néha a szexet kívánjuk meg, néha egy konkrét személlyel való szexet. utóbbi nagyon mobil állapot, haza is lehet vinni, de ez a fajta vágy rafkósabb mentális állapot attól, hogy egy sima szex/maszturbálás közbeni fantáziálgatással ki lehetne tekerni a nyakát - én legalábbis magamon így tapasztaltam.

a szex közben mással fantáziálás meg kegyetlen dolog, nagyon igyekszem elkerülni, talán mert túlságosan is elhittem amit poppertől olvastam ezügyben. :) viszont az is tény, hogy az orgazmusom intenzitása nagyban függ a fejemben szex közben zajló dolgoktól. és még ha ritkán is, de sajnos előfordul, hogy odabenn épp nincs semmi. olyankor rakok be valamit, súlyosabb esetben valakit, és menten jobb lesz, nagyobb, színesebb, hosszabban tartó a tüzijáték. bad me.

@Rogerthat: "ez a fajta vágy rafkósabb mentális állapot attól, hogy egy sima szex/maszturbálás közbeni fantáziálgatással ki lehetne tekerni a nyakát" - ez nagyon tetszett :-)

Szvsz, ha olyasvalakit kívánsz, aki nem csupán fizikailag vonz, hanem mindenféle más szempontból is, akkor a pótlék nem fog működni. Ha csak egy múló megkívánás, azzal el lehet bánni. A másik dolog, hogy egy igazán vonzó ember megszerzése (egyszeri szex) nem oltja ki a kívánást, hanem szítja - szerintem :-) Na, de ez én vagyok.

Mással fantáziálás: érdekes, hogy rosszul érezzük magunkat tőle, pedig kinek mi köze hozzá, hogy milyen film pereg a fejünkben? De megmondani a partnernek, na, az nem túl nyerő ötlet. A női fantáziás könyv épp úgy kezdődik, hogy a szerző bevallja a pasijának, hogy milyen fantázia ment a fejében, miközben szeretkeztek... És a pasi otthagyja a francba. Na ja, ebben benne van, hogy a partner azt szeretné, ha tőle élveznénk el és nem valami tök más dologtól, amit mi magunk alkotunk. De ha ez így nem megy? Inkább ne kérdezzünk rá, hol járt a másik :-)

De, de, mondja csak el a partner, kiről, milyen szituációról szokott fantáziálni, @skarlát betű: ! Már az is izgalmas dominancia játék, ha sikerül rábírni. :)

Szerintem annyiban hazavihető a más által keltett vágy is, hogy ha nagyon odavagyok valakiért, akkor úgy általában fogékonyabb vagyok a szexuális ingerekre, folyamatosan magasabb bennem a kívánás szintje. Viszont ezzel nagyon nincs ám kitekerve a más iránt érzett vágy nyaka, ahogy Rogerthat írta fentebb. :D

@Lars.Lares: Az is igaz, de nem biztos, hogy kellemes lesz meghallgatni azt a vallomást. Meg az egy dolog, hogy miről szokott, és nagyon más, hogy miután épp együtt voltál vele, elmondja, hogy nem is rád gondolt :-P Mert a könyvben erről volt szó, ez esett annyira rosszul a pasinak. Noha akkor is nagyon hülyén reagált, totál éretlenül.

Előre szoktam rákérdezni, @skarlát betű: , hogy Justin Bieber, Brad Pitt, vagy Ryan a soros. :)
Miért esne rosszul? Én legalább annyit fantáziálok, és a megvalósítás felé vezet, ha van lehetőség kimondani a fantáziában élő vágyakat mindkét fél részéről. Egyébként is imádom, amikor a női partner kommunikációban ilyesmit e-csetel. :)

@skarlát betű: ez az a bizonyos könyv, vagy valami más?
www.booker.hu/konyv/nok_a_csucson_-_a_noi_szexualis_fantazia_a_valosag_tukreben_nancy_friday/

@Lars.Lares: Ebből csak Brad Pittet ismerem.
De celebritásokkal nem szoktam fantáziálni, mert nem is izgatnak :-)

@Rogerthat: Ez az. Olvastad?

Elmondod az otthoni partnerednek, hogy kinek köszönheti a rajta történő vágylevezetést, @barbieds: ? Vagy nem lenne rá vevő?

@skarlát betű: MÉG nem. :)

@Lars.Lares: Szerinted? :P

Vicces ennek a női fantáziás könyvnek az ajánlója: felszabadító hatással volt a fordítóra. Miért? Nem mert fantáziálni? A fejébe senki nem lát be, ezt nem is értem...

Az általános szex utáni vágy kiélhető az éppen kéznél lévő egyeden. A személyre szabott vágy meg csak gerjed és gerjed, és ha oltva is van, csak tovább gerjed.
Szexet megelőzően más is (akár személy, akár képi anyag) feltüzelhet minket, annak csak előnyét fogja élvezni a partnerünk.
Ha már szexre kerül a sor, akkor nincs más a képzeletben, csak az aktuális partner. Ha annyira pocsék, hogy csuda, akkor is inkább magamra figyelek, és próbálok ellazulva magamnak örömet találni. Más fantázia csak még jobban lelombozna.
Az más kérdés, hogy önkielégítéskor éppen kivel/milyen szituációval hergeli/gerjeszti magát az ember. :) Akkor jöhetnek mindenféle alakok, akár személytelenek is, de drága @Lars.Lares: , az ízlésem ennél kifinomultabb (bár Brad talán még belefér), illetve elmúlt és fantasztikus élmények felelevenítésével is el lehet jutni emelkedett állapothoz.

:D @Enchantée: -)!
Szőke nők, és/vagy fordítók, lehet hogy felszabadító impulzus nélkül nem fantáziálnak, @barbieds: -)!

@barbieds: Olvasd el a könyvet és tán világosabb lesz :-) Nagyon vad dolgok vannak benne.

@Enchantée: És olyan nincs, hogy azzal fantáziálsz, akivel vagy, de több minden történik képzeletben, mint a valóságban?

@Lars.Lares: Milyen dolog ez már a szőke nőkkel és a fordítókkal? :-P Egyébként tényleg nem árt a felszabadító impulzus.

@skarlát betű: Inkább olyan van, hogy előre elképzelem, milyen lesz vele együtt, és ami még abból nem valósult meg, próbálom arrafelé terelni az eseményeket. :) Vagy ami időközben felmerül bennem egy mozdulat/érzés/bevillanó kép hatására, azt is lehet realizálni...de akkor, ott már inkább az aktuális impulzusok a mérvadóak, nem a fantázia.

@skarlát betű: Fantáziaszinten el sem tudom képzelni, mi lehet (számomra) megdöbbentően vad. :D Az más kérdés, ha a megvalósítás is bele van keverve. Elmondani a partneremnek, na, az nekem sem mindig megy.

@barbieds: Akkor segítek: van olyan fejezet, hogy animalsex. Elég megdöbbentően vad? A másik az incesztus. Szóval sok olyan fantázia van a könyvben, amitől az ember általában visszaborzad.

@Enchantée: Hát, az események hevében nem mindig lehet realizálni, ami épp bevillan. Mert a másiknak például más szándékai vannak :-) Sőt, a dolgok pillanatról pillanatra alakulhatnak másképp, mint ahogy elkezdődött egy mozdulat. Ilyenkor jöhet a több síkon való létezés :-)

@barbieds: hát fantáziálni is tanulni kell, nem igaz?

@skarlát betű: Na, azt elhiszem, hogy ahhoz kell némi felszabadultság, hogy valaki ilyesmivel szembenézzen. :D

@kardhal77: Tanulni? Hogyan? Szerintem a felvállalását kell/lehet tanulni, de amúgy a képzelet elég spontán jószág, lásd csak az előbb idézett, bűnügyi tényállásokat megvalósító fantáziákat.

@barbieds: Nem tudom, mi kell hozzá, sokan betegesnek tartanák, de hát ez fantázia, és annak semmi sem szab határt. Őszintén szólva, az enyémnek azért vannak dolgok, amelyek határt szabnak, és bizonyos fantáziák felé inkább nem csalinkázom el. De az tény, hogy olyasmi, ami korábban szégyenérzettel töltött el, most már nem okoz gondot (nem bűnügyi tényállás - a mai magyar törvények szerint, más országokban, kultúrákban az lenne) :-P

Volt szerencsém a szexuális vágyak bűvöletében élni jó darabig. Hazavinni is lehet belőle, olykor működik is, de az adott személy iránt érzett vágy nyaka, az tényleg nincs kitekerve. Hogy a hazavitt vágy és fantáziák, hogy otthon olykor miért működnek, máskor meg egyáltalán nem, ezt még nem sikerült megfejtenem.

@barbieds: arra gondolok, hogy azt, miről, hogyan fantáziálsz, szintén tanulod, legalábbis bizonyos fokig mindenképpen. Azt, hogy mi válik tudatossá a fantázia szintjén, a külvilág is befolyásolja. Engem nem lep meg, ha valaki bevadul, miután mások fantáziáival megismerkedik, és ennek kapcsán elkezdi felismerni a sajátjait.

@skarlát betű: lehet, hogy bűnügyi tényállás például, ha egy nő egy hatalmas hím fekete párduccal szeretkezik (merthogy ez még a mi felvilágosult világunkban is minimum állatkínzásnak minősül), de attól én például még egy teljesen normális fantáziának gondolom ezt.

@kardhal77: Azt még megértem, hogy egy csirkének kínzás, ha egy férfiember használja fel a céljaira, de hogy egy hím állatnak bármi kínzás lenne, amit egy humanoid nő tud vele coitus címén csinálni, hát... Ha megkérdeznénk tőle, egyértelműen kiröhögne...
Őszintén szólva nem tudom, mi normális és mi nem, itt megáll a tudományom.
Hogy létezik a fantázia, sőt, a megvalósítás a vallás és a kultúra legrégebbi megjelenése óta, az elég nyilvánvaló. Mondjuk, a fekete párduc inkább csak fantázia szintjén, mert könnyen bele lehet halni.

@kardhal77: Szerintem is hatással van a fantáziára mindenféle, az olvasmányok, a látványok, a filmek és persze a más fantáziák megismerése is. Olyan szinten mindenképp, hogy az addig mondjuk teljesen agyament dolgoknak hitt fantáziákról kiderülhet, hogy másoknak is vannak, tehát lehet, hogy nem is vagyunk abnormálisak :-P És felszabadíthat olyan fantáziálást, amit eddig elfojtottunk magunkban.

@Enchantée: nagyjából én is így működöm, annyi különbséggel, hogy simán fantáziálok szex közben másról. De nem ez a jellemző, inkább konkrét helyzeteket szoktam elképzelni nem konkrét pasival és/vagy nővel.
A valaki iránt érzett vágyat is muszáj valahogy "levezetni", azzal, aki épp kéznél van. Ettől persze a vágy nem múlik el, sőt egyre nagyobb lesz, de legalább átmenetileg kicsit jobban érzem magam. És szerintem a partnerem sem panaszkodik miatta, ha letámadom :).

@azentitkaim: Nálam ugyebár nincs kéznél más, akivel le lehetne vezetni a felgyülemlett vágyakat, és ha az áhított vágyképzőm el is jut hozzám, csak még nagyobb űrt és vágyat hagy maga után...

@Enchantée: na igen, így azért nehezebb

Volt egy érdekes esetem, ahol fantáziát felhasználtam. Egy nővel eljutottunk oda netes ismerkedés után, hogy első találkozáskor akár össze is fekszünk. Aztán persze hátrált, hogy csak bizonyos körülmények esetén. Feljött. Beszélgettünk, persze jó arányban szexről, ilyen felvezetés után. :-) Bennem már igen fokozódott a vágy :-), de nem sikerült továbblépni. A vége az lett, hogy egyetértésével én kézihajtányon távoztam előtte. :-) :-( Kérdezte, elforduljon-e, de hevesen tiltakoztam, végignézte. Ott, akkor az volt a fantáziám, hogy megkívánja és együtt folytatjuk, tehát akkor kifejezetten személyre szabott volt és nem vittem át másra. Mitagadás, egyébként volt már, hogy szex közben eszembe jutott más, de szó sem lehet róla, hogy ezt bevalljam!
( Igen furcsa élmény volt. :-) )

@normálnyomtáv: Igen, ezt az esetet már felidézted, és akkor is álmélkodtam rajta. :-)
Valószínűsítem, sőt, biztos vagyok benne, hogy nőkkel gyakrabban fordul elő a mással való fantáziálás szex közben, mert bonyolultabb elérniük az orgazmust, emiatt folyamodnak inkább fantáziáláshoz. És valószínű, hogy a férfiak sokszor ezért értetlenkednek (ha egyáltalán tudomást szereznek róla), mert nekik nincs rá szükségük.

@skarlát betű: Felidéztem? Fene a pletykás fejemet! :-)
"bonyolultabb elérniük az orgazmust": viszont úgy tudom, a nők kevésbé szexcentrikusak, orgazmuscentrikusak, bár ez talán javulóban van. A hagyományos nevelés árnyékának gondolom ezt, ahol az asszonynak annyi a szerepe, hogy tegye szét a lábát és nem arra tanítják, hogy élvezze. Nálunk viszont másképp nem nagyon működik. Ismerek olyant, aki huszonév házasság után azt vallotta, hogy nem élvezett még el. Hagy dicsekedjek, nekem majdnem sikerült odáig eljuttatni, de hát ekkora hátrányt nehéz ledolgozni és nem tudtunk elég időt, elég alkalmat összehozni. Jut eszembe erről, ő kifejezetten kérte, hogy amikor más nővel vagyok, ne gondoljak rá és egyszer mintha utalt volna arra, hogy férjével együttlét közben eszébe jutottam.

@normálnyomtáv: Azért ennél a szétteszem a lábam és szenvedek állapotnál már előrébb jutottunk. Aki itt megragad, attól ne is várja senki, hogy jó lesz vele a szex.
Orgazmus nélkül is lehet élvezni, de egy idő után szörnyen frusztráló, hogy soha nem élvezel el, most gondolj bele. És elkezded azt gondolni, hogy benned van a hiba. (Mármint nőként.) A barátnőd önkezűleg se tud elélvezni? Mert szerintem először azt kell megtanulni, mielőtt egy partnertől várná el. És tényleg sokat kell gyakorolni hozzá partnerrel, hogy úgy is sikerüljön. Ehhez járul a plusz fantáziálás, csak hát a női maszturbálásról posztomnál inkább majdnem mindenki csendben maradt, mint hogy ezt kitárgyalja. :-)

@normálnyomtáv: És ez a kérés, hogy ne gondolj rá, ha mással vagy... Soha eszembe nem jutna valakitől ilyesmit kérni. Más gondolatai felett ellenőrzést gyakorolni...

Azt hiszem, önkezűleg már működik neki. De hát 50+os Centrum vitaminra jogosult, úgyhogy egy kicsit késő már. Szemérmesebb annál, hogy erről nyíltan beszélhessünk.
A kérés már ellenőrzésgyakorlás? :-o

Jutott eszembe még egy haver ebben a témában. Eléggé ritkán jut nőhöz szegény és a hiányt pornófilmekkel igyekszik pótolni. Egy borgőzös pillanatunkban bevallotta, hogy annyira átállt, hogy sokszor valódi nővel is filmjelenet jut eszébe és akkor spriccel.

@normálnyomtáv: Nem késő soha :-) A szemérmet meg le lehet vetkőzni.
Persze, hogy az effajta kérés kísérlet arra, hogy ellenőrzést gyakoroljunk. Az már más kérdés, hogy nem sok foganatja lehet :-.) Te most ettől úgy érzed, hogy tényleg nem gondolhatsz rá, ha mással vagy? És attól, hogy nem gondolhatsz rá, nem gondolsz rá önkéntelenül is? Mint amikor nem akarok káromló dolgokat gondolni, és éppen ezért jutnak folyton az eszembe :-P

A haveroddal meg nincs semmi gond, lényeg az, hogy valamitől elélvezzen, nem? :-)

Sziasztok! személyes érintettség okán (megcsalatás) találtam Rátok. Bár én a "másik oldalon" állok, mégis őszinte érdeklődéssel olvastam el az egész blog-hozzászólás folyamot. Úgy alakult, hogy az elmúlt héten a fél életemet vonaton voltam kénytelen tölteni, meg a helyettesítések is totál szervezetlenségben bonyolódtak, így a vonatfülkében meg a vizsgálóban telefonomon böngészgetve akadtam Rátok HŰTLENEKre :) Attól amit itt megtudtam, mármint hogy mi minden mozgat egy-egy félrelépőt, hogy mit gondoltok magatokról,( kevesebbet arról, hogy mit a hivatalos párotokról és még kevesebbet arról, hogy mit a szeretőtökről) nem lettem okosabb.... Ugyanakkor egy csomó gondolat, kérdés fogalmazódott meg bennem. ( Már nem élt hiába SB :) Majd szépen lassan utána is járok, egy egy téma kommentelőinél.

Az első érdekesség, ami szemet szúrt: Ti (főleg lányok-asszonyok) még sosem voltatok szerelmesek ? :) mindig olyan "kimérten" racionálisan elmélkedtek... Semmi tűz, semmi meggondolatlan, már-már vállalhatatlan hülyeség, semmi megmagyarázhatatlanság érzés nincs bennetek? Akkor mi vitt titeket a szeretői "státuszba"? Csak a társatok-férjetek alkalmatlansága? A szeretőtök kiválósága egy-egy téren? Vagy ahogy BARBIEDS írta egyszer: otthon minden OK, de nem tudok megülni a viszkető....ámon ?:) a boldogság nem az a helyzet, amin nem akarunk változtatni? A szeretőtöket megtartanátok "örökre"? Vagy a boldogság a változatosság maga ? Mennyit kéne változnia egy "ideális férjnek" hogy ne váljon unalmassá, hogy ne vágyakozzatok mások után? Elhittétek a párotoknak, hogy neki csak Ti vagytok az egyedüli igényük? vagy magatokból kiindulva el sem tudjátok képzelni, hogy van ilyen? Lehet, hogy egyszerűen még nem találtátok meg az "igazit" ( ó.., de romantikus vagyok :), és mivel Ti így éreztek, tudjátok, amit a párotok még nem, hogy Ti biztosan nem lehettek számára az "igazi"-ak,mert Ő nem az a számotokra..... Kerestek tovább?.... Vagy a szeretőtöket várjátok, hogy előlépjen egyetlenné? Hány éves korig lehet, szokás, ildomos, stb.. keresgélni? Milyen élethelyzet (életkor, betegség, gyerekek kirepülése, egzisztenciális krízis, stb..) "kényszerít" megállásra, megállapodásra Titeket?

De hogy az aktuális posztra is reagáljak: Én, mivel fél éve attól szenvedek, hogy kiderült, hogy a feleségem évekig csalt egy "közös ismerőssel", én pont másfajta fantáziáktól szenvedek mint amivel Ti feldobjátok magatokat szex közben. Vannak negatív fantáziák is... Nem függetlenül azoktól a fantáziáktól, amiket a párom megvalósított mással.... így kicsit nehezebb feldolgozni, mintha csak elmesélte volna Őket... :) A Párom sosem hitte el, hogy csak Rá gondoltam mindig. Férfi módra előbb jutott eszembe a szex (talán hormonális okból, vagy egy-egy nem tudatosult ingerkeltő szituációból, mint pl: elővillanó bugyi a metrón, erotikát sugalló plakát, vagy kihívó nőnemű idegen :) és utána indult be a fantáziám, aminek már csak gyakorlati okokból is Ő volt az alanya.... De nála, mint kiderült nem én voltam az... :( lehet, hogy ez Női tulajdonság? Bár... Fiatalabb koromban, illetve az első házasságom alatt gyakorlatilag mindenkiről álmodoztam, aki szoknyát viselt és nem volt skót, vagy nem a ravatalon feküdt... :)

@est ragon: Gondolom, minden posztot nem tudtál még elolvasni, azon csodálkozom, hogy szerinted mi hűvösek vagyunk vagy egyikünk se volt még szerelmes. Épp, hogy nagyon sokszor, szerintem.

De ha valaki őrültségeket csinál a szerelem nevében, az nem lesz tartósan benne egy szeretői viszonyban, mert valahogy ki fog belőle kerülni. Lebukik, vagy szakít, vagy válik, vagy valami hasonló.
Ez a poszt a mindent elsöprőről:
hutlenseg.blog.hu/2011/05/03/mit_sopor_el_a_mindent_elsopro

Ha gondolod, szívesen felteszek egy külön posztot a kérdéseiddel.

@est ragon: Érzelmekről még:
hutlenseg.blog.hu/2012/01/25/tiltott_erzelmek

Mindenkinek kicsit más a története, a férjéről és a szeretőjéről alkotott véleménye, ez sok-sok kommentből áll össze sok-sok poszt kapcsán. Nem lehet általánosítani, de van egy poszt, amely az egész női hűtlenség folyamatról szól:
hutlenseg.blog.hu/2011/09/12/vendegposzt_a_noi_hutlenseg_forgatokonyve

SB! Félreértettél. Pontosabban én kérdeztem rosszul. Azt persze gondolom, hogy Ti jellemzően a "szerelmes típus"-hoz tartoztok. Azért kérdeztem, hogy sosem voltatok tán szerelmesek, mert (magamból kiindúlva) a szerelmes, társra lelt ember állandóan a másikról, meg a kettejükről beszél.... Ti meg "csak" Magatokról... Sem a szeretőtökről sem a férjetekről nincs egy egy ártatlan "áradozó" megjegyzés, némi (akár alaptalan, csak beleképzelt) elfogultság... stb... persze,,,, értem én, hogy ez egy ilyen önmarcangoló, kicsit tépelődő, magyarázatkereső "asztaltársasá", de eddig, ilyen megnyílvánulást csak azok szájából hallottam, akik még nem léptek félre..... Más: köszönöm a lehetőséget, amit felajánlottál. Élnék vele. Rád bízom, Kedves SB, hogy milyen apropóból és hogy milyen formában bocsátod közre a kérdéseimet. A válaszokra nagyon kíváncsi volnék. Egyébként gratulálok a jó kis blogodhoz! Értelmes, érdekes, és sokszor nagyon humoros hozzászólások reagálják le az érdekfeszítő fölvetéseidet.

Ja! És egyébként szinte az egész blogfolyamot elolvastam (kommentestől), egy két nem annyira érdekes cím maradt még ki.... Kicsit a szépirodalom és az esszé határát súroló formává nemesűlt nálatok a netes csevegés... És szakirodalomként sem utolsó. Barbieds és Kardhal blogját hogy találom meg? Én, a koromnál fogva, internetes bevándorló vagyok. de egy linkre rá tudok kattintani... :)

@est ragon: Érdekes szempont, bár szvsz nem teljesen igaz, hogy semmi áradozás nincs, de visszafogott, azt hiszem. Talán az én hibám, mert ez egy meglehetősen racionális megközelítése a kérdésnek, éppen azért, mert általában irracionálisan vagy pusztán érzelmileg szokás hozzáállni :-)
Én mondjuk nem érezném helyénvalónak személyes áradozásba kezdeni, mert az egész blog nem az én személyes dolgaimról szól, sőt, kifejezetten ódzkodom attól, hogy ebbe menjen át (kardhal már meg is rótt a józanságom miatt). De tudok én is áradozni, ha arról van szó. :-)
Ami pedig azt illeti, hogy magunkról beszélünk elsősorban, tán, mert csak önmagunkról van többé-kevésbé biztos tudásunk. De lehet, hogy más másképp gondolja.
Köszönöm a gratulációt, nagyon kellemesen érint, és az is, hogy a teljes blogot elolvastad, ez nem semmi teljesítmény már önmagában :-)

@est ragon: Itt jobb oldalt van olyan, hogy linkblog, ott szerepel 3 blog, amit ajánlok, barbie levetette a sajátját, mert most szünetelteti, úgy látom, nem is elérhető éppen.

@est ragon: Talán az lehet, hogy nagyon különböző érzelmi-kapcsolati habitussal kerültetek össze a feleségeddel. Ezt nyilván nehéz tudni a másikról az elején. Sőt, gyakran a magunk természetét sem ismerjük igazán. Mondjuk aztán jó sok szenvedés történhet emiatt sajnos...

(A blogom már múlt idő.)

@est ragon: szia! szerintem azok, akik törzskommentelők és akikhez szólnak a kérdéseid (tehát a "hűtlenek") általában megtapasztalták a szerelmet, de az elmúlását is. racionálisnak amiatt láthatod őket - amit már rengetegszer felvetettek itt - hogy nem lehet mindig ész nélkül menni a falnak. van mindent elsöprő szerelem.és tök jó, ha ezzel senkit nem sebzel meg. akkor meg lehet élni héjastul-belestül (ezt tuti nem így mondják, de mindegy :) ), de ha a nagy megéléssel sebzel másokat? tönkre teszel életeket? pl a gyerekedét? a másik meg h sokan az itt lévők közül már nem szerelmet kergetnek, hanem ki-ki mást,önmegvalósítást, eddig elrejtett vágyakat, önbizalmat, gyengédséget, vad erotikát, sőt: a boldogságot...
az meg h csak magunkról beszélnénk, így nem igaz. de mit kellene beszélni a másikról? nem is értem, mire gondolsz pontosan...
és hogy függ össze az h voltam-e már szerelmes és most(!) esetleg csak magamról beszélek. mármint lehet az hogy voltam, akár többször is, elmúlt, nem? érdekelne, milyen megnyilvánulásokra gondolsz "azok szájából akik nem léptek még félre", ahogy írod?
ja és egy pillanatra,mintha egybekötnéd a szerelem és a boldogság kifejezéseket. mamma mia! ugyan :)

@barbieds: Végleg vége a blogodnak? Én azt reméltem, hogy csak szünetel...

@hannawald: A monogámok, akik hozzászólnak, tényleg sokat áradoznak viszonylag a partnerükről, ez nekem is feltűnt, lehet, hogy azért is, hogy megmutassák, ők mennyire nem mondanak le semmiről, mert nekik mindenük megvan, és lám, mi biztosan csak azért lépünk félre, mert nekünk nincs ilyen szerencsénk. Persze a dolog ennél bonyolultabb, egyrészt lehet ez önnyugtatás is, hiszen valamiről mégiscsak lemondanak, de meggyőzik magukat, hogy mégse :-) De szerintem itt a törzskommentelők tényleg inkább azok, akik ésszel szeretőznek, mert különben nem bírnák sokáig ezt az állapotot. És ezek az érzelmeiket is megtanulták kordában tartani. Vagy csak a többiek hatására nem áradoznak :-)

Írhatnál egy vendégposztot @hannawald: , ki mit kerget, vagy a szerelem, boldogság/boldogtalanság témakörben. Nem mindig van kategorizálható név, fiókocska, ahová az érzés begyömöcölhető. Nincs más lehetőség, mint életen át keresni a kölcsönös egymásba feledkezést. Nem csak szeretetet, barátságot, szerelemet különválasztva, hanem hol mindenféle részekben keveredve, hol bizonyos részek hiányában érezni. Talán ebből következik, hogy vannak, nem tudom milyen arányban, akiket inkább a racionálisan el/megélhető dolgok éltetnek. :)

iohannawald, sb, barbieds! erdekes, amit irtatok. kicsit egymasra hajaz. pont azt furcsalom, hogy esszel, racionalisan szeretoztok. pedig valahogy ugy van ez, ahogy lars irta az elobb: mindenfelebol all ossze egy elheto-jo kapcsolat. a szerelem is megvaltozik, de amig ezt egyesek leepulesnek elik meg, addig masok fejlodesnek. valtozni kotelezo,kar ellene kuzdeni. annyira okos-muvelt-vilagotlatott emberek vagytok, megis.... csak azert, mert egy-egy valtozas "lehagy" titeket, inkabb egy ujabb kapcsolatot kezdtek nevelgetni-taplalni, esszel ertelemmel kordaba tartani az erzelmeiteket, otthon meg "unatkoztok"..... kicsit olyan mint amilyen kutyatarto voltam gyerekkoromban... egy kolyok olyan edes-kedves-jatekos. olyan gyorsan valtozik, okosodik-szepul, aztan olyan "egyformava-valtozatlanna" novi ki magat... az a tuz, izgalom, vagyakozas, amit egy kapcsolat elso 1-2 eveben adott, mindenki szemelyes sikernek konyveli el, pedig az csak a tojas sargaja, a szikanyag, amibol egy komplexebb valaminek kene kifejlodnie. egy higgadt, racionalis szeretoi viszony, meg olyan fabol vaskarika ize.... szerintem, ahol mukodik eleg sok minden, de egy egy reszterulet docogni kezd, ott "ertelmesbb" volna valahogy megprobalni azokhoz felnoni, azokra megoldast talalni. lehet, hogy mire a sok hiabavalo probalkozas vegere megoregszunk, szelid mosollyal nyugtaznank: nem olyan nagy baj h nincs meg a megoldas, mert evvel egyutt is tuleltuk-megeltuk azt a kort-allapotot, amikor mar az alapproblema sem faj egyatalan. annyi beteg, oreg, maganyos (foleg not)embert latok.... olyan gyorsan elszall az elet, az egeszseg.... oriasi dolog amitek van! csalad, tars, gyerekek, egeszsseg. mindent elertetek! raadasul nem egyedul.... na, ez most olyan patetikussa valt a vegere, hogy meg nekem is sok :) egy kicsit olyan, mintha azt mondanam ki (amit sosem gondoltam eddig), hogy "tul jo dolgotokban" valtatok szerelemkeresove.... hat... ha igy van, akkor inkabb eljen a szerelem! inkabb mint a nyomor, a veszteseg. :)

@est ragon: Szerintem picit félreérthetők vagyunk: az ésszel szeretőzés azt jelenti, hogy nem akarunk borítani, és nem fojtjuk meg az érzelmeinkkel a partnert. Ám ettől még, hogy ha vele vagyunk, akkor átélünk minden szenvedélyt, ami az ilyesmivel jár.

A "lehagy minket egy-két változás" újszerű megfogalmazása a vágy hűlésének. Igazad van, ettől még sok más nagyon is jól összetarthat egy kapcsolatot, ilyen az én házasságom is. Viszont szerintem nincs praktika, ami az újdonságot, a borzongást visszahozná egy évtizedes szexuális kapcsolatba. Fogadni mernék, hogy te sem praktikával tartod ébren a kívánást a feleséged irányába. Te ilyen típus vagy, neked ez megy magától, ezért nem érted azt, akinek viszont nem megy, akinek ehhez mindig új ember kell. Lehet, hogy ez defekt, de sokunknak ez a valósága. (És nem mondom, hogy boldog vagyok tőle.)

@est ragon: Mindenkinél másképp van, de sok esetben évekig tartó tépelődés után lépi meg az ember ezt a szerető dolgot, tán, mert egyszerűen úgy érzi, nem bírja tovább. Úgy hiszem, mások esetében is sok próbálkozás van a dolgok megjavítására, de hát van olyan, hogy ez nem működik. Vagy, mert a partner nem partner benne, például nem is látja, hogy bármi gond lenne, mert neki jó. Mit lehet tenni, ha a másiknak meg nem jó? És hiába hívja fel magára a figyelmet ezer módon, csak nem veszik észre? Mikor észreveszik, túl késő. Persze, van, akinél nincs is ilyenfajta gond, csak nem elég neki egy pasi, és ez is legitim dolog, miért kellene, hogy egyformák legyünk? De sokak számára nehéz döntés ez és sok gyötrődés előzi meg. Jódolgunkban lépnénk félre? Ez akkor lenne igaz, ha az emberek nem tennék ezt mindenféle körülmények között, akár halálos veszélyben is, akár háborúban vagy olyan elnyomó társadalmakban, ahol megkövezés jár érte. De megteszik, mert a késztetés hatalmas.
A szavaidból azt veszem ki, hogy te alapvetően monogám vagy, ráadásul neked minden oké volt. Lehet, hogy a feleségednek meg nem. Nem tudom, jelezte-e valahogy, ahogy az se biztos, hogy neki nem volt jó. Csak tippek.
Azt viszont megfigyeltem, hogy a pasik újra bele tudnak szeretni a feleségükbe, ha megcsalják őket, mert ekkor jönnek rá, hogy mennyire fontos nekik és nem akarják elveszteni. Vagy még: mert ekkor látják meg benne újra azt a nőt, akit eltakar az anya, a leharcolt dolgozó meg az ezer más szerep, amit be kell töltenünk.

barbieds, sb! a boldogsag fura dolog, annyi szent :) itt unalomba fullad, ott orak alatt is feltoltodik tole az az akkumulator, ami amott csak "veszteseget termel" az en felesegembol egy percre sem szerettem ki. meg amikor kiderult a partner, akkor is en konyorogtem, ne legyen vege.... elkepzelni sem tudok "hozzamillobb" not. a szepsege, modora, illata, minden vibralasa, meg a hulyesegei is, mind mind genetikailag vannak belemkodolva. amiota meglattam, nem letezik mas no. ez az az elethelyzet, ahol ez inkabb hatrany, mint elony. az erdektelenseg, a spontan vagy az allando izgalom hianya nem nalam jelentkezett. praktikak nincsenek. azt irtam, a megvaltozott dolgok miert nem otthon kesztetnek valtozasra titeket? csak azert mert tudjatoko, hogy ugy sincs megoldas? azt hiszitek, a szeretovel tovabb tart majd a "boldogsag"? szerintem, aki keres, talal! aki szeretot keres , azt talal. olyan okos, erzekeny nok, mint ti, akar minden ujjatokra 100-at is. attol nem lesz konnyebb kivalasztani azt az egyet, aki a tokeletes..... vagy ugy valogattok, hogy kinek van pont olyan igenye, lehetosege mint nektek? akkor a "legjobb" is kieishet a selejtezoben, mert a korulmenyei hatrebb soroljak a masodik-harmadik helyre, es befut egy kompromisszumos szerencses? akkor mar inkabb az otthoni kompromisszum, nem? szoval, evvel az okoskodassal, csak arra akartam ravilagitani,hogy mindenki azt talal, amit keres. kiveve engem:) en egy szeretot kerestem anno, es szerelmet, tokeletes not talaltam magamnak. o meg egy "cserealapot" kesobbiekig.... akkor is en jartam jobban. minden vagyam, hogy visszaaggyak abbol amit kaptam, de erre sincs praktika. a vagyat fel lehet kelteni, fokozni is lehet (ha hagyjak), de azt, hogy en jarjak az agyaban, hogy utanam vagyakozzon, tolem almodjon nedves bugyival... arra nincs praktika. nalunk nem ott van a bibi, hogy elfelejtettem szeretni, elfelejtettem elmondani naponta, hogy minden korulmeny ellenere boldog vagyok, es ezt csak neki koszonhetem.... ha forditva ez csak elvagyodast gerjesztett. az, hogy a boldogsagot ovtam, orultem es megbecsultem amink van,benne azt az erzest keltette, hogy ha o ilyet nem erez, akkor azert van, mert az en elegedettsegem okan, hatterbe sikkadtak az o igenyei.... de ha az o igenyeinek nem lehetett hangot adni.... ? akkor mi van...? azt csak nem sirhatta a fulembe, hogy keves vagyok neki, azt se tudja milyen teren.... maradt a kulsos helyettesito :( hannawald irta egyszer: ha egy pasi valora valtja az almaimat, majd almodom valami ujat...... :) azt csak en teszem hozza, hogy en meg csak nem is tudtam rola, hogy milyen almokat valtottam en valora, es mi maradt talonban? ma sem tudom felfogni, hogy amit mastol kapott, en hogyan tudtam volna megadni szamara? szerintem o sem tudja, meg igy utolag sem...... regen jo szereto voltam, ( azt mondjak, akiket utolertem :). apanak is egesz elfogadhato. semmi hobbi, barat el nem vont a csaladtol, a munkatol, viszont nagyra ertekeltem, hogy a parom aktivan baratnozik, baratkozik. mindig buzditottam ilyesmire. azt vallottam, amit kurt vonnegut irt valahol: a noknek arra van szukseguk, hogy sok no (rokon-barat) legyen korulottuk, nagy csalad, ahol rengeteget beszelgethetnek. :) hat.... egy illuzioval kevesebb... :(

@est ragon: Jó, akkor egy kérdés: ha otthon nem érzem az izgalmat, szerinted hogyan idézhetnék elő változást? Milyen megoldási javaslatod lenne számomra?

(Én személy szerint nem örökre és a nem a tökéletes szeretőt keresem. Őt is megunnám. :o)

@est ragon: Kicsit egyet kell értenem kardhallal, bár nem fogalmaznék ennyire élesen, de a világlátásod tényleg naiv: tökéletes nő, férfi, feleség, férj, szerető szvsz nincs. Ahogy most már számodra is kiderült. Mi sem azt keressük, azt hiszem. Persze vannak itt nők, akik a házasságukban kevésbé voltak szerencsések és a szeretőjük jobban illene hozzájuk, mint a férjük, de ettől azért még nem fognak robbantani, millió okból. Például, mert nem annyira önzők, hogy az egész családot feláldozzák a saját boldogságuk oltárán, és/vagy a szeretőjük sem hajlandó erre, és nem is várják el egymástól. Mi van, ha két ember megállapodottan, viszonylag vagy kifejezetten jó házasságban élve talál rá egymásra? Esetleg tudják, hogy úgymond az igaziak egymás számára, bár ez vagy létezik, vagy nem, akkor és ott érezhetik így, de beérik azzal, hogy csak egy kicsit lehetnek együtt, mert nem akarják felborítani mindenki életét. Mégis őket hívják önzőnek. Azért ez is milyen ironikus.

Egyébként meg vannak dolgok, amelyek nem azért történnek, mert valaki hibázott, hanem, mert talán így működik az az ember, aki neked jutott. Nem tökéletes, könnyebb lenne neki, ha megengednéd neki, hogy ne is legyen az. (Egyébként miért lenne a monogám tökéletes? Milyen szempontból?)

Nem rád vonatkoztattam, amit írtam, az csak egy példa volt, hogy mik hiányozhatnak egy nőnek egy kapcsolatban. De lehet, hogy megvan minden ajnározás, csak nincs izgalom. És az izgalom is hiányozhat. Neked valószínűleg nem hiányzott, mert valahol érezted, ha tudat alatt is, hogy a feleséged nem teljesen a tiéd. Vagy csak másképp vagy összerakva.

Ja, amit mástól kapott, azt te sehogy nem tudtad volna megadni, hisz épp ez a lényeg, mindannyian csak bizonyos dolgokat tudunk megadni, mindent soha. Nem lehetünk egyszerre több ember. Nem rendelkezhetünk egyszerre több testtel, különböző foglalkozásokkal, mindig új sztorikkal, szokatlansággal, ez nem lehetséges.

barbieds! te egy olyan igazan jo humoru, tuzrolpattant menyecske vagy. habitusodat tekintve, te allsz a legkozelebb a paromhoz. ismerni vellek, igy ismeretlenul is. tudok tanacsot adni, hajajjjjj.... de meg mennyit! a te regi kommentjeidbol sut a "jo szandeku" igaz, mely szeret a parod irant. gondolkozz el, mitol bizsereg a bugyid, ha a szeretodre gondolsz!? ...... na, akkor en elmondom neked a tuttttit! attol erzed magad nonek, vampnak, bakzo nosteny macskanak, amit a szeretodbol te valtasz ki! nem o hozta otthonrol, tavolrol, ahonnan a tehetseget osztjak, onnan :) a te "ugyesseged" a nagy szex kulcsa. csak ulj vissza a lora jo iranyba. elarulok neked egy hetkoznapi titkot: a szex a ferfi reszerol tokgyalulas, fureszeles az orgazmusig. attol lesz tobb, amit a nobol kivalt! elvezd, hogy a parod attol taltosodik meg, amit (azt hiszi hogy o miatta) atelsz alatta, felette, szoval helyrajzilag mindegy is hogy hol. csak egy rovid idore (szo szerint nehany alkalomra) ne a "sajat genitalis oromeidre" figyelj. mint egy kedves nover, mint egy luxus prosti, probalj szinte mindent annak alarendelni, ami a ferjednek nyujtott elmenyzuhataghoz kell. mindent figyelj! mindent dicserj meg, de eszetlenul, amit egy kicsit is jol csinal! nem tudom, milyen hevesen szoktal otthon reagalni barmire is, de most pont az ellenkezojet probald "eroltetni". ha eddig vadul vergodtel-visitoztal, mint a vett malac, legyel visszafogodtabb, a vegen robbano ( igen! jatszd el!) eszmeletlenre kefelt no. vagy forditva.... masnap kezdj el vele sms-en, telcsin felidezni a dolgot, ugy hogy vegig arrol aradozz, hogy o mive valtozott, hogy mindig sejtetted, a zsigereidben erezted, hogy ez benne volt, es nem is sejtetted eddig, hogy mi fogja kihozni belole az allatot..... ez a nehany napos revulet egy olyan pasit varazsol belole, aki olyasmikre hajt majd nalad, ami azt az oromet fokozza, ami 100-szor nagyobb mint az ejakulaciot kisero orgazmus, ami abbol fakad, hogy egy ilyen not, mint te ugy isten igazabol "helybenhagyott". lassan adagolva barmit veghez visz neked-veled, amit csak sejtettsz-erzekeltetsz- kimondasz a vagyaidbol.... ra fogsz jonni, hisz no vagy, hogy a legnagyobb vagykelto benned, a manipulalas.... osszetett dolog a vagy... olyan is kell bele, amirol nem vettel tudomast. nagyanyam mondta mindig: az edes tesztaba is kell egy kis so..... a belefeledkezeshez kell egy kis megjatszas, az udvarlashoz fantazia (hazugsag :), a szexhez meg meg tobb fantazia :) kepzeld el szex elott, hogy a parod munkahelyen, az a kis kemenyhusu primitiv liba mikent probalna elkabitani a parodat, ha megkaparinthatna.... milyen keves (sok) eszkoze van egy meztelen nonek? csak a testi reakciok, a szavak..... mindenki arra a legbuszkebb, amirol nem tehet. hitesd el vele, hogy szuper "kepessegei" kerultek napvilagra. egy jo darabig elleszel evvel az uj kandurral.... par ev mulva, persze, ujra beszelgetunk :) a lenyeg: addig adj, amig kapni szeretnel!!!! elobb adj. ha elismerest vagyat forrosagot vagysz, azt adj te is, de elobb te tisztazd magadban, miert gondplod, hogy a szeretod tobbet, jobbat ad a parodnal? nem lehet, hogy elhordjatok otthonrol a vagyaitokat, es megdicsoultok egymas elott emiatt? te no vagy, anya vagy. a termeszet ugy rendezte, hogy benned szulessen meg minden elet, erzelem,a szeretet, a testiseg.... hagyd az onzo szeretodet a felesegere, jobb ferjed van otthon! nemsokara tolokocsis mufogas spinko leszel, ki lesz melletted? kivel lesznek kozos emlekeid (jok-rosszak) kinek az elismeresere vagysz? ki vagyakozik a te elismeresedre, hogy bizhasson a joban-rosszban igeretedre? a szeretod igert joban rosszbant? ismered annyira, hogy ha valami galadsagot hallanal rola, meg ne inogj?! szoval csak ugyesen. ne feledd. a szeretodtol onkepvaltozast, onbecsulest, talan onbizalmat kapsz es nem (csak) orgazmust! nincs ra szukseged. hullajo csaj vagy! vagany es dogos. pont ami a legnagyobb ajandek a ferjednek. banj vele ovatosan! ne pazarold szerencses idegenekre! nemsokara oriasi szukseged lehet ra!

@est ragon: te jó ég!

barbieds! ez inkabb az irodalmi munkassagom resze :) a savonarola nickname meg mar foglalt volt :) erre azert nem szamitottal, mi?!. :)

@barbieds: gratulálok! :P

@skarlát betű: Hú, basszus, itt olyan mélységekbe / magasságokba jutottatok, hogy én már nem merek hozzászólni!

@E. Bonheur: Ugye? :DDD

@barbieds: @est ragon: Hát nem semmi :D:D
Csak így tovább @est ragon: te próbáltad már?

@varázsló1: Mire gondolsz? Amit "praktikusan" javasoltam barbieds-nek? Én fiú vagyok :) Én csak elszenvedője tudnék lenni egy ilyen kisérletnek. Amit javasoltam barbinak, az inkább egy olyan vágyálom féle, amiröl azt gondolom, nálunk-nálam működne mint egy "visszahódítási kisérlet", vagy mint egy vágyfelkorbácsolási kis kt :) Mondjuk , nekem fixa ideám, hogy a jó szex nem attol jó, amit a ffi jól-rosszul művel (persze extrem bénaság esetén azért legalább rontani tudunk :), hanem attól, ahogyan a nő, bocs A NŐ élvezni tudja, képes.... Olvasd el kardhal 77 hímporos "kocsmai dicsekvéseit", arctalan, lélektelen ribikkel képzeli el a saját megdicsőülését, de hogy mit tesz a nők élvezetének elősegítéséért? Semmit.... A kamaszos álmai nőjei egyszerűen mind nagyon-nagyon élvezik az ő ezirányú erőfeszítéseit (amit nem élvezetből, hanem valami virtusból, a ffi nem jó hírnevének megőrzéséért tesz), és ő csak "bűnnek" tartaná abbahagyni a répagyalulást, ha már a kiscsaj ennyire képes élvezni.... Akkor már jobb, ha azt a hitet plántáljuk el szegény barbi agyában, hogy ha az Ő vágyai alább is hagytak idővel, legalább a szeretve-tisztelt férje önbecsülését felsrófólhatja.... Ebböl talán rájön: a szex annyira jó, amennyire a Nő élvezni tudja, élvezni képes.... Aki a társa ügyetlenségét, kiismertségét, gyors vagy lassú tempóját véli oknak, és a szeretője "szuper, veleszületett képességeit" tartja üdvözítőnek a szexuális élete hullámvölgyeiért-hegyeiért, az nagyot téved, ábrándokat kerget, javíthatatlan idealista, egy romeo-julia naívságú tini :) semmiképp nem egy fejlett személyiségű felnőtt, és mint ilyen, csalódottságra, új és új, csak felszinesen megismert "csoda párt" keresgélő, a szeretői viszonyokat, körülményeket mindjobban kiismerni vágyó, ahhoz "profi módon" alkalmazkodni képes, a saját vágyait-félelmeit zabolázni tudó valakivé alakul. Miközben egyre kevesebb ereje-ideje-motivációja marad a meglévő kapcsolatába önzetlenséget vinni, pazarolni. Pedi két fontos dolog van az életben, amit ha ha minél több embernek adunk, annál több lesz... a tudás és a szeretet.... ja, meg a szex.... de akkor ez már három :)

@est ragon: Hadd szóljak ehhez hozzá, mint lány... Igenis számít, hogy a pasi mit tud nyújtani, egyébként is ellentmondás van abban, amit írsz, egyrészt kárhoztatod kardhalat, hogy ő csak hagyja, hogy vele történjék valami, másrészt szerinted a nőnek csak saját magát kell tudnia belelovalni az élvezetbe, vagyis végül kardhalnak van igaza, mert majd a nő elvégzi helyette a dolgot...
Neeem! Próbáltam én ezt elég sokáig, elhitetni magammal, hogy majd működni fog, ha nem is jó, mert a partnerem nem tud felizgatni igazán... Nem működik. Fel kell izgasson, ő maga, nem a saját fantáziám. A kettő együtt kell, hogy hasson. Mondjuk, ez olyan evidencia, amit nem is értem, hogy nem lát az ember, de hát "ki kell tartanom mellette, ha egyszer megígértem" gondolata sokáig öncsalásra késztet.
Tudom, hogy te ezt nem szívesen hallod, olvasod, de a vágy nem valami akaratlagos dolog, amit majd felszítunk magunkban, ha elég elszántak vagyunk hozzá. Minél inkább kényszerítjük, annál kevésbé fog működni.

@skarlát betű: Imádlak SB! amit írtam, leírtam.... azon már nem tudok változtatni.... De, én arra gondoltam, hogy egy ffi nem tudja akaratlagosan felizgatni a NŐt. Benne veszni hagyni a "lehetőséget" , elbénázni persze lehet a lehetőséget, de azt hinni-gondolni, hogy otthon, szerető, figyelmes, potens pár mellett azért múlik el a vágy, mert valamit elfelejtett a ffi, amit a szerető tud...? hát....? necces, hogy nem 100%-ig kóser a magyarázat. Valószinübbnek tartom, a leszokást elősegítő érzelmi, élethelyzetbeli változások (tapasztalatok hiányában) ki nem küszöbölését, mint okot, a szerető szuper mivoltánál. De annyit hallottam már a Nők hormonális kitettségéről, hogy azt is ezen ( hátráltató ) körülmények közé sorolnám. Kardhal kolléga bugyuta történetei pont arról a mítoszról árulkodnak, amik arra épülnek, hogy vannak "alpha" hímek, akik olyan tehetségesek, hogy bármely nőt, egyből a csúcsra repítenek, msrt tudnak vmi "titkos", velükszületett (vagy tán begyakorolt) technikát, amit a többi lúzer nem tudhat meg sosem ( max. a CKM vagy cosmo magazinok jótanácsaiból). Mindenki, aki érzelmileg elég érett, egészséges ffi, attól érzi biztonságban magát, kielégültnek magát, "jó faszinak" magát, ha mindent ki tud hozni egy egy együttlétből, ha csak a saját orgazmisát hajszolná, tréningtöl függően :) néhány pillanat alatt túllenne a dolgon. a szex nem egy sima coitus. Hogy mi jön ki belöle, attól függ, miként jelzi a Nő vissza hogy élvezi-e és ha igen, akkor miként élvezi ami történik vele.... Azért ne mitizáljuk túl a dolgot! technikailag nincsenek csodák. Van viszont szexuális interakció. Ami csak úgy működik tartósan, hogy rakunk bele önzetlenséget és akkor arathat az önzőség.... imádom énkiskócos blogját. Tipikus esttanulmány arra nézve, hogy a szeretőjét, az agyturkászt évekig szexuálisan a férje fölé helyezi, de minden csoda benne van... nem az agyturkászban.... Szerintem "elhordta otthonról" a vágyat. Meg sem próbálva otthon kiélni igényeit. De mindezt olyan tündéri modorban írta le, egészen elérzékenyültem tőle :) A saját páromat is hasonlóképpen tudom elképzelni vivódásai közepette.... Igy könnyebb elfogadnom az "felfoghatatlant".... Ha arra gondolok, hogy a párom szeretője (talán) közben olyan primitív macsósan élte volna meg a dolgot, mint kardhal kolléga, akkor viszont a gálám kifordul.... Ez van.... :)

@est ragon: Ne haragudj, de te nem érted, amit olvasol, és ökörségeket találgatsz. Talán ezért nem vetted észre a feleséged jeleit sem, és ma sem érted, mi motiválja a viselkedését. Ráadásul a zavaros írás zavaros gondolatokat takar, sztem.

@barbieds: Tanulni jöttem... :) Hátha..... Kiváncsi lennék rá, mit tud a szeretőd jobban, mit rontott el a párod? Ha magamra ismerek belőle, rengeteget segítesz vele. Kardhal kapcsolataiból :) azért nem sok minden jött le, amitöl közelebb lennék a magyarázathoz. Te lennél bármelyik nőci, bármelyik történetben? Vagy lennél a párja otthon? Képzeld el, mit tudhat otthon, hazai pályán, ha idegenben, folyton új luvnyákkal pikk-pakk így el tud bánni ? :)

@est ragon: engedd meg, hogy én is belekontárkodjak. Lehet nem rontott el semmit, senki sem. Lehet, hogy a szerető se tud többet, mint a férj. Nem fontos folyton a hibákat keresni, lehet, hogy te se vagy hibás, és a feleséged sem. Ami tíz évvel ezelőtt működött, az nem biztos, hogy működni fog most is. Van úgy, hogy csak egyszerűen lejárt, és a szavatossági ideje is. Közömbösen meg már nem jó a szex.Az általad elképzelt fantáziák amelyek a női fejekben kell kihajtsanak, és azzal kell a férjeiket stimulálják, az egyszerűen nem születik meg. Azt is mondhatnám, hogy örvendj, hogy 10 évig volt elegendő fantáziája, és reménykedj, hogy ez alatt nem csak kötelességből tette.
Nem kell bűnbakot keresni. Így biztos nem hódítod vissza az asszonyt.

@skarlát betű: Már megint félreérthetően fogalmaztam . Ahogy barbi mondta. Zavaros mondatok=zavaros gondolatok :) Szóval: Nem arra gondoltam, mert nem ezt tapasztaltam, hogy mindent (vagy akár csak a nagyobb részt is) a Nő csináljon.... Azt fejtegettem, "zavaros stílusomban", hogy az interakció fő mozgatórugója a Nő. Egyszerűbben: Enkiskocos leírt egy mámoros kufircot egy teherporta parkolójában egy korareggeli autós randin a "super lover cicológus mókussal". MI az istent tudott cicológusunk, amiz ne tudna az otthoni ffi? Irjátok meg! Épülésemre szolgálna !

@E. Bonheur: Van abban valami amit írsz. Csak annyiban más, amiként én látom, hogy nem szükségszerű, csak gyakori. Úgy lehet, sokkal csakoribb ez a fantázia kivirágzás elmaradás :) De igen, ez tünik a legkönnyebben elfogadhatónak.... De az igazság mindig a legegyszerűbb ugyan, de nem feltétlenül eggyezik meg az általunk elképzelni bírt legegyszerűbb gondolattal. Itt, ezen a blogon lehet a legtöbb gondolatébresztő, gondolatkibillentő véleménnyel találkozni. A fene SB überliberális makacsságába .... :)

@est ragon: A te perspektívádból lehet, hogy így tűnik, hogy az interakció legfőbb mozgatórugója a nő, de szerintem ez mindig a két félen együtt múlik. Valahol azt írtad, több partnered is volt, már, mielőtt megtaláltad a feleséged, ők nem mind teljesen mást hoztak ki belőled? Más partner, totál más reakciók, nem csak a partner maga más, hanem, ahogy mi reagálunk rá. Nőként ez nekem így tűnik. Nem döntés kérdése vagy előzetes agyi kontrollé, hogy egy adott pasival így vagy úgy fogok viselkedni. Egy barátnőm mesélte, aki nagyon szerencsétlen a pasikkal, hogy volt olyan, valahogy beindult, mikor a városban járt, tombolt a tavasz vagy valami, és elhitette magával, hogy most majd élvezni fogja a szexet a férjével, akivel már rég nem élvezte, de mikor hazament, és megtörtént a dolog, ugyanúgy szenvedett, mert ugyanaz történt, mint mindig. Hiába próbálta bebeszélni magának, hogy jó lesz, mert megvan benne a vágy. Az a vágy azzal a pasival kapcsolatban, akit eredetileg ő akart foggal-körömmel, már nem létezett.

Überliberális makacsságom lenne? :-)

@est ragon: Azt tudta, vazze, hogy ÚJ és MÁS. Nem akarlak bántani, komolyan, de ez a blog kb. félig ezzel van teleírva, csak cirkalmasabban.

Kardhal blogján egy sajátos élethelyzet sajátos történetei elevenednek meg, nem is megcsalós blog, úgyhogy nem értem megint, amit erről irkálsz. Ha azoknak a csajoknak meg neki jó volt, akkor kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk? (De adott esetben akár az is lehet a fantáziám, hogy pikk-pakk elintézzenek, ne órákig pepecseljenek velem. :P)

@skarlát betű: Drága SB! Ha én azt úgy tudnám, mint ahogy te gondolod, hogy én tudom.... De én nem tudom ám ezt a sok süketséget, csak most jutnak eszembe.... leírom ökdt... rácsodálkozom, hogy jééé, ezt így látom?! Aztán barbi jól földbedöngöl :( Védj meg SB! De most egy kicsit kevésbé ovisan: Voltak kapcsolataim hivatalosan is, tilosban is, stb.... az elsőkre már nem emlékszem, talán annyira mások, különbózőek voltak az utána következőktől? De amire már vissza tudok emlékezni, az mind "egykaptafára" ment. A köztük lévő különbség csak annyi volt, hogy ugyanaz a "technika", hasonló hozzáállás és változatos körülmények egész sora ellenére mennyire más és más reakciót váltottam ki (szerényebben: váltott ki a szex) a lányokból. Legnagyobb sajnálatomra, a szerelembeesettségi faktor és a szexuális élményfaktor köszönő viszonyban sem voltak egymással. A szexet mindig őszintén akartam, ha úgy éreztem az átlagnál többet tudok adni valakinek, az módfelett inspirált. Sokkal több, jobb volt az a szex, ahol a partnerem élveztete úgy, egyértelműen nyilvánult meg, hogy át tudtam adni magam az "adás" önfeledt érzésének. A mezei orgazmus (mondjuk egy maszti esetén) sehol sincs ahhoz képest, ha egy Nőt alaposan, elismerten ki tudtam elégíteni. A párom minden téren felül volt-van a jobbik átlagon is. Ebben egyedüli az elődeihez képest. Egy titok, csak Neked, Kedves SB! Az észtvesztő, monstre szexes időszakok váltják a kímélőbb időszakokat, de időről időre elő-elő bújnak azok a régi "vágyvirágok" (ez nem saját elnevezés :) is. Ha van némi szinkronicitás, ha az eggyikünk virágzó vágybokra elbódítja a másikat, jönnek-jöttek nászutas időszakok, szinte törvény szerint. Ilyenkor persze elég egy kis csúszás az egymásrahangoltságban, és hamar elhordják az otthoni vágyat a szabad piacra, ahol "sokkal többet" adnak érte. De hidd el, az a több csak üveggolyó Cortez kezéből.....

@est ragon: "hamar elhordják az otthoni vágyat a szabad piacra, ahol "sokkal többet" adnak érte. De hidd el, az a több csak üveggolyó Cortez kezéből..... "

Na, ezt pl. biztos rosszul csinálod: olyan szinten meg vagy győződve az otthoni szex magasabbrendűségéről, hogy már önmagában ez ronthatja az ítélőképességed. Ha csak megengednéd azt a lehetőséget, hogy a feleségednek tényleg jobb volt a másik, máris közelebb lehetnél a megértéshez.

@barbieds: Nem csak ÚJ és MÁS, lehet, hogy még alapvetően neki JOBB is, ami nem abszolút értéket jelent, hanem NEKI és MOST jobb. Esetleg. Van a jó, a jobb, meg a fenomenális.

Kardhal blogját meg nem tekintem a valóság ábrázolásának, szerintem sok benne a fantázia, márpedig a fantázia arra megy, amerre csak hagyjuk. Sok női fantáziában is szerepel olyan szex, aminek köze sincs a lelkiekhez vagy a kimódolt szeretkezéshez.

@est ragon: Egy kaptafára? Szóval neked mindegy volt körülbelül, hogy melyik lány, amíg nem voltál szerelmes? Lehet, hogy te nem tudod úgy élvezni a különbözőséget, mint más pasik, mert van, aki kifejezetten azért rajong, hogy minden nő mennyire más és mennyire egyedi.

Törvény szerint ismétlődő kegyelmi állapotok? Hát, biztos, ha te mondod...

@barbieds: Egyetértek. Csak ezt milyen nehéz elfogadni...

@barbieds: @skarlát betű: Hú Lányok! Azért bennetek is munkál az indulat rendesen.... Remélem a front, vagy a szerelmeitek hallgatása (hétvégi kényszerszünet) okozta és nem az én módszeresen félreértett hozzászólásaim... ? :) Tehát, az egykaptafára idézőjelben volt, jelezve, hogy nem a legjobb kelzö, de promt nem jutott jobb az eszembe. Egyébként meg tudod mit, ha nem degradáló hangsúllyal is el tudod képzelni, akkor szinte szó szerint is majdnem igaz. Ez ugyan az mint amikor azt írtam: ne misztifikáljuk a szexet, termimus technikus szinten nem olyan nagy a variációs lehetőség, véges számú testnyílás, egyénileg favorizált pózokból sincs túl sok, a szereplök és a környezet a legkönnyebben variálható, ha a többit már "unod". Nekem kardhal himi-humi vágyálmai pont ezt sugározzák. Unja a saját egysíkúságát (semmi különöset tevését) és a legkönnyebb ellenállás irányába nyit. Ábrándozik arról mekkora macsóság már, hogy ugyanattól a répagyalulástól hány személytelen liba, mennyire egyformán, "hálától" elalélva, élvez el sorozazban, pont Tőle... :) Ami más lenne bennük, pont az egyforma...
A másik: törvényszerű kegyelmi állapotról nem írtam.... Törvényszerüen meg meg ismétlődő nászutas idöszakokról igen.... az azért más :) de a kegyelmi állapottal sincs bajom... tán csak a kegyelemszexel...
megint más: ha avval rontottam el valamit, hogy jobbnak tartottam a hazastarsi szexet a szeretösdinél, akkor.... mi a jó megoldás..... nyitott házasság?! Neki, szerinted jobb lenne? Kérdeztem Tőle, azt mondta szó sem lehet róla... Ő tosztességes asszony, ha csal megbánja, nincs nyílt kikacsintgatás.... :) EZ MOST VICCESEN VÓÓT!

@est ragon: Sose tudom, mennyire vegyelek komolyan, na. Nem is foglak megvédeni, csak úgy éreztem, hogy durva volt kardhal beszólása, a te helyzetben erre semmi szükség, de ha neked nem gond, felnőtt emberek vagytok, küzdjetek egymással :-)

Nézd, meglehet, hogy neked nincs ez a tapasztalatod, hogy a partner különbözősége teljesen és radikálisan más érzéseket kelt benned, de nekem van. Mit csináljak, a legegyszerűbb misszionárius pózban végrehajtott dugás is TELJESEN más a partnertől függően. Úgy sejtem, de, lányok, cáfoljatok, ha akartok, hogy ez a nők nagy részénél így van. Most menjek bele anatómiai részletekbe? Az csak egy oldala a kérdésnek...

A nászutas időszakot én kegyelmi állapottal fordítottam, de ugyanarra gondolunk.

A nyitott házasság lehet megoldás. Persze, ha mindketten akarjátok. Ha a feleséged se akarja, akkor viszont nem marad más, mint az egymással vívandó küzdelem. Bár lehet ez is csak egy fázis.

Még egyszer: tán semmivel nem rontottad el, tán egyszerűen törvényszerű, hogy egy tűzről pattant menyecske, vagy hogy jellemezted, kirúgjon a hámból.

@skarlát betű: Jól van ez így... ha mindent komolyan vennék, még itt is, ahol senki nem kér számon semmi következetességet senkin, akkor nem lehetne rendet tenni abban a katyvaszban, amiben Ti is, én is vagyunk már egy ideje. Én is, persze, csak más szerepben. Szóval sose végy komolyan egy "frissencsalt", önmarcangoló, megoldást kereső pasitól! :) Barbit meg egyenesen imádom! Arra gondoltam a múltkor, hogy milyen jól el tudna fenekelni, aztán meg elvárná, hogy visszadajam Neki....:) Amit meg arrol írtál, hogy Neked (neltek lányoknak) mennyire más tud lenni egy szimpla misszionarius póz is, csak nem mindegy, hogy ki a pasi, szrrintem pont azt támasztja alá, amit én mondtam...:) Minden a csaj fejében döl el! A pasinál van egy nem túl magas küszöbérték és on állásba libben a kapcsoló, onnan indul az interakcio maximus.... ahol a csaj reakciói viszik, vihetik a prímet..... Persze, hogy nem lehet tudatosan áthangolódni, de a felállás ettöl még adott. Kardhal mindig készen kapja a felpiszkált tyúkokat :) és irigy módon, pont azt hallgatja el, miként tekerte fel a csajokban a potit? Vagy, hogy hol tárolják ezt a sok baszatlan, faszéhes spinkót? Mert engem az előbbi módszertan érdekel, az utóbbi cimmel meg kedveskednék a huszpnéves fiaimnak :)

@est ragon: Én itt befejeztem. Szerintem kamunick vagy.

@est ragon: Hát nem, nem értetted meg, mi a lényege. Több férfit is kérdeztem erről, és nekik is más és más minden nő, nem egyforma. Nem csak fejben, hanem fizikailag is.

@barbieds: Jé, komolyan ezt gondolod?

A monogámia olyan, mint a középkorban a hit a föld lapos voltáról. Nehéz a nyilvánvaló tények megléte mellet is kirobbantani a többséget a hivatalos álláspontból. :)
Nagyon türelmesek vagytok @skarlát betű: @barbieds: -)!
Nincs két egyforma nő, mindenkivel más élmény, más érzés @est ragon: . Számomra biztosan.

@barbieds: @Lars.Lares: @skarlát betű: Ezt most én mondtam volna?! :) copyzza már be valaki azt a mondatomat, ahol azt írom, állítom, hogy mindennő egyforma :o Addig is egy kérdés: mi az a sokat használt szvsz rövidítés? illetve még egy: miféle az aki kamunick? nem is vagyok tárkony ? Vagy lebuktam, hogy nemesi h betüvel próbáltam többnek mutatkozni, mint egy egyszerű giz-gaz?

@Lars.Lares: 17:12 kor írt commentem pont ellenkezőröl szól.... :)

@est ragon: "De amire már vissza tudok emlékezni, az mind "egykaptafára" ment. A köztük lévő különbség csak annyi volt, hogy ugyanaz a "technika", hasonló hozzáállás és változatos körülmények egész sora ellenére mennyire más és más reakciót váltottam ki (szerényebben: váltott ki a szex) a lányokból."

Vagyis: csak a lányok reagáltak másképp, te nem érezted őket másnak. Amit Lars ír, az arról szól szvsz (szerény véleményem szerint), hogy ő maga is másnak érzi a nőket, nem csak a nők reakciói különböznek.

Kamunick: Hogy nem valós problémáról írsz, hanem kitaláltad a szituációt... Én nem így gondolom, ez barbie véleménye.

@skarlát betű: Már bocs a véleményemért, de ez már szőrszálhasogatás...:) miazhogy csak a lányok reagáltak másként és másként, de én nem éreztem öket másnak???! Szerintem ez valami olyannak a belemagyarázása, ami értelmezhetetlen ( pontosabban szolva, elöitéletre utaló értelmezës, ami mincs is benne a leírtakba) szofisztika. Arról szól, hogy én nem tettem különbséget Nők kózött...? Ha Nektek így könnyebb értelmezni engem, ám legyen.... De azért én csak nem így gondolok magamra, ha lehet. A "kitalált attitüd", pedig igaz. De csak az a része, ahol Barnival elfenekeljük egymást.... de ott jeleztem is mosolygócskával, hogy viccnek szántam... pontosabban csipkelődésnek. Éreztetni akartam Barbival, hogy Ő egy kicsit másképpen él bennem, mint a többi, egyforma, csak fejben más Nő. Ő popsiban más.....srry! Az szvsz majdnem a sírba vitt! Jó, hogy visszarángattál ide, a még élők közé! Na me gyek, elteszem magam, reggel 4-kor kelek. hosszú nap lesz.

@skarlát betű: Újraolvastam az egész, általad idemásolt commentemet. Szemantikailag is elezemezve, arra jutottam, hogy most Ti vagytok azok, akik nem jól olvastátok, nem jól értettétek amit írtam. Nem a lányokat jellemeztem aként, mintha Ők lettek volna egy kaptafára készültek :) A kapcsolataim egyformaságát, egy, rám hamar jellemzővé váló stílusát írtam le vele. Ebből a széles határok közt értelmezhető "stílus" szóból pedig a szexuális hzzáállásomat próbáltam előtérbe helyezni. Tehát, az egykaptafa idézőjelben annyit tesz, jó hosszú lére eresztve és a Női nem mámorító sokszínűségét nagyra értékelve és annak a változatosságnak a személyiségfejlődésemre (ha volt ilyen egyátalán :) gyakorolt elementáris erejét nem megkérdőjelezve, hogy a kamaszkori puszta kíváncsiságból és ma már felidézhetetlenül sokféle apró cseprő indíttatásból elkövetett, szinte csak a szexre kihegyezett kapcsolataim után, egy homogénebb, összetettségében is egyszerűbbnek ható, és igy visszanézve egyformának tűnő kapcsolati formát vélek felfedezni. Az egyszerű kiváncsiságot felváltotta az érzelmi kötődést, ffiúi önérzetet tápláló, a hosszabb távú elköteleződést lehetőségként magában hordozó, és persze a szexuális téren megismert legjobb tapasztalataim megismétlését, lehetőség szerinti meghaladását is lehetővé tevő szerelmi kapcsolat kialakulását tartottam célként szemelőtt. Nagyon ronda, nagyon hülye nővel, valamint általam felszedhetetlennek bizonyulóan jó csajokkal nem volt tapasztalatom..... De a maradék is egészen színes halmaz.....

De kár, hogy csak most bukkantam rá erre a blogra. Ehhez az "ősrégi" poszthoz támadt először kedvem hozzászólni.

Szóval nekem új dolog ez a szeretőtartás, kb. 5 hetes. Két gyerek után, mikor már úgy éreztem, végleg elhalványult a libidóm, egyszer csak jött ez a dolog. Az illető pasival csak szex van, de azt nagyon magas fokon űzi, illetve részéről valami érzelmi kavarás is, de szerintem azzal csak szórakoztatja magát.

Ami azt illeti, eddig csak pozitív hatással volt a léte az otthoni szexre. Előfordul, hogy szex előtt a szeretőmre gondolok, és az csinál kedvet, de amikor a gyerekeim apja kerül a kezem, a lában (és egyéb testrészeim ) közé, akkor már csak vele vagyok, nem gondolok senki másra. Nem kamu! Ugyanis őt szeretem.

Eleve sosem értettem, hogy szeretkezés közben hogy lehet másra gondolni, mint magára a szeretkezésre. Hiszen az annyira intenzív, nem tudok agyalni közben. A nyalás már más helyzet, ott teret kapnak a legmocskosabb fantáziák is, de azok sem a szeretőmről szólnak.

@Avenarius: A gondolat szabad, és oda repked, ahová akar...

Ahány helyzet, annyi megoldás. Ha pl a megkívánt illető is nyitott a dologra, elég valószínű, hogy a gerjedelem nem otthon lesz levezetve...