Minden igaz amit leírtál ezekben a pontokban.Mindegy hogy nő vagy férfi.:)

@mangalor: Ja, vagy hűtlen vagy, vagy nincsenek vágyaid, kb... :)

@Tenkeskapi Tánya: Igen, ez is örökbecsű. :)

@régebb óta vagyok Subban mint te: Az egész blog cáfolat. Van mit olvasgatni :)

@Dekatlon: Legalább biztos, hogy nem vagy buzi...

Nincs trollhadsereg, ez így nem is izgi...

Na hát ezt azért elmesélem.:)
Tegnap voltam a fogorvosomnál egy kis ellenőrzésre. Pár perc alatt végeztem is, jövök kifelé, látom, hogy álldogál a kocsim mögött egy colos, bamba képű fickó. Olyan ismerős volt az ábrázata, csak hirtelen nem tudtam hova tenni. Közelítettem a kocsihoz, közben járt az agyam kegyetlenül, ki lehet ez a pógár, és honnan kéne ismernem. Már majdnem odaértem, amikor eszembe jutott: hahó, a feleségét egyengettem jópár évvel ezelőtt!
Még jó hogy nem mentem oda hozzá, hogy "Honnan olyan ismerős Ön nekem, tisztelt Úr?":D

@ghost recon: Még mentél a tömb körül két kört, mire elment az ember? :) és nem mellesleg tudott rólad? Lebuktatok végül?

@Feromontika:

Ja, nem. Simán beültem a kocsimba és elpályáztam. Ő nem ismer engem, csak én őt. Ebből rögtön következik is, hogy nem volt bukta.
Ügyes a csaj ebből a szempontból, mert én még ki sem száltam az ágyából szinte, mikor már megvolt az új szeretője, és gondolom azóta sem lett kevésbé kalandvágyó.

@ghost recon: Hogy az utolsó bekezdés milyen ismerős...

És ebből milyen közhelyet vonhatunk le? "A nők diszkréten eltitkolják, a férfiak diszkréten nem veszik észre?"

@orsiw: Ebből nem vonnék le mindenáron közhelyet. Ez a csaj rendkívül ügyes az ilyesmiben, és ez a pali valószínűleg ilyen birka.

@ghost recon: Vagy mondhatnád, hogy ilyen toleráns, de a te előítéleteid szerint valaki, aki nem rúgja ki a nőjét, feleségét, mert az megcsalja, már birka. Vagy marha, mert nem veszi észre. Lehet, hogy neki is megvannak a maga kalandjai. Amúgy hogy nevezed azt a nőt, aki tolerálja a partnere hűtlenségét? Neki is jár valamilyen állatnév? :P

Ja, és az erről eszembe jutó közhely(csoport):
Aki tolerálja a partnere hűtlenségét, az gyáva, megalkuvó, abban nincs büszkeség. Ha férfi, megvetendő, ha nő, maximum szánandó, de mindenképp lúzer. Az igazi az, ha azonnal szakítanak, válnak, tökmindegy, milyen következményekkel jár ez.

@skarlát betű: Mondhatnám, ha úgy lenne, de nem úgy van. Ennek a pofának évek alatt sem esett le a tantusz, hogy megcsalják.
Továbbra is tartani vagyok kénytelen az álláspontomat, akit csalnak, az áldozat, ha sokáig és masszívan csalják, akkor balek, birka, marha. A megegyezéses alapon űzött szexuális kilengés ugyenis az én fogalmaim szerint nem megcsalás.

@ghost recon: Nem lep meg... Azt azonban soha nem tudhatod, kinek mi van a fejében. Lehet, hogy pontosan tudja, de nem akarja tudni. Nem hozza senkinek a tudomására, mert neki így jobb. Esetleg túlságosan szereti a nejét, esetleg tudja, hogy ő egymaga soha nem lehetne elég a számára, de neki még így is megéri... Nem látsz bele, csak ítélkezel.
A megegyezés olykor ki nem mondott formában létezik, és ez sokkal több esetre jellemző, mint a megbeszélt nyitott házasság. (Szerintem, mert erről aztán nincs statisztika :P)
Pontosan a hozzád hasonló felfogás miatt tartják az emberek titokban a nem standard kapcsolataikat, mert hülyének nézik őket. Sokan a nyitott házasságban élőkről is ugyanezt gondolják.

@skarlát betű:

A nem tudok róla, mert nem akarok róla tudni, az pontosan egyfajta torz hozzáállás. Egészséges, teherbíró lelkülettel az ember mindent tudni akar, ami rá tartozik, márpedig az, hogy megcsalják, annyira rá tartozik, hogy netovább.

@ghost recon: Újabb közhelyet bírtál leírni, a torz hozzáállással, lassan jön a beteges, meg a satöbbi. Csak így tovább...

@skarlát betű:

Oké, tartsunk SB napot! Találj te jelzőt a valóság önmagunk előtti tagadásához!

@ghost recon: Én nem egyszerűsítem le ennyire a dolgokat, tehát egy jelzőt biztos nem fogok találni.
A valóságot egyikünk sem tudatosítja magában teljes mértékben, az Ivan Iljics halála c. kisregényben van egy nagyszerű eszmefuttatás arról, hogy ugyan mindenki tudja, hogy halandó, ezt valahogy elteszi az agya hátsó zugába, és ha valaki más meghal, akkor sem tudatosítja, hogy rá is sor fog kerülni. Ha folyton tudatában lennénk ennek, nem tudnánk élvezni az életet, depresszióba esnénk...
A lényeg, hogy ez alapvető emberi tulajdonság, vannak, akik sokkal több dolgot tudatosítanak és vannak, akik kevesebbet, de kell némi illúzió a túléléshez.
Vagyis, aki sejti, de nem akarja tudni, az nem feltétlen birka vagy marha vagy akármi, hanem van benne egy erős önvédelmi ösztön. Aztán lehet azt is választani, hogy mindent tudni akarok és jön az összeomlás. Vagy mindent tudok és megértem, el tudom fogadni. Nem kötelező egy úton járnunk, és nem kóser megvetni másokat azért, mert nem pont azt az utat járják, amit te.

@skarlát betű:

Tolsztoj nagy király, de azért az Ivan Iljics halála mégiscsak egy regény. Én például minden percben tudom, hogy meghalok majd, és nem zárom el magamtól ezt a gondolatot, mivel a halál egyrészt része az életnek, másrészt az, hogy meghalok, bizonyos következményekkel jár majd, amikkel nem árt előre kalkulálni. Miért ne tudnám ettől élvezni az életet?
A valóság felfüggesztését termézetesen én is szoktam élvezni, szigorúan korlátozott időkeretben, például egy fil megtekintése, vagy egy könyv elolvasása erejéig. Na de közben nem hozok olyan döntéseket, amik emberek életére hatnak ki!

@ghost recon: Persze, nem zárod el magadtól teljesen, de nem is tudatosítod folyton olyan erővel, hogy az megmérgezze a mindennapjaidat. Érted te, hogy mit akarok mondani. Sztem nem csak ebben a regényben működik ez így, hanem az életben folyamatosan és minden emberben. Másképp a gyászfolyamat se új zajlana, ahogy zajlik, pedig megvan a maga "forgatókönyve", a fázisok, amelyeken mindenki végigmegy. Ha pedig nem megy végig, akkor feldolgozatlan marad és visszaüt.
Személyes véleményem szerint is jobb tisztában lenni a dolgokkal, de van egy bizonyos határ, amin túl részleteket már nem akarok tudni. És mindenki más, mást bír elviselni és más jó neki. Az igazság nem mindig szabadít fel, sokszor összetör. Amit legtöbbször tapasztalok, hogy az emberek klisékben fogalmazzák meg vagy visszhangozzák vissza az úgynevezett igazságokat, csakhogy ezek sosem valódi igazságok, pusztán klisék. Paradox módon azok a fájó, nyugtalanító igazságok, amelyeket ezek a klisék elfednek, éppen a jó regényekben olvashatók. :)

@skarlát betű:

Természetesen nem pörgök ezen éjjel-nappal, minden másodpercben, de nem is tagadom magam elől azt a tényt, hogy bármelyik percben meghalhatok. És azt sem állítom, hogy akit csalnak, az foglalkozzon ezzel napi 24 órában. Addig foglalkozzon vele, amíg szükséges!
Éntőlem persze bárki élhet úgy, hogy csalják őt, és nem foglalkozik vele, mert az igazság összetörné, hiszen annyiféle ember él a világon. Vannak akik földet esznek, vannak akik állatjelmezekben érzik jól magukat. Vannak akik luftballomokkal élnek szerelmi életet...

@ghost recon: És vannak, akik nem akarnak elszakadni a saját kliséiktől, mert ez olyan kényelmes... Sokkal kényelmesebb, mint az empátia.

@skarlát betű: Empátia, Úgy érted nem vagyok elég empatikus? Kivel?

Eszembe jutott a blog egésze, vagyis a kapcsolatok mibenléte ill. a fenti beszélgetés kapcsán a vízzel való párhuzam. A víz az érzelmek és az élet szimbóluma is.

Ahogy bánunk a vizeinkkel, az sokban hasonlít arra ahogy az érzéseink és az életünkkel is bánunk. Engedünk neki vagy nem..
A vizeket mostanában, (az elmúlt évszázadokban) szeretjük beleterelni mesterséges csatornákba, ezzel komoly árvizeket okozva, nem is beszélve az azt követő pusztító aszályról. Míg régen csak hagyták, hogy a folyó a maga természetes útján áradjon, apadjon, termékenyítő hordalékot, időszakos tócsákat, mocsaras részeket hagyva maga után sokban segített, hogy az eső nélküli időszakban a vegetáció ne pusztuljon ki..
A víz, az érzések mozgékony természetét figyelembe vevő természetes együttélés képességét elvesztettük. Viszont jól beletereltük a mesterségesbe. Terelve jó. A mi medrünkbe, mert az a mi általunk szabott biztonságosnak vélt kereteket adja, nem látva az óriási veszteséget, amit ezzel okozunk magunknak és a természetnek. Ráadásul a mesterséges medrek ellenére is elég gyakran kell megküzdenünk a víz erejével. Csúcsaként a teremtésnek nem vagyunk képesek alázatosan viszonyulni a nálunk nagyobb erőkhöz. Megyünk fejjel a vesztünkbe. Leuralunk. És még fel sem tűnik a baklövés.

Akkor nem vagy empatikus, amikor félelemből nem adsz létjogosultságot bizonyos érzéseknek, késztetéseknek, pedig ha hagynád azt az erőt a maga módján hatni, akkor lehet hogy sokkal nagyobb hasznot hozna.

@Feromontika: Instant Coelho?

@ghost recon: Ha nincsenek érveid, jön valami frappáns macsóság :P Amúgy nem tartod magad macsónak, tudom. De a reakcióid sokszor pontosan olyanok.

@Feromontika: És a víz mint jelkép erősen köthető a női szexualitáshoz :)

@ghost recon: Az. Instant Feromon

3 mokkáskanál szabály, egy deci önuralom, két kocka őszinteség, ja meg egy kis kompromisszum, csak hogy ne legyen olyan karcos. kész az instant boldogság :P

@skarlát betű: Nem vagyok macsó, de azért jó velem vigyázni.

@Feromontika: Azért a pángalaktikus gégepukkasztó se kutya.

@ghost recon: Juj, most megállt bennem az ütő...:P
De, jobb, ha tőlem tudod, hogy a virtuális macsóság teljes tárházát felvonultatod. Lehet, hogy élőben mást csinálsz, bár kétlem.

@skarlát betű: hogy ezt miért is felejtettem ki? ja, mert magától értetődőnek vettem :)

@skarlát betű:

Nincs okom panaszra, az egyszer biztos.

Nem értem min veszekedtek. Az Ivan Iljicses példa eröltetett volt, Feromontika tényleg Koeljó.

@orsiw: Nem veszekedtünk.:)

@orsiw: Szerintem sem veszekedtünk. És amúgy bírom GR-t az összes velejárójával együtt. :)

@Feromontika: Nem is ismered, aki velem jár.

@ghost recon: ez csak feltételezés. Lehet, hogy ismerem. Kicsi ez a város. :P Csak nem tudjuk egymásról, hogy..

@Feromontika: Ez igaz, tényleg kicsi. Én is hogy összefutottam a sógorral.:D

egy kis zavar van a felvezetőben. a bloggerina maga állítja, hogy a hűtlenek tábora heterogén. ezek után, mármint, ha ezt belátjuk, csakis durva általánosítás lehet mind a tizensok tétel, amin itt szörnyülködni illik.
de ha egy klasszikus helyzetet veszünk alapul, ahol a megcsalás nem egy szimpla félrekufircolást takar, valamilyen homályos indoklással megalapozva, hanem a tartós szexuális és érzelmi külsős kapcsolat otthoni becsapással, hazugsággal, kihasználással jár együtt, akkor arra már megfogalmazhatunk olyan definíciót, amivel szemben nem lesz ellenérv, hogy minden általánosítás butaság.
de még egy ilyen helyzetben is nagyon nehéz igazságot tenni, ha az a kérdés, hogy ki a hibás. mert abban, hogy ki a csaló, aki becsapja a párját, aki kihasználja a számára kedvezőbb helyzetet avval, hogy fenttartja a látszatot otthon, még egyértelmű a viszony, de ha árnyalni hagyjuk a csaló indokaival úgy, hogy nem tudjuk mennyire valósak és mennyire mentegetőek és emiatt elfogadjuk azokat igaznak, akkor máris egy parttalan vita kellős közepén találjuk magunkat.
megoldás nincs. attól csalás a csalás, hogy becsapás és álltatás van benne. ha deklaráltan rossz a viszony a felek között, például úgy, hogy nulla őszinteség, nulla érdeklődés, nulla szex és nulla egyéb intimitás, satöbbi, akkor ott a külsős kapcsolat csak de jure megcsalás, de facto már koránt sem. azt kár is ilyenként elemezgetni.ott a megcsalt inkább álszentként tünhet szembe, mint áldozatként. az ennél cizelláltabb esetek pedig még ennyi általánosítást sem tűrnének el.

álszentként akkor, ha kikéri magának, ha felháborodva kér számon a csalón bármi hűtlenséget. egyébként, ha tudomásul veszi az estleg kiderülő viszonyt, akkor valamiféle nyitás alakul ki. álszentség nélkül. de közel sem biztos, hogy élni is akar evvel a nyitottsággal. csak nem állít erkölcsi és lelkiismereti korlátokat a kifelé nyitó házastárs elé.

nekem nem ment az ilyen nyitás. én inkább elköltöztem és elváltam.

kegmájer: érdekes ez az álszentség-témakör..

Mi a helyzet akkor, ha a férj gyanítja, hogy a neje folyamatosan félrelép, hiszen otthon nincs sex, de mégsem szól. Ez álszentség lenne? Fenntartani a látszatot, nem beszélni a problémáról.
Vagy egyszerűen a helyzet kényszerű elfogadása megoldás hiányában?

Nyitásról szó sincs. Nagyon is zárt a helyzet.

Patt-helyzet.

@Szemekbe zárt titkok:

ha azt elfogadta, nem tette szóvá, hogy nincs otthon szex, akkor azt szóvátenni, hogy mással van? erre gondolsz? mert ha igen, akkor szerintem egy ilyen szituban nincs megcsalás. egy ki nem mondott, elfogadott megállapodás van. ráutaló magatartás, satöbbi. ilyenkor megcsalástr kiáltani álszentség. az addig kerülni próbált probléma egyszercsak szembejön.
megcsalás, csalás, becsapás, satöbbi, ott van, ahol az egyik fél más hitben ringatja a másikat. bizony, még szexel is vele. úgy tesz, mintha a házastársát szeretné. úgy tesz, mintha otthon még elfogadható, jó lenne a viszony, csak hogy leplezze a másik kapcsolatát. titkolózik fontos ügyekben. becsapja a másikat, hogy a család és a házasság előnyeiből is minél több megmaradjon neki. ugyanakkor a szerelmi viszony ne kerüljön túl sokba neki.

@Szemekbe zárt titkok:

nagyon bonyolultan fogalmazok. egyszerűbben tehát. nem az az álszentség, ha elfogadja a párja vélt vagy valós külső viszonyait, ha otthon már nincs működő viszony, szex, érdeklődés, satöbbi. egyszóval, ha beletörődik az elhidegülésbe. hanem ha ezek után számonkéri a hűtlenséget de jure.azt itélem én álszentségnek.

@kegmájer:

mert ilyenkor nem a megcsalás a probléma, hanem az elhidegülés, az eltávolodás, a kapcsolat életben nem tartani tudása. de a külsős viszonyra fogni mindezt egyszerű felelősségátruházási kisérlet. mert míg a házasságért ketten feleltek, addig a külső kapcsolatért könnyű a másikat egyszemélyben felelőssé tenni. de itt van egy ok-okozati, ha tetszik időrendi tisztázni való dolog. ezt a problémát avval a szőnyeg alá söpörni, hogy megcsalást emleget a házastárs: álszentség.

Mindenben, amit írtál van igazság. De szerintem nem ennyire lesarkíthatók a dolgok.

Ha pl. az adott kapcsolatban nincs sex, de minden más működik, van szeretet, összetartozás, gyengédség.. akkor vajon nem joggal kérhetné-e a számon a férj, hogy a nő hova és miért tűnik el órákra?? Ugyanúgy érezheti Ő is magát, mint bármely megcsalt és csalódott feleség, hogy "Én mindent megtettem, megbíztam, szerettem, és tessék! Csaló!!"

Aki csal, annak oka van a csalásra. Hiány, kalandvágy ,.. vagy egyszerűen herótja van a hétköznapokból. Unja a banánt.

@kegmájer: Nem hiszem, hogy zavar lenne, éppen arra akartam rámutatni, hogy ezek a közhelyek így, ahogy használják őket, mégpedig millióan teszik anélkül, hogy belegondolnának, nem működőképesek. És még minden előzetes magyarázat után is bőven van, aki szerint az összes úgy igaz, ahogy leírtam.

Ami a jogos vagy nem jogos hűtlenséget illeti, itt a határok szépen tologathatók. Mert ami neked már jogos, az másnak hallatlan, mivel szerinte olyan nincs, hogy túl kevés szex, mondjuk, vagy ez nem számít, oldja meg másképp, vagy mondjon le róla örökre, kit érdekel... Elhidegülés, kommunikációképtelenség? A legtöbb házasságban bekövetkezik, de ettől még a felek a legtöbb esetben nem tartják elfogadhatónak a hűtlenséget, mert ha nekem rossz, legyen neki is az...

Az igényeink is nagyon különbözőek, van, akinek már az kibírhatatlan, ha egy napig nem szexel, van, aki fél évig is csodásan elvan nélküle, van, aki nem vár és nem ad intimitást egy kapcsolatban, és van, aki bele akar olvadni a másikba... Ezért közelítem meg ennyi oldalról a kérdést, ezért működik ez a blog... Hogy a közhelyeken messze túllássunk.

Ez szerintem igen eröteljesen érinti ennek a blognak a témaköreit is:
csajokespasik.blog.hu/2013/08/30/tul_fiatal_pasi_szeretett_belem

@skarlát betű: te mit tennél a helyében?

@TBal: Elolvastam, a kommentekbe is belenéztem, ezeket inkább nem minősítem, tudjátok már...

Hát legalábbis kipróbálnám, ha tetszene a srác:) Ez ugyanis valószínűleg vissza nem térő alkalom, és ezt a nő is érzi. Annak semmi értelmét nem látnám, h odamenjen a férjéhez és elmondja neki, ettől aztán a férje nem fog olyan érzéseket ébreszteni benne, amilyeneket a srác, csak féltékeny lesz, és nem lehetetlen, hogy lesajnálja a feleségét is, meg a srácot is. Ugyan nem igazán vagyok a híve a fiatalabb fiúknak, ha ennek a nőnek ő bejön, akkor miért is ne? Azt nem hinném, hogy hosszabb távon lehetne vele tervezni vagy főleg válás felé terelni a történetet jó volna, és sztem a nő se hiszi így. De ha akarjátok, majd írok erről a témáról külön posztot :)

@skarlát betű:

a mostani reakciód tipikus hűtlen attitüd. általánosításra okot adó. erre sokan reagálhatnak elitélően, vagy minimum vitatkoznának a nézeteiddel. én inkább vitathatónak tartom. de magamban elitélem.
szerinted próbálja ki a nő ezt a fiatalos kalandot.
szerintem ne próbálja ki.
szerinted ne beszéljen az érzéseiről a férjével.
szerintem beszéljen. szedje őssze a gondolatait. keressen olyan formát, ahol beszélni tud ilyesmikről. sikerélményről, szép emlékekről, hiúságról, satöbbiről.

@Szemekbe zárt titkok:

itt néhány ponton vitatkoznék veled. ha van intimitás meg egymásrafigyelés meg szeretet, akkor miért nincs beszélgetés, akár vita. ne adj isten, veszekedés? miért söprik a szőnyeg alá a szexualitás hiányát és egyéb feszültségforrásokat? miért csak akkor kerülnek terítékre az elfolytott indulatok, amikor látszólag egyszemélyi felelőst lehet pellengérre állítani?
hipokrita hozzáállás.

@skarlát betű:
Érdekes téma.

A szüleimmel laktam még és volt ott egy szomszéd fiú, akivel nagyon jó barátságban voltunk és annak idején minden bizalmas dolgunkat megvitattuk, mesélte, anno, a következő love storyt. 20 éves egyetemistaként ismerkedett meg a strandon egy szép, érett nővel, aki 36 éves volt. Megtetszettek egymásnak és egymásba szerettek. 3 éven át tartott a viszonyuk, és bár nem volt könnyű megszervezni a találkozásokat, mégis sikerült. Sok szépet és jót adtak egymásnak, szerelmet és barátságot, a nő vezette be a fiatalembert a szex rejtelmeibe ő meg boldoggá tette a barátnőjét. Tavaly, amikor összefutottunk, megkérdeztem tőle, emlékszik-e még erre az asszonyra. Azt mondta, élete legszebb emléke még ma is ez a szerelem.

És miért kellene mindig, mindenáron "hosszú távra tervezni" és egyáltalán, "tervezni"??

A csajok-pasik blogon a nő sorai között ott van az is, hogy a srác felkeltette a kiváncsiságát, és újra felébresztette benne a nőt. Vajjon mit árthat egy elszürkült házasságnak, ahol a családi automatizmus rendben működik, ha a családanya a sok robot közepette egy kicsit, legalább átmenetileg boldog lenne valaki mással, ha a férjét annyira sem érdekli, hogy egy kicsit is kedveskedjen a nejének?

Nos, mit szólnak ehhez a Vad Erkölccsőszök? És mit szólnak ehhez a Megértő Nők és Férfiak?

Vannak, akik viszont büntetendőnek tartják a hűtlenséget és maguk veszik kézbe az igazságszolgáltatást, mint ez a japán nő:
index.hu/kulfold/2013/08/26/teascseszevel_verte_agyon_hutlen_ferjet/

@kegmájer:

Félreértettél. Természetesen, ha van intimitás, van gyengédség, akkor van beszélgetés is.
Van. De ebbe simán beletartozhat az is, hogy vannak KÉNYES TÉMÁK, amelyeket kerülnek az emberek. Persze időről-időre újra előkerül, de megoldás nem születik.
Ha van gyengédség, és van szeretet, akkor miért ne lehetne TAPINTAT is, egy - más téren -jól működő házasságban ?
Igaz, mindenhez hozzá lehet állni gonoszul is, és megfogalmazhatjuk úgy is, hogy ezek ELHALLGATÁSOK, és nem beszélnek egymással a gondokról.

@Tylia cordata:

ettől boldog valaki? jelen esetben az a nő, aki eddig elvolt ilyen bókok és akaratlan hódítása okozta sikerélmények nélkül. nőnek érezte, tudta magát feleség és anyaként is. és most örlődni kezdett azon, hogy vajon akkor nő-e, ha fiatal fiúk vágyának is lehet tárgya, vagy akkor, ha marad feleség és anya?
ő érzi úgy, hogy ha nem szexel a fiúval, elveszt egy ilyen hízelgőrobotot. ha szexel, veszélyeztethet egy kialakult és élhető kapcsolatot, családi békét.
szerintem, ha képes tisztázni magában ezeket a dolgokat a hölgy, akkor beszélni is tud róla férjével. hiszen, nekem úgy tűnik, nem a szex hiányzik a hölgynek, hanem azok az impulzusok, amik az elmúlt évtizedek alatt, természetes módon megritkultak, el is tüntek. a helyettük kapott új és más, mára megszokott impulzusok pedig csak az elmaradásuk és továbbfejlődésük hiánya okán hiányoznának csak.
egy érett nő talán azt is tudja, hogy a fiatal fiú impulzusai sosem fejlődnének, csak elhalnának.

@Szemekbe zárt titkok:

egyre kevésbé értelek. ha tapimtatból kerülnek kényes témákat, akkor mire fel tapintatlankodik egyik a másik külső kapcsolatába?
a tapintatból hallgatás egy ki nem mondott egyezség. ha kiderül, hogy mást értettek alatta a felek, akkor félre kell tenni a tapintatot és meg kell beszélni az ügyet! nincs alternativa.

@Tylia cordata: egy ideális világban azt mondanám, hogy élje meg a nö újra a nöiességét ezzel a fiúval, lásd a példádat, mindkettöjüknek jót tenne, a férje meg élvezze, hogy a felesége újból kivirágzott, lelkileg megfiatalodott, jól érzi magát a börében (mert ilyen esetben szerintem neki is kijutna a jóból böven). Viszont valószínüleg eddig ott természetes volt a monogámia, ezen túllépni mindkettöjüknek nagyon nehéz - viszont most már a nö mindenképp kijött a mátrixból, lenyelte a piros tablettát, nem mehet vissza. Én egyszerüen nem tudok jó megoldást mondani. Ha a férje empatikus valamennyire, leülnék vele beszélgetni, de hogy onnan hogyan tovább...?

@Tylia cordata:

a te soraidból süt az előitéletesség és általánosítás. mi az, hogy a "a férjét annyira sem érdekli, hogy egy kicsit kedveskedjen a nejének" ?
te most komolyan gondolod, hogy ez a kettő csereszabatos dolog?
és honnan tudod, hogy a férjet nem érdekli a felesége? hogy soha nem kedveskedik neki?

@TBal:

de mit veszít a nő, ha nem szexel a fiúval?

@TBal:

én sem tudok jó megoldást. de inkább azért, mert nem látom a problémát, amit meg kellene oldani.

@TBal: @Tylia cordata:

a ti hozzáállásotokról eszembejutott egy óvodás vicc:

- miért szomorú a rendőr?
-......?!? miért?
-mert talált egy lyukat a földben és nem tudja hazavinni.

-minek örül a rendőr?
-....?!?minek?
-mert eszébejutott, hogy ha körbeássa, haza tudja vinni.

-miért sokkal szomorúbb a rendőr?
-.....?!? miért?
-mert most egy sokkal nagyobb lyuk maradt ott, amit nem tud hazavinni.

ez a hölgy, talált egy nemvárt sikerélményt. kapott egy kis potyaelismerést. egy lelki fröccsöt. be kellene látnia, hogy ez egy ekkora szerencse. nem nagyobb szerencse kiindulópontja. ennyi és nem több.
de könnyen lehet belőle veszteség. csalás és fájdalom.

@kegmájer:

helyesbítek: nem könnyen lehet belőle fájdalom és veszteség meg csalás, hanem nagyon nagyon nehezen sem lehet ezeket kivédeni.
így reálisabb.

"egy érett nő talán azt is tudja, hogy a fiatal fiú impulzusai sosem fejlődnének, csak elhalnának"

Ez tévedés! Van a közvetlen környezetemben olyan férfi, aki 20 éves volt, amikor megismerte élete nagy szerelmét. A nő 16 évvel volt idősebb.
A kapcsolat huszonegynehány éve tart. A nő elvált, a gyereki időközben felnőttek, unokái születtek.. és a mai napig megmaradt a fiatal - ma már negyvenegynehány éves - férfi szerelme.

Soha ne mondd, hogy soha.

@kegmájer: én viszont egyre jobban értelek téged :) Igazad van.

Nem tapintatlakodik ő sem.

@skarlát betű:

elvesztek a délutáni kommentek? vagy ki kellett őket moderálni? vagy csak az én gépem rossz?

@kegmájer:

Azért, hogy ne magyarázzuk félre azt, amit egy másik blogban a hölgy a fiatal fiúval kapcsolatos gondolatairól leírt - idézem a szöveget.

"Nem vagyok független nő, fiatal sem vagyok, de lenne egy ide passzoló történetem. Erre vonatkozik a kérdésem is, amit máshol nyilván nem is mernék feltenni. Szóval, megismertem egy fiatal férfit - le sem írom a korkülönbséget, mert nekem is kínos -, akivel eleinte csak barátilag találkoztam. Tetszett, persze, hogy tetszett, nem vagyok még vénasszony, de azt nem gondoltam volna, hogy neki eszébe jut kezdeményezni.
Kizökkentett a korábbi életemből, szerepemből: hazamegyek, mosogatás, szennyes-gyűjtés, főzés, család ellátása. Minden napom egyforma. De mióta megismertem őt, mintha már nem lennék ugyanaz. Szeretem a férjem és a gyerekeimet, de itt van ez a harmadik dolog, amire egyelőre nem tudok mit mondani. Még semmi nem történt köztünk. Állítólag belém szeretett, ezt nagyon sok üzenetben leírta nekem. Ragaszkodik hozzám, olyanokat mond, amiket 20 éve nem mondtak már nekem. Mellette szépnek és tökéletesnek éreztem magam. De azt is érzem, hogy ez az egész nem nekem való és az én dolgom lenne még az elején leállítani őt.
Miért félek nemet mondani? Nem biztos, hogy képes lennék titkos viszonyt folytatni, úgy beosztani az időm, hogy rá is jusson, meg a családra is. Azt sem akarom, hogy egy titkos „taggal” bővüljön a család, aztán lebukjunk valamikor. Szóval, ennyi a történet és nagyon nem tudom, mi lenne az irányadó."

Tehát: husz éve nem mondott neki szépeket a férje.
Te azt íord: "nekem úgy tűnik, nem a szex hiányzik a hölgynek, hanem azok az impulzusok, amik az elmúlt évtizedek alatt, természetes módon megritkultak, el is tüntek. a helyettük kapott új és más, mára megszokott impulzusok pedig csak az elmaradásuk és továbbfejlődésük hiánya okán hiányoznának csak.
egy érett nő talán azt is tudja, hogy a fiatal fiú impulzusai sosem fejlődnének, csak elhalnának."

Mellesleg, az 'impulzus elméleted' túlzottan technokrata, macho szemléletre vall.

Az általad emlitett, "mára megszokott impulzusok" ilyesmikből állhatnak: "Asszony, mikor lesz már végre készen a vacsora? Kivasaltad-e már az ingemet? Miért nem mosogattál még el? Mi volt a szülői értekezleten? Hagyjál békén, amig a meccset nézem! Minek költöd már megint új ruhára a pénzt!? Leugrom a Ferivel pár percre a kocsmába!", stb.

Világos, hogy a nő boldog a fiú udvarlásával, és hosszú idő óta nőnek, mi több: szép nőnek érzi magát. De hezitál, mert félti, nem akarja felborítani a családja békéjét.

Mivel az ilyen liaisonok (családanya fiatal sráccalÖ ritkán derülnek ki, és legfeljebb a legjobb barátnők tudnak róla, az a tévképzeted származhat, hogy ezek nem is léteznek.

@Tylia cordata:

Egy kicsit úgy hangzottak, a "mára megszokott impulzusok"-hoz kapcsolt mondtataid, mintha ez tényleg így lenne.
Kicsit árnyaljuk a képet szerintem! Nem mindenki ilyen tahó családban éli meg a házasságát.
Kegmájer inkább az öszönösen jövő simogatásokra, kedves mondatokra gondolt, amiket talán meg sem hall már a női fülünk, mert annyire megszokottá váltak.

Bocsásd meg, hogy beleszóltam a vitába, de azt hiszem ugyanennyire sarkos az is, ha valaki a férjeket pénzcsináló automatának minősíti a feleségek szemszögéből, és a feleségeket zigótáknak, akiknek másra nincs szükségük, csak a lóvéra, amit a pasi belapátol az ablakon, oszt lehet belőle a Lidl-be menni..

Nem azért csalnak a férfiak sem, mert otthon elhízott hajcsavarós házmesterné várja őket esténként haza, hanem - a legtöbben - kalandvágyból. És igen, mi nők is azért. Friss impulzusokért.

Egyetértek veled abban, hogy az ilyen történetekről, csak a barátnők tudnak. :)

@Szemekbe zárt titkok:

köszönöm, hogy válaszoltál helyettem.
én sem azt olvastam ki a hölgy posztjából, hogy otthon egy tahó a férje, hanem, hogy húsz éve nem udvaroltak neki ilyen hevesen, ostromlóan, mint ez a fiú.
szerintem ennyinek elégnek kellene lennie. de direkt nem oda kommentelek, ahol ez valós kérdés, mert nem szeretnék beleszólni hús-vér életekbe. itt csak mint példa szerepelt a hölgy dilemmája, amiről nekem ez a véleményem.
a barátnők emlegetése, mint a titok záloga, számomra vörös posztó. nem hiszek a titokban maradó kalandokban. rosszak a tapasztalataim. én csak azokról a kalandokról szerzek tudomást, amik kiderülésekor zajt és bajt hoztak. ha ez csak a fele a tényleges kalandoknak, akkor is eszetlen nagy rizikó és felelőtlen szűklátókörűség az én szememben arra bazírozni egy külsős kalandot, hogy majd vigyázunk, ki ne derüljön.
ahol család van, ahol gyerekek vannak, ott felelősség és előrelátás is kell, hogy legyen. kellene hogy legyen.

@kegmájer: Nézd, a kérdés nem az volt, hogy mit csináljon a nő, hanem én mit tennék a helyében. Ami baromi nagy különbség. Ha a nő tanácsot kérne, elég sok szempontból megvizsgálnám a helyzetet és úgy adnék tanácsot, amennyiben egyáltalán. Ez hosszas beszélgetés, e-mail váltás, nem egy ekkora beszámoló alapján történik. Igen, szoktak tanácsot kérni tőlem.

TBal azt kérdezte, én mit tennék. HA a srác tetszene, adnék egy esélyt. De nem vagyok a nő helyzetében... Mondjuk, már voltam, valami hasonlóban. A férjemmel is sokat próbáltam beszélni, totál hiába. Vagyis én a saját múltbeli helyzetemre vonatkoztatva mondom, amit mondok. Nem általánosítva és nem ennek a nőnek.

Amúgy fiatalabb férfiak nem vonzanak, főleg nem nagy korkülönbséggel, legfeljebb a kíváncsiság él bennem, de lehetnek olyan kivételek, akik elég érettek egy kapcsolathoz.

@kegmájer: Azt hiszem, olvasnod kéne egy kicsit, sokat arról, hogy milyen nőnek lenni :) És milyen, amikor már nem érzi az ember magát nőnek. (Nem anyának, feleségnek és háztartási gépnek, hanem szexuális lénynek.) De férfiként ez persze nem átérezhető, maximum racionálisan tudsz hozzá közelíteni, mi az, hogy nem érzi magát nőnek? Ha szexel, akkor csak annak érzi magát, nem? Egyedül az nem kóser, ha sose szexel. Sorry, ennél árnyaltabban fogalmazol, de most lecsupaszítva mondom: a pasik igen nagy hányada így gondolkodik. Nagy sajnálatunkra nekünk nem elég, ha olykor lefektetnek, sőt, ha nem az teszi, akit igazán kívánunk, akkor rosszabb, mint a semmi.
Vonatkoztassunk el a konkrét esettől, mert nem tudjuk, milyen ennek a csajnak a szexuális élete, de hogy nem valami lelkesítő, az elég valószínű. És, hogy a férjével soha nem is lesz már az, arra is letenném a nagyesküt. Beszélgethetnek a témáról, de ez attól nem szokott megoldódni, viszont jó kis sértődés és féltékenység, az van belőle. (Hogy valakivel erről lehessen beszélni, érdemben, ahhoz olyan EQ kell,amit a többségről sajnos nem feltételezek.)
Felelőtlenség ide vagy oda, azért a családanya se csak családanya, aki azért létezik, hogy feláldozza magát, hanem emberi lény, és ha elfojtja a vágyait, az hosszú távon nem lesz jó neki, de másnak se.
Persze nem biztos, hogy bele kell menni ebbe, de amikor feléled egy régen szunnyadó ösztön, azt nehéz visszatuszkolni a semmibe, főleg, mert nincs az a jövőkép, hogy majd egyszer kiélheted. Nem, szerinted ezt soha többé nem szabadna kiélni.

@skarlát betű:

akkor maradjunk a bemutatott példánál. kezdesz olyan messzire kanyarodni,általánosításokba bonyolódni, közhelyekkel leírni a házasságot és a házastársak szexét, amiket a szeretők elitélésekor kikérsz magadnak.
a fent is idézett feleség egyetlen sorából sem olvastam ki olthatatlan szexuális vágyat. fájó és boldogtalanná tevő szexuâlis hiányt. te ezeket szerintem csak beleképzeled, mint kislevelű hárs a férj tahóságát.
amit a szex hiányáról gondolok az is a felhozott példára vonatkozott. szemekbe zárt titok nevű hölgy mutatott egy példát, ahol csak a szex volt látszólag megoldatlan kérdés. erre én azt mertem állítani, hogy ha így alakították át a kapcsolatukat a tapintat jegyében, akkor tapintatlanság a másik fél szexualis külső kapcsolatát firtatni. sőt. azt is jeleztem, hogy érzésem szerint van ott egyéb feszültségforrás is.
arról, hogy egy nőnek milyen rossz a férjével szexelni, ha már nem kívánja, vagy pláne ha mást kíván és szeret, nekem nem fogsz tudni újat mondani. ebben biztos vagyok. én a másik oldal kínját is átéltem már. a férjét, aki megtudta mindezt a feleségéről és a szeretőjéről. nomeg persze magamról is sokmindent. nekem nem kell bemutatnod a klasszikus megcsalás alapesetét. a szex hatalmát az észérvek és a fair szabályok felett.

@kegmájer: Mivel nem fogok tudni a konkrét példától többet írni, nem tudom, mi vársz. A példa eléggé tipikus, ezért aztán az eddigi olvasmányaim és élményeim, kommunikációim alapján képet alkothatok róla.

Hogy a nőben mennyire van olthatatlan vágy, azt nem tudjuk, de a stílusából ítélve soha nem írná le egy az egyben egy ilyen fórumban, ha egyáltalán valódi a sztori, mert sztem elég tipikus ahhoz, hogy kitalált legyen :) Attól még lehet hiteles, hogy kitalált... Mivel a csajok és pasik blogban nagyon durva a kommentelés, én a saját életemet oda sose vinném pellengérre, ha a nő valódi, az attitűdje alapján ő se... Mert még azért is bocsánatot kér, hogy létezik, kb. Ahhoz nagyon erős egyéniség kell, hogy egy nő, akinek ráadásul gyerekei is vannak, komolyan leírja, mennyire kívánja a szexet, mert egy anya ne ilyenekkel foglalkozzon.
Mivel te úgymond sértetti szemszögből nézed az egészet, és úgy érzem, még nagyon mélyen ül a seb, nem fogod tudni és akarni beleélni magad az ő helyzetébe. Mivel én meg átéltem hasonlót, nagyon jól tudom, milyen... Semminek a kimenetele nem látható előre, se a nemcselekvésé, se a cselekvésé.

@skarlát betű:

"semminek a kimenetele nem látható előre, sem a nemcselekvésé, sem acselekvésé"

annyiban finamítanék ezen a sommás kijelentésen, hogy szerintem nagyon nincs így. a sokat idézett hölgy esetében nagyon is pontosan megmondható, hogy mi a maximum jó, ami kijöhet egy ilyen kalandból. és az is, hogy milyen áron minimum és milyen kockázattal maximum. fene nagy élettapasztalat sem kell hozzá.
de mivel ez egy többváltozós egyenlet és vannak benne olyan relációjelek, amik egy női lélekből fakadóan ráadásul folyton folyvást változik, ezért pontos végeredményt nem lehet adni. de te magad is tettél egyfajta jóslást, egyfajta biztosnak vélt végeredmenyt. jelesül, hogy se a válást ne tervezgesse lányos álmodozásai közt a hölgy, se hogy még csak hosszabb távra se tervezzen.
tehát én csak azon a véleményen vagyok, valahogyan mérlegelnie kellene. valamilyen formában a férjével is beszélgethet erről. de a forma és a tartalom mélysége nagyon nem mindegy.
ha például arról ejt szót otthon, hogy van egy komolyan sem igazán vehető fiúcska, aki teljesen odavan érte, anélkül, hogy bármit tett volna érte. és hogy ilyet 20 éve nem tapasztalt, hogy ez mennyire legyezi a hiúságát, mennyire jólesik neki. meg hogy az otthon hallott elismerések mennyire devalválódtak, csak azért, mert azért sokszor tennie is kell sokmindent és ha egyszer egyszer rosszul tesz valamit, vagy elmulaszt valamit, akkor az elmarasztalás vagy az elismerést tükröző elnéző együttérzés és segítőkészség elmaradása, milyen nagyon rosszul tud esni. satöbbi, satöbbi. akkor szó sem esett olyasmiről, ami féltékenységet szülne. sokkal inkább az elismerésről a hiúságról és a sikerélményekről folyik a diskurzus. alkalmat adva a férjnek és a már esetleg felnőttszámba menő gyerekeknek, hogy kifejezzék a szeretetüket, tiszteletüket, nagyrabecsülésüket az anyának és szerelmes széptevésre, a szexuális területen megnyilvánuló bizonyításra buzdítsa a nőért odalévő férjet.
ez persze így túl sematikus. de szamárvezetőnek megteszi.
ha a házasságban szexuális gondok is lennének, akkor egy ilyen kis információmorzsa komoly kovásza lehetne egy mélyebb rétegeket is érinteniképes beszélgetésnek, vitának.
és még egymillió másféle módon hozható szóba egy ilyen érdekes történés a családban, a férjnek vagy akár egy közeli barátnak.

@skarlát betű:

"mivel te a sértetti szemszögből nézed az egészet, nem fogod tudni és akarni beleélni magad a nő helyzetébe"

a sértetti szemszög adott. ezt nem választottam. beleélni magam egy amúgy ismeretlen nő helyzetébe, nem tudom miért kellene tudnom, meg ha akarnék is ilyesmit?
bőven elég próbatetel volt felfogni, elfogadni, valamelyest feldolgozni, hogy van ilyen. majdnem azt írtam, hogy ilyenek a nők. de erről már lassan leszoktatom magamat. utálok általánosító előítéleteket kreálni. csakhát az emberi elme és a sérült egó így védi magát.
de visszatérve a beleélni nemtudásra magamat tárgykörre, mi változna a beleélnitudással? tudnám kezelni a helyzetet. vagy magabiztosabban hinném, hogy ahogyan kezeltem a helyzetet, az a legjobb módszer?
így-úgy mindenki kezeli. ki jól, ki rosszul. de még a múló idő sem igazolja vissza mindig egyértelműen egy egy döntés, vagy döntésképtelenség helyességét.
valószínűségek vannak. érzések vannak. és viharos gyorsasággal változni képes érzelmek vannak. sérülések és veszteségek épp úgy velejárói ezen változásoknak, mint nyereségek és újonnan nyíló lehetőségek.
én eddig csak a veszteséget és sérülést tapasztaltam meg. de az elmúlt öt év eddig inkább a lehetőségek szűküléséről és a veszteségek továbbgyűrűzéséről szólt, mintsem bármi új, jóval kecsegtető beköszönttéről.
a summázata a magamfajta alakok szemszögéből: aki a tűzzel játszik, az könnyen megégethet másokat is. és az égési sérülések egy életre nyomot hagynak. egy életen át nyomoríthatnak.

@kegmájer:

A hosszú kommentből és a házasfelek között a probléma megbeszélésére vonatkozó tanácsodból csak egyetlen, de igen lényeges szót emelnék ki: "...és szerelmes széptevésre, a szexuális területen megnyilvánuló bizonyításra buzdítsa a nőért ODALÉVŐ férjet."

A sokat idézett hölgy leveléből látható, hogy férje már husz éve különösebben NINCS ODA a feleségéért, ennek ui. nem adja semmiféle jelét. A házaspár szép csendben megél egymás mellett, robotolnak, nincs konfliktus, a gyerekek is felnevelődnek.

A feleség viszont nem érzi magát nőnek (ami legalább olyan fontos egy nőnek, mint a férfinek az, hogy férfinak érezze magát!). Ez egy hosszas elhidegülési, a családanyát háztartási robottá ledagradáló életvitel (azaz: egy folyamat) eredménye. A folyamat megállítására egy, a férjjel történő beszélgetés a fiatal fiú udvarlása kapcsán (egy pillanatnyi beavatkozás) érdemben nem fog segiteni. A férj viselkedése, szemlélete, szerelmi "kulturája" megváltoztatására egyetlen beszélgetés önmagában nem lesz alkalmas. (Nem véletlenül hoztam fel a múltkor a "tahó" példát, ami igencsak elterjedt férji viselkedés kis hazánkban). Egy átlagos magyar férj ilyenkor kigúnyolja, megfenyegeti a fiatal himet, aki az ő tulajdona körül ólálkodik és lekurvázza a feleségét, hogy biztosan ő csábitotta el a srácot.

Gyerekek bevonása hiba egy ilyenfajta házastársi beszélgetésbe. Alkalmas a férj részéről a feleség érzelmi zsarolására.

@Tylia cordata:

távol áll tőlem az itélkezés. de veled kapcsolatban a megitélésem már-más elitélő. azt hittem eddig, hogy csak felületesen olvastad az általad is ideidézett levelet. de mostanra arra kell gondolnom, hogy direkt félreértelmezed, kiforgatod a leírtakat, hogy a hűtleneket felmentendő, egy olyan közhiedelemre mutass példát, miszerint a hűtlenség oka a hűtlennel szembeni közönyös, kisemmiző, megalázó bánásmód a házastárs részéről és ilyeténként egyszerre bosszú és az otthon elszenvedett szerelemhiány pótlása is egyben.
bizonnyal ilyen felállású esetek is vannak szépszámmal. nem kétlem. de egy biztos, szerintem, hogy ez nem jellegzetesen magyar jelenség. ez szerintem sokkal általánosabb annál, hogy valamely nemzetre kizarólagosan jellemző legyen. a másik pedig, hogy az idézett levélben nem utal semmi erre. amit a hölgy írt, mármint, hogy a fülig belézúgott fiúcska szerelmi vallomásait jellemző udvarlási-igérgetési-fogatkozási cunami, amit kéretlenül kapott tőle és ami az ostromszerű udvarlási ritus velejárója és mint ilyen, a hölgy szerint is kiprovokálatlan a részéről, olyan valami, amit 20 éve nem mondtak neki.
de miből vontad le, hogy azért mert a férje már nem udvarolja körül ilyen eszetlen, hormongőzös süketeléssel a feleségét, akkor az már egyenesen az általad vízionált förtelemmel egyenlő hozzáállás is egyben?
most nagyon nyers leszek. előre is bocsánatot kérek érte!
az idézett levelet író hölgy egy végtelenül óvatlan és hiú nő benyomását kelti bennem. mégis, mennyire lehet komolyan venni egy szemmel láthatóan az anyakomplexus és a gerontofilia határán tévelygő, kielégítetlen szexuális vágyaitól fűtött fiúnak egy felületesen ismert nő iránti fellángolását egy olyan mő részéről, aki 20 éve nem váltott ki senkiből hasonlót?
pont most, valami varázsütésre megjónősödött? vagy egyszerűen a hiúsága nem engedi átgondolnia ezt a kivételes szerencsének tűnő helyzetet józanul?
neked megvan az a kép, amint téged a semmiből szinte lerohan egy számodra vállalhatatlanul fiatalnak számító fiú és égre-földre esküdözik, hogy beléd, akit sehogy vagy csak felületesen ismer, így meg úgy, de istenbizony szeret? te pedig érzed, hogy ez ciki magad előtt, a környezeted előtt. és mégis bizsergetően jó érzés, ami a hiúságodat legyezgeti? és tudod, hogy ha nem kezded szexszel hitegetni, akkor alábbhagy a hormonális túlfűtöttsége ennek a kis hősszerelmesnek?
emiatt egy kis szorongást is érzel, hogy mi van, ha kiábrándító leszel számára szexuálisan? aztán ha mégis, ennek ellenére odaadod magadat, akkor beleadsz apait-anyait abba a szexbe. felhúzod magad, belelovalod magad egy fiatal nő képzelt szerepébe és megpróbálod lenyűgözni a fiút? és ha sikerül az elkápráztató előadás, megfiatalodsz. élvezed a szitut. sőt olyasmit tapasztalsz meg a szexből, ami miatt kissé vagy nagyon függővé is válhatsz.
megvan ez a kép neked? ilyennek képzeled ezt a románcot?

ez a boldogság?

@Tylia cordata:

egyébként, a fenti hölgy az az odaadó tipus, aki a szexben nem az extatikus biológiai impulzusokat hajszolja, élvezi, hanem a magát odaadást. ha az udvarlás arról szól, hogy fűt-fát igér a hím, felmagasztosítja a nő szépségét és kívánatosságát és ezt avval nyomatékosítja, hogy minél frappánsabb jelzőkkel írja le a nő értékeit, annál nagyobb ívű igérettel fizet a kívánt szexért. maga a hím licitálja fel a képzeletbeli árat.
az ilyen tipusu nők aztán vagy megtanulják, begyakorolják a szex biológiai szintű élvezetét a férjük mellett, vagy úgy érzik, hogy egyre kevesebbért adják oda magukat a férjüknek. egy idő után, pláne együtt élve-lakva, nincs sok tere az igérgetésnek ésaz arra épülő udvarlásnak. ha már egyszer eljutott a licit a"te vagy a legszebb, az egyetlen, a legértékesebb, satöbbi, satöbbi superlativus, ezért én neked a mindent, örökké és egyedül csak neked" szintre, akkor a lassan a megszokottságba kopó ismételgetés és a mindennapok apróságai maradnak cserealapként a szexért.
ilyenkor egy ennyire abszurd helyzet is képes beindítani a nő odaadási mechanizmusát.
a másik tipusú nőket, mivel nem vágnak témába, nem írom itt le.
szerintem a hölgy nagy vonalakban inkább ilyen tipus. a rá jellemző tipushibákkal.
nem tudom, férjként mit lehet 20 évig virítani egy ilyen nőnek, hogy végig felfokozott állapotban tarthassa a kapcsolatot. a jól rohamozó férfiak nem sokáig tudnak kitartani. hamar elpuffogtatják a muníciójuk legjavát. ha még hezitál egy kicsit a hölgyünk, akkor magától alábbhagy a nyomás.de ha jóidőben jóhelyen ad egy kis segítséget az ostromlott nő avval, hogy elárulja a gyenge pontját - ami leggyakrabban a hiúság és az öregedéstől való félelem- akkor eltarthat egy ideig az adok-kapok ostromlás és soha meg nem szerzés között lavírozás. a szex pont jó eszköz erre. fiatalabbnak hiheti magát a nő, a fiú pedig kiélheti anyakomplexusát és az idősekhez vonzódását. mire rájön a nő, hogy pont az öregségét szeretik benne, nem a fiatalságát, már bele is fárad a dologba.

@kegmájer:
Érdekes szemszögből vizsgálod a hűtlenséget. És nem feltétlenül rosszul.

Csak..
Vitatkoznék egy ponton a két nő-típusról.
Tudod, mi nők, tényleg hiúak vagyunk. És igen, szükségünk van a szép szavakra, a bókokra, a jelzőkre! Sőt! Azok fokozására! A legleg-re.

Tény, az is, hogy így lehet bennünket elcsábítani.

Sokszor találkoztam már olyan férfiakkal, aki bénák voltak a csajozásban, és soha nem mertek vadítóan szépet mondani egy nőnek, ám nagyon is tudták a leckét, miszerint "buta az a nő, akinek csak szépet kell mondani, és máris ugrik".

(Egyszerű a másik nemet lebutázni a saját bénaságom beismerése helyett. )

Szerintem, az a nő, akit hidegen hagynak egy férfi szép szavai, az nem bölcs. És nem okos. Hanem egyszerűen NEM NŐ.
Lehet hogy jó háziasszony, kitűnő anya, szerető feleség, remek társ, de nem nő! Persze, a fentebb leírtak alapján a csajozni nem tudó férfiaknak talán nem is NŐre van szükségük, hanem a többire.
Nem vitatom, hogy azok is nagyon fontos tulajdonságok.

@Szemekbe zárt titkok:

minden általam ismert nőben megvan mindkét tipus és még ezer apró dolog árnyalja az egyéni arányokat, amik szerint ez vagy amaz keveredik bennük. a két tipus az én önkényesen megalkotott kategóriám. aszerint sorolok beléjük nőket, hogy inkább az egyik vagy inkább a másik dominál bennük megérzésem szerint.
számtalanszor tévedtem már. tehát nem vagyok tévedhetetlen vadász. becsmérelni sem akartam a másik nemet.
kívülállóként írtam mindezt. öt éve nem vagyok bent a nemek harcában. sem mint hódító, sem mint megtartó nem voltam sikeres. viszont egy masszív depressziót begyüjtöttem.
ezek tudatában csupán teoretice foglalkozom a párkapcsolatokkal.

@kegmájer: Bicskanyitogató vagy ám egyre inkább :P
A sértett pozícióból való sértegetés elég gáz dolog, sose kelt szimpátiát. Ezért baj, hogy te még mindig a sértett szemszögéből nézed a kérdést. Mert így baromi egyoldalú vagy és lesajnáló, olyan messze minden tárgyilagosságtól, amennyire csak lehet. Gerontofília, ja, ha a nő kb 40-es, és a srác huszonéves. Mondjuk, épp a fia lehetne.
Ezt tippelem. Ez neki tűnhet nagyon elfogadhatatlannak, de valljuk be, egyáltalán nem példa nélküli, beteges, vagy akármi. (Nemrég engem is megpróbált felszedni egy huszonéves srác, azt hitte, az ő korosztálya vagyok, vén csoroszlya létemre, hehe.) Valakiben nem az öregséget vagy a fiatalságot szeretjük, hanem őt magát. Ha ez neked még nem esett le, akkor az elég szomorú. Mivel itt nem egy egyéjszakás kaland felajánlásáról volt szó, az sem érv, hogy a srác csak ki akarja próbálni egy idősebb (de nem öreg) nővel.

Viszont te minden erőddel megpróbálod lehúzni a nőt (ő már olyan ronda szted, hogy senki rá se nézne, csak egy pszichiátriai beteg), és persze a fiatal srácot is, akit nem lehet komolyan venni, nem is férfi, satöbbi. Nem érzed, mennyire szánalmas ez így?

Ami meg azt illeti, hogy úgy beszélje meg a férjével, hogy közben pocskondiázza a srácot, annak rajongását, és hazudjon a saját érzelmeiről is (nehogy már megsértse férfiúi hiúságában), minden, csak nem őszinte megközelítés. Ettől a férj nem fog semmire ráébredni, és nem lesz romantikus újjáéledés - ez utóbbi sztem nem is lehetséges, úgyhogy ne nagyon erőltesse senki. Az a baj, hogy sajnos nagyon sokan nyomatják, hogy erre kéne törekedni, de az ilyesmi nem akaratfüggő, ahogy az sem, hogy valakit tudunk-e még kívánni.

De érzem, hogy falra hányt borsó, amit itt leírok.

@kegmájer: Sorry, de az udvarlás nem fű-fa ígérés, legalábbis az igazán jó nem az. Az udvarlás lehet egészen finom, és csakis azokban a pillanatokban kifejezett dicséret, amelyekben az spontán módon is őszintén jön. Mert az illető tényleg odavan és szeret. Tényleg szépnek lát, és tényleg aranyosnak és tényleg okosnak és satöbbi. Nem azért, mert le akar fektetni (azt is akar, de én is őt), hanem, mert neki is jólesik, hogy mindezt kimondhatja. Ahogy nekem is jólesik, hogy dicsérhetem a humorát, az eszét, hogy csodálhatom, ahogy megold helyzeteket. Ez a dolog kölcsönös, ha igazi érzelmek vannak, nem valami üres, sablonos játék. Amúgy a leg-leg nekem sose volt igényem, nem kell nekem hazudozni, az igazság épp elég :) A megfelelő embertől a ritka, de nagyon őszinte dicséret sokkal több, mint mástól a nagy áradozás. (A nagyon áradozó pasiktól sose jött semmi jó hosszú távon.)

@Tylia cordata: Noha kégmájer védi a férjeket, a helyzetről alkotott véleménye pontosan azt mintázza, ahogy az átlag férj ezt kezelné. Bár nem, ennyire gázos nem lenne az átlag. Ezt a kissé önbizalomhiányos szerencsétlen nőt úgy a földbe döngölné, hogy alig lehetne utána összeszedni az önbecsülése maradványait.

Nem gondoljátok, hogy megint a régi hibába esünk?
Idejön egy férfi, leírja a véleményét, mi meg leordítjuk a fejét, hogy "Nahát! ekkora hülyét!?"
...
És megint csak nők maradnak az oldal hozzászólói.

Aztán csodálkozunk, hova lettek a férfiak..

@Szemekbe zárt titkok: Nem tehetek róla, hogy olyan stílusban és olyanokat ír, amilyeneket. Nem minden pasit ordítunk le - amúgy ez nem leordítás, én civilizáltan kifejtem az ellenvéleményem.

@Szemekbe zárt titkok: nem árt K-nak egy kis nevelés, magyarázat - a női attitüdök jobb megértése érdekében, azzal a céllal, hogy a jövőben jobban tudja kezelni az ilyen helyzeteket. Kár, hogy ezen a blogon nem szólal meg (talán nincs az olvasók között sem) egy tapasztalt, bölcs férfi, aki igazán jól megérti a nők lelkét, reakcióit.

A példabeli hölgy egyébként meglehetősen tipikus élethelyzetet ír le.

@kegmájer:
A párkapcsolatok (és általában, az emberi kapcsolatok) sikeressége érdekében nem tudom eléggé hangsúlyozni az önismeret fontosságát (elsajátitható egészen jól rövid kurzusokon) és az ezen ismereteken alapuló önnevelés is fontos lenne. A pszichológia és a művészetek (pl. néhány francia klasszikus regény, filmek) is segítenek a másik ember lelkének jobb megértésben.

De mi is szivesen segítünk neked, ha hagyod, még akkor is, ha ennek érdekében veszekszünk veled.

@Tylia cordata: De, azért vannak, csak ritkán szólnak hozzá :) Valamiért jobban emlékeztek a kevésbé megértő megszólalásokra.

@kegmájer:

Nem forgattam ki egyáltalán a példabeli nő levelét (aki nem hűtlen, de az eshetősége fennáll), viszont te belemagyarázol sok mindent, ami sem direkt sem indirekt módon nincsen benne abban a levélben, csupán a te projekciód, azaz saját problémáid kivetítése.

A hűtlenségnek nevezett viselkedésnek sokféle oka lehet, ezeket az elmúlt két évben nagyjából végig tekintették az itt blogolók.

Jelen példa arra az igencsak gyakori okra világít rá, hogy hűtlenséghez vezethet az, ha a házasságban a férj már észre sem veszi, hogy NŐ a felesége, csak anyaként és háztartási gépként tartja számon, közönyös, rideg, esetleg lekezelő vele. Ilyen esetben a lehetséges okok között az is előfordulhat, hogy a férj már hűtlenkedik, de az is lehet, hogy csak szimplán únja az asszonyt, nem törődi érzelmeivel, mert megúnta, és elhidegült tőle.

Szerencsétlen példabeli nőt nagyon lehúzod, a hősszerelmes ifjoncról nem is beszélve. Még annál is rosszabbakat mondasz a nőről, mint amit a példabeli férj mondana neki, ha a feleség beszélgetést kezdeményezne a témában.

Ha szerepet cserélnél, és te lennél az a nő, akit elhanyagol a férje, és a példabeli nő lenne a férjed, akkor is úgy gondolnád, hogy életed végéig kutyakötelességed elviselni ezt az állapotot?

Szerintem, ha a nekem ma 19 óra körül írt válaszodban foglaltakat, mint a nőről kialakult feltételezéseidet mind elmondanád a példabeli nőnek, az tuti, hogy előkapná a sodrófát és jól helyrerakna téged. ((:- Nagyon egyoldalú, szarkasztikus és elfogult a véleményed szegény, magában vivódó, boldogtalan családanyáról.

Eszembe jutott, hogy a Nők Lapjában volt egy érdekes cikk pár hónapja, ami az idősebb nő - fiatalabb férfi kapcsolatok gyakorivá válásáról ír.

Témába vágó alkotások: Balzac: Elveszett illuziók, Stendahl: Vörös és fekete, Bergman filmek: Jelenetek egy házasságból, Tükör által homáltyosan, Suttogások és sikolyok, etc. és biztos van még sok más, ami most hirtelen nem jut az eszembe.

@skarlát betű: akkor várjuk a bölcs és a nőket szerető, tapasztalt férfiak hozzászólását is....
/Kezdő lovászok a szénaboglya mellől, kérem, kiméljenek! ((:- /

@Tylia cordata:

Itt vagyok, miben segíthetek?:)

@ghost recon: kérlek, olvasd el a 31-n 22.07-kor írt kommentemet, amit Kegmájer hozzászólásaival kapcsolatban irtam Szemekbe zárt titkoknak.

Szerintem tapasztalt férfi tudná megértetni vele, amit mi, csajok, hiába magyarázgattunk a fentiekben. (pl. én 23.21-kor, de a többiek is), mert nem érti meg a női lelket, gondolkodásmódot.

@Tylia cordata:

Hát, annyit tudok hozzáfűzni, hogy a nők attitűdjeit egy férfi -szerintem- csak felületesen ismerheti meg. Ettől persze még törekedni szükséges rá, de azért nem kell ezt a dolgot nagyon komolyan venni. ha nem sikerül, hát nem sikerül, a játszma attól még élvezetes maradhat. Általában véve is azt tudom tanácsolni a páciensnek, hogy lazítson.

@ghost recon: A lazítás sosem árt! Viszont azzal, hogy elegendő lenne az, ha a férfi felületesen ismerné csak meg a nő attitüdjeit - nem értek egyet. Házasság ment tönkre (konkrét példa) azért, mert F. nem ismeri a Nő attitüdjét, gondolkodásmódját - és nem tudta megelőzni felesége elvesztését.

@Tylia cordata: @skarlát betű:

néhány napnyi várakozás után, hiába várva a nálam bölcsebb és női lelkeket jobban ismerő férfitársaim hozzászólásait, magam próbálok más szemszögből a például hozott esetre reagálni. de nem szeretnék bántani senkit. ezért csak kérdezem, hogy amit kiokoskodtam, az hol hibás és hol helyes?
tehát: vegyük az ominózus hölgy példáját úgy figyelembe, hogy a fiú kb 20 éves és szerelmes. a hölgy 36 éves és családos, a férje egy tőrőlmetszett tahó. 20 éve csak kihasználja a szép, házias, szenvedélyes, kiskamasz gyermekeik családanyjaként is kiváló feleségét. ekkor mi a férj tennivalója, ha tudomására jut, hogy a felesége viszomozni akarja a fiú szerelmét?

vagy vegyünk egy köztes variációt: a fiú 25 éves a hölgy pedig 45. a férj egy 50 körüli jóember. nem bunkó, általában kedves, nyugodt, szelid ember. a családját és a párkapcsolatát egyként kezeli. élete értelme, célja és örömeinek legfőbb forrása ez a család. ő miként reagáljon a felesége vágyaira, amennyiben kiderülnének azok a momentumok, hogy a boldogtalanságának oka, a fiú által megcsillantott reménytelen, de ugyanakkor szenvedéllyel kecsegtető szerelmi románc nehezen kivitelezhető volta?

és utoljára egy mégnehezebb tészta: a fiú 20 körüli és a hölgy 50 körüli. a hölgy gyerekei már talán otthon sem laknak. a férj közel a 60-hoz még mindig szereti, tiszteli és becsüli, valamint szexuálisan is vonzónak tartja a feleségét. az elmúlt kb 30 évnyi házasságuk utolsó húsz évében inkább intim és bensőséges a viszonyuk. nem igazán a szenvedélyes udvarlás és hódítás-csábítás dominálta a kapcsolatukat. sokkal inkább az együttműködés és a céljaik azonossága volt a ragasztóanyag közöttük. ekkor miként viselkedjen a férj, ha a feleségnek egy ilyen cél lebeg a szemeelőtt, mint a boldogság elérésének lehetősége?

várom a ti gondolataitokat ezekről. sem a fiút sem az asszonyt nem kell minősítenetek. vegyük úgy, hogy mindketten kiváló, lelkileg kiegyensúlyozott, és minden szempontból tisztességes emberek. a potenciális férjekről írtam rosszat és átlagosat és jót is. tehát, szerintem, azt sem kell tovább cifrázni. innentől jöhetnek a nôi gondolatok, ideák arról, hogy milyen viselkedés, cselekvés, verbális reakciók jellemezne egy bölcs, női lelkeket ismerő, szerető férjet, családapát, szexuális partnert, férfit?

@kegmájer: Kicsit leültek a dolgok, én meg a költözéssel vagyok elfoglalva...

Sztem egyáltalán nem kell, hogy a férj hibázzon ahhoz, hogy ez a szitu kialakuljon. Én nem feltételezek rosszat a férjről, ez tőle akár teljesen függetlenül is kialakulhat. És a férjnek egyáltalán nem kell tudnia róla, sokszor nem tud és soha nem is fog tudni. Akár történik valami, bármi a srác és a felesége között, akár nem. A feleség nem fogja az orrára kötni, és jobban is teszi, ha nem beszél róla. Mert erre nincs mit lépni, ha nem vagy a nyitott kapcsolat híve. Ha valaki elmondja, mondjuk egy gyenge pillanatában, mert éppen haragszik a férjére, vagy berúgott, vagy nem bírja magában tartani, akkora benne feszültség, az szinte 100%-ig meg fogja bánni (ha még szereti a férjét, akármilyen szeretettel).

De nemsokára lesz erről a problematikáról külön poszt, akkor nagyobb eséllyel fog majd más is hozzászólni a témához.

hali! Bocs, de azt nem tudja valaki, hogy a "viszony"-nak csak a reklámját tiltották be, vagy az egész oldalt is? Nem nagyon lehet regisztrálni... Az azért elég durva lenne, ha egy kereskedelmi vállalkozás vezetőit elbeszélgetésre hívnák be az erkölcsrendészethez...

@notC: Dehogy tiltották be az oldalt. Most próbáltam ki, be lehet lépni. Maximum átmeneti probléma lehetett, ha nem tudtál regisztrálni.
A reklámot se tiltották be, csak nem akartak szerződést kötni rá :)