A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Mit söpör el a mindent elsöprő?

2011.05.03. 07:14 skarlát betű

Eddig nagyrészt a házasság mellett többé-kevésbé békésen működő szeretői viszonyokról beszéltünk ... De létezik nem is kevés olyan kapcsolat, amelynek fejlődési íve a status quo felrúgásához vezet, és valóban mindent el tud söpörni ... Mindent, ami a résztvevők és családjaik addigi életének állandó körülményeit, viszonyait jelentette. Ez a fajta szerelem-szenvedély, nevezzük akárhogy, pusztító erővel rendelkezik. Sokan emiatt félnek a szeretőségtől. Potenciális szeretők és potenciális megcsaltak egyaránt.

Gondolom, ilyen történetet mindenki ismer a közvetlen vagy tágabb környezetében. A robbantást lehet őszintének tartani, akár még bátor dolognak is. A szeretői kapcsolat, amikor ennyire szélsőséges érzelmeket kelt mind a két félben, valamit biztos elpusztít: vagy önmagát, vagy a családokat. Lehet választani. Kinek ez, kinek az a fontosabb. Hallottam már nem egy szerelemről, amelynek nem a családok szétrobbantása, hanem a szakítás lett az eredménye. Nem szeretném tudni, milyen fájdalmas ez. Mint ahogy azt sem szeretném tudni, milyen lelki teher egy vagy két család felbomlása - amennyiben ennek a bomlásnak egyéb oka nincs, mint a két ember túlságosan erős érzelmei ... 

Mi mindent söpör el egy ilyen szerelem? Esetleg az elhagyott felek önbecsülését. De lehet ez rosszabb is: az egészségét. Ha valakit ilyen csapás ér - és sokan csapásként élik meg, ha elhagyják őket, ami nem csoda -, az könnyebben megbetegszik, főleg, ha korábban sem volt teljesen egészséges. Elsöpörheti a családi békét, a gyerekek biztonságba vetett hitét is. Elsöpörheti magát az apa-gyerek kapcsolatot, ha az elhagyott anya képtelen szétválasztani magában az exe férji és apai funkcióját. (Legtöbbször nem az anya-gyermek kapcsolat sínyli meg: legfeljebb úgy, hogy az elhagyott anya elkezd egészségtelen módon ragaszkodni a gyerekeihez, egykék esetén még nagyobb ez a veszély.) A harag, a csalódottság, a megbántottság, a gyász mind átmegy a gyerek alapélményeibe, sokkal nehezebben fog tartós kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Az elhagyó szülőnek gyakran szembesülnie kell a tekintélye elvesztésével is: hogy várhat önuralmat és fegyelmet a gyerekétől, ha neki az nem volt elég?

Rengeteg hordalék marad egy ilyen cunami után. Mégis sokan irigylik a mindent elsöprőket. Valószínűleg nem a veszteségek miatt, hanem azért, mert a szerelem lebegéséhez kevés dolog hasonlítható. És, mert mindent felégetni vonzó lehetőségnek tűnik olykor ... Újrakezdeni azzal a gondolattal, hogy talán ezúttal sikerülni fog megőrizni a boldogságot ... De ha nem, akkor is volt néhány jó évünk. És nem fuldokoltunk életfogytiglan egy langyos házasságban. Hogy a gyerekeink esetleg meggyűlölnek? Hogy a család ellenünk fordul? Hát, az járulékos veszteség ...

Soha nem könnyű döntés. A cserepeket valakinek fel kell szednie.

22 komment

Címkék: szerelem szenvedély újrkezdés

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr242871975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wazelin 2011.05.03. 08:29:17

Ezt leginkább gyerek szemszögből tudom egyelőre megítélni.

Szerintem egy gyereknek jobb a válás, mint egy rossz házasság, és állandóan vitatkozó szülők. Persze lehet haragban elválni (a cikkben említve is lett), illetve lehet jól tettetni az ideális kapcsolatot a gyerek előtt, de a legjobb ilyenkor a válás.

Lord_M_ 2011.05.03. 09:49:35

@wazelin: Csakhogy a szeretőtartás nem mindig (sőt?) jelenti, hogy a háttérben veszekedések és viták lennének...
szeretőt tartanak az emberek akkor is ha minden "jó" otthon, csak a szex, meg esetleg a romantika hiányzik otthon... de a többi jó, megvan a megértés, a közös programok... stb.

ilyenkor a külső és belső szemlélő is békés nyugodt világot lát, ami már - már idilli... hiszen a vita fő forrása (a szex vagy romantika hiánya) gyakorlatilag megoldva, egy külső fél segítségével... aztán jön az amit a poszt bontogat és borul minden... a világ meg áll és néz mert azt látta, hogy minden remek volt, idilli családmodell volt...

ezt speciel láttam többet is... és a gyerekek elmondása szerint viták nem voltak, aztán egyszer csak nagyon lettek, és a vége a robbantás lett, végül anya összeköltözött a szeretővel...

az élet furcsaságok sorozatát sorakoztatja...
ahol állandó viták vannak, ott senki nem ítéli el a robbantót sem, hiszen volt ereje kiszállni a rosszból... de ahol semmi nem látszik, ott nehezen bocsájtanak meg ...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.03. 09:56:57

@Lord_M_: Ezek az idillek ... A pasik előszeretettel mondanak ilyet: otthon minden csodás, csak hát a szex ... Hallgatnád meg a feleségét. Mert neki nem minden csodás a legtöbb esetben. De a pasi pozitív önképéhez hozzátartozik ez is (hogy azt higgye, minden rendben), na meg szeretné fenntartani a status quo-t. Ha egy nő nem fekszik le a férjével hónapszám, akkor szerintem nem minden csodás, és a nőben ez nem így jelenik meg. Van valami nagyon mély oka, csak nem mondja ki. Persze lehetnek kivételek, ahány házasság, annyi eset ...
De a külsőségek sokszor csalókák.
Egyébként tényleg nehezen bocsátanak meg az ilyen idill-robbantóknak ...

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.05.03. 10:43:23

megint egy telitalálat poszt :)
ezerszer végiggondoltam és mindig arra jutottam, hogy én nem tudom / akarom felvállani azt a rombolást, amit a kilépésem okozna: a férjem összeomlását, a gyerekek elbizonytalanodását, a szülők belebetegedését, a barátok, rokonok, ismerősők hol csendesebb, hol hangosabb rosszallását. nevezhetjük akár gyávaságnak is. én felelősségnek érzem.
és olyan furcsa nekem, hogy mindenki azzal jön, hogy de hát a gyerekek úgyis érzik, látják, hogy valami nem stimmel és ennél jobb a válás. hát nem jobb! a mi családunk is "idilli". és a férjem szerint minden rendben van... én meg tudom hogy nem. de így, hogy van egy külső támaszom, így már tényleg szinte idilli... egyszerűen nem látom be, kinek lenne jobb a mi esetünkben a robbantás??

volt persze olyan, amikor komolyan fontolóra vettem. mert azt gondoltam, másodszorra már csak nem rontom el. és milyen fantasztikus lenne megélni ezt a szerelmet a maga teljességében. csak egy pici hiányzottahhoz, hogy így döntsek... de az a bizonyos végső lökés éppen a szeretőmtől nem érkezett meg. mert ő nem másodszor, hanem harmadszor került ebbe a helyzetbe... és ő most már engem is féltett. feladok mindent, ő pedig majd egyszer negyedszer is érezheti ezt és akkor mi lesz velem... én pedig attól is féltem, hogy a romok, amik a robbantással keletkeznek, a mi kapcsolatunkat is maguk alá temethetik (gyerekelhelyezés/láthatás, vagyonmegosztás, új munkahely stb)

M-elicious 2011.05.03. 10:51:57

@Lord_M_: szerintem a harmónia kapcsán visszatérünk a tagnapi posztban tárgyalt töredékesség kérdéséhez. Össze tudjuk-e illeszteni a különböző helyről kapott kirakós-darabokat? Ha nem, akkor elviselhetetlen a két puzzle közötti különbség.

@SB: Cunami, jó hasonlat: marad a sok törmelék, amit csak ganajozhat az ember, akár élete végéig. A mindent elsöprő szerelmen túl talán az is kell, hogy annyira kibillenjen az egyensúly az otthoni "idill" és a máshonnan kapott érzelmek/impulzusok között (ld kirakós), hogy egyszerűen ne érje meg otthon tovább színlelni, szenvedni. Csak az a gond, hogy senki nem garantálja, hogy x év múlva nem ugyanaz a töredékesség lép-e fel az egyszer még elsöprő másodikkal való kapcsolatban. De persze ezt mondhatom olyannak, akit éppen elsodort a cunami...kb annyit ér, mint a falra hányt borsó.

M-elicious 2011.05.03. 10:56:08

@M-elicious: egy tegnapi levelezésből (remélem, nem sértődik meg az, akitől kaptam):

Popper panaszkodott egyszer egy barátjának (pszihológus kollégájának?): "Én nem akarok rohadó kapcsolatokban élni!" "Akkor Péter, nagyon sok kapcsolatod lesz."

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.05.03. 11:05:27

és hogy mit is söpör el, a mindent elsöprő? mindent, ami fontos volt addig: családot, gyerekeket, otthont, barátokat, munkahelyet is akár. aztán mikor elülnek a hullámok, vagy ott marad a nagy szerelem vígasztalásul mindezekért, vagy nem...

TBal 2011.05.03. 11:50:41

@M-elicious: ez jó :) És, így is történt :)))

barbieds (törölt) 2011.05.03. 11:59:11

Nyilván volt valami evolúciója a dolognak Poppernél, mert aztán olyasmit is írt valahol, hogy minden működő kapcsolat érték, amit érdemes óvni, nem kell azonnal odébb állni belőle, ha picit megcsikordulnak a fogaskerekek.

Azt hiszem, a szeretőzésben és a felrúgási szándékokban az érzelmek erőssége mellett nagyon fontos vízválasztó az élettapasztalat is, pontosan az, hogy már tudod: tökéletes kapcsolat nincs, egy idő múlva mindenhol előkerülnek negatívumok, egyet nem értések, kihűl a vágy is kicsit. Viszont ha alapvetően működik, ha a mindennapokban jól érzed magad a társaddal, akkor érdemes ragaszkodni hozzá.

TBal 2011.05.03. 12:55:33

@éniskócos: "a férjem szerint minden rendben van... én meg tudom hogy nem." - Miért, mi nem idilli közted és a férjed között? Abból, amit mondtál, az jön le, hogy egy tök jól élhető kapcsolat, ami egy kis kiegészítésre szorul - de ez miért baj?

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.05.03. 13:40:25

@TBal: nem baj, de nyilván nem teljesen idilli, ha kiegészítés kell :)

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.05.03. 13:40:39

@TBal: nem baj, de nyilván nem teljesen idilli, ha kiegészítés kell :)

barbieds (törölt) 2011.05.03. 14:26:58

@M-elicious: ajjaj, nem szeretnék szentírásnak hangzani :D

M-elicious 2011.05.03. 14:33:14

@barbieds: nem hiszem, hogy annak hangzottál:-) máskor majd lájkolok, hümmögve bólogatok és egyetértek a gép előtt;-)

TBal 2011.05.03. 14:44:46

@éniskócos: Nem értek egyet, szerintem az ember (már ha olyan) alapvetően keresi az újat, a változatosságot. Miért az lenne az idilli, hogy nem keres semmi újat? Csak mert az a társadalmi norma? Szerintem az az idilli, ha az ember szabad, keresgélhet, megélhet dolgokat úgty is, hogy a társával biztonságos a kapcsolata.

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.05.03. 14:54:31

@TBal: ja, mármint a társadalmilag elfogadott normák szerint idilli.. én bízom abban, hogy egyszer lesz felhatalmazásom is :) azt hiszem, ez a dolog sem feltétlenül egy nagy beszélgetés során alakul ki, hanem apró ebbe az irányba mutató lépések eredményeképpen. és én úgy érzem, errefelé lépegetünk...

piccadilly 2011.05.03. 15:21:24

Amikor nagyon szerelmes voltam, csak Őt láttam és magunkat amint már együtt éljük a mindennapjainkat. Nem tudtam másra gondolni csak Rá, és Együtt és Mindig és Örökké és Nem Érdekel Senki stb...
De mégsem úgy alakítottam -talán tudat alatt- hogy ez valóra is váljék. Szépen lassan leépítettem magamról és magamból ezt a viszonyt.
Fél év után láttam vagy inkább gondoltam és éreztem bele a kisfiam és a férjem helyzetébe, mi lett volna ha feldúlom a családomat valakiért.Mit láttam volna akkor a szemükben, amikor bejelentem mást szeretek? Szörnyű.....

TBal 2011.05.03. 15:23:21

@éniskócos: igen, hosszú folyamat, sok-sok sikert kívánok hozzá! Én ismerek ilyen működő kapcsolatot, nem lehetetlen megvalósítani.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.03. 16:26:28

@TBal: Szerintem nincs olyan, hogy idilli. Valami mindig hiányozni fog az idillhez, nem arról szól az emberi élet, hogy idillben élünk, bár biztos jobb erről győzködni magunkat, mint mindenben a negatívumot látni. De az önkorlátozás valóban nem idillibb, mint a tapasztalatszerzés ...

@piccadilly: Nagy önfegyelem, csodállak érte.

TBal 2011.05.05. 09:06:38

@skarlát betű: "A cél halál, az élet küzdelem, és az élet célja e küzdés maga". Egyetértek amúgy, elég szívás, ha már nincs több, amit el aklarna érni az ember.
süti beállítások módosítása