A monogámia lemondással jár. Ezt készségszinten tudjuk. Nem élhetjük ki minden (szexuális) vágyunkat, mert az az elvárás, hogy egy emberrel találjunk rájuk megoldást. Vagy fojtsuk el. Persze annak, hogy minden vágyunkat nem élhetjük ki, nem csupán szegény monogámia az oka. De ez most messzire vezetne.

Mi a helyzet a promiszkuitással? (Nem poligámiát írok, mert az más. A promiszkuitás a válogatás nélküli, habzsoló, zabolátlan szexuális szabadosság.) Vajon az megoldás a létező összes vágyunkra? Feltéve, ha vagyunk olyan sikeresek a piacon, hogy nagy százalékban meg is kaphatnánk mindazt, amit szeretnénk, és persze mindazon emberektől, akiktől szeretnénk. (Ennek megvalósíthatatlansága nyilvánvaló, de most ettől a részletkérdéstől is tekintsünk el.)

Arról azonban tán kevesebb szó esik, hogy milyen lemondásokkal jár a promiszkuitás. Ha nem akarunk kötődni, mert így döntöttünk (vajon miért?), vagy kötődünk ugyan egyhez, de az összes többivel kapcsolatban ezt megtiltjuk magunknak, akkor igencsak tudatosan kell egyensúlyoznunk. Nem ragadhatnak el az érzelmeink, ha épp belelendülnénk, ha kimondanánk, mennyire jól érezzük magunkat, mennyire tetszik a másik, hallgatunk. Hát nem aszkézis ez valahol? Az érzelmek elfojtásának aszkézise.

Don Juan nem szereti a nőket, Don Juan bosszút akar rajtuk állni. Az ő promiszkuitása mögött nem szabadságvágy áll, hanem a listán szereplő nevek szaporítása. Ő a saját mániájának rabja, ha valaha úgy érezné, hogy végre megállna, hogy végre emberileg is jelentene valaki valamit a számára, megrázza magát. Nem, ez nem én vagyok. Nem tehetem meg. Tovább kell mennem.

Egy Catherine M promiszkuitása az unalomtól és az emberi társalgástól való páni félelem. Ő maga írja  a könyvében, hogy azért akart mindig gyorsan a szexre térni, mert egyedül ahhoz értett, annak a nyelvén tudott beszélni igazán. A csábítás, a flörtölés, a hódítás játéka untatta és soha nem is értette, mi a jó benne.

Aztán ott van Emmanuelle "mestere", Mário, a maga promiszkuitás-elméletével, amely éppen azért abszurd és nevetséges, mert a végletekig viszi. Minél több embernek odaadni magunkat, minél többet megbotránkoztatni, minél extrémebb helyzeteket keresni. Például a hagyományos, kétszereplős szeretkezés az ő szemében perverzió. Az ideális a páratlan szám. És bármilyen kispolgári tiltáson át kell tudni lépni. A promiszkuitás fanatikusává válik. És a fanatizmus rabság. Vagy másképpen: aszkézis.