Kedves Hűtlenek,
ismét kaptam egy olyan írást, amelyet szerintem érdekesnek fogtok találni. A szerző α Ursae Minoris, aki Európa egyik legliberálisabb(nak tartott) országában él, posztja ennek a bizonyos államnak (illetve közvéleményének) hűtlenséggel kapcsolatos álláspontjáról szól. Végül is ki a liberális? És meddig tart az össznépi őszinteség? Fogadjátok szeretettel a szerzőt. (Nem áprilisi tréfáról van szó.)
Előre elnézést kérek azért, hogy a posztban a svéd viszonyokból indulok ki, de mivel itt élek, így leginkább az itteni helyzetet ismerem (skandináv hétköznapjaimról a Polaris nevű blogon írok). Ezzel együtt gondolatébresztőnek és vitaindítónak talán alkalmas lehet ez a cikk a Magyarországon élők számára is.
Svédországban (a készülő magyar alkotmánytól eltérően) törvényben rögzítik a szexuális beállítottság alapján való diszkrimináció tilalmát – ezt aztán nagyon komolyan is veszik, ami nemcsak azt jelenti, hogy nem bánthatnak senkit a homoszexualitása miatt, hanem azt is, hogy minden fórumon aktívan dolgoznak ennek az alternatívának az elfogadtatásáért: A mesekönyvektől (!) kezdve az iskolai szexuális felvilágosítás tananyagán át a reklámok képi világáig mindenütt egyenrangúként és egyenértékűként jelenítik meg a hetero- és homoszexuális beállítottságot; a kormányban van egy nyíltan homoszexuális miniszter is; a jobb- és baloldali pártok, valamint a svéd evangélikus egyház (a volt államegyház) is nagy támogatói és lelkes résztvevői a Pride fesztiválnak, ami egyébként is egy divatos, népszerű kulturális esemény.
Hogy mindez jó-e vagy sem, arról most itt nem akarok állást foglalni, mindenesetre ez az alaphelyzet.
Nos, ennek a fényében viszont érdekes, hogy a svéd társadalom korántsem ugyanilyen megértő azokkal szemben, akik a házasság (vagy élettársi kapcsolat) kötelékein kívül keresnek szexuális kielégülést – noha, gyanítom, ők többen vannak, mint a saját nemükhöz vonzódók.
Svédországban bűncselekménynek számít egy prostituált meglátogatása (sőt ennek „kísérlete” is) – a mostani (jobboldali) kormány a büntetési tétel szigorítását tervezi, mert a jelenlegi fél éves börtön nem elég elrettentő hatású; a baloldali ellenzék erre még egy lapáttal rátéve azt javasolja, hogy az úgynevezett „kettős büntethetőség” elvét félretéve akkor is ítélhessék el a szexért pénzt adó svédet, ha a tettére olyan országban kerül sor, ahol ez egyébként teljesen legális.
A prostituáltak vendégeinek halmaza persze csak részben fedi át a hűtlenekét – bár úgy tudom, a tipikus kuncsaft a 40-es, 50-es családapa.
Az elmúlt napokban viszont megmutatta a svéd társadalom, hogy miként áll hozzá a házasságon kívüli szex kérdéséhez.
A VictoriaMilan hűtlenekre szakosodott társkereső oldal (többek közt) buszmegállókban helyezett ki hirdetéseket „Är du gift? Gör livet levande – ha en affär” (szabad fordításban: „Házas vagy? Pezsdítsd fel az életed – lépj félre”) szöveggel.
Na, ez aztán hatalmas vitát váltott ki a svéd sajtóban, aminek során leginkább erkölcsvédő, felháborodott hangokat lehetett hallani. Azzal érveltek, hogy káros egy ilyen oldal, az ilyen hirdetések „elfogadottá” teszik a hűtlenséget, ez rombolja a kapcsolatokat, meg különben is milyen tisztességtelen dolog félrelépni: ha gond van, akkor inkább meg kellene beszélni a dolgot, vagy ha az sem megy, akkor el kell válni.
Mondjuk a svéd közélettől egyébként sem idegen a kellemetlen hangok elhallgattatásának az igénye – ami néha sikerül is; de ez már messzire, a pártpolitika vizeire vinné a posztot, úgyhogy itt most abba is hagyom.
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy nagy létszámú szexuális kisebbséget (vagy talán egyenesen többséget) szemrebbenés nélkül el tud ítélni egy magát egyébként nyitottnak és felvilágosultnak tartó társadalom.