alkalmam hallani. Amelyek ennek ellentmondanak. És én is csak egy nő vagyok, korlátozott számú egyeddel voltam kapcsolatban, még csak nem is készítettem tudományos igényű felmérést. :-P De szerintem egyetlen ember tapasztalata nem általánosítható, erre van kitalálva a szociológia, meg a hasonló marhaságok. A biológia is.
Egyébként próbáltam hangsúlyozni a posztban többször is, hogy ez nem több, mint érdekesség, és nem erről szól az emberi lélek: "az ember nem leguán, és nem pocok ..."
De kicsit mulatságosnak találom, hogy pont nekem veted a szememre, hogy a lélekkel nem foglalkozom. :-) (Vagy talán rosszul értem?)

Szerintem sokféle pasi van, ahogy sokféle nő is, ezért nem szerencsés, ha a saját akármilyen tapasztalatainkat próbáljuk általánosítani, és ha azt gondoljuk, hogy azért, mert a másik nem pont úgy működik, már nem is igazi ember/férfi/felnőtt ...

És minek kéne örülnöm? Hogy van monogám pasi? :-) Örülök!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.02. 13:44:00

@waszabi: Hát, nem tudom ... Elég sajátos felfogás ez. Szerintem az intelligencia fokmérője, hogy az ember mennyire kérdez rá dolgokra, és mennyire fogad el kész válaszokat. Még akár a sajátjait is. Nem hiszek a végleges (végső) megoldásokban, és az egyenválaszokban. A hűtlenség problematikáját pedig nem kell mesterségesen gerjeszteni, épp elég régen él együtt az emberiséggel ... Szóval, én továbbra is felteszem a magam kérdéseit :-)

Mr. Waszabi 2011.10.02. 18:57:08

@skarlát betű: az intelligencia (IQ+EQ-t együtt értem, hisz emberről van szó) fokmérője, hogy a rendelkezésre álló információkat milyen hatékonysággal tudja valaki rendszerezni, a maga helyén alkalmazni. Azaz, az életben felvetülő kérdésekhez a megfelelő válaszokat hozzápárosítani. Botorság azt gondolni, hogy a válaszokat ki kell találni - nem kell, készen van mind, mindenkinek a saját életéhez őbenne. Ahogy látom, elég nagy kihívás az embereknek ezeket összelegózni is, nem annyira megy. Ha viszont még azt sem ismerték fel, hogy ez volna a feladat, s nem neki állni faragni hiányzó kockákat, akkor milyen eredménye lesz annak, ha az utóbbi pályát követik? Katasztrofális, ami szintén látható köröttünk.
Ezért mondom, hogy ha van 10 megválaszolatlan, kínzó kérdése valakinek, amire nem fogadja el a kézenfekvő válaszokat, akkor az nem növeli boldogságfaktorát, ha mellé tesz még párat, hanem csökkenti. Csak nő benne a káosz, magának ködösít. Ha egy megválaszolatlan kérdésre adott nem ideális válasz további kérdéseket szül, az nem közelebb visz a megelégedéshez, rendezettséghez, hanem távolít attól. És nem ez a cél, ha jól gondolom.
Mindez már messze van a hormonoktól, általában vonatkozik az emberi életre, problémakezelésre.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.02. 19:08:44

@waszabi: Valószínűleg a megközelítésünk összebékíthetetlen. Te hiszel az ideálisban, és a végső válaszokban, az abszolút igazságokban, én meg nem.
A dolog - szerintem - úgy működik, hogy minél több kérdésre találunk választ, annál több új kérdés vetődik föl, és minél többet tudunk, annál inkább látjuk, mennyi mindent nem tudunk.
Mi az, hogy megelégedettség? Mintha elérhetnél egy állapotot, amelyből aztán nincs továbbmozdulás ... Lehet, hogy ez neked a boldogság, de én beledöglenék, ha nem tehetnék fel több kérdést, és nem kérdőjelezhetnék meg mindent. Ettől nem boldogtalan vagyok, legfeljebb szabad :-)

Bizony, ez már messze vezet, de nem baj. Egyébként a hormonok ott vannak mindenben, ami emberi ... Ha tetszik, ha nem. A halál utáni életről most ne beszéljünk ...

Mr. Waszabi 2011.10.02. 19:16:01

@skarlát betű: őszinte kérdés: szerinted hány ember nem néz tükörbe csupán azért, mert tudja jól, hogy meglátná a maga válaszait, amik cselekvésre kényszerítenék és lehetőségében is állna meg tenni azokat ?
Csupán egy ok miatt nem teszik: mert nem azokat a válaszokat szeretnék hallani. Nem őszinték magukhoz sem. Itt kezdődik minden további bonyodalom, ez az élet bármely területére igaz.
Általánosítás? Nem én teszem általánossá, hanem az emberek - ugyanazon egyszerű motivációik miatt.
Persze, ha mindez nem igaz, akkor természetesen én kérek elnézést.

Mr. Waszabi 2011.10.02. 19:49:16

@skarlát betű: igazad van. Én megoldó vagyok, nem kérdező. A kérdések adottak, hát értelemszerűen válaszokat keresek. Amelyekkel szembesülni ugyan gyakorta fájdalmas, ám rendezettebb életet eredményez. Boldogabbat. Az a boldog, akinek kérdései fogynak idővel - mert akinek van válasza, azt nem izgatja a kérdés. Így figyelmét az élet pillanataira tudja koncentrálni, egyre inkább. Én ebben látom a boldogság kulcsát.
Tökéletes az, ami megold valamit épp, akkor, ott. Egyszerű fokmérő.
Ha éhes vagy, egy májkrémhez elegendő ehed elverésére. S ehhez épp megfelelő az az egyszerű nyitó, amivel némi erőfeszítéssel ki lehet nyitni, nem nyaklik, s nem vágod el vele a kezed. Nem lényeges az adott helyzetben, hogy 10 másodperccel gyorsabban lehessen vele nyitni, csúcstechmológiás legyen vagy hogy cédrusból legyen a nyele.
A ma emberének gondolkodása kategorikus: az alkalmasat is sablon szerint méri, aszerint választ bármit. Mindenből a sablon szerinti legjobbnak látszót keresi (amiről mások mondják neki, hogy az a legjobb), nem a helyzet megoldásához legmegfelelőbbet. Pedig e kettő gyakorta messze van egymástól. Ágyúval lő(ne) verébre is. Azért nem old meg egyszerű dolgokat, mert drága szerszámmal képzeli el megoldani. Az esetek többségében erre nincsen pénze, így hosszú időn át inkább tologatja maga előtt a megoldatlan problémát. Szorozd meg ezt ezerrel és kapsz egy átlagos emberi életet. Ezért maradnak álmok csak a vágyak és válik köz-elfogadottá, hogy ez így normális.
Ez szociológia, nevelés és örökletes képességek egyvelege, amiben ma már a képességek súlya a legkisebb. Arra szocializálják az embert, hogy ne keressen válaszokat maga, hanem fogadja el, amit mások általánosítva tanítanak számára ideálisként, korszerűként. De ez kb olyan hatékony, mint régen a szovjet cipőbolt - mindenki kap egy cipőt, aztán cserélgesse a bolt előtt a többiekkel, ha nem jó a méret, amit kapott. Lehet, hogy hülye vagyok, de szerintem a tudománynak megoldó válaszokat kell adnia, ez volna a célja, s nem a szovjet cipőbolt mintájára odavetni valami működésképtelent, hogy működésének, hívatásának látszatát fenntartsa.

Mr. Waszabi 2011.10.02. 19:57:28

@skarlát betű: azt nem értem, miért prejudikálod, hogy a válasz megtalálása csökkenti a szabadságot? Semmi köze hozzá, sőt: nem kötnek, foglalkoztatnak felesleges kérdések, azaz még szabadabb az ember tőle. Az élet cselekvések sorozata, nem kérdések halmaza. A cselekvés pedig lényegében válasz egy fel sem tett kérdésre, ha jobban belegondolsz - ösztönösen, latolgatás és kétség nélkül. Nézd az állatokat s megérted.
És ez nem tesz-e boldogabbá bárkit, mint örlődni vagy cipelni egy hátizsáknyi megoldatlan problémát? Ne már.

Mr. Waszabi 2011.10.02. 19:58:49

Szívesen elbeszélgetnék veled még, de nem akarom offolni a fórumot.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.02. 20:04:39

@waszabi: Túl sok dolgot írsz egyszerre, és nem igazán figyelsz a válaszokra. Így nem tudunk vitatkozni.
Nem szeretem, ha meg akarják mondani, hogy legyek boldog, ez rossz emlékeket ébreszt bennem. A leegyszerűsítés pedig semmit nem old meg, ahogy az sem, ha a tudományokat fikázzuk, úgy mindenestül.

Hagyjunk terepet másoknak is, hátha van kedvük filozofálni.

Mr. Waszabi 2011.10.02. 20:29:35

@skarlát betű: nem tudom észrevetted-e, de nem szólt közbe senki egész délután. Talán ezek most számodra voltak válaszok - nem azokra a kérdésekre, amiket itt feltettél, hanem amelyeket nem.
Ne izgasd fel magad, többet nem zavarom blogodat, nem irkálok bele. Ez csak így alakult ma, spontán.
Köszönöm a beszélgetést, érdekes volt.

barbieds (törölt) 2011.10.02. 20:31:33

@waszabi: Ez egy tökéletesen létező jelenség, szerintem (majdnem) mindenkinél így van -- egy ideig. Azzal van az apró baj, hogy a kiválasztottság-érzés egyvalaki iránt az idő múlásával megkopik.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.02. 20:55:04

@waszabi: Nyugodtan szólj hozzá. Vasárnap délután-este ezt a blogot nem olvassák annyira sokan, de ami késik, nem múlik :-P
Nem értem, miféle válaszokra gondolsz ... Te adtál volna nekem válaszokat a fel sem tett kérdéseimre? Hát, kedves tőled ...

Mr. Waszabi 2011.10.02. 21:42:53

@barbieds: talán nem az a fontos, hogy egy kapcsolatban legyen az ember boldog élethossziglan.
Talán az "adtam és adtál" a fontos, kölcsönösen, akárhány kapcsolata is van az embernek élete során. Mert akkor senki nem távozik üres kézzel egyikből sem, hanem gazdagabban. Ezt gondolom a boldogság kulcsának, nem az egzakt ideát. Nem a mit csináljunk a kérdés, hanem a hogyan. A minőséget ez utóbbi adja meg szerintem.
Tervezgethetek egy életen át ideálisat, vagy élhetek azzal, ami adódik, lehető legjobb hozzáállásommal.
Nem láttam még ideális embert, sem kapcsolatot - de a boldogságra láttam mintákat. És szerintem ezt keressük mindannyian valójában, nem az ideát.

Mr. Waszabi 2011.10.02. 22:08:03

@skarlát betű: hm. Nem volt még ilyen élményed? Hogy amikor a kérdés felmerült, beléd hasít a felismerés, hogy igen, ezt már mondta valaki korábban. Nekem szokott. Ezért érzés szerint figyelek, mit érzek fontosnak, ha hallok valamit. Ha csak a tudatos énem épp fontosnak tartott kérdéseire várnék választ, azon erőlködnék, akkor sokkal több kérdésem lenne megválaszolatlan. Jól fogalmaztad - másképp gondolkodunk, szemléljük az életet.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.02. 22:09:56

@waszabi: De, volt már ilyen élményem, csak nem most ;-)

Mr. Waszabi 2011.10.02. 22:45:20

@skarlát betű: hát, ezt tényleg csak te tudhatod, senki más:)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.10.03. 07:14:48

@waszabi: Amit/ahogyan írsz, abban van számomra valami militáris. Mint ha az élet arról szólna, hogy A hadállásból B hadállásba (majd onnan C hadállásba) milyen manőverekkel vonuljunk. De hát ez a blog egy civil témáról és a hozzá tartozó civil stratégiákról szól.

barbieds (törölt) 2011.10.03. 09:04:19

@waszabi: Az "adtam és adtál" a fontos valóban, enélkül értelmetlen is egy kapcsolat. És abban is egyetértek, bár nem mondod ki pont így, de én ezt olvasom ki a kommentedből, hogy az igazán tiszta helyzet az lenne, ha kilépnénk a kapcsolatból, amikor már nem tudunk egész személyiségünkkel adni. Mondjuk ha így lenne, akkor nem lenne ez a blog. :) Merthogy különféle okok miatt ez a kilépés nem olyan egyszerű ám.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.03. 11:34:03

@kardhal77: Nem csak militáris, műszaki jellegű is ... Bár ahogy én a katonákat ismerem, ennél sokkal lazábbak, ha civil témákról van szó. Inkább bizonyos vallásos militarizmus képe rémlik fel bennem.

@barbieds: A "tiszta" helyzetek ... Valójában nincsenek tiszta emberi helyzetek, szerintem. Aki ilyesmivel áltatja magát, az csak a felszínt karcolja.

Lars.Lares 2011.10.03. 14:46:04

Bocs, már megint belevakkantok, de talán nem jó megközelítés az egykapcsolatúság, vagy a kapcsolat minimalizáltság kiindulásként.
Kapcsolati sokféleség olyan dolgokat is feltár, katalizál és élvezetessé tesz, amit egy, vagy egymás utáni kapcsolatok nem biztos hogy lehetővé tesznek.
Kapcsolatot/kapcsolatokat megszakítani az "ideális" tiszta helyzet eléréséhez nem biztos hogy jó, ebben egyetértek @barbieds: , @skarlát betű: véleményével. Sőt, a kusza helyzetek egymásra hatása lehetnek nagyon jó, élvezetes is. :)

M-elicious 2011.10.03. 16:30:25

@waszabi: én csak nem értem, miért húztad fel ennyire magadat a pockokon meg a leguánokon. ha nem tetszik a blog, ha nem tetszenek a válaszok, és ha pont elöntötte az agyadat a sok boldogság- és hűséghormon, van megoldás: ahelyett, hogy itt rögeszmésen kommentelsz anélkül, hogy a válaszra is kiváncsi lennél, írj szerelmeslevelet a kiválasztott személynek, vagy hívd el randira, és érezzétek jól magatokat.

nem értem azt a fajta frusztrációt és az ebből eredő agressziót, amit ez a szösszenet és/vagy SB kommentjei kiváltottak belőled. és különben is, miért kéne nekünk úhgy gondolkodnunk, mint neked? csak azért, mert a te fejedben "már összeállt a válasz"?

tudod mit, én még szívesen tapogatózom a homályban a te felvilágosító agitpropod nélkül is.

barbieds (törölt) 2011.10.03. 17:07:16

@Lars.Lares: Nem is az, hogy nem jó a kapcsolat befejezése a tiszta helyzet megteremtése érdekében, hanem, hogy sosem ilyen egyszerű az élet. Több szempontot kell figyelembe venni, mint pusztán a saját érzéseimet, amik szintén nem egyértelműek sokszor. :S
A kusza helyzetek, hát, az meg attól függ. Én például egy végtelenségig földhöz ragadt, biztonságra törekvő bika vagyok, aki nehezen viseli, ha zűrösek benne és körülötte a viszonyok. Hát, így lépegetek én félre. Aztán eccer csak megbolondulok a nagy összevisszaságtól. :D
süti beállítások módosítása