Ez jó! Ez tetszil!!!
Én nem tudtam volna így összeszedni-szétválogatni a lehetséges megvalósulási formákat...
Látszik az összeszedettségen, hogy jó sokat agyalsz, beszélgetsz e téma körében :-)))
Profi lettél SB!
Mindazonáltal arra vagyok a leginkább kiváncsi, amiket majd ezeken felül kreálnak az ide be nem sorolható egyének...
Én is szavaztam, mert voltam csaló én is.... :-)))

@est ragon: Sajna az egyéb nem fejti ki, mi az az egyéb... :-)
Igen, szeretem összeszedni a lehetséges variációkat, és sokat agyalok rajta. Mániám a rendszerezés. De biztos van olyan, ami kimaradt, talán valaki rámutat majd.

hm, én látszólag ellentmondásosan töltöttem ki, mert egyrészt volt olyan párom, akit csak egyszer csaltam meg, aztán volt olyan, akit többször többféle módon, most meg csak a párom tudtával / jelenlétében szexelek mással. tehát időben ez változott. és mondjuk ezutóbbit nem is tekintem hűtlenségnek, mert nekem pont az a leghűségesebb dolog, hogy őszinte vagyok. de persze mindenkinek más működik :)

Akkor neked bejött az élet:))

Elmulasztottam megemlíteni, hogy az Other-be oda lehet írni azt, ami nekem nem jutott eszembe. Így az egyéb és az other összeadódik...
De érdekes, hogy elég egyenletes a kép, és mindenféle akad az olvasók között.

@Pablo Holiday: Eleve úgy gondoltam, hogy többre is lehessen szavazni, én is többre szavaztam. Persze, ha komoly felmérést készítenék, nem ilyen amatőrt, akkor rá lehetne kérdezni nemi arányokra, korra, iskolázottságra, stb, az talán többet elárulna a hűtlenségi térképünkről.
Szerintem se megcsalás, ha a partner tudtával illetve jelenlétében történik.

Ez a "partner tudtával, jelenlétében" megoldás igen izgalmasnak tűnik, tűnt régebben is. Aztán sokáig, egészen mostanáig azt hittem, naivitás ilyesmiről fantáziálni: nem működhet.
Most meg azt látom, hogy de!
Ez igaz? Nem rombolja le a régit egy új kapcsolat, ami a szexen alapul?
Szerintem - főleg a nők esetében - a "Csúcs úr" sok mindenre képes....

Nekem is tetszik ez a már-már "tudományos" osztályozás. :-) Annak ellenére is, hogy én alapból jókislányosan elkötelezett szoktam lenni. Az "egyebet" jelöltem be - konkrétan már kétszer fordult elő velem, hogy egy nem igazán jó irányba haladó kapcsolat mellett elkezdtem ismerkedni, vagy hagyni az érdeklődőket, a flört, beszélgetés, kisebb közös program még belefért, de rövid időn belül lezártam az előzőt kerek-perec, és a szex, sőt csók is csak ezt követően lépett be az új kapcsolatba. Tudom, hogy ez túl konzervatív, de nekem is mindig tabu a kapcsolatban élő ember, és én is a tiszta játszmákat kedvelem. Senkit nem ítélek el, egyszerűen én magam így működöm.

@Pepibubó: Nem kell, hogy lerombolja, miért is kéne? De elég szilárdnak kell lennie az eredeti kapcsolatnak, és szerintem illúzió azt hinni, hogy "csak" szex lesz mindig. Persze, ha szwingerrel próbálkoztok, lehet, hogy megmarad annak, de azt is rendszeres odajárással lehet csak sikeresen csinálni (ahogy hallottam, mert nincs saját tapasztalatom), kialakulnak barátságok, haverságok, vagyis a veszély mindig ott lesz, hogy másfelé indul el egy szabad szexben kezdődő dolog.

@Helkaland: Amíg nincs összefonódva az életed senkivel, addig viszonylag egyszerű ezek szerint a szabályok szerint játszani... De van azért sok olyan helyzet is, amikor már nem lehet egykönnyen továbblépni. Vagy egyáltalán nem lehet.
Van olyan, hogy tiszta játszma? :-)

Igazad lehet, mindkét eset lazább jellegű/státuszú kapcsolatok mellett történt. Gyermekeim apjától viszont a válás után is nehezen "szabadultam", olyan mély sebeket ejtett. Nem kis időbe telt, mire újra képes voltam nyitni, és a kapcsolatokat is másként látom már. Már nem akarok "hű, de!" szerelmes lenni, megelégszem az "ez most jó nekem" érzésével az erotika és az intellektus, hétköznapok terén is.
Egyébként szerintem minimum megbeszélni lehetne adott helyzeteket, ha a kapcsolat működne, ha a benne résztvevők lelkileg erősek és érettek lennének. Hogy kiket mi tart össze - gyerek, vagyon vagy a svájci frank, ahhoz képest mellékes. Azt ki lehet mondani akkor is, hogy "bocs, drágám, nekem veled már nem megy, engedj el - a szekeret tolom tovább veled, amíg kell".

@Helkaland: Ha ez ennyire egyszerű lenne... Kimondani bármit lehet, de hogy a legtöbb esetben ez nem úgy érkezik meg a címzetthez, ahogy a feladó szeretné, az is biztos.

ha ez ilyen egyszerű lenne...:) sosem voltam egy csélcsap, sosem megcsalásnak indult, aztán a szeretet (vagy szeretetnek hitt valami után) futva az ember beleszalad(t) olyasmibe, amit később megcsalásnak értékelt.
az igazi-t sosem csaltam meg, 12 évig vártam, hogy eldöntse. aztán kiderül, hogy ő csal engem... azóta senkit nem csalok senkivel, remete lettem...:) majd talán jön olyan is, akit sem én nem csalok meg, sem ő engem. létezik? :)

@tejcsokoládé: Biztos létezik, de nem ettől lesz jó egy kapcsolat. A legrosszabb az, ha feladod, és remete leszel.

Túlléptük az 1000 szavazatot!

Szerintem a hűtlenség nem a szexuális kapcsolatban merül ki. Sőt, a nélkül fáj még csak igazán. Egy félrelépés meg lehet bocsájtani, de ha megcsaltak, átvertek, az örök életedben fájni fog.

Értékelés helyett:
Most pont 1777 szavazatnál tartunk, ami szép szám, úgyhogy akár értékelhetjük is, ami itt összejött. Mindenkinek köszönöm a szavazást! Természetesen nem tudhatjuk, hogy mennyire reprezentatívak az arányok, hiszen nem tudományos módszerrel választottam ki a célcsoportot, de valami azért levonható ezekből az adatokból.
A soha meg nem csaltam plusz Csak csókolózás, petting, orális szex volt, plusz a Még nem csaltam meg, de közel állok hozzá opciók együttesen nem érik el a 30%-ot. Az első és a 3. között persze lehet átfedés, sőt, valószínű, hogy aki még nem csalta meg, de már közel van hozzá, az az elsőt is választotta. De legyünk nagyvonalúak, a(z) eddig "hűséges" szavazók aránya 30% alatt marad. Nem vállalkoztam arra, hogy definiáljam a hűtlenséget, mert ezt már korábban is megpróbáltuk, de nincs egyezményes definíció, vagyis kinek-kinek a saját ítéletére bíztam, mit tart annak (bár implicite benne volt a szövegben, hogy a koituszt biztosan).
Mivel már így is rengeteg opció volt, az érzelmi hűtlenségre nem tértem ki külön.
Ami számomra kiviláglik a felmérésből, hogy úgy 70% valamilyen módon félrelépett már, ami elég jelentős többség. Mennyire vagyunk tehát monogámok? Ennyire... És akkor itt még a lélekben félrelépőkről nem is esett szó... Persze kiolvashattok mást is a felmérésből, várom a véleményeteket.
Ami meglepett: a párhuzamosan több tartalmas viszont folytatók aránya, és azoké, akiknél odahaza már nincs szex. Benneteket mi lepett meg?

Elgondolkoztam azon vajon kik sorolják magukat a hűségesek közé. Ki gondolja magáról azt, hogy amit ő csinál (vagy nem csinál) az a hűség. Ez persze lehetne ugyanolyan kérdés, mint a másik téma felvet, hogy mi a sex.
Nagypapám nem csalta meg a nagyit. Ám kijárt a János-hegyre és távcsővel figyelte a szerelmes párokat. Kukkoló volt. Akkoriban kifelé felhajtott szövetnadrágot viseltek a férfiak az öltönyhöz. Nagymama egyszer patyolatba menet vette észre, hogy fűszálak, föld stb. van a nadrág hajtókájában. Aztán figyelni kezdte. A villamosjegyeket is. Amikor rájött, oltári botrány kerekedett. Ám nagypapa, tulajdonképpen nem csinált semmit. Akkor ő most hűséges volt?:)
Vajon melyik kategóriába sorolná magát a felmérésben?:)

Bizony, bizony, nagyon tanulságos ez a felméregetés, és összefogott gondolkodásra vall. Nagyon kíváncsi lennék az igazi végeredményre.
Ki kellene várni még néhány napot, és valahogy népszerűsíteni a blogot. Érdekes adatokkal szembesülhetnénk!
Leginkább persze azzal, menny álszent ember lehet a világban. Mert a közbeszédben, közéletben ennek a 70%-nak csak töredéke látszik. Kifelé mindenki "tisztességes " ember.

@Szemekbe zárt titkok: Ebben a posztban tárgyaltuk a mi a hűtlenség témáját:
hutlenseg.blog.hu/2011/04/02/hol_kezdodik_a_megcsalas

Szegény nagyapád, még ennyi öröme se lehetett "büntetlenül"? Milyen szomorú, hogy az emberek ennyire sajnálják a partnerüktől a szórakozást, ha szexről van szó. Bár sokan másfajta szórakozást is nagyon sajnálnak.

@Rézfánfütyülő fűzangyal: Az index címlapon túl népszerűsíteni? Ötlet?

@skarlát betű:

Azt gondolom, egy normális házasságba - lehet, hogy jobb lenne a normális szó helyett a hagyományost használnom - nem fér bele a hűtlenség. Két ember elvileg azért köt házasságot, mert hisznek a "Téged szeretlek a legjobban, nem kell senki más"-ban. Aztán elindul az élet .. és kiderül - legtöbbször csak az egyiküknek - hogy a rózsaszín álom nem a valóság. Ám a másik fél szeretne megmaradni annál az "értéknél", amiben a legelején is hitt.

Persze tehetünk úgy, hogy lesajnáljuk nagymamát, hogy ejnye-bejnye de maradi, szegény nagypapának még ennyi sem juthatott.. de azt hiszem ez arcátlanság!

Nem vagyok hű. DE tiszteletben tartom a másik hitét a feltétlen tisztaságban, és azt gondolom, ez a minimum - mármint ez a tapintat (vagy hazugság?:) )-, amit a másik felé tanúsíthatok.

Kár, hogy a nagymama rájött, meg kellett volna maradnia a rózsaszín ködben. Azt hiszem, csak ennyi a történet tanulsága.

@Szemekbe zárt titkok: Szerintem meg a házasságba mindig is belefért a hűtlenség, és ez soha nem is volt kérdés. A férfi hűtlensége mindig belefért, a nőé általában nem, vagy sokkal keményebben szankcionálták.

Mi az, hogy hagyományos? Honnan számítod a hagyományost?

Ahogy én a nagyszüleimre emlékszem, nem a rózsaszín köd jellemezte őket, és elég sokat beszélgettem a nagyanyáimmal ilyesmikről. Az egy dolog, hogy lánykorukban mit gondoltak, de azért az a történelmi kor, amelyben éltek, nem sok rózsaszínt hagyott meg nekik, na.

Egyébként meg nem hiszem, hogy álomvilágban élni jót tesz egy felnőtt embernek. A felnőttség akkor teljes, ha szembe tudunk nézni a realitással. Nem kell konkrétan tudnunk, ki mit csinál, de ha nem akarjuk tudni, ne vizsgáljuk a partnerünk életét nagyítóval. :-)

én is kissé ellentmondásosan szavaztam. amit igazán megcsalásnak érzek, az egy komoly kapcsolatom közben volt, és nem történt sok minden, csak egy csók meg némi nagyon minimális tapi, de nálam már ez is a megcsalás kategória volt.

olyan viszont történt, hogy nem komoly távkapcsolat közben, félig ki is volt mondva, hogy lehet félrekacsintgatni, és én éltem is a lehetőséggel, mint később kiderült, a csaj is, de nem igazán zavart. (illetve nem ez zavart.)

@skarlát betű:

Nagyon sok férj és feleség él ún. "rózsaszínködben". Nem csalják meg a társukat, egyszerűen azért mert szeretik, vagy mert nincs igényük másra (többre), és azt gondolják, a párjuk is ugyanígy érez.

Ha az ilyen házasságban élőnek a társa viszont hűtlen, szerintem ezt a "rózsaszínködöt" akkor sem kell eloszlatnia.

Az emberek azért élnek házasságban, mert az adott életszövetség, amit létrehoztak, jó nekik.
Annak is jó, aki hűtlen!

@Szemekbe zárt titkok: Tényleg úgy hiszed, hogy sokan élnek rózsaszín ködben? Szerintem igen kevesen. És ez teljesen független attól, hogy hűtlenek-e vagy sem. A házasság minőségi fokmérője nem a hűség. Tehát van jó házasság hűséggel, meg hűtlenséggel megspékelve, ahogy van átkozottul szar házasság is olyan, ahol szó sincs hűtlenségről, meg persze olyan is, ahol ez az alap.

"Az emberek azért élnek házasságban, mert az adott életszövetség, amit létrehoztak, jó nekik.
Annak is jó, aki hűtlen!"
Ez így túl általános és leegyszerűsítő. Az emberek azért élnek házasságban, mert az életük egy pontján úgy gondolták, hogy az jó lesz nekik (vagy a rokonaik gondolták úgy). Nem biztos, hogy érzelmileg, de legalább más szempontból. Rengeteg házasság meg azért marad meg, mert nincs rá anyagi vagy lelki lehetőség/képesség, bátorság, egyéb arra, hogy szétmenjen. Aztán vannak persze jól működő párkapcsolatok, meg ingadozók, megrendülők, újra magukra találók, szvsz a rózsaszín köd a legritkább :-)

Azt gondolom, azok hiszik, hogy házasságban élni valamiféle kényszerűség, akik nem élnek házasságban, és persze azok, akiknek a nős/férjes szeretője ilyesmivel takarózik.
Valójában nem így van.

@Szemekbe zárt titkok: Te csak azt tudod, hogy nálad hogy van. Szerinted én nem élek házasságban? És nem látok más házasságokat? Van mindenféle, trust me.

@skarlát betű:

Bízom benned!:)
Sok házasságot és válás láttam én is. Az a véleményem/tapasztalatom, hogy nincs az a nyomor, vagy az gazdagság, az a beteg házastárs vagy akár beteg gyerek, lakásrészlet, vagy együtt élő nagyszülők, aki/ami miatt ne lépne meg, vagy válna el, az, aki menni akar.
Aki marad, az nem akar menni.

@Szemekbe zárt titkok: Hát pedig de. Legalábbis évek hosszú során át. Lehet, hogy majd egyszer menni fog, de sok-sok évet lehúzhat úgy, hogy már nem akar maradni. Egy bizonyos életkor után meg már minek elválni... - gondolják sokan.

Hoppá, átléptük a 2000-et is a szavazatokban!

@skarlát betű:

Mindig a Szív hidjai c. film jut eszembe, ha erről a témáról van szó. Francesca (Meryl Streep) nem válik el, nem hagyja ott a családját a férfiért, akivel élete legnagyobb szenvedélyét éli át. Pedig mehetne.. De ott a sok kifogás: a férj, a gyerekek, a farm, a ... stb-stb. Mind csak kifogás.
A néző, mint kívülálló! nagyon is tudja ezt.

@Szemekbe zárt titkok: Nem láttam a filmet, de kb tudom, mi a lényeg. Szóval, Poppernek van erre egy jó gondolata. Nem csak külső körülmények számítanak, hanem az is, hogy belülről mi a lehetséges számodra. Kívülállóként ezt soha nem lehet eldönteni.
De legtöbbször tényleg vannak olyan külső körülmények is, amelyek borzasztó nehézzé teszik a kilépést.

@Szemekbe zárt titkok:

Hogy érted, hogy a filmben felmerülő visszatartó tényezők csak kifogások?
Szerinted mi volt a tényleges "visszatartó" erő, ami nem engedte el a nőt.... ?!

@Szemekbe zárt titkok:

Én mindig azt hittem ( ó, én naív kisfiú ), hogy a nők, ha gyerekeket szültek, azután már egész életüket azok felnevelésének szentelik... kitölti az életüket az evvel járó összes tennivaló, erejükhöz és lelkiismeretükhöz mért elvégzése.
Ezért a gyerekek "hálából" nagyon jó szülővé válnak...
A szintén a gyerekekért és az azokat védelmező családért élő apa pedig mindezért méginkább szerelmes lesz abba a nőbe, aki az anyjától való elválás után továbbra is biztosítani képes a család biztonságos működését....
Azt vettem ki a filmből, hogy egy anya, sosem hagyja ott a gyerekeit (nem a férjét, a farmot, a teheneket, stb), egy olyan ffiért, akiről a gyerekei jövője nem egyértelmű (nem kiszámítható, nem biztonságos) fordulatot vehet..
Egyéni boldogság nem játszik, csak egyfajta, a gyerekekkel kollektív boldogság....
Túl sok mesét láttam.... A családom nőtagjai túl jól "játszák" ezt.... máig ilyen naivan gondolom...

@est ragon: Itt több dolgot összekeversz. Az, hogy a nő a gyerekei felnevelésének szenteli magát, tart mondjuk 18-20-22 évig manapság, régebben tovább, ha több gyerek volt. No, de ez nem tölti ki az egész létezésünket. És nem is szabad, hogy kitöltse, mert ha más nincs az életünkben, akkor nagyon szarul fogunk járni, mikor megnőnek a gyerekek, és már nem tudunk magunkkal mit kezdeni. Persze, esetleg vannak unokák, de az már nem a nagyszülők feladata általában, hogy őket is felneveljék. M. S. a filmben már nem fiatal anya, ha jól emlékszem, a gyerekei felnőttek, vagy nem? Nem számítana cserbenhagyásnak, ha lelépne.
De lehet, hogy tévedek.
Mindenesetre azért létezik egyéni boldogság is, amit az ember nem a gyerekeivel oszt meg.

Azt hiszem, Popper mesélte ezt a viccet azon a videón, amit ajánlottam:
92 éves férfi és 90 éves neje elmennek a rabbihoz.
- Rabbi, mi el akarunk válni.
- Most, 90 évesen? Minek arra a kis időre?
- Nem most jutott eszünkbe, már régen ez a szándékunk, de meg akartuk várni, hogy meghaljanak a gyerekek, ne érje őket trauma...

@est ragon:

Azért írtam, hogy ezek csak "kifogások", mert a film - a hűtlenségen túl - a hűségről szól. Magunkhoz és a döntéseinkhez. Könnyű lenne ráfogni mindezt a gyerekekre, végül is úgy rémlik nekem Francesca is erre hivatkozik, amikor meg kell indokolnia a szeretett férfinek, hogy miért nem hagyja el a családját.
De ahogy skarlát betű is írta, a gyerekek egyszer csak felnőnek. Sok szeretőnek, akkor azt mondják a házas felek, most sem lehet, mert jön a fiam (lányom) esküvője..jön az unoka ... a nejem(férjem) beteg lett.. stb. De valójában ezek mind kifogások. Szeretünk otthon élni a hozzátartozóinkkal. Ebbe beletartozik a férj, a gyerek, a nagymama, a nagypapa, a sógor a sógornő, a baráti-házaspár, a szomszéd, a kutya, a macska.. és mindezt kellene feladni, abban a biztos tudatban, hogy " a jót keresve gyakran jobbat veszítünk". (Shakespeare)

@Szemekbe zárt titkok: Persze, az ember szerethet egy csomó mindent az életében vagy lehet, hogy csak kényelmes, de ez nem jelenti feltétlen, hogy a házasságát is szereti - azért az emberért, akivel együtt él. De elég bonyolult robbantani, és lehet, hogy sokszor nem is érdemes. Mindenesetre, megint azt mondom, annak hazudnak (lásd: szerető, aki arra vár, hogy a másik elhagyja a családját), aki ezt kiprovokálja vagy elvárja.
Persze nem kizárt, hogy maga a családos pasi/nő sem tudja előre, mit akar, aztán egy nap túl nagy lesz az eltérés a serpenyő két oldala között, akkor lép, de ehhez elég nagy elszántság kell. Olykor csak felelőtlenség, olykor elszántság, olykor nagyfokú önzés - helyzetfüggő. Hogy erősebb érzelmi motiváció szükséges, mint az eleve független partnerek összeköltözése esetén, az elég nyilvánvaló.

@skarlát betű:

Cáfollak!!
"Annak hazudnak, aki ezt kiprovokálja, vagy elvárja."
Nem. Minden szeretőnek hazudunk, akiben felmerül az "együtt is lehetne"-érzés, márpedig az a tapasztalatom, ha nem alkalmi viszonyról volt szó, akkor akár házasnő volt a partnerem, akár független, mindig előjött, hogy mennyire rossz lehet nekem otthon, mert nincs elég sex, milyen ideges természet a feleségem, és milyen jó lenne ha együtt.. A hosszabban tartó szeretői viszonyaim kivétel nélkül hozták magukkal ezt az érzést. Ám, mint én is, aki házasságban éltem, eszem ágában sem volt a családot felrúgni. Sexelni akartam, és ha olyan volt a csaj, jólesett kicsit romantikázni. Nem mondhattam azt nekik, bocs, de annyira azért szeretem a nejem, hogy ne hagyjam el a családomat.
Akkor váltam el, amikor szerelmes lettem. Nah, akkor tényleg léptem. Nem érdekelt semmi más, csak a mostani feleségem. Nem kellett indok, hogy miért nem tudok elválni, Vele akartam élni. Mi férfiak ilyen egyszerűen működünk: a tetteink beszélnek.
Végül is a nők is egyszerűek: isszák a szavainkat! :-)

@Dilettáns1111: Nem cáfolsz, hanem megerősítesz. Te mindegyiknek hazudtál. Nekem még egy se hazudott. Mert én soha nem vártam el tőlük, hogy elváljanak, így nyugodtan vállalhatták azt, amit szeretnének, nem kellett ködösíteniük. És nekem nyugodtan meg lehet mondani, hogy szereti a nejét, a gyerekeit, mert ez a természetes.
Az a nő, aki inkább hallgatja a hazugságot, mert az jólesik neki, tényleg kiprovokálta :-)
Az viszont igaz, hogy a pasik általában sokkal radikálisabbak, a nőknél az érzelmek hullámzóbbak és hol inkább mennének, hol inkább maradnának. Nem őrülünk meg annyira egyértelműen, mert nem csak néha vagyunk szerelmesek.

@skarlát betű:

Túl nagy eltérés a serpenyő két oldala között? Szerinted a férfiak melyik oldalt tartják vonzóbbnak?

@Szemekbe zárt titkok: Ha nagyon szar a házassága, és úgy érzi, már nem tudja helyrehozni, a szerető meg nagyon vonzó és sokkal jobban törődik vele, mint a felesége, akkor pl léphet. De ehhez is kellenek külső feltételek. Meg általában az a belső feltétel, hogy szerelmes legyen.

@skarlát betű:
Teljesen korrekt a válaszod.

@Szemekbe zárt titkok:

Nagyon tetszett a filmről írt válaszod.

Tényleg olyan minden kicsit, hogy ha a hűtlenségről beszélünk, akkor max az a vita tárgya, hogy mi számít annak, ki a hibás, keressünk-e hibást vagy törődjünk bele, hogy a sors, az élet, a hormomok játéka, stb... teszi a dolgát (akár ellenünkre, akár örömünkre) velünk....
De a hűséggel kapcsolatban "csak" annyi a hozzáfűzni való, hogy az úgy sincs. Ha van, akkor csak átmeneti, naívságon alapuló "fantazmagória"....
A film egy érdekes példa arra, hogy a hűség akkor is megmarad, a hűtlenség átmenetileg "győz"....
Nem úgy, hogy "majd elmúlik az új szerelem is, és akkor már hozzá se leszek hű", hanem úgy, hogy mindkettőt megélve "tudatosan " döntünk....

Még egyszer, nagyon szépen fogalmaztál :-)

elgépeltem

.... a hűség akkor is megmaradhat, ha a hűtlenség átmenetileg "győz"......

így akartam írni :-)

@est ragon:

Köszönöm! Örülök, hogy egy gondolattal hozzá tudtam járulni a témához, és főleg annak, hogy tetszett! :)

@est ragon: Ugyan , hogyan maradhat meg a hűség , ha a hűtlenség átmenetileg győz??? Magyarázd ezt meg egy gyenge felfogásunak, mert ez hatalmas ellentmodás. Vagy az egyik , vagy a másik van. Kettő együtt nem működik,mert ez hazugság, vagy önáltatás. Nem lehetek hűséges ha szeretőm van. Tessék nekem megmondani, hogyan lehet ezt csinálni, mert ha lehet akkor senki sem hűtlen. :)

@micu13:

Pont ahogy írtuk.... mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, kérdés sem túl bonyolult ám.... persze hogy a tojás....
eképpen a hűtlenség is csak hűségből "alakulhat ki"...
Az emberek változnak, sokszor a körülmények hatására, máskor meg belső indíttatásból...
a változásokra adott válaszok (reakciók) néha abba az irányba hatnak, amely irányban az életük célja van. Máskor eltérülnek a "kitűzött" céljuktól....
Amikor visszatér a céljához vezető útjára, akkor hűséges a céljához...
Ha az egyik fontos letéréskor új célt is talál, akkor a régi céljához hűtlen lesz, és megpróbálkozhat hű lenni az új céljához...
Észrevetted, hogy itt társról szó nem volt ? :-)
Pedig ezek a dolgok érintik a társat, családot, barátokat, vallást, stb...
Minden érintett, persze a maga szájaíze szerint itéli meg a hűtlent vagy hűségest... de a hűség ebben az esetben nem róluk szól, csak őket is érinti...
Ennek a "filozófikus" kérdésnek csak egyik vetülete lehet a testi hűség... ott is inkább az egymásnak önként tett "hűségnyilatkozat" érvényessége (lejárta) ami kétségbeejtő, ha a másik fél még nem érzett kényszert a hűségnyilatkozat szexuális záradékának újratárgyalására... :-)

@micu13:

Újraolvastam a reggeli válaszomat... nagyon kipihent voltam :-)
Egyszerűbben: amíg szeretőd van, nem vagy hű. Átmenetileg hyőz a hűtlenség.
Ha belátod, megtapasztalod , hogy tévút-hiba volt és visszatérve a párodhoz megerősödve a célod helyességének mindenekelőttiségében, akkor a hűség vesztett egy csatát, de nyerésre állhat még a háborúban... de a végső cél a béke... :-)
A célokhoz hűnek maradni, végsősoron a társhoz, a családhoz, rokonokhoz és barátokhoz is hűséget jelent...
A közelebb c. filmben fogalmazott úgy a táncoslány a hűtlenség időszakáról, hogy "sikertelen különélési kisérlet"... :-)
a hűtlenség attól még hűtlenség marad....

@est ragon: Most már ismerve a történetemet, a másik posztról, még mindig a hűtlenek táborát szaporítom? A gyakorlatba igen, de sztem minden másban sőt igazán ebben sem. Mert az a fránya hűségeskü semmit nem ér ha azt a rajtad kívül álló körülmények, valamint a másik hozzáállása és a saját elfolytott igényeid, sok sok vívódás, mérlegelés után felülírnak.:) sajnálom ha 34 évesen 0-ra írnak és 40 évesen csalni kezdek ezek után és az elején hatalmas lelkiismeret furdalással, ami hála ennek -annak elmúlt. Most jobban érzem magam mint kb. 10 éve..:)

@micu13:

Mint írtam, a hűség nem a szexuális partnerek számán múlik :-)
A hűség a célhoz-önmagunkhoz rendel egyéb értékeket követel erőfeszítést, lemondást... stb
Éppen a Te példád mutatja, hogy a hűség mennyire "megengedheti" akár a testi-szellemi-érzelmi elköteleződést valaki más irányába is, mint a hivatalos férj...
Senki nem fog irigyelni emiatt a "szabadkártya" miatt :-)
Ugyanakkor, mégis irigylésreméltó, hogy az otthoni-családbéli próbatétel mellé, a saját boldogságod-boldogulásod mellé, tudtál találni társat-"szeretőt"-pótférjet :-)
Másnak ez "békeidőben" sem jön össze.... :-), nemhogy a legnagyobb szükségben!

@est ragon: Ne is irigyelje senki mert nem egy rózsás történet, Amiért mégis irigylésre méltó az az, hogy tudtam találni egy csodálatos embert aki mindenben partner. Igyazad van másnak ez békeidőben sem jön össze...de el lehet ezen gondolkodni is, hogy miért....
1./ nem is keresed, pedig az orrod előtt van évek óta..
2./ mikor keresni kezdtem más szemmel néztem a pasikat, 3./ amikor láttam,hogy van fogadókészség akkor elkezdtem válogatni, de csak magamban,
4./ és mert tényleg itt hagytak az oroszok, de ebben nagyon ragaszkodom a hagyományos értékekhez, vagyis én nem szólítok le senkit, kérjen meg , szólítson meg akárhogy, de hozza tudomásomra, hogy akar valamit, 5./ nem kellett válogatnom, sem elhajtanom, mert megtette helyettem a hátam mögött a mostani szeretőm, aki akkor még csak a kollégám volt, 6./ mire erre rájöttem addigra bevallotta, de csak úgy odavetve egy beszélgetés közepén, hogy mennyire nem látok, pedig új a szemüvegem..7./ és ha valaki kiakadt akkor én nagyon, mert rá nem gondoltam, nem tartoztam abba a körbe nők terén aki neki bejön, bejött..8./ ez az az álarc amit azért vett fel sok éven keresztül, hogy ne, hogy elüldözzön maga mellől.. És az nagyon érdekes, hogy nem keresek most sem senkit, de vannak időszakok az életemben amikor olyan vagyok mint a légypapír, csak nem a legyeket, hanem a pasikat vonzom. Nem tudok , nem találok rá magyarázatot, de a barátnőm szerint ez akkor van amikor, kiegyensúlyozott, kielégült, boldog vagyok és ez sugárzik rólam. Pedig csak egy átlagos , középkorú, szőke nő vagyok, aki könnyen teremt kapcsolatot és van beszélőkéje.:-P

@micu13:

:-))))))

@micu13:

J A : ... dongják körül, mint húst a légy ! / a hetedik Te magad légy !....

@est ragon: nekem pedig ez a gondolatod tetszik nagyon: "A film egy érdekes példa arra, hogy a hűség akkor is megmarad, a hűtlenség átmenetileg "győz"....
Nem úgy, hogy "majd elmúlik az új szerelem is, és akkor már hozzá se leszek hű", hanem úgy, hogy mindkettőt megélve "tudatosan " döntünk...." annyira igazad van :) szerintem ez válasz egyben a feleséged sztorijával kapcsolatos tipródásra is - jól látom, hogy csak sikerült magadban helyrerakni a dolgot?

Engem gyakran foglalkoztat a hűség/hűtlenség kapcsolata a másik oldalról is:
Biztos, hogy a hűséges fél hűséges, csak azért mert nem létesít testi kapcsolatot? Ha valakiben már feltámad a vágy egy másik nő/férfi iránt, de nem lépi meg, mondjuk erkölcsi okból, hűséges próbál maradni, ellenben napokon át a másikról fantáziál, az valóban nem hűtlen? Ha én vagyok a feleség, és tudom, hogy ez történik a férjem agyában (volt rá példa), az ugyanúgy megvisel, mintha megtette volna a döntő lépést. És itt veszíti el a mongámia a szememben a hitelességét....Mert ezt ugyan már hogy lehet kivédeni? Sose lehetek annyira jó feleség, vonzó nő, hogy biztos lehessek benne, a férjem nem izgul másra...

@LostInLove:

Aki megéli a hűtlenséget és emiatt választani kényszerül, az a végén vagy a régi társához és vele a régi, közös céljaikhoz marad hű, vagy az új szerelméhez és a vele közös új céljaikhoz... végsősoron önmagához :-))) ez így annyira általános, hogy tényleg mindenki belefér, és éppen emiatt semmi gyakorlati haszna sincs... :-)))

Akkor már egyszerűbb a "zsigeri" megközelítés: a hű az, aki nem kefélt félre.... mondjuk, hogy ez a határ, amaddig a hűtlenséget csak Te szenveded meg (vagy tisztán a Te gyönyöröd),

A másik ember gondolatai attol fogva közösek, hogy megosztotta Veled... nem mászhatsz be érte...
nem rendőrködhetsz kedvedre a másik fejében....
Se férj, se gyerek, se szerető...

Amikor szerelmes vagy és viszontszeretnek, minden gondolatod közös, a másik körül forog, jó vele megosztani...
De jönnek a hétköznapok, gyerekek, munka, család, hobby-sport-politika-művészet-felebarátod férje v. felesége... stb
De csak a saját példámból tudok kiindulni, így állítom, hogy lehetséges mindenről a szeretett-rajongva omádott feleségre asszociálni... örökké Rá gondolni...
Bízz magadban, ha tudsz... ha már az sem megy, másban sem fogsz tudni megbízni soha... :-)