Nemrég írtam ennek a könyvnek a párjáról, a Férfi agyról, nos, az igazságosság úgy kívánja, hogy a Női agy is sorra kerüljön, természetesen a mi sajátos szemszögünkből. A két könyvet ugyanaz a tudós asszonyság írta, Louann Brinzendine: egyébként elsősorban a női agy kutatása foglalkoztatta, és csak később tért rá a pasik szürkeállományára.
Ebben a kötetben a kutatónő ugyanúgy végigveszi a különböző életszakaszokat, mint a másikban, tehát attól kezdve, hogyan alakul ki egy lánymagzat agya, a gyerekkoron és a pubertáson át eljutunk a szerelemig és a szexig: vagyis az övön aluli agyig. Aztán jön az anyai, az érző és az érett kori női agy.
Noha valahogy rendszerezni kell a dolgokat, az a benyomásom támadt, mintha nem lenne elég átjárás a különböző állapotok között. Az anyai agy nem csak társadalmi hit, hanem a hormonok szerint is elnyomja a női agy egyéb területeit? (A szex lecsúszik a "tízes listáról", a nő kótyagos lesz, nem fog tudni másra koncentrálni, bár legalább a térérzékelő képességei javulnak.) Érdekelne, mennyire általános az, hogy a szexuális érdeklődés ennyire megszűnik (és itt lép be a "kitettség" a férj/partner részéről), mert szerintem ez nem egyértelmű. De haladjunk. Mégpedig A női hűtlenség biológiája alfejezet irányába, mert ez nyilvánvalóan mindannyiunkat izgalomba hoz.
Gondolom, elég sokan hallottak már arról a megállapításról, hogy a női szaglás a ciklus különböző szakaszaiban más és más, ettől függően ki vagyunk téve a szaglásunk és a velünk szembejövő férfi egyedek feromonjai véletlenszerű és kiszámíthatatlan kölcsönhatásának. A reakcióink nem csak napról napra, de óráról órára is változhatnak, és vannak olyan momentumok, amelyekben elég, ha egy vonzó pasi izzadságmirigyeinek egyik feromonját, az androsztadienont megérezzük, és hat percen belül mintha kicseréltek volna minket, madarat lehet velünk fogatni, és még koncentrálni is sokkal jobban tudunk. (Nem szeszélyesek vagyunk, csak feromonfüggők.)
Nomármost, egy prágai tudós - biztos a sok elfogyasztott sör hatására - azzal az eretnek ötlettel állt elő, hogy pont peteérés idején úgy módosul a párkapcsolatban élő nők szaglása, hogy történetesen a férjüknél, partnerüknél dominánsabb pasik feromonjai sokkal nagyobb hatással van a libidójukra. (A szingli nőknél ez nem megfigyelhető, azoknak mindegy, a jelek szerint.) Vagyis: amíg a csajok nem horgásztak ki maguknak egy megbízható embert, addig a kevésbé kakaskodókra buknak, miután azonban megvan a megszelídített pasi, elkezdenek az alfa hímek felé kacsintgatni. (Na jó, de ki mondta, hogy az alfák megbízhatatlanok, és mit csinálnak a legalfábbak nőstényei?)
Itt jön aztán a 10%-os történet, amelyet olyan sokan vonnak kétségbe. (Az apák 10%-nak semmi köze biológiailag a sajátnak hitt gyerekéhez.) Magyarázat? Azon túl, hogy hűtlenek az asszonyok is, mint tudjuk... Lehet, hogy a szeretővel jobb a szex, gyakoribb az orgazmus, és az orgazmus segít a megtermékenyülésben. Noha a fogamzásgátlás korában tényleg megdöbbentő, hogy még mindig ilyen magas az arány. (A LÁTSZÓLAG monogám madárkáknál 30%-os ez az érték, ennyit a madarak monogámiájának mítoszáról.)
Még egy érdekes kísérlet (a részleteire is kíváncsi lennék, de ehhez a könyvhöz nincsenek jegyzetek, mint a másikhoz, csak bibliográfia): azt is megállapították, hogy az olyan nők, akiknek van szeretőjük vagy akár csak flörtölnek (hm), gyakrabban mímelik az orgazmust az állandó partnerükkel, és ezzel úgymond elterelik a figyelmet a megcsalásról. A férj spermájából kevesebbet tartanak meg, mint a szeretőjéből, és így tovább. Ez az egésznek a BIOLÓGIAI háttere, nem erkölcsökről beszélünk, és mindannyian tudjuk, hogy ez nem ilyen szimplán megy.
A konklúziót mindenesetre szó szerint idemásolom:
"Mindent egybevetve ezek a kutatások arra világítanak rá, hogy a női orgazmus KEVÉSBÉ szolgálja a házassághoz való erős ragaszkodást, jóval lényegesebb vezérelve a SZERETŐ genetikai adottságainak ÖSZTÖNÖS, ALATTOMOS ÉS ÖNTUDATLAN értékelése. A nők SEMMIVEL SEM IDOMULTAK JOBBAN A MONOGÁMIÁHOZ, mint a férfiak. Nem kényszerülnek arra, hogy végleges döntéseket hozzanak, és az orgazmus imitálásával képesek partnerük figyelmét elvonni a hűtlenségükről." (112. oldal, kiemelések tőlem)
Ehhez tessék hozzászólni.