Akinek sose volt benne része, az hitetlenkedhet, de elég sok házaspár él úgy évekig egymás mellett, hogy vagy nincs szex köztük, vagy van, de az annyira csapnivaló, hogy még rosszabb, mint a semmi.
Nem szokás erről nyíltan beszélni, naná, hogy nem. Hiszen az elvárás az, hogy a házasság mindenre megoldás legyen, szexuális vágyaink csillapítására leginkább. Ha mégsem az, akkor valamelyik fél vagy mindketten hibásak, bűnösök, vagy egyszerűen csak bénák. Sőt, ennél sokkal kellemetlenebb feltételezések is eszébe jutnak a kibicnek, aki nem érti. Például, hogy az egyik fél már nem kívánatos, nyilván a saját hibájából. Vagy impotens, vagy nem elég jó az ágyban, vagy az ördög tudja. Nagyon nehéz ilyesmiről nyíltan beszélni. Nem csak idegennel, de a saját párunkkal is. Olyan sebeket ejthetünk egymáson, amelyek nem múlnak el többé.
Miért nincs szex egy kapcsolatban, illetve mi történik, ha ugyan van, de az mindkét félnek kínos, vagy egyenesen gyötrelem?
Poppernél olvastam egy példát: tiszteletreméltó úriember barátja vallotta meg neki, hogy ha a feleségét (már a sajátját) simogatja, az olyan, mintha magát simogatná, vagyis izgalommentes. Szereti, tiszteli, csodás a házasságuk, de erotika már nincs benne. Nem kívánja, mint nőt. Vagy lemond a szexről, főleg az erotikáról egy életre, vagy más megoldást keres.
Aztán van ennél rosszabb helyzet, mikor valamelyik fél továbbra is kívánja, de a másik folyamatosan hárít. Lehet, hogy sose volt valami intenzív szexuális életük, de az évek során ez egyre lanyhul. Sok szexmániás férfi éppen azért vesz el kisétvágyú nőt, mert retteg a megcsalástól. A feleség legyen tisztességes, na persze, de ez gyakran jár együtt azzal, hogy szinte vagy teljesen aszexuális is ... A férfi esetleg reménykedhet, hogy majd ő kihozza a nőből a vadállatot, de ez nem szokott sikerülni. Az eredmény siralmas. A nő kerüli az intim helyzeteket, a gyerekek mögé bújik, 
fejfájásra, fáradtságra panaszkodik, mindent kitalál, csak szeretkeznie ne kelljen. Érdemes erőltetni? Vagy jobb békén hagyni szerencsétlent, ha képtelen élvezni a dolgot? De akkor mit kezd magával a férfi, akinek viszont nagyon kellene a szex?
Csak, hogy a másik irányból is láttassam: van olyan férfi, akinek a szexuális kultúrája olyan nulla, hogy számára a szex egyet jelent a döngetéssel, így aztán nem csoda, ha a felesége nem kívánja az egészet. Az érzelmi eltávolodás előbb-utóbb haragba, sőt, gyűlöletbe, iszonyba fordul. Ha a férj ennek ellenére követeli a szexet, sőt, jeleneteket rendez, könyörög, vinnyog, vagy éppen erőszakos, ott már aztán végképp katasztrófa van, de ilyenkor muszáj elválni, ez szerintem egyértelmű. De nem lesz könnyű ám megindokolni a család, a környezet számára, hogy MIÉRT! Miért válsz el egy ilyen jó embertől? Tán megcsalt? Bárcsak csalt volna meg, de állandóan zaklat. Miért van az, hogy a megcsalást mindenki elégséges indoknak tartja, a sokkal rosszabb otthoni légkört meg elintézik egy vállrándítással? Lányom, hát ki kell bírni, ez az asszonynak kötelessége ... Ismerős bölcsesség, mi? Amikor a szex kellemetlen, undorító KÖTELESSÉG. És hány évszázadon keresztül látták így az úgynevezett tisztességes asszonyok!
De vissza az egyébként élhető, csak szexuálisan diszfunkcionális párkapcsolatokhoz. Az ilyesmire panaszkodóknak a régi nótát fújják a pszichológusok, és a női magazinok panaszládái: a megbeszélés majd mindenre gyógyír lesz. Hát, nem. Ahogy ezt már a kommentekben is sokszor láttuk, a megbeszélés és a hírneves őszinteség a legtöbb ilyen esetben sehová nem vezet. Sajnos.
