A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Vendégposzt: Nyitni, de hogyan? 3.

2012.09.13. 07:22 skarlát betű

Barbieds sorozatának 3. része a nyitott kapcsolatokról Marcia Baczynski könyve alapján. Itt olvashatjátok az első és itt a második részt

Elérkeztünk az utolsó adaghoz a nyitott kapcsolatok működtetéséről szóló sorozatban. Végezetül a féltékenységet és a szerepeknek való megfelelési kényszert járjuk körbe.

jealousy_02.jpg

A féltékenységet a mi kultúránk a kapcsolatokra leselkedő egyik legnagyobb veszélynek tartja, olyan érzelemnek, amely egyúttal kevéssé szalonképes viselkedésformákat is igazol. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy a féltékenység a hasznunkra is fordítható: semmi sem árulja el világosabban ugyanis, hogy mire vágyunk igazán egy kapcsolatban. Persze nem kell szándékosan rájátszani a féltékenységre (akit szeretünk, többet érdemel, mintsem hogy ilyen trükkökkel próbáljuk visszaszerezni/megtartani), de mindenáron elkerülni, elnyomni sem kell magunkban. Ehelyett inkább figyelni kell arra, hogy mit akar nekünk mondani.

A féltékenység nem egy önálló, jól körülírható érzelem, hanem viszonylag nyíltan felvállalható, igazolható mód arra, hogy különféle negatív dolgokat meg- és kiéljünk. Sokféle érzelemből, félelemből és bizonytalanságból tevődik össze: irigység, szomorúság, harag, bánat, önutálat, birtoklási vágy, alkalmatlanság érzése, bizonytalanság, bizalmatlanság, magány, "nem vagyok vonzó", "engem senki nem szeret", "mindenből kimaradok", agresszió stb. Néha nagyon bonyolult ezeket szétszálazni, de mindenki, aki volt már féltékeny, meg tud nevezni pár dolgot, amit akkor épp aktuálisan érzett. Ha figyelünk egy kicsit befelé, megtudhatjuk, mitől rettegünk a társunk külső viszonya kapcsán, és nekünk mire van a legnagyobb szükségünk tőle.

Baczynski azt mondja, hogy ha felmerül a féltékenység, akkor egyszerűen vonuljunk félre lehiggadni, szóval inkább flight mint fight. Szerinte ha ezt eleget gyakoroljuk, akkor az agyunk egy idő után megtanul megbirkózni a hasonló helyzetekkel. (Ez a rész nekem kicsit furcsa, elnagyolt, és szerintem nem ad valódi választ arra, hogy hogyan bánjunk értelmesen a féltékenységünkkel.)

A nyitott kapcsolatba kezdő emberek gyakran éreznek a választásukkal kapcsolatban megfelelési kényszert. Egyfelől a társuknak ("tökéletesen akarom működtetni a nyitott kapcsolatot"), másfelől a külvilágnak ("azt kell mutatnom kifelé, hogy ez így tökéletes"). Ez utóbbi gond persze csak azt aggasztja, aki olyan bátor, hogy felvállalja a nyitást.

A társnak való megfelelés abban jelentkezik, hogy az illető kitolja a határait, több dologba egyezik bele, mint amit igazán el tudna fogadni, és képtelen nemet mondani. Ez a viselkedés azonban nem folytatható a végtelenségig, mert egy idő után nagyon rosszul fogja érezni magát a bőrében, ráadásul tévedésben tartja a társát, aki azt hiszi - hiszen azt mondták neki -, hogy minden oké a kapcsolatukban. Így a megfelelési kényszer tulajdonképp hazugságok sorozata, annak érdekében, hogy a partnere el ne hagyja. Ha ez a valóság, mármint, hogy a társa tényleg elhagyná, ha nem lenne hajlandó a nyitott kapcsolatra, akkor komoly probléma van a viszonyukban - senkinek nem szabad feladnia magát egy másik ember, egy kapcsolat érdekében. (Ez szerintem az egyik kulcsmomentum az anyagban: nem szabad kényszerből belemenni a nyitásba, ha nem érzi úgy valaki. Annál már jobb az egyedüllét, vagy az újrakezdés olyan partnerrel, akivel hasonlóan gondolkodnak a párkapcsolatról.)

Kiderülhet persze, hogy a tökéletességre való törekvés egyáltalán nem a társ valós igénye, csak a saját fejünkben megszületett gondolat különféle félelmek hatására. Ezért megint csak a beszélgetés fontosságát hangsúlyozza Baczynski, így lehet a félreértéseket, hamis percepciókat felszámolni. Egész biztosan ki fog derülni, hogy nem várnak tőlünk tökéletességet, tudják, hogy vannak bennünk bizonytalanságok és félelmek, amelyeket közösen kell és lehet kezelni. És amelyek egyébként azt jelzik, hogy milyen érzések, értékek fontosak számunkra, hiszen ezeket óvjuk a fenntartásainkkal, és ezek adják személyiségünk lényegét, ezért nem szabad elnyomni őket. Olyan hozzáállást nem szabad elfogadni, hogy "megszoksz vagy megszöksz", az ugyanis azt mutatja, hogy nem a kapcsolat nyitása a legnagyobb baj az életközösségben.

A kifelé való megfelelési kényszer nyilván azoknál jelentkezik, akik felvállalják a nem szokványos életmódjukat. Óhatatlanul úgy érzik, hogy csak a pozitívumokat árulhatják el, hiszen ha például bevallanák, hogy ők is féltékenyek, amikor a társuk mással van, akkor joggal vágnák a fejükhöz, hogy lám-lám, hát nem is működik a nyitott kapcsolat. Baczynski azt mondja, hogy a nyitott kapcsolatunkról inkább csak hasonló cipőben járó emberekkel vagy nagyon bizalmas barátokkal cseréljünk eszmét.

Én azt gondolom, túlságosan szofisztikált vélemény általában nem várható a nyitott kapcsolatot illetően, ezért talán jobb hallgatni róla. A legtöbben a saját élet- és kapcsolatfelfogásukat látják veszélyeztetve egy ilyen "deviancia" által, és képtelenek felfogni, hogy ez is csak egy kapcsolat, amiben történnek jó és rossz dolgok, csak úgy, mint minden más kapcsolatban. Nem a "mit csinálunk", hanem a "hogyan csináljuk" számít Baczynski szerint. A kapcsolat formációja kevesebbet számít, mint az, hogy hogyan viszonyulunk a társunkhoz.

59 komment

Címkék: szerepek féltékenység nyitott házasság nyitott kapcsolat marcia baczynski

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr124773681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lars.Lares 2012.09.13. 08:18:45

A féltékenység témaköre állandóan visszatér. Miért kellene féltékenynek lenni?
Egyáltalán milyen torz gondolkodás a másikat tulajdonunknak, birtokunknak tekinteni, akivel tetszésünk szerint rendelkezhetünk? Hogyan várhatnám el, hogy csak én létezzem bárkinek, az én elvárásaim szerint gondolkodjon, érezzen, szeressen, szerelmezzen egy független, értelmes (emberi) lény? És viszont. Hogyan várhatja el tőlem bárki is, hogy az ő elvárásai szerint korlátozzam a gondolataimat, érzelmeimet, cselekedeteimet?

Szemekbe zárt titkok 2012.09.13. 09:21:37

@Lars.Lares:

"Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha,

Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda."

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2012.09.13. 09:35:11

@Lars.Lares: Szerintem élvezd, hogy olyan szerencsés vagy, hogy nem kell küzdened ez ellen az érzés ellen. Mert néha pokoli kínokat tud okozni. És nem biztos, hogy a másik korlátozva van, sőt! Lehet, hogy észre sem veszi a féltékenykedő érzéseit, mert azt a másik magába fojtja. Remek dolog, hogy a Te önértékelésed szuper, sosem kételkedsz önmagadban, nem rettegsz attól, hogy értéktelenné, érdektelenné válsz a másik számára idő előtt, amikor ő még javában odavan érted. És lehet, hogy a birtoklás fel sem merül, meg a saját képre alakítás, annyi más érzés állhat ennek a hátterében, és köszönet Barbiedsnek ezért a sorozatért, ami sokat segít ennek az átgondolásában, feldolgozásában is, nemcsak a címben felvetett témában.

Lars.Lares 2012.09.13. 09:51:13

Köszönöm, @Enchantée: , a pontosabb megvilágítást, és köszönöm Barbiedsnek is, és mindenkinek a blogon való hozzászólást. Sokat segít, hogy kilássak a saját gondolataim fogságából.

Feromontika 2012.09.13. 09:52:08

@Lars.Lares: Osztom a véleményed. Nem akarok senkit birtokolni és engem se birtokoljon senki. Ha már féltékenykedni szoktam, az inkább emberi kvalitásokra szokott vonatkozni és nem feltétlenül a szerelemhez6párkapcsolathoz kapcsolódik.
szerintem az ember minél jobban érti a kapcsolódásunk mikéntjét a világhoz és egymáshoz, a féltékenység annál kevésbé lesz jelen az életében.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2012.09.13. 10:03:19

@Lars.Lares: Visszatérve az előző kommentedre: féltékenynek lenni nem KELL, ez jön magától általában, nem az ember akarja, hogy hű, most akkor én féltékeny akarok lenni. A fenéket! Szerintem a legtöbb ember szívesen lemondana erről az érzésről, és kitörölné az életéből, ha tudná. De nagyon nehéz, és kemény munkába telik kezelni is.
Egyszerűen ha számodra ismeretlen ez az érzés, akkor sejteni tudod maximum, mivel jár ez. De ez nem beszűkültség, szimplán számodra érthetetlen az, amit nem ismersz. :) Mint ahogy sokunk számára a Te világlátásod ismeretlen, és ezért kicsit nehezebben felfogható. ;)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.13. 13:27:51

@Lars.Lares: @Enchantée: @Szemekbe zárt titkok:
Tényleg szerencsés alkat, aki nem ismeri a féltékenységet, ez a lakosság egy tízezrelékére lehet jellemző :-)
Tényleg, erről még nem volt szavazás.
Én nem vagyok extrém féltékeny alkat, sőt, elég ritkán vagyok féltékeny, de pontosan tudom, hogy milyen érzés, és valóban nincs benne semmi kellemes. Viszont valóban lehet rajta dolgozni, és érdemes is, mert a féltékenység kivetülése, mikor nem zárjuk magunkba, épp eltávolíthatja azt, akit szeretnénk megtartani. Legalábbis a pasik elég nehezen viselik, lehet, hogy némely nők kifejezetten igénylik is, mert különben azt hiszik, nem is szeretik őket igazán. Pedig a féltékenységnek semmi köze a szeretethez. Szerintem.

@Feromontika: Szakmai féltékenység mondjuk? Ez rám is inkább jellemző, mint a szerelmi :-)

Cica7 2012.09.13. 13:46:56

Jó a poszt....
Nálam a féltékenység csak akkor jött elő, amikor hülye érzéseim voltak a másikkal szemben, hogy félrelép.
..addig nem, csak amikor gyanúsan kezdett viselkedni.
...:((

Feromontika 2012.09.13. 13:53:24

@skarlát betű: Mondjuk. Vagy, hogy egy általam korábban megálmodott jövőképre vagyok féltékeny (élethelyzet: szakmai vagy magánéleti) , ami nekem még nem jött össze, de neki igen. És olyankor azt érzem, h az én életemet éli az a valaki más, ami nem baj önmagában, csak azzal együtt, h én bezzeg nem :) :( A féltékenység mögöttes érzés, a bénaságom érzése .

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.13. 13:58:26

@Feromontika: És mikor ehhez hozzájárul, hogy pontosan tudom, az az ember sokkal kevesebbet tud nálam, és a hátamon mászott fel oda, ahol van... Na, az ilyen aztán végképp taccsra tesz :-P Ha valaki megérdemli, hogy ott van, ahol, arra maximum irigykedem kicsit, de az érdemtelenül pöffeszkedő, aki előttem annó kiteregette az összes gyengeségét és most játssza az eszét ország-világ előtt, az nehezen emészthető. Igaz, inkább nem foglalkozom vele, bár újból és újból szembejön, sajnos. Kicsit ez az ország.

renascentia 2012.09.13. 15:23:57

Ifjú lánykaként nagyon féltékeny típus voltam. Nem mutattam, hanem belülről örlődtem. Tadtam magamról, hogy felzabál a féltékenység, de nem tudtam kezelni. Később rájöttem, hogy igazából a bizonytalanság és önértékelési problémák mellett nem attól féltem, hogy más jobb nálam és ezért elhagynak, hanem az zavart, hogy nem én kapom a maximális figyelmet. Nem csak én vagyok a világegyetemen a Számára. Még később pedig rájöttem, hogy mivel én sem így viselkedem, ezért mástól sem várhatom el. ÉS amit addig úgy gondoltam, hogy "ösztönösen" vagyok féltékeny, kiderült, hogy nem. Párkapcsolat terén pedig végképp nem. Ehhez azért kellett néhány kapcsolat és 10-15 év a hátam mögött...

Szemekbe zárt titkok 2012.09.13. 17:18:55

@renascentia:

Ezt a hasonlóságot! Szintén ugyanígy érzek, csak annyi különbség van köztünk, hogy nekem ezt a mai napig nem sikerült magamban elrendezni. Pedig annyit de annyit dolgoztam már azon, hogy uralkodni tudjak az érzésen, hogy megmagyarázzam magamnak, hogy amit gondolok, az csak az én fejemben létezik.
Neked hogy sikerült ezen túljutnod?
és.. öö.. mit jelent az, hogy kiderült, nem "ösztönösen" vagy féltékeny? Hogy derült ki?

mangalor 2012.09.13. 18:50:40

Most lehet, hogy kihívom magam ellen a sorsot, vagy a népharagot, és még az is lehet, hogy túl naiv vagyok, de feltűnt, hogy döntő többségben a férfiak jelennek meg a nyitott kapcsolat mellett kommentelni (vagy inkább ecsetelni az ilyen kapcsolat remek és mindkét fél számára megfelelő mivoltát), nők elenyésző számban (nem csak itt, hanem általában, más blogokon is felbukkant már nem egyszer ez a téma, és szinte kivétel nélkül a férfiak számoltak be a tapasztalataikról). Ha van x számú nyitott kapcsolatban élő férfi, lennie kell x számú nőnek is, aki az ő párjuk, miért van tehát, hogy mégis döntően a férfiak jönnek beszámolni egy ilyen témánál?
A szeretős témáknál kiegyenlítettebb az arány. De ez csak megfigyelés, tehát lehet, nincs is igazam.:)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.13. 19:25:36

@mangalor: Hát, ez túl kicsi minta ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le, de a posztíró nem férfi, és valamiért őt is foglalkoztatja az egész.
Mindezzel együtt, elképzelhető, hogy inkább a férfiak kezdeményezik a dolgot, bár állítólag ő rosszabbul viselik a testi hűtlenséget...
Én több esetről hallottam, amikor a nő kezdeményezte a nyitást, történetesen itt épp nem kommentelnek az illetők.

OakTree 2012.09.13. 19:56:15

@mangalor:

Az én szűk mintámban is annak idején nők voltak döntően a terápiák kezdeményezői és a férfiak voltak döntő többségben a megcsalók.
Nem csodálom, hogy ők a nyitás kezdeményezői is.

Szerintem:

1.
Az egyik aránylag szélesebb körben elterjedt magyarázat szerint történelmi/evolúciós okokból a férfiak alapvetően poligám, vagy arra hajlamosabb természetűek.

2.
"Hagyományos" szereposztás: Az ő szerepük a családfenntartás, többnyire jobbak is az anyagi lehetőségeik.
És hát a jelenlegi -mindent pusztán anyagi paraméterek alapján mérő - világban szinte behozhatatlan hátrányba kerülünk hozzájuk képest a GYES/GYED alatti és az utána következő kihagyással. Magam is átestem azon a kellemes időszakon, amikor álláskeresésnél a kisgyermek kizáró ok. Ilyen persze nincs, de mégis van.
Mielőtt bárki felcsattanna, messze nem tartom ezt jónak, csak sajnálatos tapasztalataimat próbálom közzétenni :)))

3.
Ahogy valaki - talán Barbieds - találóan írta előttem: A sors rendkívüli igazságtalansága, hogy a férfiak sokkal tovább néznek ki a másik nem számára elfogadhatóan - tovább piacképesek - mint mi. Szinte életük végéig nemzőképesek, és a többség szexuálisan tovább is aktív marad, mint a mi többségünk.
A saját praxisomban azért csodálkoztam nagyon annak idején azon a pár nőn, aki számomra akkor érthetetlen módon "az utolsó lehetőséget használták ki, hogy egyedül maradhassanak öregségükre és egyedül küzdjhessenek tovább a gyermekeikkel".
Az idézőjeles rész (nagyjából) az akkori rutinos kolléganőmtől/mentoromtól származik.

OakTree 2012.09.13. 20:10:05

@skarlát betű:

"állítólag ő rosszabbul viselik a testi hűtlenséget..."
Ezt mutatják a tapasztalatok és statisztikák - melyeket persze csak fenntartással :)))))

Nem vagyok férfigyűlölő, sőt!
De a fentebbi ömlengésemből - ha igaz egyáltalán :) - simán következhet, hogy mondjuk 50 felé a férfiak többsége már nyugodtan javasolhat "nyitást" ami a gyakorlatban CSAK neki biztosítja a hűtlenség jogát.
A nagy átlagot alapul véve minden további nélkül el tudom képzelni azt a feleséget, aki kényszerből lenyeli, "piacképessége már megkopott", egyedül nem boldogulna, mi lesz a gyerekekkel, stb. stb.
Szerintem nem csak fizikai, hanem ilyen "lelki erőszak" is bőven van jelen a kapcsolatok jó részében.

Jaj! Szélsőséges feminista sem vagyok! :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.13. 20:24:21

@OakTree: Az itt megjelenő hozzászólók és hűtlenek többsége azonban nem férfi, hanem nő. Nem készítettem statisztikát, de ez a benyomásom, és neked is ez volt, mert szvsz te magad mondtad, hogy itt túlsúlyban van a női álláspont. Nem igaz, hogy több a férfi hűtlen, ezt a német statisztika se támasztotta alá, sőt, épp ellenkezőleg. És az sem igaz, hogy 50 után a nők esélytelen lennének, egyszerűen kishitűség. Nem esélytelenek, nincsenek leírva, és a pasik igenis akarják őket. Hogy a férfiak tovább néznek ki jól, hát azért az adott férfinak tennie is kell, nem keveset. Vannak férfiak, akik jól néznek ki idősebb korban is, de azért ez nem mindenkire igaz. És rengeteg olyan pasit ismertem, aki azért gyötrődött és azért lett hűtlen, mert a felesége nem akart vele többé szexelni, vagy csak nyögvenyelősen, ami megint nem azt támasztja alá, hogy minden férfi vadászni akar mindenáron. Ez egy bizonyos fajta pasira igaz, a legtöbbre nem, nem is bízik annyira magában, hogy megkockáztassa, vagy túl gyáva hozzá.
A képlet sokkal bonyolultabb, mint itt lefested, a nyitott kapcsolatoknál pedig egészen más dolgok jönnek elő, ha egy pasi simán csak félredugni akar, akkor megteszi, nem nyűglődik nyitott kapcsolattal.
Amúgy 50 évesen az ember általában már nem kisgyerekekkel marad egyedül, még akkor sem, ha azt nézzük, hogy egyre kijjebb tolódik a gyerekvállalás. Nagyobb gyerek mellett azért már lehet partnert találni, sőt, kisebb mellett is :-P
Na, most megint összefoglaltuk, amit már annyiszor.

Szemekbe zárt titkok 2012.09.13. 21:01:47

@skarlát betű:

Azt hiszem rátapintottál a lényegre!

"ha egy pasi simán csak félredugni akar, akkor megteszi, nem nyűglődik nyitott kapcsolattal."

Szerintetek egy férfi miért vállalja a nyitott kapcsolatot? Kényelemből, hogy ne kelljen hazudoznia, kivel tölti az idejét?
Szokták mondani a férfiak, hogy "Én bárki csizmájába belecsinálhatok, de az én csizmámba ne csináljon bele senki!":)
Vajon mi késztet valakit arra, hogy a nejét/barátnőjét megossza?
Két dolog jut erről eszembe:

Egyszer egy férfi azt mesélte nekem, szeretné a feleségét beszervezni egy hármasba. Izgatná, ha láthatná, hogy egy nagy farkú pasi keféli a nejét. Neki kicsi volt.

A másik..A bátyámnak volt egy barátnője. Úgy tizenhat-tizenhét évesek lehettünk. Szilveszter éjszakán hárman feküdtek le a buli után a nappaliban a kihúzható díványra: a bátyám, a barátnője, és a bátyám legjobb barátja. A tesóm azt mondta a lánynak, engedd, hogy ő is megfogja a melled.. A lány csak annyit mondott: - Szemét vagy. Megosztoznál rajtam a haveroddal.
Másnap mikor erről beszélgettünk, kérdeztem, hogy "de..de .. tényleg miért??" Azt válaszolta a tesóm, hogy "Mert annyira nem fontos. És miért ne legyen jó a barátomnak is?:)"

mangalor 2012.09.13. 21:06:29

@skarlát betű: Igenigen, ezért is nem akartam elhamarkodott következtetéseket levonni, mert itt csak pár napja vagyok, szóval inkább sejtem, hogy a nők túlsúlyban vannak a kommentelők között.
Nő létemre engem is régóta érdekel a téma, bár ahogy korábban mondtam, nem hiszem, hogy tudnék élni így, és elsősorban magam miatt; nem hiszem, hogy az ezzel járó esetleges érzelmi hullámzásokat el bírnám viselni újra és újra, illetve, hogy ez nem menne a család rovására.
A megfigyelés természetesen teljesen szubjektív, de az ötlött fel bennem, hogy talán többeknek (nőknek) valamilyen szinten kényszerpálya. Aztán persze lehet, h bejön a dolog, és jól kezelik mindketten, de az is lehet, hogy csak a férfi tud igazán felszabadultan élni ebben a formában. Nem gondolom, hogy ennek köze lenne a korhoz, bár azt el tudom képzelni, hogy a nyitás a férfiaknak könnyebben megy, hiába a nők kezdeményeznek. Egyébként olvastam nem egy nő történetét, akik pl. azért akartak nyitni, vagy azért tartottak szeretőket, mert a férj volt az első és egyetlen, és 30-40 évesen rájött, hogy ő mégsem egy tapasztalattal akarja leélni az életét.
Nem tartozik szorosan a témához, de ma eszembe jutott, hogy régi korokban is tetten érhetők a nyitott kapcsolatok... amit persze nem így hívtak, hanem valami olyasmi, hogy házastársi lojalitás:) Feleség tudta, hogy férj nem versfelolvasásra ment a Vörös Malomba, és a férj tudta, hogy a nej zongoraleckéi sem egészen a zene művészetéről szóltak. Nem tudom, talán annak idején könnyebben tudták kezelni, nem volt ennyi komplexus, szorongás az átlagember világában.

OakTree 2012.09.13. 21:08:24

@skarlát betű:

Igen, itt érezhetően többségben vannak a nők, ez először nekem furcsa is volt.
Nem állítottam, hogy általában több a férfi hűtlen - a saját szűk mintámra értettem.

Nagyon kevesen vannak szerintem a nők között az olyan erősek, határozottak mint Te. Az írásaid alapján még azt is megkockáztatom így tök ismeretlenül, hogy a házasságodban te inkább vagy a "férfi" - a "hagyományos" szerepek szempontjából.
Tényleg nem személyeskedni akarok, csak egy kis kontár villámanalízis :)

A nők többsége 50 után: Az életben nem is kell túl alaposan szétnézni, vagy elég mondjuk csak az nlcafe-ba beleolvasgatni. Nem tetszik az lehet, de nagyon sokan már 40 után leírják magukat.
A férfiak többsége az én tapasztalataim szerint szeretőt/kalandot külalak alapján választ, de ez megint talán csak az anno megismert kapuzáró középréteg akikkel foglalkoztam - szóval passz.

Igazad van, nem minegyikben ugyanolyan erős a vadászösztön.
A férfiak lelkivilágáról inkább nem vitáznék :))))

Egyre többen egyre később vállalunk gyermeket - ez igaz. 50 évesen nekeim például még egyik lányom sem lesz nagykorú, az egyik kifejezetten kicsi lesz.
Gyermekkel - főleg kicsivel - párt keresni és még találni is, hát................
Erre nem sok példát tudnék említeni. Most kapásból egyet csak. Pedig elég sok ember között forgok és forogtam mindig.

mangalor 2012.09.13. 21:23:02

@OakTree: azt elhiszem, hogy a terápiák kezdeményezői inkább a nők. Az elmúlt években sikerült megtapasztalnom, hogy csak a legszűkebb családomban is mennyire képtelenek a férfiak a párkapcsolatukat kezelni. Mondhatni, kommunikációs analfabéták. És akinek beszéltem róla, mind bólogatott, az én öcsém/barátom/férjem stb is dettó. Ez kicsit off ugyan, de emellett kész csodának látom ezeket a férfiakat, akik így tudják kezelni a nyitott kapcsolatukat.
Sztem egyébként a nők is poligámok alapvetően, csak érzelmileg ingatagabbak. Illetve szintén evolúciós ösztöntől vezérelve az alfahímet keresik, akivel aztán továbbörökítik a génjeiket. A többi csak szórakozás:)

mangalor 2012.09.13. 21:41:51

@OakTree:
"Gyermekkel - főleg kicsivel - párt keresni és még találni is, hát................"

Én rengeteget tudnék mondani. Budapesten nőttem fel, ott sem volt ritka, bár még áltisiben nem sok gyerek élt pótpapával, de gimiben már az osztályom fele új családban nevelődött úgy, hogy még 1 tesó is velük volt. Ahol most élek (kisváros), kapásból tudok több olyat, ahol a nő 3 gyerekkel ment újra férjhez, lett közös gyerek is. Szóval sztem nem olyan ritka az, hogy a férfi bevállalja más gyerekeit is, főleg, ha ő már nem akar sajátot, mert van már és nem akar többet. A nő nyugodt és kiegyensúlyozott, mert megvan az új szerelem, és a gyerekek is. Ideális, nem?:P

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.13. 22:30:31

@Szemekbe zárt titkok: Nem hiszem, hogy egy férfi kényelemből vállalná a nyitott kapcsolatot, éppen, hogy nem, mert az nem kényelmes. Abszolúte nem az.
A hazudozás sokkal kényelmesebb, főleg, ha a feleség vevő rá, vagyis nem bolygatja a dolgokat. Inkább akkor vállalja a pasi a nyitott kapcsolatot szerintem, ha nagyon ragaszkodik a feleségéhez, ugyanakkor van annyira liberális és nagyvonalú, hogy szabadon engedje. Akkor is vállalhatja, ha éppen a nő volt az, aki először a hűtlenség felé lépett, vagy a hűtlensége annyira komoly üggyé nőtte ki magát, amit már nem lehetett szőnyeg alá söpörni. Folyt. köv.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.13. 23:00:43

@OakTree: Valóban én viselem a nadrágot - vagyis a felelősséget. Igen, ez így alakult, és annyira azért nem élvezem, szóval szeretőben a domináns izgat :-)

OakTree 2012.09.13. 23:04:35

@mangalor:

"kommunikációs analfabéták"
Ennél én jóval megengedőbb vagyok a férfiakkal szemben.
Szerintem csak kölcsönösen nem értjük egymást, mert máshol vannak a hangúlyok szinte mindenben. Ez viszont számomra különösen jó fűszere az életnek és a férfiaknak :) Próbálom őket minél jobban megérteni :))

"a nők is poligámok alapvetően"
Az általam ismert/elolvasott etológiusnál az emberi faj besorolása szeriális monogám - nemre való tekintet nélkül. Ez valami olyasmi, hogy alapvetően poligám késztetés és ösztönök, de az utódok felnevelésének időszakában monogám. Csak kiváncsiságból néztem utána, nem tudok vele vitázni sem, hajlok rá, hogy a tapasztalataim alapján elfogadjam, mindenesetre egyáltalán nem értek az etológiához.

"rengeteget tudnék mondani"
Budapest közelében élek, bár nem ott nőttem fel :))
Nekem is eszembe jutott még néhány közben, de nagyságrendekkel több példát tudnék felhozni ahol 40 fölött (kis) gyerek(ek)kel nem sikerül(t).

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.13. 23:08:20

@OakTree: Mennem kell aludni, de még erre az egyre reagálnék. Én nem feltétlen együttélésre, házasságra gondolok, mikor azt mondom, hogy az érettebb nők kellenek. A lényeg, hogy van valakijük, szeretőjük, barátjuk, arról meg nem fogsz feltétlen tudni. Kiteszi az ember az ablakba a legitim pasiját, de a dugit nem :-P Persze ettől még van olyan, akinek nem sikerül, leírja magát, satöbbi. De olyan is, aki átmenetileg bénázik, aztán sikeres lesz.

OakTree 2012.09.13. 23:09:13

@skarlát betű:

Minden nő szereti Nőnek érezni magát.
Akkor már mint pszichológus is értem a dolgot.:-)

Jó éjt!

OakTree 2012.09.13. 23:14:30

@OakTree:
Jav: "etológiusnál" = etológusoknál

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.09.14. 10:14:41

@mangalor: én például semmilyen életmód mellett nem szeretnék állást foglalni -- leszámítva azt az életmódot, ami mindenkinek magának leginkább megfelelő. És azt sem mondanám, hogy nyitott kapcsolatban élek. Ez csak egy címke, amit sosem kedveltem különösebben... Teljesen úgy van, ahogy barbie írta: a "nyitott" kapcsolat lényege is pont ugyanaz, mint a "nem nyitott" kapcsolaté: két ember együtt veszi a kanyarokat az életben.

Viszont az most megint meglepő volt számomra a kommentekből, hogy milyen sokan vannak, akik számára teljesen ismerős és bevett, hogy szerető van az életükben, viszont szinte felfoghatatlan és elképzelhetetlen, hogy erről a partnerükkel beszéljenek.

Milyen baromi nehéz az embernek vállalni önmagát! Állandóan ez a tanulság köszön vissza. Szóval, szerintem ez a valódi lényeg, ami valahol sokkal fontosabb is, mint a szex.

LostInLove 2012.09.14. 10:29:03

@Szemekbe zárt titkok: ilyen szituba én is kerültem, és jajj, de utáltam. A pasi meg közben lelkendezett, hogy ez volt élete egyik legerotikusabb élménye. Miközben nekem a szivem szakadt meg, hogy csak ennyit (kb. semmit) jelentek neki. Arra azért jó volt, hogy megvilágosodtam...

LostInLove 2012.09.14. 10:31:47

@kardhal77: nem magunkat nehéz vállalni, hanem a következményeket....

OakTree 2012.09.14. 11:12:53

@LostInLove:

Ez szerintem egy hatalmas igazság, telitalálat.
És messze nem kizárólag a párkapcsolatok terén.
Szinte minden esetem annak idején erről (is) szólt.
A következményekről a legtöbben nem vagyunk hajlandóak tudomást venni az utolsó pillanatig - ez szinte már "természetes" dologgá is vált a szememben.
Sokszor felmerült bennem, hogy talán nem kizárólag a majomfélék, hanem a strucc közeli rokonai lehetünk. Esetleg valamelyik majomféle ősünk félrelépett egy struccal :)))
A következmények mérlegelésénél és felvállalásánál sokkal könnyebb és bárki vagy bármi mást hibáztatni.
Érzésem szerint főleg ezért készítünk annyi ideológiát is minden emberi dolog minden oldalán :)))

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.09.14. 11:13:33

@LostInLove: hiába, ez is a férfilélek egyik bugyra. De talán inkább nagyon fiatal korban jellemző. Ezért akár nevezhetjük "köcsi csávóságnak is.

Pont olyan módon nem vállaljuk magunkat, hogy elképzelünk hozzá egy rettenetes következményt.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.09.14. 11:16:37

@OakTree: na nem, én másról beszélek. Nem arról, hogy eldugjuk vagy elhazudjuk magunk elől a valódi helyzetünket, és azt, hogy abból mi várható. Hanem arról, hogy egyszerűen nem jutunk el odáig, hogy önazonosan éljünk, és ezt vállaljuk is. Miközben ez a legfontosabb lenne az életben.

mangalor 2012.09.14. 11:59:50

@kardhal77: én például vállalnám önmagam, hosszú évek alatt rájöttem, hogy mit szeretnék, miért, beszéltem erről a férjjel, de teljes elutasításba ütköztem. Azt mondta, ő nem vágyik más nőre, és ha én valaha is lefeküdnék mással, megundorodna tőlem, nem volna képes többé hozzám nyúlni...illetve ezzel a lendülettel véget is vetne a házasságunknak. Szerinted? 4 gyerekkel, közös egzisztenciával mit tehetnék? Nem vagyok szuicid típus, és bár lehet, hogy a szavai nem teljesen helytállóak, mert a konkrét helyzet valszeg ráébresztené, hogy nem érdemes mindent felrúgni egy aktus miatt. Szóval egyelőre nem látok rá esélyt, hogy annak idején majd nyíltan vállajak egy külső kapcsolatot.
@OakTree: a férfiak kommunikációja...hm, legyél megengedőbb, te vagy a szakember, nyilván sokkal több emberrel beszéltél, mint én:)) Én csak azt tudom mondani, amit a saját kis környezetemben látok, és az nem a hangsúlyok helyének különbözősége. Konkrétan néha csodálkozom, hogy hogyan is maradhattak életben így... és sajnos a családomban van pasi, akiről ha mesélnék, sztem még te is azt mondanád: önsorsrontó. Amit mostanában fedeztem fel, az a "nem akarom megbántani azzal a feleségemet/barátnőmet, hogy..." és a hármas pont helyére behelyettesíthető tetszőlegesen bármi, pl.hogy 'elhagyom'. És inkább él mellette a húszas éveinek végén, de nem szól, hogy valami nincs rendben. És az a gáz, hogy nem egyedi eset, csak az életkor változik. Na, igazából ez off, úh bocs mindenkitől, csak emiatt forr már az agyam egy ideje, ha rá is gondolok:)

OakTree 2012.09.14. 12:53:43

@kardhal77:

Igazad van abban, hogy sokan nem jutnak el odáig, hogy "önazonosan éljenek" a Te szaiddal élve.

LostInLove meg abban ír szerintem igazat, hogy a következmények felvállalásának problémája miatt nem mindig lehet minden szándékot megvalósítani.
A kompromisszumkötést divat leszólni, de az élet tele van velük.

Egy papa-mama-gyerekek felállás - szándékosan nem családot vagy házasságot írok - addig, működik ameddig a felnőtt felek kompromisszumtűrő képessége lehetővé teszi.

Nagyon sok olyan dolog lehet és van, ami miatt kompromisszumokat kell kötni a másikkal, vagy magunkkal. Tulajdonképpen egy ilyen felállásban alig lehet olyat tenni aminek ne lenne valami hatása a többiekre és ezt nagyon nehéz elfogadni aokaknak.

A probléma általában ott kezdődik, ha az egyik fél valami olyan egyéni célt akar megvalósítani aminek már előre tudhatóan káros következményei lesznek/lehetnek az egész működésére.
Gyakori reakció ilyenkor a következmények negligálása és bármi - társ/külső körülmény, élő/élettelen dolog - hibáztatása.

A megcsalás kontra közös gyerek kérdéskörön kívül létezik még jópár olyan dolog ahol "nincs jó megoldás".

OakTree 2012.09.14. 13:04:28

@mangalor:

Megengedőbb leszek :)

_____________________________________

"ő nem vágyik más nőre, és ha én valaha is lefeküdnék mással, megundorodna tőlem, nem volna képes többé hozzám nyúlni.."

Bocs, hogy beleszólok, de ez a "nagykönyvben" teljesen tipikusnak/átlagosnak tartott ösztönös férfireakció.

"a konkrét helyzet valszeg ráébresztené, hogy nem érdemes mindent felrúgni egy aktus miatt"

Teljesen mindegy, hogy TE minek látod/szánod, az ő reakcióját KIZÁRÓLAG az fogja meghatározni, hogy Ő hogyan látja.

Nem rémítgetésnek csak egy mérlegelési szempontnak szántam. Őszintén. :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.09.14. 13:05:12

@mangalor: amit leírtál, abból úgy tűnik, hogy te egyértelműen vállaltad magad. Azért, hogy a férjed hogyan reagált, már nem te tudsz felelősséget vállalni. Ha ezek után egyszer lesz valakid, nem hiszem, hogy azt kellene mondanod: "drágám, képzeld, tegnap bepasiztam". Ezt, így, már nyilván nem kell megtenni.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.09.14. 13:12:31

@OakTree: nem vagyok a kompromisszumok nagy híve, többnyire ócskaságok származnak belőlük.

Ha kreatívan, mindenki valódi megelégedésére nem sikerül feloldani egy konfliktust, akkor azt szerintem jobb félre tenni, és nem valami "egyezkedjünk egy kicsit" típusú kompromisszumot keresni.

Konkrétan az adott esetben ez azt jelenti, hogy ha mangalor odaállt a férje elé, elmondta, hogy ő más férfire is vágyik, és teljes, süket elutasításba ütközött, akkor azon mit huzakodna tovább? Lesz az életének egy olyan szelete, amiről a férje nem fog tudni, mert nem óhajt tudomást venni.

OakTree 2012.09.14. 13:15:43

@kardhal77:

Ugyanezen logika mentén:
A másik fél is egyértelműen vállalta magát. Vagyis az előre felvállalt reakción nem lehet majd csodálkozni/felháborodni.

Nem kötekedni akarok tényleg, de szerintem a logika túlzottan individualista.
Valami olyasmi lehet a megfejtés szerintem, hogy önmagunkat ÉS a másikat is tudni kell vállalni :)

OakTree 2012.09.14. 13:24:47

@kardhal77:

" többnyire ócskaságok származnak belőlük"
Ha ez így van, akkor semmiféle csapatmunka nem lehet hatékony.

"akkor azt szerintem jobb félre tenni"
Ha ez így van akkor nem léteznének konfliktusok.
Én azt tapasztaltam, hogy a "jobb félre tenni" - pejoratív köznyeli kifejezéssel szőnyeg alá söprés - sokkal nagyobb robbanáshoz vezet, mint a sikertelen kompromissuzmkeresés. Gyarló ám az ember :)

"nem fog tudni, mert nem óhajt tudomást venni"
Nekem nem ez "jött le". - De ezzel én inkább nem is foglalkoznék tovább mert ez más privát szférája.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.09.14. 13:31:03

@OakTree: én úgy látom, a férj inkább csak reagált valamire. Más szint valamit kezdeményezni, és megint más a(z elutasító) viszonyodat megfogalmazni egy kezdeményezéshez.

A másik embert nem kell úgy "vállalnod", mint magadat. Természetesen nagyon fontos, hogy empátiával, szeretettel fordulj felé, és ő is örömét lelhesse benned. De miért kellene például minden hülyeségét (pl. a nagy hangon válással fenyegetőzést) magadra venned? Az maradjon az ő hülyesége.

Nekem például még csak az hiányozna, hogy a feleségem magára vegye a hülyeségeimet. Azok maradjanak csak az enyémek.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.09.14. 13:36:30

@OakTree: szerintem tévedés az, amit a csapatmunkáról vagy a konfliktusok természetől írsz.

Az viszont igaz, hogy a dolgok időben változó természetűek, ezért újra meg újra lehet kísérletet tenni egy konfliktus kreatív feloldására.

Tudok róla, hogy a világban van egy "kompromisszumkultusz", de az is félreértés, szerintem.

Bár, akinek jó, természetesen kompromisszumozzon nyugodtan... Nem vagyunk egyformák.

Na jó, túl sokat írtam már, megyek valami fontosabbat csinálni (elnézést)!

OakTree 2012.09.14. 13:46:01

@kardhal77:

"szerintem tévedés......"
Nincsen nálam a bölcsek köve és soha nem is lesz :))))
A tévedés jogát/lehetőségét mindenkinek illik fenntartania.

"dolgok időben változó természetűek, ezért újra meg újra lehet kísérletet tenni egy konfliktus kreatív feloldására"
Ebben abszolút igazad van !!!!!
Nagyjából ez lenne az aktív problémamegoldás vagy akár kompromisszumkeresés :)

OakTree 2012.09.14. 13:59:23

@kardhal77:
Most láttam csak az elsőt.

" miért kellene például minden hülyeségét ...... magadra venned? Az maradjon az ő hülyesége."
Azért pontoztam ki, mert nem csak az idézett szituációra értem a következőket:

Ebben semmiféle empátiát nem tudtam felfedezni:
Másképp fogalmazva ugynaz:
Én ezt akarom mert nekem ez lenne jó. Nem érdekel neked ez hogy esik, de ha nem értesz egyet akkor hülye vagy.
Empátiát "elvárni" csak empátiáért cserében lehet szerintem :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.14. 20:37:56

@kardhal77: @OakTree: Ez a kompromisszum-dolog egy olyan vagy-vagy helyzetben, mint hogy szabad-e nekem más férfival is, vagy sem, mégis, hogy nézne ki? Vagy azt mondja a férj, hogy rajta, érezd jól magad, vagy azt, hogy nem érdekel, vagy azt, hogy nehogy megpróbáld. Ha én mindenképp akarom a másik férfit, akkor nem fogok tudni kompromisszumot kötni azzal a véleménnyel, hogy nehogy megpróbáld. Akkor szimplán csak behódoltam egy fenyegetésnek.

Mivel én is feltettem ezt a kérdést, és én is elutasítást kaptam, ugyanígy a saját utamat választottam. Nem volt lehetséges semmilyen kompromisszum, és persze vállalom a következményeket. Vannak vágyak, amelyeknek meg nem élése teljesen tönkrevágja az embert, de csak ő tudja önmagáról, mennyire fontosak neki ezek a vágyak.
Aki pedig azt gondolja, hogy jogában áll a másiknak megszabni, hogy mire ne vágyakozzék, az nem érdemli meg, hogy megbeszélje vele az ember a vágyait. Abban a pillanatban, hogy egy ilyen visszautasítás megtörténik, és hányszor megtörténik, nem tudom, miben reménykedik a visszautasító: hogy vele majd a jövőben őszinték lesznek?

OakTree 2012.09.14. 21:04:11

@skarlát betű:

Én is azzal kezdtem, hogy addig tart a kapcsolat ameddig a felek kompromisszumképessége.

Nem hogy nem szabad, szerintem nem is lehet valójában megszabni másik felnőttnek, hogy mit tegyen - extrém eseteket/helyzeteket kivéve persze.

Az viszont számomra nem ördögtől való, ha a másiknak őszintén és belülről jövően teljesen más a véleménye esetleg értékrendje.
Ha a két fél számára alapvető kérdésben nem lehetséges a kompromisszum - és a hűség/megcsalás lássuk be ilyen - akkor tudomásul kell venni, hogy vége.
Ez szokott az intelligensebb válások alapja lenni.

"Vannak vágyak, amelyeknek meg nem élése teljesen tönkrevágja az embert"
És vannak amelyek megélése a kapcsolatot. Ezt lehet mérlegelni, felvállalni, vagy nem - mentalitás kérdése. Számomra nem ítélkezési alap, csak a szakmám miatt érdekel.

Az a lépés, ha szánalomból, félelemből, kíméletből vagy bármi más okból a másikat figyelmen kívül hagyva nem fejezem be ami már véget ért, számomra egy magammal kötött rossz kompromisszum lenne.
És visszajutottam az elejére :))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.14. 21:34:44

@OakTree: Van, akitől még elválni se lehet, mert nem megy el. Mint tudjuk. Vagy, mert beteg és nem lehet cserbenhagyni.
Aszondod, ezek marginális esetek, én meg egyre több ilyenről tudok. Érdekes, nem?

Amúgy, ha aközött kell választani, hogy az egyén megy tönkre vagy a kapcsolat, nem kérdés, melyiket kell választani, hiszen, ha az egyén tönkremegy, a kapcsolat nem fog működni. Vagyis annak így is, úgy is lőttek.

Persze, hogy nem ördögtől való, hogy a másiknak más a véleménye. De egy igazán jó kapcsolatban ezt meg lehetne beszélni elvileg. A legtöbb nem ilyen. Persze, az is lehet jó kapcsolat, ahol ezt nem lehet megbeszélni, de akkor marad a bujkálás.

mangalor 2012.09.14. 22:39:59

@OakTree: "Bocs, hogy beleszólok, de ez a "nagykönyvben" teljesen tipikusnak/átlagosnak tartott ösztönös férfireakció." - gondolom:) az én férjem sem más, mint a többi, csak nekem. Egyébként nem veszem beleszólásnak, kicsit fura, hogy szakemberrel beszélek ilyesmiről, de inkább ingyenes távterápiának/távoktatásnak fogom fel:D

@skarlát betű: ezzel teljesen egyet értek. én is úgy érzem, hogy sokáig behódoltam különféle okok miatt... de nem jó így, és rohadtul frusztráló is.

OakTree 2012.09.14. 23:18:20

@skarlát betű:

Megint szinte teljesen egyetértek.

A végén említett megbeszélés/jó kapcsolat témakörben maradnék a saját idealista álláspontomnál, de tisztában vagyok persze a valósággal is :)

Neked van igazad, nem jó kifejezés ezekre az esetekre a marginális. A "nem lehet cserbenhagyni" helyzetben lévők vannak a legrosszab helyzetben - bár az őszinte sajnálatommal sem sokra mennek :(

"az egyén megy tönkre vagy a kapcsolat"
Azt, hogy valamilyen vágy megvalósításának vagy meg nem valósításának mi lesz a pontos következménye, előre soha nem lehet megmondani. Itt meg maradnék az ész általi vezérlés és mérlegelés pártján ameddig lehet persze.
Nekem is van nem egy olyan személyes emlékem amikor azt hittem, hogy ha nem tehetek/kaphatok meg valamit akkor tényleg és komolyan belecsavarodok. Aztán mégsem. Vagy mégis??

Szép álmokat:))

OakTree 2012.09.14. 23:26:45

@mangalor:

Az átlagos viselkedésminták rendkívüli emberekre is jellemzőek :))

"ingyenes távterápiának/távoktatásnak fogom fel" és "szakember"
Sokan túlzásnak tartják, de a Neten csak kételkedve!!!!
Még abban sem lehetsz biztos, hogy nickem mögött ki vagyok. Lehet, hogy valójában férfi, több személy vagy mittudomén ki.
Szóval csak betűk a semmiből :)))

Jó éjt Neked is!

OakTree 2012.09.14. 23:30:12

@OakTree:
meg maradnék = megmaradnék

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.09.15. 07:50:11

@OakTree: Persze, nem lehet előre megmondani, ki miért csavarodik be, de nem is kell teljesen becsavarodni, csak oly mértékben frusztrálttá válni permanensen, hogy előálljon a házisárkány-effektus. És ez bizony előáll.
Ha valaki ilyenné akar válni, vagy ezt választja ahelyett, hogy a megélhető élményeket megélje (mert úgyis annyiból maradunk ki, anyagi okokból, időhiány miatt, vagy, mert egyszerűen csak nem adatik meg), akkor az nem csak őt fogja hazavágni, hanem a családi életét és a környezetét is elviselhetetlenné teszi. Ez is vezethet váláshoz, meg a gyerekek elmeneküléséhez (tudom, miről beszélek, egy sárkány elől léptem le otthonról). Szóval nincs tökéletes megoldás, egy nő számára aztán végképp nincs :-P

mangalor 2012.09.15. 10:26:34

@OakTree: szerintem lényegtelen, hogy ki vagy, ha a szavaid gondolkodásra késztetnek. Nem veszem készpénznek, amit mondasz, de segít más nézőpontból szemlélni a dolgaimat.

OakTree 2012.09.15. 14:45:56

@skarlát betű:

Igen. Nagyon sokat - egyesek szerint a legtöbbet - jelenti a gyermek- és fiatalkori élménycsomag.

Az én álláspontomat is nagyon nagy valószínűséggel az határozza meg, hogy én gyermekkoromban nem láttam sárkányt, csak egy végelenül érzékeny nőnemű lényt - amíg láthattam.
Meg egy másik ellenkező nemű lényt akinél nagyobb "papucsot" nem nagyon hordott hátán a föld - amíg persze volt ki mellett papucsnak és kicsit lustának is lenni.
Aztán persze a bajban kiderült, hogy nagyon kemény, határozott és felelősségteljes is tud lenni. És még akkor is vágyott a párja után amikor már lehetetlenre vágyott.

Tényleg elég valószínű, hogy minden késztetés és kísértés ellenére ezért jutottam "veszélyeztetett koromban" is maximum a "gondolatbűnözésig" :))

E. Bonheur 2012.09.15. 18:05:42

és nem csak @OakTree: az egyáltalán nem mindegy, hogy egy kapcsolat mikor kezdődik. Mikor 20, vagy éppen huszon és egy kicsi korban, vagy 30 fölött valamennyivel. 30 fölött valószínű tudatosabban választ párt már az ember, nem éppen azon a hebehurgya módon, mint 20 évesen. Talán jobban meg is becsüli, vagy úgy gondolja, hogy jobban meg kell becsülnie, hiszen sok év lemaradása van a korosztályához képest. Gyerekprojektek, stb. Na meg, van akinek 50 éves korára csak egy 15 éves múltja van egy párkapcsolatban, és van akinek 30 év is lehet. Az se mindegy, hogy milyen korban találja az embert a kapcsolatának a kifáradása, 50 fölött valószínű már higgadtabb az ember.

OakTree 2012.09.15. 19:00:31

@E. Bonheur:

Tökéletesen igazat adok neked a tapasztalataim alapján.
Valahol régebben már írtam, hogy én a 30 fölött lehiggadók és családot alapítók közé tartozom. Ez is természetesen befolyásolja a helyzetemet és gondolkodásomat és úgy ahogy írod. 50 leszek nemsokára és van egy nagyobb-kicsi meg egy kicsi-kicsi :)

Egy röpke ellenkezésféle: Igen, minden kapcsolat kifárad valamennyire. Leggyakrabban "bedarálják" a hétköznapok. Ezt szokták populárisan hullámvölgynek hívni - amiből ki lehet jönni közös akarattal.
Ezt nem szabad teljes kihűléssé válni hagyni - persze ha mindkét félnek fontos még.

renascentia 2012.09.17. 08:53:37

@Szemekbe zárt titkok:
Bocsánat, de otthonról nem sűrűn nézegetem ezt a blogot, ezért csak most láttam a kérdésedet :)
Szóval, onnan jöttem rá, hogy nem ösztönös, hogy a későbbiekben voltak partnereim, akiknél nem féltékenykedtem (pedig ugyanúgy szerettem őket) és az idő/tapasztalat sokmindenben tényleg segít. Én magamnak azzal is magyaráztam ezt a fajta figyelem éhséget, hogy egyke vagyok, világ életemben engem sztároltak a szüleim, sőt a nagyszüleim is, sőt az első komoly kapcsolatomban is (tini kor 17-18 év) rólam/rólunk szólt minden. Utána jött az első pofon, amikor egy pár évvel idősebb fiúval hozott össze a sors és ő másképp állt hozzám. Hisztérikusan féltékeny voltam, de annyi eszem volt azért, hogy ne mutassam ki. Persze azért néha kibukott belőlem egy-két gázos megjegyzés, de inkább belülről mardostam magamat. Viszont az, hogy egyetemre kerültem, nem csak sikerélményeim voltak, meg kellett küzdenem a figyelemért (nem csak a "magánéleti", hanem a "szakmai", közegben) - ez mind-mind segített ahhoz, hogy másképp álljak a dolgokhoz. A végső lökést pedig egyértelműen a "nagy" szerelmem adta, aki nagyon társasági lény volt, állandóan nyüzsgött, körül volt véve emberekkel és végül azért szakított velem, mert túlságosan ragaszkodtam hozzá (és lássuk be: ráakszkodtam). Ezután kellett 1 év, mire helyre tettem ezt magamban, mélyen magamba ástam és tudatosan megpróbáltam változtatni. Jobban figyeltem arra, hogy ha a másiknak külön elfoglaltsága van, akkor én is programot csináltam magamnak. Megtanultam élvezni azt a fajta egyedüllétet, ami nem is igazi egyedüllét, hanem inkább nélküle-lét :)
Hosszú voltam, lehet, hogy elég lett volna annyit írnom, hogy az évek, meg a rutin segített legyűrni a féltékenységet :)

barbieds (törölt) 2012.09.17. 11:27:17

@renascentia: És ezzel pont leírtad a normális személyiségfejlődést féltékenység ügyben. Én ugyan nem egyke vagyok, de kb. ilyesmi íven jutottam el odáig, hogy hagyok lélegzetet annak is, akire nagyon rá vagyok csavarodva akár, és ez már belülről jön, nem kell erőlködnöm.
süti beállítások módosítása