A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Házasságmentő kommandó

2011.03.11. 09:00 skarlát betű

Valami bűzlik Dániában, vagyis a házasságban (egyszerűség kedvéért most ezt a szót használjuk, de az élettársi viszonyra ugyanúgy gondolunk). Lehet, hogy már a kezdet kezdetén se volt egy nagy lángolás, de a felek valamiért úgy döntöttek, hogy egymáshoz csomózzák magukat. (Szerintem több az ilyen eset, mint a szerelmi házasság, még ma is, bár lehet, hogy tévedek.) Most az másodlagos, hogy miért kötöttek házasságot, ha nem szerették egymást, a dolog megtörtént. Egyébiránt a lángoló szerelemből született házasságok még rosszabbak tudnak lenni, mint az ilyenek.

X év múltán szinte mindegy, hogy kezdődött, mert nem lesz se erotikus izzás, se különösebb vágy, se semmi. Jó esetben marad a barátság, a munkatársi kapcsolat, a közös gyerekek miatti felelősségérzet, kellemes a hangulat, és olykor még szex is van. Rosszabb esetben ellenségeskedés, veszekedés van napirenden, vagyis szar a hangulat, a felelősséget egymásra hárítják a felek, és nyögvenyelős a szex. Még rosszabb esetben megjelenik a közöny, nincs szex sem, bár a nyögvenyelős szexnél a nulla szex még mindig jobb - szerintem.

Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel, ha az előző posztban felvázolt okok miatt a válás ki van zárva?

Szégyen ide vagy oda, én is olvastam már női magazint életemben, de ki ne tette volna, aki már várakozott a fodrásznál? Nos, az ilyen magazinok előszeretettel hajtogatják olvasóiknak azt, amit azok olvasni szeretnének (a piacról élnek meg, na). Például, hogy a házasságot fel lehet frissíteni. Hogyan hódítsuk vissza férjünket? - típusú, hurráoptimizmusról ragacsos cikkek tömkelege bír megjelenni a témában. A lényeg az persze, hogy a nő vegyen magára még egy plusz kihívást, menjen el tornázni, fogyjon le (vagy valami hasonló), menjen el fodrászhoz, manikűröshöz, meg masszázsra, ruházzon be új cuccokba, cipőbe, vagyis költsön egy csomó pénzt, feszüljön meg (miközben se a melót, se az anyaságot, se a háziasszonykodást nem hanyagolja el), és és és majd csak lesz valami! A férj ki fogja nyitni a szemét, és rácsodálkozik, hogy milyen klassz csaj az ő neje.

Persze nem árt az sem, ha javaslatokat teszünk az ágyban, esetleg további összegeket költünk szexuális játékszerek beszerzése céljából (hirdetők, hahó, itt lehet szerződést kötni!), és beiratkozunk egy hastánc-tanfolyamra. Kihagytam valamit?

Tényleg, hasonló tanácsokat férfimagazinokban is lehet olvasni, vagy azok földhözragadtabbak, és csak arról írnak, hogy a következő zsákmányt hogyan kéne becserkészni? Egyébként megnézném azt a férfimagazint, amely javasolja olvasóinak, hogy fogyjanak le, menjenek el fodrászhoz, és vegyenek új rucit. Hamar tönkremenne.

Inkább a női magazinok adnak a férfiaknak is tanácsokat (arra számítva, hogy olykor a pasik is kézbe veszik a lapot, és tényleg, ez előfordul olykor) ... A nekik adott tanácsok  olyan jellegűek, mint: törődjünk többet a családunkkal, lepjük meg valamivel a feleségünket (wellness hotelek hirdetései itt), és persze újítsunk a hálószobában .

Nos, ez eddig csodás, a hirdetők számára mindenképp, de kérdem én, mi történik a gyakorlatban?

A feleség vagy férj erőfeszítéseket tesz. Mondjuk, lefogy, csinosabban öltözködik, vagy jó fiú, és nem megy annyit sörözni a haverokkal, meg hasonlók. Megpróbál beszélni a párjával (utálom ezt a szót, de most nincs jobb), és még sikerül is valamilyen szinten. Jó, kipróbálnak valami újat, elmennek wellness-hétvégére, megkísérlik a lehetetlent. Újra kívánni akarom a másikat, és elhiszem, hogy más érzés lesz, mint eddig. Nem zárom ki, hogy olykor működik ...

De több esetről tudok, amelyben nem, hogy nem működött, de botrány lett belőle. Ugyanis az a fél, akinek épp nem heppje, hogy megújítsa a házasságot, úgy értelmezi, hogy eddig nem volt jó, ahogy csinálta, például az ágyban. Hogy a férj/feleség most lábbal tiporja a közös múltat, hogy unja őt, és eddig hazudott, és ez milyen megalázó. Más verzióban egyszerűen csak rájönnek maguktól, hogy ők nem képesek másképp csinálni, mert túlságosan hozzászoktak ahhoz, ahogy addig csinálták. Ráadásul nem lehet valakit elhatározásból kívánni. Frusztráló, kellemetlen, utána alig győzik elfelejteni a kínos pillanatokat. És feladják.

Másik lehetőség: a férj/feleség eleve semmi vágyat nem érez arra, hogy visszahódítsa a partnerét (ezt a szót is utálom). Nincs kedve felmelegíteni valamit, ami sose volt talán forró. Viszont a falat kaparja, annyira vágyik egy jó kis szexre. Mert ez a vágy nem hal el az emberben csak úgy. Vagy nem hal el mindenkiben. Tessék mondani, mi más marad, mint a félrelépés? Ja igen, még szublimálhatjuk a dolgot, például elkezdhetünk vadul sportolni, naponta járhatunk templomba, megtanulhatunk új ételeket főzni, halálra dolgozhatjuk magunkat, esetleg bőghetünk órákhosszat, és átadhatjuk magunkat a depressziónak, vagy pokollá tehetjük mindenki életét, aki körülöttünk található - elsősorban persze a családunkét. A hiányérzetet semmi nem fogja csökkenteni, hiába az öncsalás és a pótcselekvés.

Hogyan mentsük meg tehát a házasságunkat? És benne önmagunkat?
 

69 komment

Címkék: házasság frusztráció újrakezdés

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr982721655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gilo 2011.03.11. 09:15:46

Olyan esetet én is tudok, nem egyet, amelyben ez a beszéljük meg projekt csúnya vitához vezetett. :-(

lelkibugyor 2011.03.14. 11:19:28

Bizony sok ilyen van ,sajnos a szerelem nem jön mindig ,karon fogni hogy gyere ,szeress ,és az élet halad ,mert élni akar , és elfogadod ,és vagy jön az a szerelem a házassághoz , vagy nem , de az is lehet ott volt ,de nem vettük észre .És lehet élni ,ha vállalod ,ami nagyon nehéz később ,szinte lehetetlen ,és ha mégis maradsz ,intézd úgy ,miután a gyerekek kirepültek ,legalább a szeretet és a tisztelet megmaradjon ,aztán a tűrőképesség elfogy ,tehát jobb olyan megoldás ,kicsit lazítani az egymás nyüstölésén ,elengedni ,élni hagyni
úgymond élni ,és élni hagyni .De ha erkölcsöd nem engedi ,talán vállalni azt a megoldást ami szabaddá teszi mindkét felet.Lehet tévedek ,de nem hiszem. Nagyon.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.03.15. 12:44:12

Hát igen. Én sem értem, miért akarná egyik fél felmelegíteni a dolgot, amikor számára is kihűlt. Olyan, mintha a megunt ex-pasit, ex-nőt akarnánk rávenni, hogy szexeljen velünk megint. Mikor mi sem akarjuk. De ha képesek vagyunk sokáig úgy tenni...

Ezek a magazinok feltételezik, hogy te ezt az egészet akarod, csak eddig nem jutott eszedbe, hogy kéne egy szexi fehérnemű vagy egy drága vacsora.

Én ezt a házasság-dolgot sosem értettem. Jogi forma, amivel előbb az egyház, majd az állam kettessével csomagolja az egyedeket, hogy kössék le egymást és egyik se legyen túl élénk. Kábé azért, amiért az óvónéni kettessével sorba álltja a gyerekeket: mert olyan nincs, hogy a kettő szimultán szalad el ugyanabba az irányba egy szép pillangó után. Mert a másik meg épp egy szép atomvillanást látott és azt akarja inkább megnézni és mire megtárgyalják, hoyg merre menjenek, el is felejtődik az egész.

A házasság, vagyis annak illúziója, hogy két egyedet a kimúlásukig párba állítunk, egyszerű hatalmi ezsköz. KOntroll, ha úgy tetszik. Közös cím, papírmunka, és még egymás életenergiáját is cincálják legtöbb esetben. Különösen, ha eleve illúzióik voltak az örök szerelmet illetően.

Remekül el lehet gynegíteni nagyon sok ellenállást, ha egymással párba állítod a feleket és energiáik nagy részét egymás tolerálásával kötik le.

Persze a gyerek is benne van adologban, de szerintem ez álszent megközelítés. ha két egyed gyűlüli egymást, az nem jó a gyereknek, ha együtt vannak csakazértis. Mégis milyen mintát tanul abból? Nem azt, hogy ő majd jobban választ, az egyszer biztos.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.15. 16:49:00

@Quadrille Lobster: Nézd, minden élethelyzet más, és igenis vannak olyan élethelyzetek, amikor a válás nem lehetséges, lehet, hogy csak a helyzetben lévő ember erkölcsi világában nem lehetséges (pl nem küldöm a híd alá a pasimat, csak, mert nem jó már vele), de senki sem helyezkedhet bele a másik speckó helyzetébe, sem azoknak a parancsoknak a világába, amelyekre beprogramozták. Ha pl valaki csonka családban nőtt fel, és ettől nagyon szenvedett, inkább kibírja a langyos házasságában, de nem képes megtenni ugyanazt a saját gyerekével, amit az ő apja/anyja tett vele, mikor elhagyta. Számos ilyen példát láttam. A lehetetlen soha nem abszolút fogalom, mindig a saját univerzumunkon belül lehetetlen valami.

@lelkibugyor: Szerelem, aminek létezését észre se vettük? És az szerelem lenne, amit még észre se vesz az ember? Hááát ...
Ami az egyik félnek szabadság, a másiknak lehet a teljes katasztrófa. A megsemmisülés. Van, aki nem képes felállni a padlóról ... Ha sejted, h a partnered ilyen, mert eddig hasonló jeleket adott, akkor baromi nagy felelősség szétcincálni a házasságot. Főleg, ha nem egy elviselhetetlen szemét úgy valójában, csak nem illetek össze ...

vagányfilozófus 2011.03.15. 23:44:13

Van egy ismerős barátném, ő mesélte: Szegényke epekedett sokáig, nem hagyta magát a pali, mert ő becsületes, meg ott a nő férje stb. A férfi elvált, egyedül élt, ezeregy lehetőség adódott volna mégsem. Egy normális nőnek le kellett volna, hogy essen a tantusz: A pali impotens vagy valami gondja van. Egyszer mégis összejött, a csaj pofára esett, mert otthon ott volt a jó pasi, jó fütykössel, ez meg dugni sem tudott, sőt a fütykös is inkább befelé nőtt. A nő játszott egy kis színházasdit, hű azért jó volt…… aztán elkullogott. Azóta a pali epekedik, a csaj nem tudja lerázni, pedig megbánta már ezerszer…. Szóval azért meg kell gondolni, és nem minden arany, ami fénylik! :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.16. 09:10:32

@vagányfilozófus: És még azt mondod, a házinyúl nem zsákbamacska. Mindenki zsákbamacska, pl a farkáról nem tudunk addig semmi, amíg meg nem tapasztaljuk. Hát, érheti az embert elég meglepetés, valóban. Nagyon szar lehet egy olyan pasinak, akinek befelé nő a farka, ezt el se tudom képzelni :P
Mindenesetre legalább nem epekedett a csaj tovább, ez is valami.

Ifigenie 2011.04.04. 11:51:11

Én mindig azt szoktam mondani, hogy egyszerűbb megelőzni, mint megjavítani valamit.
Az én házasságom ilyen:
"Jó esetben marad a barátság, a munkatársi kapcsolat, a közös gyerekek miatti felelősségérzet, kellemes a hangulat, és olykor még szex is van".
Sosem volt vágy férj irányába az én részemről.
És akkor jön valaki, aki iránt meg van...mindez úgy, hogy évekig próbáltam én azt a vágyat előszedni magamból férjem iránt, de nem sikerült.
Mindenféle próbálkozásaim voltak, konkrétan 10 éven keresztül.
De amikor ott van valaki veled szemben, és nem tudod megmagyarázni, hogy mitől, de értitek egymást, kívánjátok egymást, egyformán, te is őt, és még sosem érsztél ilyet...
szeretném megoldani, magjavítani a házasságomat, kidobni belőle a szeretőmet, de ez tart vissza, mit írtál:
"elkezdhetünk vadul sportolni, naponta járhatunk templomba, megtanulhatunk új ételeket főzni, halálra dolgozhatjuk magunkat, esetleg bőghetünk órákhosszat, és átadhatjuk magunkat a depressziónak, vagy pokollá tehetjük mindenki életét, aki körülöttünk található - elsősorban persze a családunkét. A hiányérzetet semmi nem fogja csökkenteni, hiába az öncsalás és a pótcselekvés. "
Olyan, mintha megtaláltam volna valami olyasmit, amit előtte nem ismertem, és ez egy jó dolog, aminek mégis rossznak kell lennie...egy éve ilyenkor még azt gondoltam, ebbe bele hülyülök, most viszont csak néha eltöprengek azon, hogy mennyire megszokottá tud válni a "csalás"....

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.04. 14:57:38

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Én is nagyon értem. Talán egy pasi nem is tudja ezt elképzelni, vagy nem tudom, de eléggé nehéz lehet.

barbieds (törölt) 2011.04.04. 15:38:18

@Quadrille Lobster: Sarkítasz persze, de eléggé egyetértek veled. Válni viszont nem muszáj (hacsak nem folyik késdobálás otthon), mivel az én tapasztalatom szerint az oly nagyon kívánt szerető is megunódik egy idő után, főleg ha 24/7 együtt kell vele lenni.

Ifigenie 2011.04.05. 13:39:59

@Kommentel(n)ő: @skarlát betű: amíg nem tudod, milyen a "másik oldal", vagyis nem ismered, hogy milyen, amikor jó (most nem konkrétan orgazmus, szex, ilyesmikre gondolok, hanem magára a vágyra, amit nem kell ébresztgetni, hanem ott van, saját magától), szóval addig csak úgy élsz, mert azt ismered, ami van, és amikor megtudod, hogy mekkora a különbség, akkor látod csak, hogy eddig valami hamis világban éltél vakon, amiről nem is tehetsz, hiszen nem ismertél mást.
De ki tehet róla?
A másik, aki nem hozta ki belőled, de mégis szereted, az életedet osztod meg vele, vagy az, aki kihozta belőled, vagy esetleg te saját magad?
Eleve, kelle-e keresni okozó tényezőt vagy személyt???
Vagy csak venni kell, ahogy van?
Csalni, a másikat, magunkat...közben néha bele dögleni, hol a vágyba, hol a hiányba, hol pedig a bűntudatba....?
Aki azt képzeli, könnyű a szeretők élete, az nagyon messze jár az igazságtól....

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.05. 13:47:00

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Ez az. Mondjuk az is lehet, hogy az ember (nő) már korábban megtapasztalt ilyen vonzást, de az nem teljesedhetett ki, és szinte elnyomta magában, hogy olyan is létezik. Aztán, mikor sok év múlva megint találkozik valakivel, aki kihozza belőle, akkor nagyon durva az összehasonlítás.

GiveltAway 2011.04.05. 16:03:38

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu):
vagy senki sem tehet róla, hanem egyszerűen így alakult. Hisz nem tudtad mi az.

Nálam olyan ez, mint a tenger. Nem tudtam mi az, nem is akartam látni, csak hosszas unszolásra mentem. Azóta pedig alig várom a nyaralást és hogy újra a tenger mellett legyek. Erről sem én, sem pedig a balaton nem tehetett ... csak így alakult.

A legnagyobb baj amit a hűtlenség hozhat, az ez. Előtte csak rossz neked, de ezután már meg is tudod mondani mi kell neked.

Ifigenie 2011.04.05. 16:34:24

@GiveltAway: persze, nyilván nincs egyszerű lecsupaszítás...mégis, ha bele gondolunk, amikor kiderülnek az ilyesmik...mindenkiben hasonlók vetődnek fel. Pl."nem voltam elég neki, azért keresett mást?", "magalázott", "hülyének nézett", stb., stb- közben szó sincs ilyesmiről...az embernek azért mégis eszébe jut ez az oldal is, és nem arról van szó, hogy önfeledten tudja élvezni a szeretői kapcsolat minden percét, nyilván bizonyos perceit igen, de normális embernek eszébe jut, hogy mi lenne, ha nem így lenne, hogy lehetne tenni az ellen, hogy ne legyen csaló, és vannak, akik csak elfogadják, hogy nekik muszáj ebben a helyzetben lenniük- akármilyen okból- de a lényeg, hogy valamilyen magyarázatra mindenkinek szüksége van azzal kapcsoltban, hogy miért is csalja a másikat. (Talán azért kell a magyarázat saját magunknak, hogy ha kiderül, akkor a másiknak is eltudjuk magyarázni, vagy nem tudom)

GiveltAway 2011.04.06. 08:09:06

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Akkor ebben a helyzetben pedig nem lenne az a legjobb, hogy amint tudod az okát, elmondod a férjednek/feleségednek hogy helyre tudja hozni a dolgot?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.06. 08:12:41

@GiveltAway: Ha jól értem Ifigenie-t, ami náluk probléma, azt nem lehet helyrehozni. Nem illenek egymáshoz erotikus értelemben. Hogy mondja el a férjének, hogy 10 év után rájöttem, te nem tudsz felizgatni, bezzeg más meg igen? Nagyon kegyetlen dolog. És úgy nem is mondható el, hogy be ne vallanád, van valakid.

Ifigenie 2011.04.06. 08:38:47

@GiveltAway: korábban beszéltem vele...talán pár mondatban összefoglalom, hogy nálunk mi a "baj", hátha ez nekem is segít.
F. (=férj) nagyon nagy vágyú...17 voltam, amikor összejöttünk, ő volt az első nekem.
Már akkor is gondoltam én, hogy nem normális dolog, hogy annyiszor, annyit...de hát szerettem őt.
Ezenkívül számomra elég nagy méretekkel is rendelkezik- sokszor fájdalmas is volt vele lenni.
A közös életünk első 10 (!) éve azzal telt, hogy csillapítani kellett a vágyát, ki kellett elégíteni, ha viszont nem, nem tett ő semmi rosszat, csak úgy megsértődött és semmibe vett, gyakorlatilag lelki terrort alkalmazott, napokig, hogy aztán ezt megelőzendő, ill. ha mégis eljutottunk idági, akkor mindenfélével próbálkoztam, hogy kiengeszteljem.

Míg egyszer jött valaki, és anélkül, hogy tudta volna, mi zajlik, felnyitotta a szememet, hogy ez nem normális így.
F-jel sosem jutottunk el odáig, hogy megkívánhassam őt, mert mindig előrébb járt, mindig minden nap kellett (kéne) neki, nem tudta visszafogni magát.
Eleinte magamban kerestem a hibát, hogy biztos én nem csinálok jól valamit, hogy nem kívánom, és mindig a fejemhez vágta azt is, hogy nem érti, ha nekem is jó (=van orgazmusom), akkor miért nem akarom többször (= mindennap mondjuk kétszer).
A megsértődéseivel pedig valahányszor nagyon megbántott, mert azt éreztem, hogy "csak arra kellek", és bár ő nagyon kedves és aranyos, az élet minden területén, ebben a dologban mégis nagyon rámenősen és elég bután viselkedett. (Így nyilván a külvilág sem értené, hosszabb magyarázat nélkül, hogy mi vezetett odáig, hogy nekem szeretőm legyen- mert jó férj, apa, stb).
Szóval 10 évig éltem úgy, hogy én vagyok a hülye, meg hogy ő majd keres magának valakit (mondta, és sokszor volt, hogy én mondtam neki, hogy keressen- de nem keresett soha).
Azt hiszem, olyasmihez tudnám hasonlítani az egészet, mintha valaki folyamatosan krémest tunkolna a pofádba, és csodálkozna rajta, hogy okádhatnékod van már a krémestől, de mondogatná, hogy "miért nem eszel, hiszen szereted a krémest!".
Aztán 2 évvel ezelőtt ennek vége lett.
Egyrészt mert "felébredtem", másrészt pedig persze belejátszott, hogy Sz (=szeretőm) már ott volt, napi szinten, és tudni lehetett, hogy nem kell nekünk sok, amíg össze is jövünk.
Aztán összejöttünk.
És nála máshogy volt/van minden.
Tegnap feküdtünk az ágyben F-jel.
Azt gondoltam, elmondom neki, úgy, ahogy te is írod.
És persze, ahhoz egy csomó mindent kéne bavallani, de jobb lenne, olyan megkönnyebbülős (én többször felajánlottam a nyitottházasságot, mert amúgy tényleg minden más jó vele- és azért vágy nélkül ugyan, de még a szex is jó tud lenni), de aztán csak az keringett a fejemben, amit ebben a blogban olvastam, hogy azért kell néha hazudni, mert a másik nem viselné el az igazságot.
Tudom, hogy megbocsátana, egy idő után el is viselné, és bár nagyon rosszul esne neki (mert mindig azt mondta, hogy nekem, aztán tényleg nem lenne okom máshoz menni, mert még ő is sok nekem szexileg), de ha ezt megtenném, borítanék sok mindent, amit viszont nem szeretnék...és fájdalmat sem akarok neki.
Nem őt csaltam meg, csak megtalátam egy részét az életemnek, amit hiába kerestem, nem volt nála.
Most viszont persze változni próbál, egy ideje nem fogott rajtam a sértődése, így azt már elhagyta...mégsem mondhatom neki, hogy most már tök mindegy, mert van más nekem.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.06. 08:46:55

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Húha ... Ez azért durva.
Egyrészt az, hogy fájt, mert ez ismerős. Másrészt, ha ennyire nem kívántad, hogy lehetett orgazmusod, ez nekem magas. És az, hogy valaki ilyen mértékben képtelen az önmérsékletre, ennyire nem foglalkoztatja, hogy az a nő, akit szeret, nem kívánja ... (És nagyon világos, hogy ami kötelező, azt nem lehet kívánni, ez a varázslatos a szeretőben, hogy mindig önkéntes, és rá lehet készülni, meg lehet kívánni!) Ismerek egy esetet, ahol a nő akár napi háromszor volt kénytelen elviselni a szexet, úgy, hogy sose élvezte, de a napi egy biztos volt. Hát, ennél rosszabbat nem nagyon tudok elképzelni, ez szexrabszolgaság. Szerencsére képes volt elválni, de nagyon sokáig tűrte, és gyötrődött, és nem tudom, lesz-e valaha normális nemi élete ezek után.

barbieds (törölt) 2011.04.06. 09:31:48

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Jaj! Azt hiszem, a férjed egyáltalán nem értené, miért kell neked szerető. Egy csomó pasi azt gondolja, csak a mennyiség (+ az orgazmusok száma) számít a szexben, pedig mennyire nem!

Ifigenie 2011.04.06. 10:18:19

@barbieds: @skarlát betű: na igen, de kérdés, hogy érezhetem-e magamat ezek miatt feljogosítva szeretőtartásra?!
És hogy ez lehet-e elég ok, magyarázat...?
És amit írtam, hogy senki nem értené, miért csaltam meg, max csak áttudná érezni, azt is csak akkor, ha elmesélném, amit fent leírtam.
Közben persze F ezt úgy élné meg, hogy ő folyamatosan alkalmazkodott hozzám, vissza vett az igényeiből, és erreföl meg megcsalom őt...- tehát mindenképp én vagyok /leszek a szemét
szóval ördögi kör, sokszor hibáztatom magamat, de mégis csinálom az egészet szeretőstül, férjestül...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.06. 10:23:09

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Sajnos nagyon kevesen értenék meg a pasik közül. A nők már inkább, főleg, ha valami hasonlót tapasztaltak. Egy pasinak sokkal egyszerűbb a nemi működése, már elnézést ... Bár találkoztam olyannal, aki azt mesélte, hogy noha jó az otthoni szex, és gyakori is, neki másfajtára lenne igénye. Lassúbbra, gyengédebbre, hosszabbra, de a felesége ezt nem bírja megérteni, ő csak ledarálja, így is kielégül, akkor meg nem mindegy? Mivel a pasi persze szeretővel tapasztalta meg, milyen a másik fajta szex, azt nem mondhatja meg a feleségének, hogy miért jött rá ez a bolondéria ... De mindehhez már nagyon ki kell adni az ember legintimebb szféráját, nem megy annyival, hogy nincs szex, vagy megcsaltak, vagy hasonlók.

barbieds (törölt) 2011.04.06. 10:45:46

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Szerintem nincs olyan, hogy "feljogosítva" lenni szeretőtartásra. Ugyanis soha nem ilyen egyértelműek az emberi kapcsolatok. Nincs objektív igazság bennük, csak nézőpontok vannak: a te nézőpontod az, hogy hiányzik valami, amit egy másik férfinál találtál meg. És belül ez neked valami mélységesen jó érzést okoz, még ha egyébként kínlódsz is a helyzet miatt. Ez jelenti a feljogosítást a szeretőtartásra. És pont.

Ifigenie 2011.04.06. 10:56:06

@barbieds: köszi...két évig tartott míg megszültem,hogy miért kell nekem Sz, bele szerettem, vagy mit akarok vele...igazszág szerint halálosan bántja, hogy egyféle eszköze az én saját életem normális mederbe tereléséhez, de persze valahol szeretem is őt...de az igazság mégicsak ez, hogy betömött egy lyukat (mindenki értse, ahogy akarja- képletesen vagy valósan :-)))- ja és remélem, még jó sokszor be fogja tömni azt a lyukat :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.06. 11:08:58

@barbieds: Ezzel csak egyetérteni tudok. Lehet, hogy könnyebb úgy, ha valaki más is hasonlóan gondolja, de a motivációinkról csak mi tudunk eleget. Ezért abszurd a házasságtörés elítélése, mert soha nem azt nézi senki, hogy mi vezetett oda. Nem is igazán tudhatja senki, csak az, aki benne volt vagy van. A bamba többség sose fog felmentést adni vagy megértést tanúsítani, sokkal egyszerűbb ítélkezni.

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Ezek szerint ő facér? Nem tudom, miért van az, hogy a férfiak úgy megsértődnek, ha néha ők is eszközei valakinek, pedig náluk elég gyakori, hogy eszköznek nézik a nőket. Persze empatikus képességekkel kevesen vannak megáldva. Ezzel együtt nem hiszem, hogy eszköz lenne, hiszen egyenrangú viszony, nem kényszerítetted bele, nyilván az ő igényeit is kielégíti valamelyest, szeretőnek nem kötelező lenni, bármikor abba lehet hagyni.

Ifigenie 2011.04.06. 11:25:48

@skarlát betű: nem facér. Feleség+két gyerek...Valahogy azt hiszem, ő sokkal több érzelmet gondolt bele vinni/tenni, én meg pont ettől féltem (mivel nekem érzelemből otthon sem volt hiány), hogy igazán akkor fogok csalni, ha érzelmek is lesznek.
Vívunk egymással rendesen...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.06. 11:41:40

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Úgy látszik, senkinek nem könnyű, és nagyon nehéz megtalálni azt a pontot, hogy még egyik fél se érezze magát kihasználva.

barbieds (törölt) 2011.04.06. 11:44:20

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Egy kis harc kimondottan izgi a szeretői kapcsolatban (is). ;)
Ezek szerint szerelmes vagy a férjedbe?

Ifigenie 2011.04.06. 12:19:20

@barbieds: ja, olyanok vagyunk, mint valami brazil szappanopera sokszor (ezekkel a harcokkal).
Szerelmes?!- nem tudom, nem hiszem.
Szeretem őt, mert nagyon jó ember, férj, apuka, társ.
Lelki társ. Olyan, mintha a legjobb barátom lenne.
Persze marhára hízeleg, hogy ő odavan értem, mondjuk lehet is, mert én meg rendes, szép, okos feleség vagyok (Sz-ről ugye nem tud F).
Sz meg- ugyanúgy lelki társ, de csak nagyon a lelke mélyén jó ember (mindenre meg van az ok, hogy miért). Sz-vel az életben elfoglalt szerepeink miatt küzdünk egymással, meg mert félünk, hogy a másik fájdalmat fog okozni- valójában ugyanazt akarjuk egymástól, csak vannak a játszmák, meg a titkosság. Szoktam mondani, hogy szerintem szimpla esetben mi ketten kb. 3 hónap alatt túl lettünk volna a másikon.

GiveltAway 2011.04.06. 12:47:40

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): kösz a történetedet. Amit leírtál, bőven van nekem benne tanulvaló. Mégpedig azért, mert F-re hasonlítok, legalábbis a kapcsolat problémáit tekintve.

Megkérdezhetném, hogy mit érzel, mondjuk 5 évvel ezelőtt F-nek hogyan kellett volna viselkednie, hogy javuljon a helyzet?
De ha ez túl indiszkrét kérdés vagy kényelmetlen, akkor nem sértődöm meg, ha nem válaszolsz rá.

Mindenesetre, ahogy itt leírja sok érintett, egyre inkább affelé tolja el a nézetemet, hogy a hűtlenség valami ösztönös folyamat eredménye, ami ellen nehéz a tudattal küzdeni és ha nem javul a helyzet, akkor az egészség érdekében az ösztön kerekedik felül.

Ifigenie 2011.04.06. 13:21:23

@GiveltAway: Hát nincs mit :-)
5 évvel ezelőtt...hát akkor már éppen semmit sem.
valahol ő sem tehet az egészről, mert előttem olyan nője volt, aki enyhén szólva is fehérmájú volt (napi 5ször kellett megdugni, és utána még sírva kérlelte, hogy hatodjára is), úgyhogy én ezt tudtam, hogy ő alapjában véve ezt ismeri, és valahol ezt tartja normálisnak (de mindenképpen élhetőnek- hogy minél többször).
Sok mindent tehetett volna ő is, de én is.
Pl. hihettem volna az első gondolataimnak, hogy ez így nem normális, és tehettem volna ellene, pl. azzal, hogy nem akarok megfelelni, és nem magamban keresem a hibát, aztán nem veszem fel a megsértődéseit, stb., stb...
Nem tehető ő egyedül felelőssé...
De mégis így alakult.
Persze a másik oldalon meg ott van, amit most én is megtapasztalok, hogy milyen az vágyni a másikra...sokszor vágyni.
Erről viszont tényleg nem tehet (lehet ezt úgy felfogni, hogy mentegetem őt, talán így is van).
Egyet tudok: én nagyon jól elvoltam az életemben, valahogy megvoltam enélkül a vágy nélkül is, mert minden más működött normálisan, csak az nem...
És mégis megkaptam, hogy meg kell tudnom, és hát kínlódok is ezzel rendesen....és talán emiatt elromlik a "minden másom" is, ami működött....

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.06. 13:55:41

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Amit nem értek: ha a férjed megkapta a felhatalmazást, hogy keressen mást IS, miért nem keresett. Talán nincs elég önbizalma hozzá? Vagy annyira hisz a hűségben? Ha az ember nem meri neki megmondani, hogy tedd ezt, az más, de ha te meg is mondtad ... Ebből már csak kellene értenie. (Különben ilyenről is hallottam, a pasinak meg volt engedve, csak képtelen volt felszedni egy nőt is. Mert a nagy szexuális étvágy nem feltétlen párosul önbizalommal, hódítási képességekkel, stb.)
Valóban nem átlagos, hogy valaki napjában többször akarja, de a gond is csak ezzel lehet, hanem azzal, hogy általában az ilyen ember csak dugni szeretne, mert neki az a szex. Ez egy nőnek olyan, mint a favágás.
Érdekes, hogy azt mondod, jól megvoltál vágy nélkül, hát, hallottam én már nem egyszer nőtől, hogy úgy bevennék egy tablettát, csak szabaduljak meg a szexuális vágyaimtól. Mert az bír átok lenni :-(

Ifigenie 2011.04.06. 14:08:39

@skarlát betű: bír átok lenni, hidd el...épp most nekem is adhatna valaki abból a talettából...
F. azt mondja, azért nem keresett, mert engem szeret, és ő nem mással akar, hanem velem.
Nem tudom, hogy mennyire van vagy nincs önbizalma, mondjuk eléggé nehezen ismerkedik, de annyira nem nehezen, hogy ne tudott volna felszedni valakit.
Jelentkezők is akadtak volna szép számban, még sem.
Azt mondja, engem akar.
Ezenkívül meg elég igényes, tehát nem lenne jó neki egy nő csak úgy. Azt mondja, hogy ő csak szerelemből tudna megcsalni engem, akkor meg már mindegy mindennek, mert abból úgyis válás lesz....(de volt már sokszor, hogy azt kívántam, bárcsak találna magának olyan nőt, aki úgy szereti, ahogy neki jó).
Amúgy érdekes, mert végül ez az előző csaj, akitől van egy gereke is, megcsalta, sokszor, sok mindenkivel, és emlékszem, amikor mesélte nekem, hogy nem érti, hogy miért, pedig megdugta ő a csajt, tehát elvleg nem volt oka rá (!), és mégis, és én közben arra gondoltam, hogy de meghallgatnám, mit mond a csaj.
Aztán egy időben azt mondta, hogy nem is baj, hogy nem annyira szeretek dugni, mert így legalább biztos nem csalom meg őt.
Mit jelentene tehát ha megtudná, kiderülne az egész?! Azt, hogy az eddigi felfogásai tökre nem voltak helyén valók, vagyis nem csak az életében én vagyok csaló (akit állítólag szerelemmel szeretm, és persze erről is én tehetek), hanem az egész élete és elvei nem felelenek meg a valóságnak.
Én tudom, hogy egyszer ezzel szembe kell néznie, de még nem most, vagy talán nem így.
Sokszor úgy kívánom, hogy jöjjön neki is valaki, és szeressék egymást...talán önző vagyok, de mindig azt érzem, hogy én nem tudom őt úgy szeretni, ahogy jó neki (és sosem tudtam).

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.06. 14:42:07

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Tabletta: dolgozunk rajta ... Nem értem, miért nincs még ellen-viagra. Ja, mert a pasik uralják a gyógyszeripart ...
Nagyon sokmindenben meg tudlak érteni.
És remélem, sok pasi olvassa ezeket a sorokat, és sokakban esik le a tantusz, hogy az még nem minden, ha megdöngetik az asszonyt. De azért, remélem, nem kezd mindenki feleslegesen gyanakodni :-)
Hogy miért csalta meg az előző nő: szexőrült volt, és valószínűleg olyan, akinek kell a változatosság. Ehhez képest egy pasi hogy lehet ennyire naiv? Nem is tudom, mintha az agya nem lenni pasi-mintájú. Úgy gondolkodik, mint egy nő. Mi az, hogy csak szerelemből képes megcsalni? Ezt én nem hiszem, talán inkább így kényelmesebb, meg így nem fél attól, hogy megcsalod.

GiveltAway 2011.04.06. 16:32:17

@skarlát betű: Nátrium (vagy kálium?) bromid. Álítólag a sorkatonák is ezt kapták annak idején. Kb olyan, mint a konyhasó, jól oldódik a vízben. :)

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): kösz a választ!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.06. 16:55:32

@GiveltAway: Hát, az itten vallomást tévő sorkatonák akkor nem kaptak:
milstory.blog.hu/2011/04/06/254_van_aki_bevallja

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Azt hittem, erre válaszoltam, de most nincs sehol ...

Ifigenie 2011.04.07. 08:44:35

@skarlát betű: nyilván kell(ett) gyártania saját magának valami megnyugtató magyarázatot.

Ifigenie 2011.04.07. 08:50:17

@GiveltAway: ide vele! Ide vele!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2011.04.07. 12:18:43

@skarlát betű: Bizomány, a férfiak nagyon kényelmesek, az én férj esetem is ue. volt. A szex iránti vágyam egyszerűen meghallt, pedig isten látja lelkem elötte frenetikus volt, lángoló szerelemmel indultunk, szóval beláttam, hogy F-nek jogosan vannak havi egy (az is inkább sajnálatból és szeretetből, meg már nem bírtam, hogy állnak a kések a levegőben) )feletti igényei és mondtam, ok ! elfogadom, hogy neki több kell, szerezze be a piacról, nem lesz balhé ! Hihetetlenül kiakadt, majdnem pofozkodás lett, mert ő csak engem akar. Akkor könnybe lábadt a szemem, de aztán rájöttem egyszerűen kényelmes: nem kell kicsinosítania, illatosítani magát, kicsit turbózni a hódításért, stb. azért a nőnek domborítani kellen valamit mielött udvariasan megkérik, hogy tegye szét a lábát ?! Tök logikus miért kéne törpölni azért, ami otthon jár, márugyebár ?
Más: Az én Sz-mnek is van 1+2-es csomagja, asszony szexhárít évek óta, voltak is szeretők, meg vagyok most én, viszont feleség eszement féltékeny, gyanakszik, feszt telefonon hívja, elszámoltatja, stb. Ennek vajon mi a logikája ? Az, hogy csak nem akarja a biztos családfenntartót elveszíteni, nekem túl egyszerű, ha még az agyára is megyünk a másiknak, meg nem is szexelünk vele az a másik irányba hat (háttér info: asszony nem buta liba pedig) Persze Sz, hogy relatív szabadsága megmaradjon igyekszik jó kisfiú lenni, - relatíve - időben hazaérni, otthon jól viselkedni, csak ő hív, nincs sms, stb. Persze lehet, hogy ezt a menüettet így kell táncolni, mindenkinek meg van a saját kis pokla. Végezetül egy kis színes, hogy mosolyt csaljon orcánkra: múltkor azt mondta, inkább nem zuhanyozik post amorem, mert ha túl friss és tiszta az is gyanús ! anyám borogass ! Én már nem felkötöttem volna magam, ha ebben kéne nap, mint nap léteznem.

Ifigenie 2011.04.07. 12:25:18

@drlover: kezet foghatunk F-jek szempontjából, és nyilván van valami abban, hogy kényelmesek. És mi lett az eredmény nálatok??? Válás, együtt maradás, kompromisszumok???
Sz-m nem ilyen mint a tiéd, azt próbálná meg, hogy nem hívhatom, vagy nem írhatok neki...
De a poklot sokszor megjárom én is.

2011.04.07. 12:53:32

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Válás, de tény, hogy annak közvetlen kiváltó oka nem ez volt, ezzel még egy pár évet gyötörtük volna egymást. de hogy szép kereken záruljon a történet: én elköltöztem, egy évig nem is találkoztunk, aztán hirtelen felmelegedett az egész és járni kezdtünk, tudod, randik, vacsik, hétvégék, én élveztem, megint volt jó szex, de egy év után azt mondta neki RENDES feleség kell, folyamatos együtt élés, én mondtam : az felesleges ugyanez lesz vége, ő mondta akkor válunk !
Sz-en tűnődöm: amikor együtt vagyunk minden ok, ahogy itten fentebb, meg a csatlakozó blogokban kommentekben le vagyon írva, érzelmes forró kölcsönös gyengéd szex, beszélgetés, de két action között egy hívás az időpont egyeztetésről és nothing else, se sms, se élsz még vagy nem, ezzel viszont teljesen kilógok az optimális zónából. Lehet, hogy ennyire szétválaszt a biztonságos otthoni viselkedés kontroll miatt. Nem tudom hová tenni ! De ez lelomboz, csókolom azért ember is vagyok, vagy mi van ! De hátha van itt egy okos, tapasztalat-adakozó férfi kolléga és ad vmi bölcs magyarázatot !

Ifigenie 2011.04.07. 13:10:28

@drlover: és ezt próbáltad mondani neki, vagy mondjuk csak említeni?
Ha igen, mi volt a válasz?
Van valami elképzelése, hogy ezt így lehet normális mederben tartani, vagy mi??
Vagy egyszerűen csak hapsi, és úgy gondolja, hogy jól el vagy te anélkül is, hogy beszélnétek?
Ezt tényleg olyan érdekes, hogy mi lehet a gondolatmenete egy hapsinak ilyenkor.
Ha mi beszélünk, annak mindig találkozás a vége, és ez is olyan, mintha amúgy nem lehetne megkérdezni a maásiktól, hogy hogy van, mi van vele, stb...

barbieds (törölt) 2011.04.07. 13:54:00

@drlover: Szerintem ez az a tudatos lehűtés, amiről itt írt egy kolléga korábban. És én sem értem, vagyis ésszel értem, de mégsem fogom fel, hogy bír ennyire racionális lenni valaki, aztán időnként pár órában meg a szenvedély megtestesülése...

Ifigenie 2011.04.07. 13:59:49

@barbieds: szerintem az ilyen ember (ha így van, ahogy írod) fél saját magától.

barbieds (törölt) 2011.04.07. 14:48:03

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Én annyira nem bírom átérezni ezt a viselkedést, hogy igazából lövésem sincs a mozgatórugókról. (Mármint racionálisan értem, hogy miért csinálja, csak a mögötte lévő lelki működéseket/félelmeket nem fogom.)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 14:57:08

@drlover: Kényelmesség: Jaj, hát nagyon kényelmesek és valójában szerintem a legtöbb szorong attól, hogy újra meg kell mérettetnie magát a piacon. Egyszer egy facér pasi mondta nekem, aki egyébként napi 20 órát dolgozott, hogy ő bizony prostikhoz jár, mert egy tisztességes nőt felszedni, elcsábítani, satöbbi, az olyan sok idő, hogy neki erre nem jut, de szerintem baromi kényelmes is volt. Meg nem valami igényes, ami azt illeti ...

A ki hívhat kit: hát, nős pasiknál ez elég szigorúan tilalom alá szokott esni, már a telefon és sms, legfeljebb munkaidőben megengedett, de a pasik alapjáraton szerintem nem szeretik, ha telefonálgatnak nekik. Írni lehet, azt senki se szokta tiltani ...
De hogy 2 randi közt ne legyen kommunikáció, azt nem bírnám. És aki nem hajlandó ezt sehogy megoldani, az keressen valaki mást, nem csak szexpartnerről van szó, hanem olyasvalakiről, aki barát is. Szerintem.

@barbieds: A pasiknak ez nagyon megy, ha elönti a vér az ... agyukat, akkor teljesen másképp viselkednek, mint post. És amíg nem önti el újra őket a vér, addig racionálisak, vagy egyszerűen hangulatuknak megfelelően csinálnak, amit akarnak. Az esik nehezükre, hogy bizonyos határok között viszonylag konstans legyen a viselkedésük, ezért olyan abszurd, hogy mindig a nőket szokás szeszélyességgel vádolni.

2011.04.07. 15:09:33

@Ifigenie (lenitas.blogger.hu): Hmm...ha jól látom, csak mi lányok küzdünk a probléma megoldással, a hozzáértő (hím) szakértők bizti nincsenek most jelen :). Amúgy nem vicces, hogy valaki fél attól, hogy belekavarodik jobban a másik életébe egy hogy vagy, szívemmel ? de nem fél a test test intimitástól, ami iszonyú nagy úr, én mindig úgy élem meg, mint, amikor két mobil bluetooth-on keresztül kommunikál, nem küldjük körbe a teljes hálózaton az üzeneteket !
Egyébként nem kérdeztem, pont azért mert attól úgy érzem elvárásnak hinné vagy tapadásnak...az meg olyan hervasztó lenne ! Megaztán én biztos, hogy nem vagyok szerelmes, még a végén megtévesztem. Valahogy az a megérzésem, hogy ez a kínai nagy fal az egyik meg a másik élet között. Biztos nem lehet egyszerű az embernek még lüktető érzéssel a testében haza menni, vagy elmélázva mosolyogni visszagondolva a pajzán történésekre.... és aztán megkérdezni, mi a vacsora ?! Ez rejtély számomra már régóta, hogy van ez az átmenet ?
Van még egy dilemmám: Sz. szemérmetlenül őszinte és nyílt a házasságát illetően, és elmondja, hogy ő változatlanul próbálkozik otthon (is). Egy nappal azután, hogy teletömte magát kaviárral (nálam) , hogy kívánja a zsíros kenyeret (amit úgy se kap meg), na szóval ez nem passzol ? Az, hogy otthon is van szex, azzal nyilván semmi bajom, én vagyok a szerető, de miért jó fejjel menni újra és újra a falnak és elutasítva lenni, amikor amúgy megkapta a szükséges minőségi ellátmányt...?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.07. 15:18:35

@drlover: Átmenet: valahol a lépcsőházban vagy a liftben :P Ezen már én is sokat gondolkodtam, mikor vagyok még otthon, és mikor vagyok már odaát. Mert amikor odaát vagyok, más embernek érzem magam. Van egy fizikai közeledés-távolodás is, de bennem mindig jelen van azért mindkét (vagy mindakárhány) szerep. És egy férfi se tudja kirekeszteni teljesen a gondolatai közül a szeretőjét, bár ők sokkal inkább egy dologra fókuszálva működnek, mi meg sokmindent kavarunk egyszerre az agyunkban.

Szerintem a férjek általában úgy gondolják, hogy nekik joguk van az asszonyhoz, és erről képtelenek lemondani, még akkor is, ha újra és újra beverik az orrukat. Pedig nagyon kínos ...

barbieds (törölt) 2011.04.07. 15:25:52

Az utóbbi pár hozzászólást jó volt olvasni, legalább most látom, hogy nincs velem semmi baj, csak nőből vagyok. :)

2011.04.07. 15:29:32

OK, elfogadom, mindkettőt, teljesen, ez skizofrénia, ráadásul a legveszélyesebb fajtája amikor a két ember az egyben "beszélget", olyan "ötödik sally-s", ha láttátok vagy olvastátok.
Az interaction kommunikáció tekintetében kivárok, még fiatal a liezon...jön ő még az én utcámba. Kezdetben az ember mindig azt hiszi, hogy hohó uralom a helyzetet, kezelem a kockázatot, óvom a párnázott kutyólamat, de aztán......

2011.04.07. 16:18:36

@barbieds: Naná, hogy nincs, ha csak az nem, hogy nőből vagy plussz IQ-s és EQ-s vagy (ha még jól is nézel ki....)! Hát én azért néha átérzem őket, velünk se könnyű. Nekem az tapasztalatom, hogy sokszor legalább akkora a vonzalom, mint a menekülési vágy. De:Én utálok álszerény lenni a tudásért megszenvedtem, az érzelmi érettségért több hektó könnyel fizettem vagy így kellek vagy sehogy. Ezt csak önokulásul mondom mert, hogy vannak ám könnyebben fogyaszható szép, csinos okos, értelmes szeretőnek valók, akik fele ennyit se morfondíroznak, analizálnak.....Csak tartsuk észben.....

barbieds (törölt) 2011.04.07. 16:43:17

@drlover: Tudod mi a legnagyobb irónia? Hogy, basszus, az is kell ám, ami a fejemben van, így, explicite kimondva. Márpedig értelmes szerető nincs morfondír nélkül, abban biztos vagyok.

2011.04.07. 16:56:21

Tudom én...az külön izgi, akár szexuálisan is, nem mindegy kire vadászunk nyúlra vagy gepárdra...és kit terítünk le !Csak arra utaltam, hogy a kettő közt van még egy két kategória pl. zebra, zsiráf, aki nem nyúl de nem is gepárd. Én legalább is szép számmal ismerek ilyeneket..

Ifigenie 2011.04.08. 09:29:10

Na a fent sorolt össze témakört végig gondoltam már én is ezerszer saját magunkra vonatkoztatva, de mindig ugyanahhoz az ősmozgatórugóhoz lyukadok ki,

erdei egérke 2012.07.13. 11:18:20

Sziasztok, most olvastam ezt a tavalyi témát. Megdöbbentő élmény volt, hogy mások is járnak hasonló cipőben... Nem csak durva brutális, elhanyagoló férjet lehet megcsalni, hanem a rendes jóbarát mellett is felszínre tör az a vágy, amivel nehéz mit kezdeni a konvencionális keretek között. Álmomban sem gondoltam volna, hogy én a házasságomból valaha is "kinézzek, kitekintsek" nemhogy megcsaljam a férjem!! Nagyon nehéz a helyzet, ha az ember nem akarja a másik felet (férjet) megalázni, megbántani, a gyerekei szívét összetörni, de egyszer csak rájön, hogy a kedves és békés férje nagyon kevés ahhoz képest amit a szertő nyújt. És ha az a szerető ráadásul lelki társ is, és nem csak szexpartner, akkor nem tudom mire várjak? Amíg a gyerekeim felnőnek? Amíg annyira utálatosan kezdek viselkedni, hogy már a kákán is csomót keresek és akkor maga a férj akar majd válni? Vagy csináljak úgy, mintha szeretnék magányos szülő lenni és a gyerekeimet egyedül nevelni, majd a válás után váratlanul felbukkanjon a vigasztaló szerepében a szerető? Kit bántsak meg? Aki tisztességes volt 10 évig velem és a gyerekeim apja? Magamat fogjam vissza a vágyaim miatt? A szeretőt használjam ki éveken át, holott vállalna minket gyerekestül ? A gyerekeimet fosszam meg az apjuk esti meséitől, szeretetétől? Vagy magamat fosszam meg a kedvestől (szeretőtől), akiben a férjről alkotott vágyaim testesülnek meg?

OakTree 2012.07.13. 12:09:03

@erdei egérke:

A másik topicban elég bőven ömlengtem egyet.

Még csak annyi, hogy
- Bárki bármit is írjon az esetedre, Neked kell majd döntened.
- Az, hogy jól döntöttél-e, csak utólag fog kiderülni.
- A leírt helyzetben véleményem szerint egyik döntési alternatíva sem probléma és fájdalommentes már.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.13. 14:32:03

@erdei egérke: Amit Oak Tree ír, az persze igaz, csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem akármit csinálhattál volna, nem kerülöd el a hiányérzet kialakulását, és ha visszafojtod, akkor te frusztrálódnál folyton tőle. Évekig, évtizedekig, míg házisárkánnyá nem változol. Nem lehet ezt előre tudni, és persze nem is feltétlen történik meg mindenkivel, de benne van a pakliban.
Nincs tökéletes megoldás, akárki akármit mond, és nem biztos, hogy a válás a legjobb. Könnyebb lenne, ha nem kéne erőltetni a kettes számot, egyre inkább ez válik meggyőződésemmé.

erdei egérke 2012.07.13. 14:57:27

@skarlát betű: Hogy érted? Ha el tudnánk mindhárman fogadni, hogy hárman vagyunk ebben a házasságban? Vagy ha a férjet megtartanám mint családfenntartó-kft másik munkatársát a szórakoztatást meg a szertőre bíznám?

OakTree 2012.07.13. 14:59:32

@skarlát betű:

Igen, szerintem sincsen tökéletese megoldás.

Tényleg nem biztos, hogy ebben az esetben a válás a legjobb, persze ez atól is függ, hogyan reagál(na) a férj, ha megtud(ná) a dolgot.

Abban továbbra sem értek egyet veled, hogy egy hosszú kapcsolatban nem kerülhető el a hiányérzet kialakulása és el kell nyomni bármit is.

Én mint nő erősen lustának és önzőnek számítok és nincsen bennem semmi különös képesség vagy tudás, és nekem mégis sikerült.

Szerintem az lehet a kulcs, hogy érett fejjel kell egy gyermeket is vállaló párkapcsolatot kezdeni és ha már ott a gyerek akkor nagyon vigyázni kell egymásra minden téren.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.13. 15:00:25

@erdei egérke: Nem konkrétan a te esetedre értettem, úgy általában. De, mint éppen írtad, nagyon monogám a beállítottságod, biztos nem bírnád nyíltan és felvállaltan csinálni.
Olykor megoldás lehet a nyitott kapcsolat, de nem mindenki alkalmas rá, sőt, jelen pillanatban kevesen alkalmasak rá. Csak néha elgondolkodom, hogy nem ragaszkodni a monogám modellhez mennyi kínlódástól megkímélné az emberiséget. :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.13. 15:04:11

@OakTree: Az, hogy neked sikerült, lehet egyéni érdem (?), lehet szerencse, vagy lehet, hogy még előtted van sokminden. Egy biztos: nagyon sok embernek nem sikerül. És mikor te éppen még kerested hosszasan a megfelelő pasit, akkor nem úgy gondolkodtál szerintem, hogy várok harmincvalahány éves koromig, mert addig nem vagyok elég érett a tartós párkapcsolathoz. A nők állandóan versenyt futnak az idővel és a társadalmi elvárásokkal, az időzítés pedig sokszor nem tökéletes. Egyébként is csak évekkel később derül ki, hogy jó volt-e az időzítés, nem látunk a jövőbe - még.

barbieds (törölt) 2012.07.13. 15:23:56

@OakTree: Az érett fej sok minden hülyeségtől megóv, az biztos, de a "vigyázni a kapcsolatra" páros játszma, és mintha egérke férje elég hamar bedobta volna a törölközőt, nem?

Egyébként félelmetes nekem, hogy emberek mennyire nem érzik, hogy a lelki-fizikai kívánatosság megőrzése igenis a házasságban is számít. Lehet azt gondolni, hogy á, neki így is jó vagyok (elhanyagoltan, elhízottan, két érdekes szót se szólva semmiről), csak aztán ne tessenek csodálkozni, ha már bottal se akar megpiszkálni a házastárs.

erdei egérke 2012.07.13. 17:01:11

@barbieds: Na ez "megérne egy misét", hogy ki hogyan hagyja el magát és nem tartja szükségesnek a másiknak tetszeni. Azt hiszem ez az önbizalom hiányos emberek "pótcselekvése" vagy kisebb képzavarral élve: "hiánybetegsége". Mondván: "tessék engem így is szeretni!" A gond nem a másik fél szeretetével van, hanem azzal, hogy ezáltal a másikat fosztja meg valamitől a másikat küldi a sivatagba vízért. Hogyan építgessem magamban a róla alkotott képet, ha folyton lekicsinyli magát, ha megdicsérem visszautasítja, ha a csinos öltözködést hiú külsőségnek tarja, és azt mondja a férjem ő sportolna, csak biztassam őt bátran (meg kitartóan - hozzáteszem), neki az jól esik. Basszus... inkább emelné föl a súlyzóit, minthogy az egyszemélyes szurkolótáborra vár.

OakTree 2012.07.13. 18:45:22

@skarlát betű:
Szerintem nagyon jó és izgalmas, hogy nem látunk a jövőbe :)

Egyébként igazad van, nem tudatosan alakult úgy az életem, hogy 30 fölött találtam meg az "igazit".

Viszont szerintem az igazira is folyamatosan vigyázni kell, hogy igazi maradjon, mert tényleg mindig jöhet egy "még igazibb".

Lehet, hogy gyávaságból vagy túlzott mérlegelésből, vagy inkább a azakmai múltam miatt, de én személy szerint soha nem kockáztatnám, hogy valamelyik kaland elszabaduljon és rámenjen a gyermekeim boldogsága.
Tényleg rengetegszer hallottam, olyanokat, hogy
- "Csak változatos szexet akartam végre és semmi mást"
- "Teljesen biztos voltam benne, hogy a szexet és a szerelmet teljesen szét tudom választani"
- "Nem hittem volna, hogy e miatt a párom képes elhagyni minket"

Soha nem mondom persze, hogy soha, de az biztos, hogy amíg a gyermekeim fel nem nőnek, semmivel nem kockáztatom apu meséit :)

OakTree 2012.07.13. 19:02:05

@barbieds:

Teljesen igazad van.

A második bekezdésedben Te írtad le a legjobban szerintem, hogy mit kell tenni többek között egy párkapcsolat életben tartásáért.

Azt, hogy ki dobta be törölközőt én nem tudom megitélni, én minden ilyen esetben főleg a gyerekeket sajnálom, mert ők kopott melegítőben is szeretik aput meg smink nélkül fejfájósan is szeretik anyut.
És mindig ők isszák meg a levét a szülők számukra érthetetlen dolgainak.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.13. 20:10:41

@OakTree: Válás után is szerethetik őket, ha már erről van szó. Eddig sokszor a válás mellett érveltél, most meg úgy tűnik, mindenáron feláldoznád a házastársak saját érzelmeit. Vagy csak a nőt. Ami nő létedre nekem elég furcsa.

OakTree 2012.07.13. 21:44:03

@skarlát betű:

Igen, válás után is szerethetik őket. Ez a felnőttek szempontjából tökéletesen rendben is van. A gyerekeknek akkor is sokk marad akármelyik szülő számára érthetelen és szinte feldolgozhatatlan elvesztése.

Félreértettél. Továbbra is az a véleményem, hogy inkább a válás - sokk minimalizálással - mint a folyamatos alakoskodás, amit én biztosan nem tudnék megtenni elsősorban magam másodsorban a párom miatt.

A házastársak érzelmeit egyáltalán nem akarnám feláldozni. A gyermekek érzelmeire akartam végig célozni, ami sokszor magasan lengő ideológia de valójában legtöbbször senkit nem érdekel a párkapcsolatok viharaiban. Utólag persze nagyon, és mindkét fél erre szokott hivatkozni egy válás során.

Arra akartam pusztán rávilágítani, hogy MIUTÁN egérke meglépte amit meglépett, vállania kell a saját tudatos cselekedetének másokra is vonatkozó óhatatlan következményeket.

Nő létemre se nő, se férfi párti nem vagyok. Mindenek felett gyerekpárti. A gyerek számára jobb híján egyelőre a család a legjobb környezet.
Az eddigiek alapján Te is a család összetartásának híve vagy a megcsalás után is.
Abban tér el szerintem a véleményünk, hogy szerintem sokkal egyszerűbb és nyíltabb taktika a hűtlenséget elkerülni, megelőzni. Sok embernek beválik ez is.

Egyébként továbbra sem lehetsz benne biztos, hogy nő vagyok, lehetek szórakozó kamasz vagy pszichológust játszó szórakozó idős férfi is :)

OakTree 2012.07.13. 22:04:20

@skarlát betű:

Szokás szerint egy javítás.
Szóval válás:
Én biztosan elválnék még a hűtlenség előtt, ha odáig menne a dolog. Ezt egyébként a férjemmel megbeszéltem - amikor 40 egynáhány évesen én is csábítani vágytam. Ő is ezt tenné fordított esetben.

Más estében tanácsot adni élőben sem szoktam, mert ez szerintem egyéni helyzet, mentalitás stb. kérdése.

Tényleg félreérthető voltam, de tényleg csak a következményekre akartam rávilágítani.

Jó éjt! Békés álmokat!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.07.13. 22:26:32

@OakTree: Ennyi komment alatt nem lehet megjátszani egy másik személyiséget - szerintem. Egyébként szinte mindegy is, valójában ki vagy, az álláspontod elég konzisztens. Főleg egy kamasz fiúhoz képest :-P
Ami azt illeti, folyton azzal riogatnak, hogy a neten mindenki másnak állítja be magát, mint amilyen. Érdekes, hogy én eddig egyszer se találkoztam olyan, neten át megismert emberrel, aki más lett volna, mint amit állított magáról. Hosszú távon baromi nehéz eljátszani egy tőlünk idegen személyiséget :-)

Azt meg, hogy ki mit csinálna biztosan, akkor tudja meg az ember, mikor már túlvan rajta :-P

OakTree 2012.07.14. 12:22:14

Nagyon jó án a neten is nőnek látszani :)))

Én továbbra is mident megteszek, hogy ne legyek túl rajta és ne kelljen megtudnom.
Meg a páromnak és a két lánykánknak sem :)
süti beállítások módosítása