Újra és újra felbukkannak kommentelők, akik hol szelídebb formában, hol kicsit durvábban kifejtik, hogy aki hűtlen, az mekkora szemét, és most finoman fogalmaztam, nem akarván visszhangozni, amit úgyis mindannyian kívülről fújunk.

Hogy ez egy ilyen blog esetében várható volt? Persze. Meglep? Dehogy. Idegesít? Olykor igen. Senki se szereti, ha a saját házában gyalázzák, márpedig ez a blog az én házam, igaz, nyilvános ház (tessék, áthallással együtt), de azért szabályok itt is vannak. Például, hogy nem köpjük le egymást. Minden véleménynek helye van, de a gyalázkodásnak és az ítéletnek nincs.

Tehát: kérek minden idetévedőt, hogy próbálja a mondanivalóját nem sommásan és nem sértően megfogalmazni. Aki civilizáltan vitázott, azt eddig is szívesen láttuk, és ezután is szívesen látjuk. De senki ne gondolja magáról, hogy ő az isten, és majd megmondja, melyek az örök erkölcsi törvények, amelyek szerint a többieknek élniük kell.

Nem kötelező idejárni és kommentelni. Tényleg, ha valakit ennyire idegesít, hogy ilyen beteg emberek vannak a világon, akkor kattintson tovább, és hagyja, hogy elkárhozzunk. Köszönöm.