Kinek mennyi az elég? Kinek mennyi a sok és mennyi az elviselhetetlenül kevés? Átcsap-e a mennyiség minőségbe? Mi van, mikor sok van egyik oldalon, és alig valami a másikon? Van-e olyan, akinek semmi sem elég? És olyan, akinek a kevés is sok?

Az átlagok szinte semmit nem fejeznek ki. Állítólag heti két alkalom ideális. Vagy normális? Az az emberi mérték? És a heti két alkalom összesen két szeretkezés, vagy inkább heti két napon összesen négy-hat-nyolc szeretkezés? (Egyáltalán, mi számít EGY szeretkezésnek? És számít egyáltalán, hogy mi számít?)

Hányszor és kivel? És milyen? És mennyi ideig tart? Otthon rövidebb és unalmasabb? Legyünk túl rajta? Vagy beleéljük még magunkat? A szeretővel csak AZÉRT találkozunk? És elsősorban AZT csináljuk vele? Milyen gyakran? Túl ritkán? Épp elég gyakran? (Hogy túl gyakran, az szeretővel kapcsolatban aligha merül fel, legfeljebb a hivatalos partner szempontjából, ha tud róla.)

Mit lehet tenni, ha két ember igényei akár csak a mennyiséget tekintve teljesen eltérőek? Tán a minőség még megvan, de az egyik úgy érzi, túl ritkán. Nem kevés az olyan eset sem, amikor a kedvetlenség a kisebb libidójú (KL) fél részéről előbb-utóbb a minőség rovására is megy. Ha a nagyobb libidójú (NL) erőlteti a dolgot, annak nem szokott jó vége lenni. Érdekes, hogy KL mégis rossz néven veszi általában, ha a partnere máshoz fordul. (Sőt, ilyenkor hajlandó növelni a mennyiséget, még annak ellenére is, hogy nincs kedve hozzá.) Pedig nem inkább hálásnak kellene lennie azért, hogy valaki helyettesíti?

Az sem ritka, főleg nőknél, hogy otthon KL-ek, vagy zéró L-ek, a szeretővel meg rájuk se lehet ismerni. Mivel a nők általában kevésbé tudják kétfelé irányítani a libidójukat, könnyen megtörténhet, hogy külső kapcsolatuk miatt odahaza nullára redukálódik a szeretkezéseik száma, míg a szeretőt egyre jobban kívánják. A szerető viszont jól elvan a kétféle (vagy többféle) gyönyörforrással. Ez is vezethet feszültségekhez.

És a szingli szeretők? Nekik még esélyük sincs otthon pótolni a hiányt. Vagy beállnak a többpartnerű állapotra. És mit szól a házas szerető, ha szingli partnere természetes igényei kielégítése céljából beszerez egy plusz barátot? Féltékeny lesz? Természetesnek veszi? Vagy emiatt szakít? Érdemes bevallani a plusz barátot, ha ezzel az ember a fontosabb kapcsolatát kockáztatja?

Mennyi az annyi? Mit várhatunk el bárkitől is? Akár házastárs, akár élettárs, akár szerető? Elvárhatunk-e valamit? Vagy képtelenség leszállni a libikókáról?