első :) (bocsi, kedves Lord!)

megöli. ez mondjuk részben személyiségfüggő is, de a legtöbb ember rühelli a kötelező dolgokat. én is. adott esetben szívesen megteszek valamit saját jószántamból is, de amint kötelező lesz, elmegy tőle a kedvem. ez nálammár szinte betegesen így van, így aztán igyekszem meggyőzni magam adott esetben, hogy ezt, vagy azt most nem azért csináliom, mert kötelező. mondjuk szex ügyben nem nagyon volt még ilyen érzésem, nem kötelességből szexelek (szexelnék) a férjemmel. ellenben nála néha mintha éreznék ilyesmit...

ami a vágyat illeti. igen, gyarlók vagyunk, mi emberek és csak az elérhetetlen után vágyódunk oly erősen. amint megvan, akkor egy pillanatra az elégedettség, aztán vége. nem tudunk az után vágyódni, ami a mienk. és ez talán tényleg lehetetlen is. inkább át kellen konvertálni ezt az érzést valahogy úgy, hogy tudjunk örülni nap mint nap annak, ami a mienk... na, ez mondjuk nem egyszerű...

@Lord_M_: ne csináld már! részben miattad olvasom a blogot :)

Először is elnézést az 'X' miatt, de a csodás blogmotor egyfelől képtelen volt megmutatni a kommentet amit 'éniskócos' írt... másfelől meg a második helyet még gyorsan el akartam csípni :)

@éniskócos: dicső küzdelmünk első győzelmét arattad :) holnap korábban kelek :))))

Amúgy a kérdésre a válasz az, hogy a monotonitás megöli a vágyat. Mondjuk így: a monotonitás megöl mindent ami monotonná válik. Legyen az zene, munka, étel, szex, feladatok ... bármi. A varázslat abban rejlik, hogy a partnerek, mennyi ideig képesek elnyújtani úgy az eseményeket, hogy az még éppen ne váljon monotonná.
(nyilván ez idő, energia és pénz kérdése is)
Hiszen úgy is neki lehet állni a szexnek, hogy 'na asszony vedd le a bugyidat...' vagy be lehet csempészni egy izgalmas úgy fehérneműt, egy bilincset, egy liter masszázsolajat, egy kocsi hátsóülést, egy motorháztetőt, egy erődszéli kis rétet, egy szállodai szobát

egyszerűen csak megbeszélni egy randit egy búvóhelyre...

persze az tény, hogy nincs annyi változatosság ami 20-30 évre elég üzemanyagot ad a szexuális életnek, de 10-15 évet át lehet utazni úgy, hogy az ne váljon unalmassá. Mindjárt az elején az első 2-3 év megy a szerelem miatt, aztán utána ha kicsit nehezebb a gyerekgyártás, vagy épp a gyerek megszületése (és anya visszatérése) után , aztán innentől lehet izgulni és újítani mindenfélét...

de ezzel is csak az időt nyújtjuk el, a végén természetesen csökken a vágy.

És persze azért az is kell, hogy a felek akarjanak (zsigeri szinten) megújulni és szexelni egymással. Amúgy csak kínos vihogás vagy szemrehányó tekintetek lesznek. Mert biztos van az a nő aki felháborodna, ha elvinné a férje egy ilyen búvóhelyre - neki itt nem megy, csak ezért hozta ide, hülye vagy, ezért pénzt adni ..stb -
és persze pasiban is kell ez, mert ha a direkt erre kitalált fehérneműt is gondolkodás nélkül eldobja és 'jóvan legyünk túl rajta' mentet csinál akkor a másikból is kiöli a vágyat, hogy akarjon javítani.
Tehát második tétel: a partnerek is kiölhetik a vágyat a másikból.

a sikeres megmaradáshoz kell a játék, a fogékonyság az elejtett szavakra, direkt kétértelmű megjegyzéseket tenni, (na jó, persze hogy egyértelmű), tudni játszani a szavakkal, a mozdulatokkal, arcjáték... hogy a másikban is felébresszük a kandúrt, vagy a vadmacskát...

és persze végül, úgy is megnéz egy másikat mindenki, a vágyak a hormonok, az izgalom, a gyomorremegés kell, hogy néha eluralkodjon... hűségesebbek ezt képesek egymásfelé fordítani, másoknak ez álom marad, harmadik csoport kiéli... ez is segíthet egy kicsit elnyújtani az egymás iránti vonzalmat, mert lesz egy kis 'titkos' és 'piszkos' változatosság a dologban.

de az tény, ha csak házastársi kötelezettségnek tekintjük... akkor ott ette meg a fene az egészet :)

@éniskócos: egyfelől köszönö a bókot (Skarlát Betű remélem nem orrol meg érte :))) ) másfelől már a második helyem is elbuktam :) holnapután is korán fogok kelni :))))

Ja, azt hittem, az x-et ki lehet moderálni, de ezek szerint annak is volt üzenetértéke :-)

@éniskócos: Biztos rosszul vagyok összerakva, de én a nem elérhetetlen után is tudok vágyódni, és erősebben, mint az elérhetetlen után, miután megtanultam, hogy az úgynevezett plátói szerelem kissé nevetséges az én koromban. Szóval, ha valaki teljesen elérhetetlen, azzal kapcsolatban hamar lehűtöm magam. Az elérhető, de nem mindig, nem akárhogy, az az, ami érdekes. Egyébként nem értem, miért hiszik a pasik egy csomószor, hogy csak, mert valaki empatikus velük, már szét is tenné a lábait nekik, mikor fényévekre vannak ettől, de úgy látszik, a kirúgás van rájuk jó hatással ... Ez kicsit eltér az alaptémától, de nem baj :-)

@Lord_M_: Van, amikor tényleg kínos és nyögvenyelős ez az újítási vágy, és hagyni kell a fenébe, mert minél jobban erőltetik, annál rosszabb lesz. Még az addigi langyos valami is elvész. Nem hiszek abban, hogy ugyanaz az ember egy búvóhelyen izgalmasabb, mint otthon. Lehet, hogy a gyerekek épp nem zavarnak be, de ha nem vágyunk a másikra már semmilyen szinten, akkor patetikus és nevetséges lesz a próbálkozás. Nem tudom, mennyi egy jó szexuális kapcsolat szavatossági ideje ... Biztos itt is nagy a szórás, de a 10 év már soknak tűnik.

@Lord_M_: Sorry a moderálásért, fent magyarázva. Már miért orrolnék meg? A 2. hely a tiéd :-)

@skarlát betű: Ezért írtam, hogy zsigeri akartról beszélünk és nem kényszeres akarásról... amikor nem azért akarsz vele lenni és javítani mert az 'muszáj' hanem mert igazából megvan a vonzalom, de a mindig ugyanott, ugyanúgy történő események már nem tüzelnek fel...
Ha még itt megfogják a párok akkor lehet nyújtani az eseményeket. ha ezen ponton már túlvagyunk, akkor esetleg egy kis javulás után minden hanyatlik tovább, vagy ha nagyon túl van ezen, akkor jön az általad említett agónia :)

de nyilván, ha az újítani akarás már kínos, akkor ott jóeséllyel már késő

amúgy miért lenne egy másik helyen ugyanaz vonzó?
mert erre az alkalomra lehet készülni, eljátszható a szerető, a kurva, a hűtlen férj, nincs semmi zavaró tényező. Jöhet ostor, korbács, amit akarsz... bőrszerkó... de mondom, ehhez kell, hogy a vonzalom még éljen, csak az otthoni 'grillcsirke-kiskutya-lovaglás' trió már unalmas...

@skarlát betű: na de ha nem akármikor, akárhol, az akkor mégiscsak elérhetetlen valamilyen módon :) én a férjről beszélek, aki alapesetben melletted fekszik az ágyban tizen-huszon éve. na ő elérhető. és még ebben az esetben is, ha hosszab ideig távol van, vagy csak nem tud veled foglaklozni, rád figyelni, máris ott a hiányérzet és ezzel együtt a vágy is...

viszont ezzel a megújulós (ferhérneműs, randis) dologal egyetértek. ez nagyon béna tud lenni... bizonyos helyzeteket akár megalázóként is meg lehet élni és akkor inkább már maradjon a langyos... no meg ez is anniyra kapcsolat és személyiségfüggő. ha csak a fehérneműt nézem. nekem mindkét partneremet hidegen hagyja ez a dolog. persze, szép meg érdekes, de inkább gyorsan vegyem le :) van viszont egy olyan régi partnerem, aki teljesen oda van ezekért a dolgokért. a mai napig képes a bugyimat és a melltartómat lesni, pedig 20 éve voltunk együtt utoljára :D és ő mondja is, hogy neki ez fontos, ő szeret úgy szeretkezni, hogy marad a fehérnemű.
persze mindenkinek van gyenge pontja :) a férjem pl szeret fényképezni, a szeretőm egyelőre mindent szeret :) (nem volt még ideje megszokni...)

>szemezni kezdünk a krémes helyett a puncstortával

szemezni, vagy rá is vetjük magunkat? :)

ezt olvastátok?
Én egy 33 éves, 2 gyermekes családanya vagyok, szakmámat tekintve HR-menedzser. 10 éve élek - eddig boldognak hitt - házasságban a férjemmel, de idén januárban durva dolog történt. Olyan, amit ha más mesél el, nem hiszem el. Éppen ezért elég kínos írni róla, de így névtelenül, megteszem. Nem gondoltam volna, hogy ez pont velem eshet meg. Zoltán (39) állásinterjúra érkezett hozzám. Már bent várakozott a tárgyalóban, amikor én megérkeztem. Kezet nyújtottam neki, és ahogy viszonozta a kézfogásom és mélyen a szemembe nézett, rögtön éreztem, hogy itt valami nagyon nincs rendben. A szívem elkezdett kalapálni, felkéredzkedett a torkomig és ott megállt. Nem tudtam megszólalni, csak bámultam, bámultam bele a szemébe, mint az a bizonyos borjú az új kapura. Lefagytam. Több száz állásinterjút vezetek le egy évben, de ilyen még soha nem történt velem. Szikrázott köztünk a levegő, bizsergett az egész testem, csak reménykedni tudtam, hogy ennek nincsenek kívülről látható jelei.
Össze kellett szednem magam, mert olyan voltam, mint egy amatőr. Hellyel kínáltam és elkezdődött a beszélgetés. Mondanom sem kell, hogy meg sem hallottam a válaszait, az agyam teljesen máshol kalandozott. Csupa kétértelmű kérdést tettem fel neki, annak ellenére, hogy megpróbáltam magam visszafogni - kacér voltam és célozgató. Utáltam magam érte, de nem bírtam magammal és a kémiámmal. Ő vette a lapot és minden magasra feladott labdámat lecsapta. Ez csak olaj volt a tüzemre. Éreztem, hogy másképp veszem a levegőt, gyorsabban, szaporábban. Igyekeztem beszéltetni őt, hogy ne bukjak le. De egyszer csak átnyúlt az asztal alatt, és megfogta a combom belső részét. Ekkorra már végképp elszakadt erkölcsösségem gyenge szála, és nem bírtam türtőztetni magam. Egymásnak estünk és vadul elkezdtünk csókolózni. A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy felrakott a tárgyalóasztalra, s belém hatolt. Gyönyörtől elaléltan feküdtem az asztalon, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Nagyon megijedtem, de sajnos nem tudtam elég gyorsan ellökni magamról Zoltánt, így azt sem láttam, hogy ki nézett be az ajtón.
Elszaladt. Borzasztóan zavarban voltam. Nem tudtam, ki előtt szégyellem magam jobban, a kukucskáló előtt vagy az interjúalanyom előtt. Zoltán elment. Mindketten tudtuk, hogy az állás nem lesz az övé. Az eset óta görcsbe rándult gyomorral járok dolgozni, minden munkatársam tekintetében keresem a megvető pillantásokat. Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen sztorin szívesen csámcsognak az emberek, tehát nem maradhat sokáig titokban. De a legborzasztóbb, hogy a férjemmel szemben nem érzek lelkiismeret-furdalást. Ez azt jelenti, hogy már nem szeretem, vagy azt, hogy kinyílott Pandora szelencéje?
(www.life.hu/sztarszerzok/20110406-franco-marco-vad-asztali-szex-az-allasinterjun-pasiszemmel.html)

van ilyen tényleg? :)

Bí

@Lord_M_: Új pózokat kipróbálni otthon is lehet. Egy búvóhelyben egyébként nincs semmi romantikus, egyszerűen egy lakatlan lakás, lélektelen, átmeneti. Mint egy hotelszoba, csak kicsit nagyobb és van hozzá konyha is. Meg nem annyira egyforma az összes, a búvóhely egyedibb.

Ezt a kérdést már másutt is feltettem: eljátszható-e a szeretői szerep egy házasságon belül? Szerintem nem. De lehet, hogy nincs igazam.

@bee-lah: Szerintem valakinek beindult a fantáziája :-) És most a pasik azzal mennek állásinterjúra, hogy hátha. Nem hiszem el a sztorit.

@bee-lah: ki tudja... történtek már velem is furcsaságok... ezzel együtt, furcsállom és hiteltelennek tartom, hogy hogy egy 33 éves, két gyerekes, férjes, vezető állásban dolgozó nő ennyire elveszítse a fejét. hogy a csók után, amit el tudok képzelni, hogy megtörténhetett, úgy jutott el az iróasztal szexig, hogy még a kulcsot sem fordította rá... ha pedig igaz, akkor egyfelől irígykedem, hogy képes volt ennyire elveszni ebben a dologban, másrészt pedig sajnálom, mert ennek a következményei beláthatatlanok. és nincs az az eszeveszett egyszeri szex, ami megérné, azt, ami ezután következhet (kirúgás, a hír terjedése miatt akár évekig nem kap állást a szakmájában, férje elhagyja és viszi a gyrekeket is a léha asszonytől - mekyik bírónő ne ítélné el...)

@skarlát betű: szerintem sem lehet szerető a feleség. amennyire igen, ahhoz nem búvóhely és bilincs kell. hanem vágy.

Azt mondjátok meg, aki ebben kompetens, hogy akiben a kezdetek kezdetén is megvolt a vágy a párja iránt, és amúgy sincs semmi különösebb gond, csak élnek a hétköznapokban együtt, akkor az a vágy megmarad, megújul, vagy mi lesz vele? Vagy ha eltűnik, akkor miért, hogyan (és most nem a sablonokra gondolok, hogy zsíros hajú csipás elhízott anyuka, túlhajszolt stresszes apuka stb...)
@éniskócos lehet, hogy a férjedre nem vágynál, ha mindig elérhető lenne, ha nem játszana olyat, hogy neki csak mintha köteleség lenne a szex???

@éniskócos: Az lehet, hogy nedves lesz a bugyija, lehet, hogy kikezd a pasival, de a csók már inkább erotikus filmbe való túlzás ... Hogy a többiről ne is beszéljünk.

A férjre is lehet vágyni, ha mondjuk nem hajlandó szeretkezni, és a nő meg akarná. És ez így megy éveken keresztül. Akkor van, de mégsincs ... Vagy, ha elmegy és nem tudni, visszajön-e valaha (lásd háború). De ezek nem átlagos helyzetek, persze. A távházasság jó arra különben, hogy ébren tartsa a vágyat, de amellett se árt egy szerető, hogy ne kelljen aszkézist is gyakorolni :-)

@skarlát betű: szóval azt a következtetés lehet levonni az egészből, hogy szerető tartás volt/van/lesz a világban, és különféle alapos indokok is találhatóak arra, hogy miért is volt/van/lesz rájuk szükség! :-)

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Na, ebben én kompetens vagyok, asszem. Szóval a vágy takarékra kerül, de jó a szex vele, hogyne lenne jó, amikor pontosan tudja, mit és hogyan szeretek. Sőt, kísérletezni is lehet, egészen nagyszerűen, miután hatalmas bizalom van köztünk, és szeretjük egymást. Csak a gyomorremegtetős, áramütéses kívánás, na, az elmúlik. Hogy miért? Szerintem egyszerűen a megszokás miatt, nálunk legalábbis tényleg nincs rá más magyarázat.

@barbieds: tehát az mondod, hogy ha ott volt, nem tűnik el nyomtalanul?

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Általánosságban nem tudok nyilatkozni, de nálunk ez nagy szerelem volt, talán ezért nem múlt el teljesen a vágy. Ez valami csendesebb fajta dolog, de jó, csak nekem hiányzik a teljesen vad, állatias kívánás, az viszont számomra csak egy kapcsolat kezdetén (változó ideig) van meg. És ez így volt minden kapcsolatomban.

@éniskócos: @skarlát betű:

A nők furcsa szerzetek... :)
A kollégám felesége tanárnő volt...
Egy félévzáró bulin az új tornatanár mellé sodródott, aztán hip-hop, máris a szertárba kötöttek ki...
Kisvártatva el is váltak - ~3év házasság után-, mert a csaj hiába akart, nem tudott a tornatanár farkától szabadulni... és most jöhetne a happy end, hogy összeházasodtak és boldogan élnek, de nem... a válás után pár hónappal elkezdett nem működni a "kémia" és abbamaradt az egész... csak addigra összeborult körülötte minden...

Szóval én úgy látom, hogy a nőkben mélyebben van az "állat" mint a férfiakban, így ritkábban jön a felszínre, ezért nem is tudják úgy "uralni" (nem mintha a férfiak tudnák... :) ) ha egyszer felbukkan...

Azóta, ha össze is futnék egy ilyennel, még ha életem dugása is lenne, azért megpróbálnám kihagyni... :)

B1

Szerintem is a kötelesség megöli a vágyat. De nem kell, hogy kötelesség legyen. Ezt kell elérni, vagy elhitetni.

Vicces, ma reggeli történetem kicsit kapcsolódik a témához. Reggelente szökőévenként szokott otthon bármi is lenni, de felkelés előtt, odabújáskor hozzért a farkamhoz, de csak véletlenül. Mire én reagáltam, hogy hagyja abba, most nem lehet semmit csinálni, mert indulnom kell munkába. Ettől viszont beindult, hogy máskor biztosan nem tiltakoztam volna. Szóval érdekes dolog az "elérhetetlenség". Már csak jól kell ezt kihasználni.

@barbieds: Ez így logikus, szerintem. Igaz, én nem tudok kompetensen nyilatkozni az ügyben, de valószínűsítem, hogy így működik. És még ez is nagyon irigylésreméltó.

@bee-lah: A tanárnőnek nem volt elég esze, hogy tudja, mi a különbség a jó alkalmi dugások és a szerelem között. Marhaság emiatt borítani. Hogy mennyire van bennünk inkább a vadállat? Inkább tán az lehet, hogy sokkal kevesebb pasira tudunk így reagálni, mint ahány nőre a pasik. És emiatt, ha végre valahára elénk kerül egy olyan, aki ezt kihozza, akkor sokmindenre képesek vagyunk miatta. És nem elégülünk ki soha teljesen - bár nem tudom, ez lehet, hogy szintén változó -, de nincs szerintem az az orgazmus utáni totális leeresztés, folytatás mindig lehet. Ez egy másik érdekes kérdés, hogy sok férfi miért válik közömbössé szex után. Főleg az olyanok, akik egy szeánsz alkalmával csak egyszer képesek elmenni.

@skarlát betű:
A többlövetűség inkább a fiatalokra jellemző... és nagyon-nagyon vágy függő...
hmm... a hormonszinttel korrelál? :)

a "kipukkadás"-t a két nem izgalmi állapotának lefolyásbéli különbsége adja...
A férfi hirtelen lángol fel és esik vissza, míg a nők sokkal lassabban izgulnak be és csillapodnak le... (állítólag) ezért is igénylik az elő- és utójátékot... :)))
bár nem hiszem, hogy van férfi aki pl. orális izgatás után ne lenne képes egy plusz menetre legalább a cowgirl alatt :)

@bee-lah: Ahogy én hallottam pasik személyes vallomásaiból, azért ez nem teljesen egyértelmű. Például van, aki fiatalon is csak egyszer képes, és ez a kor előrehaladtával nem változik. Van, aki a 3-ból megy vissza 2-re. Van, aki meg mindig másképp reagál, és fogalma sincs, miért. De ezek olyan kérdések, amelyekről nem szokás őszintén beszélni, és ha egy egylövetű pasi azt hallja, hogy másnak hatszor is megy, nem hiszi el, mert az lehetetlen ... Pedig nem, csak ritka. :-)

Nem csak arról beszélek, hogy a nő lassabban indul be és lassabban is csillapodik, hanem arról, hogy szerintem egy kiadós szeretkezés után a férfiak képesek teljesen másra koncentrálni, kiürül az agyuk, ekkor dolgoznak a legjobban, a nő meg sokáig a hatása alatt marad, visszaidézi, és még jobban kívánja a következő alkalmat, mihamarabb :-) De remélem, más is hozzászól ehhez.

"egy kiadós szeretkezés után a férfiak képesek teljesen másra koncentrálni, kiürül az agyuk, ekkor dolgoznak a legjobban, a nő meg sokáig a hatása alatt marad, visszaidézi, és még jobban kívánja a következő alkalmat, mihamarabb"

Ez nagyon így van, az én tapasztalataim szerint legalábbis. Azt nem tudom, hogy jól dolgoznak-e ilyenkor a férfiak, de hogy hamarabb "kihangolódnak" az aktusból, az biztos.

Ez azért van, mert a férfi agy "eredmény orientált" :)
Ha megoldotta a feladatot, újat keres...

A több-lövésből (3) nekem az a kedvencem, mikor a Zasszonyon mindig "máshol" fejezem be... :)
Ez nagy előnye a női lassú lecsengésnek...
sajnos csak ritkán vagyunk annyit egyedül, hogy összejöjjön...
na de majd ma, felvetem az ötletet... :)

@barbieds: Köszi, hogy megerősíted :-) Bár ez nem olyan nagyon szívderítő a nők számára. Másik ide kapcsolódó kérdés: miért van az, hogy a pasik szinte sértésnek veszik, ha nekik nincs kedvük, de a nőnek igen, és a nő ezt kinyilvánítja?

@bee-lah: A szex nem feladat :P

@skarlát betű:
Ok, a szex nem az...
de a szeretkezés az... :)
különben az is csak 15s-ig tartana... :)

@bee-lah: Hát, elég szomorú, hogy neked feladat, azt hittem, élvezet :P

@skarlát betű:
sőt inkább munka...
de rettenetesen élvezem :)

Bocsáss meg, hogy megint csalódást okoztam, de (ha testben nem is annyira, lélekben eléggé) macsó vagyok :)
a romantikát csak ugatom...

Bí

@skarlát betű: Velem ilyen nem szok előfordulni, mert eddig még mindig a partnereimnek volt nagyobb étvágya, pedig nem tegnap kezdtem játszani ezen a pályán. :D

De különben ez nyilván ua. mint ha egy pasi üldöz a szerelmével egy nőt, az természetes, meg azt mondják, hogy jaj, az a szívtelen bestia, mér' nem adja meg magát. Ha viszont egy nő üldöz egy ffit a szerelmével, akkor az egy pszichó. :D Szerepelvárások, semmi több.

@barbieds: Akkor szerencséd volt, vagy nem biztos, hogy annak érezted mindig, nem tudom. :-)

Esetleg még az is benne van, hogy a férfiak rettegnek a női kezdeményezéstől. Nem akkor, ha már benne vannak az egész folyamatban, hanem, amikor még nincsenek.

@bee-lah: Hogy jön ide a romantika? :-) Nekem nem okozol csalódást :-)

Még kb 5 órával ezelőtt beszéltetek arról, hogy beújítás, fehérnemű, búvóhely, miegymás. Meg hogy ez ha nem működik, vagy nem úgy jön össze, akkor megalázó is tud lenni. Én azt nem értem, hogy ez hogyan lehetséges? Én úgy képzelem, hogy ha szeretek valakit, hozzámentem stb, akkor van olyan szinten az a kapcsolat, hogy meg lehessen bezszélni ezeket a dolgokat is. Ha viszont megbeszéljük, hogy kinek mire lenne szüksége őszintén, akkor hogy a rézfánfütyülőjébe kerekedhet ebből megalázó helyzet?? Na, ezt magyarázzátok el nekem. Köszönöm :)

@hannawald: úgy hogy a másik csak kényszerből megy bele, belső kényszerítés, illetve külső, hogy jaj meg kell próbálni rendberakni.

ilyenkor nem akarja, nem érzi magát komfortosan, minden zavarja, és ha egy kicsit is "vadabb" irányba mész az már egyenesen bántja, hiszen neked nem "ő" kell hanem az...

ha jól sejtem

egy egylövetű :)

@hannawald: a téma szerintem bonyolult, hogy mitől, de egy részét igyekszem megindokolni. Ha valamelyik fél újítani akar, akkor MEGLEPETÉSRE, valamilyen hatásra, esetleg jó értelemben meghökkentésre játszik (pont a szokások ellen ugye), tehát nem fogja előtte egyeztetni, hogy neked ez így jó lesz-e vagy mi róla a véleményed, mert akkor nincs meglepetés. Vagyis nem arról van szó, hogy elég nyílt-e a kapcsolat, hogy meg lehet-e ezt beszélni.
Kínos meg azért lehet, mert 1. a másik nem érti, erre miért van szükség 2. általában érti/érzi, és egyébként benne lenne, de most épp nem az a hangulata van 3. Van hatás, de azért a másik nem esik olyan mértékben hasra, ahogy előtte elképzeltük... Ezek mind megölik az újítási vágyat.

Az eredeti posztra pedig IGEN. A házasság és a kötelesség szót szerintem nehéz elválasztani, és sok olyan ember van (én is), akit nyomasztanak az elvárások, és önként sokkal többre (lenne) képes...

@izar: Van igazságod benne, de még az is belejátszik, hogy a másik érti, miért lenne erre szükség, de már az alap szexből is elege van, most meg játssza el, hogy az extrém kitalációt élvezi, mikor dehogy élvezi, csak kínosan érzi magát. Mondjuk, tejszínhabot akarnak róla nyalogatni, mert az milyen jó ötlet, hát ettől egy ideig mindig az a szörnyen kínos helyzet fog eszébe jutni a tejszínhabról. Nem kellemes.

a prűd neveltetés miatt buknak akkorát szegény fellángoló asszonyok. tanítani kéne, okosan, mi- hogyan működik IGAZÁN a férfiak és nők között. ezen kívül a kényelmesebbje csak a saját kárán látja be, hogy nem jó a társadalmi konvenciókat nagyon mélyen bekajálni.
használjuk csak iránymutatónak. és alkossunk szabadon.

@izar: Meg aztán, képzeljük el a helyzetet, amikor tisztességben őszülni kezdő férjünket a másnapi gyerek hozás-vivés némi vitával kísért megbeszélése után megpillantjuk a nemi életünket feldobni hivatott vibrációs péniszgyűrűvel a farkán. Ilyen módon is fulladhat szánalmasságba a próbálkozás.

@aJeti: miért csak a női oldalról beszélsz? Onnan ered a probléma?

@izar: köszönöm a választ, értem mikre gondolsz de:
1es pontod: nem érti??? azt akarod mondani, hogy az egyik fél úgy érzi minden klafa és kielégítő az ágyban, miközben a másik már kényszerből csinálja kb, meg unja az egészet? vagy hogy az egyik félben a vágy sincsen már meg, hogy legyen jó, hogy többször hogy mittudomén? a kettes pontod csak egy alkalomra szól, rossz időzítés, a megalázáshoz akkor semm köze és megint csak ha megbeszéljük akkor az újítási vágyat sem öli ki szerintem egyből. és a hármas ponthoz meg annyit, hogy ez előfordulhat, de megint csak azt tudom mondani, hogy ha szeretem és látom, hogy próbálkozik, hogy akarja, akkor segítek neki. meg nyilván én is akarom. legalább egy kicsit. mondd, hogy így van!!
és bocs, hogy ha rendíthetetlenül naivnak tűnök :)

@Lord_M_: köszi a választ, de
ha egyzser, ha azelőtt jó voltm, minden működött, akkor tényleg megtörténhet az, hogy az egyik felet hidegen hagyja az, hogy a másiknak nem jó, hogy több kell neki,, hogy szeretne javítani, vagy újítani a dolgon. ráadásul nyilván nem csak a maga érdekében, hanem hogy a másiknak is jobb legyen, és legfőképpen, hogy a kapcsolatuknak jót tegyen.
és ha velem akar vadabb irányba menni, és nem rohan rögötn más karjai között keresni a vígaszt, akkor én személy szerint nem gondolom, hogy csak az kell neki és nem én. hanem, hogy milyen jó, hogy valami újat akar, valami mást, de VELEM még mindig. vagyis hisz bennem, meg bízik, meg ÉN kellek neki....
tévednék?

@hannawald: rendíthetetlenül állítom, hogy nem vagyunk egyformák

egyszerű témába vágó példa

ismerek egy lányt, aki szereti ha a mellére élveznek, régen volt, de szerette...
ismerek egy másikat, teljesen elzárkózott minden ilyentől, elmondása szerint ő megalázónak érezte...

innentől elég egyszerű belátni, hogy ha te úgy látod hogy 'éjjen, azért még velem akarja' ... más simán láthatja akár azonos alapokról indulva is (megvolt minden, működött...stb) hogy baromira azt látja bele a helyzetbe, hogy a másiknak csak 'az' kell (értsd: dugás, korbács, vibrátor... akármi) és nem Ő...

idővel az emberek változnak, a hangulatunk, a beállítottságunk... elég csak arra gondolni, hogy esetleg a kezdet kezdetén egyáltalán nem idegesített, hogy a veled élő egyed úgy nézi a tévét, hogy a lába az asztalon van... megigazítgatod a terítőt, mosolyogsz... aztán eltelik 14 év és mindig az a projekt este, hogy az ő lába lóg a képbe, igazgatod a terítőt... aztán elkezd idegesíteni, morogsz, a végén pedig neveletlen tuskónak tartod... (túlzás, és lehet nálatok nincs ilyen, de ugye tudjuk, ilyen is van)

tehát nem, nem tévedsz, de egyes férfi vagy női egyedek nem így működnek...

ráadásul különösen kialakulhat ez, ha a másik úgy érzi, hogy ez az eset jó volt és végre élvezte a helyzetet, ráadásul a csendesebb fél nem is tiltakozott nyíltan... emberünk újra megszervez egy hasonlót... hiszen jaj de jól feldobta az egészet... erre a 'szenvedő' fél egyre erősebben érzi, hogy dehát tényleg arra vágyik ez a szemét hogy a hajamat húzza... vagy erre a gusztustalan latex izére izgul... ez kell neki nem én...

szerintem :)

@Lord_M_: fejet hajtok. mások vagyunk :) hálistennek, teszem hozzá :)

Azért én szívesen venném, ha valaki beszámolna egy olyan személyes tapasztalatról, amelyben ez a felmelegítés, újítás bevált! Mert nem hallottam még hiteles forrásból, hogy működött volna. Hátha ...

@Kommentel(n)ő: Hát, az a helyzet, hogy nem fogok tudni egy ideig még ilyenről beszámolni, mert nem éltem át még ilyet, és a körülményeket nézve egy ideig nem is fogok még. Na, nem azért mert akkora májer vagyok, csak a koromból meg a családi állapotomból adódóan inkább :)
Amúgy meg nagyon szeretném olyan valakivel összekötni az életem (jaj, de szépen fogalmazok...), aki megérti ha nekem éppen többre vagy másra van szükségem, és hogy olyan legyen közöttünk a viszony, hogy ne értse ezt úgy, hogy vele van a baj, meg hogy valamit rá akarok erőltetni, hanem legyen együttműködő. és persze, ha nem TUD változtatni, akkor meg beszéljük meg, hogy miért nem, hogy mi gátolja. nyilván nem kívánnám tőle, hogy "erőszakot kelljen tennie magán". csak szeretnék hinni abban, hogy erre a problémára is lehet igenis megoldást találni ... persze ehhez kell, hogy mindkét félben meglegyen az akarat, vagy a vágy, hogy találjanak, merthogy azért mégis olyan jó együtt. valószínűleg azért gondolom, hogy ez azért megoldható (megoldható kell, hogy legyen), mert elég nyitott vagyok (azt hiszem) úgy általánosságban, szóval úgy érzem, hoyg rajtam nem bukna meg a dolog (vagy igen... ki tudja??), és az idealista lelkemmel abban is hiszek, hogy találok olyan valakit, aki ilyen szempontból úgy gondolkodik mint én. és akkor hepiend lesz!!
jaj, milyen romantikus is tudok lenni :)

@hannawald: Ha még minden előtt vagy, akkor tán nem ezt a blogot kéne olvasgatnod, mert itt elég kiábrándító dolgokról esik szó ... Jobb, ha az ember előre nem is gondol bele, talán. Általában mindenki úgy indul neki, hogy ő baromi nyitott, együttműködő, vele mindent meg lehet beszélni, csak az évek során kiderül, hogy ez mégsem ennyire egyszerű. De mindig vannak kivételek, ebben bízva kezdünk bele bármibe is :-)

@skarlát betű: aranyos vagy. de nem úgy kerültem ide, hogy az "életfogytig tartó szerelem" kifejezésre vagy a "harmonikus párkapcsolt"-ra kerestem rá, nem hiszem hogy ki tudtok ábrándítani bármiből is. inkább majd én ábrándítalak vissza titeket :) mondjuk az lehet, hogy nem ez a blog a leghasznosabb ovasmány számomra, de nem is tudom... vannak kételyek meg kérdések bennem, és értelmes, etéren "tapsztalt" emberekkel most azt hiszem szívesen "beszélgetek" vagy legalábbis olvasom a véleményüket.

@Kommentel(n)ő: köszönöm. te is aranyos vagy. komolyan, mindjárt meghatódom. nem irónikusan!! jólesik, tényleg. majd talán egyszer én is megtapasztalom, hogy milyen 10-20 év után is együtt lenni valakivel... akkor majd egy "űrblog"-ba fogok biztos a falméretű érintőképernyőmön irosgatni :) és tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg-rengeteg mindent máshogy fogok akkor gondolni mint most. csak abban bízom, hogy a nyitottságomat, őszinteségemet és gyermeki kiváncsiságomat valahogy mégis meg tudom majd őrizni...

@hannawald: Nem eltántorítani akarlak a saját blogomtól, gondolhatod :-) Úgyhogy persze, gyere, és olvass, meg kommentelj továbbra is :-)

látom, nem juttok egyről a kettőre, ezért kénytelen vagyok megadni a helyes válaszokat:
igen, igen, igen, igen, nem, igen, igen.

legközelebb légyszíves azért egy kicsit jobban kapjátok össze magatokat, nem bazírozhattok örökké arra, hogy majd úgyis jövök, és megoldok helyettetek minden kérdést.

@Paulybird: Már úgyis unalmas volt, hogy mindenki értelmesen szól hozzá a tárgyhoz.

De igen, előbb-utóbb érdekelni kezd a puncstorta. Aztán a sajtos rúd. :) Aztán persze van, aki igyekszik kiirtani magából a vágyat a puncstorta után, és megelégszik a krémessel, de a többség szerintem enged a csábításnak.
Én a magam részéről kóstoltam már puncstortát is, mert vágytam rá, de neki is én vagyok a puncstorta.

@izar: mert azt ismerem.

annyit megjegyeznék, hogy egyik embernek sincs "joga" a másik ember testéhez. az, hogy valaki párkapcsolatban, urambocsá' házasságban él x éve, még nem jelenti azt, hogy a másik automatikus jogot kapott az egyik teste használatára.

ezt házasságon belüli nemi erőszaknak hívják, és 1997 óta magyarországon is büntetendő.