Mindig azt gondolom, hogy arra a pár órára képtelen leszek majd átlényegülni, kiszakadni a valóságból, aztán valahogy csodás módon mégis sikerül: lenyugszom és átadom magam. És élvezem. Nagyon. :)

"Vajon úgy érzed-e, hogy csak ilyenkor élsz igazán?"
Ha igen, akkor az már rég rossz és az életed szánalom a köbön...
sajnálom, ha ezzel megsértek vkit, akinek nem inge...

@barbieds: Előzőleg nekem is vannak olykor kétségeim, sőt, mindent nem tudok akkor se elfelejteni... Vagy nem egész idő alatt :-)
Szerintem egyébként ezt az egészet nők és férfiak nagyon másképp élik meg. Itt a nothing box-hoz hasonló sex box jelenség léphet be. Bár számomra a beszélgetés, az ejtőzés ugyanúgy a találkozás fontos része, mint maga a szex, és ahhoz már más box-oknak is működésbe kell lépniük ;-)

@skarlát betű: @barbieds: jó nektek, hogy teljesen el tudtok szakadni a valóságtól. nekem a múlt és a jövő ugyanúgy ott van benne az adott pillanatban. inkább az a kérdés, hogy ez hogyan tudom akkor és ott feloldani amellett, hogy nem tűnik el, mint a kámfor.

@barbieds: :D én meg mindig úgy képzelem, hogy majd tökéletesen átadom magam arra az időre, aztán általában ki szok' derülni, hogy nem is olyan egyszerű az átlényegülés.

@M-elicious: Én nagyon igyekszem külön világnak megtartani a szeretőzést, ahol csak az legyen, hogy itt és most élvezzük egymást.

@kardhal77: subspace, subspace, subspace ;)

(+ eleve kisebb elvárással lehet, hogy jobb a végeredmény [a finom kis optimista természetem])

Csak az ott és az akkor van. Nincs jövő és nincs múlt, csak ő.
Csak adni, amit lehet, örülni egymásnak gondok és görcsölés nélkül.

offtopic, csak jó, ezért megosztom (Popper apánktól):

www.nlcafe.hu/sztarok/20071217/popper_peter_kivulrol_nem_jon_megvaltas/

@Lars.Lares: Máshogy nincs is értelme.

Remélem nincs olyan hogy csak szex @skarlát betű: , ahogyan azt a posztban kérdezted. Hogyan lehetne csak szex, hiszen a másik nem csak a testét, hanem simogathatóságát, szerethetőségét, mindenét adja.
Köszönöm @kiscsillag_75: .

@M-elicious: Szerintem azért ez a teljes átlényegülés annyira másnak se megy, csak ki mit ért átlényegülés alatt :-)
Popper persze mindig jó volt, kár, hogy mostmár múltidőben.

@Lars.Lares: Biztos vagyok abban, hogy akad, aki ennek ellenére csak a szexet látja, érzékeli...

biztos, hogy sokféle dolog van, sokféle pillanat, alkalom, de akivel a beszélgetés nem jó, nem érdekes, azzal a szex hogyan tudna jó lenni?
Én valahogy így gondolom: "There are two ways to reach me: by way of kisses or by way of the imagination. But there is a hierarchy: the kisses alone don't work.” (Anais Nin)

@skarlát betű: "csak a szexet látja, érzékeli": szvsz lehet úgy is jó valamilyen, sőt nem is akármilyen szinten, ha közös téma egyébként nem nagyon van, de szexben megadják egymásnak az örömöt.

@koibito: Bizony volt ilyen az életemben. Nehéz korszak volt nagyon. Nem szánalom, hanem gyötrődés, tipródás, feloldhatatlan dilemma...

De az ember élvezni akarja az életet...

@Szexofon: akkor azt mondod, hogy x alkalommal találkoztál vele egy hónapban, a fennmaradó (gondolom nagyobb mennyiségű) y időben nem is éltél csak vegetáltál, érzelmileg akár...
hmm számomra ez szánalmas... Neked fájdalmas és gyötrelmes volt...

Sajnálni tudom azokat, akik a fennmaradó y időben nem tudnak élni igazán... nem élveznek egy jó kaját, egy jó filmet, egy könyvet... nem örülnek annak, hogy egyáltalán élnek... s még nem is sportolnak... csak mert van egy ember, akivel nem tölthetik el az x+y időt teljesen...

így érthető, hogy gondoltam? ;) Természetesen, kb úgy beszéltem erről, mintha csak fehér vagy fekete létezne... de az a mondat, amire reflektáltam, magában hordozza ezt az értelmezést is.

@E. Bonheur: @normálnyomtáv: Na tessék, jellemző ellentmondás. A szex hogy lehet jó azzal, akinek nincs mit mondanunk? Egy bizonyos szellemi szint fölött (talán) egy nőnek nem szokott jó lenni így, egy pasinak viszont jó lehet. A kérdés az, hogy ugyanannak a történésnek két résztvevője mennyire másképp éli meg a dolgot. A pasi élvezi a szexet, de a nő? Noha úgy tesz, mintha élvezné, lehet, hogy mégsem.

Belegondolva: az olyan pasi, aki szellemi örömöt nem tud adni, nekem szexuálisat se tud. Nem arról van szó, hogy felizgatni nem képes esetleg, de nem lesz igazán jó élmény.

@skarlát betű: hát ja, ez is egy olyan különbség, amit nem nagyon értenek meg férfiak és nők egymás viselkedésében.

@skarlát betű: szerintem a "csak szex és más semmi" akkor jó tud lenni, ha csak futó kalandról van szó. de a szeretőzés kontextusában női szemmel valóban nem túl vidám perspektíva. férfi szemszögből szerintem könnyebben megy, csak az a kérdés, hogy mi egy ilyen "kapcsolat" célja.

@koibito: igenis lehetnek ilyen időszakok az ember életében. és nem arról van szó, hogy ne lenne valami jó kaja, jó film a közelben, hanem arról, hogy hiába a világ legburjánzóbb ízkavalkádja, legizgalmasabb filmje, leglehengerlőbb programja, ha az embernek hiányzik valami, amit nem kaphat meg.
vokoibito, voltál te már viszonzatlanul szerelmes? ez kb olyan. de nem is kell, hogy viszonzatlan legyen. van, amikor az ember nem kaphatja meg a másikat, de ez nem (csak) rajta múlik; a felnőtt emberi kapcsolatok bonyolultabbak annál, hogy a+b=c (ha szeretem és ő is szeret, mindketten elválunk). ezért is fut ez a blog kb 3/4 éve.

@M-elicious: Na, ide illik ez a Csíkszentmihályi idézet:
"A szerelmi kapcsolat és a szex a mindennapok legjobb időtöltését nyújthatná, de a legtöbb ember számára ez ritkán valósul meg, mivel az ember az átlagos életminőséget csak az ÉRZELMI és SZELLEMI örömmel IS járó tartós kapcsolatokban képes fölülmúlni."
Az öröm művészete, Flow a mindennapokban, 57. old.

A tartós kapcsolat nem kell, h házasság vagy együttélés legyen, teszem hozzá én. Viszont milyen jó, hogy ezt egy pasi fogalmazta meg, aki a boldogság kutatásával foglalkozik :-) Amúgy nála a boldogság egyenlő elmerüléssel valamely, az ember számára akkora belső örömet adó tevékenységben, hogy minden másról megfeledkezhessen. A belefeledkezés, feloldódás... Ez lehet alkotó munka, de szerintem a legtökéletesebb belefeledkezés egy olyan emberrel való interakció, aki minden szempontból kompatibilis velünk, tehát ehhez az alkalmi szex, vagy a szellemi-lelki összhangot nélkülöző szex nem elég. Mégse mondok szerelmet, nehogy megijesszek valakit ;-)

@skarlát betű: persze, egyetértek. de fenntartom, hogy egy egyéjszakás kaland is tud jó lenni. nem mondom, hogy hosszútávon ettől lesz boldog az ember (sőt, ha folyamatosan csak egyéjszakás kalandokba bonyolódik, az ennek ellenkezőjét váltja ki; vagyis (lelki) kielégítetlenséget, kiégést), de pár órára/napra mindenképpen fel tudja dobni, mert pont az az izgalmas, hogy pont csak a szexről szól. mint már előzőleg is mondtam, egy többszeánszos kapcsolatnál maga a testi kielégülés általában már nem elég, de ki tudja, van akinek az is boldogságot okoz(hat) (mégha a partnernek nem is).

@koibito: Valóban. Szinte minden hétköznap találkoztunk (szeretői viszony) az azon kívül eltöltött időben mintha zombie lettem volna.

Semmi nem működött, óriási dilemma, egy közelgő de halogatott döntés súlya alatt nyögtem, szenvedtem, préselődtem.

Meg kellett hasonulnom, minden szépet, minden jót, minden élményt azonnal megosztottam volna azzal akit szeretek, de nem tehettem. Mindenről Ő jutott eszembe...

Nagyon-nagyon nehéz időszak volt. Nem a saját döntésem miatt, hanem talán éppen a nemdöntésem miatt...

@M-elicious: persze, h nem egyszerű... egyetlen egy szemszögből írtam, amit írtam :)

amúgy meg ha én lennék a férjed és látnám, h annyira szenvedsz, ahogy azt írtad... nagyon szar lenne nekem is.. már csak ezért sem illik ezt kimutatni ;) (tudom, hogy nem azt írtad, hogy kimutatod vagy ilyesmi, de ha ilyen állapotban van az ember, s megpróbálja magában tartani, akkor sem 100-as minden, s ezt észre lehet venni)

Nem voltam még viszonzatlanul szerelmes, sőt, nem is vagyok benne biztos, hogy voltam már szerelmes... nem akarom hagyni, hogy egy érzelem vagy egy másik ember ekkora nagy befolyással legyen rám. Az én életemnek én akarok a főszereplője lenni...

Sőt mondok valamit, az embernek minidg hiányzik valami, több pihenésre való idő, több fizetés, több törődés a másiktól, több szex, vagy épp kevesebb szex...etc.

@Szexofon: @M-elicious: remélem egyszer majd sikerül vmi hasonlót megtapasztalnom, egyszerre fájdalmasnak és szépnek hangzik...

@Szexofon: de azóta rendbe jött minden, átélnéd újra? Mindig csak ennyire lehet szerelmes vki? Alacsony hőfokon nem működik?
Nekem az az elvem, ami nagyon lángol, hamar el is ég...

@koibito: "nem akarom hagyni, hogy egy érzelem vagy egy másik ember ekkora nagy befolyással legyen rám."

Szerintem reméld, hogy ebből a bullshitből kigyógyít valaki.

@barbieds: :-) szerintem koibito jó úton halad, csak el kell még telnie pár évnek, tönkre kell mennie egy házasságnak, és máris ott lesz a szeren.

@koibito: mindig olyan döbbenetes nekem, amikor fiatal emberek minden erejükkel igyekeznek csitítani a a lángot, és el is magyarázzák, miért. Ehhez képest egy 69 évestől pedig ezt hallottam a minap: "ellobbannak a nagy tüzek/marad, ami mélyen izzik/
s az egyre több hamu csak még jobban őrzi/kereslek, még mindig".

@kardhal77: nem tudom, csak annyit, hogy nem akarok fájdalmat okozni senkinek... nem akarom majd a feleségemet megcsalni, ha neki az fájna... ennyit tudok... valahogy ez a felelősséggel élni életem tetszik :) de természetesen nem akarok besavanyodni sem... nem tudom, hogy fog alakulni, ez a szép benne...

@M-elicious: a pár évvel egyetértek, a tönkrement házassággal már nem... azt inkább kihagynám...

Miért, pl SB házassága sem ment tönkre, csak kinyílt egy pontig... vagy barbiedsé sincs romokban... a többiekről nem tudok nyilatkozni... Roger that házassága sem maga a pokol, hisz anno azt írta, szereti a feleségét is...

@koibito: Ezek szerint a feleségedbe se voltál szerelmes? Persze nem kötelező, csak kíváncsi lennék, mi bírt rá arra, hogy elvedd feleségül. Egyébként az én házasságom nem csak kinyílt egy kicsit, de ne feszegessük.

@skarlát betű: nincs feleségem :) barátnő/kedves van...s valóban, nem tudom, h szerelmes vagyok-e. Kérdés, hogyan definiáljuk a szerelmet. Azt tudom, hogy szeretem őt... de nem fordulok ki önmagamból miatta...

nem is akartam feszegetni, csak anno volt egy post erről, elég személyes volt, csak azt írtam, amit Te anno abban... sőt többször írtad, h nem akarod, h más nevelje fel a gyerekeket...
Ez a blog a hűtlenségről szól, nem konkrétan egyvalakiről (Rólad akár). Ezt hidd el, tudom.

@koibito: Ja, értem, csodálkoztam is, hogy feleségről beszélsz, de ezek szerint a majd szócskán átfutottam.
A szerelem definíciójával túl sokat gyötrődtünk már... De mit értesz magadból való kiforduláson? Én se fordulok ki magamból senki miatt, már olyan szinten, hogy marhaságokat csináljak, viszont, ha valaki hiányzik, az nekem szenvedés. Kisebb vagy nagyobb mértékű, sokmindentől függ, de szenvedés.

Valóban nem akarom, akarhatom, hogy más nevelje fel a gyerekeket, bár nem biztos, hogy ez akkora borzalom lenne a gyerekek számára, inkább az apjuk számára lenne az. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy a gyerekek ne ragaszkodnának nagyon az apjukhoz, de el tudom képzelni, hogy mást is meg tudnának szeretni, nem feltétlen apjukként, de az ő szívükbe még sokminden belefér. :-)

@koibito: elég kocka látásmód, de véletlenül se vedd a szívedre!
Szerintem a párkapcsolatokban pont a szenvedély, a tűz az, ami az igazán jó és valóban ez az, ami egy idő után kihúny, átalakul. És ezt kergetjük gondolatban vagy a bátrabbak tettben is máshol, másnál.
Tudod, olyan ez, mint a futás... lehet kocogni, hosszan, sokáig, és egyszer eléjük a célt így is, de a győztesek örömmámorát csak az élvezheti, aki végig rohant, még ha elfárad a végére, akkor is megéri :)
A szenvedélyesség kudarcánál szerintem csak a szenvedély hiánya rosszabb :)

@notC: igazad van, de tényleg. Egy buborékban nőttem fel, és csak most kezdem kapargatni... de a nevletetésem és az, amiket láttam, erősen rányomja bélyegét a világnézetemre...

Épp ez az amit nem értek, ha elmúlik a szenvedély más karjaiban kell keresnem? Akkor semmi értelme egy párkapcsolatnak sem. És én ilyen könnyen nem akarom feladni... ha elmúlt a szenvedély jön más, vagy akár marad csak a szeretet... aki ezt nem érti meg s kergeti a szenvedélyt, csak felperzsel mindent maga körül... ezt jelen pillanatban így vélem... Viszont ott a másik oldala a jelenségnek, hogy szeretne mindenki boldog lenni (testileg is)... valahogy ezt meg kell majd oldani :)

ezt mondd egy maratonistának, aki nem őrült tempóban fut végig, mert még ott pusztulna :) rövidtávon jó a sprint, sőt rövidtávan csak az jó :)

@koibito: Ne vágyódj rá, azt hiszem nem éri meg. Életem legkeservesebb korszaka volt. Dehát az érzelmeiről az ember nem dönthet. Azok csak úgy jönnek...

Hogy azóta mi lett? Eltelt 10 év, azóta már együtt vagyunk. Kiléptem a házasságból és 7 éve együttélünk.

Remekül.

Életem legjobb időszakát élem...

@Szexofon: valóban nem lehetett könnyű, főleg, ha még házas is voltál (és ha még volt is gyerek)... köszönöm a választ.

(a Te blogod is olvasom... vhogy nem hittem volna, h idősebb vagy 30-nál XD)

@koibito: a kérdésedre itt sokan bólogatnának, elvégre a blog a hűtlenségről szól :) Én (biztos mert állszent vagyok) viszont nem igazán bátorítanálak erre.
Egy kapcsolatot felépíteni nem könnyű. Küzdés önmagunk és a másik ellen, az érvek és ellenérvek, a vágy és taszítás igen izgalmas kis tánca. Ennél már csak az a nehezebb, hogy ez a kapcsolat kibontakozhasson, s ha már minden próbát kiállt, akkor se fulladjon elhidegülésbe, langyos posványba, érdektelenségbe, hanem átalakulhasson valami mássá, ami lehet, hogy több, jobb, de az is lehet, hogy nem... A kérdés nem is ez, hanem hogy mit várunk el, s mit kapunk helyette?
Ha lángolást várunk el 10 év után, de már 5 éve csak megszokást adunk, akkor jöhet a szerető, az izgalom, a gyötrődés. Van aki jól csinálja, van aki életmódul választja, van aki keserédes szenvedésként éli meg, és van olyan, aki sosem próbálja meg a könnyebb utat :)

@koibito: Annyiszor jártuk már ezt körül, a pasik szerint kell csak mindenféle világkatasztrófának bekövetkeznie egy szenvedély miatt... :-) A szenvedély és a szerelem közé ne tegyünk egyenlőségjelet.
A jó párkapcsolat titka nem biztos, hogy a kezdeti szenvedély, sőt, még az sem biztos, hogy a szerelem az. Lehet, hogy sokkal többet ér, ha szilárd barátság van és közös érdeklődés. Ugyanakkor nem várható el, hogy az ember lemondjon az egyebekről.
A szerelem és a szenvedély elmúlik, a szilárd alapokon álló párkapcsolat, a barátság megmarad. Még a nem szilárd alapokon álló is.
Választhatod azt, hogy csak vársz és vársz az úgynevezett igazira, aki talán nem is létezik, vagy létezik, de csak akkor válik igazivá, ha átmegy egy csomó más tapasztalaton, és te is átmész rengeteg tapasztalaton, esetleg ötven évesen megtalálod, de ki tud addig készenléti helyzetben maradni?
Szóval, nincsenek receptek, és nincs garancia semmire. Arra sincs, hogy elkerüld a szerelmet, és arra se, hogy megtaláld.
A futó hasonlata tényleg sántít, szerintem inkább vannak sprintek és vannak hosszú távok, és van séta, megállás, lébecolás, különböző ritmusok. Nem kell mindig nagy hőfokon élni, de néha azért nem árt :-)

@notC: Egy kapcsolat sosem állt már ki minden próbát. :-P
Ja, és, hogy ez lenne a könnyebb út, az megint vitatnám.

@skarlát betű: "az megint vitatnám"
Igen, tudom... :) Mert mégiscsak milyen gyötrő dolog, mikor más karjában kell élvezni a szerelmet, titokban, hazugságban élve szembesülni a ténnyel, hogy párunk a mi gyengeségünk (erősségünk?) miatt kap szarvakat, mert bár mi mindent (?tényleg?) megtettünk, hogy ne így legyen, de a körülmények másképp hozták...
Sajnálom, de nem sajnálom :) Nem ítélek, csak egyszerűen másképp látom.
Van egy pont, ahol ezek a kérdések felmerülnek: elhagyni, megcsalni, vagy újra megpróbálni. Mindegyik szó nagyon mély tartalommal bír, úgyhogy a döntés nem egyszerű és sohasem csak rajtunk áll. De az út, ami ide vezet! Na arra mondom én, hogy az a könnyebbik választás!

@notC: "átalakulhasson valami mássá"

Ez nekem ugyanolyan érthetetlen, valódi tartalmat nélkülöző fogalom, mint a "töltsük meg újra izgalommal a házasságot" koncepciója. Miért alakulna bármivé is bármi? Az agyelhagyós szerelem magasabb rendű szeretetté? Vagy mi? Szerintem nincs itt átalakulás, folyamatos változás, az van. Néha jó irányba, néha rosszba, néha stagnál, néha nagyokat ugrik, a fene se tudja, mitől. Néha pont egy szeretőtől javulnak dolgok (tipikusan a szex), néha pont tőle romlanak. És ezek a fázisok teljesen össze-vissza tudnak jönni - és ha maradsz a kapcsolatban mégis (úgy értem, nem anyagi v. egyéb kényszer hatására), akkor mindenféle szeretőzés ellenére az egy működő, megtartásra érdemes házasság/együttélés.

@koibito: Pedig de... :-)

A teljes történetet itt ezen a blogon megírtam már.

Talán a háziasszonyunk még emlékszik is rá, melyik posztnban.. :-)

@barbieds: tehát a könnyebb út. Egyetértünk! :)

@notC: " A szenvedélyesség kudarcánál szerintem csak a szenvedély hiánya rosszabb" - hú, ez nagyon de la Rochefoucauld-osan hangzott. like and agree.

@notC: De ez ilyen moralizálás most, nem? Könnyebbik út - szeretőt tartok, nehezebb út - megjavítom a házasságom (bármit is jelentsen a dolog). Jól értem?

@M-elicious: nem ismertem, tőlem van ;)
Ez viszont tőle van és tetszik: "Gyakran azért tesszük a jót, hogy büntetlenül cselekedhessük a rosszat."

@barbieds: Ugye az alapja az volt, hogy van aki azért fél megélni a szerelmet, mert aztán úgy is csak válás, megcsalás, vagy tespedés lesz a vége. Erre írta bloggazdánk, hogy a szerető nem a könnyebb út. Pedig de! Az igazán nehéz és göröngyös út, az, amit addig és azért kell megtenni, hogy ne érjünk el ahhoz a bizonyos hármas(?) elágazáshoz.
Hogy moralizálás? Merek én bárkit is megítélni? :)
Azt többször megkaptam már, hogy idealista vagyok, szerintem lehet benne valami ;)

@notC: Jó, a könnyebb és a nehezebb kinek-kinek egyéni körülményeitől és habitusától függ. Tehát megint csak felszínesen tudunk beszélgetni erről.
Valamint: könnyebb milyen szempontból? Lelkiismereti, anyagi, gyakorlati, érzelmi szempontból? És kinek könnyebb? Nekem? A másiknak? A gyerekeimnek? Túl sokszereplős a dolog ahhoz, hogy egyszerűen kijelentsük, ez a könnyebb, ez a nehezebb.

Nem eljutni egy bizonyos pontig: ez csak nagyon kis mértékben akaratlagos. Azt sem tudod, benned mi minden történik, hát még a másikban. Ha valaki, én húztam visszafelé a dolgot, évekig. Győzködtem magam, hogy nem lehet. Mindent megpróbáltam, nem mondom, hogy tiszta a lelkiismeretem, mert olyan nincs, de 95% az én helyemben rég bedobta volna a törölközőt. Lehet, hogy túlzok. Olykor a túlzott lelkiismeretesség a legnagyobb csapda. Lehet, hogy ez most nevetségesnek hat, de sajnos így van...

Jó és rossz - ki mondja meg, mi a jó és mi a rossz?

@barbieds: Csak járható és járhatatlan utak vannak talán... És a szabad akaratunk ki tudja, létezik-e? :-)

@Szexofon: Posztban? Nem kommentben? Te külön posztot emlékeim szerint nem írtál.

@notC: ez olyan, h egy drogos haverom (isten nyugosztalja) mindig azt mondta, h soha ne nyúljunk drogokhoz, ne is akarjuk kipróbálni (elég durván tolta a kemény drogokat)... ő is álszent volt, mint te, de a jószándék vezérelte ;)
Nem tudom, sztem eleve senki nem ezt akarja, nem? Akik belekezdenek egy párkapcsolatba, nem arra gondolnak, hogy kit fognak kéthét múlva felszedni a jelenlegi kedves mellé, nem? Mármint a többség TALÁN így áll hozzá :-)

@koibito: én is azt mondom annak, aki még nem lépett erre az ösvényre, hogy talán jobban jár, ha nem próbálja ki. de amint azt már SB is kifejtette a fentiekben, ez nem kifejezetten elhatározás kérdése.

a másik meg az, hogy az emberek nagy része nem úgy bele egy házasságba, hogy előrevetíti a megcsalást. és akkor mégis mi az értelme? a házasság egy bonyolult szövetség, ami nem csak a szerelemről és a szexről szól (hanem pl. a gyerekekről, egymás támogatásáról, pénzügyekről, státuszról stb.), még ha sokszor e kettő is adja az alapot a kezdetekben (ám nem feltétlenül erre épül minden lepapírozott kapcsolat). ha ez a szövetség erős két ember között, akkor a fenti két alap lanyhulásakor is érdemes azt fenntartani. amikor valamiért már nem elég erős ahhoz, hogy a két felet összetartsa, akkor érdemes elgondolkodni a felbontásán. a házasságok megkötésekor az emberek nagy része nincs felkészülve ezekre a bonyolult kérdésekre, mert még nem élte meg őket, és el sem tudja képzelni, hogy milyen nehéz a mindennapokban azokkal megküzdeni, vagy azért, mert nem ismeri magát/a másikat és eleve rossz premisszára épít.

én csak azt tudom mondani, hogy az emberi természet 1. idealista, 2. dinamikus (avagy igencsak változékony). ezért az ember szeret statikusan gondolkodni, ám a benne és a másokban rejlő folyamatos változás sokszor beleköp a szép statikus világlátásba.

tehát kedves koibito, sok sikert az ideális házassághoz, meg ahhoz, hogy ne égesd meg magad. őszintén remélem, neked zökkenőmentes 30-40-50 éves kapcsolatod lesz, amikor egyszer eljutsz odáig, és zökkenőmentesen veszed majd te és a legális partnered is az emberi természet változékonyságából fakadó akadályokat.

@M-elicious: É még vedd azt hozzá, hogy mióta van fogamzásgátlás, mennyivel tudatosabban lehet belemenni a családalapításba (persze, azon a korszakon belül, amelyben már nem a fiatalok családjai határozták meg, kit kivel kell összeboronálni vagyoni, csillagászati és franc tudja, milyen alapon). Azért is van egyre kevesebb gyerek a nyugati társadalmakban, mert egyre többet törjük a fejünket azon, hogy érdemes-e belefogni, meg mi lesz, ha elromlik. Pedig divat azzal magyarázni, hogy a szemét kis önző szinglik, akik nem is akarnak gyereket vállalni. A legtöbben még tán akarnak (na, Németországban már nem), de várják az igazit, vagy azt, hogy elég stabil legyen a kapcsolat, és ha valami nem oké, akkor szétmennek...
Aki meg vállalja, és x év után mégis kiderül, hogy nem pont azzal vállalta, aki neki ideális lenne (ha van ideális, ismétlem), az egy lúzer, és vagy csinálja végig fogcsikorgatva, vagy váljon el, és maradjon ott egyedülállóként gyerekekkel (illetve gyerekek nélkül, és pénz nélkül)...
Az a baj, hogy mi szeretnénk egy kicsit boldogok lenni, és nem csak a túlvilágon. Szerintem itt rontottuk el :-P De majd visszaterelnek miket a helyes útra...

"Azon emberek, akik azt hiszik, hogy mindent tudnak, elég idegesítőek számunkra, akik tényleg tudunk mindent." (Asimov)

@skarlát betű: Dedede! Kommentben!
Mint az elütésből látszik, egy ideig vacilláltam, hogy azt írjam "posztnál", vagy "posztban", aztán a félreérthetőbb mellett döntöttem - rosszul :-)

@Szexofon:
Gyerekvállalás és hűtlenség (3. rész): A megkötés eszközei
2011.08.31. 07:23

(nagyon megindító volt, amit írtál akkor, nekem teljesen megváltozott a véleményem rólad...)

@skarlát betű: "A szex hogy lehet jó azzal, akinek nincs mit mondanunk": bocs, hogy ide visszatérek, ritkán tudok olvasni és közben haladtatok.
Figyelj, povokálok! :-) Fordítsuk ezt meg: akinek van mit mondanunk, azzal szex is kell? A fene sem érti: barátaimmal jókat beszélgetünk, de nem kívánom megf őket. :-)
Szvsz szép dolog a tökéletességre törekedni, csak sokszor nem célravezető. Vagyis az az igazi, ha szex is, mindenféle téma is, meg még azt is meg lehet beszélni, hogy másra vágytam tegnap és milyen jó volt vele - de ilyen nincs. Hosszú távon meg főleg, a kapcsolódó témákban már megbeszéltük, hogy hatások és változások vannak.

@Little.Bear: Te ezt most kerested ki, vagy feljegyezted magadnak?

@normálnyomtáv: Tudod, azt mondják a nagyokosok, hogy a barátnők testileg is közelebbi kapcsolatban állnak egymással. Nem feltétlen van ez így, de lehet.
Egyébként meg nem mondtam, hogy akivel jó beszélgetni, azt meg is kívánom, de ha egy pasi elbűvöl a dumájával, és nem túl fiatal, túl öreg vagy bármi más, ami az erotikát lehetetlenné tenné (gondolatban), akkor bizony támadhat bennem némi bizsergés. :-)
Akivel nincs miről beszélnem, azzal semmit nem szeretek együtt csinálni, még enni sem, nem hogy szexelni ;-) Én ilyen vagyok, ez nem általános szabály.

@skarlát betű: Csak rákerestem Szexofon bejegyzéseire, és elég hamar meg is találtam. Nem ír ő túl sok helyre, csak magához meg hozzád főleg :-)).
Tényleg nagyon megfogott, amit írt, addig teljesen mást gondoltam róla, azóta látom a felszín alatt az érzelmes fickót. (Mondjuk, ahogy a Kedvesről szokott írni, már gyanús lehetett volna - akkor már csak azt nem értem, miért teszi tűvé a netet mindenféle képeket s egyebeket keresve, de ez már nem tartozik rám :-)) )

@skarlát betű: Nem is akar senki meggyőzni, hogy ne olyan legyél. :-) Én személy nélkül mondtam, hogy olyan is lehet. Győzzetek meg, ha nem! :-)

@normálnyomtáv: hát @skarlát betűnek igaza van, osztom a véleményét teljes mértékben.
Hát figyelj, megismerkedtem nem rég egy fickóval, aki elkotyogta az egyébként szegényes beszélgetésünk közepette, hogy az ő hobbija az, hogy turkálókba jár. Na most gondold el, ha szexre kerülne a sor, akkor utána rátérnénk gyorsan a turkáló témára.:( Vagy esetleg a kézilabda meccsekre, mert a turin kívül, még az érdekelte. Tehát, ha nincs amiről beszélgessünk, akkor nincs amit keressünk 1 ágyban sem. Szerintem, ez ilyen egyszerű. Egy beszélgetés semleges témában akár, lehet előjáték a szexhez, sőt nagyon izgalmas is. Ó, de még mennyire. De a kilós ruha, nem tudna felvillanyozni semmiképp.
Vagy én vagyok túl bonyolult?

@Little.Bear: Jééé... mer'?

Milyennek látszottam azelőtt? :-o

Ha végre újra ott lehetnék, csak rá gondolnék, semmi másra. És nem kérdeznék semmit, nem lenne szemrehányás, hogy miért csak most. A teljes szabadság és felszabadultság lenne. Csak már ott tartanánk újra...

Hát Mi beszélgetünk, de relatíve keveset -mi ezt az oldalt erősítjük. Persze ennek oka az is, hogy mindketten idegenek vagyunk (más-más náció ő is, én is) egy idegen országban. A közös nyelv pedig az adott ország nyelve, amit mindketten beszélünk már, de valljuk be tanuljuk még. (Ez mondjuk még izgalmasabbá teszi a dolgot.) A nyelvismereten túl be kell valljam, h ha anyanyelvi szinten beszélnénk az ország nyelvét ahol élünk, szerintem akkor sem csevegnénk órákat. De ettől a szex még nagyon jó vele.
Ugyanakkor amit skarlátbetű írt azzal is egyetértek, mert nálunk pont így indult minden. ("egy pasi elbűvöl a dumájával..")
A posztra visszakanyarodva. Nehéz kizárni a külvilágot, gondolatokat amik az ember fejében kavarognak, de szerintem lehetséges. Én speciel kizárok ilyenkor mindent és élvezem a perceket. Arra pláne nem gondolok, h utána megint el kell válni, mert az megölné a pillanatot úgy érzem.

@Szexofon: Hát amolyan ész - és érzelem - nélküli szexmániásnak, aki minden héten más csajt visz az ágyába :-)) (Volt azért egy pár írásod, amiből érezni lehetett, hogy ez nem teljesen így van, de a posztjaid többsége a képek köré épül, nekem meg az túl "sok". Amikor benézek hozzád, mindig az írásokat keresem, pláne, amik a Kedvesről szólnak. Olyankor nagyon szoktam irigykedni :-)) )

@Little.Bear: Jééééé :-o

@skarlát betű:

"...de szerintem a legtökéletesebb belefeledkezés egy olyan emberrel való interakció, aki minden szempontból kompatibilis velünk, tehát ehhez az alkalmi szex, vagy a szellemi-lelki összhangot nélkülöző szex nem elég. Mégse mondok szerelmet, nehogy megijesszek valakit ;-) "

Ez olyan tökéletes megfogalmazás, hogy mostantól én mondtam ;-)

a lebukástól való félelmet, de legalábbis 'tartást' az ilyen együttlétek alatt ki tudjátok zárni?

ennek kialakulásához persze erős féltékenység szükségeltetik a másik fél részéről, ami felerősödik egy fel nem vett telefonhívás vagy egy nem mindennapos/rendszeres esti kimaradós program esetén.

ami engem illet, minden mást ki tudok zárni, kivéve ezt az egyet.

@tiboru: :-)

@Rogerthat: Érdekes, ez nekem sose volt igazán félelmetes kilátás, nem paráztam miatta. Most meg végképp nincs ilyen gondom.

@skarlát betű: érdekes, mert a kommentekből én is azt látom, hogy másnak nincs ezzel különösebb problémája, nálam-nálunk viszont egyértelműen ez a leghangsúlyosabb zavaró tényező, és ha ez nem volna, teljes volna az öröm, és a csak-a-másikra-figyelés.

és ha egy ilyen együttlét után hazamész, akkor sincs benned az, hogy mi van ha észreveszi rajtad a hajszálát, az illatát, vagy bármi mással elárulod magad (túl a Bűnjelek posztban tárgyaltakon)? egyáltalán, mekkora hazugság-körökbe kell verned magad ahhoz, hogy sikerüljön tető alá hozni egy légyottot?

@Rogerthat: Nyilván attól függ, ki mennyit kockáztat, milyen a férje/felesége. Nálunk sose volt nyílt féltékenykedés, sztorit mindig kerítettem a dolgokra, nem volt annyira gyakori a randizás. Aztán kiderült minden, most már nem kell semmit kitalálnom, illetve nem mondok semmit, ha randira megyek, olyankor nem beszélek a programomról.

De leginkább az illatok veszélyesek szerintem. Amúgy egy hosszabb szeretőzés aligha marad teljes titokban, csak a megcsalt fél tán magának sem akarja bevallani, mi történik, tudat alatt hagyja, hogy ne kelljen szembenéznie a dologgal.

@skarlát betű: "Nyilván attól függ, ki mennyit kockáztat, milyen a férje/felesége." -- persze, ez egyértelmű, én csak azon csodálkoztam, hogy a kommentelők közül -ha jól láttam- én vagyok az első, aki ezt felhozta. vagyis, akármennyire is nem reprezentatív a minta, ebből a szempontból egyértelműen a kisebbséget képviselem. és ez elgondolkodtató. meg szokatlan. :)

@Rogerthat: Nem tudom, a többiek mennyire aggodalmaskodnak randi alatt, az inkább előtte vagy utána jellemző szerintem.
És persze a körülményektől is függ, mennyire kockáztatsz helyszín tekintetében.

@skarlát betű: sosem a helyszínnel van a gond, inkább a lopott órák alatt érkező csekkoló telefonhívásokkal, esetleg azok meglepetésszerű hiányával - ezek hatásával. és még csak nem is az én oldalam a leginkább veszélyeztetett ezügyben.

@Rogerthat: hát igen... milyen szemetek már a hazastársak, hogy még meg is próbálnak csekkolni titeket :D

de amúgy tényleg érdekes, h a többiek ezzel fel sem hozakodtak... hmm.

@Rogerthat: amúgy miért kell este együtt aludni? Azért az együttalvás nem is tudom, az már egy komoly szint :) egy délután? s este mindenki hazamegy?
Ő a szeretőd s nem a feleséged, s viszont... ha nem akarja senki felbontani a házasságát akkor miért nem jó bizonyos szabályokat betartani?

uhh csomó kérdés, nem érzem át, ne is válaszolj... vagy megtapasztalom, vagy nem, ez ilyen... :)

@koibito: rossz nyomon indultál el, szó sincs együttalvásról, a jelenség nem 'extrém' időpontokban is létezik, pont ettől csekkolás-szagú a történet.
és én pont ebből az irányból közelítettem kíváncsiskodva: kinél mennyire zavaró tényező az, hogy megszakítja vagy megszakítaná a 'randit' egy, sőt, több telefonhívás (nem mellesleg: bagatell ügyekben) a másik féltől.

@Rogerthat: Nekem nem szokásom minden percben hívogatni a férjem, és ő se teszi, szerencsére sose volt mániánk egymás ellenőrzése. Előfordult már, hogy a pasi felesége telefonált, esetleg vissza lehet hívni később... Bármikor lehet valaki megbeszélésen, nem muszáj, hogy folyton felvegye a telefont. De kell hozzá némi hidegvér, hogy valaki úgy beszéljen a nejével, hogy a szeretőjével van, persze. Szex közben legjobb lehalkítani a telefonokat :-)

@skarlát betű: esetünkben ettől jóval extrémebb a helyzet, messze nem ilyen evidens szituációkról és reakciókról van szó mint amikről írtál, de ebbe nem akarok belemenni, messzire vezetne és offtopic is lenne. tényleg csak az érdekelt, hogy ez, mint zavaró tényező, mennyire általános. hát, nem tűnik annak. :)

@Rogerthat: értem... asszem az esti kimaradós dolog vezett rossz nyomra...

de hogy érted, h megszakítani a randit? Hazamenni? egy kiló kenyér miatt (ha már bagatell)? no way :D de ha lázas a gyerek, mindenképp... bár mondom, ezt nem érzem át...nagyon nem.

@koibito: nem fizikailag megszakítani, félbehagyni, hanem az átlényegülés szempontjából sebet ejteni rajta, kiegészítve az ezáltal erősödő lebukásparával - nevezzük így.

@Rogerthat: Ennyire üldöz a nejed? Bizalmatlanság, gyanú, vagy csak alapjáraton telefonál mindenért?

@Rogerthat: aha.. értem.

egyet fontos, h tisztázzak. Jelen pillanatban, úgy gondolom, h szeretőt csak fizikai szükségletek miatt tartanék, ha tartanék. Mivel nem vagyok házas, nincs gyerekem, s 22 éves vagyok, azt gondolom, ha már nem jó egy kapcsolat, hogy nekem már másra is szükségem van a barátnőm mellett, akkor jobb azt a kapcsolatot befejezni. Mondom, most így gondolom, sőt, nekem most fontos a házasság, ha vki mellett majd elkötelezem magam, akkor azt komolyan is akarom tenni... szóval ha x év után lenne is szeretőm, nem akarok vele átlényegülni, a testét akarnám. Ezt így látom... Olyan szépen lejátszom elméletben a dolgokat :D Hisz pont te írtad Rogerthat, hogy te ezt nem tervezted, hogy belépjen a szerető is az életedbe...csak jött és magával sodort...(csak remélni tudom, h velem ilyen nem fog történni)

@skarlát betű: de Rogerthat azt írta, hogy @Rogerthat: "és még csak nem is az én oldalam a leginkább veszélyeztetett ezügyben."

@skarlát betű: az lenne a könnyebbik eset, ha az én oldalamon állna fenn ez a probléma. :)
de hogy a kérdésedre is válaszoljak: mindaz, amit leírtál. súlyos eset.

@koibito: hát igen, ez elmélet, abból is inkább a fekete-fehér fajta. :) aztán jön majd a gyakorlat meg a színek, mennek az évek, és egyszer csak....
egyébként azt hiszem, 22 évesen én se láttam egy fokkal se színesebbnek a világnak ezt a részét. :)

@koibito: Ja, 22 évesen persze, hogy így gondolod, miért is gondolnád másképp.
Szerinted van test lélek nélkül? Az holttest. Sosem csak a testről van szó, bár férfi szempontból ez olyan gyakran elhangzik.

@skarlát betű: perzse, nem csak test van... lehet egy lány szép, de ha megszólalni se tud, vagy inkább jobb, ha csöndben marad, az hosszú távon nem alkalmas semmi másra... ha érted :) mondom, elméletben játszom le ezeket a játékokat...

@Rogerthat: Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor fel KELL venni a telefont, mindkét félnél. Ha őt hívják, evidens, hogy ha tudok félrevonulok, mert nem rám tartozik, kivel mit beszél meg, főleg a feleségével folytatott párbeszédhez nincs közöm...
Ha engem mondjuk munkából kifolyólag hívnak (a galádok, szabadság/betegállomány alatt!!!), akkor külön élmény neki addig rajtam ügyködnie, és figyelni a hatást, meddig tudom a hivatalos hangnemet fenntartani. ;)
Olyan is volt már, hogy nekem kellett családdal beszélnem, elnézést kértem a "randi" alatt, hogy ezt el kell intéznem, vagy előre szóltam az elején, hogy nekem egy telefont meg kell eresztenem.
Mivel én szabad vagyok, engem nem kérnek számon, nincs miért paráznom.

Legjobb, ha a partner közben próbál a mással normális, hétköznapi módon beszélni @skarlát betű: -). Ilyenkor kell mindent megtenni, hogy ne legyen olyan semleges a hangneme. :)

Na ugye, @Enchantée: is ezen a véleményen van! :)

@Enchantée: nem úgy általánosságban van gond a telefonos ügyek lekezelésével, hanem egy konkrét személy bejelentkezéseivel. ezért kezdtem azzal, hogy 'lebukáspara' kizárása esetünkben a leginkább problematikus, míg például munkahelyi meg egyéb magánéleti vackokon simán átlépünk.

@Rogerthat: Én maximálisan megértelek. Nálunk sajnos, a szeretőm párja elérte a célját - tudtán kívül - a telefonhívásokkal. egy idő után, amikor együtt voltunk, folyamatosan jelzett a telefon, még ha fel sem veszi az illető, elülteti benne azt a gondolatot, hogy esetleg megérzi a hűtlenséget és ellenőrzi. Így egyre ritkábban mert bevállalni és mivel nekem ez már túl kevésnek bizonyult, véget vetettem a viszonyunknak. Nekem nagyon rossz érzés volt úgy vele lenni, hogy közben a párján járt az esze.

Talán nem rám tartozik, mégis sajnálom, és ahogy mondtad @kiscsillag_75: hutlenseg.blog.hu/2011/11/08/az_orom_orai?fullcommentlist=1#c14888463

@kiscsillag_75:

A probléma megoldását jelenthette volna, ha bevonjátok harmadiknak :-o

@tiboru: Sajnos, nem az esetem :-)