A legtöbb ember (férfi) számára a kapcsolatból való kilépés elleni legnagyobb érv a gyerek, gyerekek léte. A nő attól a pillanattól kezdve, hogy teherbe esett, egyfajta hatalmi pozícióba kerül. Persze nem minden pasira van ez egyformán hatással, léteznek olyanok, akiket egyáltalán nem vagy csak mérsékelten tud izgatni a saját gyerekük. De aki normálisabban gondolkodik, annak a gyerekek egyfajta szent és sérthetetlen kategóriát jelentenek. És rajtuk keresztül lehet őket megkötni, zsarolni, befolyásolni.
Egy nő magához láncolhat egy férfit azzal, hogy szándékosan, a pasi akarata ellenére teherbe esik (persze történhet ez véletlenül, úgy, hogy a nő sem akarta, mert balesetek mindig vannak, a férfi nagy valószínűség szerint akkor sem fogja elhinni, hogy nem volt szándékosság): s noha nincs garancia arra, hogy a láncra verés eredményes lesz, ez tiszta hazárdjáték, azért sokszor beválik. És nem csupán egy még gyermektelen kapcsolatban alkalmazzák, hanem olyan szituációban is, amikor az akár többgyermekes házasság recseg-ropog, esetleg feltűnt egy harmadik szereplő, és a férfi minden jel szerint kifelé tart a családból. Ilyenkor egy hirtelen terhesség alapvetően megbolygatja a helyzetet. Ha a pasi nem hagyja magát megzsarolni, az úgynevezett Másik Nő valószínűleg nem fog tudni együtt élni a tudattal, hogy miatta hagyjon el a partnere egy várandós asszonyt és egy újszülöttet.
A gyereket, gyerekeket a férjek is felhasználhatják a feleségük zsarolására, visszatartására, fenyegetésére, hiszen a családi lakhely elhagyása esetén már korántsem biztos, hogy a hagyományos módon, az anyának ítélik oda egy válóperben a kiskorúakat. Egy nő számára általában a gyerekei "elvesztése" még nagyobb trauma, mint egy férfi számára (vannak kivételek), így hatásos lehet az ezzel való fenyegetőzés: a hűtlen asszony kénytelen lesz a szeretője és a gyerekei között választani.
Biztos mindannyian ismertek hasonló történeteket. Esetleg ti magatok is résztvevői voltatok ilyesminek, akármilyen szerepben is. Lehet, hogy nem tudtok róla, mert ti vagytok az a bizonyos gyermek, aki egy szándékos teherbeesési akció során megfogant. Vagy túl kicsik voltatok hozzá, hogy emlékezzetek arra, miként fenyegette meg egyik szülőtök a másikat azzal, hogy soha többé nem láthat benneteket, ha nem szakít a szeretőjével.
De lehet, hogy ti magatok voltatok az elszenvedői vagy az elkövetői egy ilyen fenyegetésnek. Megérte? Nem érte meg? Érdemes ezen gondolkodni? Van köztetek olyan, aki szerint ez a fajta megkötés igenis érvényes módszer? Vagy egyszerűen tisztességtelen és aljas húzás? Kinek jó és kinek rossz? Várom a véleményeteket!