A Flashforward-os poszttal kapcsolatos vita kapcsán merült fel a kérdés: vajon honnan vesszük a boldog házasságba vetett hitet? Merthogy itt nem egyébről, hanem egyfajta vallásos (?) hitről van szó. Hittel vitatkozni persze értelmetlen, mert az vagy van, vagy nincs. De azt a kérdést mégiscsak érdemes feltenni, hogy honnan ered.

Mielőtt belefognék az ebben a témában írandó PhD dolgozatomba, néhány kérdést tennék fel nektek, hátha megkönnyítitek az anyaggyűjtést. (Kommentjeiteket természetesen megemlítem majd a bibliográfiában, de a dolgozatban nem fogom lábjegyzetelni, erre előre felhívom mindenki figyelmét.)

Mi jöhet számításba egyáltalán? Nagyon hevenyészett összefoglaló arról, ami így hirtelen eszembe jutott. De hát ez MÉG nem a PhD dolgozat maga. 

Érdemes egy pillantást vetni a bal oldalt látható kártya bölcsességére (meg persze a figurákra). A boldog házasság: Elégedj meg azzal, amit a sors kiszabott rád. Ugye, milyen megnyugtató? És milyen jellemző, hogy a férfi kifelé néz a képből, a nő pedig a férfira. Vajon kinek szól a mondat inkább?

1. A mitológia

Keressünk példákat a klasszikus mitológia történetei között hosszan tartó, boldog monogám házasságra! Egyet találtam: Philemon és Baucis, akiket az istenek fákká változtatnak, mert már úgyse történt velük semmi. Nem tudjuk, itt tényleg boldogságról, vagy csak békés vegetálásról lehet-e szó. Egyébként a legtöbb történet vagy házasságtörésről, vagy vérfertőzésről, vagy gyilkosságról szól, esetleg a fiatal pár egyik tagja idő előtt meghal, vagy elrabolják. A hosszan tartó házasságok pedig rendszerint boldogtalanok.

2. A Biblia

Ószövetség: Vannak poligám együttállások, házasságtörés, erőszak, egymás átverése, testvérféltékenység, feleség sóbálvánnyá válása, vérfertőzés, útban lévő férj eliminálása, ágyas elkergetése gyerekkel együtt, özvegység, öreg férfi fiatal nővel. Biztos kifelejtettem valamit.

Újszövetség (és kereszténység): Mária és József talán? Egy házasság, amelyben a keresztény tanítás szerint sosem volt szex, ahol a férjnek le kellett nyelnie, hogy csak kötelességei vannak és nem lehet férfi? (Érdekes elképzelés, hiszen, ha jól tudom, a zsidó vallás kvázi kötelezővé teszi a feleség rituális fürdőlátogatása után a házastársi szexet.) Egy anya, aki szűz, és saját mennyei atyjától termékenyül meg? Hát, ezt mindennek lehet nevezni, csak monogámiának meg boldog házasságnak nem.

Ahogy az itt látható képen is feltűnő, nagyon sok ábrázoláson József inkább Mária apjának, mint férjének tűnik, és Mária szinte mindig a gyerekre néz, soha nem Józsefre.  Nemiségüktől mindenesetre meg vannak fosztva.

Vagy emlegessük a feleségüket-gyerekeiket elhagyó apostolokat? Szent Pál szerint különben is helyesebb a szüzességet választani, mint a házasságban való életet. (Nagy hatással volt még a kereszténység nemiséggel kapcsolatos elképzeléseire Szent Ágoston, aki megtérésekor otthagyta az élettársát.)

3. Regények, drámák

A középkortól kezdve a reneszánszon át a barokkig és tovább, hány irodalmi mű szól boldog párkapcsolatról? A középkor máig ható nagy szerelmi történetei, mint például a Trisztán és Izolda témája a házasságtörés, vagy nézzük meg Boccaccio novelláit, amelyekben a szerző oly nagy előszeretettel figurázta ki a féltékeny férjeket. Shakespeare? Szerelmi történetei vannak, de boldog házasságokról szólók? Rómeo és Júlia mindössze néhány napig ismerik egymást, már meg is halnak, Othello féltékenységében megöli Desdemonát, Hamlet anyja szeretőjével együtt meggyilkolja a férjét, és hol vannak még a királydrámák.

Hozzáteszem, a romantikáig szinte senkinek eszébe se jutott boldogságot várni egy házasságtól, mert az intézmény nem arra volt kitalálva. A kereszténység nagy találmánya, hogy a boldogságot a túlvilágra helyezi, ezért aztán senki nem is lehet nagyon csalódott az evilági nyomorúságok miatt.

Vajon a női írók megjelenése hozta felszínre a boldog házasság utáni vágyat? Jane Austen hősnői ragaszkodnak a szerelmi házassághoz, csakhogy a valóság, mint tudjuk, köszönő viszonyban sincs ezzel a vágyálommal. Még az általa ábrázolt régen tartó házasságok is ezt bizonyítják. A női önrendelkezés fokozatos megjelenése azonban mindenképpen hatott ennek a boldog házasság-ikonográfiának a kialakulására, hiszen amire vágyunk, és amit leírunk, az akár meg is valósulhat. (Lásd az egyik érvet arra nézvést, hogy Isten létezik: nem vágyhatunk olyasmire, ami nem létezik.) 

4. Népmesék

Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ez a zárómondat az, ami úgy az agyunkba égett, hogy elkezdtünk hinni benne? De szólnak-e mesék boldog párkapcsolatokról? Vagy csak szexuális beavatásról, arról, hogy egy férfi, akit nem a lányok választanak, eljön értük, és simán feleségül mennek hozzá? (A mese legritkább esetben szól arról, hogy ezután mi történik.) Érdekes megfigyelni a klasszikus mesék modern animációs feldolgozásait: a szirupos Barbie-változatokban sokkal aktívabbak a lányok, mint az eredeti mesékben, és az átírók beleköltenek a történetekbe egy előzetes ismerkedési folyamatot is, mert úgy érzik, a hiányt ki kell tölteni, a passzív női szerep meg nem trendi többé.)

A már házasságot ábrázoló mesékben gyakori a feleség házsártos szerepben, a szegény ember sokszor papucsként jelenik meg, akit a felesége folyton szapul. (Érdekes motívum a női nagyravágyás.) Van olyan mese is, ahol az anyós teszi tönkre a fiatalok házasságát: ez is gyakori tapasztalat lehetett a bizonyos emberek által nosztalgiával emlegetett többgenerációs együttélés idején. Amikor békés házasságról szól a mese, az legfeljebb akkor történik, ha egy gyermektelen párt ábrázol, és egy különleges gyerek születését vezeti be. 

5. A film (Hollywood)

A film (de elsősorban Hollywood) talán nagyobb hatást gyakorolt a mai boldogság-koncepciónkra, mint minden, ami más előtte. Tulajdonképpen a népmese modern formája, mindenféle témát feldolgoz, és mindig megnyugtató módon végződik (ahogy az igazi népmesék, mert a műmesék más kategóriába tartoznak).

Hollywoodtól tanulunk udvarolni, csókolózni, sőt, szeretkezni is (bár a pornó hatása ma már tagadhatatlan), de a romantikának nevezett valamit, a nagy szerelmet, a monogámiát bizony Hollywood és az amerikai tömegkultúra közvetítik felénk. Innen merítjük a férfiasság és a nőiesség példáit is. Ugyanakkor hat ránk Hollywood éppen ellenkező értelmű példája is: a filmvásznon hűséges és boldog párok megjelenítői a való életben csak igen ritka esetben élnek hosszútávon monogám kapcsolatban. (A képen látható Paul Newman és Joan Woodward ritka kivétel.)

6. A reklám

Van az Utolsó tangó Párizsban című filmben egy rész, amelyben Bernanrdo Bertolucci Maria Schneider (Jeanne) szájába ad egy reklámról szóló értekezést épp egy olyan epizódban, amelyben filmet forgatnak a filmen belül:

A reklám a fiatal párokat reklámozza, házasság előtt és gyerek nélkül, aztán ugyanazokat a párokat később a gyerekekkel. Szóval a házasságot reklámozzák [...] A tökéletes, boldog, ideális házasság már nem található a templomok sötét, füstös falai között. Annak a házasságnak a tengernyi akadály volt az alapja, amit a pároknak le kellett győzniük. [...] A hirdetések házassága viszont csupa mosoly. Van még tovább is, de az már a házasságtörésről szól, erre még máskor kitérek.)

Visszatérve az eredeti témánkra: honnan is van az a kép, amely megjelenik előttünk a boldog házaspárról? Nem a reklámokból?

7. Személyes tapasztalat

Természetesen nem elhanyagolható a személyes tapasztalat, de közösségformáló ereje aligha van (főleg globális méretekben). A másik probléma a személyes tapasztalattal az, hogy még a hozzánk legközelebb állók házasságáról, párkapcsolatáról sem tudjuk, mi zajlik benne tulajdonképpen. Egy házasságba akkor látunk bele, ha valaki beavat bennünket (és általában akkor is csak az egyik fél szempontjai érvényesülnek), vagy ha botrány tör ki (akkor pedig a sértődés torzítja a képet). Kiderülhet tehát tökéletesnek hitt házasságokról, hogy korántsem azok, de lehet, hogy soha nem derül ki, mert az érintettek túl zárkózottak ahhoz, hogy felfedjék. 

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy NEM LÉTEZIK egyetlen boldog párkapcsolat sem, de hogy nagyítóval kell keresni, az elég biztosnak látszik.

Ennyi jutott eszembe, és nagyon várom a hozzászólásaitokat. Vigyázzatok, kegyetlenül fel fogom őket használni a disszertációmban!