Eddig nagyrészt a házasság mellett többé-kevésbé békésen működő szeretői viszonyokról beszéltünk ... De létezik nem is kevés olyan kapcsolat, amelynek fejlődési íve a status quo felrúgásához vezet, és valóban mindent el tud söpörni ... Mindent, ami a résztvevők és családjaik addigi életének állandó körülményeit, viszonyait jelentette. Ez a fajta szerelem-szenvedély, nevezzük akárhogy, pusztító erővel rendelkezik. Sokan emiatt félnek a szeretőségtől. Potenciális szeretők és potenciális megcsaltak egyaránt.

Gondolom, ilyen történetet mindenki ismer a közvetlen vagy tágabb környezetében. A robbantást lehet őszintének tartani, akár még bátor dolognak is. A szeretői kapcsolat, amikor ennyire szélsőséges érzelmeket kelt mind a két félben, valamit biztos elpusztít: vagy önmagát, vagy a családokat. Lehet választani. Kinek ez, kinek az a fontosabb. Hallottam már nem egy szerelemről, amelynek nem a családok szétrobbantása, hanem a szakítás lett az eredménye. Nem szeretném tudni, milyen fájdalmas ez. Mint ahogy azt sem szeretném tudni, milyen lelki teher egy vagy két család felbomlása - amennyiben ennek a bomlásnak egyéb oka nincs, mint a két ember túlságosan erős érzelmei ... 

Mi mindent söpör el egy ilyen szerelem? Esetleg az elhagyott felek önbecsülését. De lehet ez rosszabb is: az egészségét. Ha valakit ilyen csapás ér - és sokan csapásként élik meg, ha elhagyják őket, ami nem csoda -, az könnyebben megbetegszik, főleg, ha korábban sem volt teljesen egészséges. Elsöpörheti a családi békét, a gyerekek biztonságba vetett hitét is. Elsöpörheti magát az apa-gyerek kapcsolatot, ha az elhagyott anya képtelen szétválasztani magában az exe férji és apai funkcióját. (Legtöbbször nem az anya-gyermek kapcsolat sínyli meg: legfeljebb úgy, hogy az elhagyott anya elkezd egészségtelen módon ragaszkodni a gyerekeihez, egykék esetén még nagyobb ez a veszély.) A harag, a csalódottság, a megbántottság, a gyász mind átmegy a gyerek alapélményeibe, sokkal nehezebben fog tartós kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Az elhagyó szülőnek gyakran szembesülnie kell a tekintélye elvesztésével is: hogy várhat önuralmat és fegyelmet a gyerekétől, ha neki az nem volt elég?

Rengeteg hordalék marad egy ilyen cunami után. Mégis sokan irigylik a mindent elsöprőket. Valószínűleg nem a veszteségek miatt, hanem azért, mert a szerelem lebegéséhez kevés dolog hasonlítható. És, mert mindent felégetni vonzó lehetőségnek tűnik olykor ... Újrakezdeni azzal a gondolattal, hogy talán ezúttal sikerülni fog megőrizni a boldogságot ... De ha nem, akkor is volt néhány jó évünk. És nem fuldokoltunk életfogytiglan egy langyos házasságban. Hogy a gyerekeink esetleg meggyűlölnek? Hogy a család ellenünk fordul? Hát, az járulékos veszteség ...

Soha nem könnyű döntés. A cserepeket valakinek fel kell szednie.