A mai vendégposztot valójában két embernek köszönhetjük.
Elsősorban persze a szerzőnek, barbieds-nek: az ő blogját biztos sokan olvassátok titokban (én is), áttételesen viszont legutóbbi kedvenc provokátorunknak, Krapulax7-nek, aki mindenkit kiosztott, aki csak élt és mozgott errefelé. Bizonyítandó, hogy mi nyitott társaság vagyunk, és nem azt nézzük, hogy egy ötlet kitől jön és milyen stílusban, hanem azt, hogy érdemes-e vele foglalkozni, barbieds rákeresett az egyik említett könyvre: így született ez a poszt. Ezúton is köszönjük, és jó vitatkozást!
Krapulax7 egyik kommentjében figyeltem fel Michelle Langley nevére és könyvére, kicsit kutattam a neten, és a honlapján nagyon érdekes összefoglalót találtam a női hűtlenségről, ami szerinte jól meghatározott séma szerint működik. Voltak aha-élményeim az olvasása közben, de vannak pontok, ahol vitatkoznék a véleményével, pontosabban nálam nem úgy volt/van a dolog. Mindenesetre gondoltam, összefoglalom a téziseit az értő közönség számára.Tehát, Ms. Langley szerint a nők kapcsolatai a következő lépések szerint amortizálódnak:1. kikényszerítik a házasságot/elköteleződést2. megkapják, amit akarnak (férj, gyerek, ház, autó)3. megunják a házastársi szexet4. másfelé kezdenek kacsingatni5. félrelépnek6. bűntudatuk lesz, haragot éreznek7. próbálnak valamennyire leválni a házas/élettársról8. a férjet/élettársat hibáztatják a saját viselkedésükért9. hosszas szenvedés és szenvedésokozás után rendszerint elválnakBővebben:1. fázisA nők ebben az életszakaszban úgy érzik, valami hiányzik az életükből. Van szép otthonuk, családjuk, csodás férjük, és mégsem elég boldogok. Fokozatosan kihűl bennük a szexuális vágy. Komoly energiát fektetnek a testi kapcsolat elkerülésébe – gyakran betegségekbe, rosszullétekbe menekülnek, soha nem fekszenek le egyidőben a férjükkel, hogy ne kelljen szétrakni a lábukat. A szexet kínos kötelességnek, szinte házimunkának érzik, mint a mosogatást vagy bevásárlást. Sok nő számol be arról, hogy a férje közeledését erőszakként éli meg, lemerevedik a testük, szorító érzést észlelnek a mellkasukban, émelyegnek. Ugyanakkor azt képzelik, velük van valami baj, ők nem működnek normálisan. Attól is félnek, hogy a szex iránti közömbösségük miatt a férjük megcsalja, vagy ami még rosszabb, elhagyja őket.2. fázisEbben a fázisban a nőkben újra éled a libidó egy házasságon kívüli találkozás nyomán. Függetlenül attól, hogy le is fekszenek-e az új pasival, vagy plátói marad a kapcsolat, mindenképp nagy érzelmi jelentőséget tulajdonítanak neki. A nők nagy része ez előtt az időszak előtt már jó rég nem érzett szexuális vágyat, azt hitték, belőlük ez már teljesen kiveszett. Most az újra felfedezés időszakában nagy lelkiismeretfurdalást okoz a vágy, akár beteljesedik, akár nem. Egyfajta identitás-válságot élnek át a nők. Minden a hűtlenkedésre emlékezteti őket, bűntudatuk lesz, ha a médiában, baráti beszélgetések során szóba kerül a megcsalás. Már nem tudják olyan meggyőzően hirdetni erkölcsi ítéletüket a félrelépésről – képmutatónak éreznék magukat, ha megtennék, bár korábban valóban, őszintén hitték, hogy ők “nem olyanok”. Úgy érzik, énjük egy része veszett el, nem tudnak szabadulni a társadalmi elvárásoktól, nem “jó kislányok” többé, nem érdemlik meg a férjük szeretetét. Ezért igen gyakran megfigyelhető, hogy ebben a fázisban a nők figyelmesebbek, kedvesebbek a párjukkal. Idővel azonban eljön az önigazolás korszaka, amikor megindokolják maguknak, hogy miért nem szűnik bennük a vágy más férfiak iránt. Ez az indok pedig a férj (múltbeli) viselkedése és alkalmatlansága arra, hogy a kis feleség igényeit kielégítse. Sok nő negatívan viszonyul ekkor már a férjéhez, gúnyos hangon beszél róla és az egész házasságról. Aki még eddig nem lépett a tettek mezejére, az leggyakrabban ebben a fázisban fekszik le a kiszemelt férfival.3. fázisEbben az időszakban a nők aktívan csalnak, esetleg kilépnek a szeretői kapcsolatból, vagy épp a válást fontolgatják. A hűtlen asszonyok olyan érzéseket élnek át, mint addig soha – magukhoz ölelik az Életet, és úgy hiszik, megtalálták valódi lelki társukat. Tulajdonképpen egy kémiai anyagok okozta módosult tudatállapotban leledzenek, amit mindközönségesen szerelemnek szoktunk nevezni. Az is tipikus, hogy a boldogsággal sok fájdalom jár, őrlődnek a két férfi, a férj és a szerető között. Tudják, hogy amit tesznek az nem helyes, ám mégsem képesek véget vetni az afférnak. Próbálkoznak ugyan vele, többször is, de hasztalanul. Minden randevú előtt megfogadják, hogy ez már valóban az utolsó lesz, de újra és újra odaadják magukat. Mivel nem bírnak szabadulni a szerető bűvköréből, azzal magyarázzák kötődésüket, hogy az igazi, nekik rendelt társat találták meg, holott csak a hormonok és a kémia játékszerei, amelyek minden kapcsolat elején erősen működnek. Vannak, akik évekig léteznek ebben a kettősségben: maradjak vagy váljak?Előfordul, hogy valamiféle köztes megoldással próbálkoznak ebben az időszakban az asszonyok. A férjek ekkorra már érzékelnek valamit a bajokból, és nem ritka, hogy figyelmesebben viselkednek, segítenek a házimunkában stb. Ezek azonban mostanra már hiábavaló erőlködések, a nők ebben a fázisban kifejezetten nem kérnek a gondoskodásból, a férjjel töltött időből.A nők nagy része “önmaga megtalálását” adja indokként, ha megkérdik, miért akar (időlegesen) különválni a házastársától. Meggyőzik a férjüket, hogy a házasságuk megmentésének egyetlen módja, ha magukban lehetnek egy ideig, ha újra magukra találhatnak békében és nyugalomban. Igazából azonban szabadulni akarnak a házasság kötelékeiből, hogy több idejük legyen a szeretőjükre. De abban is hisznek, hogy a zavaros érzelmeket sikerül rendbe rakniuk, és tisztán fogják látni, hogy mit akarnak, a házasságukat vagy az új kapcsolatot. Ha a férj belemegy az időleges különválásba, akkor csodás időszak következik a nőnek: élvezheti a szeretőjét, és a házasság végleges megszakadása sem fenyegeti. A férjek egyébként gyakran nem tudnak az új pasiról, a gyanútlanság oka a feleség szex iránti érdektelensége és az erős meggyőződés, hogy “az én nejem nem olyan”.Erre az időszakra eshet a szeretői kapcsolat megszakadása is, amit nem feltétlenül a nő kezdeményez. Ha facér pasival kavartak, akkor gyakran az történik, hogy a viszony kilátástalansága miatt a férfi lép. A szeretőt elvesztő férjes asszonyok nagy bánatot élhetnek meg, depresszióba eshetnek, és a dühüket a férjük ellen is fordíthatják. Fogalmuk sincs róla, hogy az agyukban bekövetkező kémiai változás produkál elvonási tüneteket, ehelyett azt érzik, hogy a döntésképtelenségük miatt elszalasztották életük nagy lehetőségét a boldogságra. Egyúttal viszont úgy hiszik, hogy némi plusz tapasztalattal gazdagabban már pontosan tudják, mire vágynak egy szerelmi kapcsolatban, ezért mindent elkövetnek, hogy új szeretőt találjanak, akivel újra “repülhetnek”. Van, aki ekkor válik el, és közben már keresi következő társát, mások fizikailag visszatérnek ugyan a hitvesi ágyba (és házba), de érzelmileg kívülállók maradnak továbbra is, és nem adják fel a hűtlenkedést. Aztán előfordul, hogy még a férjjel való szexre is ráveszik magukat időnként, hogy ne érjen véget a házasság, amíg nem döntenek. Bár a legtöbbször semmi vágyat nem éreznek már a férj iránt, ha azt sejtik, hogy ő is félrelép, vagy válni akar, akkor feltámadhat bennük a birtoklási késztetés.4. fázisAz itt tartó nők maradtak a házasságukban és folytatják a szeretőzést, esetleg már a válásuk után vannak. A nem elvált nők egy része arról számol be, hogy a különutas szex izgalmai beszivárognak a férjjel való szeretkezésekbe is, vagyis javul a kapcsolat a házastárssal. Néhányan továbbra is úgy gondolják, hogy a szerető az igazi lelki társ, de különféle okok miatt mégsem hagyják el a férjüket, és a két férfi közötti hányódás is megszűnik. Aztán van, aki ráébred arra, hogy a szerető értékét jelentősen növeli az, hogy nem kell vele nap mint nap együttélni, így tovább megmarad a vágy. Az ebben a fázisban még mindig félrelépő nők gyakorlatilag 100 százalékban házasemberrel csalták a férjüket, és úgy gondolták, hogy az affér akármeddig is eltarthat anélkül, hogy bármelyikük házassága felbomlana miatta.Az elvált nők egy része az új kapcsolata elején tartott, és általában megkönnyebbülést éreztek, hogy sikerült dönteniük, és helyreállt az önbecsülésük is. Az újraházasodó elváltak nem szívesen beszéltek a múltban történtekről, bár valamennyien beszámoltak arról, hogy bűntudatuk van, amiért bánatot okoztak a gyerekeiknek és az ex-férjüknek, ráadásul így évek elteltével a mostani férjjel szemben is hasonló érzéseik kezdenek támadni...Eddig az összefoglaló, nem is nagyon ragoznám, szerintem abszolút valid helyzetértékeléseket tartalmaz, bennem sok mindent tudatosított, kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok.
Az utolsó 100 komment: