A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

A promiszkuitás vagyis a szexuális szabadosság aszkézise

2011.04.17. 07:05 skarlát betű

A monogámia lemondással jár. Ezt készségszinten tudjuk. Nem élhetjük ki minden (szexuális) vágyunkat, mert az az elvárás, hogy egy emberrel találjunk rájuk megoldást. Vagy fojtsuk el. Persze annak, hogy minden vágyunkat nem élhetjük ki, nem csupán szegény monogámia az oka. De ez most messzire vezetne.

Mi a helyzet a promiszkuitással? (Nem poligámiát írok, mert az más. A promiszkuitás a válogatás nélküli, habzsoló, zabolátlan szexuális szabadosság.) Vajon az megoldás a létező összes vágyunkra? Feltéve, ha vagyunk olyan sikeresek a piacon, hogy nagy százalékban meg is kaphatnánk mindazt, amit szeretnénk, és persze mindazon emberektől, akiktől szeretnénk. (Ennek megvalósíthatatlansága nyilvánvaló, de most ettől a részletkérdéstől is tekintsünk el.)

Arról azonban tán kevesebb szó esik, hogy milyen lemondásokkal jár a promiszkuitás. Ha nem akarunk kötődni, mert így döntöttünk (vajon miért?), vagy kötődünk ugyan egyhez, de az összes többivel kapcsolatban ezt megtiltjuk magunknak, akkor igencsak tudatosan kell egyensúlyoznunk. Nem ragadhatnak el az érzelmeink, ha épp belelendülnénk, ha kimondanánk, mennyire jól érezzük magunkat, mennyire tetszik a másik, hallgatunk. Hát nem aszkézis ez valahol? Az érzelmek elfojtásának aszkézise.

Don Juan nem szereti a nőket, Don Juan bosszút akar rajtuk állni. Az ő promiszkuitása mögött nem szabadságvágy áll, hanem a listán szereplő nevek szaporítása. Ő a saját mániájának rabja, ha valaha úgy érezné, hogy végre megállna, hogy végre emberileg is jelentene valaki valamit a számára, megrázza magát. Nem, ez nem én vagyok. Nem tehetem meg. Tovább kell mennem.

Egy Catherine M promiszkuitása az unalomtól és az emberi társalgástól való páni félelem. Ő maga írja  a könyvében, hogy azért akart mindig gyorsan a szexre térni, mert egyedül ahhoz értett, annak a nyelvén tudott beszélni igazán. A csábítás, a flörtölés, a hódítás játéka untatta és soha nem is értette, mi a jó benne.

Aztán ott van Emmanuelle "mestere", Mário, a maga promiszkuitás-elméletével, amely éppen azért abszurd és nevetséges, mert a végletekig viszi. Minél több embernek odaadni magunkat, minél többet megbotránkoztatni, minél extrémebb helyzeteket keresni. Például a hagyományos, kétszereplős szeretkezés az ő szemében perverzió. Az ideális a páratlan szám. És bármilyen kispolgári tiltáson át kell tudni lépni. A promiszkuitás fanatikusává válik. És a fanatizmus rabság. Vagy másképpen: aszkézis.

16 komment

Címkék: promiszkuitás don juan emmanuelle catherine m

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr952827186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Charmeúr 2011.04.17. 09:45:26

Szerintem mindenkinek eljön az életében a pillanat amikor a tapasztalásért bocsátkozik(vagy bocsátkozna) kalandokba. Ebben beleférnek az egy-két éjszakás kósza történetek és az ennél nagyobb ívű szexbarátok vagy akár egészen a szeretői magasságok is (bár azért az már alapvetően nem csak a tapasztalásról szól, vagy más minőségben-értelemben).
A saját ilyen időszakom egyes pillanataiban egészen úgy éreztem promiszkuitás ez az egész, kiüresedett önmagáért való szex. Pedig én aztán a flört/hódítás részét is élveztem és minden egyes nő aki megfordult a karjaim között azért volt ott hogy örömet szerezzek neki is.
Aztán volt egy pillanat amikor azt mondtam elég. Úgy akarok felébredni reggelente valaki mellett hogy nem a buszra kell kísérnem esetleg, hanem úgy ölelhetem meg hogy ez így lesz minden nap a héten.
Sosem hagynám ki azt az időszakot, megerősített sokmindent önismeretileg és a nőket is jobban értem már azóta. Persze mindig van még mit tanulni. Azóta is, és itt is folyamatosan tanulok.
Köszi a blogért! ---{-@ ;)

barbieds (törölt) 2011.04.17. 10:22:51

Szerintem a példákkal meg is adod a választ: a promiszkuitás nem válasz semmire sem, többé-kevésbé lelki sérült emberek szánalmas játszadozása. Fiatal korban, tapasztalatszerzés okán kerülhetsz ilyen spirálba, de normális személyiséggel hamar eljutsz arra a következtetésre, mint Charmeúr. Aztán már csak arra kell vigyázni, hogy ne kerülj egy ilyen hálójába később.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.17. 15:03:18

Igen, lehetnek az embernek ilyen korszakai, bár nem csak fiatal korában, később is, ha épp átmeneti korszakban van, például válás vagy nagy csalódás után, amikor úgymond nem akarja lekötni magát, de egészséges személyiség szerintem se tart ki ebben sokáig.
Ami nekem furcsa, hogy sokszor hallom/olvasom férfiaktól, ahogy beszámolnak a hasonló jellegű kalandjaikról, neten is vannak ilyen blogok, és az az érzésem, hogy valami eszméletlen egyoldalúan látják a hasonló kalandok során megismert nőket. Nem is emberként. Ez benne az ijesztő. Az is felmerült bennem, hogy lehet elhatározásból ilyen korszaka valakinek, és honnan tudja, hogy abban a korszakában épp nem megy el valaki mellett, aki többet is jelenthetett volna, nem bánt-e meg valakit, akit utána szívesen kiengesztelne. Az ilyen kalandokban is nagy a sérülési veszély, de főleg a nők számára, azt hiszem. A Catherine M-féle nők kivételével a többi igazán nem tudja élvezni az effajta életmódot, és magát is megutálja miatta, vagy még alatta, vagy utólag. Vagy ez nem ennyire egyértelmű? Persze férfiak is megbánhatják, bár nem azért, mert emberi méltóságukban sérültek volna egy ilyen időszakban ...

barbieds (törölt) 2011.04.17. 21:02:13

@skarlát betű: Szerintem annak kellene természetesnek lennie, hogy az egész lényünkkel akarjunk részt venni egy kapcsolatban. Nekem az megalázó, ha csak a puncim érdekes belőlem, és a férfiakat sem szeretem egy darab farokként kezelni (bár lehet, hogy igény van rá :D). Persze itt jön a félrelépés nagy paradoxona, hogy a lényünk teljességét nem adhatjuk oda, de nagy szerencse olyan kapcsolatot találni, ahol legalább valamennyit mégis nyújthatunk magunkból, mert a másiknak kell, és mi is boldogan adjuk - még ha tudjuk is, hogy ez keretek közt történhet csak.

Lord_M_ 2011.04.18. 09:09:40

micsoda poszt :) első olvasatra olyan ez mint minden szem eperbe beleharapni, majd eldobni...
pazarlás... :)

nekem erről egyvalami jut eszembe: skalpvadász... az pedig kevés tiszteletet érdemelt ki eddig ...

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.18. 09:22:34

nem tudok, hozzászólni :) még ha olykor fel is támadt bennem a vágy, a mindegy, csak legyen szexre, mindig elmúlt, mire oda került volna a sor. nem tudok csak szex és más semmit. ami volt egy éjszakás, vagy rövid, az nem előre elhatározásból lett az. és őszintén szólva én is hajlok arra, hogy a promiszkuitásnak valami komoly lelki problémához van köze. bár az is igaz, hogy sokaknál ez valóban valamiféle tapasztalat szerzésként működik. kérdés, hogy meddig tekinthető ennek és mikortól "betegségnek"

barbieds (törölt) 2011.04.18. 10:03:58

@éniskócos: Szerintem a skalpvadász attitűd az emberi méltóságától fosztja meg a partnert. Normális személyiség hosszú időn keresztül, sok emberrel nem képes így működni - ki kell alakuljon valami természetesen jövő rossz érzés, hogy tárgyként kezelek egy emberi lényt, akivel ráadásul egy bizonyos "szeret"kezésnek nevezett dolgot művelek. Azt hiszem, akinél ez az érzés sosem villan be, na az eléggé beteg.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.18. 11:01:14

Érdekes, hogy eddig meglehetősen konzervatív válaszok születtek ... Na jó, az ad absurdum promiszkuitásban tényleg van valami beteges, legalább is nekünk úgy tűnik. De ha valaki betévedne, és elmondaná, hogy mi benne a jó, ha neki van benne valami jó, azt értékelném :-)

@éniskócos: Ideiglenesen tapasztalatszerzés, az lehet. Vagy állandó partner melletti folyamatos bizonyítási kényszer: hogy ezt is megszerzem, azt is megszerzem, miközben valakit nem attól "szerzünk" meg, hogy egyszer szexelünk vele ... Ettől még semmit nem tudtunk meg róla, ha egyáltalán kíváncsiak voltunk rá. Mindenkire persze nem lehetünk kíváncsiak, és az egyszeri alkalmakat sokszor nem annak tervezi az ember. Aki eleve annak tervezi, az valóban inkább eszközt lát a másikban, ha egyáltalán gondol bármire is ... De szeretkezésnek nem nevezné szerintem ... Az nagyon más.

Nem tudom, olvastátok-e ezt a Catherine M-féle könyvet, én a közepéig jutottam, ott meguntam, mert annyira egysíkú volt. Nem felháborító, hanem unalmas. Valaki, akit nem tud érdekelni se a beszélgetés (egy újságírónőről van szó!), se a hódítás folyamata, hát, ott tényleg nagy gáz van ...

barbieds (törölt) 2011.04.18. 11:54:33

@skarlát betű: Én sem olvastam végig, mert én is untam. A Spiegelmann Laura könyvet sem bírtam, pont emiatt, bár neki a stílusa jobb volt. Az ilyen szintű faszról-faszra járás (már bocsánat) kívülről nézve is fárasztó és lehangoló, nem még benne lenni.

Ahogy írtad, a net tele van olyan (főleg pasi)blogokkal, ahol leírják a hódításaikat, de épp az nem jön le az írásokból, hogy miért jó ez nekik. És nem hinném, hogy konzervatív a véleményünk, inkább csak tapasztaláson alapszik, mivel volt részünk egyéjszakás "csodában". Annyira nem jött be, nekem legalábbis.

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.18. 11:55:49

@skarlát betű: olvastam és engem is untatott (nem tudok rá jobb szót, de nem pontoan fejezi ki az érzéseimet) emiatt. másrészt persze érdekes volt, mert akkor, amikor én olvastam, számomra még érdekességet jelentett egy-egy mozzanat...

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.18. 11:58:53

@barbieds: he-he, ha nem jön közbe egy telefon, tök egyszerre nyomtuk volna :)

gacchos82 2011.04.19. 13:05:19

Egy nem éppen elhanyagolható tényező kimaradt az írásból, és a kommentelők se nagyon emíltették: a nemi úton terjedő betegségek. Minden bizonnyal elég fontos negatívum. Ha az ember olyan partnerekkel dug (és gyakran cserélgeti őket, tehát nem szeretőről beszélek, őket nem olyan gyakrna válogatj az ember, és azért jobban ismeri), akit max. pár órája/napja ismer, az igencsak kockázatos dolog. Nagyon könnyen el lehet kapni valami nyavaját, akár HPV-t is, ami azért elég komolynak mondható (AIDS-et hagjyuk, arra azért nagyon kicsit az esély).
Tehát nagyon kockázatosak ezek a kalandok, és nem is lehet igazán védekezni. A gumi nem ér semmit, csak a terheségtől véd. Hiába használja az ember, nyaláskor (nők meg szopáskor) is simán elkaphat bármit, tehát nem ér semmit.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.19. 13:51:06

@gacchos82: Persze, igazad van, én elsősorban lelki oldalról közelítettem meg. Nemi úton terjedő betegségek mindig voltak, és vannak is, bár ma már kicsit jobbak az esélyek a gyógyulásra. A HPV elleni oltás is lehetne olcsóbb ...

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.09.02. 20:31:07

Az nem lehet, hogy Don Juan, Casanova (et Co.) viselkedésébe csak pihent agyú, ráérős lélekkurkászok magyarázzák bele (természetesen utólag, mert szegények már nem védekezhetnek) a mindenféle (jobbára erőltetett) pszichológiai rizsát?

Nem lehet, hogy ők simán csak vadászok (voltak)? A vadászat izgalma vezérli őket; a becserkészésé, a nyomkövetésé, a zsákmány megkaparintásáé. A (virtuális) erdőben meg-megrezdülő ágak és levelek hangja, a préda illata, neszezése, a semmi mással össze nem téveszthető érzés, hogy "megvagy!"

Gyermekkorom indiános regényeinek zömében a "skalpvadász" eléggé negatív figura volt, de a vadász... A vadász rulez!

És a férfi (akár tetszik, akár nem) startból bizony vadász.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.09.02. 20:39:52

A vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat,
S mind fölebb és mindig fényesebben
A serény nap dél felé mutat ...

Casanovát azért nem említettem itt, mert ő igazi vadász volt. Ő tényleg becserkészte a nőket. Don Juan más kategória... Talán Poppernél olvastam a kettő szembeállítását, de már nem mernék rá megesküdni.

A kérdés persze ott kezdődik, hogy mi van, mikor elejtette a zsákmányt ...

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.09.02. 22:50:27

@skarlát betű:

Természetesen megesszük :-)

Vagy legalábbis megkóstoljuk, lehetőleg a legnemesebb testrészeit és/vagy belsőségeit.
süti beállítások módosítása