A tartós szeretői kapcsolat kicsit olyan, mint a házasság - bizonyos tekintetben. Hiszen nem csak egy emberrel kerülünk "kapcsolatba", hanem az ő világával is. Többek között a családját is mélyrehatóan fogjuk ismerni. Amennyiben nem a lebukás és a robbantás a dolgok kimenetele, hanem a hosszan tartó együtt-külön létezés, ezekkel az emberekkel, akik a szeretőnknek nagyon fontosak, sose fogunk találkozni, illetve, még ha találkozunk is, nem fedhetjük fel nekik, hogy kik vagyunk, és mi mindent tudunk róluk. De ettől még a világunk részeivé válnak, akár évekre.

Vannak szeretők, akik keveset beszélnek az otthoni dolgokról, és vannak, akik tanácsot kérnek, eldicsekednek vagy panaszkodnak, régi sztorikat mesélnek a gyerekekről. Ha valaki beteg a családban, jobbulást kívánunk neki, noha ezt az érintett sose fogja megtudni. Izgulunk, ha vizsgázik a szeretőnk gyereke, aggódunk, ha egészségügyi vagy egyéb gondok vannak vele, nevetünk, ha jópofa beszólásai vannak. Nézegetjük az iwiw-en vagy a facebook-on, kivel jár a gyerek, és kik az osztálytársai, mennyire hasonlít az apjára/anyjára, és persze mi is szépnek látjuk, mert ő a legfontosabb annak, aki nekünk olyan kedves.

Aztán ott a szerető párja: férje vagy felesége. Itt már bonyolultabbak lehetnek az érzéseink. Bár nem illik, azért előfordulhat, hogy féltékenyek vagyunk. Főleg, ha a szeretőnek még van szexuális élete odahaza is. És egyértelműen szereti a férjét/feleségét. De igazán féltékenynek lenni nem éri meg, bennünket hoz kényelmetlen helyzetbe. Tudjuk-e kedvelni? Esetleg még szeretni is? Képesek vagyunk-e minden irigység nélkül rágondolni? Mint valakire, aki tulajdonképpen a szövetségesünk abban, hogy boldoggá tegyen valakit, aki mindkettőnknek fontos? Ha a szeretőnk házassága alapvetően jól működik, akkor akár még ez is megtörténhet. Mint ahogy jogosan haragudhatunk is rá, mert annyira fafejű, és bosszantja a szeretőnket. Mert lehetetlent kíván tőle. Mert ez, mert az ... Esetleg még az is előfordulhat, hogy a férj/feleség pártját fogjuk egy vitás kérdésben? Mert a szeretőnknek se lehet mindig igaza ...

Mondom: mindez arra a helyzetre vonatkozik, amelyben mi rejtve maradunk, és nem csábítóként, sátánként jelenünk meg a másik család horizontján. Mert akkor bajosan lesznek bárkinek is pozitív érzelmei.