Vajon tényleg nem lövünk házinyúlra? De akkor mégis, honnan az a sok családon belüli kavar, házibarát effektus, és munkahelyi "flört" - még ha csak flört lenne ... Könnyű azt mondani, hogy a sógorral ne, a haverral ne, a kollégával, a főnökkel, a titkárnővel, az üzlettárssal, a diákkal, a tanárral, a személyi edzővel és a házinénivel ne. Csakhogy az ember általában ott vadászik, ahol megfordul. Ahol nincs jelen, ott nem tud szegény hódítani sem. Vagyis nem tudott, mindaddig, amíg fel nem találták a netes társkeresést! 

Ugye, senki nem annyira naiv, hogy azt higgye, csak facér hölgyek-urak használják ki a netes társkeresők adta, végtelennek tűnő lehetőségeket? Újsághirdetéses módszerrel ciki lett volna szeretőt keresni, közvetítőirodához se nagyon fordul ilyesmivel az ember, sőt, tán eszébe se jutott addig a többségnek, hogy ez a műfaj tudatosan, előre megfontoltan is művelhető. Az csak úgy megesett az emberrel, nem törekedett rá, esze ágában se volt, de úgy jött ki a lépés, és vagy beleszeretett valakibe egy hosszabb-rövidebb, külső körülmények által determinált szituáció folyományaként, vagy csak hirtelen felindulásból összefeküdt házinyulakkal, félvadakkal, és ki tudja még, kivel.

Mi a helyzet a netes társkeresés korszakában? (Erről a témáról még külön fogunk beszélni, de most csak egyik jellemzőjére koncentrálunk.) Elkövethetjük a tökéletes bűntényt. Egyrészt, előre tervezhetünk, és méretre/korra/végzettségre stb kereshetünk. Másrészt, és kockázatminimalizálás szempontjából ez a döntő, sokkal kisebb a lebukási esély, mert nem köt minket az illetőhöz semmi, nem ismerjük egymás családját, barátait, egyáltalán senkit, aki például beköphetne. Tény, hogy ez azoknak is kedvez, akik hajlamosak elsunnyogni, és tény, hogy sokkal nagyobb erőfeszítést kell tenni egy kapcsolat fenntartása érdekében, mintha úgyis találkoznánk, akár akarjuk, akár nem.

Nem kis változás ez, hanem alapvető, és minőségi. Ha eddig a népesség bizonyos rétegei ki voltak zárva a szeretői piacról, mert például otthon ültek, vagy olyan helyen dolgoztak, ahol nagyrészt azonos neműek fordulnak meg (és induljunk ki abból, hogy heteró személyekről van szó), akkor most ezek számára is megnyílt az út. Ráadásul nem kénytelenek kitenni magukat közvetlen környezetük sunyi megjegyzéseinek. A felszarvazott férjről nem csak ő maga nem tudja, hogy felszarvazzák, hanem a szomszédok, barátok, családtagok sem. Az asszonynak pedig nem kell megszakítania az összes kapcsolatát a barátnőivel, mert a férje se azok közül fog válogatni (ha van egy csöpp esze).