Gondoltam, írok valami szívderítőt, erre kaptam egy témajavaslatot Labdarózsától. Érdekelné a véleményem és a ti véleményetek arról, hogy milyen hatással van a jelenlegi politikai-gazdasági helyzet a szeretői kapcsolatokra, illetve a házasságokra, főleg, ha éppen begyűrűzött hozzájuk a válság (érzelmi értelemben).
Leszűkíthetném a témát a jelen állapotra, 2012. januárjára, amikor is Magyarország az államcsőd közelében egyensúlyoz. Vagy tágíthatnám a dolgot a hűtlenség és a politika, a hivatalos ideológia, a vallási és a világi hatalom kapcsolatára, de ez utóbbi esetben valódi disszertációt kellene írnom a félrelépés kultúrtörténetéről. Az most nem célom, és hipp-hopp guglival fordítani se tudok nektek egy kész munkát, vagyis tán tudnék, de ez valahogy nem az én stílusom.
Nos, akkor vitaindítónak néhány gondolat:
Mit gondoltok, milyen hatással van a szeretői kapcsolatokra, ha úgymond zavaros időket élünk (persze ez rendkívül relatív fogalom)? Gazdasági (politikai) válság idején jobban összetartanak a házastársak? Valahol olvastam, hogy az USA-ban csökkent a válások száma, mert elválni meglehetősen drága dolog, együtt szembenézni egy anyagi természetű problémával lényegesen egyszerűbb. Lehet, hogy a közös fenyegetés összekovácsolja a házaspárt. De igen kérdéses, hogy ez mennyire lesz tartós, és vajon kizárja-e a hűtlenkedést. (Szerintem nem.)
Ha nehezebb a megélhetés biztosítása, többet kell dolgozni (amennyiben van mit), vajon már nem marad idő félrelépni? Nem marad pénz egy kávéra, egy búvóhelyre? Vagy aki akarja, úgyis megoldja valahogy? (Főleg, ha jön a tavasz.) A nagyobb stressz miatt még nagyobb lesz az igényünk arra, hogy valahol kikapcsolódjunk, elfeledkezzünk a fejünk fölött függő Damoklész-kardokról, vagy annyira el leszünk foglalva a túléléssel, hogy a szerető számára nem marad energiánk? Esetleg a kiegyensúlyozott szeretői kapcsolat helyett inkább az alkalmi menetek száma szaporodik meg?
Egy ilyen, táborokra szakadt országban vajon lehet-e olyan szeretőnk, aki teljesen mást gondol a politikáról? Vagy ez már eleve kizárja lassan a barátkozást is? Véget érhetnek-e kapcsolatok a helyzet kiéleződése esetén, csak, mert a felek a barikád két oldalán állnak, vagy az érzelmek, az erotika képes lesz-e ezt fölülírni? Mi van, ha a gazdasági válság a megélhetésünket fenyegeti, ha komolyan veszélybe kerülünk, elveszítjük a jövedelemforrásunkat? Számíthat-e ilyenkor az ember a szeretőjére? Milyen fajta szeretőre számíthat, és milyenre nem?
A jólét, az anyagi biztonság táptalaja-e inkább a félrelépésnek, esetleg unalomból tesszük, és mert állítólag mindenhez jogunk van (tipikus fogyasztói társadalom-ellenes vád)? Vagy a hűtlenség bármilyen nyomorúságos körülmények között is virágzik, és az ég világon semmi köze az anyagiakhoz, meg ahhoz, hogy mennyire foglaljuk le az agyunkat és a testünket más dolgokkal?
Messzire vezetne, ha most ide venném a prostitúció kérdését is, pedig minél nagyobb a válság, annál többen gondolják úgy, hogy nincs más megoldás, olyanok is belefoghatnak a prosti életbe, akik soha nem gondolták volna korábban. Az árak lemennek, a pasik válogathatnak. Milyen hatással lehet ez egy addig hűséges feleségre? Vagy egy elvált nőre, akinek nem nagyon volt kalandja? Az alkalmi prostikból válhatnak állandó szeretők is? Csak a szégyen létezik ilyenkor, és az egésznek semmi köze a szexhez a nő számára? De ez talán külön téma.
Nos, vitaindítónak ennyi bőven sok is, várom a kommenteket!