Boldog nyulat...

de hiszen a "családi" ünnepek, kizárják a nem családtagokat... és ebbe beletartozik a szerető is. Hogy úgymondjam, ez ezzel jár. Tudni kell eltűrni a másik távolságát, mert ilyenkor nem annyira van lehetőség huncutkodni... ugye aki kétlaki életet él, sokszor kényszerül kompromisszumokra, és ezek a nagy hivatalos ünnepek, azzal a kompromisszummal járnak (többségében) hogy a családdal kell lennie a hűtlenkedőnek.

de fel lehet fogni "böjtként"... hogy az ünnepek lecsengése után méghevesebben essenek egymásnak a felek :)

szóval ezen - ha lenne szeretőm - nem aggódnék, küzdenék... 3 nap a családdal belefér... hiszen nem véletlenül nem hagyjuk ott őket, valahol ők is fontosak, szeretjük őket

hogy egy régi mondást elferdítsek
Istennek, a Királynak és a családnak meg kell adni ami neki jár.

A szerető pedig az év kb 300 napjában részesülhet belőlünk :)

sok nyulat és locsolót midnenkinek... délután megyek sonkát venni :)

@Lord_M_: Szép is lenne, ha a szerető 300 napon részesülhetne belőlünk ... Már igazából, nem csak táv- ...
Persze, 3 napot kibírni nem nehéz (kivéve, ha szerelmes vagy, mint az ágyú, akkor egy örökkévalóság), de 3 hét nyáron, na az nem kellemes. De ilyen az élet, és igen, a szeretőnek ezt is el kell tudnia viselni fegyelmezetten. Meg azt is, hogy hiányérzete van, és lehet, hogy nem azokkal tölti az állítólagos kellemes ünnepeket, akikkel szeretné. Hanem mondjuk számára közömbös emberekkel (tágabb család) ... De képmutatásból úgyis jelesre kell vizsgázni folyton. Vigyázz a sonkával :-)

@skarlát betű: a 300 napot úgy értettem, hogy azok azok a napok amikor csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk össze :)

a kiesett időszak, sajnos kötelező kör...

dehát ugye ... ez vagyon a szabálykönyvekben :)

persze a hiányérzet és a szerelmes vágyakozás nagyonis érthető, de kitartás ... kedden már a tiéd a világ újra ;)

Gondolom, ez a poszt azokra vonatkozik, akiknek a normális élete szar, az összes (vagy kvázi összes) örömét illegálisan élheti csak ki.
Nekem egy kicsit zavaró, hogy azokat kihagytad, akik találnak élvezetet a legális életükben is, szeretnek a férjükkel/feleségükkel, családjukkal is lenni - szerintem azok is lehetnek szép, élménydús napok. Ha meg az ember nyaralás alatt is csak "arra" tud gondolni, akkor épp elpasszolja azokat az élményeket (pl. a külföld atmoszférája, ottani emberek, ízek), amiket megélhet.

Mintha a szeretőzés lenne az egyetlen örömforrás... szokatlanul egyoldaló ez a poszt szerintem.

@TBal: Érdekes, én nem így értettem ezt a posztot, inkább úgy, hogy hiányérzetet okozhat a legrelaxosabb szabadidőből (ünnep, nyaralás) kihagyni azt az embert, akivel egyébként nagyon-nagyon szívesen vagy együtt. Pusztán azért, mert illegális a kapcsolatotok. Attól még élvezed a családdal töltött napokat, csak van olyan szeretői affér, ami többről is szólhatna, mint a szex.

@barbieds: Igen, okozhat hiányérzetet, , erre szoktam mondani, hogy az ember hülye, mert mindig (vagy sokszor) arra vágyik, ami épp elérhetetlen, nincs közel :).
Na igen, ez az illegális kapcsolat átka, hogy kell valami fedősztori, és pár órára ilyet nagyságrendekkel könnyebb biztosítani, mint egy hétvégére, neadjisten egy egész hétre.

Egyszerűen más a szeretővel lenni, mint a partnerrel/családdal. ideális esetben ez csak másmilyen és nem az van, hogy a szeretővel jó, otthon meg szenved az ember.

@TBal: Nem, nem csak azokra gondoltam, akiknek a normál élete szar. Attól még lehet a normál élet is jó, de nem kerek. Persze, van, akinek tényleg inkább szar, másnak meg teljesen jó, sőt, van olyan szerető, akinek hiányérzete sincs, mert ő időzíti magát (pasik, elsősorban). De azért hallottam már pár embertől, hogy igencsak megsínyli a hosszú infóstopokat. És akinek a családi élete alapvetően már csak képmutatás (kicsit idősebb generáció tán érintettebb), az nagyon nem tud örülni a kényszerű családi együttléteknek. Ha neked ilyenben sose volt részed, boldog ember vagy :P

Az meg, hogy ki mire vágyik: arra nem vágyhatsz, ami éppen van, ahogy már kitárgyaltuk ... Tehát csak arra fogsz vágyni, ami nincs :-)

@barbieds: Igen, ez a része is igaz. Meg az is, hogy az ünnepnapok sokszor nem relaxosak, a legtöbb összeveszés is ünnepekre esik. De ez már egy másik téma ...

nekem is úgy jött le a poszt, mint @TBal: nak... ha annyira szar otthon, hogy nem tud az ember élvezni egy 3 napos együttlétet a családdal, akkor az már nagyon rossz. nekem ezzel nem szokott bajom lenni, nem véletlen az, ahogy @Lord_M_: is írta, hogy "csak" szertő és nem más... Szóval a gond nem azzal van, hogy nekem hétvége, nyaralás, ilyesmi hanem amikor én ráérnék, ő meg nem, mert ő nyaral, romantikázik stb. ezt nehezen viselem, de persze ez teljesen igazságtalan részemről :) szóval a nyuszis hétvége nem zavar, de az, hogy a következő héten, bár munkaügyben lesz távol, de a felesége is elkíséri, na ez cseszi a csőrömet...
de, ahogy ő szokta mondani, ez egy ilyen bicikli...

@éniskócos: Azt írtam, LEHET, hogy utálod a hétvégét, nem biztos. :P Most nem pont a nyuszis hétvége miatt írtam ezt, bár apropó a húsvét, de 3 napot tényleg nem tartok soknak én se (kivéve a szerelmi állapotot ...)
Ez szerintem nagyon személyes, van, aki utálja az ünnepeket, szeretőtől függetlenül is, mert egyszerűen úgy kell tenni, mintha jól éreznéd magad, kötelezően. És mi van, ha nem?
Feleségre féltékenynek lenni? Ez még velem nem fordult elő, ha jól emlékszem ... :-)

@Kommentel(n)ő: Most már magyarázhatom a bizonyítványom, de nem arra utaltam, hogy ne tudnám élvezni az utazást, vagy az otthonlétet ... Tudom élvezni, na :P

@Kommentel(n)ő: @skarlát betű: nem igazi féltékenység ez, inkább egy kis irigység. hogy milyen jó lenne, ha mondjuk én mehetnék vele... ezzel együtt nem annyira szeretem a szexbeszámolóit hallgatni (többnyire legalábbis), bezzeg fordítva... :)
és azt hiszem, az úgy van, hogy mindig annak könnyebb, aki éppen elutazik, ill. történik vele valami. neki nem annyira van "ideje" a hiányérzeten töprengeni.
a 2-3 hetes nyaralások viszont tnyleg hosszúak tudnak lenni, de eddig még megoldottuk, hogy közben is volt pici kommunkáció. épp csak annyi, hogy örüljünk egy picit :)

@skarlát betű: Az infóstoppal kapcsolatban: igen, tényleg van olyan, hogy valakiről az ember szeretne hallani, és szenvedést okoz, holott előtte pontosan megbeszéltékl, hogy X ideig infóstop van. Ilyen az ember, ebből fakadóan saját magán kell dolgoznia, hogy ezt le tudja kezelni, ne a hiányérzetre koncentráljon, hanem arra, ami van... esetleg, ha erre gondol, akkor pozitív és ne negatív érzése támadjon.

Meg kell védenem @éniskócos: -t: én nagyon felnézek rá emiatt, ahogy ezt átlátja, hogy jönnek az érzések, de pontosan tudja, hogy igazságtalan, és nem tehet szemrehányást ezzel kapcsolatban senkinek - csak épp leírja, hogy így érez, és ez neki rosszul esik. Én is éreztem féltékenységet jó ideig valaki felé, akinek tudatosan pont az ellenkezőjét kívántam, hogy érezze jól magát a párjával, legyenek boldogok. Nem akartam féltékenységet érezni, de attól még éreztem, ezt nem lehet olyan egyszerűen kikapcsolni... bár lehet, ez is egyénfüggő.

Kócosnak meg: respect, kevesen képesek ezt így átlátni, megélni, átgondolni.

@éniskócos: A szexbeszámoló-dolog az érdekes, nagyon változó, hogy ki szereti hallgatni és ki nem. Én pl. mindig szívesen meghallgattam, mert érdekelt, de van, akit inkább zavar. Lehet, hogy a nőket zavarja és a férfiak érdeklődőek inkább? Ha az embert zavarja, abban eléggé benne lehet az, hogy sajnálja a másiktól azt az örömöt, benne van a "miért vele élted ezt át, miért nem velem?" kérdés. Pedig logikusan az embernek örülnie kellene annak, hogy jó annak, akit szeret...

@TBal: igazából ez a rész kapcsolódik az általam egyszer már írt "kegyetlen" őszinteséghez. az érzések kontrollálhatatlanok, van, ami van, jön, ami jön. és nyíltan beszélünk az érzéseinről. az egy másik kérdés, hogy hogyan vagyunk képesek kezelni ezt...

@TBal: a logika az ilyenkor nem játszik :) szerintem helyből van különbség ebben a férfiak és a nők között. de én felvállalom azt is, hogy egyszerűen túl önző vagyok és képtelen a valódi (teljesen önzetlen) szeretetre...
egyébként jelentős különbséget okoz ezen beszámolók meghallgatásakor, hogy mennyire vagyok "éhes", jókedvű stb...

@éniskócos: Talán kontrollálhatóak valamennyire, de úgy simán nem lehet kormányozni, nagyon lassan tud fordulni csak...

Hol írtad ezt a kegyetlen őszinteség-dolgot?
Nekem szimpatikus, csak kevesen fogadják el az igazságot.

@éniskócos: De ugyanakkor meg az ember szeretne "beszámolni", megosztani az élményt a bizalmasával, nem? Azért rossz, ha nem mesélhetek valami örömteli dologról, ami engem ért, legalábbis ilyenkor bennem van egy elég nagy megosztani vágyás.
Kb. olyasmi érzés, mint amit a macska érezhet, amikor megfog egy egeret, meg akarja mutatni a gazdájának, hogy milyen ügyes volt, de a gazdi nem értéleli túlságosan a lakásba vitt egeret... nem egyszerű ez, de próbáld meg legközelebb elképzelni, hogy a szeretőd egy egeret fogó macska... hátha ez segít :)

@TBal: hutlenseg.blog.hu/2011/04/15/vendegposzt_mielott_megfulladok

itt a kommentekben beszélgettünk erről

@TBal: pont ezért megállapodtunk abban, hogy mesélhet róla. legfeljebb nem ajtóstól ront a házba, hanem előbb kipuhatolja a kedvemet. vagy én szólok, hogy ezt most inkább ne. aztán egy óra múlva azt, hogy na jó, mondjad :)

@TBal: otthon szokott néha ilyen érzésem lenni. néha szinte úgy kell a számba harapni, hogy ne kezdjek el a férjemnek a szeretőmről mesélni :) mert úgy elmondanám neki, hogy nekem milyen jó, hadd örüljön velem... de még nem jött el az ideje. talán nem is fog. majd kiderül.

@TBal: Az élménybeszámolókat a bizalmasnak lehet elmondani, csak az ne a feleséged legyen. Sajna ez a dolog nem szokott működni: aki személyesen érintett, az nem fogja jónéven venni. Válassz bizalmasnak egy olyan személyt, aki nem érintett. :-)

@éniskócos: Neked se javasolnám :-) Ha te nem viseled el a szeretődtől, azért ez házasságon belül még durvább. Én csak a múltra vonatkozó dolgokat bírom jól, arról szabad mesélni, de jelenről köszi, nem.

@skarlát betű: teljesen igazad van :)

@éniskócos: Drukkolok, hogy egyszer legálissá váljon a dolog :)! Jó lenne, ha így tudnának örülni egymásnak az emberek. Sajna fehér holló az ilyen, még te se vagy tökéletes.
Az ember alapból úgy van összerakva, hogy - vulgáris hasonlattal élve - sokszor szeret a fütyi egyik végén lenni, a másikon viszont nem. Ha a kettős mércét meg akarja szüntetni az ember, valamelyik irányban erőszakot kell vennie magán.

@skarlát betű: Na, ezért kár. Pedig az lenne a legjobb, legtisztább...

@TBal: neked is igazad van :) de nem győzöm hangsúlyozni, mennyi mindent tanultam az elmúlt években... és talán még nincs vége :)

@TBal: Javíthatatlan optimista vagy, de kegyetlen is ... Az tényleg az emberi természet megerőszakolása, hogy hallgatod a partnered mással való szexuális élvezkedésének ecsetelését. Tudom, hogy milyen szép lenne, de nem így vagyunk összerakva, olykor be kell ismernünk, hogy vannak bizonyos határok. Persze, ha neked is van 3 szeretőd, meg neki is, akkor lehet, hogy mindketten jól viselitek. De az esélyek általában nem kiegyenlítettek, ahogy a lelki alkatok sem egyformák.

@skarlát betű: @TBal: két külön dolog azt hiszem, hogy elmesélem, hogy jó napom volt, akár azért is, mert a szeretőmmel voltam, és megint más az, hogy mennyire mégy bele a részletekbe.
én sokszor vágyom arra, hogy legális legyen a szeretői kapcsolatom, de nem hinném, hogy a részletekről akarnék beszélni a férjemnek. de ez az egész egyelőre nagyon teoretikus :)

Az unnepnapokkal szerintem nincsen nagy gond, inkabb azzal, mikor a masik nyaralni van (tehat csinalni kell a mindennapi rutint, csak eppen nelkule). De teny, hogy a hetfoket legalabb annyira varom, mint masok a hetvegeket (ami nem jelenti azt, hogy ne elveznem a hetvegemet).

Valahol föntebb mondta eniskocos, hogy a rosszabb annak, akinek nincs elég dolga, vagy azok a dolgok annyira nem foglalják le az agyát. Ezt teljesen aláírom, ha ide-oda rohangálunk egész nap, akkor nem fog úgy hiányozni a másik, mint ha kényszeresen a gép előtt ülünk, és e-mail-ekre várunk ... Ezért tűnhet olykor furcsának, hogy az egyik fél rosszul reagál, ha a másik hosszabban hallgat, mert a másik esetleg egy percre se állt le egész nap ...

És aki mesél a másikkal átélt szex részleteiről, akár a férjnek, akár a szeretőnek, az MIÉRT teszi? De tényleg! Nem értem...

@barbieds:
Szerintem csak olyan kis szurka...
"Látod, veled is csinálhattam volna/így fogom csinálni..."
vagy:
"Látod, vele mekkorát szexelünk???"
a hangsúlyozástól függően: az első inkább egy szerető hiúságát piszkálja fel, a másik inkább már gonosz jellegű...

B1

@barbieds: Úgy látom, elment a beszélgetés ebbe az irányba, pedig lehet, hogy külön posztot kéne neki szentelni. Félig-meddig persze a bizalmasos poszthoz tartozik, de azért nagy téma ez magában is.
Hogy miért jó mesélni? Mert ezek olyan meghatározó élmények, amelyeket az ember szeretne megosztani valakivel. Én azt mondom, nem a szeretővel kéne, bár a múltra vonatkozóan én is mindig kíváncsi voltam, miféle kalandok estek meg a másikkal, és miket tapasztalt. Sokat lehet tanulni a többi ember működéséről is, kinek mi esik jól, ki hogyan fejlődött a szexuális életében, mennyire volt rá hatással ez vagy az, ha nehézségei voltak valamivel, azokat meg tudta-e oldani.

@bee-lah: Nem hiszem, hogy szurka lenne. Lehet, hogy valakinek izgató a másik beszámolóját hallgatni, és ettől kedve támad a szexre ... (Veled ez sose történt meg?) Ugyanakkor felfedezhetett valamit a mesélő önmagával kapcsolatban, amit eddig nem sejtett, és ezt örömmel közölheti is a másikkal. Az átvitel szerintem ritkán lehetséges, mert a fizikai adottságaink alapvetően különböznek, ugyanazt a másik ember nem ugyanúgy csinálja, vagy, mert nem tudja, vagy, mert nem érez rá ... Ki lehet próbálni, és érdemes is, kísérletező kedv kell hozzá, de ha nem megy, nem kell erőltetni. Mondjuk, ezért jó, ha több partnere van az embernek, amit az egyik nem tud, a másik pótolhatja, és fordítva :P De ezt nem biztos, hogy akármelyik partnerrel közölni is kéne. Van, aki inkább marad boldog tudatlanságban, más meg mindenre kíváncsi.

@skarlát betű: Én magam max. nagy vonalakban vagyok hajlandó bármit is mesélni, vagy sztorikat meghallgatni az aktuális partneremnek/től. A részletekbe menés szerintem borzasztó: megtöri az intimitást a mi kettőnk, és az egykori szeretők viszonylatában is. Félrelépős kapcsolatban különösen furának tartom a házastársi szex ecsetelését. Persze, tudom, rendszerint játszmák fontos eleme. :P

@barbieds: Érdekes, hogy így látod, pedig a fantáziáidról meg nagyon is részletesen írsz. Embere válogatja, ki mit akar megosztani, és persze, ha valaki nagyon nem akarja hallani, annak nem szabad mesélni róla.

@skarlát betű: Fantázia egy blogon - tökéletesen személytelen dolog, nincs semmi tétje. Érzelmi kapcsolatban más a jelentősége. De abban egyetértek, hogy ilyen értelemben is fontos a neked rendelt társat megtalálni. Sosem viselnék el olyan férfit, aki faggatózna, vagy kitárgyalná velem a házaséletét. (IRL iszonyat visszafogott stílusú vagyok. :D)

@barbieds: Ki gondolná rólad ... De ez is egyfajta határfeszegetés, ahogy más dolgokban beszéltünk róla. Elviselni az ilyen meséléseket ... Nem egyszerű se mesélni, se elviselni, az biztos.

@skarlát betű: Akkor ez a valódi mazochizmus. :D De tudod, a határfeszegetés csak akkor izgi, ha szexuális izgalmat okoz...

@barbieds: És szerinted ez nem okoz? :-) Ki a fizikai fájdalomra bukik, ki a lelkire ... Talán ... Még ez sem lehetetlen ...

Ja, magamról beszéltem csak, nekem nem okoz, sőt! Ha a partnerem elkezd mással átélt élményekről beszélni, szinte fizikailag érzem, ahogy elmúlik belőlem a vágy.

@barbieds: na ezt én se, nekem ez, a kifejezett kibeszélés részletek ismertetése már túl van az ízlésesség határán, meg azért nőként valahogy engem a megcsalt feleség/de lehet ez férfi is/ nevében is undorít, nem elég, hogy megcsalják még ki is részletezik.....a vele való szexet. Senki sem gondol bele, hogy a fordítottja nekünk hogyan esne ? Nem jó tartósan és mélyen összefolyatmi a két féle folyót. Én az ilyet a 2-3 legjobb barátnőmml tudom jól kibeszélni, újra átélni, mert ugye tudjuk, hogy a nőnek 2X szer jó: egyszer, amíg csinálja, másszor, amikor elmeséli a barátnőjének :)

Szerintem a nagyobb és érdekesebb kérdés, hogy a megcsaló szinte automatikusan őszinte lesz a szeretővel, aki házi (konyha) pszichológussá vedlik a szex mellett, mitha a jó intim együttlét gerjesztené az intellektuális megnyilást és a bizalmat. De kompletten : munka, gyerekek, házassági problémák, barátok (meg az ő problémáik) Teszem hozzá ebből nekem az következik, hogy otthon nincs erre kíváncsiság vagy már nincs rajta egymásközt mit megbeszélni (veszekedés nélkül). Szóval, ha otthon lenne in timitás, jó szex, érdeklődés akkor nem lenne szerető. Én mint újra kezdő szerető (szex hiány pótló vagyok- a tsizta kép kedvéért) arra jutottam, hogy két alapvető nagy kategória azért van a szeretőségben: az egyik a szerelmi szerető, akibe belegabalyodunk az egyébként még működni tudó, nem is rossz csak kicsit kiöregedett házasság mellett, csak nem akarjuk a se a házasáágot, se a szerelmet ( a napokat bearanyozó remegést, izgamat) feladni. A másik (ez az enyém is) ami tudatosan indul kereséssel és leginkáb a szex hiány és unalom generálja,- persze ebből is kerekedhetnek veszélyesebb ingoványok - és inkább összességében nyugis biztos szex és egyéb partnerséggel. Ne az utóbbiban szerintem nem fájnak az ünnepek, persze jólesik egy gyors telefon, hogy csak boldog nyuszit akartam kívánni, naná.

@Kommentel(n)ő: Talán itt a feleség konkrétan valóban nem szokás ... Vagy nem tudom, de tényleg csak nagy vonalakban. Viszont, ha valakinek egyetlen nő volt az életében (vagy majdnem), akkor korábbi tapasztalatra hivatkozva nagyrészt azt az egyet tudja emlegetni. Persze burkolózhat mély hallgatásba is, ha nincs rá vevőkészség ...

@drlover: Ízlés, ízléstelenség ... Nehéz kérdések. Sokat gondolkodtam rajta én is, a házasság idekeverése egy dolog, de volt szeretőké? Név nélkül? Általánosságban? Egyébként annak, akit tudtán kívül kibeszélnek, elvileg a barátnőkkel való megtárgyalás is ugyanolyan rosszul eshet(ne). Mert még ráadásul ismeri is őket: a férj normális esetben ismeri a barátnőket, a szeretőről viszont nem tud semmit.

Igen, a 2féle szeretőhöz vezető utat én is így látom, de persze vannak átmenetek ... És attól, hogy az elején szexhiány volt a fő motiváció, nincs kizárva, hogy egészen más motivációk is megjelenjenek a palettán, és ugyanolyan mély kötődés alakuljon ki, mint ha egy hosszú flörtölés eredménye lenne a kapcsolat. Bármilyen kezdetek bárhova vezethetnek, azt hiszem.

@skarlát betű: félreértettél, én beszélem meg az én saját barátnőimmel, akik közül 2 a szeretőt sem ismeri pláne a feleséget. akár találkozhatnának is véletlenül, senki nem tudná ki a másik. Igyekszem nem bort inni és vizet prédikálni. Van egy elmélet egy profi megcsaló(nő) mondta, hogy neki van házasság és szerető doboza, amikor az egyik nyitva van a másik csukva, mert másként nem menne......csak megosztottam , hangzatos nem ??

@drlover: Szóval a szeretődet beszéled meg a barátnőiddel, a férjedet nem.
Milyen a profi megcsaló(nő)? :-)
Szerintem ilyen dobozok csak elméletben léteznek, tetszetős kép, de nem működik a valóságban, csak szeretjük elhitetni magunkkal, hogy ennyire külön bírjuk kezelni. Bár mindenki magából indul ki, bennem a dolgok sokkal egységesebben vannak jelen.

Na legyen tiszta a kép - valahol előrébb másik témában már írtam, persze lehetelen fejbe tartani tudom- én passzív szerető vagyok férjem már nincs úgy 6 éve, viszont házas szeretőm van :) A profi szerető: tudatosan, folyamatosan keres és tart szeretőt, sosincs anélkül, mondhatnónk elvből, a házassának kissé képzavarosan immanens része, hogy szerető is legyen.

@drlover: Tényleg elfelejtettem ... Passzív szerető, ez jó ...
Ilyen profi szeretőt én is ismerek :-)