@Sadist: A vezetés és az irányítás nem implikál hatalmat és alá-fölé rendeltséget? Na ne... Hogy vezetsz és irányítasz, ha nem fogadják el a döntésedet? Ha valakit vezetek, az rám bízza magát és ezzel lemond a saját döntés lehetőségéről, abban a szituációban. Ez lehet pusztán átmeneti is, lehet pillanatnyi, de akkor és ott hatalmi helyzet.
Vagy van valami elmélet, amire ezt a különbségtételt alapozod?

@skarlát betű: "A vezetés és az irányítás nem implikál hatalmat és alá-fölé rendeltséget?"

Nem bizony.

"Hogy vezetsz és irányítasz, ha nem fogadják el a döntésedet?

Akkor sehogy, max erőszakkal, zsarolással, egyéb eszközökkel, az pedig már alá-fölé rendeltségi viszonyt eredményez. Katonaságnál hadbíróság, cégnél fegyelmi vagy kírúgás, párkapcsolatnál meg szakítás lesz belőle.

"Ha valakit vezetek, az rám bízza magát és ezzel lemond a saját döntés lehetőségéről, abban a szituációban. Ez lehet pusztán átmeneti is, lehet pillanatnyi, de akkor és ott hatalmi helyzet."

Te még mindig úgy képzeled el, hogy a vezetés csak hatalmi helyzet lehet, ahol az egyik fél akar valamit, a másiknak pedig mindenképpen el kell fogadnia. Cégvezetésnél, katonaságnál, politikában általában így is van, de a párkapcsolatban jó esetben egyenrangúak maradnak a felek és mindkettőjük közös akarata érvényesül.

Érdemes társastáncokat tanulni, mert ott ez fokozattan előjön, és mind a férfiak, mind a nők megtanulhatják a szerepüket és különbséget tudnak tenni vezetés és dominancia között.

@Sadist:
"Érdemes társastáncokat tanulni, mert ott ez fokozattan előjön, és mind a férfiak, mind a nők megtanulhatják a szerepüket és különbséget tudnak tenni vezetés és dominancia között."

Ez egy nagyon érdekes felvetés. Bizony, volt már velem olyan tanfolyamon, hogy azt mondták lányok, végre valaki vezeti őket, és elengedhetik magukat, és tehetik a dolgukat, mert a férfi is teszi a dolgát.

@Sadist: Hát nézd, a vezetés a számomra még mindig hatalmi helyzet, merthogy nem arról szól a hatalom, hogy az alávetett utálja a felállást, az csak egy lehetőség. Rengeteg ember kifejezetten ácsingózik az erős kézre, ugyebár. Lehet az egy társastáncban a nő vagy egy politikai pártban az aktivista :-P
Tehát a hatalmat nem feltétlen negatív értelemben használom, egyszerűen abban az értelemben, hogy valaki dönt és másvalaki lemond a döntési lehetőségről. Akár a táncban vagy a szeretkezésben, az egyik vezet, jó, hogy utóbbiban néha a nőnek is szerep juthat :-P
Nem rossz dolog alávetettnek lenni és hagyni, hogy a másik vezessen, lehet egyenest élvezetes is. De a táncnak koreográfiája van, ami egy kívülről jött szabályrendszer, és ez korlátozza persze mindkét felet, azt is, aki vezet, egy párkapcsolat ennél jóval bonyolultabb, noha akár még koreográfiákat is felismerhetünk benne, ha akarunk.
Na, mindegy.

@Sadist: A tánc jó példa, amennyiben azt, aki vezet, önkéntesesn követem, rábízva magam, míg a dominancia sokkal inkább kényszerű, ráerőltetett akarat letöbbször... Erre gondoltál, jól értem?

@skarlát betű: "valaki dönt és másvalaki lemond a döntési lehetőségről."

Én nem úgy mondanám, hogy lemond a döntési lehetőségről, hanem inkább rábízza a másik félre, mert megbízik benne. Bármikor mondhatja azt, hogy neki ez így nem jó, tehát megmarad a döntési lehetősége, csak nem a kismilliónyi lehetőség közül választ, hanem aközött, hogy szeretné-e, amit a partnere, vagy sem. És szerintem pont ezért maradnak egyenrangúak.

"De a táncnak koreográfiája van, ami egy kívülről jött szabályrendszer, és ez korlátozza persze mindkét felet, azt is, aki vezet"

Standard és versenytáncoknál igen, de vannak ezeknél sokkal szabadabb táncok is, ahol szinte nincsenek korlátok, csak két (esetleg három) táncos és a zene :)

@HoldViola: Pontosan. A nők imádják, ha határozottan, de finoman vezetik őket, és ekkor tudják is jelezni a partnerüknek, hogy mi az, amit szeretnek.
De láttam már negatív példát is, amikor a férfi erőből, dominánsan vezette a nőket. Menekülnek is előlük.

@Csókolom. Dessewffy Aurél vagyok.: Ugye? :) A nők a határozottságot szeretik, ha van valaki, akire rábízhatják magukat, és csúnyán mondva nem kell gondolkodniuk. Gondolom már tapasztaltad, hogy pont ez a jó, hogy élesen szétválnak a szerepek, a férfi vezeti, a nő pedig díszíti a táncot. Attól, hogy a férfi vezet, még egyenrangúak maradnak, mert kiegészítik egymást.
És a párkapcsolatoknál is szerintem pont ez volna a lényeg, hogy kiegészítsék egymást, és együtt többek legyenek, mint külön-külön kettőjük összege.

@Sadist: amit a táncról írsz, az rendben van, és elvileg a vezetés filozófiája is oké. De valamiképpen az élet mégsem így működik; elég nyilvánvaló, hogy a férfiak csak rövid távon (mondjuk egy tánc, egy vendégség vagy egy nyaralás erejéig) tudnak helytállni, a nők általában erősebbek, kitartóbbak, rátermettebbek minden olyan dologban, amit évtizedeken keresztül kell művelni. Ez egy természetes adottság.

Én úgy látom, még azt tekintetjük jónak, ha ebben a dinamikában valamiképpen kiegyensúlyozódnak a férfi és a női szerepek, mert az esetek túlnyomó többségében valójában a nő határozza meg az egész kapcsolatot, természetes adottságai folytán. És nem is "vezetés" ez, hanem egyszerűen az életben való jelenlét.

@Sadist: Nőben is van ilyen. Aztán a sok lelki terror után a fickó szerez egy olyan nőt szeretőnek, akinek aztán törleszthet, és ott meg majd ő lesz az, aki erőből rendez el minden konfliktust, mert azt hiszi, hogy az a könnyebb. Létre is jöhet így egy csodás kis láncolat, ahol mindenki másnak törleszt?
Amúgy sok férfi hiszi azt, hogy egy nőt betörni könnyebb, mint az egoját legyőzni. Ezért folyamodik ehhez, és demonstrálja így, milyen erős is ő. Pedig valójában gyenge.
Tényleg sokszor csak annyit kellene tennie, hogy maga mellé emeli a másikat, ne kelljen neki mindig ketteslétrára álllva kiabálni ahhoz, hogy meghallgassák legalább. Mindig létrázni fárasztó.

Tudod @skarlát betű: , fantasztikus ez a blog! Nem is annyira a postok miatt, (bár vannak nagyon jók és nagyon jó témafelvetések is), hanem a közönség, az olvasó, helyesebben a kommentelő tábor miatt. Mint műkedvelő agykurkász dőzsölök az emberi sorsok, személyiségek, reakciók, nézőpontok értékrendek sokaságában :)
Ez a mostani post nagy találat volt, gyakorlatilag minden "típus" és "kategória" kifejtette pro és kontra érveit. Remélem, lassan készülget a könyv :)
Gratula!

@kardhal77: Tökéletesen így látom én is, ahogy Te. Pontosabban, részletekbe menően, most nem tudnám tovább ragozni , azt amit elkezdtél, de tuti odajutnék a végére, ahol a Te meglátásaid mutatják ezt a fura- alá-fölé-mellé rendeltségi kuszaságot.
csak egy szösszenet a tánc példához.... A tánc nem ott kezdődik ám, hogy ki vezet kit.... Az kérem egy kis metakommunikációval az elején bátorítást ad a válogató ffinak, hogy elvileg kipróbálható ez a "vezess engem, majd megmutatom, bejön-e nekem" nevű játék... A dolog úgy áll, hogy az "alárendelt" egyetlen szavazatán múlik a főnök "vezetői mandátuma"..... Ez azért árnyalja ezet az egyszerű "hatalmi képletet" ... :)

@notC: Nahát, műkedvelő agykurkász vagy?

@est ragon: ráadásul a fölérendelődő fél valójában teljes egészében az alárendelttől függ. Ha én fél lábbal egy székre állok, és megkérek valakit, hogy legyen kedves úgy összegörnyedni, hogy a másik lábamat az ő hátán vethessem meg, akkor vajon kin múlik az, hogy meddig fogok tudni így egyensúlyozni? (A példa Feldmár András egyik előadásából származik.)

És még az jutott eszembe, hogy:

"Vezethetsz mást, nyomokban lépkedsz
Ha megbotolsz, te estél el
Ám hogyha állsz, ki tarthat véled?
Vinnélek haza, ha tudnám, merre kell"

:)

@barbieds: de legalábbis okosan tudok hallgatni, vagy kellemetlenül kérdezni ;) És ezt néhány defektes "zsiráfom" imádja, így aztán önmarcangoló önvallomásait az én vállamon sírja el. (...ahelyett, hogy dugnánk.. ;)

@notC: Ja, ezért csodálkoztam, mert tudom, hogy bírsz kellemetlenül kérdezni + hozzászólni. :P

@kardhal77: Ja! Feldmar nekem is bejön.... Ellentétben Csernussal, akit a párom olvas(gat) előszeretttel és némi undorral.... @Csókolom. Dessewffy Aurél vagyok.:az én legnagyobb értetlenkedésem mellett... Egy kicsit mazó a kadvesem (?), de én még -így utólag- azt látom bele, hogy a Nők egy része, ahogy az ágyban úgy a lelki vezetésben is, jól veszik azt a fajta "erőszakot" , amitől az élet többi részén , vagy a partnerei egy részétől még az ágyban sem és a lelki vezezésben sem tolerálnák egy percig sem....

@kardhal77: Ehhez még korán van.... :) Kicsit homályos ez az idézet, túl bölcs ahhoz, hogy le tudjam bontani "tyúklépésre" ( magam számára, prpmt használható útjelzőnek, a soron következő lépésem iránykijelölésénél) Az a zen bidhista bölcselet jut róla eszembe: "Egyszer egy hangyát figyeltem, amint fűszálról fűszálra küzdi előre magát, kitérni nem akarván a célja elé tornyosuló nehézségek elől.A természet bölcsességét, segíteni akarását véltem fölfedezni abban is, hogy ahogy egy fűszálra felfelé mászott, az a súlya alatt meghajolva pont annyi út megtételét tette lehetővé előre, amennyit mászott felfele..... aztán az jutott eyzembe, ahogy kívülről látni véltem magam, amint a tűző napon, négykézláb, a földhöz közelhajolva, arcomat a fűbe temetve, seggemet az égnek vetve mászok, egy hangya lassúságával előre, hogy legközelebb nem fogok ennyit inni fényes délelőtt a vendéglátónk kertiünnepségén, bármilyen kedvesen kínálják..." Egyszóval, nekem magas (vagy én vagyok intellektusban is alacsony) ez így fényes délelőtt, ebben a vendégseregben :)

@kardhal77: "elég nyilvánvaló, hogy a férfiak csak rövid távon (mondjuk egy tánc, egy vendégség vagy egy nyaralás erejéig) tudnak helytállni, a nők általában erősebbek, kitartóbbak, rátermettebbek minden olyan dologban, amit évtizedeken keresztül kell művelni."

Erről nincs személyes tapasztalatom, egyedül a gyereknevelést tudom elképzelni, amit évtizedekig KELL művelni, abban pedig tényleg a nők jobbak, ha azt tekintjük jósági mutatónak, hogy kik vannak többet a gyerekkel.

Magamról biztosan tudom, hogy sokkal kitartóbb vagyok az átlagnál, de a környezetemben is azt tapasztaltam, hogy ha a férfiak valamit lelkesedésből, elhivatottságból, kötelességtudatból (vagyis saját belső motivációból) csinálnak, akkor sokkal inkább jellemző rájuk a kitartás és a hajthatatlanság. Lásd sportolók, művészek, tudósok, óceánokat átszelő és Mount Everestet megmászó "őrültek".

@HoldViola: nem tudom, igazad van-e? Én úgy látom, egy bizonyos domináns vagy épp alkalmazkodó fél mellékkapcsolatra is hasonló temperamentumú felet választ többnyire, mint a társa...Pl. a házasságunkban én vagyok az irányító, majdhogynem kompromisszumképtelen(persze azért igyekszem), a párom a toleráns, alkalmazkodó típus. 14 éve élünk boldogan, nekünk jó így.Próbáltam elérni, hogy ő legyen a "férfibb", de nem igényelte.. Első alkalommal egy olyan fazonnal léptem félre, aki hozzám hasonlóan "vezető" alkat, hát, horror volt. Nem a szex, az klassz, hanem a többi. Kommunikáció, kapcsolat...tulajdonképpen nem is volt kapcsolat hiszen nem tudtunk normálisan létezni egymás mellett, már amikor épp nem szexuális együttlétről volt szó (munkatársak voltunk egyébként, u.h gyakran előfordult). Most viszont egy éppen olyan férfival kavarok, mint a férjem. Az ő felesége is ...khm, hogy is mondjam szépen, egy házisárkány a javából. Egyébként okos, stramm csaj, de a házasságuk nem igazán működik jól, és úgy érzetem, azért mert az asszony az egészségesnél határozottabb :)) Figyelmeztettem is előre a drágát, gondolja meg jól, mert rosszul viselem az "alárendelt" szerepet, sőt. Nem riadt még el tőlem, s bár igyekszem visszafogni a temperamentumomat, néha úgy tűnik, szándékosan provokál :D Szóval most két "házisárkányt" futtat egymás mellett, én pedig két kedvesen doromboló cicamicát ... Nekem megfelel, és a cicamicák se igen panaszkodtak eddig ...

@LostInLove: De nem azért van ez így, mert mindegyiktek önmaga tud lenni? Mert akkor nyilván nincs olyan probléma, amiről én írtam. Nagyon nem mindegy, hogy aki kevésbé domináns, az magától ilyen, vagy kényszerűen van ez így? Meg hát amit sadist írt talán, hogy aki nem domináns, az nem szükségképpen alárendelt. A férfit is az frusztrálja, ha kényszerűen van alárendelve, nem? Akár direktben, akár belső kényszer is az..

@Sadist: de hát én az élet fontos részeiről beszélek, mint család, tanulás, egészség megőrzése, előrehaladás egy hivatásban, és így tovább.

Ezekhez mind hosszú-hosszú kitartás szükséges, ráadásul úgy, hogy időről-időre rugalmasan meg kel újulni. Plusz szociálisan kell működni, mert egyedül nem megy.

Az az idétlenkedés (elnézést, jobb szót nem tudok rá), ami mondjuk egy bajnok sportolót vezérel pár évig, az valami teljesen más. A monomániás elkötelezettség egy tudományos vagy művészi pályán (vagy akár bármilyen hétköznapi munkában) szintén nem az a fajta éltető kitartás, amire gondolok.

@kardhal77: Megdöbbentően egy srófra jár az agyunk :) Szinte pont ezt irtam @Sadist: -nak én is, csak elszált....

@LostInLove: Miből lesz a cserebogár .... ?! Ezt ki nem "néztem" volna belőled..... Van még mit átgondolnom a Nőkröl eddig követett sztereotípiáim kapcsán.... :)

@kardhal77: "egészség megőrzése, előrehaladás egy hivatásban, és így tovább."

Leírod, hogy szerinted mik a fontosak az életben, amihez kitartás kell, utána meg kifejted, hogy ezek nem olyan kitartást igénylő dolgok:
"Az az idétlenkedés (elnézést, jobb szót nem tudok rá), ami mondjuk egy bajnok sportolót vezérel pár évig, az valami teljesen más. A monomániás elkötelezettség egy tudományos vagy művészi pályán (vagy akár bármilyen hétköznapi munkában) szintén nem az a fajta éltető kitartás, amire gondolok."

Akkor most melyik?
Az élet nem csak a családról szól, hanem a fenti dolgokról is. Sportról, hobbiról, hivatásról, amikhez kitartás kell. A legkitartóbbakból és legelhivatottabbakból pedig lesznek az élsportolók, tudósok, művészek. Ezek nélkül az élet kurva unalmas lenne.

@Sadist: Szóval nekem úgy tűnik, mintha szerinted az "átlagos" kitartás lenne a jó fajta kitartás, de ha valaki az átlagosnál sokkal kiemelkedőbb, akkor az már nem számít, mert az nem éltető kitartás. Kicsit nyuszika és a sapka esete.

@Sadist: A sport, a tudpmány, műszaki izék stb... területén elért eredmények nem azt a kitartást, változni tudást, érzelmi fejlődést (EQ), szocializációs összetartó erőt jelenítik meg, amik egy párkapcsolathoz, családhoz, tágabb szociális egységek összetarzásához, működtetéséhez, megújításához kellenek, hanem MONOMÁNIÁS idétlenkedések. Nagyon sok esetben a társadalmi hasznuk is megkérdőjelezhető, főleg a sport területén...

@Sadist: főleg az élsport teületén. A sportal mint játékkal, időtöltéssel. a gyakorlásakor átélt örömmel semmi bajom. A cirkusz-gladiátor-local hero, nemzeti hős, profi (él)Sport viszpnt inkább vitára mint lelkesedésre buzdít engem.

@est ragon: bár a feleségemmel értenénk meg ilyen jól egymást! :DD igaz, meglehet, az unalmas volna. :)

@est ragon: A nők kevesebb, de mélyebb érzelmi köteléket alakítanak ki, a férfiak pedig több, de felszínesebbet, ezt eddig is tudtuk. Engem az érdekel, hogy akkor mire alapozott az az állítás, hogy a nők erősebbek, kitartóbbak és jobban megállják a helyüket? A családban, párkapcsolatban feltehetően igen, de fentebb általános volt a kijelentés.
Nem vagyok se élsportoló, se kutató, se művész, de a "monomániás idétlenkedés" szerintem elég sértő. Nekik is megvan az egyéni és társadalmi hasznosságuk, még ha ez nem is mindig nyilvánvaló.
Ennyi erővel nagyon sok nőt is lehetne monomániás idétlenkedőnek nevezni, mert csak a családjukkal foglalkoznak, nincs hobbijuk, nem sportolnak, hanem csak a gyerek és apuci a mániájuk és a szociális interakció annyiban kimerül, hogy a többi anyukával beszélgetnek a játszótéren.
Az egész csak nézőpont kérdése.

@est ragon: Magával a versenysportokkal nincs baj, mert a verseny fejlődésre ösztönöz és az hajtja előre a világot. A kooperatív szemléletűeknek persze ez is idegen. A baj inkább azzal van, hogy az élsport üzletté vált, milliók nézik nyálcsorgatva a TV előtt szurkolva ahelyett, hogy ők maguk megemelnék a seggüket és fejlesztenék magukat.

@Sadist: szerintem ne fetisizáljuk a kitartást, nem is én kezdtem ezt el. Én annyit állítok, hogy a nők alkalmasabbak arra, hogy kiegyensúlyozott, fenntartható (élet)vezetést gyakoroljanak, hosszú távon. Ezért hibás az a beállítás, hogy egy olyan hatalmas volumenű, egész személyiséget megmozgató történetben, mint egy párkapcsolat, a férfi megfelelő szerepe a vezetés, a nőé pedig a követés.

Egy férfi, az a párkapcsolat helyett nyugodtan vezesse a római katolikus anyaszentegyházat, váljék kedves egészségére.

@est ragon: ez az.

Az élsportnak társadalmi szinten azért annyi haszna van, hogy háborúk helyett lehet működtetni. És ez elég jelentős előny.

@Sadist: hogy a sport által gerjesztett verseny előre hajtaná a világot? Ezt honnan veszed?

Annyi haszna van a feszített versenysportnak, hogy amíg azt csinálod, vagy akár nézed, addig sem egyéb destruktív módon éled ki az agressziódat.

@kardhal77: "Én annyit állítok, hogy a nők alkalmasabbak arra, hogy kiegyensúlyozott, fenntartható (élet)vezetést gyakoroljanak, hosszú távon."

Biztonságra törekednek, nem kockáztatnak és egy nő simán elvan évtizedekig bolti eladóként is. A férfiak meg folyamatosan többet akarnak, karriert akarnak építeni, mert ez a társadalmi elvárás, jó esetben pedig belső motiváció is, hogy kiaknázzák a magukban rejlő lehetőséget. Mindezt azon egyszerű okból, hogy a családjuknak és/vagy a társadalomnak többet adhassanak és ezáltal megbecsültebbek legyenek.

"Ezért hibás az a beállítás, hogy egy olyan hatalmas volumenű, egész személyiséget megmozgató történetben, mint egy párkapcsolat, a férfi megfelelő szerepe a vezetés, a nőé pedig a követés."

Szerinted hibás.

@kardhal77: Nem csak a versenysportok, hanem mindenféle verseny viszi előre a világot, még ha ezt nem is veszed észre.

@Sadist: @kardhal77: Hát kb ennyi, amit kardhal kolléga itt kivesézett, az fedi az én tapasztalataimból kifejlődött nézetemet etéren.
Egyébként kardhal kolléga, mi a Te nejed? Élsportoló? Hahaha.... eu most egy viccesnek szánt csipkelődés volt :)

@Sadist: még annyit tennék hozzá, hogy a valóban hosszú távú sportteljesítményekben lényegében kiegyenlítődik a mezőny a férfiak és nők között, illetve bizonyos számokban (pl. úszás) a nők jobbak.

De hogy egy közelebbi példát hozzak: én például 20 évig kosárlabdáztam, magas szinten. A szintén magas szinten játszó csajokat mindig kiröhögtük, hogy lassúak, nem tudnak ugrani, satöbbi. De érdekes módon, a sportolói évek után, egy sem lett közülük sem félrokkant, sem alkoholbeteg, sem börtönlakó. Nem úgy a tehetséges férfi csapattársaim közül.

Erről beszélek, amikor hosszú távról és egy teljes életről beszélek.

@est ragon: az élsportoló, az én voltam, csak kinőttem belőle aztán. ;) (Tudod, mindenki rendőrnek születik, csak van, aki továbbtanul.)

@Sadist: persze, persze. Vigye csak nyugodtan a verseny a világot mittudoménhová, de ha nem ciki, akkor az a része, ahol én vagyok, az nyugodtan maradhat ott, ahol van.

@Sadist: Ne görcsölj rá erre a versennyel a világ jobbulásáért témára. A nagyapám, mikor megnézte '70-ben az első TV-nkben az első sportközvetítést, azon értetlenkedett, hogy úszófenoménekre micsoda ráfordításokat pazaroltak el, akkor amikor ő sem az első sem az utolsó helyezettről nem hallott soha és nem is lett büszkébb vagy szégyenletesebb msgyar attól, hogy valaki 0.03 másodperccel előbb ért célba, mint egy mások náció tagja. A legjobb képességű, leherősebb ifjakat hülyítik a hazád dicsőségéert kell győznöd maszlaggal, a nehéz fizikai munkát meg gyenge beteg emberekkel végeztetetik, hogy.... szóval demagóg volt a felvetése a demagógiával eladptt sportsikerekre.... Azóta csak a játék örömét szeretem a sportokban. Egyéb célok kiméljenek!

@kardhal77: egészen meglepő dolgokat tudsz néha írni...

@est ragon: Nem mondtam sehol, hogy ettől jobb lenne a világ, csak ettől marad mozgásban, ettől fejlődik. A természet pedig nem ismeri a jó és a rossz fogalmát.

@Sadist: Részemről (ez modt vállaltan szubjektív lesz), mindent besorolok jónak , vahy rossznak, önkéntelenül. Azután ez befolyásolja a hozzáállásomat ( öröm, bánat, vágy, félelem , mittudomén ....) és ettöl a "természet egyszerű tetemtményei" (akik nem tudnak erkölcsi meg mifene módon disztingválni) felettinek érzem magam. Azt hiszem eut hívják humán gőgnek.....

@hannawald: come per esempio?

@kardhal77: che cosa - és pont eddig terjed zseniális olasz nyelvtudásom, meglepőnek tartom, hogy "Ezért hibás az a beállítás, hogy (...) a férfi megfelelő szerepe a vezetés, a nőé pedig a követés."
azt hittem T e híve vagy annak hogy az erős és határozott férfi mellett megbújjon a gyönge és egyébként elesett nő, a férfi irányítson, a nő meg kövessen.
Szóval összezavartál.

Drága @hannawald: hát hol mond ez ellent bárminek is, amit itt idéztél @kardhal77: kollégától? :-) Csak ez a vezetem, én erős ffi, a gyenge nőt játék egy pár folyamatos harmóniáját tételezi föl, de a gyakorlat inkább törekvés a harmóniára, néminemű húzdmeg-eresszdmeg -el fűszerezve. Az hogy kit hova vezetnek, egy kicsit összetettebb téma. Fentebb kardhal idéz egy Feldmar példát, előtte a tánc analógiájára vetettem föl, hogy meddig és merre vezetheti a ffi a nőt... stb. Amit Te gondoltál rólunk fiúkról az, az a szerep, amiről kardhal azt írta, hogy rövid ideig, spéci helyzetekben (vendégség, táborozás, nyaralás) simán így néz ki, de a lassú víz partot mos elv alapján a "puha lágy" nő lassú kitartással átrágja magát a szikLán is....

@est ragon: @hannawald: @kardhal77: Kardhal kiismerhetetlen, mindig meglepő véleményeket bír kifejteni.
Ebbe a vezetés dologba meg azért nem nagyon tudok már beleszólni, mert az én családomban két generáció óta mindenütt a nők vezettek, vezetnek, azt hiszem, nem valami férfias volt a felhozatal. Nekem ez zavaró, úgyhogy kifejezetten bírom a domináns pasikat, persze azt nem tudom, hogy a mindennapi életben hogy bírnám, mert sose éltem egy ilyennel se. :-)

@est ragon: most már nem is értem, hogy mit akartok ezekkel mondani. a "puha lágy" nő úgy bizonyítja a kitartását és a vezetőképességét, hogy hagyja magát vezetni, és észrevétlen válik ő az irányítóvá mégis?
erős ffi+ gyenge nő=harmónia? mi van? miért? van egy ilyen általános recept? wow!
tudod mi a baj? hogy nagyon sok olyan nőt ismerek (nyilván bevonzom őket, hisz én is ilyen vagyok), akik határozottak, kvázi sikeresek abban amit csinálnak, eltökéltek és próbálnak elérni valamit az életben, amire utólag majd büszkék lehetnek. ezek a nők ugyanúgy arra vágynak, hogy legyen egy erős, védelmező ffi mellettük. s a ffiak is ezt a szerepet szeretnék ált betölteni, épp ezért olyan nőt keresnek, akiknél már első blickre is erősebbnek, magabiztosabbnak érezhetik magukat. az hogy ezért a pozícióért meg kellene küzdeniük, az már nekik túl macerás lenne....
tehát globálisan én is a gyenge nő+erős ffi felállás (may i just say...) híve vagyok, őszintén, DE sajna a ffiak elmennek ált a könnyebb ellenállás felé (majdnhogynem reprezentatív felmérés alapján mondhatom :) ), kikerülve ezzel a húzdmeg-ereszdel mókázást,amit említettél. és ez lenne a harmónia? ebben már nem hiszek, bár ugye all coins have two sides...

@hannawald: Szvsz ez egy össztársadalmi társasjáték, mert a legtöbb férfi nem erős, a legtöbb nő nem gyenge (sőt, nagyon kemény csajok léteznek, ajaj), vannak ilyenek és olyanok mindkét nemben, de minél kevésbé játsszuk meg magunkat, mint gyenge nők (baromi unalmas lesz ez egy idő után), annál inkább szerepzavarba kerülnek a pasik, és nekünk annál nehezebb lesz férfias példányt találnunk. Ha még a tetejébe okosak is vagyunk, na akkor aztán jó nehéz. Ezért, ha még okosabbak vagyunk, nem okoskodunk, és hagyjuk olykor, hogy a pasi intellektuális fölényét éreztesse, még ha nincs is neki :-P Na jó, ennyire okos én sajna nem tudok lenni, ezért csak olyan pasik jöhetnek számításba, akiknek tényleg van sütnivalójuk, és ha esetleg valamit nem tudnak nálam jobban, akkor elég lazák hozzá, hogy megvonják a vállukat :-)

Miért is kell ahhoz a nőnek gyengének lenni, hogy a férfi erős lehessen? Miért nem lehet mindkettő erős? Vagy egyik abban, a másik ebben?

@skarlát betű: "kifejezetten bírom a domináns pasikat" - :)))

Szerintem meg nem arról van szó, hogy ebben vagy abban, hosszú vagy rövid távon legyen egy férfi erős és domináns. Az én értelmezésemben ez egy attitűd, ami áthatja minden viselkedését, amikor tudja, hogy mit akar és ahhoz ragaszkodik is. Néha persze ez önfejűségnek, erőszakosságnak is tűnhet, de én még azt is szeretem egy igazi domináns férfiban.

@skarlát betű: nem tudom h miért van ez. én egyáltalán nem érzem erősnek magam. amit csinálok, azt szeretem jól csinálni. ennyi. és igen, nyitott vagyok és gyorsan barátkozom, közvetlen vagyok. ezért tűnök magabiztosnak és határozottnak és "erősnek". de én személy szerint egyáltalán nem vágyom egy kapcsolatban arra, hogy erős legyek. pláne nem, hogy az erősebb én legyek.
úgy akarok "gyenge nő" lenni, hogy közben azokban a szituációkban, ahol egyértelműen én vagyok az "erősebb", ott teret kapjak arra, hogy ezt kimutassam, el legyen ismerve és pont. nem kell több. ne legyen evidencia, hogy neki van igaza, ne erőltesse mindenáron rám az akaratát, ne kezeljen óvodásként (még ha sokszor az is vagyok :):) ), de alapvetően mégis ő irányítsa a dolgokat, vegye a kezébe a döntéseket, tudjon nekem nemet mondani és higgye el azt, hogy felnézek rá és bárhová követném. és akkor én biztonságban érzem magam :)
milyen egyszerű ez :)

@barbieds: az önfejűséget hosszútávon képtelen vagyok elviselni. bármilyen szituációban. ha nem lehet valakire észérvekkel hatni, attól kikészülök.

@hannawald: @barbieds: Hát... Lányok, Ti sem vagytok nagyon eccerűek :-) Legyen erős, akire felnézhettek, aki irányít, de ismerje el azokat a részterületeken, ami Neked fontos, engedje érvényesülni a Te akaratodat, és általában úgy legyen vezetőd, hogy közben nem nyakas-konok, hanem következetes, aki be tudja bizonyítani az igazát, miközben nem konfrontálódik az érzelemvezérelt "óvodás" éneddel..... Szerinted ki határozza itt meg a játékszabályokat!? :-) Ember legyen a talpán, aki ezek mentén működve, fenn tudja tartani a vezető erős faszi látszatát (vendégségben, nyaraláskor.... sic kardhal :-) legalább a kűlvilág előtt? A harmónia, szerintem, nem = erős ffi+gyenge nő? A harmómia inkább egyensúlyra törekvés sikerének fokmérője... Annyira erős ffi, amennyire egy makacs óvodás sikereit önérzettel ápolgató nő gyengeségével kiegészítve , még nagyobb súrlódások nélkül végig tudja vezdtni a kettejüket a nő által csak érzékeltetett, de csak ritkán konkrétan megnevezett célokig.... Ez az igazi huza-vona....

@hannawald: Ja! És még vmi. A határozottság nem kizáró ok,a gyenge, vezetett női szerep elfogadásánál, csak nehezítő tényező. Tessen nyugodtan, határozottan akarni minket.... határozott jelzést adni tettszés-nemtettszés esetén! A csináljon a ffi vmit, majd a végén osztozunk a dicsőségen! A sikertelenség, hibás döntés felelősségét viselni pedig férfias dolog... :-) De jól van ez így. Ffiként erre szocializáltak minket. Törekedj vezető szerepre, élvezd a "hatalmat", stb... aztán jön egy kis finom nő, aki lágyít, tompít ezen annyit, hogy elviselhető legyen ez a késztetés egy párkapcsolaton belül is. Valamint ad egy értelmes irányt az addig jobbára céltalan-öncélú vezetnivágyásnak. De úgy ám, hogy a ffi azt érezze, ő irányít.... lassan a kutyaidpmitáshoz érek.... :-)

@barbieds: @hannawald: én nem arról írtam, hogy én magam hogyan szeretek élni, vagy másnak "mi lenne a jó". Sokkal inkább arról a megfigyelésemről, hogy "mi van", úgy nagyon nagy vonalakban.

Ha tetszik, "van egy attitűdöm, tudom, hogy mit akarok, és ehhez ragaszkodom is": a nők rátermettebbek. ;)

No persze, biztos vannak nálam jóval frankóbb legények is a gáton, nagy számban. Csak úgy néz ki, nekik általában eszükbe sem jut nőszemélyekkel egyeztetni a nézeteiket egy blogon. Annál ők sokkal komolyabb dolgokkal foglalkoznak.

De ki tudja, tán az sem kizárt, hogy jelenleg éppen egy sörsátorban bámulják a focit egy kurva nagy kivetítőn, és két böffentés között a legnagyobb császárnak érzik magukat a világon. :D

@est ragon: közben rájöttem h milyen komplikáltan próbáltam megközelíteni. annyi az egész, hogy a ffi a kapcsolatban első legyen az egyenlők között. ebben szinte minden benne van abból, amit én működő párkapcsolatnak gondolok. márhogy a számomra, persze. :)
@kardhal77: nekem valahogy nem ez jött le. inkább láttam személyes véleménynek, mint ténymegállapításnak, amit írtál. bár mindegy is.

a jó foci jó sörrel pedig JÓ :P

@hannawald: "úgy akarok "gyenge nő" lenni, hogy közben azokban a szituációkban, ahol egyértelműen én vagyok az "erősebb", ott teret kapjak arra, hogy ezt kimutassam, el legyen ismerve és pont. nem kell több. ne legyen evidencia, hogy neki van igaza, ne erőltesse mindenáron rám az akaratát, ne kezeljen óvodásként (még ha sokszor az is vagyok :):) ), de alapvetően mégis ő irányítsa a dolgokat, vegye a kezébe a döntéseket, tudjon nekem nemet mondani és higgye el azt, hogy felnézek rá és bárhová követném. és akkor én biztonságban érzem magam :)"

Ezt így, ahogy van, fel lehetne írni az "igazi nő" definíciójához.

@Sadist: :-) Hát! Bizony, bizony.... Nőnek lenni sem egyszerű, kérem szépen!!!!! :-)

@kardhal77: Én semmit nem írtam a kommentedhez, speciel eléggé egyetértek veled. :)

Drága Egyetlen @hannawald: Hát akkor pontosan ki tolja a fehérlovat a királyfi segge alá???? :-) Olvasd vissza,, amit utoljára nekem írtál! Ezt ffi elérni nem tudja, csak kapni. Tőled. Hitelbe. Ha így kezeled, talán arra sarkallja, hogy meg is feleljen ennek, "kínok-keservek között" :-)

@Sadist: Egy igazi gyöngyszem: higgye el, hogy felnézek rá és bárhová követném, akkor én biztonságban érzem magam mellette..... A biztonságérzetük hiánya a mi, beléjük vetett bizalmunk azon hiányából adódik, miszerint mi nem hittük el hogy felnéztek ránk..... Na! Erre varrjon gombot vki!!!!

@Sadist: mindig bajban vagyok az írásban megcsillogtatott iróniával.
@est ragon: mit kellene hitelbe megkapnia? azt írtam Neked utoljára, hogy első az egyenlők között. szerintem ezt pl tőlem mindenki megkapja. márhogy a lehetőséget h első legyen, de csak ha az újdonsült hatalmát birtokba véve rögtön megadja nekem az egyenlőségemet :) mert ha nem, akkor sajnos akarva-akaratlan megvonom a bizalmat tőle, mai divatos szóval élve, illegitim lesz a szememben az ő "hatalomgyakorlása", és akkor jönnek a gondok... :)

@hannawald: Hannácska! Ma Te a személyes kedvencemmé léptél elő!!! Te úgy idomítasz kutyát, hpgy megpróbálsz olyan elégedett képet vâgni, mitha már meg is csinálta volna az évszázad mutatványát, anélkül, hogy megmondtyd volna, mi is az. Majd épp arra várnál, hogy amikor nem vágsz ilyen elégedett képet, megfelelési vágytól hajtva kitalálja és véghezvigye újra (természetesen, formál logika szerint először, saját kútfőből). Akkor már, amit én "javasoltam", kutyakiképzés egyszerűségű metódus, sokkal célravezetőbb lesz. Amúgy imádlak. Annyira Nőből vagy, ha meghalsz, kitömnek és múzeumban mutogatnak majd.... mint az utolsó ízig-vérig NŐ-t.

@est ragon: heeey boy! akkor lefordítom férfi nyelvre :P ha Te elhiszed azt, hogy van egy nő, aki esetleg valóban vonzó (általánosságban beszélek, nem magamról :P), értelmes, társasági, extrovertált bla bla , szóval van egy ilyen nő, aki szeret minket (márhogy titeket, vagyishogy Téged, vagy valakit, akinek az anatómiai felépítése a Tiedéhez hasonlít, na) és akkor ha ez a nő azt állítja h szeret minket és őszinte hozzánk, akkor ezt vagy elhisszük és büszkék vagyunk rá h ilyen nőnk van, vagy elkezdünk azon stresszelni h mikor és hogy fogjuk elveszíteni, hogy mikor és hogy fog minket bealázni nyilvánosan (értsd: jobb viccet mond egy társaságban, mint mi), és hogy mivel biztos bárkit meg tud magának szerezni, akkor majd az első nálunk vonzóbbnak (okosabbnak, gazdagabbnak, csillámpónibbnak) ítélt egyénnel el is fog tűzni, de minimum megcsal minket. ha az utóbbi gondolatmenetet követi valaki, akkor a nő annyit fog érezni, hogy MINDEN ok nélkül nem bíznak benne, hogy bár ő megosztja a lelke rejtett zugait (baszki, milyen kifejezéseket nem tudok néha leírni :D), ez nem viszonzásra lel, hanem elzárkózásra, hisz a pasi elkezd félni, hogy ha túlságosan kitárulkozik egy ilyen nőnek, akkor annak nagyon fájdalmas vége lesz. és ezt a nő megérzi, és nem érti, és na EZÉRT nem fogja magát biztonságban érezni a férfi mellett.
abstract: a nő őszinte és mindent oda akar adni, ez a férfinek sok, ráadásul felgyűlnek benne a frusztrációi, a férfi elkezd védekező/vádló mechanizmusba kapcsolni, elveszti a bizalmát a nőben, a nő ezt megérzi, s kimegy alóla, ill. a kapcsolat alól a talaj. thats all Falks!
huh.
na jöhetnek a kontrák :P

@est ragon: tépem a hajam.

@hannawald: Ja, és a másik "örökbecsű"-d: Ha a ffi minden álmomat valóra váltja, majd álmodok valami újat, mást.... Esküszöm mindenre, ettől kicsit könnyebb lett minden. A megfelelési kényszer egyszerű vággyá szelídüllt. Ami frusztrált, mint el nem ért "közös" cél, most csak időben távolabbra tolódott, nem ásva alá az önbecsülésem romjait..... Ezt most viccen kívül mondtam :-)

@est ragon: ezt most honnan vetted? mikor írtam ilyet? feladoooooooooooom! sose fogjuk megérteni egymást. kész. vége. leszívod a maradék agyamat is :P

@hannawald: Kár érte! Szépnek, humorosnak és nagyon Nőcisnek képzellek el! Azért a tépett haj sokat ronthat az összképen. Kicsit lelki furdalással fordulok majd el Tőled, ha majd a külsőd vállalhatatlansága miatt nem fogsz majd elbűvölni a szépségeddel.... Imádlak!

@hannawald: már nem emlékezem, mikor írtad, de otthon az asztali gépen megkeresem, kikopizom Neked... De biztosan Te írtad. Akkor zártalak örökre a szívembe! Kicsit svejk-be oltott micimackós bölcselet, de esküszöm, nálam hatott :-)

@est ragon: azt hiszem, itt az idő, hogy belefeledkezzem a melegen és hidegen alakított acél szelvények elbűvölő erdejébe.
egy élmény volt. :P
a szépség szubjektív. humorom talán van. DE tuti mem vagyok nőcis :P nem nem és nem. nem.
és a hajam meg amúgy is tépettnek mondható :P
további kellemes estét mindenkinek!! (főleg a legújabb hódolómnak :P)

@hannawald: Izgalmakkal teli nyíróerőábrákat kívánok. A lelki nyugalmad érdekedben visszavonom a nőcis jelzőt.... Jó éjt Kiskedvencem ! :-)

@est ragon: Hogy maga úgy váltogatja itt a kedvenceit, mint más az alsógatyáit :-P

@hannawald: Én értem, mit mondasz :-)

@hannawald: Semmi irónia nem volt benne, szerintem tényleg ezen tulajdonságoktól igazán nő egy nő. És még nem láttam senkitől ilyen összeszedetten megfogalmazva, se nőtől, se férfitől.

@est ragon: hálistennek azokon már túl vagyok :)

@skarlát betű: Te valószínűleg akkor is értetted, amikor csak egyszer írtam le. a pasiknak meg ha 20szor írom is le, akkor sem értik :)

@Sadist: hát nagyon örülök neki, ha így látod. amiket Te meg est ragon ír, azok alapján kezd újra felszínre törni belőlem a "ki is vagyok én" kérdés, mert ilyesmiket sosem gondoltam volna magamról :)

@Sadist: arra az apróságra azért felhívnám a figyelmedet, hogy "ezen tulajdonságokat" (bár talán inkább viselkedésnek nevezhetnénk), melyektől úgymond "igazán nő egy nő", bármelyik kutya ugyanúgy megadja neked. (Még a kankutyák is.)

@kardhal77: És akkor a kedvenc témámnál vagyunk.... A nők (egy része, akik eszközként IS használják a szexet, a dominancia átruházást, és egyéb itt felsorolt praktikákat) ösztönösen tudnak úgy irányítani ffiakat, alárendeltnek tűnő helyzetük ellenére, ahogyan a kutyát idomítás közben, természetes cselekedeteik szelektált jutalmazásával, veszik rá egy összetett, csak az idomár által látott végcél elérésére. Sok nőt megzavar, hogy ezen eszköz alkalmazása micsoda örömforrás lehet a saját számukra is :-) Ebből a zavarból van kiút, többféle is. Itt egy gyakori kitérőutat elemezgetünk egy jó ideje. Várom, hová vezet. Ha perspektívikus, ha a cél nem pillanatnyi túlélés, akkor akár rá is lépek.... :) De eddig nem az ... :-(

@est ragon: egy kapcsolatban a szög _mindig_ kibújik a zsákból. A kérdés csak az, hogy azzal a lendülettel rögtön a kapcsolat koporsójába is kezdjük-e verni ezt a bizonyos szöget, vagy kreatívabb dolgokba kezdünk vele.

locitrom.hu/citrom/a-jatek-szoges-ellentete-1161.html

t@kardhal77: ez a kreativitás szöges ellentétben áll azzal a szemszöggel, amit képviselve leszögezhettem volna, hogy egy szögfüggvény biztonságával megjósolhatónak tarthatnék bármilyen szögbújást adott szögben döntött tettszőleges zsákból..... Kicsit vaskalapos vagyok. Idegesítenek ezek a kreatív szö(ve)gátalakítók..... :-)

@est ragon: csak annyit tennék hozzá, hogy mókás, de én pont fordítva élem meg. ÉN vagyok az akivel szemben kb jutalomfalatkaként használják a szexet.
na erre varrjál gombot :P

@kardhal77: azt hiszem sok olyan ffi él, aki könnyebben tud kötődni egy állathoz, mint egy emberhez. főleg egy nőhöz.
szóval asszem ideje lenne ha nem csak azonos neműek között engedélyeznék a házasságot, hanenm pl állatokkal is. jeee.

@hannawald: Te már egy lépéssel előrébb tartasz: én még csak azt akartam javasolni sadistnak, hogy ha ennyire gázosak a nők, akkor foglalkozzon inkább a csodás és nagyszerű férfinemmel. :DDD

@kardhal77: Lehet, hogy neked van tapasztalatod más fajokkal, én inkább maradok a homo sapiensnél.

@hannawald: Hát most képzeld el, pont ez a tündéri ""ártatlanságod"", ami süt itt minden megnyilvánulásodbol! De ez az ifjonti romlatlanság fog a leghamarabb lekopni Rólad.... Kár, hogy az apád korosztálya vagyok, még megpróbáltam volna, utoljára egy kis flörtöt kezdeményezni Veled.... De felnősz Te enélkül is, és majd a Magad örömére, és a pároddal közös megelégedettségetekre tekintettel, át fogsz hangolódni (mert Te Mőből vagy, így fejlődőképes) idomítóvá :-) A jutifalat meg közös lesz! De akkor is Rajtad múlik, mikor, miért, mi-mennyi jár. :)

@Sadist: @hannawald: elképzelhető, hogy félreérthető voltam, ezért még egyszer, szájbarágósabban.

Tőrőlmetszett baromság, hogy egy nő attól lenne igazán nő, amiket Sadist "leokézott" Hannawald hozzászólásában. Ezek pontosan egy kutyának a tulajdonságai. Nevezetesen, hogy alapból megadja neked a vezető szerepet, amit mindaddig fenn is tarthatsz, amíg méltónak bizonyulsz rá a szemében.

de nem ez a lényeg? Nem ez teszi nővé a nőt és a férfit férfivá (nem filozofikusan): 24.media.tumblr.com/tumblr_lvzcv24j4e1qefxkho1_500.gif

?

bocs, ezt nem hagyhattam ki :D

(na mentem vissza tanulni, amúgy rendszeren olvasom a blogot, de felesleges hozzászólnom... inkább csak élvezkedek a többiek kommentjein)

@est ragon: Azért frankón süt ám a te kommentjeidből is a nők elismerése. :( Tipikus atyáskodó, lenéző attitűd, fúj.

@barbieds: Az atyáskodás max Hannácska esetében áll meg. A lányaim korcsoportja lehet . Édes, romlatlan ( na jó, romló félben van már ) A saját korombéli Nőket kedvelem igazán. A már bölcseket. Az anyaságtól, tapasztalataiktól önzetlenné, odaadóvá válni tudóakat. Akik értékelni mindig tudnak, lelkesedni már csak alkalmanként (ünnep az olyan alkalom) Barbi Drága! Feletted meg sem próbálnék atyáskodni.... Legfeljebb reverenda jelmezben, Te pedig választhatnál, hogy rosszkislány vagy bűnbeesett apáca szeretnél lenni. A lényeg, hogy legyen fenekelés :-) Bocs! de nem lehetett kihagyni.... :-)

@kardhal77: Szerinted baromság. Más szerint meg nem. Megvan hozzá a jogod, hogy úgy gondolkodj, ahogy akarsz, ha kiskutyaként akarsz csaholni egy nő mellett, azt is megteheted, ettől szép és változatos a világ. De ahhoz, hogy ítéletet mondj egy nézetről vagy egyszerűen csak kijelentsd róla, hogy alapjaiban baromság, ahhoz nagyon kevés vagy.

@kardhal77: nem volt még kutyád,úgy hiszem,különben nem mondanál ilyet.
és nem általánosításként írtam én semmit sem,leírtam azt kb, hogy mit érzek, engem mitől tudna megtartani egy ffi., hisz ez volt a poszt témája, nem?
és sajnos az kevés baba, ha egy kutyának ezt (amit leírtam) meg tudod adni :) egy nőnek megadni, na a triplaákszelduplatólup :) merthogy egy nő a kutyával szemben nem ösztönösen lojális, képes kommunikálni, és jobb esetben, akkor sem hal éhen, ha nem főzöl neki, vagy kirakod az utcára :P
@est ragon: @barbieds: szerintem is nekem, a naivitásomnak, a koromnak, az idealizmusomnak szólt a stílus. megszoktam már :):P és amíg ezt az idealizmust és naivitást látják bennem, addig nyugodt vagyok affelől, hogy nem lettem még fölnőtt. :)

@hannawald: Imádom a kutyákat, de ők a hűséget igazán túlzásba viszik, még akkor is ragaszkodnak, ha ez a vesztük, és csak bajuk származik belőle. Persze, ilyen emberben is van, de korántsem jellemző a legtöbb nőre. Szóval itt elég nagy a képzavar szerintem is. De kardhal imád bombasztikus kijelentéseket tenni, és boldog boldogtalant provokálni, mint tudjuk.

@Sadist: nem "alapjaiban" baromság, hanem "tőrőlmetszett" baromság. Vagyis nem valami gondolati alappal van itt a hiba, amiből kinőtt ez az állításod, hanem az egész egyszerűen úgy hülyeség, ahogy van. Olyan körülbelül, mint hogy: "Mi a különbség a villamos között? Hosszabb mint sárga."

Na de mindegy, hagyjuk, akkor legyen hosszabb mint sárga, és röhögjünk egyet rajta. :D

@hannawald: öreganyám, te meg egyszer szusszanj már egyet, és olvasd vissza legalább a saját gondolatmeneteidet. Garantálom, hogy meglepetések fognak érni.

@skarlát betű: SB, te is figyelhetnél, bár igaz, hogy nagy a zaj.

Nem a kutyának a ragaszkodásáról írtam, hanem a kutya-ember hierarchiáról. (Ami, ugye, pontosan megfelel "az igazi nő" definíciójának.) A kutya-ember hierarchia éppen úgy működik, hogy a kutya alapból a főnökének tekint téged, de csak addig, amíg nem kezdesz el hibázni. Mert onnantól megborul szegényben valami, és ő próbál téged gyámolítani, például összebalhézik a téren a többi kutyával, csak azért, hogy téged megvédjen.

Na de hagyjuk, semmire se jó ez, mindenki lökje a magáét, és legyen boldog, jól.

@kardhal77: Ahelyett, hogy tisztább lett volna a kép, most még zavarosabbá tetted. A kutyákról meg egész más a tapasztalatom, pedig volt már pár az életemben :-P

@kardhal77: csók puszi feladom. :)

@kardhal77: Nyugi! A lányok sosem bocsájtanak meg Neked, amiért példa képpen egy szőrös állatot hoztál fel példa gyanánt!

Legközelebb halacskás ( de ne cápát, bálnát-arrol úgy sem tudják hogy nem hal -, pillangós, madárkás (de ne libát, tyúkot, stb) példát keress! Akkor arrol lesz szó, amire gondoltál :-)

@OakTree: igen, igazad van, hogy itt bárki lehet bárki, mindenesetre veszem a bátorságot és megtippelem, hogy te nem vagy túlfejlett kamasz fiú, hanem valóban egy igazi nő! A pontosítással már azt is érteni vélem, amit először némileg valóban félreérthettem. Így a társad irigylésre méltó férfivá avanzsált :) Boldog "együtt-megöregedést" kívánok!

@ARISZTOKrataTATA: Pont ezt gondolom szívem Tölgyéről én is.... :-)

Ahhoz, hogy egy nő ne csalja meg a férjét..
a mai világban az kell, hogy
1., Ne legyen a nőnek jogosítványa
ÉS
2. A férje vigye és hozza el a munkahelyéről (legjobb, ha együtt is dolgoznak).

E két feltétel teljesülése elegendő ahhoz, hogy megállítsatok bennünket, nőket!:)
Ha bármelyik is hibádzik .. gond van!:)
Ugye, csajok?:)

@Szemekbe zárt titkok: Még ha ez a két feltétel teljesül is, egy nő MINDIG kitalál valamit! Lásd Boccaccio novelláit :-)