Néhány hete egy kereskedelmi rádió tette fel ezt a kérdést a hallgatóinak: hogyan erkölcsösebb vagy okosabb cselekedni, ha az ember tudomására jut, hogy a legjobb barátját, barátnőjét megcsalja a partnere? Hallgasson vagy mondja el az illetőnek? Esetleg keresse meg a hűtlen felet, és beszéljen a fejével, magyarul, zsarolja meg: vagy elmondod te, vagy én robbantok?

A hajamat téptem még az elképzelésre is, hogy valaki ilyen otrombán beleköp egy kapcsolatba. Őszintén megvallva, ha egy állítólagos barátom bemártaná a pasimat nálam, egyértelmű lenne, hogy a barát repül, ha engem mártana be, akkor se lenne jobb dolga, természetesen. Nem kerültem ilyen helyzetbe soha, csak a fordítottja esett meg velem. Egy féltékeny férj vádolt meg bűnrészességgel, mert hallgattam a barátnőm kalandjáról előtte. Nem ő volt a barátom, hanem a felesége, mégis képes volt ezzel előjönni.

Vajon közöttetek van-e, aki azt az álláspontot képviseli, hogy a felszarvazottnak ki kell nyitni a szemét? (Szerintem nincs az a felszarvazott, aki a rossz hír hozójának köszönetet mondana, úgyhogy hálára senki ne számítson.)  A megcsalt fél legtöbbször tudja, mi folyik, vagy esetleg csak sejti, és nem akarja pontosan tudni, az informátor viszont szinte kikényszeríti belőle, hogy cselekedjen. Eleve azt feltételezi, hogy az illető fel fog háborodni, és drasztikus tettekre ragadtatja magát. Pedig még azt a választ is kaphatja: - Na és? Nyitott házasságban élünk. Tudom. Neked meg mi közöd hozzá?

Mit tennétek, ha egy jóakarótok indiszkrétté válna? (Esetleg történt-e valakivel ilyesmi?) Hogyan reagálnátok a hír fogadóiként, és hogyan megvádoltként? Mit tennétek abban az esetben, ha a jóbarát rá akarna venni arra, hogy valljatok színt? Vagy "csak" szakítsatok a szeretőtökkel? Engednétek a zsarolásnak? Vagy megfenyegetnétek? Megpróbálnátok lebeszélni az árulkodásról?

És mit tennétek, ha az illetőről kiderülne, hogy esze ágában sincs beárulni benneteket, csak szimplán zsarolni akar?