Régen köszörültük a nyelvünket szerető- vagy szexpartnerkereső polgártársainkon, de most ismét eljött az ideje. Ez a típus persze a szimpla (értsd: független, facér, egyedülálló) társkeresők esetében is ugyanúgy felbukkan vélhetőleg, de mikor nem független emberről van szó, akkor azért kicsit csavarosabb a helyzet.

A szeretőjével ilyen vagy olyan okból szakító házasember (vagy nő) többé-kevésbé természetes módon pótolni akarja azt a hatalmas űrt, ami az életében keletkezett. Olykor a partneréhez közeledve igyekszik felejteni, például úgy, hogy a feleségét megpróbálja rávenni arra, szeretkezzenek úgy, ahogy a szeretővel annyira klassz volt. Persze, nem mondja ezt ki, de olyasmiket kezdeményez, amiket addig soha. A reakció lehet pozitív, de lehet nagyon negatív is (miért nem jó neked úgy, ahogy húsz éve csináljuk, azt hittem, élvezed), sőt, akár lebukás-közeli helyzetbe is sodorhatja magát az illető. A testbeszéde valószínűleg elárulja, hogy azt a bizonyos pózt, módot nem először próbálja ki, nem csak egy pornóoldalon látta. 

Ha rájön, hogy a felesége/férje nem tudja vagy nem akarja megadni azt a lebegést, izgalmat, érzelmi töltetet, amit a volt szeretője, akiért még mindig odavan, dönthet úgy, hogy helyettest keres. És aki tudatosan keres, annak a legkönnyebb a netes társkeresőkön próbálkoznia. Mint már korábban is volt szó róla, személyesen ismerkedni nem függetlenként elég problémás.

A gond csak az, hogy az exért még mindig rajongó egyén elég hamar a kiszemelt áldozat idegeire tud menni. Az első napokban ugyan kedvező benyomás alakulhat ki, mert az illető rendszeresen és elég sokat kommunikál, és ideig-óráig tűnhet úgy, hogy valóban a partnerjelölt érdekli, de egyre kínosabbá válik a helyzet, ha az ex-szerető lépten-nyomon felmerül, mint téma. Hogy vele ilyen volt és olyan volt, és mennyire klassz, és mennyire megértették egymást, és hogy azt a csodát szeretné még egyszer átélni, meg a többi.

Mindez érthető: azt a csodát mindenki szeretné átélni, de nem ártana belegondolni, hogy ezúttal egy másik embert próbálunk meggyőzni arról, hogy érdekesek lehetünk a számára. Annak pedig nem az a módja, hogy folyamatosan önmagunkról és a volt szeretőnkről beszélünk, sőt, mitöbb, a volt szerető házastársáról, gyerekeiről, családi problémáiról, munkájáról, kedvenc hobbijáról. És nem arról beszélek, hogy ne lehetne a múltról mesélni, természetesen lehet, sőt, jó is, ha ez történik, de mindennek megvan a maga mértéke.

Nem tudom, egy férfi hogyan viseli, ha egy nő a volt pasiját emlegeti az udvarlási fázisban, de ha egy hímnemű egyed teszi ezt, akkor tulajdonképpen nem beszélhetünk udvarlási fázisról. Látszólag folyton kommunikálni akar az illető, de csupán azért, mert szeretné kibeszélni magát, azt reméli, hogy egy másik nő majd magyarázatot ad a volt szeretője viselkedésére, és hátha még valami szex is összejön! Anélkül, hogy egyáltalán odafigyelne arra, akivel beszél. 

Aztán még egyébként látszólag értelmes emberek is megdöbbennek azon, ha a kiszemelt nő, akibe állítólag annyi energiát fektettek, szépen elköszön tőlük, mert teljesen értelmetlennek látja a további édelgést. Nem értik. Sajnos.