Fiatal házasok voltunk, de már látszott, hogy azért én nem éppen azt választottam, akit kellett volna.

 

Szerelmes lettem valakibe. Egy kiránduláson jöttünk össze. Távkapcsolat volt, hiszen több mint 100 km-re laktunk egymástól, ő egyedülálló pasi volt akkor. Olyan vakon egymásba szerettünk, hogy ezt titkolni nem lehetett. Erre a férjem, azt hiszem bosszúból, vagy, hogy megmutassa nekem, hogy ő is legény a gáton, ugyanabból a társaságból felcsípett egy csajt. Aztán többet is. Válni is akartunk, dehát az akkor se volt egyszerű, és megdumáltuk, hogy együtt maradunk, én az akkori szeretőmmel találkozgatok, amikor tudok, ő meg a nőivel, amikor tud. 

 

Ment is egy darabig, előfordult, hogy egy társaságban szórakoztunk, de ő is mással ment oda, meg én is. Majd a férjem egy adott pillanatban azt mondta, hogy ő kivándorol nyugatra az egyik csajjal. Na, ettől kiborult a bili nálam. Körülbelül másfél évig ment ez a "nyitott házasságosdi", őrültség volt az egész, hülyén csináltuk nagyon. Én is hazavittem a pasit több alkalommal, ő  is a nőit. Hova is vittük volna őket, hiszen nem egy városban laktunk a szeretőinkkel. Jónéhány barátunk is tudott a dologról, de elfogadták, nem volt semmi különösebb hiszti ekörül.
 

De ez a kivándorlás-dolog betett. Nem tudtam elviselni, hogy nem vagyok többé fontos neki, és el akar menni. Persze, nem lett volna könnyű megvalósítania ezt a tervét, nem is hittem el igazán, hogy komolyan gondolja, de valószínűleg olyan állapotba jutottunk, hogy az addigi módon már nem lehetett folytatni.

 

Hálistennek akkor tudtunk még beszélgetni, (azóta már nem tudunk), és kidobtuk a szeretőket. Házasságunk megmentése érdekében csináltunk hamar egy gyereket. Aztán sokáig csak anya voltam.