A házasságtörés nem szép dolog. Végül is azt csapjuk be, akit szeretünk, vagy valaha szerettünk. Meg még esetleges gyerekeinket, és rokonainkat, valamint minden jó ismerősünket, majdnem az összes barátunkat, és még az APEH-et is, mert a szállodai szobáért nem fizetünk idegenforgalmi adót (azt hiszem).
Szóval, nem olyasmi ez, amit ki kéne tenni a Facebook-ra, a profilunkba. Titokban kell csinálni (vannak kivételek, de erről majd más alkalommal), hazudozni kell, mégpedig lehetőleg jól, mert ez se egyszerű műfaj. Sok olyan képességünket fejleszthetjük így, amelyeket az élet más területein is hasznosíthatunk, de ez megint messzire vezetne (lehet, hogy erről is külön posztolok egyszer).
Visszatérve a címre: ha és feltéve azért tartunk szeretőt, mert a házasságunkkal nem vagyunk megelégedve (korántsem biztos, hogy ez az oka), akkor felmerül a kérdés, ugyan miért nem válunk el? Hiszen különlegesen nagy szabadságot élvezünk azokhoz a korokhoz és kultúrákhoz képest, amelyekben nem lehetett válni. Sokan mégse szánják rá magukat erre a lépésre (és gondoljunk bele, hogy ha a házasságok közel 50%-a válással végződik, hány olyan van, amely ezen tanácsot követve szintén így végződne, és vajon jó lenne-e ez így). Nos, tekintsük át az ellenérveket. Miért nem válik, aki nem válik?
1) A gyerekek miatt. Az ő érzelmi stabilitásuk fontosabb, mint a sajátunk. Férfiak esetében ehhez járul a feleségek/anyák kiszámíthatatlan bosszúreakciója. Eltiltja a gyereket, ellenük neveli. A nő esetében: magára marad a gyerekkel, nincs segítsége, borzasztó lelki és fizikai megterhelés.
2) A partner miatt. (Szeretetből vagy kötelességtudatból.) Nem akarjuk cserbenhagyni, szeretjük még, mint barátot, és társat, a szex nem működése nem elég indok arra, hogy eldobjuk. Elképzelhető, hogy nem tartjuk életképesnek, mert valami lelki vagy fizikai betegsége van, vagy csak sose dolgozott, és nem tudna magában boldogulni, így ránk szorul.
3) A pénz miatt. Nem volnánk képesek megfelelő színvonalon megélni, ha külön költöznénk. Vagy sehogy se bírnánk megélni. Olyan terheket róna ránk a válás, amelyek sokkal súlyosabbak, mint a titokban űzött félrelépés.
4) Kényelemből. Válni macerás, drága és kényelmetlen. A mostani társunkat megszoktuk, egymáshoz csiszolódtunk, elvagyunk úgy-ahogy. Minek belevágni valami ismeretlenbe, ami talán rosszabb lesz, mint a jelenlegi helyzet?
5) A család nyomása miatt. Ha azt nevelték belénk, hogy válni nem illik, az a kudarc beismerése, mert a családban ilyen még nem fordult elő, és egyébként is, akkor nehezen vesszük rá magunkat.
6) Vallási meggyőződésből. Igen, az ilyenek persze elvileg a megcsalással is hadilábon fognak állni, de azért akad, aki utóbbit különösebb gond nélkül abszolválja.
7) Félelemből. Mert a partnerünk egy vadállat. Vagy lelkileg instabil személy, aki maga ellen fordulhat. Esetleg csak attól tartunk, hogy magunkra maradunk, nem találunk új társat, hiszen aki szeretőnek bevált, az más szerepben nem biztos, hogy annyira bejön nekünk, esetleg neki esze ágában sincs válni.
Biztos lehetne még folytatni. Mindenesetre elég sok érvet sikerült így hamarjában felhoznunk a válás ellen. A következő kérdés akkor ez: Miért nem próbáljuk megjavítani a házasságunkat? Na, erről majd legközelebb.