Az egyik legutóbbi kommentfolyamban vetődött fel a téma: haza lehet-e vinni a harmadik szereplő által bennünk felkeltett vágyat, és az otthoni szex csillapítja-e azt? Esetleg meg is szünteti? Mikor megkívánunk valakit, azt a konkrét személyt kívánjuk-e meg, vagy a szexet magát? Mennyire fontos, hogy azzal elégítsük ki a vágyunkat, aki felébresztette? Beérjük-e egy helyettessel, esetleg teljesen át tudjuk-e transzportálni rá a kívánást?
A mással való fantáziálás szeretkezés közben biztosan sokaknál jellemző, bár éppen az egyébként annyira toleráns Popper tartja ezt aljas dolognak... (Akkor inkább a félrelépés.) Pedig meglehet, hogy a legtöbb nő fantáziálás nélkül el se jutna az orgazmusig. (Még mindig tartozom egy poszttal a női fantáziákról, de eddig nem volt erőm megírni. És az még a legszolidabb fantázia, hogy egy megkívánt pasival képzelik el az aktust, hol van ez a többitől!)
Kinél működik ez a transzportálás, és kinél vall teljes kudarcot? Vagy másképp: milyen esetben működhet és milyen esetben nem? Kiiktatja-e a külső szereplő utáni vágyat, ha otthon őt képzeljük el? Vagy túlságosan nyilvánvaló a különbség, és szánalmas a próbálkozás? Esetleg még a maszturbálás is célravezetőbb, mert ott legalább nem kell a valódi partnerünkre figyelni?