Nemrégiben egy olvasó szólított meg azzal az ötlettel, hogy írjak posztot az egyedülálló férfi-férjes asszony szeretői viszonyban rejlő lehetőségekről is.

Ez a klasszikus nős férfi-magányos lány felállásnak pont az ellentéte, talán ritkább is, bár nem rendelkezem megbízható statisztikákkal. Elképzeléseim szerint működőképes lehet egy ilyen kapcsolat, legalább is nagyobb esélyt látok az egyensúly kialakulására, akár hosszabb távon is, mint ennek klasszikus ellentéte esetében - igaz, ehhez speciális körülmények kellenek. Úgy első blikkre azt mondanám: ideális. A férfi megőrizheti szabadságát, a nőnek van egy "mindig" rendelkezésre álló szeretője, akivel kommunikálhat rendesen, anélkül, hogy folyton a pasi feleségétől kelljen tartani, valószínűleg nem szükséges búvóhelyet keresni, mi lehet előnyösebb egy férjes asszony és egy agglegény számára? 

A képlet persze korántsem ilyen egyszerű. Nagyon nem mindegy például, hogy miért egyedülálló a férfi (még nem talált magához való nőt, csalódott a párkapcsolatokban, túl szegény ahhoz, hogy családot alapítson, elvált, megözvegyült, vagy meggyőződéses agglegény), mennyi idős (fiatalabb-e a nőnél), mit szeretne az élettől, mit ért el eddig, és legfőképpen, hogy szerelmes-e. (Abban a végletes értelemben, ahogy a férfiak általában a szerelmet megélik: nagyon ritkán, de akkor nagyon intenzíven és birtokló módon.)

Ha a férfi még nem alapított családot, és 40 alatt van, valamint nem határozta el, hogy agglegény marad, akkor a férjes asszonnyal kialakított szeretői viszonynak nem nagy jövőt lehet jósolni szerintem. Vagy csak addig fog tartani, amíg a férfi nem talál magának megfelelő, független jelöltet, vagy - ha szerelmes - mindent megtesz majd azért, hogy a nő elváljon és vele éljen. Persze lehet, hogy egyfajta beavatásként tekint az egész kalandra, főképp nagy korkülönbség esetén, és élete végéig hálás lesz az érett asszonynak mindazért, amire megtanította. 

Szerintem elsősorban akkor valószínűsíthető egyensúlyi helyzet, ha a férfi nem csak a szeretőjével folytat szexuális viszonyt, hanem más partnere(i) is van(nak). Ebben az esetben talán a nő fogja nehezen tűrni a megpróbáltatásokat - már, ha tud a dologról. De egy agglegény csak elég bajosan képes titokban tartani a lakására feljáró szeretője előtt, hogy vannak más női, akiket szintén ott fogad - szinte biztos, hogy lebukik valamin. Például azon, hogy egy-egy barátnő rosszkor csönget be. Ha még a szüleivel él, akkor ez a veszély nem fenyeget, viszont az asszonnyal folytatott kapcsolatát biztos titkolnia kell - a szülők általában borzasztó dolognak tartják, ha a fiacskájuk egy nála idősebb vagy "csupán" nem független nővel kavar, pedig lehet, hogy egyáltalán nem baj az. 

Ha a férfi elvált és éppen nincs semmi kedve újra együtt élni valakivel, esetleg már van gyereke és nem vágyik másikra, akkor kényelmes megoldás lehet számára a kevés felelősséggel járó szeretői viszony egy olyan nővel, aki nem akar gyereket (vagy legalábbis nem tőle), nem tervez férjhez menni és nem vágyik hosszú távú elköteleződésre sem (vagyis nem hajt egzisztenciális összefonódásra, együttélésre, lakáskölcsön közös felvételére és hasonlókra). Az egyensúlyt persze mindkét részről több minden is felboríthatja: még ha nincs is szó szerelemről, a birtoklási ösztön akkor is megjelenhet, hevesebbé válhatnak az érzelmek bármelyik oldalon, de egyszerűen az a tény is frusztráló lehet, ha a nő sokkal kevésbé ér rá, mint a férfi. Mivel a férfi a legtöbb kapcsolatban kezdeményező szerepet visz, ha a nő kénytelen gyakorta visszautasítani, időhiányra és egyéb kötelezettségekre hivatkozva, azt kudarcként élheti meg.

Igazán jól talán akkor működhet egy ilyen felállás, ha a férfi alkalmas az agglegény életre (de nem az anyjával lakik, és nem is a haverjaival egy 30 m2-es garzonban), nincsenek extra nagy szexuális igényei (hiszen a férjes asszony általában nem a könnyen elérhető és rendelkezésre álló típus, bár lehetnek kivételek, persze, sokat utazó férj mellett, mondjuk), meglehetősen elfoglalt és elég liberális ahhoz, hogy ne zavartassa magát, ha a szeretője házaséletet is él otthon. Akkor is funkcionálhat az ilyesmi, ha a nő nagyon erős személyiség és a férfi teljesen aláveti magát neki, mondjuk, mert fiatalabb, tapasztalatlanabb, vagy nem igazán magabiztos: a nő pedig hatalmi játszmát is kreál a viszonyból.(Ez utóbbi eset azonban elég drámai képet mutat majd valószínűleg, és nagyobb az esély arra, hogy a férj is tudomást szerezzen mindenről.)

Biztos lesz olyan, aki nálam többet tud a jelenségről, úgyhogy tekintsétek ezt a posztot (is) vitaindítónak.