Egyik olvasónk, Quadrille Lobster kérdései alapján született a következő poszt. A kérdések jogosak, megpróbálok egzakt válaszokat adni.
A kérdés tehát: Milyen a jó szeretőnek való pasi?
(Természetesen magamból és a magamfajta, értelmiségi nőtípusból indulok ki, tehát a véleményem korántsem igaz minden társadalmi rétegre, ezt kéretik figyelembe venni.)
A komment persze nem ebből az egy kérdésből állt, lényegében a következő dolgokat firtatta:
1) Elég-e a jó test?
2) Milyen szexuális teljesítményt várunk el?
3) Kell-e valami, amitől jó a hódítás?
4) Mit szeretnénk érzelmileg, ha nem várhatjuk el, hogy a pasi belénk zúgjon, mert az nem lenne fair?
Kezdjük a részletező kérdésekkel, utána következik a saját kiegészítés.
1) Elég-e a jó test?
Erre a legkönnyebb válaszolni: NEEEEM!
Sőt, a magam részéről, a hagyományosan jó testűnek titulált kockahasú izompacsirtákból köszönöm, nem kérek, szerintem ők se nagyon buknának rám. Persze az ellen egyetlen nőnek sincs kifogása, hogy a pasija jól nézzen ki, de ez a jól kinézés olyan széles skálán mozog ... Nem kell, hogy jóképű legyen, nem kell, hogy kisportolt legyen, ami fontos, az az ápoltság, a stílus, a kisugárzás, a hang és az illat - ez utóbbi mindent visz, szerintem.
Az intelligencia (nem szimpla okosság, annál több) széppé tesz egy eredendően nem szép arcot is, míg a butaság csúnyává, üressé egy esztétikailag csinosat. No, ennyit a külsőségekről.
2) Milyen szexuális teljesítményt várunk el?
Természetesen legyen eszméletlen jó a szex, különben minek tartanánk szeretőt? Bár van olyan, hogy az illető személyisége annyira letaglóz, hogy még a nem teljesen tökéletes szexet is elnézzük neki - mi magunk se vagyunk feltétlen tökéletesek. Attól, hogy elsőre nem minden sikerül teljesen jól, még semmi nincs veszve, ha megvannak az alapfeltételek, vagyis a felek őszintén és vehemensen kívánják egymást. (Erre jó ugyebár, ha az ember nem egy éjszakás kalandokra van berendezkedve.)
Nem mennék bele számadatokba, mert ezek szerintem semmit nem jelentenek. Mindig lesznek jobb és kevésbé zseniális alkalmak, sikerültebb szeretkezések, és olyanok, amelyekben valami nem klappolt teljesen, a lényeg, hogy érezzük, a másik odavan értünk (soha nem csak a testünkért, ha ezt érezzük, az inkább megalázó), odafigyel a visszajelzéseinkre, és a gyönyörünk legalább olyan örömöt szerez neki, mint nekünk. Lehet erotikus találkozásban részünk akkor is, ha nem szeretkeztünk, érezhetjük magunkat jól egy gyors menet alkalmával is. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy nincs szükség potenciára, rendes erekcióra, igazi érzékre az előjáték terén, és kitartásra az aktusnál, dehogyisnem, minderre nagy szükség van!
3) Kell-e valami, amitől jó a hódítás?
A hódítás, a vadászat: persze, hogy kell! A legizgalmasabb fázis, sajnos sokan nem is jutnak ezen túl, mert időközben kiderül, hogy egy normális kapcsolatra képtelenek, de a zsongást, az izgalmat szeretnék átélni. Az olyan viszony, amiből ez a felfokozott kezdeti fázis hiányzik, fabatkát sem fog érni - szerintem.
4) Mit szeretnénk érzelmileg?
Ó, ez aztán a fogas kérdés! A pasik mindig attól félnek, hogy a nő, akivel flörtölnek vagy szexelnek, beléjük zúg (mintha ez olyan nagyon könnyen menne), de ha ez mégsem következik be, akkor kissé csalódottak. Nőben is van ilyen, akit addig érdekel a vadászat, amíg biztos nem lehet benne, hogy a zsákmány ráharapott a csalira, onnan már unalmas ... (Őszintén szólva nekem ez magas, de a tény az tény.)
Mégis, nőként mit várunk érzelmileg egy olyan szeretőtől, akihez nem akarunk hosszú távon férjhez menni? Titokban, a szívünk legmélyén persze azt várjuk, hogy szeressen belénk, mert mi is csak emberből vagyunk, és baromira hízelgő, ha egy pasi odavan értünk. De ha arra gondolunk, hogy ennek a szerelemnek szükségképpen szakítás lenne a kifutása, akkor hajlandóak vagyunk kibékülni veszélytelenebb érzelmekkel is. Barátságot várunk, tiszteletet, bármennyire elcsépelt szó is ez, főleg nő-férfi viszonylatban.
Azt szeretnénk, ha a szeretőnk értékelne bennünket emberi és női mivoltunkért egyaránt. Miközben szajhának szólít (szex közben, vagy becézgetésből), valójában gondolja azt, hogy tisztességes asszonyok vagyunk, akik csak egy kicsit boldogok akarnak lenni, ha már odahaza nem jött nekik össze. Törődést várunk, gyengédséget, odafigyelést, azt, hogy szánjon ránk időt, hogy jusson eszébe felhívni, vagy írni pár sort, azt, hogy olykor túlzó vehemenciával fejtse ki, mennyire kíván, azt, hogy adjon tanácsot, ha nem tudjuk, mit kezdjünk egy helyzettel (és kérje ki a véleményünket ő is), azt, hogy tartsa be, amit ígért, lehessen rá számítani, és ne hazudozzon, ha nem muszáj.
Mi hiányzik még a jó szerető definíciójából?
Az ideális szerető
a) rendelkezik annyi idővel, és heti egy alkalommal legalább tud velünk találkozni. Nem csak akkor hajlandó összefutni, ha szexre van kilátás, egy kávé vagy egy séta is épp elég vonzó program a számára.
b) felesége nem annyira féltékeny, hogy ő le legyen tiltva szinte minden kommunikációról, ha otthon tartózkodik (ha mégis, a pasi legyen találékony, és ne szarja össze magát mindentől).
c) nem csóró vagy smucig annyira, hogy ne tudjon kifizetni egy kéglit. (Sajnos, a csúf anyagiak itt játszanak némi szerepet, mert még mindig úgy illik, hogy a pasi fizessen, na jó, olykor felezhetnek is, kinek-kinek jövedelemigazolása alapján.)
d) nem tart párhuzamosan több szeretőt, mert ilyen esetben ránk nem marad se elég ideje, se elég energiája.
e) nem produkál folyton lelkifurdalási rohamokat, nem helyezi minden második héten kilátásba a szakítást.
f) elég magabiztos ahhoz, hogy ne tőlünk várja: romjaiból építsük fel (agyon tudja vágni az erotikát, ha a pasi nagyon bizonytalan).
Nos, uraim, ha valaki magára ismert ebből a hosszas leírásból, el ne mulasszon jelentkezni :-) És szívesen fogadom a Milyen az ideális szerető, ha nő témakörben megnyilvánulni kívánók véleményét is!
