Mielőtt végleg amatőr nyelvész bloggá alakulunk, és elveszítjük a fonalat, amely eredetileg összefűzött bennünket, térjünk vissza az előző poszt eredeti témájához, vagyis a könyvhöz, amelynek van még két fejezete. 

A második fejezetet egy volt ügyvéd, Varró S. Gábor jegyzi: Menő egzisztenciák - avagy megroppant férfiak. 

Senkit nem fog meglepni, hogy nem lelkizésről szól ez az írás. De nem is baj, mert a megcsalásnak az anyagi vetületét eleddig nem igazán tárgyaltuk, pedig az is van neki. Főleg persze akkor, ha az egyik fél kifejezetten utazik is erre (nem feltétlenül mindig a nő, de társadalmi berendezkedésünknek köszönhetően azért mégis gyakoribb jelenség, hogy a házas férfi tehetősebb, illetve többé-kevésbé szabadon rendelkezik a pénzével, mint egy asszony).

Egy válóperes ügyvédnek nem sok illúziója lehet az emberek őszinteségét és szándékaik tisztaságát illetően, de tegyük hozzá ismét: ez a szemüveg is torzít kissé. A szeretői kapcsolatoknak valószínűleg többségében nincs anyagi érdekeltség. Vagy ti másképp gondoljátok?

Varró S. Gábor főleg elrettentő esetekkel példálózik. Bár hasonlóakat mindannyian ismerünk, ha nem is személyes közelségből, de a médiából mindenképp, azért érdemes foglalkozni velük. Az alap forgatókönyv: fiatal, csinos, ambiciózus nő (esetleg asszony) elcsábít egy már nem olyan fiatal, hosszú ideje házasságban élő, és családjának igen jó anyagi körülményeket biztosító pasit, aki úgymond bedől annak, hogy őt nem a pénzéért, hanem önmagáért szeretik. (Lehet egy ötvenes pasit önmagáért is szeretni,  azért ezt még Varró úr sem cáfolja.)

Az illegalitásban bonyolódó szeretői kapcsolat nem sokáig elég a nőnek (az ilyen hölgyeket általában nőcskének nevezik a férfiak, már azok a kívülállók, akik átlátnak a szitán): először beéri kisebb ajándékokkal, esetleg lakást is vetet magának, de később már ő akar lenni a pasi felesége. És itt ugrik a majom a vízbe. Ha válás van és vagyonon való civakodás, az eddig nagyon jól szituált úriember egyszeriben átlagos keresetű elvált férfivé válhat, aki esetleg tartásdíjat fizet, ócska tragaccsal jár és biztos, hogy nem a kertvárosban fog lakni. (Vagy eleve nagyon gazdagnak vagy maffiózónak kell lennie, hogy még egy válás után is fenn tudja tartani a korábbi életszínvonalát.)

Az ambiciózus fiatal hölgy, aki valószínűleg éveket áldozott a pasi házasságának tönkretételére (ha eleve erre ment ki a játék, és nem csak a szerelem vakította el őket mérhetetlen módon), rájön, hogy hiba csúszott a számításaiba. Ugyanaz a pasi, aki régebben elvarázsolta, már nem is olyan vonzó a drága kocsija és a Gucci öltönye nélkül, sőt, kifejezetten taszítóvá válik, ha már nem győztesnek, hanem vesztesnek néz ki. És a social climber asszonyka mit tehet ilyenkor? Ápolja majd a megroppant egójú pasiját, vagy új áldozat után néz?

A hagyományos forgatókönyv szerint új pasit keres magának, mert ő sem lesz már fiatalabb. És még jól akar élni, amíg lehet. Ötvenes ex-férje pedig örülhet, ha ez a második feleség nem forgatja ki még abból a kevésből is, ami még maradt neki. Lehet, hogy a régi asszony visszafogadja még?

Szomorú forgatókönyv, mégis sokan szoktak az ilyesmin kárörvendő módon szórakozni. Főleg azok a férfiak, akiknek sose ment jól, és akiket sose környékeztek meg ambiciózus fiatal hölgyek, vagy azok a nők, akiket megcsalt a férjük (a sor folytatható).

Az ügyvéd úr végkövetkeztetése egyébként természetesen nem az, hogy sose lépjünk félre. Végtére is nem papról van itt szó. A lényeg a házassági vagyonjogi szerződés. Mert az ördög sosem alszik.