@HoldViola:

A jogi szankcionálást személy szerint helyesnek tartom - bár a büntetési tételeket túlzónak.

Tényleg nincsen a következőkben magánvélemény, viszont nem vagyok jogász és nem tudok annyira precízen/hidegen fogalmazni.
Csak egy kis pontosítás, mert ezt meg sajnos nagyon sokszor volt alkalmam közvetlenül látni::
A szakzsargonban "házastársi hűtlenség"-nek nevezett cselekmény tényleg nem büntetőjogi kategória, a polgári- és a büntetőjog sem szankcionálja, vagyis nem válóok.
Viszont bizonyítottság illetve beismerés esetén általánosan elfogadott és közkeletű indok.
Vitás és nehezen eldönthető esetekben például a gyermekelhelyezést a bíróság belátása/döntése szerint befolyásol(hat)ja nemtől függetlenül annak a félnek a hátrányára, aki a házasság felbomlásának közvetlen okozója.
2007-ben az utólagos hivtalos összesítések szerint például a válást kezdeményező férfi felperesek több, mint 2/3-ánál ez volt a megnevezett indok.
Ez nem statisztika, nem anonym, nem "csak mondtak valamit ami éppen jött - bizonyítani/beismerni kellett.

Szóval semmi sem habostorta.

Nem kell mindig mindent érteni... Mire jó ez a nagy tudálékoskodás... A rejtélyek a harmonikus földi lét nélkülözhetetlen élvezeti forrásai és egyben felülmúlhatatlan lehetőségei...

@Nyikosi:

Te biztosan ehhez a témához szólsz hozzá? Vagy, egyátalán, hozzánk "beszélsz"? Nem írtál megszólítást :-) kicsit nehéz így követni a dolgaidat, mégnehezebb reflektálni rájuk :-)
De ha csak úgy szeretnéd kipakolni, ami a bögyödet nyomja, tedd nyugodtan ! Itt elfér :-) SB türelmes és liberalis bloggazda....

@OakTree: A magántitok-sértés büntetési tételei nyilván nem a házastársak közötti levéltitok-sértés esetére vannak kihegyezve, ott aztán lehet hivatkozni könnyedén arra, hogy az illető véletlenül nyitva hagyta a postafiókját, vagy eleve megmondta a kulcsszót, vagy bármi más - nem hiszem, hogy túl sok feljelentés érkezett ezügyben. Persze, jó tudni, hogy akár ezt is megkockáztatja, aki kutakodik.
Egy házasság felbomlását meg rengeteg dolog egyszerre okozza, a hűtlenség csak egy a sok közül, és ha arra kerül a sor, hogy bíróságon pereskedjenek, akkor a bíró is mérlegelni fogja a sok-sok körülményt. De persze, ha az egyik fél börtönben csücsül magántitok jogosulatlan megszerzése miatt, akkor nem neki fogják ítélni a gyerekeket. (Bár kétlem, hogy ilyen esetben letöltendőt lehetne kapni.) Ráadásul az esetek túlnyomó többségében a nőké lesz a gyerek - ugye, ezt sok apa nehezményezi -, és ők nem kisebb arányban hűtlenek, mint a férfiak. (Csak kevésbé buknak le.)
Nálunk mondjuk egyértelmű, hogy ki tud gondoskodni a gyerekekről, úgyhogy ez nem is lenne kérdés.

@OakTree: Igen, ezt én is meg tudom erősíteni régi tanulmányokból és közeli hozzátartozó válásának egykori szemlélőjeként. Aztán jön majd "te vagy a hibás, mert megcsaltalak" visszavágás, és ebből a végeláthatalannak tűnő hercehurca. Az biztos, hogy a kiváltó októl függetlenül a hűtlenség ott is rossz pont volt a bíróság szemében a gyerekelhelyés kapcsán, bizonyára a példamutatás, erkölcsi minta közvetítése összefüggésében. Szóval nem egyszerű egyik oldalról sem a történet tényleg, de a bűncselekmény mégis csak bűncselekmény.
Én most, szerencsére már jóformán túl az egészen, azt bánom, hogy akkor nem jelentettem fel az illetőt; talán akkor elgondolkodott volna, mert hiszen az a titok az én titkom is volt, nem csak a férjé és szerintem erre is áll, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Mindegy.
Viszont az számomra nagyon ijesztő, amit látok közvetlen környezetben és mindenütt, mit bírnak csinálni emberek egymással egy kapcsolatban. Mintha a kapcsolatok tényleg arról szólnának, hogy "enyém, enyém, enyém"... Bennem viszont felmerül, hogy hol van a másik fél ebben a történetben? Egyre biztosabban tudom, hogy - azon túl, hogy jómagam nem akarok így viselkedni - azt sem tűrném, hogy valaki engem ilyen mértékben kisajátítson, ennyire ne tartsa tiszteletben legalább azt a magánszférámat, amihez még egy kapcsolatban is jogom van... Szóval nem jók a kilátásaim:(
Amúgy én nem néznék bele azért sem, mert én ilyen részletességgel nem akarnám tudni; eléggé fáj az, ha átverik az embert anélkül is, és az úgyis kiderül turkálás nélkül is előbb-utóbb. Legfelejebb még szarabbul érzi magát, ha én korrekt voltam vele.

@skarlát betű:

Ilyesmi "titkok"-ra gondolva, persze hogy nekem is van amit még nem mondtam el... vagy az alkalom, vagy a téma odanemillése miatt. De nem eltitkolási szándékkal. Ha lesz egy egyértelmű apropó vagy éppen nekem fontossá válik a megoyztása, vagy a páromnak lehet fontos a tudás, ami a még el nem mondott információbol szerezhető meg, akkor teritékre kerül majd.

Én továbbra is amondó vagyok (egyéni véleményem), hogy a szerelmi kapcsolat ilyen szempontból egyedi-kivételes, mert pont az benne a pláne, hogy az együvétartozás érzése olyan elementáris, hogy megszűnik a titok fogalma.... semmilyen más kapcsolatra ez nem lehet igaz.....talán csak az ifjukori barátságok legmélyebbjei közelítik meg egy darabig :-)

A jogi csűrcsavar meg egy családon belül semmit nem ér :-) Melyik hűtlen jelentené fel a párját, mert az belenézett a zsebébe, a nyitvafelejtett mail fiókjába vagy az elölhagyott telefonja híváslistájába-sms-ibe ?
Abszurd az egész felvetés :-)

@skarlát betű:

Ja! És persze, a barátok-barátnők ránkbízott titka "szent", azért a barátok felelnek :-)
De a gyakorlat azt mutatja, hogy ebben a csajok és a férjeik sem következetesek :-) néha megosztják a barát-barátnő titkát, néha nem....
Én hajlok rá, hogy a titkot megosztó tudtával-elfogadásával adjuk csak tovább házastársnak az ilyesmit....
De itt is tettenérhető a szerelmesek "agyamentsége", hiszen az ilyen titok megosztása is az együvétartozást "demonstrálja", pont arrol szól (többek között), hogy nincsenek titkaink egymás előtt :-)

@HoldViola: Az erkölcsi minta... Hát, erről a végtelenségig lehetne agyalogni. Hogy mi minden romboló egy kapcsolatban, és hányféle olyan viselkedés van, ami fölött simán elsiklunk, pedig erkölcstelenebb, mint a hűtlenség.
De nem várhatjuk egy bíróságtól, hogy filozófiai kérdéseket boncolgasson - így aztán sose születne egyetlen ítélet sem.

@est ragon: Hát, én nem vagyok ilyen agyament, és nem is szándékozom már az lenni. Szerelmes igen, de agyament nem.
Persze, hogy az ágyban sokmindent elmondanak az emberek, amit nem kéne, erre építenek a titkosszolgálatok is. Ehhez még szerelmesnek se kell lenni egyáltalán.
Nem abszurd a felvetés, nyilván van, aki bepróbálkozik ilyesmivel (feljelentés az e-mail-ek feltörése miatt), mindenre van ember. Egymás ekézése váláskor meg nemzeti sport. Persze, nem csak itthon.

Tudod, a helyzet az, hogy írhatok én akármit, azzal egész biztosan a "témá"-hoz fogok hozzászólni. Ez már a parttalan locsogások természetrajzából következő egyszerű sajátosság.

nem szeretem, hogy kiélezzük nemekre. férfiaknak, nőknek egyformán lehetnek titkai. és igen, felvetődött, hogy mit is nevezünk titoknak tulajdonképpen. a levéltitokból indultunk ki és a titkolózásig jutottunk.

est ragon példát kért, hát tessék: évekkel ezelőtt elég szemrevaló csaj voltam és rámkattant a férjem (nős, kisgyerekes)nagybátyja. semmi különleges okot nem szolgáltattam a figyelmére, de előfordult, ha enyhén ittas állapotban volt menekülnöm kellett előle. nagyon kínos volt a dolog, rettegtem, hogy kiderül. aztán elmúlt ez is, mint minden, viszont évekkel később úgy alakult, hogy másik nő védelmében elmondtam a férjemnek, mi történt. nagy felháborodva kérdezte: miért nem mondtam el akkor?
- azért mert kinyírtad volna!! - elrágódott egy darabig a sztorin, aztán rájött, h tényleg! felboríthattam volna a családi békét egy hülye fellángolás és más ember idiótasága miatt. nem érte volna meg és egyetértett velem. ez nem dobta fel a kapcsolatunkat(:)) de egymás megértéséhez közelebb vitt.
sokszor vagyok így. az ember - ha esze van - mérlegel. ha fenn akarja tartani a családját - az én esetemben egy elég nagy családot - akkor gondolkozik, más szemszögéből is mérlegel és az alapján dönt.

@HoldViola:

Balhés válást láttam éppen eleget sajnos. Nem csak hűtlenség miatt van az, sőt!

@skarlát betű:
"nem várhatjuk egy bíróságtól, hogy filozófiai kérdéseket boncolgasson"
Ennek én nagyon örülök is - gondolom sokakkal együtt. Értelmezzenek meg alkalmazzanak csak száraz jogot - de azt minél jobban és hatékonyabban.

"az ágyban sokmindent elmondanak az emberek, amit nem kéne, erre építenek a titkosszolgálatok is"
Ez a titkosszolgáltatosdi az a dolog amihez remélem az életben nem lesz semmi közöm. Értem én, hogy szükség van rá, meg hogy csinálnia kell valaki(k)nek, de nem jó belekerülni soha.
Csak egy részben idevágó régi emlék:
Egy ügyvéd barátnőm mesélt annak idején egy példát, hogy hogyan is történhetek arrafelé "hidegen" a dolgok. Egy nő volt az ügyfele aki teljesen hétköznapi adminisztratív munkát végzett, de valami olyan adatokkal vagy cégnél ami miatt fokozott megfigyelés/átvilágítás vagy mi alatt állt.
Egyszercsak meglepetésszerűen közölték vele - természetesen nevek és részletek ismertetése nélkül - hogy a családi élete rendezetlenné vált a férje cselekménye miatt és így esetleg zsarolható is. Felkérték, hogy a munkája további ellátása érdekében rendezze a dolgot.
Na itt nem a nő turkált, aki tette annak joga volt hozzá, a kapott információ "biztos volt" és mégsem volt bizonyítékként felhasználni a válóperben.

@OakTree:

Utolsó modat: .... mégsem lehetett bizonyítékként ....
Ez már diszgráfia részemről, bocsánat.

Közben még az ugrott be, hogy ha ebben az esetben a feleség gyanakszik és kutat akkor törvényt sért -vagyis hiába bukik le a hűtlen férj mégsem használható fel pl. az esetleges váláshoz.
Így meg tuttira vehető volt a férj hűtlensége, mégis valami más kellett legyen a hivatkozási alap.

Szóval logikusan megközelítve a dolgot sem mindig célravezető szerintem kutatgatni.

Most akkor ott tartunk, hogy érdemes-e kutakodni? Jogos-e kutakodni? eredményét tekintve "etikus-e" kutakodni? vagy, hogy miként álljunk, úgy, általában a "másik" szabadságához?

Én, mint "eredménycentrikus" ffi, persze, máshogyan látom a dolgot... :-) a csalás kiderülése, minél tovább tartott a viszony, minél több hazugság (ami a titkot védi, de lehet úgy is interpretálni, hogy a megcsaltat védi.... bocs' , hogy mindig provokálok) rakódott mellé, minél jobban titkolták, annál nagyobb problémát jelenthet az érintetteknek, amihez képest az a morális deficit, hogy volt-e joga a megcsaltnak elolvasni a "nem az ő szemének szánt"-akat, általában eltörpül amellett.

De az is sokat elárul egy kapcsolatról, ha előbb kutakodik, előbb nyomoz, mintsem kérdezne a párjától... pláne, ha ezek után töri-zúzza a családi porcelánt, a csaló telefonjat-számítógépét, tépi a ruháit vagy a munkahelyén-baráti-rokoni körben "kellemetlenkedni" kezd..... ekkor már "mindegy is", hogy mi váltotta ki ezt... szerintem, szerintem, szerintem, szerintem... :-)

@OakTree:

Azt most olvasom masodszor Tőled (és nagyon bölcs meglátásnak tartom :-) ), hogy aki "kikéri magának", hogy tulajdonosi szemlélettel tekintsenek rá, olyasmiféle elvárásokat vessenek a szemére a csalás kiderülésekor, azok próbálják meg a saját viselkedésük ilyesmi vetületét is figyelembe venni.... jelesül avval nézzenek szembe, hogy amíg a megcsaltat, a családot és a gyerekeket védték a titkolózással, elhallgatással, becsapással, addig "tulajdonon belül" tartották a másikat, elvéve az "önrendelkezési jogát", végig abban a hitben tartva őt, hogy nincsen én+te felállás, csak kötelező "mi" van.... :-)

Na, nem ragozom tovább.......

@est ragon:

"a megcsaltat, a családot és a gyerekeket védték a titkolózással" - ez számomra már csak egyszerű ideológiai körítés.
Vagy igaz vagy nem. Nem lehet eldönteni. Elhinni, vagy nem hinni lehet.
Emberileg teljesen érthető, mert jóval jobban hangzik mint bármi más.

Egyébként ez az egész kisajátításos érvrendszer számomra azért olyan illogikus mindkét oldalról, mert csak a végén a veszkedéseken merül fel. Amíg a kapcsolat működik addig mindkét fél önként odateszi magából a párkapcsolathoz szükséges lényeges dolgokat a közösbe - többnyire ma már azért önként és dalolva (szerelmesen).
Nem MINDENT csak a hosszútávú működéshez szükséges dolgokat.
Aztán persze felmerülhet, hogy szép lassan ezt is, azt is vagy egy részét vegyük ki. Ez lehet pl. a szex+érzelmek egy része (hűtlenség), de bármi más is.

A Te hasonlatoddal élve én főleg azt láttam, hogy az így alaptőkéjét vesztett kft-t többnyire nagy veszekedések között felszámolják a volt tulajdonostársak.

@OakTree:

Ezek miatt vagy Te a szívem Tölgye :-)

@OakTree: Ez a merkantilista szemlélet emberi kapcsolatok tekintetében nekem mininum furcsa, noha nagyon sok múlik az érzelmeken az üzleti életben is, azért ott nem a csontodat és a bőrödet viszed vásárra, ez legfeljebb a keleti civilizációban van így, ahol egy munkahelyi befuccsolás szinte kötelező jelleggel vezet öngyilkossághoz.
A párkapcsolatokat nem józan megfontolás és minden részletre kitérő szerződés keretében szokás kötni, hanem csak úgy, megérzés alapján (persze, a modern házasságról beszélek), vagyis, ahogy egyszer kardhal kolléga írta, csupa olyasmire teszünk ígéretet, amiről nincs fogalmunk, és nem is lehet. És a világon mindent könnyebb felbontani, mint egy házasságot, noha az teheti csak igazán pokollá az életünket, ha elromlik. (Jó, ha a családod 4 nemzedékig adósa a kínai maffiának, az keményebb dió, elismerem.)
Érettebb fejjel kötött vagy nem szerelmi házasságban esetleg nagyobb a tudatosság, ott viszont sokszor játszik a félelem, hogy már nem fog az illető jobb partnert találni, kifut az időből, lépni kell, és köt egy kompromisszumot, amit később már nagyon nehezére esik vállalni. Sok ilyen esetet láttam.
A gyerekekre való hivatkozás nem ürügy, nálam pl egyértelmű, hogy nélkülük nem lenne semmiképp házasság a továbbiakban, egyedül miattuk vagyok hajlandó elviselni az együttélést. Ilyenre is ismerek példát eleget.
Egyébként meg kinek kell a kényszerű hűség? Kell nektek az, hogy a partneretek megerőszakolja magát, csak, hogy betartson egy szabályt, ami őt nem teszi boldoggá?

@skarlát betű:

A merkantilizmus legyen akkor egy sántító példa. Nem is értek a pénzhez, meg kevés is van belőle foylamatosan :)

Az elejével teljesen egyetértek.

"kinek kell a kényszerű hűség"
Ez senkinek sem kell. Kényszerű semmi sem. Ezen már régen túllépett szerintem ez a kultúrkör.

Ez most errefelé az egyének teljesen szabad döntése. Sikertelenség esetén pedig ott válás nehezen kivívott lehetősége is. Ami persze nagyon nehéz, de hát a társadalom/jog szerintem nem is tud semmi többet kezdeni a dologgal.
Nehéz ügy, és igen fájdalmas, de hát kevés kudarcnak van fájdalommentes következménye.

Csak a gyerek(ek) miatt együttmaradni természetesen már nem párkapcsolat, csak valamiféle kényszerszövetség. Jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy a gyerek(ek)nek teszi a legrosszabbat hosszú távon.

Csak azért igyekszem az ideológiát és az érzelmeket amennyire lehet lehámozni, mert minden ideológiai indok megáll fordítva is:
pl:
Egyébként meg kinek kell a hűtlenség utáni kényszerű látszatkapcsolat? Kinek kell az, hogy a partnere megerőszakolja egy olyan dologgal, ami ha kiderül akkor az őt nem teszi boldoggá?

@skarlát betű: @OakTree:

Mielőtt félreértés lenne: Az előzőt is általában értettem és nem Rád. A gyerek miatti együttélés is lehet kultúrált intelligens és a gyerekeknek jó.

Közben hirtelen még hűség/hűtlenség és kényszer:
Hűség:
Ahogy most is írtad a legtöbben tényleg nem tudatosan és érzelemvezérelten, de hallgatólagosan vállaljuk azt, hogy megpróbálunk monogám (érzelmileg és testileg hűséges) párkapcsolatot hosszú távon fenntartani. De még így sem látom kényszernek. Nem kötelező. Kilépni "visszacsinálni" lehet - abszolút igaz, hogy nem egyszerűen.

Hűtlenség:
Teljesen egyoldalú és önkényes lépéssel az önként vállalt közös életformában alapvető változás előidézése. A másik félnél kényszerhelyzet előidézése. "Visszacsinálni" nem lehet.

Ahol a legelején vagy akár menetközben kölcsönösen tisztázzák és elfogadják a nyitott kapcsolatot, ott nem is tudom értelmezni egyik fogalom sem.

@OakTree:

fogalom sem = fogalmat sem :(

Balerina.

-Édesem, nem láttad a bögrémet?

-Szívecském, hogyhogy a te bögrédet? Most, hogy összeházasodtunk, már nincs enyém-tiéd, csak miénk van! Egyébként ott van a polcon... És most mit keresel még?

-Hát... izé... a kockás alsógatyánkat.

@kardhal77:

Nagyon jó és nagyon találó :)))

Tényleg sokan hiszik azt, hogy egy papírtól meg egy hagyományos formális megnevezéstől minden más és szép lesz automatikusan.

A "tündérlány" értelmezés is érvényes persze, de én konkrétan Sztankay Á. trófea-előjelzésére utaltam, látván, hogy belendült a vadászgépezet. Mindegy. Semmi jelentősége.

A konkrét esetre vonatkozóan viszont a szokott módon embertelenül aljas és hazug értelmezés, mint általában bármi, amit te megvéleményezel...

Általában is elképesztő, hogy mennyit tudsz hazudozni, pont az objektíve érvényes jelenségek és összefüggések ürügyén. Azokra indulsz be a jelek szerint. Pedig nem kéne.

Egy párkapcsolat kialakulásában mindig ismert vagy rejtett értékmérők és értékjelzők hatnak közre, precíz hierarchiába rendezve a kapcsolati működést.

Egy emberi tartalmúként felépülő kapcsolatban már maga ez a tény is elég nehezen kezelhető, sok esetben egyszerűen elfogadhatatlan, de az meg különösen tűrhetetlen, hogy eleve a puszta hierarchia fenntartása és megerősítése legyen a párkapcsolat központi momentuma. Márpedig a női gondolkodás eleve és szélsőségesen hierarchiaközpontú, annyira, hogy sokszor nem is találni benne más jellemző momentumot, mint csak ezt.

Adott férfi, női egyed erotikus vonzereje, szexuális kisugárzása egy veleszületett fizikai adottság, olyan objektív jellemző, mint az örökölt vagyon vagy társadalmi pozíció. Egyformán amorális, sok esetben kifejezetten embertelen ezeket az adottságokat tehát mások feletti fölényhelyzet kialakítására használni, szándékosan irigységet generálva azzal dicsekedni, mekkora vagyont örököltem, micsoda befolyásos családom van, vagy rengeteg szexuális kapcsolatom van, mert mindenki engem akar megkefélni.

Ezek nagyon aljas dolgok. Ennél már csak az aljasabb, amikor ezek a tényezők eleve egy adott párkapcsolati hierarchia létrehozására, ill. megerősítésére vannak felhasználva, mármint abban az esetben, ha egyáltalán létrejött is bármi.

@Nyikosi: @Ulica Baszmannaja:

Na! :-) most mar egy titokkal kevesebb.... :-)

eddig nem volt világos, hogy hol kapcsolódtok ide, hogy kinek írtok, hogy kit szólítotok meg :-)

érteni most sem értem :-) , de diszkrét tudok lenni és át tudom ugrani a kommentjeiteket :-)

Fő a kommunikáció , az interakció ! az meg, megy Nektek 1000-el :-)

Mit nem mondasz, b+... És ezt csak így egyedül, bandázs, biztosító kötél, minden nélkül, séróból... Hallod... Nem semmi.

@Ulica Baszmannaja:

Hát... :-) néha bejön egy-egy merész ugrás a sötétbe.... de ha sikerül (mint most is), akkor még mindig mondhatom szerényen, hogy csak szerencsém volt... :-)

Tedd hozzá: Nagy. Nagy szerencséd volt. Amikor végre megértetted, amiről (eredeti állításod szerint) továbbra sincs fogalmad sem... Hm. Érdekes azért ez így. Amúgy jól vagy? Egész biztos? Nana... Nálad sosem lehet tudni...

@Nyikosi:

Mivel már nagyon erősen nem ide tartozik, valószínűleg ki lesz moderálva.

Tényleg minden hátsó szándék és egyéb nélkül csak tényleg mindenevő vagyok és a puszta női kiváncsiság:

Ez a fogalmazás és szemléletmód engem nagyon erősen emlékeztet Dr. László András illetve a Ultradextro-conservativitizmus fogalmazás- és szemléletmódjára.
Véletlen?

Semmi sem véletlen. Ez sem véletlen, hogy az én fogalmazás- és szemléletmódomnak pont annyira semmi köze a Dr. László Andráséhoz, mint amennyire az Ultradextroconservativitizmus-hoz sem.

Ez az egybeesés már-már kísérteties, aminél már csak az megdöbbentőbb, hogy mi mindenhez nincs még - említetteken kívűl - abszolúte semmi közöm. A világ és benne a létezés dolgai egyszerűen csodálatosak.

@OakTree:

Drága Tölgyecske! :-)

Ilyen ultradextro...???? izé tényleg van? vagy ezt most "szülted" az alkalom abszurditásával megtermékenyülésed után közvetlenül :-)))) ?

ki is google-zhatnám, hogy mi a túró ez, de inkább avval szórakoztatom magam, hogyha ez vmi vicc, élc, akkor kicsit olyan mint K Frigyes: Így îrtok ti...cimü örökbecsüjének egyik gyönyszeme.... a repülős-műszaki szakzsargonnal teletűzdelt dicsekvés leírása, valami szalon-katonatiszt stilusában :-) , ami televan olyan hülyeségekkel, hogy beszorult a stucni alá düzni.... stb

@OakTree:

Na! Utánanéztem a dolognak.... :-(
Már nem mosolygok...
Kár..... úgy jobb volt, ahogy én képzeltem el.... :-)

@OakTree:

Remélem (el sem tudom képzelni, hogy máshogy lenne) Te csak "szakmai kiváncsiságod" okán látogatod azokat a portálokat, ahol ez a kifejezés napi használatban van ?

Nekem elég mellbevágó volt átfutni az első három találaton.... :-(

Mindenkinek elment az esze?

@est ragon:

Nagyon érdekel minden.
Mindenhová az emberi kiváncsiság visz.
Annak idején Julius Evola báró egy könyvét olvastam és kiváncsi lettem, hogyan is van ez a magyarul hasonló verzióban. Ha nem ismerek valamit, hogyan legyen róla véleményem? Ennyi.

@kardhal77:
Nekem már elég régen :)))

@kardhal77: Nekem neeem!!! (Bukfenc mindent tud. De tényleg.)

@kardhal77:

Ezért vahy te is itt, nem ?!? :-)

Az nem úgy van. Hanem úgy, ahogy azt én jobban tudom. Mert miként már más helyen is említettem, sokan a napi valóságot valóságimitációval helyettesítik. Márpedig erről a szimulált lényegű valóságról modellalkotás útján, vagyis tisztán szimulációs eljárással, kizárólag szimulált lényegű ismeretek szerezhetők, ezért az így létrejövő megértés egyszerűen nem más, mint a megértés szimulálásának módszerével létrehozott szimulált lényegű megértés… Nna.

- Aha. Sört hoztál?

@OakTree:

és mond csak, most, hogy elolvastál ebben a tárgykörben ezt azt Evola-tól dr. László-ig, miként látod ezt az érdekességet?

a félműveltseg díszpéldánya vagyok. de avval álltatom magam, hogy "dehogy" :-) , inkább tapasztalt és hamar az emberi mozgatórugók valamelyikét tudom "desztillálni" bármely tömény katyvaszból....

most szép lassan elolvastam egy 10 évvel ezelőtti interjút virág lászló tollából evvel az úriemberrel.....

A recenziója az egésznek, hangsúlyozottan a RÉSZEMRŐL, hogy ne öregedjen meg senki.... :-)
ha mégoly' tanult és világotlátott is mint ez az úr volt 61 évesen :-)

másrészt, mindig egyfajta borzongató félelemmel tölt el az olyan "felsőbbrendűségében" tévedhetetlenné váló ember bármely megnyilvánulása, amely leplezetlenül kimutatja az egyik legprimitívebb emberi gyarlóságot, ami a hiúság és a hatalomgyakorlás leplezetlen vágyásából gyúródik össze, és ha hozzá keveredik bármely valódi, az átlag fölé emelő képesség (itt a sokat tanultság "talmi csillogtatása) akkor csak a "ha a hülye kap egy kalapácsot, elkezd mindent szögnek látni" arroganciában ölt testet....

Igen , ezt egyetlen interjúból "előitéltem meg" ....
szégyen-gyalázat, hogy "szerencsétlen" ember 5 évtizednyi munkásságát így nyírom ki.... ez az én arroganciám.... :-)

Mivel a világról és a létezésről szóló ismereteink lényegében kivétel nélkül valamilyen szintü tárgyi érvénytelenségen alapulnak, semmi különös nincs abban, hogy napi létezésünket tömény hazugságok és érvénytelenségek rendszereire építjük fel. ( És rá. Oda. Neki. Bele. Szanaszéjjelösszevisszaszerteszét...)

Szandi-mandi.

És, ha már így a tárgyban megszólított lettem, odanyílvánulnék, hogy nem igazán a szóbanforgó úriember éktelen baromságaival van gond. Hanem, amint fentebb céloztam már rá, az alapokkal.

Van ugyanis egy abszolút erejű tapasztalati tény. Ez pedig az, hogy nem született még egyetlen olyan, magát metafizikusként meghatározó személy (filozófus!!!? Jaj, neizéjjünkmáá...) akinek a leghalványabb fogalma lett volna arról, mi is lenne a metafizikai valóság tényleges lényege, hogy ennek érvényességéről már szó se essék.

Amit erről egy metafizikus mondani tud, az általában csak annyit jelent valójában, hogy hát az olyan izé... Ugyanis a mi jó (értsd: hülye) metafizikusaink minden tudása tulajdonképpen abból áll, hogy buzgón tudják elemezni azt, amiről valójában fogalmuk sincs.

Amivel persze egyáltalán nincsenek egyedül. Így van ez minden hitelvi, hitbéli tevékenység esetében egyformán, (lásd: vallás, filozófia, "elméleti" fizika, stb.) melyek közös és eléggé kezdetleges lényege az, hogy egyaránt valami igen primitív dogmatika köré épülnek. (Kérdésre: A pszichoanalízis nem tartozik ide, mert azt most kihagytam. És, ha én kihagyok valamit, akkor az ki van hagyva. Nahát.)

Hát.... még jó, hogy hétfőn reggel SB felvezet vmi új témakörbejárást, mert ez most itt akkora gellert kapott, hogy a fal adja a másikat.... :-)

@OakTree:

Látod, Tölgyecske?! ez az én formám.... :-(

a sok olvasgatás után belefolytam egy beszélgetésbe, hogy egy kicsit melletted lehessek (vetüljön rám közvetlem közelről a dicsfényből, ami övez Téged) és valami filozófiai vita kellős közepében kell szembesülnöm a metafizikai szemlélet ultrajobbos konzervativizmusának kritikájával...? :-)
kitört a hétvége, ma még nem ettem meleg ételt.... a kisfiam névnapját is lekésem éppen.... már csak ez hiányzott nekem .... talán majd legközelebb..... :-)

@kardhal77:

Nekem túl nehéz terep ez,így nyári gumikkal....
Ez neked való, sportemberhez méltó (méltatlan ?) feladat....
Tiéd a pálya ! :-))))

...nem én kezdtem! (A gellerezést.) (És, ha igen, akkor se.)

@est ragon:

Köszönöm :)))))

Hogy kerül a csizma az asztalra?
Mi köze az Öregúr szószátyárságainak a Titkok, Levelek, Levéltitkok témához? Netán savanyú lenne már neki a szőlő?

Jó kérdés. De sebaj. Asztalunk is van, csizmánk is van, már csak Triciát kellene lecserélni... Valami kézzelfoghatóbbra. Túlságosan is transzcendens az ő lénye az én némileg evilágibb igényeimhez képest...

@HoldViola:

Ma épp két hete, hogy egy titkod nem hagy nyugodni.

két poszttal ezelőtt azt írtad, hogy egyszer elvben benne lettél volna egy hármas szexben, de utólag már bánod, mert kiderült a fiúd inditéka.....

A fiúd valódi inditékát sejtem :-) , de mi volt az az álinditék, amivel rávett téged az elvi beleegyezésed megadására ????!!!!

Ha könyörületet ismersz, elárulod nekem ezt. Azóta, mint egy rejtvényen, töröm a fejem.... már aludni sem tudok azóta.... :-)

@est ragon: A szakításos beszélgetéseink során az derült ki, hogy ennek - ahogy még sok más dolognak - semmi köze nem volt hozzám, csak felhasznált engem, mert én "kapható" voltam erra, ami neki régi vágya volt már, csak a feleségétől sosem kérhetné, mert őt ettől jobban "tiszteli". Azt tudtam (azt, hogy régi vágya), de úgy tudtam, hogy eddig azért nem került rá sor, mert ezt nem lehet "bárkivel" és kifejezetten velem szeretné megélni. Én belementem, mert szerettem volna boldoggá tenni őt, ő viszont éppen azért akarta velem, hogy ne sértse meg ezzel a kéréssel a hitvesét, aki előtt ilyesmit még csak megemlíteni sem lehet:(
Te most talán gyerekesnek tartasz, hogy nekem ez nem mindegy, számomra pedig igenis sok minden áll vagy bukik a motiváción. Nem miattam volt velem, nem "a két szép szememért", hanem csak azért, hogy tömködjem a lékeket. Ezért tudott túladni rajtam, mikor már az érdeke mást diktált.

Chelsea-ben hűvösek az esték mostanában...

Gordon felügyelőnek pedig gondjai voltak. A hallban öt hulla hevert, és egyiknek se volt érettségije. "Ez kemény menet lesz." -gondolta. Rosszkedvűen méregette őket, és azon tűnődött, kit küldhetne el egy kávéért...

@HoldViola: Hát, ez a te exed meglehetősen tenyérbemászó ürge lehetett, remélem, már tisztábban látod...
Amúgy meg nem tisztelet kérdése, hogy egy nővel szívesen hármasozna-e egy pasi, mert ez nem dehonesztáló dolog. Gondolom, a nagy tisztelettől csak misszionárius pózban és sötétben szabad házaséletet élni.

@est ragon: Tényleg témahiányban szenvedsz :P Szólj hozzá a pucér pasikhoz :)

Keine Kommentar.

@HoldViola:

Köszi a választ. Semmiképp nem kivánlak el-meg-stb. itélni. Pláne nem gyerekesnek :-)
Kifejezetten jólesett olvasni, hogy olyan erős volt benned az adni akarás, annyival fontosabb volt a párod öröme, hpgy ezért "képes lettél volna" belemenni olyasmibe, ami a "természeted"-indittatásod ellenére volt.
Őszintén szolva, fel sem tételeztem, hogy ilyen van.... magamból kiindulva, a párom "sírva könyöröghetne", akkor sem tudnék ilyesmit megtenni neki.. :-(
Azt hittem, hogy ilyesmibe akkor megy bele akár ffi, akár nő, ha saját késztetés és kiváncsiság is elég erős ehhez.... önfeláldozás (biztos önző dög vagyok, meg feltékeny kisajátító, meg prűd konzerv, stb :-) ) etéren számomra felfoghatatlan.... ehhez női lélek kell....

@skarlát betű:

Holnap elolvasom az új posztot, és kommentelem is :-) megigérem :-)

Hát igen. Az érzékeny, áldozatkész női lélek az tényleg maga a csoda. Mert van olyan, a feleségét aktívan kefélő nős pasi, akiért még a hármasszexet is bevállalná egy további újabb nővel együtt, és van olyan egyedül élő fasz, akiért még egy kurva szót sem...

Igen, ez valóban csodálatos. Mocsok.

@skarlát betű: Hát... Ezt mondta nekem, hogy mert őt nem sértheti meg ezzel. Ténylegesen arról lehet szó, hogy ő saját magát nem vállhatja a felesége előtt. Az ő titka a párja előtt leginkább az, hogy milyen ember ő valójában. Ilyen egy valóságot el nem bíró kapcsolat, ahol ilyen szinten nem lehet őszinte az ember. Ez egyébként szerintem a vízválasztó: a levéltitok szent, a másik privát szférája szent. A szexualitás körében viszont nincs helye titkolózásnak, mert ezen múlik, hogy a párom elfogad-e engem ténylegesen, vagy sem. Csak úgy hozhatom döntési helyzetbe, ha önmagamat adom: elmondom neki, hogy nekem ez a vágyam. Lehet, hogy ténylegesen nem lesz benne esetleg ő partner, de ha még csak fel sem merem hozni, szerintem az gáz. Akkor nem is engem szeret, hanem azt, amilyennek mutatom magam és amilyen nem leszek sosem.
"Nem sérthetem meg vele, mert őt ettől sokkal jobban tisztelem.." ... Ehhh... :(

@est ragon: Tudod, nagyon-nagyon féltem, de megigérte nekem, hogy majd vigyáz rám és ha nem lesz jó nekem, abbahagyjuk. Olyan nagyon szerettem volna őt boldoggá tenni, ezért nem gondoltam bele mélyebben, hogy nekem ez majd jó lesz-e. Aztán a sok hónapnyi keresésnek köszönheteőn eléggé a tudatom részévé vált a dolog; annyira, hogy a végén már nem tudtam volna jószívvel azt mondani, hogy engem nem hajt a kíváncsiság. Annyira meg akartam felelni neki, hogy már nem tudtam a végén, hányadán is állok ezzel a kérdéssel. Most, mikor már szakítottunk jó sok hónapja, még mindig gondjaim vannak ezzel, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem akarom soha, senkivel kipróbálni.

...te tényleg teljesen hülye vagy...

@HoldViola: Már mivel vannak gondjaid? Azzal, hogy gondolsz magára a lehetőségre? Nem kell szégyellni, ha kíváncsi vagy, és azt se, ha esetleg vágysz ilyesmire, teljesen normális dolog. És az is, ha egy pasi ki akarja próbálni.

A legtöbb legitim kapcsolat nem őszinte se szexuálisan, se sehogy - lehet, hogy most ez sommás. De nagyon sokan nem merik felvállalni, mi mindenre vágynak, mert kb biztos, hogy abból csak támadási felület lesz, értetlenség és gyanú. Akivel nem lehet őszintén beszélni, azzal nem is fognak (kivéve néhány kezdeti próbálkozást). És persze, hogy nem a valóságot mutatja az ember, ha tudja, hogy azzal csak elássa magát. Ritka az olyan kapcsolat, amelybe még az extrém vágyak bevallása is belefér. (A hármasozás nem extrém.)

@skarlát betű: Az egész téma okoz gondot, nem tudom hová helyezem ténylegesen: elutasítom, vagy kíváncsi vagyok; hogy csak neki akartam megfelelni, vagy ténylegesen izgat a dolog. Azt tudom, hogy valamilyen szinten kinyitott engem ez a kapcsolat: már érdekes tud lenni számomra egy olyan szexfilm is, amiben csak csajok vannak és egy-egy csinos lányban nagyon tudok gyönyörködni, ilyenek. De a "többiben" bizonytalan vagyok, mégha ezt halál ciki is bevallani, mert hát 30-on túl csak illik tudni az embernek, hol fekszenek a "korlátai" pontosan.

De miért vannak emberek olyannal benne egy kapcsolatban, aki mellett nem lehetnek önmaguk, aki nem fogadja el őket teljes valójukban? :(

@HoldViola: Nekem is kérdés volt ez, és harmincon túl. Természetes, ha még ilyenkor is vannak témák, amelyekkel kapcsolatosan nincs határozott álláspontunk, miért kéne, hogy mindent leszögezzünk?

Hogy miért élnek emberek ilyen kapcsolatokban? Hát, mert ilyen jut nekik.

@HoldViola: @skarlát betű:

Teljesen egyetértek SB-vel. Pedig nem is mindig szoktam :-)

A lényeget tekintve pedig Holdviola álláspontját is osztom. Mármint, hogy ha emberek nem merik a vágyaikat felvallalni már a társuk előtt sem, ha évek-évtizedek alatt nem alakult ki az a stilus-forma, amiben a "ciki", önmagunkban sem tisztázott valtozásainkat megbeszélhetnénk, akkor csak a távolságot növeljük egymás között, hiszen ahogy szaporodnak a változások bennünk (mert csak a változás örök, semmi más) úgy szaporodnak az elhallgatott, elkerült titkaink....

persze felmerül bennem egy egyszerű technikai kérdés is :-)

milyen hármasozást kíván egy ffi és milyet egy nő..?
mennyi benne a homoerotika vagy egyátalán megmaradhat-e tisztán heteronak egy hármas felállás....?
mi izgatja ebben a nőt annyira, ami legyőzi a "természetadta" féltékenységét....?
mert engem, ffiként sok minden visszatart és semmi nem izgat abban, hogy másodmagam ügyködjek a hölgy örömére :-( és ha még azt is beleveszem, hogy fordítva (két nő + egy ffi) még egy kis "leszbi show" beütést is elvárnak a ffiak, akkor pláne tele vagyok ellenérzéssel, mert én senki nő kedvéért nem adnék elő "buzisót"... (bocsánat a kifejezésért, de nem tudom, miként nevezik ezt hivatalosan)...

@est ragon: Egy nő mind a 2 féle hármast akarhatja. Teljesen heterónak is megmaradhat a dolog, bár akkor mesterkéltebb lesz - már, ami a 2N+1F verziót illeti. Nincs szimmetria a 2 felállás között, hiszen a női biszexualitás társadalmilag elfogadottabb, így aztán nem léteznek olyan nagyon erős averziók sem az emberekben (a legtöbb szex iránt érdeklődő férfi kifejezetten pártolja az ilyesmit, szerintem). A legtöbb heteró nő viszont nem szeretne biszexuális férfiakkal szeretkezni - ha jól tudom. De lehet ez is kultúrafüggő, természetesen.
Ha egy nőben még csak kíváncsiság sincs ez irányban, persze, hogy ne csinálja csak a pasija kedvéért. Ahhoz, hogy élvezze az ember, kell, hogy legyen benne vágy, bár tény, hogy ezt sokszor magunknak se valljuk be.

@skarlát betű:

".. bár akkor mesterkéltebb lesz.." ez jó :-)
a legjobb megfogalmazás eddig. rámutat egy kicsit arra, amit eddig a magam álláspontjaként feszegettem: hogy a hármasozásba beleegyezés-belenyugvás sem fogja az abba averzióval a lelkében beszálló hitvest feloldani.... mesterkélt és "magát megerőszakoló" lehet, ami nem kis veszélyt jelent a későbbiekre nézve..
Én amondó vagyok, hogy ebbe csak az menjen bele, akár ffi, akár nő, ha telve van kiváncsisággal, vagy kimondott vággyal eziránt.... ha nincs ilyen alap valamelyik félben meg, akkor a másiknak le kell erröl mondania. Sarkosnak tünhetek, de szerintem itt nincs helye önfeláldozásnak..... Ez az én véleményem.
Az a ffi vagy nő, aki emiatt hagyja el a házastársát-családját, vagy csak ezért képes veszélyeztetni azt, az egy gyermekded önzőséggel bíró gyenge lélek.... még jó, ha csak ezen a területen derül ki róla... bár kötve hiszem, csak itt nyilvánulna meg...
Tartottam lélekben én is már ennyire mélyen.... de kinőhető :-)

@skarlát betű:

Nincs szimmetria a két felállás között, mert a nöi biszexualitás társadalmilag elfogadottabb.....

Azért ez ütős.... :-) mi köze a társadalmi elfogadottságnak egy olyan dologhoz, ami maximum arra a két, esetleg három ember legintimebb magánügye..... eddig "lenéztük" azokat, akik gyávák bevallani maguknak vagy párjuknak az esetleg "elnyomva tartott" vágyukat.... most meg avval mentegeted a vonakodó ffiakat, hogy ha ők a társadalmi el nem fogadottság miatt "nyomják el a biszexualitásukat, akkor az frankó... de ha egy nő erre való hivatkozással nyomja elő sem engedi bújni, még a gondolatot se, akkor az már prüd-maradi-lejárt konzerv ... ? :-)

bocs a fogalmazás zavarosságáért, de telefonon csak egy sort látok és "el el felejtem" az első tagmondatok ragozását, igeidejét, tárgyára vagy alanyára tett utalásait..... de remélem, azért érthető, amit feszegettem benne ?. :-)

est ragon irta: "...a ciki, önmagunkban sem tisztázott valtozásainkat megbeszélhetnénk ..... hiszen ahogy szaporodnak a változások bennünk (mert csak a változás örök,semmi más) úgy szaporodnak az elhallgatott, elkerült titkaink..."
Terjesszük ki a változások körét a cikire, titkokra leszűkitő nézeteidet!
A világ, a természet, közvetlen környezetünk (emberi társadalom) és benne az ember (tudása, kulturája, hite, nemi élete és szerelmei) is állandó változás, fejlődés tárgyai. A létért való küzdelemben a jobban alkalmazkodni tudó fajok élnek túl, az egészségesebb, erősebb, intelligensebb és potensebb egyedek kiválasztódása tartja fenn a fajt. Igaz ez az emberi társadalomra és annak egyedeire, ránk nézve is. Az emberi faj ugyan túlszaporodott (v.ö. az 1950-es és 2010-es globális adatokat) - de egyenetlenül. Európában negativ, Távol-Keleten erősen pozitiv a népszaporulat trendje. Talán azért került ennyire középpontba a szexualitás, a testi szerelem a kulturában, a mediában, hogy az elmúlt pár évtizedben a fehérbőrű emberek körében az utánpótlást sem biztositóan lecsökkent születésszámot újra megnövelje, és tudja magát ez a rassz reprodukálni? Ilyen okon is el lehet gondolkozni, mivel a korábban igen merev szexuális erkölcsi normák és a családot illető nézetek és szabályok is valóban megváltoztak, lazábbak lettek.Köszönhetően annak, hogy a nők tanulnak, dolgoznak, illetve annak a társadalmi nyomásnak is, hogy mindkét félnek kell tudnia pénzt keresni. Új generáció döngeti a kapukat, sőt be is lépett a felnőttség kapuján. Ők sokkal őszintébbek, szókimondóbbak, racionálisabbak, mint elődeik.
Nem rosszabbak, vagy jobbak szüleiknél, egyszerűen csak mások. Talán szexuálisan is jóval aktivabbak, mint az 1-2 emberöltővel ezelőtti fiatalok. Értik az új idők új szavát, de közben nem akarnak feleslegesen konfrontálódni. Élni akarnak, szeretni akarnak, és a gyerekeiket is föl akarják nevelni. Azt hiszem, ilyen egyszerű az egész.

@est ragon: Szerintem az csak a jéghegy csúcsa, ha valaki az effél vágyait nem vállalhatja a páárja előtt; barátok elbeszéléseiből az derül ki, hogy némelyikük még olyan egyszerű kérdésekben sem mer őszinte lenni a férjéhez/feleségéhez, hogy én csak pislogok. Az emberek olyan szinten képes engedni az érzelmi zsarolásnak, hogy az félelmetes: a "pedig ha szeretnél, akkor..." kezdetű mondatokkal mit lehet csinálni némelyekkel, te jó ég:(
Szerintem ez nagyon gáz, mert az annyira k* sz* érzés, mikor az ember azt érzi, hogy nincs elfogadva:(
Ami a hármast illeti, én ha elképzeltem ezt a dolgot, leginkább addig jutottam gondolatban, hogy a kedvesemet valakivel közösen kényeztetni, szóval csak a neki adás vezetett, ezért nem éreztem féltékenységet. Mikor felmerült annak a lehetősége beszélgetések során, hogy esetleg ők egymással lehetnek-e elfoglalva, nem zárkóztam el, sőt bujkált bennem némi kíváncsiság, milyen érzés lenne őt mással látni. Az a gondolat, hogy ő váljon passzívvá egy időre, már sokkal kevésbbé lelkesített, legtöbbször félelemmel gondoltam rá, bár bevallani nem igen mertem. ha paráztam ezen, azzal "nyugtatott meg", hogy némi alkohol csodákat művel. @skarlát betű: én is ezt tudom megerősíteni: elképzelni nem tudnám magam egy 2F-1N felállásban. Egyetértek veled, hogy a lányok esetében talán nem olyan erősek a határok. Én pl. legutóbb a barátnőmmel egy koncerten nagyon sokat voltam kézen fogva, hogy ne veszítsük el egymást a tömegben, és egyáltalán nem volt bennem ellenérzés; egy másikkal képesek vagyunk akár fél órán át is úgy beszélgetni, hogy közben fogjuk egymás kezét, vagy egyikőnk a fejét a másik ölébe hajtja, aki aztán simizi a haját. A pasiktól ilyet nem látok és azt hiszem, nem is szeretnék:) Nem vagyok kirekesztő, semmi bajom a homoszexualitással, de az viszolygással töltött el, mikor egyszer egy mozielőadás alatt kénytelen voltam végigszenvedni, hogy végigsmárolják a filmet az előttem lévő sorban:)

@est ragon: Ugyan már, est ragon, most komolyan... Az emberi szexualitás sajna vagy nem sajna nagyon is függ a társadalmi elfogadottságtól. A késztetéseink természetesek, de hogy azokból mit engedünk kibontakozni, tudatossá válni, és mit fogalmazunk meg, akár magunknak, de főleg másoknak, az már teljesen a társadalmi elvárásoktól függ. Pl az incesztus a legtöbb kultúrában tabu. De van olyan, ahol nem, pl az ókori Egyiptomban teljesen normálisnak számított, hogy fivér és nővér egy pár legyen, házasságra lépjen, satöbbi. Vagy mondhatnám az állatokkal folytatott szexuális aktust, ami bizonyos vallásokban szakrális cselekménynek számított.
Ha tehát azt az üzenetet kapod mindenünnen, hogy heteró férfi nem vágyhat másik férfi érintésére, még a legjobb barátját is csak hátbaveregetnie illik, akkor az bizony baromi komolyan ott lesz az agyadban és magad is meggyőzöd arról, hogy te még álmodban se vágysz ilyesmire. Nőként annyival könnyebb a helyzetünk, hogy a fizikai kontaktus megengedett, bevett dolog, és innen már a vágy is könnyebben ébredhet fel. De azért itt is vannak komoly gátló tényezők, persze.

@HoldViola: Azt viszont nem mondtam, hogy nem tudnám elképzelni magam egy 2F+1N konstellációban :) Feltéve, ha a fiúk nem foglalkoznak egymással :)

@skarlát betű:

Még igazat is adok Neked (biztos a karácsony közeledte miatt :-) , de ez a magyarázat, miszerint a társadalmi megitélés fog vissza ffiként, hogy megbuzuljanak, ha igaz, akkor ugyanez a társadalmi elitélés miért nem fojtja el a bennük a vágyat a házasságtöréstől, hármasszextől stb.... ? :-)
Miert fogadod-várod el egy hetero macsótól, hogy hagyja csak elfoltva a homokosságát, pedofiliáját, gerontofiliáját, stb- ét.... mert az társadalmilag is fontos korlát, vagy mert a Te izlésednek megfelelő önkorlátozás ?
Ugyanakkor "lekezelően" bánsz azokkal, akik érvként hangoztatják itt, e fórumon, hogy fontos társadalmi és erkölcsi és párkapcsolati és családi elvárás, hogy fojtsák el magukban a hűtlenségre irányuló késztetéseiket. Csak mert Te másként látod ezt?
El sem hiszed, hogy lehet szenvedés és hiányérzet
nélkül élni, ha az ember "megtanulja" kezelni azokat a külső ingereket amelyek ráerősíthetnek a belső ösztönökre és késztetésekre..... sem fájdalmat, sem csillapíthatatlan hiányt nem okoz, ha valaki "nem enged" valamely társadalmilag már nem túl szigorúan megitélt, de párkapcsolati vagy családi viszonyokban veszélyes késztetésnek....

@est ragon: Megint nem azt olvasod, amit odaírtam. Nem mondtam, hogy megbuzulnál - bár már maga a szóhasználat is zavar kissé, mert ennél PC-bben kéne fogalmazni. Azt állítottam (kéretik nem mindent magadra venni, általánosságban beszélek), hogy a heteró önképű férfi még annyira se enged esetleges tudatalatti homoeoritkus késztetéseinek, mint a heteró nő - noha a legtöbb nő se enged neki.

És azt se állítottam, hogy ne lehetne valaki boldog monogám kapcsolatban. Elhiszem, hogy nem okoz csillapíthatatlan hiányt, ha csak egy partnered van, hiszen neked a jelek szerint (nota bene, miután eléggé kitomboltad magad, ami ugyancsak nem felejthető) az utóbbi tizenx évben teljesen megfelelt a monogám élet, és ismerek más ilyen embert is, teszemazt a férjemet. (A nehezebbik dolog az, hogy mind a 2 félnek megfeleljen ez az életmód.)

És azt se tagadtam, hogy rengeteg embert visszatart a hűtlenség társadalmi megítélése. Most mi a kérdés? Hogy én negatívnak gondolom-e, hogy a szexualitásunkat meghatározza a mindenkori vallás/társadalmi szabályok? Ha ez túlzott korlátozást jelent, azt negatívnak tartom, igen, de baromi nehéz megmondani, mi a túlzott és mi az egészséges. Úgyhogy nem is teszek rá kísérletet.

@skarlát betű:

A második résszel szinte szóról szóra egyetértek.
Én sem tudom az egészséges és túlzó meghatározottság korlátait pontosan meghatározni.... amit meg "átléphetetlen korlátnak" látok magamban, azoknak a többségét soha, még csak csak meg sem közelítettem semmilyen vágynak engedelmeskedve sem..... nem tudtam eddig, hogy a tudatalattim tartott vissza . Sőt... pont azt hittem, hogy a tudatalattim lökdös a tilosba, keresteti velem a határokat.... na mindegy.

Az első részre meg csak annyit, hogy sosem tudom, mi a jobb? Ha általánosítok, vagy ha magamat hozom példaképp elő. A legszebb tanuság erre az első mondatom, ahol keverem az általanos és konkret alanyra utaló ragokat :-)

A végere csak annyit: amit Te kitombolásként látsz, annak nem kis része felejtendő emlék..... tinikent és huszas eveim elejen boldog együgyűsegemben "játszottam" a minden virágra szálló méhecskét.
De az első házasságomat kisérő dolgaim már az akkori saját személyiségemnek is az elfogadhatatlan részét képezték. Minden volt az, csak nem tombolás....

@skarlát betű: Tudom... Csak talán nem voltam egyértelmű: ahol azt írtad, hogy "a női biszexualitás társadalmilag elfogadottabb, így aztán nem léteznek olyan nagyon erős averziók sem az emberekben" - ennek megerősítéseként utaltam arra, hogy én nem tudnám magam elképzelni 2F-1N felállásban. Ennek viszont nem csak az az oka, hogy a 2 fickó a fejem fölött ne élvezze egymást, hanem az, hogy nem viselném más testét, mint a kedvesemét. De látod, itt megint az asszimetria, hogy a női nemmel megengedőbb vagyok a saját testemet illetően is.

@HoldViola:

Azt hogy nem viselnél más ffi testet magadon, csak a párodét, az biztos? Vagy csak "meg akarsz felelni" valamilyen ideálnak? A szeretői viszonyt is folytató férjes asszomyok itt arrol számoltak be többen is, hogy megy az az elviselés, még akkor is, ha otthon már unalmas is a férjük teste.... de egy részük "erkölcsösebbnek" tekinti, ha valamennyi szünetet tart a két partner között... :-) arrol egy sem számolt be, hogy egyszerre akarta bolna a kettő ismert és "szeretett" testet magán érezni :-)
Lehet, hogy a Te álláspontod az általános....., a nőies :-)

@est ragon: Mondjuk úgy, hogy sajnos egészen bizonyosan nem tudom megosztani a testem párhuzamosan/egyidejűleg több férfi között. Még abban a több évben sem tudtam mást közel engedni magamhoz, amikor pedig csak szeretője voltam valakinek. Ha nem is mély elköteleződés, de valamiféle pozitív érzelmi kapcsolat kell fűzzön ahhoz, akivel lefekszem, viszont egyszerre csak egyhez füzhet ilyen. Én lennék a legboldogabb, ha ez nem így lenne, mert akkor most nem lennének olyan szintű problémáim, mint hogy pl. idén még nem szexeltem:) Bár csak mostanság kezdett el egyáltalán ébredezni bennem valami vágy féleség, sok hónappal az után a viharos szakítás után, de más már megoldotta volna szerintem rugalmasan:)

Holdviola, Nem lehet, hogy az igazi problémád nem a hármasszex, hanem az, hogy annak ellenére, hogy azt hiszed, túl vagy már rajta, még mindig nem tudtad feldolgozni a szakitásotokat? Titkon még mindig magadat hibáztatod, mert úgy véled, a szakitás fő oka a szeretőd oldaláról az, hogy nem mentél bele a hármas-szexbe? Ne is gondolj erre! Biztos vagyok benne, hogy képes vagy sokkal jobb, hozzád illő és téged őszintén szerető partnert találni. Mivel alapvetően monogám a hozzáállásod, próbálj sokat mozogni társaságban, de inkább ne a nős, hanem az egyedülálló férfiak közül próbálj keresgélni! Sok van belőlük, hidd el nekem!

@HoldViola: Szerintem ezen lehet változtatni, ha akarsz. De valószínűleg nem is akarsz, ez persze szíved joga, csak látod te magad is, mennyi felesleges szenvedést okoz ez a nagyon egyirányú vonzalom.

@Tylia cordata: Én alig ismerek egyedülálló pasikat, és akit ismerek, az saját bevallása szerint alkalmatlan a párkapcsolatra... Noha most nem versenyzem ezen a pályán, elárulhatnád, hol lelhetők fel a facér, ámde nem teljesen zakkant egyedek, akikkel kezdeni is lehet valamit. Szingli ismerőseimtől egyre csak azt hallom, hogy a pasik nem akarnak elköteleződni, sőt, semmit se akarnak. Én főleg nős pasikat ismerek, akik viszont már elköteleződtek. Ha valaki 40 fölött még nem tette meg ezt a lépést, az szerintem már nem is fogja. Persze, lehet elvált, csak akkor meg azért nem akar újabb komoly kapcsolatot, mert megégette az első. Özvegy emberek viszonylag ritkán fordulnak elő, bár ők meg nagy valószínűséggel a gyászukon nem tudnak túllépni.

@skarlát betű: Nagyon félreérthetted a soraimat, ha arra jutottál, hogy ennek még hozzá van köze. Ez arra az időre volt érvényes, amíg ő volt. Annak már vége, túl vagyok rajta abban az értelemben, hogy utána már nem bánkódok.

Csakhogy azóta nem sikerült senkit olyan közel engedni magamhoz lelkileg azóta sem, hogy abból szex lehessen.Íígy nincs. Sajnos ez viszont nem akarás kérdése, mert ha egyszer nem megy, akkor nem megy, de azért nem megy, mert még hátrafelé nézek.

@Tylia cordata: Soha nem próbáltam nős férfiak között keresgélni. Igazság szerint az elmúlt 4 évben sehol senkit nem próbáltam meg keresgélni, és már nem is hiszek abban, hogy keresve találnék bárkit:( A 3as szex témának nincs köze ahhoz, hogy most így vagyok. Annak van köze hozzá, amiket szakításkor a fejemhez kaptam, amik történtek akkor, illetve ahogyan ezek bennem lecsapódtak. Regéltem erről sokat a blogomban, nem is untatnék itt vele senkit; a lényeg, hogy kértem segítséget és már istenesen érzem magam ahhoz képest, ahol voltam mondjuk akár csak 2-3 hónapja.

@skarlát betű: Ezt osztom teljes mértékben sajnos:(
Olyan nehéz az embernek olyannal találkozni, akivel hasonló természetű, hasonló beállítottságú, aki rokon lélek, aki előtt vállahatja magát görcsök és titkok nélkül:(

@HoldViola: "...de nem azért nem megy, mert még hátrafelé nézek." - így helyes.

Terror az, amikor valaki semmit sem hajlandó vállalni, de aztán az égvilágon semmit. A feltételezhetőség bemutatása az nem vállalás, hanem -az esetek túlnyomó többségében- egyszerű átbaszás. Ebből már volt részem éppen elég. Nem engedek ilyet többet. Én mindig vállaltam magam mindenhol, ahol az emberség és a tisztesség azt megkövetelte. Valamilyen szintű vagy értékű vállalás nélkül soha többé nem fogadok el semmit és senkit.

Eddig se lett volna szabad. Jól rá is basztam. Elég volt.

Mert éppen te győztél meg arról végképp, hogy ebben a formában, ezen a szinten soha többet, senkinek, semennyire, semmit. Ezerszer leírtam, ez így tovább kizárt.

De leírom még újabb ezerszer is akár, ha kell, de akkor lesz másként.

@Holdviola. Kedves lány vagy, de mintha félnél picit a világtól?
Amikor egy kisgyerek járni tanul, és elesik, elkezd bőgni, de ha azt mondják neki: "katona dolog" - kihuzza magát, nevet és már nem is érzi a fájdalmat. Mondogasd te is ezt magadban.

Hidd el, ha komolyan veszel egy célt, azt el fogod érni, de ahhoz akarni is kell! De előbb ki kell túzni magad elé azt, hogy te is teszel valamit azért, hogy lehetőséged legyen a boldogságra.
.
Ha szeretnél egy jó társat, akkor keresgélni kell, persze nem görcsösen, hanem csak úgy, lazán. Ennek valószinúségét növeled, ha a sok embert megismersz. De az sem árt, ha jobban megismered a férfiak világát, gondolkodásmódját, amit baráti beszélgetések során megtehetsz.
.
Nem kell elijeszteni a fiukat első menetben azzal, hogy érezteted: te "komoly kapcsolatot" szeretnél (elkötelezettség?! - azonnal meglécelnek). Viselkedj természetesen, kedvesen, hallgasd meg az embereket, és főképpen, legyél mindig jókedvű és optimista.

Nem kell várni az alkalomra, hogy mások hivjanak meg, magad is szervezhetsz bulit, kirándulást, osztálytalálkozót, elmehettek moziba, kerékpároznim bármi jó dolgot csinálni, ami élményekben gazdagit.
Nem árt, ha sportolsz is (uszoda, konditerem, tanulj meg sielni, evezni (ezt felnőttkorban is lehet).
Egy ilyen életmód téged is feldob, és mivel - ha jól értem, gyerekeid még nincsenek - jóval több a szabadidőd, mint sokunknak itten.

Meglátod, lesz majd kik közül választani, miközben te is jól fogod magad érezni.
Ezek gyakorlatban is kipróbált, bevált tanácsok, sőt életmód, ami aktivál téged is, másokat is.

.

Helyesen: "...de akkor se lesz másként."

@Tylia cordata: Ez most úgy hangzott, mint egy életmód-tanácsadó könyvből vett idézet :P
Egyébként, ha jól emlékszem, van gyerek, de nem esküszöm meg rá...
Anno boldogult ifjúkoromban én csináltam mindenfélét, hogy találkozzam pasikkal - se a családi életemben, se az iskolaiban nem volt alkalmam erre szinte egyáltalán, úgyhogy kényszeredett volt és nulla eredménnyel járt. Pedig igazán megpróbáltam mindenfélét, de úgy tűnt, hogy el vagyok átkozva. (Találkoztam ugyan, csak semmi nem alakult ki.) Nekem akkor a külföld hozta a megváltást, mert ott másképp néztek rám és én is másképp tudtam viselkedni, végre kiszakadtam a szörnyű sémákból, amelyeket rám erőltettek korábban. Mikor ismét ebben a helyzetben éreztem magam, a net segített kilépni belőle. A sportolás jó, de vagy van hozzá affinitásod, vagy nincs, ha nincs, akkor csak bénázol, és az nem vonz be senkit. Van egy barátnőm, aki próbált kirándulást szervezni (elvált, 3 gyerekkel, egy borzasztó házassággal a háta mögött): nem jött el senki, egyedül volt kénytelen kirándulni. Persze, valamit nagyon nem csinál jól. Csak mondom, hogy ezek a dolgok korántsem olyan egyszerűen megoldhatók...

Egyedül magamban is tudok lenni. Azért tehát, hogy még jobban egyedül legyek, semmi értelme nincs ráderőltetnem magam. Nem is fogom ezt ezután se tenni, úgy, ahogy eddig se tettem.

Mert mindenki csak annyira létező bárki számára, amennyit tesz is ezért. Te idáig semmit nem tettél azért, hogy bármilyen értelemben is létező legyél számomra. Ezért lényegében nem is létezel számomra szinte semennyire sem, mert abszolúte semmit nem is tettél ezért. Az ellenkezőjéért viszont rengeteget...

És, ha nem akarsz továbbra se tenni semmit, akkor továbbra sem leszel, mert nincs annál pokolibb, mint a társas magány. Ezt te legalább annyira tudod, mint én. Ha ugyan nem még sokkal jobban nálam is...

@skarlát betű
Nálam ez forditott logikai sorrendben történt, és utólag vonom le konkluzióként, hogy mi lehet annak oka, hogy mindig bőviben voltam az 'érdeklődőknek'. Ma is van kik közül válogatni (bár úgy tűnik, ők választanak, nem én!).

Kisgyerekkoromtól fogva sportoltam, majd 15 éven át versenyszerűen, és utána is folytattam: evezés, kirándulás, hegymászás, bringázás - két fiam nagyon örült a kalandoknak (kiskorukban váltam el apjuktól). Aki korán kezdi a sportot, biztosan ügyes lesz, egy életen át!

Amikor felnőttek,ami valahogy nagyon gyorsan bekövetkezett - magamra és saját korosztályomra sokkal több időm és energiám maradt, óriási bulikat hoztam össze, volt iskolatársak, kollégák, baráti társaság, szomszédok, stb. Mindig nyitott vagyok újabb emberi kapcsolatok iránt. Nem azzal a céllal, hogy pasit fogjak, hanem hogy jól érezzem/érezzük magunkat. .

Igazad van, SB, az Internet és az okostelefon is rendkivül sokat jelent ma már az emberi kapcsolatokban (bármennyire is finnyáskodnak középszerű irók). 1995 óta szakmai célra használom (azóta hihetetlen információs robbanást hozott a világunkba). Később adódtak hozzá a reggeli viccküldések, nem is tudom, hány éve már ennek? - meg az ujságok, blogok, melyek emberi és társadalmi kérdéseket egyaránt feszegetnek, nyilt beszéd a szexről, a facebook és egyéb, kapcsolatteremtő programok.Ezeket a lehetőségeket is ki kell használni.

Ami a barátnődet illeti, aki kirándulást szervezett, talán nem tudta eléggé motiválni azokat, akiket meghivott vagy nem volt eléggé vonzó a túra célpontja? Azért ne adja fel, csináljon mást, legyen egy társaasági mag, aki szivesen összejön körülötte, stb.

Én korán kezdtem, hetedikes koromban szerveztem az első kirándulást, a siker szárnyakat adott - azóta ezer és egy alkalommal sikerült kedvet csinálni a többieknek (iskolatársak, barátok/nők) a mozgékonyabb élethez (kirándulások, sielés, kultura, bulik). És mivel ezek miatt jól érzem magam a bőrömben (bár néha nagyon nehéz volt az életem), majd mindig jó kedvem van.

Legutóbb volt évfolyamtársaimmal augusztusban Tisza mentén voltunk 3 napos kiránduláson, eveztünk, usztunk, ettünk-ittunk, beszélgettünk, rengeteget nevettünk, egyszóval csodásan éreztük magunkat, illetve november végén volt gimnáziumomban volt óriási találkozó, ahol rég kihunyt érzelmek éledtek újra az Öregdiákok között - sokezer Volt szikrázott a levegőben (::..

Lehet ezekből is tanulni és újabb ötleteket is mondhattok, azoknak, akik ugy érzik, nem tudják, hogyan kell kilépni a fényre!

Felőlem. Én ugyan leszarom, ahogy eddig is leszartam. Ha csak ennyit tudsz...

@Melchior Zavarevics: @Igor Posnyikov:
Ti itt egymást basztatjátok ? Hol kezdtétek el, hogy pont itt a legjobb befejezni?
Az előzmények ismerete nélkül még szurkolni sem tudok egyikőtöknek sem... :-D

@Tylia cordata: Én értem, persze, ezek miatt vagy boldog vagy érzed jól magad... És mások is ezeket a faktorokat sorolják fel - azok a mások is rendelkeznek azokkal az alapfeltételekkel, amelyek őket ilyen pozitív emberekké tették. Nemrégiben olvastam, hogy a boldogságpotenciálunk 50%-ban genetikai hozadék, de a többi befolyásolható. Ha a "rossz" genetikai puttonyhoz még egy negativista neveltetés is társul, akkor aztán baromi nehéz lesz kimászni a katyvaszból. Van 16-18 évünk, amelyet esetleg olyan emberek társaságában töltünk (mikor teljesen védtelenek vagyunk még), akik módszeresen rombolják az önbizalmunkat és a derűre való képességeinket. Na, ebből kimászni azért nem olyan egyszerű, mint beiratkozni egy edzőterembe. (Amúgy ez sem egyszerű ám. De megoldani se old meg semmit.)
Komoly munka és nagy szerencse kell hozzá, hogy egy kis boldogságpotenciállal rendelkező ember megtalálja azt a derűt, amit más az anyatejjel szív magába - szó szerint... A szerencse ahhoz kell, hogy a megfelelő emberekkel találkozzon, és képes legyen elfogadni tanácsokat is, még ha lehetetlennek tűnik a megfogadásuk, akkor is. De van olyan pszicho iskola, amely szerint még tanácsot adni sem szabad :P

@skarlát betű
Arra utaltam, hogyan lehet olyan pozitiv, sőt boldog légkört teremteni, hol sok ember jól érzi magát együtt. Ez ui. növeli annak valószinűségét, hogy lesznek ott "egyedülálló férfiak is, akik képesek egy normális párkapcsolatra" - ui. az volt a kérdés, hol lehet ilyen pasikat találni.

A pszichogenetika bonyolult tudomány és még gyerekcipőben jár, a genetika más ágaihoz képest. Az ember "boldogság-hormont" (endorfinok), "boldogságra való képességet" sem örököl, legfeljebb bizonyos személyiségjegyeket. A személyiség viszont fejleszthető, illetve változhat, változik is az élet során. Azaz semmi sem "eleve elrendeletett". .

Tkp. egész életünk során - a külső hatásokra és önmagunk nevelésével is - sokat változik a személyiségünk. Nehéz ez olyan gátló merev környezetben, mint amit te emlitesz (erről már váltottunk eszmét nyáron). De nem lehetetlen!

Én egyszerű gyakorlati dolgokról meséltem, amivel, - tapasztalataim szerint - változtatni lehet az életvitelén valakinek, aminek hatására saját személyisége is fejlődni fog és nagyobb lesz a többi ember érdeklődése, iránta.

Nyitottabbá válik új élmények, impressziók és barátok be-, illetve elfogadására, illetve örömet tud szerezni másoknak is.

Nem izzadtságszagú edzőteremre, hanem természetes környezetben történő testmozgásra utaltam. A sport, a fizikai mozgás endorfinokat szabadit fel azagyban, amitól sokkal jobban érezzük magunkat. De mondhattam volna zenehallgatást vagy bármi mást, amitől egy pár ember jobban érzi magát és nyitottabbá válik!

Persze, javasolhattam volna bélyeggyűjtemény mutogatását is - az előző évszázad közepén nagy divatban volt! (:-..
Biztos, hogy igyekezni kell ("komoly munka"), de ne tántoritsunk el senkit attól, hogy megpróbálja!. Biztatásra és praktikus ötletekre van szüksége, hogyan lehet olyan légkört teremteni egy nőnek (férfinak) maga körül, hogy nagyobb esélye legyen hozzáilló barátok (barátnők) feltalálásra.

@Tylia cordata: Dehogy tántorítok el senkit, csak rámutattam a nehézségekre, mert ha azokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor szerintem légüres térben fog lebegni az egész. Lehet változtatni, bár ha nekem most kiránduló csapatot kéne összeállítanom, nagy gondban lennék. Noha rengeteg embert ismerek, főleg a gyerekeim által, nem vagyok az a fajta, aki kirándulást szervez :P Valójában nem is szeretek kirándulni, gyalogolni igen, a természetet is szeretem, de maga a kirándulás mint tevékenység nekem mindig frusztráló volt, úgyhogy nem igaz, hogy mindenkire egyforma élettani hatással van ugyanaz a tevékenység. És maga a tény, hogy sok ember van körülöttem, inkább idegesít, mint felvillanyoz, ebből is látszik, hogy eléggé introvertált vagyok. Az ilyen személyiségek számára sokkal nehezebb a jóllét megtalálása, mint az extrovertáltak számára, és úgy tippelem, HoldViola is hasonló lehet... Változni lehetséges, de vannak személyiségjegyek, amelyek nem fognak megváltozni, kivéve, ha homloklebeny-sérülés ér valakit, mert az teljesen megváltoztatja a személyiségét.

Engem spéci meglepett, hogy 50%-ot tulajdonítanak a genetikának ebben a kérdésben, persze ez örök vita tárgya, de 50% nagyon nagy arány. Tanulj meg futni ugyanolyan könnyedén fél lábbal, mint a két lábúak, ráadásul, ha még 18-20 évig lábbilincsben is ugráltattak. Na, az teljesítmény :P Profi műlábra van szükség hozzá :)

@skarlát betü
A természettudományos publikációk és a továbbképzéseken elhangzott előadások közül sem kell mindent azonnal készpénznek venni! (:-

Nem tudom, milyen kirándulásokon vettél részt korábban, hogy miközben gyalogolni szeretsz, mégis idegenkedsz az erdőn-mezőn át való gyaloglástól, de biztosan "jól kifogtad" a társaságot és az egyéb körülményeket is.

A nyitottság és az extrovertáltság azért némileg eltér egymástól. Azok között, akikkel együtt jöttem-mentem, tanultam, dolgoztam vagy együtt jártam eddigi életem során, természetesen, mindenféle típus előfordult, introvertált is. És elég régen élek ahhoz, hogy belássam, mindenki változik, én is, más is. De hadd idézzek egy fontos mondást:"Ha segitesz magadon, Isten is megsegít!"

Ha olyan kedves légkör alakul ki egy társaságban, mint amit én gyakran tapasztalok - legyen az kirándulás, öregdiák kör, vagy nosztalgiatura rég nem látott kollégákkal egy régóta bezárt üdülő elé a Balaton-partra, vagy darules a Hortoobágyon, vagy régi várak meglátogatása, evezés a Tiszán, bármi - a zárkózott személyiségek is eljönnek, kiválóan érzik magukat a támogató környezetben és átélnek örömöt, boldogságot. Legközelebb is jönnek, majd ők is nyitnak felénk - akcióba lépnek és meghivják ugyanezeket az embereket mondjuk egy egy flash-mobra vagy egy jazzkoncertre.

"Kőből is lehet vizet facsarni" - értsd ugy hogy még a mogorva, maguknak való, szorongó vagy depressziós személyek is ki tudnak nyilni, ha barátságos környezet veszi őket körül. Itt és most ilyen helyzetekbe kerülés lenne az első cél.

Nem a kiránduláson magán van a lényeg, hanem azon, hogy valaki újra képessé váljon az ismerkedésre, gyakrabban kerüljön új emberek közé és "nyíljon ki" korábbi kudarca ellenére. A második cél pedig az, hogy lehetőségeket teremtsen a maga részéről arra, hogy megfelelő pasikkal találkozzon össze, akikkel érdemes megismerkedni.

Ehhez nyitottabnak és mobilabbnak kell lennie- amihez bevált módszer pl. különböző csoportokban való részvétel. Nem arra gondolok, hogy éppen ott fogja megismerni élete párját, bár ez is előfordulhat, hanem körei bővitésére.

Ehhez az Internetet is hozzáadva, már ki fog jönni valami! Próbálj csak lekötni valakit az Neten, akit még nem ismersz személyesen. Ha nem tudsz neki valami érdekes dologról, élményeidről irni, hamar lekattan. Illetve föl sem kelted az érdekődését.

Személyes találkozásoknál a helyzeti előny az, hogy látják egymást ketten, (megjelenés, kisugárzás, "kémia", verbális kommunikáció, stb.)

Partyra, buliba való elmenést azért nem javasoltam, mert láttam, hogy Holdviola kicsit fél, és ha egy zárkózott ember egyáltalán elmegy egy házibulira, hamar kimenekül, mert idegen neki a szituáció, nem ismer senkit, mit csináljon ott? - valójában nem akar rögtön ismerkedési helyzetbe kerülni,stb.

Nehézségek meg mindig vannak. C'est la vie.

@Tylia cordata: Mivel ez nem tudományos vita, és én nem vagyok tudományosan képzett a témában, persze nem fogom neked bizonyítani, hogy ez az 50% megállja a helyét, egyébként szkeptikus vagyok minden ilyen állítással kapcsolatban, de valamiből ugye ki kéne indulni.
Akinek az 50% (vagy akárhány) pozitívum ott van a puttonyában, az az életben nem fogja megérteni (úgy tapasztalom), milyen negatívból indulni. Ahogy egy polgári családba született ember nagyon nehezen fogja megérteni, milyen a cigánysorról indulni. Ezzel nem téged akarlak kritizálni, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy mennyire mások az evidenciák az egyes emberek esetében, mennyire mást hozunk a csomagunkban.
Valószínűleg nem az emberekkel volt baj, akikkel kirándultam, nyilván nem különböztek sokban azoktól, akikkel te szoktál kirándulni... Te nem találkoztál olyasmivel, hogy majd megmutatják, ők milyen gyorsak, miközben te lassú vagy? Hogy csak egy példát mondjak. A csoportdinamika nem abba az irányba megy, hogy igazítsuk a ritmusunkat a kevésbé edzettekhez... :P Szóval, inkább nem hátráltatok senkit a rohanásban, és sétálok egyedül :P Akit gyerekkora óta tájfutásra meg ilyenekre szoktattak, annak ez a természetes, de aki másképp nőtt fel, az nem fogja élvezni az ilyen társaságot. De ez tényleg csak belekapaszkodás az egyik példádba.
A neten könnyebb hasonló felfogású embereket találni, de van, aki meg ettől fél nagyon... (Azt nyilván láthatod, hogy én nem, ezt a kis közösséget végül is sikerült egész szépen létrehoznom :P) De hát nem is nekem kéne most facér pasikkal ismerkednem :)

@skarlát betű
Mindenki a maga eszközeivel. Jó hogy teszel valamit, és jól csinálod a blogot!
Egyébként meg, kutyaütőkkel mentél régen kirándulni, akiket magukon kivül senki sem érdekelt.

Tegnap esti hangversenyen a MÜPA-ben Beethoven IX. szimfóniáját hallgattam, csodálatos előadás volt.

Örömóda:
"Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég
Tündökölj ránk fényözön.

Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid."

@Tylia cordata: @skarlát betű: Hű, jó sokat írtatok, lemaradtam eléggé, pedig visszaolvasva nyilván segítő szándékkal írtátok a soraitokat nekem és a hozzám hasonló gondokkal küzdőknek. Tylia, amit te írsz, az mind nagyon szépen és jól hangzik, de a baj az, hogy - bár nem tudom, Budapesten hogy van - de itt az emberek nagyon közönyösek, nem valami vállalkozó-szelleműek, ha arról van szó, hogy ismeretlenül verődjenek egy társaságba mondjuk egy kirándulás kedvéért. Kollégák... Egyszer mentem velük nem rég Ausztriába, hát mit mondjak, elég volt. Az egész arról szól, hogy gyűjtsék a pletykálnivalót a következő munkanapra: ki kivel, mennyi időt, miről beszélgetett, mit vett, mit evett, mit ivott, lemaradtak a csoportról, vajon miért... Hányás.
Szóval nem egyszerű. Tudom, manapság a vízcsapból is ez az "éljünk olyan életet, amit megálmodtunk magunknak", "fejlesszük a személyiségünket", "legyünk happyk, mert azzal vonzunk be más embereket" stb. folyik, de én momentán azzal is beérném, ha ebben a valómban érezhetném elfogadva és megértve magam. Helyette leül a fickó velem szemben, és másfél órán keresztül kell hallgatnom a kiselőadást arról, hogy ő a hobby-focicsapat edzőjeként micsoda szuper főnök, micsoda szuper vezéregyéniség, és az ő "fiai", meg a szép autója, meg a lakása és nem érti, miért nem esek hasra mindettől, miközben eszébe sem jutott a nagy öntömjénezés közepette kérdezni tőlem bármi olyat, amiből érezhetném, hogy érdekli az, aki vele szemben ül. Odáig nem jut el, hogy megkérdezze, hány éves a gyerekem.
Ha túlságosan keserűre sikeredtek a soraim, bocsi... A te lelkesedésed becsülendő, de én ezt a lelkesedést már nem tudom osztani. Ha én igazi jót akarok kirándulni, fogom a fiam és elindulunk kettesben, abban nem lesz hiba, az tuti. Bár bepasizás sem.

@HoldViola: Budapesten se kolbászból van a kerítés és jóindulattal kikövezve a pokolba vezető út :)
De léteznek olyan, szerintem született tehetségek, akik még az alapvetően inkább kullancs vagy unalmas emberekből is képesek kihozni a pozitívumot. Vagy egyszerűen ignorálni őket, sőt mitöbb, lelkes híveikké tenni. Hogy ezt mennyire tanulható, az nagy kérdés.
Bármilyen esemény megszervezéséhez kell némi karizma - ha sikerre akarjuk vinni, ha azt akarjuk, hogy eljöjjenek, és jól érezzék magukat, főleg, ha semmi cukorkát (lásd ingyen ebéd, stb) nem kínálunk, ha a fő attrakció a kellemes együttlét. Biztos lehet egy kicsit fejleszteni rajta, mert nekem is sikerült, de azért egy nagyobb társaságban IRL még messze nem tudok központtá válni. És kötve hiszem, hogy ez valaha megváltozna.
Ezt a fajta süketek párbeszédét én is nagyon ismerem, és ki nem állhatom. Lehet, hogy egy magabiztos embernek elő se adnák, vagy az szimplán faképnél hagyná őket, de ha látják, hogy türelmes és bizonytalan vagy, vagy egyszerűen csak udvarias, akkor szemérmetlenül kihasználják...
Nehéz, na. Én tudom.

@Holdviola, @skarlát betű
Mindezek viselkedési minták,személyiségünk igenis fejleszthető, változtatható, tanult módszerekkel. Ugyanúgy a kommunikációs képességünk is.

Nem kell túl sok ember a középpontba, elég egy is ahhoz, hogy jól sikerüljön egy szakmai rendezvény, egy party, egy baráti összejövetel, egy flashmob, sőt, urambocsá' a lenézett kirándulás is.

Kiviláglott, hogy mindhárman anyák is vagyunk, gyerekeket nevel(t)ünk (az enyém már felnőtt) és (remélhetőleg) saját nevelésünk sem (volt) haszontalan fáradozás.

Közben mi is változ(t)unk, akarva, akaratlanul - és meglehetősen sokat, a jellemünk is formálódik, a tudásunk nő, a szépségünk csökken. Harcképesebbek, keményebbek leszünk? vagy még védtelenebbek, mint régen? - ezek mind rajtunk múlnak.

A környezetünkben lévő emberekre is tudunk hatást gyakorolni - és ennek kellemes módja a férfi-női kapcsolat, ami lehet testi és lelki, felszines és mély, baráti és szerelmi. De mindig két fél kell hozzá és mindkét félnek tudnia kellene (!) adaptálódni a körülményekhez és legfőképpen egymáshoz. Márpedig ez tanult viselkedési elemekből tevődik össze, amit nem mindenki sajátított el, pedig nem is olyan nehéz....
Azaz: ha valami sorra nem sikerül, akkor akár bennünk is lehet a hiba.

Nem akarok a kirándulásokon "lovagolni", de az alapkérdés emlékezetem szerint az volt, hogyan lehet kölcsönösen megfelelő partnerre szert tenni.

Mivel én öreganyátok is lehetnék, kenyerem javát megettem, én is és barátnőim is kipróbáltuk ezeket a dolgokat, és ha netán első komoly párkapcsolatunk zátonyra is futott, utána felálltunk és újra kezdtük, de másképp. Pl. a leirt módon és meglepő, de megtanultuk a problémákat megelőzni, illetve kezelni - igy aztán nem voltunk, nem vagyunk hiján a partnernek és szép szerelmeket élünk, éltünk át.
.
Hadd prédikáljam el nektek azt, hogy: 1) ahhoz, hogy legyen kiből választani, mozogni kell az emberek között és ugrásszerűen nő a találataink valószinűsége, 2) jó kommunikáció (tanulható) és önbizalom (fejleszthető) szükséges a kapcsolat teremtéshez és hasznos tényező a jókedv, ez empátia és a kedvesség. A női kisugárzás mindig a belső harmonia meglétével van összefüggésben. Ezek még a csinos külsőnél is fontosabbak!